Heves Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-19 / 142. szám
4. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. június 19., szerda Búcsú az iskolától Ezzel a fényképpel - az ostorost általános iskola 8. osztálya szeretne köszönetét mondani minden kedves tanárának a tőlük kapott szeretetért és törődésért. A továbbiakban sok sikert, jó egészséget kívánnak a tantestület tagjainak. Továbbra is várjuk leveleiket A gyöngyösiek tagozata lehetne Egerben? Kiadónk, szerkesztőségünk eddig is örömmel vette, hogy előfizetőink, olvasóink közül sokan levéllel tiszteltek meg bennünket. Ezekben főleg a környezetükben gyakran előforduló visszaságokról, gondokról számolnak be, amelyek közül több közérdeklődésre tartott számot az elmúlt időben. Nemkevésbé olyan levelek is érkeztek hozzánk, amelyekben Tisztelt Szerkesztőség! Nemrégiben történt egy baleset, aminek következtében egy kislány meghalt. Az eset mélyen felkavart, főleg miután beszéltem a kislány édesanyjával. Úgy gondoltam, írok egy levelet önöknek, amelyet mindenkinek figyelmeztetésül szánok. Állt az úton egy autó. Benne az édesanya, a nagymama és a kislány. Elindultak át a nagy úton. Akkor a másik autó még messze járt, majd egyre közeledett, és akkor jött az ütközés. A nagy autó sokáig tolta a kisebbet. Minden másodpercek alatt zajlott. És a tolás közben zuhant ki a kocsiból egy kis test. Apró és ijedt, a földre esett. Az anya őrjöngve rohant segíteni, de hiába... O nem érez semmit. A mentőben kétszer élesztették, de csak kómás állapotba tudták visszahozni. Aztán pár nappal később ezt az állapotot sem bírta tovább. Szervezete végleg felmondta a szolgálatot. az örömeiket osztották meg velünk. Ezekért ezúton is köszönetét mondunk. Kérjük olvasóinkat, hogy továbbra is küldjenek leveleket szerkesztőségünknek. Ameny- nyiben bizonyos jelenségeket tárnak fel és közérdeket érintenek, közüljük az Olvasók fórumában. A címünk változatlan: Heves Megyei Hírlap Szerkesztősége 330Ó Eger. Barkóczy út. 7. Az édesapának eltört a keze. A nagymama medencetörést szenvedett, de ezen kívül eltört a bordája, a bokája és megsérült az arca is. De mik ezek a testi sérülések a lelkihez képest? A családban ő volt az egyedüli gyerek. Mikorra heverik ki a hiányát? Soha. Mert ő örökké élni fog az emlékezetben. És a gyilkos? Próbálja menteni magát. De egyszer sem ment oda segíteni, egyszer sem kérdezte meg a kórházat, hogy hogy van a kislány. És ahogy a mai világban van, még az is lehet, hogy megússza a büntetését, pedig tönkretette egy család boldogságát. De bízok benne, előbb-utóbb elnyeri méltó büntetését. És most kérem az összes olvasót, aki vezet, gondolkozzon, mielőbb a gázpedálra taposna. Ne tegyük tönkre egymás életét! Mert mi lesz, ha majd a gondatlanság egyszer a miénket teszi tönkre? V.M. Tisztelt Szerkesztőség! A Hírlapban a Gyöngyösi Mezőgazdasági Szakközépiskolával kapcsolatos tájékoztató cikket olvasva, kiábrándító volt az Egri Mezőgazdasági Szak- középiskolára gondolni. Míg Gyöngyösön három-négy szakot is terveznek beindítani, addig Egerben csak a kertészeti indul újra, pedig a megyeszékhelyen tudomásom szerint lényegesen több tanterem áll rendelkezésre. Nem is beszélve arról, hogy Gyöngyösön levelező tagozat is működik, míg Egerben a Szakmunkások Szakközépiskoláját is megszüntették. De Gyöngyösön nemcsak a szakközépiskola, hanem a Mezőgazdasági Főiskola is egyre sokoldalúbb. Eger bár megye- székhely, mégis