Heves Megyei Hírlap, 1996. június (7. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-18 / 141. szám

1996. június 18., kedd 5. oldal PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE Falukép, hernyók, ilyesmi... Köztudottan a növények nem képesek helyváltoztató mozgásra. Ez a tétel azonban megdőlni látszik - igaz, némi külső segítség­gel - Recsken, legalábbis ez derült ki legutóbbi látogatásomkor. („Is" - jut eszembe, hiszen karácsonykor az iskola előtti fenyő­ket lopták el, ahogy kell, derékban elfurészelve...) A polgármesteri hivatalban arról panaszkodtak: úgy tűnik, hiába munkálkodnak a falu szebbé tételén, virágosításán, mert immár sokadszor kél lába a kiültetett egynyáriaknak. Mintegy tíz közmunkás dolgozik a faluban - tudtam meg -, s ők igen lelkiismeretesen gondozzák, ápolják a virágokat, hajnalban lo­csolják, hogy a hőség ne árthasson nekik... De azok, akikben túlcsordul a „sziromszeretet", ezzel nem törődnek. S vélhetően nem is azért lopják el, hogy otthon még inkább óvhassák széltől-naptól kedvenceiket... Persze, már a Kis Herceg legendás rózsája is megmondta: ha meg akarom is­merni a lepkéket, akkor el kell viselnem néhány hernyót. Félő azonban, szó sincs pillangókról (hacsak nem a pillangósvirá­gúak fajtájába tartoznak az áldozatok), akkor meg mit ér a kényszerű ismeretség...? (Már a hernyókkal persze). Félő, hogy a Kőműves Kelemen-féle állapot (amit hajnalban ültetnek, reg­gelre ellopják) előbb-utóbb kedvét szegi a virágosítóknak, a szépítő szándékúaknak. S ha ez így lesz, akkor vajon mit mondjanak a „slampos” fa­luképre panaszkodóknak? Suha Péter Alapítvány a számítástechnika-oktatásért Huszonnyolc iskolás gyerek, négy masina Mátraballán A nemrégiben létrehozott ala­pítvány jól működik, hiszen a megvalósítandó célt, a számí­tástechnikai oktatás fejleszté­sét, valamint az egyéb eszköz- beszerzéseket máris lehetővé tette - tájékoztatott Forgó Já­nos, Mátraballa polgármestere. Az ötvenezer forintos alap­tőkével létrehozott szervezet számlájára további nyolcvan- ezer forint folyt be a különféle támogatóktól, így immár a hu­szonnyolc alsó tagozatos gyer­meket oktató intézményben négy korszerű számítógépen tanulhatják az apróságok ko­runk tudományának alapjait. Azt is elmondta a falu első embere, hogy a Mininvest Rt. kellemes meglepetést okozott nekik, amikor a község által vá­sárolt két masina vételárát visz- szautalták az alapítvány szám­lájára. így, ha kissé körmönfon- tan is, de tulajdonképpen aján­dékba adták a szerkezeteket. (s. p.) „Szégyellem magam, amiért itt veszekednek” Ivád: álcázott kampánygyűlés? Sajnálom, hogy csak ilyen ke­vesen gyűltünk össze, de akik itt vannak azokat arra kérem, bát­ran kérdezzenek, s mi mindenre igyekszünk választ adni - biz­tatta az ivádi falugyűlésen meg­jelenteket Bacsó István pol­gármester. A következőkben érdekes helyzet alakult ki, ugyanis a polgárok helyett leg­inkább a faluatyák kérték szá­mon a polgármestert. Ivády László alpolgármester azt vetette a szemére, hogy a község elé vitt tájékoztató anyagot nem vitatta meg a tes­tülettel. Ivády Gyula képviselő- a szociális bizottság vezetője- pedig azt vitatta: valós adato­kat ismertetett-e a falu első em­bere