Heves Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-19 / 142. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. június 19., szerda Búcsú az iskolától Ezzel a fényképpel - az ostorost általános iskola 8. osztá­lya szeretne köszönetét mondani minden kedves tanárá­nak a tőlük kapott szeretetért és törődésért. A továbbiak­ban sok sikert, jó egészséget kívánnak a tantestület tag­jainak. Továbbra is várjuk leveleiket A gyöngyösiek tagozata lehetne Egerben? Kiadónk, szerkesztőségünk ed­dig is örömmel vette, hogy elő­fizetőink, olvasóink közül so­kan levéllel tiszteltek meg ben­nünket. Ezekben főleg a környeze­tükben gyakran előforduló visszaságokról, gondokról számolnak be, amelyek közül több közérdeklődésre tartott számot az elmúlt időben. Nemkevésbé olyan levelek is érkeztek hozzánk, amelyekben Tisztelt Szerkesztőség! Nemrégiben történt egy bal­eset, aminek következtében egy kislány meghalt. Az eset mé­lyen felkavart, főleg miután be­széltem a kislány édesanyjával. Úgy gondoltam, írok egy leve­let önöknek, amelyet minden­kinek figyelmeztetésül szánok. Állt az úton egy autó. Benne az édesanya, a nagymama és a kislány. Elindultak át a nagy úton. Akkor a másik autó még messze járt, majd egyre közele­dett, és akkor jött az ütközés. A nagy autó sokáig tolta a kiseb­bet. Minden másodpercek alatt zajlott. És a tolás közben zu­hant ki a kocsiból egy kis test. Apró és ijedt, a földre esett. Az anya őrjöngve rohant segíteni, de hiába... O nem érez semmit. A mentőben kétszer élesztet­ték, de csak kómás állapotba tudták visszahozni. Aztán pár nappal később ezt az állapotot sem bírta tovább. Szervezete végleg felmondta a szolgálatot. az örömeiket osztották meg ve­lünk. Ezekért ezúton is köszö­netét mondunk. Kérjük olvasóinkat, hogy to­vábbra is küldjenek leveleket szerkesztőségünknek. Ameny- nyiben bizonyos jelenségeket tárnak fel és közérdeket érinte­nek, közüljük az Olvasók fóru­mában. A címünk változatlan: Heves Megyei Hírlap Szerkesztősége 330Ó Eger. Barkóczy út. 7. Az édesapának eltört a keze. A nagymama medencetörést szenvedett, de ezen kívül eltört a bordája, a bokája és megsérült az arca is. De mik ezek a testi sérülések a lelkihez képest? A családban ő volt az egyedüli gyerek. Mikorra heverik ki a hi­ányát? Soha. Mert ő örökké élni fog az emlékezetben. És a gyilkos? Próbálja men­teni magát. De egyszer sem ment oda segíteni, egyszer sem kérdezte meg a kórházat, hogy hogy van a kislány. És ahogy a mai világban van, még az is le­het, hogy megússza a bünteté­sét, pedig tönkretette egy család boldogságát. De bízok benne, előbb-utóbb elnyeri méltó bün­tetését. És most kérem az összes ol­vasót, aki vezet, gondolkozzon, mielőbb a gázpedálra taposna. Ne tegyük tönkre egymás életét! Mert mi lesz, ha majd a gondat­lanság egyszer a miénket teszi tönkre? V.M. Tisztelt Szerkesztőség! A Hírlapban a Gyöngyösi Mezőgazdasági Szakközépis­kolával kapcsolatos tájékoztató cikket olvasva, kiábrándító volt az Egri Mezőgazdasági Szak- középiskolára gondolni. Míg Gyöngyösön három-négy sza­kot is terveznek beindítani, ad­dig Egerben csak a kertészeti indul újra, pedig a megyeszék­helyen tudomásom szerint lé­nyegesen több tanterem áll ren­delkezésre. Nem is beszélve ar­ról, hogy Gyöngyösön levelező tagozat is működik, míg Eger­ben a Szakmunkások Szakkö­zépiskoláját is megszüntették. De Gyöngyösön nemcsak a szakközépiskola, hanem a Me­zőgazdasági Főiskola is egyre sokoldalúbb. Eger bár megye- székhely, mégis lényegesen ke­vesebbet