lényegesen kevesebbet tesznek az iskolákban, mint Gyöngyösön. Vajon miért? Nemrég az Egri Mezőgazda- sági Szakközépiskolában jártam, s Ember György tanár úr azt mondta, hogy a levelező tagozatosoknak befellegzett, mert a gyakorlati foglalkozásokat sehol nem tudják megoldani. Nos, a Gyöngyösi Mező- gazdasági Szakközépiskolában él és virul a levelező tagozat. Olyannyira, hogy az Egri MeA gyöngyösi II. Rákóczi Ferenc Általános és Művészeti Iskola diákjainak egyik nagy álma beteljesült: sikerült erősítenünk az osztrák-magyar barátsági kapcsolatot. Iskolánk tanulói a közelmúltban találkoztak a sás-tói kempingben a Gyöngyösre látogató ausztriai csoporttal. Ismerkedési estet és diszkót rendeztek barátaink. Négy felnőttel és huszonkét diákkal lehetett ez alkalommal is a német nyelvet gyakorolni, de mód nyílott más ismeretek szerzésére is. A vendégek Zeltwegböl érkeztek, egy kisvárosból, amely lakóinak száma mintegy nyolcezer. Kedves, vidám, barátságos emberek, szeretnek énekelni, zőgazdasági Szakközépiskola felvehetné a kapcsolatot a mát- raaljiakkal, annak érdekében, hogy Egerben kihelyezett levelező tagozatokat működtessenek. Úgy, hogy annak a havi egyszeri szakmai gyakorlata a gyöngyösi tangazdaságban,-az elméleti foglalkozás pedig Egerben, a Mezőgazdasági Szakközépiskolában lenne. Szerintem nyugodtan lehetne indítani Egerben áruforgalmi vagy általános mezőgazdasági, vagy növényvédelmi szakközépiskolai, technikumi levelező tagozatot, mivel a Gyöngyösi Mezőgazdasági Szakközépiskola tanteremhiánnyal küzd. Ha annak idején Egerben működhetett a Sátoraljaújhelyi Kertészeti Technikum kihelyezett levelező tagozata, akkor most működhetne a Gyöngyösi Mezőgazdasági Szakközépiskola levelező tagozata is. Vagy tévedek? Tisztelettel: Székesi László, Eger Székesi László úr felvetésére, hogy iskolánk miért nem kíván levelező tagozatot indítani - röviden - a következőket válaszolom a vezetőség és a tantestület nevében: 1. Egerben nincs igény erre a zenélni, főleg gitározni. Nehezen váltunk el tőlük. Másnap délelőtt megismerkedtek a mátrai táj szépségével, majd délután városunk központjával. Táncházba is vittük őket, ahol belekóstolhattak a magyar népzenébe. Bevezettük őket a magyar néptánc és a népi hangszerek rejtelmeibe is. Ausztriában szokás, hogy jeles tavaszi ünnepen sok-sok léggömböt egyszerre röptetnek fel a magasba, és mindegyikre egy-egy gyerek címét erősítik zsinórral. Csodálatos élmény volt látni a sok színes lufi levegőbe emelkedését. Nagyon jól érezte mindenki magát, talán még a sok csodálképzési formára. Székesi úron kívül senki sem fordult hozzánk ezzel a kéréssel az elmúlt években. 2. Tantermeink kihasználtak, délután az iskolai termekben kollégistáink tanulnak, valamint bérlőként jelen van a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Intézet is. 3. A képzés csak önköltséges alapon képzelhető el, hiszen városunk önkormányzata a legjobb akarat mellett sem tudná támogatni ezt a formát - indokolt költségvetési okok miatt! Kevesen tudnák vállalni, tanévenként a körülbelül 60 ezer forintos kiadást, ráadásul az elhelyezkedés sem garan- tált.(Sajnos sok nappali tagozatos végzett tanulónk sem tud elhelyezkedni, vagy nem a szakmájában.) 