Heves Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-24 / 146. szám

2. oldal Megyei Körkép 1996. június 24., hétfő Alumíniumlopás Lőrinciben és Apcon, több felvonásban (Folytatás az 1. oldalról) A soron kívüli házkutatással egyidőben kihallgatták a fiúkat. Ennek során kiderült: a leme­zek az Apc melletti vízmüvek aj- tajairól származnak; a tolvajok alig néhány perce feszegették le onnan. Elfogásukkor éppen az aznap éjszakai harmadik fordu­lót teljesítették... Mivel a házkutatás ered­ménnyel járt, a részletes beis­merő vallomás sem maradhatott el. Ám a nyomozók nem érték be ennyivel, már csak azért sem, mivel az eset emlékezte­tette őket néhány kofábbi, ha­sonló módon elkövetett lopásra. így az apci víztorony palástjá­nak eltulajdonítására, az ottani szeméttelep kapcsolótábláinak „lecsupaszítására”, vagy a lő­rinci vízmütelep több kútjának a kifosztására. Mint arról Kis Endre r. őr­nagy, őrsparancsnok tájékoz­tatta lapunkat, a több mint százezer forintnyi kár számon­kérése során a gyanúsítottak többször is belezavarodtak mondanivalójukba. Végül tisz­tázódott: az apci ügyeket közö­sen követték el. Lőrinciben pe­dig S. D. magányos farkasként „dolgozott". A szajrét - az utolsó éjszaka zsákmányát kivéve - minden egyes esetben értékesítették. (t. o.) „Lopni lopakszik az éjben” Betörtek a gyöngyösi Kossuth úti antikváriumba. Pontosabban, a kirakatát törték be, de nem ám afféle céltalan vandálok. Az „elkövetők” tíz könyvet vittek magukkal. Ha mindezt a Sziréna rovatba imám, jól ki lehetne színezni. De nem oda írom. Elkép­zelem ugyanis, amint a nyugdíj előtt „leépített” tanító (mérnök, közgazdász...) magára ölti fekete köpönyegét, s - mint egyko­ron az ősz - „lopni lopakszik az éjben”. (Mert ugye amikor tel­lett rá, olvasott ám Radnótit is.) Persze lehet, hogy mégsem így történt. Lehet, hogy csak ar­ról van szó: a kultúra is részévé válik a mai honi piacgazdaság­nak, s elszenvedi annak természetes folyamatait... Ha így van, már csak egy kérdés - így könyvhét után -: az ítéltessék-e el majdan, aki így jut hozzá a betevő betűjéhez, vagy az, aki olyan helyzetbe hozta - hozza - hogy csak így juthat hozzá, (suha) Kinn vagyunk a vízből, idén nem lesz korlátozás (Folytatás az 1. oldalról) A megyeszékhely és a kör- ny«ző majd' két tucat település ellátásában érdekelt szolgáltató tapasztalatai szerint inkább az öntözésre fordított mennyiség esett vissza, ez érezhető Verpe- léten, Andornaktályán és Mak­iáron is. Míg az üdülőterülete­ken - Noszvaj, Síkfökút, Felső- tárkány - jóval kevésbé jel­lemző ez az irányzat. Nagyobb korszerűsítést vagy felújítást, új kút nyitását nem tervezik a kö­zeljövőben. Egerbaktán és Ver- peléten már korábban elvégez­ték a rekonstrukciót. Ennek el­lenére az előbbi település szinte az egyetlen labilis pontja az el­látásnak. Egerbakta ugyanis még nincs rákapcsolva az egri rendszerre és a vízbázisa igen érzékeny. Árvái János elmondta azt is, hogy bár a vízkészletek állapota megfelelő, azért - a közhiede­lemmel ellentétben - még sincs szó hatalmas bőségről. Az el­múlt évek aszálya után, az őszi szárazságra és az átlagos télre, nem következett kiugróan csa­padékos tavasz. Ezt bizonyítják a saját hálózatuk mérési ered­ményei is. A megyeszékhely el­látásáért felelős északi, bükki vízgyűjtő terület hozama mégis rendelkezik elég tartalékkal. A