tesznek az iskolákban, mint Gyöngyösön. Vajon mi­ért? Nemrég az Egri Mezőgazda- sági Szakközépiskolában jár­tam, s Ember György tanár úr azt mondta, hogy a levelező ta­gozatosoknak befellegzett, mert a gyakorlati foglalkozáso­kat sehol nem tudják megol­dani. Nos, a Gyöngyösi Mező- gazdasági Szakközépiskolában él és virul a levelező tagozat. Olyannyira, hogy az Egri Me­A gyöngyösi II. Rákóczi Ferenc Általános és Művészeti Iskola diákjainak egyik nagy álma be­teljesült: sikerült erősítenünk az osztrák-magyar barátsági kap­csolatot. Iskolánk tanulói a kö­zelmúltban találkoztak a sás-tói kempingben a Gyöngyösre lá­togató ausztriai csoporttal. Is­merkedési estet és diszkót ren­deztek barátaink. Négy felnőt­tel és huszonkét diákkal lehetett ez alkalommal is a német nyel­vet gyakorolni, de mód nyílott más ismeretek szerzésére is. A vendégek Zeltwegböl érkeztek, egy kisvárosból, amely lakói­nak száma mintegy nyolcezer. Kedves, vidám, barátságos emberek, szeretnek énekelni, zőgazdasági Szakközépiskola felvehetné a kapcsolatot a mát- raaljiakkal, annak érdekében, hogy Egerben kihelyezett leve­lező tagozatokat működtesse­nek. Úgy, hogy annak a havi egyszeri szakmai gyakorlata a gyöngyösi tangazdaságban,-az elméleti foglalkozás pedig Egerben, a Mezőgazdasági Szakközépiskolában lenne. Szerintem nyugodtan lehetne indítani Egerben áruforgalmi vagy általános mezőgazdasági, vagy növényvédelmi szakközép­iskolai, technikumi levelező ta­gozatot, mivel a Gyöngyösi Mezőgazdasági Szakközépis­kola tanteremhiánnyal küzd. Ha annak idején Egerben működ­hetett a Sátoraljaújhelyi Kerté­szeti Technikum kihelyezett le­velező tagozata, akkor most működhetne a Gyöngyösi Me­zőgazdasági Szakközépiskola levelező tagozata is. Vagy té­vedek? Tisztelettel: Székesi László, Eger Székesi László úr felvetésére, hogy iskolánk miért nem kíván levelező tagozatot indítani - röviden - a következőket vála­szolom a vezetőség és a tantes­tület nevében: 1. Egerben nincs igény erre a zenélni, főleg gitározni. Nehe­zen váltunk el tőlük. Másnap délelőtt megismerkedtek a mát­rai táj szépségével, majd dél­után városunk központjával. Táncházba is vittük őket, ahol belekóstolhattak a magyar nép­zenébe. Bevezettük őket a magyar néptánc és a népi hangszerek rejtelmeibe is. Ausztriában szokás, hogy jeles tavaszi ün­nepen sok-sok léggömböt egy­szerre röptetnek fel a magasba, és mindegyikre egy-egy gyerek címét erősítik zsinórral. Csodá­latos élmény volt látni a sok színes lufi levegőbe emelkedé­sét. Nagyon jól érezte mindenki magát, talán még a sok csodál­képzési formára. Székesi úron kívül senki sem fordult hoz­zánk ezzel a kéréssel az elmúlt években. 2. Tantermeink kihasználtak, délután az iskolai termekben kollégistáink tanulnak, vala­mint bérlőként jelen van a Ke­reskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Intézet is. 3. A képzés csak önköltséges alapon képzelhető el, hiszen vá­rosunk önkormányzata a leg­jobb akarat mellett sem tudná támogatni ezt a formát - indo­kolt költségvetési okok miatt! Kevesen tudnák vállalni, tan­évenként a körülbelül 60 ezer forintos kiadást, ráadásul az el­helyezkedés sem garan- tált.(Sajnos sok nappali tagoza­tos végzett tanulónk sem tud elhelyezkedni, vagy nem a szakmájában.) 