4. Gyöngyös csak 50 kilométerre van Egertől, rengeteg ember tanul városunkból Debrecenben, a fővárosban stb., amelyek 120-150 kilométerre vannak. Tehát nem megoldhatatlan az utazás. Tisztelettel: Dr. Vasvári Attila ig. helyettes Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet Eger kozó, érdeklődő ember is, aki látott bennünket. De azok biztosan örökké emlékezni fognak az eseményekre, akik részt vettek a programjainkon. Az elválás nagyon nehéz volt, de közülünk sokan levelezést kezdeményeztek a zeltwegi gyerekekkel. Harmad napra a vendégek lebontották sátraikat, ösz- szecsomagoltak és a, kiadós ebéd után haza indultak. Reméljük, hogy az itt szerzett kellemes, közös élmények nyomán mindkét városban nagy igyekezettel fogják szorgalmazni a további találkozókat. Megyesi Melinda 8. a. osztályos tanuló Gyöngyös Nem biztos... Tisztelt Szerkesztőség! Az elmúlt napokban többször is olvastam írásukat a Hírlap hasábjain, melyben az Agria Volán menetrendváltozásairól tájékoztattak és megemlítették ezek a cikkek, hogy milyen jól és takarékoskodóan működik ez a cég. Én úgy látom, hogy az Agria Volán helyzetét nem a jól szervezett, jól kihasznált járataival, hanem a magas viteldíjakkal stabilizálja. Az utakon igen sok Agria volán feliratú autóbuszt lehet üresen látni. Például az Eger- Berva - Pétervására járat munkanapokon délután 4 óra körül Pétervásáról üresen megy Fédémesre, mert a gépkocsivezető ott lakik. Az Eger-Sirok-Pétervá- sára-Szederkénypuszta (BRF 856) délután fél 6 körül érkezik Pétervására és 6 óra után megy Sírokba visz- sza, mert a sofőr ott lakik, majd másnap reggel 6 óra után jön Sírokból, nyilván utasok nélkül. Ugyanis a Si- rok-Liszkótól minden reggel 6 óra 30 perckor jön két járat is Bükkszék-Parádsas- vár-Váraszó-Istenmezeje és Tarnalelesz irányába is. Azonban, ha jobban körülnéznénk az Agria Volán portáján, talán még több hasonló esettel is talákozhat- nánk. Tehát nem vagyok benne biztos, hogy az új menetrendből a fölösleges járatok lettek kihagyva. Tisztelettel: Simon István „Felköszöntötték az Anetteket” Sokféle levelet kapunk nap mint nap, amelyek különböző dolgokról, témákról számolnak be. Közöttük válogatva találtuk nemrég azokat a kedves hangú sorokat, amelyek szerkesztőségünk egyik figyelmességét említették. Megörültünk neki. Ezért is szeretnénk most közre adni önöknek. Szuromi Anett, ostorosi olvasónk írta a következőket: „Azt hiszem, hogy a többi Anett nevében is írok, amikor megköszönöm a Heves Megyei Hírlapnak, hogy „felköszöntöt- tek.” Június 13.-án a névnapunk alkalmából az újságjuk 8. oldalán. Nagyon jó érzés volt! Köszönjük.” Tisztelettel: Szuromi Anett Ostoros Akácfa utca 15. Fiatalokat várnak a szerencsi táborba Az Alkotótábori Egyesület a helyi önkormányzattal július 7-21. között rendezi meg a Képzőművészeti Alkotótábort Szerencsen. Művészeti vezető: Fajó János. A szekciók tanárai: Fajó János és Baska József festőművész, Sturm Orsolya kerámiaművész, Kollányi Gyula fotóművész, Gulyás Gyula szobrászművész, és Kéri Adám képzőművész. Ezen kívül lehetőséget biztosítunk természet utáni stúdiumokra is és szitázásra. A szekciók nyitottak, tagjai más csoportokban is kipróbálhatják képességeiket. A szekciók tagjai hozzák magukkal személyes kéziszerszámaikat: ollót, vonalzót, körzőt, ceruzát. A fotó szekcióba csak azok jelentkezését várjuk, akik saját fényképezőgéppel és objektívvei rendelkeznek. A jelentkezés alsó korhatára: 15. év. Részletes információt Szerencsen, a városi kollégium igazgatója ad, a 06-47-361-258-as telefonon, vagy levélben Urbánné Tóth Editnél, 3876 Hidasnémeti, Mészáros u. 6. A gyilkos sebesség áldozata A zeltwegiek mátraalji barátsága