felsőtárkányi és a Petőfi téri vízmüvek inkább a karsztos víz­bázisra települtek, míg a déli vízmű a csapadék mennyiségére érzéketlenebb rétegvizet hasz­nálja föl. Ez utóbbinak azonban gyakorta magasabb az oldott ásványianyag-tartalma, ezért szükséges a vas-mangántalaní- tása is. A környezetszennyezés hatásai sem érezhetőek még közvetlenül. Még egy adat a végére, amely talán mindennél szembe­tűnőbben érzékelteti a kereslet és fogyasztási szokásaink ala­kulását. A nyolcvanas évek vé­gén egy-egy tikkasztó nyári nap csúcsbeállítása mintegy 36 ezer köbméter volt Egerben. Ugyanez a felső érték tavaly csupán 22 ezer köbméternek fe­lelt meg, s idén is hasonlóra számítanak. (kj) Sírokban vendégeskedett Fortuna Igaz, nem az eredeti terv sze­rint, a Kútvölgyi Szabadidő­parkban, de mégiscsak Sírok­ban rendezték meg szombaton a hatoslottó 25. heti számhú­zását. Mint Papp Endre, tévés műsorvezető mondta, a „ha­tos” maradt a vidék lottója, hi­szen az ötös lottó számait a te­levízióban sorsolják. Mielőtt a golyókat megpörgették volna, gálaműsorral kedveskedtek a közönségnek. Fellépett töb­bek között - Vikidál Gyula, Sáfár Mónika (jobb felső ké­pünkön) a My-Cream együttes popparódiáival, és ízelítőt kaphattak a nézők az argentí­nai tehénpásztorok folklórjá­ból (bal felső fotónkon) is. Ez­tán Bay Éva vette át a műsor­vezetést, s megkezdődött a sorsolás, amelyet a Juventus Rádió élőben közvetített. A számgolyókat főként helybéliek húzták, de Verpelét és Péten’ására is képviseltette magát. A pótszámot Lakatos István siroki polgármester emelte ki a gömbből, és - mint Perl Márton fotóján láthatják - ismertette a közönséggel. Jubilált a mátrai kisvasút A megemlékezést a kisvasút gyöngyösi állomásán tartották meg. Bár az időjárás nem ked­vezett a rendezvénynek, ennek ellenére sokan megjelentek. Többek között Bogár István, a Földművelési Minisztérium Er­dészeti Hivatalának főtaná­csosa, Gáspár János, a Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány ügyvezető igazga­tója, Bazsó László, a Mátra- Nyugatbükki Erdő- és Fafel­dolgozó Rt. vezérigazgató-he­lyettese és Szabó Gyula, Gyön­gyös polgármestere. Érkeztek vendégek Szlovákiából a feke- tebalogi Erdei Vasút képviselői, és Ausztriából a bezaui Mú­zeum Vasút szakemberei. Bajcsyné Tóth Ida, a Mátra- vasút vezetője tekintett vissza az erdei kisvasút történetére. Hangsúlyozta: „Átvészelte a gazdasági világválságot, a má­sodik világháború pusztításait és túlélte az áruszállítás tevé­kenységének elveszítését. Ma már főként az idegenforgalom és a turizmus szolgálatában áll. Támogatásra szorul, melynek elvonása a vasút megszűnését jelentené”. Az ünnepi beszédek elhang­zása után a meghívottak vo­natra szálltak és elsőként La- josházára, majd Mátrafüredre látogattak el. Éz utóbbi helyen Jurecska Endréné, a Bene Egy­let vezetője fogadta a vendége­ket, majd ismertette a Mátrafü- red nevezetességeit. Az ünnepi ebéd után bekapcsolódtak a Benei búcsú programjaiba. Fáczán Attila Szent Iván-éj - liberálisoknak Az Egri Liberális Klub ma este hat órától - immár ötödik esz­tendeje élő hagyomány követé­seként - hajnalhasadtáig tartó vigasságba várja a Szépasz- szony völgy ben, a 25. pince előtt mindazokat, akik a hétfői nap ellenére megengedhetik maguknak a szórakozást. Csupán csak azért, hogy - amint az a meghívón szerepel -, ateisták és