4. Gyöngyös csak 50 kilomé­terre van Egertől, rengeteg em­ber tanul városunkból Debre­cenben, a fővárosban stb., ame­lyek 120-150 kilométerre van­nak. Tehát nem megoldhatatlan az utazás. Tisztelettel: Dr. Vasvári Attila ig. helyettes Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet Eger kozó, érdeklődő ember is, aki látott bennünket. De azok biz­tosan örökké emlékezni fognak az eseményekre, akik részt vet­tek a programjainkon. Az elvá­lás nagyon nehéz volt, de közü­lünk sokan levelezést kezde­ményeztek a zeltwegi gyere­kekkel. Harmad napra a vendé­gek lebontották sátraikat, ösz- szecsomagoltak és a, kiadós ebéd után haza indultak. Re­méljük, hogy az itt szerzett kel­lemes, közös élmények nyomán mindkét városban nagy igyeke­zettel fogják szorgalmazni a to­vábbi találkozókat. Megyesi Melinda 8. a. osztályos tanuló Gyöngyös Nem biztos... Tisztelt Szerkesztőség! Az elmúlt napokban többször is olvastam írásu­kat a Hírlap hasábjain, melyben az Agria Volán menetrendváltozásairól tá­jékoztattak és megemlítet­ték ezek a cikkek, hogy mi­lyen jól és takarékoskodóan működik ez a cég. Én úgy látom, hogy az Agria Volán helyzetét nem a jól szerve­zett, jól kihasznált járatai­val, hanem a magas viteldí­jakkal stabilizálja. Az uta­kon igen sok Agria volán feliratú autóbuszt lehet üre­sen látni. Például az Eger- Berva - Pétervására járat munkanapokon délután 4 óra körül Pétervásáról üre­sen megy Fédémesre, mert a gépkocsivezető ott lakik. Az Eger-Sirok-Pétervá- sára-Szederkénypuszta (BRF 856) délután fél 6 kö­rül érkezik Pétervására és 6 óra után megy Sírokba visz- sza, mert a sofőr ott lakik, majd másnap reggel 6 óra után jön Sírokból, nyilván utasok nélkül. Ugyanis a Si- rok-Liszkótól minden reggel 6 óra 30 perckor jön két já­rat is Bükkszék-Parádsas- vár-Váraszó-Istenmezeje és Tarnalelesz irányába is. Azonban, ha jobban kö­rülnéznénk az Agria Volán portáján, talán még több ha­sonló esettel is talákozhat- nánk. Tehát nem vagyok benne biztos, hogy az új menetrendből a fölösleges járatok lettek kihagyva. Tisztelettel: Simon István „Felköszöntötték az Anetteket” Sokféle levelet kapunk nap mint nap, amelyek különböző dolgokról, témákról számolnak be. Közöttük válogatva találtuk nemrég azokat a kedves hangú sorokat, amelyek szerkesztősé­günk egyik figyelmességét emlí­tették. Megörültünk neki. Ezért is szeretnénk most közre adni önöknek. Szuromi Anett, ostorosi olva­sónk írta a következőket: „Azt hiszem, hogy a többi Anett nevében is írok, amikor megköszönöm a Heves Megyei Hírlapnak, hogy „felköszöntöt- tek.” Június 13.-án a névnapunk alkalmából az újságjuk 8. olda­lán. Nagyon jó érzés volt! Kö­szönjük.” Tisztelettel: Szuromi Anett Ostoros Akácfa utca 15. Fiatalokat várnak a szerencsi táborba Az Alkotótábori Egyesület a helyi önkormányzattal július 7-21. között rendezi meg a Képzőművészeti Alkotótábort Szerencsen. Művészeti vezető: Fajó János. A szekciók taná­rai: Fajó János és Baska Jó­zsef festőművész, Sturm Orso­lya kerámiaművész, Kollányi Gyula fotóművész, Gulyás Gyula szobrászművész, és Kéri Adám képzőművész. Ezen kívül lehetőséget biztosí­tunk természet utáni stúdiu­mokra is és szitázásra. A szek­ciók nyitottak, tagjai más cso­portokban is kipróbálhatják képességeiket. A szekciók tagjai hozzák magukkal személyes kéziszer­számaikat: ollót, vonalzót, körzőt, ceruzát. A fotó szekci­óba csak azok jelentkezését várjuk, akik saját fényképező­géppel és objektívvei rendel­keznek. A jelentkezés alsó korhatára: 15. év. Részletes in­formációt Szerencsen, a városi kollégium igazgatója ad, a 06-47-361-258-as telefonon, vagy levélben Urbánné Tóth Editnél, 3876 Hidasnémeti, Mészáros u. 6. A gyilkos sebesség áldozata A zeltwegiek mátraalji barátsága A festőművész