A festőművész tehetséges fiai... Évtizedekkel ezelőtt sem volt bolti árucikk a szeretet, a tudás és a derű. Negyven éve két esztendeig voltam tanítványa Kátai Mihály festőművész úrnak. Pazarlóan osztotta diákjaira említett „árúit”. Negyven évem girbe-görbe útjain sokszor merítettem erőt derűs biztatásaiból, átadott tapasztalataiból. Nekem a Kátai név talizmán. Hallottam tehetséges, méltán híres fiairól. Soha nem éreztem kísértést arra, hogy bármelyiküket is megszólítsam, és megvalljam azt, hogy mennyire szerettem édesapjukat és őket is. A kötzelmúltban kislányom - aki a Tinódi Sebestyén Ének- Zene Tagozatos Általános Iskola és az egri Állami Zeneiskola tanulója - arra kért, ha szépet akarok hallani, menjek el a Művelődési Központba, a millecentenáriumi előadásukra. Majd hozzátette: a műsorukban előadják egy Egerben élő nagyon kedves zeneszerző bácsi művét is!- Ki az? - kérdeztem.- Kátai László. A darabot a mi iskolánknak írta és amikor próbáltuk, annyira tetszett, hogy majdnem elsírtam magam. Szerencsémre ott lehettem az előadáson. Mi tagadás: a tehetségekben bővelkedő, színvonalas, pergő műsor alatt egyre csak Kátaira és művére vártam... Aztán beteljesedett várakozásom. Felcsendültek a dallamok, s a két kórus egymással szemben - középütt a megerősített zeneiskolai muzsikusokkal - is erősítette az elképzelt mennyei zenekar látomását. Tényleg gyönyörű volt.- De kislányom - gondoltam -, mi szükség lenne itt a könnyre? Miért kellene sími? De az „ámen” gyönyörűséges dallamánál az én konok szememből is kibuggyant... Pedig küzdöttem ellene. Mégis hogy történhetett ez meg velem? Bevallom, bajban vagyok. Mert nem tudom, kiknek köszönjem meg ezt a felejthetetlen varázslatot? Tisztelettel: Becskei Sándor Eger Köszönet a segítségért Ezúton szeretném a Heves Megyei Hírlapon keresztül kö- szönetemet kifejezni úgy a magam, mint a három gyermekem nevében, hogy férjem, illetve édesapánk ismét a családunk körében lehet. Köszönhető mindez dr. Harcsa Eleonóra adjunktusnőnek, dr. Hetey Margit főorvosnőnek, dr. Csomós Mária főorvosnőnek az egri belgyógyászati intenzív osztály vezetőjének, valamint kitűnő orvosgárdájának. Nemkevésbé köszönet az osztály ápolást és gondoskodást nyújtott valamennyi dolgozójának. Tisztelettel: Marosfalvi Pálné, Attila, Melinda, Zolika , Egerből Egy gyöngyösi tanár: a francia nyelvről Knábné Drelyó Zsuzsanna a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium francia nyelvtanára nemrég a következőket mondta tantárgyáról:-Négy évet töltöttem otthon, betegállományban, azután a kisfiámmal gyes-en, illetve gyed-en. Tavaly szeptemberben kezdtem el újra a tanítást. Orosz-francia szakos vagyok, de most csak a francia nyelvet tanítom. Az első napokban nagyon csodálkoztam, hogy iskolánkban alig van, aki franciát tanul. Ilyen „mini” csoportjaim még sosem voltak. Úgy tűnt, hogy ez a nyelv „balsorsra” ítéltetett nálunk. Hogy is próbálná felvenni a harcot az angol-német egyeduralommal szemben? Noha erről szó sincs, miért kellene a francia nyelvnek harcolnia, hiszen most is az, ami mindig is volt: csodálatosan szép nyelv. Egy igen gazdag és nagy hagyományokkal rendelkezőcivilizációt közvetít hozzánk.- Ezért nagyon örülök, hogy szeptembertől, a következő tanévben már jóval több első osztályos tanuló jelentkezett francia nyelvtanulásra. Sőt a nyolcosztályos gimnázium elsősei is - akik mellette döntenek - választhatják a franciát első idegen nyelvként.