hívők, kereszté­nyek és pogányok, függetlenek és elkötelezettek, magányosok és családosok közösen üljék meg ezt az ősi, igazi természeti ünnepet. Nézzük együtt! Az Egri Városi Televízió mun­katársai kollektív meccsnézésre szólítják fel a megyeszékhely futballbarátait. Szerdán, 26-án az Európa-bajnokság 17 órakor kezdődő elődöntőjének mérkő­zésére mindenkit szeretettel várnak az Express étterembe, ahol illusztris személyek társa­ságában izgulhatják végig a döntőbe jutás első felvonását. Ugyanez a program megismét­lődik vasárnap, 30-án 20 órától a döntő időpontjában. A két eseményről felvételt készíte­nek, amit másnap az Egri Vá­rosi Televízióban bemutatnak. A mérkőzések ideje alatt mindenki elmondhatja a fut- ballról alkotott véleményét, s meghallgathatja ugyanezt azok­tól a szakemberektől, futball­barátoktól, akiket vendégként hívnak a közös szurkolásra. LAPUNKAT NAPONTA TÖBB MINT OLVASSAK! Központi létszámcsökkentés nem lesz (Folytatás az I. oldalról) Lehet, ám az is igaz, hogy a megerősítés sohasem árt. Biz­tonságérzettel ajándékozza meg a katedrán munkálkodókat, nem kell rettegnünk az elbocsá­tástól. Ez nem akármilyen ga­rancia.- Az intézményekben helyi­leg bárkitől elbúcsúzhatnak?- Egyáltalán nem, hiszen ez a legolcsóbb, legkézenfekvőbb, ám a legembertelenebb takaré­kossági módszerek egyike. Épp ezért - tagságunk védelméért - ilyesmire csak akkor kerülhet sor, ha az ottani szakszervezet­tel tárgyaltak, véleményét meghallgatták, figyelembe vet­ték. Érzésem szerint egyelőre effélétől nem kell riadozni.- Sokan panaszkodnak ami­att, hogy elmarad a 13. havi fi­zetés, nincs végkielégítés. Leg­feljebb akkor, ha minderre he­lyileg akad pénz. E tekintetben remélhető-e a változás?- Partnerünk megígérte, hogy mindkét esetben anyagi fedezetet szeretne teremteni e kiadások fedezésére.-Elképzelhető, hogy mind­ebből nem lesz semmi, s az ügy szólamokba fullad?- Ennek kiiktatására létre­hoztuk azt a koordinációs bi­zottságot, amelyet Szabó Zoltán politikai államtitkár és én veze­tek. Negyedévenként mérlegel­jük a körülményeket, azaz elke­rülhető az értelmetlen üresjárat.- A parlament tárgyalja a felsőoktatási törvény módosítá­sát. Meddig jutottak?- Köztudomású, hogy az ok­tatási bizottság 300 képviselői indítványt vizsgál. Ezek közül a leglényegesebb az, hogy az in­tegrációt 1998. december 31-ig be kell fejezni. Ez a két koalí­ciós párt óhaja. Egyet is értünk vele, de csak akkor, ha társul hozzá a világbanki és költség- vetési segítség. Az viszont ör­vendetes, hogy jó ütemben ha­ladunk az egységes tanárképzés felé. Az is megnyugtató, hogy megvalósul a posztszekunder oktatás. Ez azt jelenti, ha a fia­tal az érettségi után két eszten­deig valamelyik főiskolán tanul, akkor szakbizonyítványhoz jut­hat, amely hivatalos, és megóv­hatja őt a munkanélküliségtől.- Kollégáit változatlanul foglalkoztatják a bérkérdések...