tehetséges fiai... Évtizedekkel ezelőtt sem volt bolti árucikk a szeretet, a tudás és a derű. Negyven éve két esztendeig voltam tanítványa Kátai Mi­hály festőművész úrnak. Pa­zarlóan osztotta diákjaira em­lített „árúit”. Negyven évem girbe-görbe útjain sokszor merítettem erőt derűs biztatásaiból, átadott ta­pasztalataiból. Nekem a Kátai név taliz­mán. Hallottam tehetséges, méltán híres fiairól. Soha nem éreztem kísértést arra, hogy bármelyiküket is megszólít­sam, és megvalljam azt, hogy mennyire szerettem édesapju­kat és őket is. A kötzelmúltban kislányom - aki a Tinódi Sebestyén Ének- Zene Tagozatos Általános Is­kola és az egri Állami Zeneis­kola tanulója - arra kért, ha szépet akarok hallani, menjek el a Művelődési Központba, a millecentenáriumi előadá­sukra. Majd hozzátette: a műso­rukban előadják egy Egerben élő nagyon kedves zeneszerző bácsi művét is!- Ki az? - kérdeztem.- Kátai László. A darabot a mi iskolánknak írta és amikor próbáltuk, annyira tetszett, hogy majdnem elsírtam ma­gam. Szerencsémre ott lehettem az előadáson. Mi tagadás: a tehetségekben bővelkedő, színvonalas, pergő műsor alatt egyre csak Kátaira és művére vártam... Aztán beteljesedett várako­zásom. Felcsendültek a dalla­mok, s a két kórus egymással szemben - középütt a megerő­sített zeneiskolai muzsikusok­kal - is erősítette az elképzelt mennyei zenekar látomását. Tényleg gyönyörű volt.- De kislányom - gondol­tam -, mi szükség lenne itt a könnyre? Miért kellene sími? De az „ámen” gyönyörűsé­ges dallamánál az én konok szememből is kibuggyant... Pedig küzdöttem ellene. Mégis hogy történhetett ez meg velem? Bevallom, bajban vagyok. Mert nem tudom, kiknek kö­szönjem meg ezt a felejthetet­len varázslatot? Tisztelettel: Becskei Sándor Eger Köszönet a segítségért Ezúton szeretném a Heves Megyei Hírlapon keresztül kö- szönetemet kifejezni úgy a ma­gam, mint a három gyermekem nevében, hogy férjem, illetve édesapánk ismét a családunk körében lehet. Köszönhető mindez dr. Har­csa Eleonóra adjunktusnőnek, dr. Hetey Margit főorvosnőnek, dr. Csomós Mária főorvosnő­nek az egri belgyógyászati in­tenzív osztály vezetőjének, va­lamint kitűnő orvosgárdájának. Nemkevésbé köszönet az osz­tály ápolást és gondoskodást nyújtott valamennyi dolgozójá­nak. Tisztelettel: Marosfalvi Pálné, Attila, Melinda, Zolika , Egerből Egy gyöngyösi tanár: a francia nyelvről Knábné Drelyó Zsuzsanna a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium francia nyelvta­nára nemrég a következőket mondta tantárgyáról:-Négy évet töltöttem ott­hon, betegállományban, az­után a kisfiámmal gyes-en, il­letve gyed-en. Tavaly szep­temberben kezdtem el újra a tanítást. Orosz-francia szakos vagyok, de most csak a fran­cia nyelvet tanítom. Az első napokban nagyon csodálkoz­tam, hogy iskolánkban alig van, aki franciát tanul. Ilyen „mini” csoportjaim még so­sem voltak. Úgy tűnt, hogy ez a nyelv „balsorsra” ítéltetett nálunk. Hogy is próbálná fel­venni a harcot az angol-német egyeduralommal szemben? Noha erről szó sincs, miért kellene a francia nyelvnek harcolnia, hiszen most is az, ami mindig is volt: csodálato­san szép nyelv. Egy igen gaz­dag és nagy hagyományokkal rendelkezőcivilizációt közvetít hozzánk.- Ezért nagyon örülök, hogy szeptembertől, a követ­kező tanévben már jóval több első osztályos tanuló jelent­kezett francia nyelvtanulásra. Sőt a nyolcosztályos gimná­zium elsősei is - akik mellette döntenek - választhatják a franciát első idegen nyelv­ként.

Next

/
Oldalképek
Tartalom