a tavalyi segélyeket ille­tően. Csomós László országgyű­lési képviselő azt hangsúlyozta: szégyelli, hogy a belső, szemé­lyes ellentétek ezen a fórumon jelentek meg. Hozzátette, ennél az is szerencsésebb lett volna, ha azok a polgárok hallatják a hangjukat, akik fogadóóráján keresték fel a polgármestert célzó panaszaikkal. Azonban úgy látom - nézett szét a te­remben - ők el sem jöttek. A lakók kérdései leginkább a víz-, illetve szemétdíjak magas mivoltát firtatták, míg két hölgy a szolgáltató Pevik Kft. szám­lázási, óraleolvasási „anomá­liáit” ismertette. Ezekre vála­szolva Danyi László, a Kft. ve­zetője elmondta: a közüzemi dí­jak sincsenek „bebetonozva”, emelkedésük manapság - saj­nos - természetes. Bacsó István zárszavában hangsúlyozta: elítéli a szemé­lyeskedő hangot, de meg kell jegyeznie: Ivády Gyulával nem lehet együtt dolgozni, hiszen most is tizenkét - több éves - kérdést juttatott el hozzá a kép­viselő, ahelyett, hogy az ülése­ken vitatnák meg ezeket... A legutóbbi fellépés emléke Tarnaleleszről FOTÓ: MATYIKÓ TIBOR Több mint húsz esztendeje színpadon a Fedémesi Népdalkor A nagymamáknak is kell szórakozás Biztosan megint leálltak beszélgetni a faluba’. Ugyan mikor érnek már ide? Legalább egy negyedórája láttam, hogy elin­dultak... Ilyen beszélgetés közepébe csöppentem, amikor megálltam a fedémesi művelődési ház előtt. Vasárnap este szokásos próbájára készült az asszonykórus. Az a csoport, amely méltán híressé tette az aíig ötszáz lelkes községet. Szinte minden vasárnap összejövünk csiszolgatni az éppen soron lévő műsort. Per­sze, az is megesik, hogy többet beszélgetünk, mint valóban dolgozunk - mondja Csíkné Bartók Ilona, a csoport veze­tője még a kultúrház előtt, mi­közben várakozunk a „felvégi­ekre" -, de ez is hozzátartozik az életünkhöz, sőt szükséges is a sikerhez. Márpedig sikerekben ugyancsak bővelkedik a fe­démesi dalosasszonyok több mint húszéves története. Már a megalakulás évében - 1974- ben - országos minősítésen vettek részt, ahol a legmaga­sabb fokozatot kapták. Ez a „rend” aztán mit sem változott az évtizedek alatt. Legutóbb Horton minősültek, ahonnan a KÓTA Aranypáva-áíyál hoz­ták haza. Mint Csíkné mondja, erre azért is készültek igen alaposan, majd’ egy évig, mert ilyen díjuk még nem volt... Időközben összegyűltek az asszonyok, suttogó beszélge­tésük közben arra is odafigyel­tek, miről folyik köztünk a szó. Amikor odáig jutottunk, vajon miért is csinálják ilyen hosszú ideje töretlen kedvvel a nótázást, szinte egymás sza­vába vágva kapcsolódnak be a beszélgetésbe. Egyikük szerint mert a nagymamáknak is kell a szó­rakozás, s ennél jobbra nem­igen lelnének. Másikuk azt mondja: világéletében szerette a nótát, hát miért hagyná abba. Azt a fránya lámpalázat meg csak meg lehet szokni lassan. Meg aztán büszkék is az eredményekre, hiszen ha ők nem lennének, talán az or­szágban - sőt a világban - azt sem tudnák, létezik egy Fe- démes nevű falucska. S hogy a helybéliek mit szólnak mindehhez? Ezt is, azt is. De azért, ha sikerük van, akkor szívesen hangoztatják: „Fedémesiek vagyunk!”.-Na és a férjek? Ők hogyan állnak hozzá a minden vasár­napi próbához, a fellépések ideiére szóló „kimaradás­hoz" ?