- A 10 százalékos, vissza­menőleges emelés már lezaj­lott, szeptembertől 5-8 százalék pluszra számíthatunk. Az is vi­gasztaló, hogy belép majd két új kategória. Ezek a kiemel­kedő szintű helytállást dotálják. Munkatársaimmal együtt biza­kodó vagyok, hiszen az utóbbi időben számos téren kiharcol­tuk jogaikat. Tudom a jövőben sem lesz másként. Ha csak tő­lünk függ... Pécsi István LIDÉRC­NYOMÁS « In 1; *1 I 20. A nap már teljes erejével lö- vellte sugarait az izzó földre, mire Neményi őrnagy elbeszél­getett ifj. Romhányival. A fiú lelkesen adta elő az ál­tala látottakat, nem feledkezve meg arról az el nem hanyagol­ható momentumról sem, hogy a múlt csütörtök éjjeli késése miatt apja kissé rosszal­lását fejezte ki. Neményi jegyzetelt, s időnként ke­resztkérdé­sekkel pró­bálta meg el­lenőrizni az ifjú igazmon­dását, ám kétséget kizá­róan érzékel­hető volt, hogy a fiú nem kitalált történetet ad elő. Az őrnagy annyira beleme­legedett a szóbeli kihallga­tásba, hogy teljesen elfeledke­zett az időről. Megcsörrent a telefon.-Tessék, Neményi! - kapta fel a kagylót az osztályvezető. -Én vagyok, drágám. Tu­dod, mennyi az idő? - hangzott egy szemrehányó női hang a telefonból. Neményi az órájára pillan­tott. Tejó Isten. Két óra van!-Ne haragudj, szívem, de elfelejtettem mondani, hogy ma nem ebédelek otthon. Majd estére megeszem az ebédet. Tudod, sok a dolgom - magya­rázkodott feleségének.-Tudom, tudom. A szoká­sos nóta - mondta az asszony és letette a telefont. Neményit bosszantotta az eset, de már megszokta a fele­sége az effajta életet. Már ha ezt annak lehet nevezni! Az őrnagy most eszmélt igazán. Két óra van. Miért nem jönnek már a nyomozó hivatalból, meg a megyétől? Meddig tart nekik 40 kilométer megtétele?- Nos, fiam - fordult a gye­rekhez -, ez mind nagyon szép dolog, 'amit elmondtál. Őszin­tén szólva örülök neki, hogy most az egyszer később mentél haza akkor éjjel. Mondd csak, hajlandó leszel ezt a bíróságon is elmondani?-Már miért ne mondanám el? Ha egyszer így történt, ezt kell mondanom - méltatlanko­dott a gyerek.- Kedveled te Hamar száza­dost? - kérdezte az őrnagy, miközben a gyerek arcát für­készte.-Ő a példaképem! Ugyan­olyan nyomozó szeretnék lenni, mint ő! - vágta rá a vá­laszt Géza.- Majd kinövöd, fiam. Ne­héz ám ez a munka, és látod, telis teli van bukkanókkal - mélázott az őrnagy.- Laci bácsi. Én biztos va­gyok benne, hogy a százados úr ártatlan. Be akartam én jönni hétfőn, mikor hallottam, hogy mi történt, hátha ezzel az általam látottakkal segítettem volna, de egyszerűen nem volt rá időm. Egy csomó dolgozatot írtunk, készülni kellett, meg aztán apu is dühös volt rám az éjszaka miatt, így nem akartam csatangolni.-Jó, jó. Nincs semmi baj. Tudod, az ilyesmit jobb későn elmondani, mint soha - bólo­gatott az őrnagy. Neményi ajtaján kopogás hallatszott. - No végre - gon­dolta az őrnagy. - Tessék! - kiáltotta. Neményi titkárnője lépett be.- Főnök. Itt van Hamar Pista az ügyvédjével. Bejöhetnek? - kérdezte a hölgy.-Mi sem természetesebb - mondta az őrnagy. - Ilonka! Kísérd addig át a srácot a bü­fébe és az én számlámra ebé­deltesd meg, aztán gyertek vissza. A telefont kapcsold át hozzám.- Meglesz, Laci. Meglesz - szólt a hölgy és kikísérte Gé­zát. Határozott léptekkel megje­lent az ajtóban Hamar és az ügyvédnő.- Be lehet ám jönni. Nem harapok - ironizált Neményi és kezet nyújtott Hamamak.-Örülök, hogy jó kedved van, főnök - mondta Hamar.- Hát hogy jó, az túlzás. In­kább úgy mondanám, hogy jobb, mint eddig volt - mo­solygott Neményi.-Kerestél ma reggel, úgy hallom - fordult komorra a százados arca.- Igen. Azt hiszem, egy szép aranyozott öngyújtó alig várja, hogy a gazdája magyarázatot adjon elvesztésére - fordult je­lentőségteljes pillantással az őrnagy Hamarhoz. (Folytatjuk) Gulyás István

Next

/
Oldalképek
Tartalom