- Az enyém azt mondta ma - mosolyodik el Manci néni -, ha délelőtt fájt a lábam ka­pálni, akkor estére ugyan mi­től gyógyultam meg, hogy már megint megyek... De különben büszkék ránk, csak nem olyan fajták, akik agyondicsérgetné- nek.-Amikor a Röpülj Páva döntőjét közvetítették, a kocsmában még a tévé lábát is csókolgatták, úgyhogy mond­hatnak, amit akarnak... - teszi hozzá az egyik alapító tag, Si- kéné, Klári néni.-Szeretnénk a férfiakat is bevonni a közös munkába - veszi át a szót a kórusvezető -, s erre jó alkalom lesz az au­gusztusi rendezvény, ahol a falu fennállásának 735. évfor­dulóján vendégül látjuk a kör­nyező települések hagyo­mányőrzőit.-A '„nagyapák" mellett esetleg az unokákat is csábít­ják a csoportba?- Az utánpótlás bizony gondot okoz. Tavaly temettük el Bajzáth Ferencnét, aki a nó­tafa volt a kórusban, s bizony, nagyon hiányzik. A fiatalokat nehéz rábírni, hogy csatlakoz­zanak hozzánk, bár azért van­nak biztató jelek, akadnak ér­deklődők. Csak hát egyre fogy a falu, és persze a fiatalok mennek el, hátha máshol jobb megélhetésre találnak.-Ha már szóba került a pénz: hogy áll a kassza?-A legelső fenntartónk a tamaleleszi művelődési ház volt, aztán a Pétervásárai Afész patronált, majd amikor ott is beütött a baj, a fedémesi önkormányzat „vett át” ben­nünket. Nem dúskálunk, de nem is panaszkodunk. Olyan még nem volt, hogy valahová pénz híján nem tudtunk volna elmenni. Igaz, igyekszünk is minél kevesebbet költeni, s a szakmai szempontból fontos utazásokra - hiszen ezek számlái a legvaskosabbak - tartalékolni. Ha pedig, szeren­csére gyakran, felkérnek egy- egy szereplésre, akkor szerény fellépti díjat vagy utazási költ­ségtérítést kérünk. Ezek aztán jobbára fedezik a kiadásain­kat. S előjönnek az utazások emlékei, ki mennyire félt az angliai repülőúttól, s aztán mi­lyen kellemesen csalódott, s hogy a kecskeméti nótázás egész naposra sikeredett, mert hogy különben milyen unal­mas lenne a buszozás... Jól elbeszélgettük az időt, hát elköszöntem. Még ki sem értem az ajtón, már előkerült a hangvilla, s pár pillanat múlva felcsendültek a jellegzetesen „fedémesiesen” hajlított dal­lamok. Mert a nyáron lesz fel­lépés bőven, meg aztán a nagymamáknak is kell a szó­rakozás... Suha Péter Ma: jegyzőklub a szabadban Ma délelőtt tíz órakor az immár hagyományos jegyzőklubba gyűlnek össze a körzet köz- igazgatási szakemberei, azon­ban rendhagyó környezetben. A vadászati törvényről ugyanis a sirok-kútvölgyi szabadidő­parkban cserélnek véleményt. Fedémesen újra kocsmagaléria Szántó Krisztina a pétervásárai Művelődés Háza után a fedé­mesi kocsmagalériában mutat­kozott be a fennállásának 735. évfordulóját ünneplő község közönségének. A nemrégiben megnyílt tárlat a hónap végéig látható. Csomós László fogadóórát tart A pétervásárai 2. számú válasz­tókörzet MSZP-s képviselője holnap délután kettő és négy óra között fogadóórára várja választóit a pétervásárai pol­gármesteri hivatalban. Szünetel a szombati könyvkölcsönzés A pétervásárai városi könyv­tárban szeptember elsejéig szü­netel a szombati nyitva tartás. A kölcsönözni vágyók így hét­főn 13-17, kedden és szerdán, valamint pénteken 10-17 óráig látogathatják az intézményt, amely csütörtökön szünnapos. DÖK-táborban a péterkei diákok Tegnap foglalták el sátortábo­rukat Felsőtárkányban a Péter­vásárai Mezőgazdasági Közép­fokú Szakképzési, Tovább­képző és Szaktanácsadó Intézet diákjai. Az egyhetes táborozá­son a diákönkormányzatok ve­zetésének fortélyaival ismer­kednek meg. Most már tényleg költözik a PVTV A foci-EB miatt elhalasztották a Pétervásárai Városi televízió költöztetését, de immár meg­kezdik a munkát. Emiatt a mű­sorokról a képújságban kaphat­nak a nézők tájékoztatást. Elballagtak a „vén diákok” A sláger a szakközépiskola Ballag már a vén diák, tovább, tovább - énekelték a hét végén a búcsúzó nyolcadikosok. Arra voltunk kíváncsiak, körzetünk iskolában végzett diákok útja merre vezet... Bükkszékről 12-en ballag­tak el, közülük 5-en folytatják tanulmányikat gimnáziumban, ugyanennyien szakközép-, és 1 egy diák szakmunkásképző-is­kolában ül a padba szeptember­től. Egy kislány nem tanul to­vább, azonban őt az anyagi kö­rülményei kényszerítik elkö­szönni a tudományoktól. Istenmezején 15 diák vég­zett az idén, számukra is a szakmát és érettségit adó in­tézmények bizonyultak vonzó­nak: 8-an folytatják ilyen isko­lákba a tanulás, öt ifjú szak­munkásképzőben, egy pedig gimnáziumban tanul tovább. Mátraderecskén a címben megfogalmazottól eltérőek az arányok, ugyanis a 32 diák kö­zül 14-en nyertek felvételt gimnáziumba, nyolcán szakkö­zépiskolába, és tizen szakmun­kásképzőbe. Pétervására általános isko­lájának padjait 52 nyolcadikos hagyta el, s közülük ötvene­gyen tanulnak tovább. Itt iga­zán sláger a „szakközép”, 24 diák foglalja el helyét Heves és Nógrád megye intézményei­ben, míg gimnáziumba 6, szakmunkásképzőbe 20, és speciális szakiskolába 1 nebu­lót vettek fel. Egy diák végleg abbahagyta a tudományok elsa­játítását. Recsken 43 tizennégy esz­tendős ifjú végzett az idén, 3-an - úgy tűnik - végleg, míg 8 gyerek gimiben, 24 szakközép­ben, 7 szakmunkásképzőben tanul tovább. Egy enyhén ér­telmi fogyatékos gyermek pe­dig speciális iskolában. Sírokban egy gyermek fel­vétele bizonytalan egyenlőre, mivel félévkor több tárgyból is megbukott. A többi - huszon­három - továbbtanul, 10-en szakmunkásképzőben, 8-an szakközépben és 6-an gimiben. Tarnaleleszen egy gyermek nem tanul tovább, neki tíz esz­tendő kellett a nyolc osztály ismereteinek elsajátításához. Gimiben hatan, szakközépben 11 -en, szakmunkásképzőben 10-en tanulnak tovább. A millecentenárium tiszteletére: Tamalelesz képeslapon Immár a falu, illetve környéke látképével is üd­vözölhetik hozzátartozóikat, ismerőseiket azok, akik Tarnaleleszen járva szeretnének hírt adni magukról. A kétféle, összesen mintegy négy­ezer példányban a közelmúltban elkészült ké­pes levelezőlapon a szentdomonkosi Matyikó Tibor fotói láthatók. A település jellemző utca­részletét, látképét, valamint a Tama vidéki táj­védelmi körzet érde­kességeit, szép tájait ábrázoló lapok már kaphatók a falu üzle­teiben. Mint megtudtuk, az ötvenes években nyomtattak hasonló üdvözlőlapokat, ame­lyekből azonban alig maradt fenn. így a község vezetői azt gondolták: a mille­centenárium tisztele­tére illendő „felújí­tani” ezt a hagyo­mányt. (s. p.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom