Heves Megyei Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-25 / 122. szám

Pünkösd ünnepe a keresztény világban Beszélgetés Török József egyetemi tanárral, egyháztörténésszel Csodálatos a magyar nyelv, amely a kissé szikár hangzású görög pentecostes-t csengő-bongó „pünkösd” szavunkká va­rázsolta. Ám milyen tartalmat rejt magában ez a kifejezés, milyen múltja van napjaink virágillatú, csöndes ünnepének? Török József egyháztörténésztől, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzorától kértünk választ.- A pentecostes magyar fordí­tásban tulajdonképpen az „öt­venedik”-ci, az ötvenedik na­pot, a mai használatban a hús­vét utáni ötvenedik napot je­lenti - mondotta a professzor. Az Ószövetségből tudjuk, hogy a pünkösd eredetileg - valamikor a zsidók egyiptomi fogsága körüli, mózesi idők­ben - a bő termés hálaadó napja volt. Áz Egyiptomból való kivo­nulás után Isten szövetséget kötött kiválasztott népével, s kinyilvánította számára a tíz- parancsolatot. Ez a kivonulás utáni ötvenedik napra esett, s így pünkösd ennek az ünnepe lett. Azt mondhatjuk tehát, hogy egy kezdeti, természeti jelenségért való hálaadás át­ment egy üdvtörténeti ese­mény ünnepévé.- Él-e napjainkban ez a ha­gyomány?- A nap tartalmának „átvál­tozása” Jézus születése után folytatódott. Az Újszövetség rögzíti, hogy Jézus húsvétkor feltámadt, s az ezt követő na­pokat tanítványai körében töl­tötte. A negyvenedik napon sze­mük láttára felemelkedett a mennyekbe, de előtte meg­ígérte, hogy elküldi a szent lelket, a vigasztalót. Az apostolok a mennybe­menetel után Jeruzsálemben maradtak. Húsvét után az öt­venedik napon, pünkösd reg­gelén is együtt voltak, Szűz Mária is velük volt, s - mint „Az apostolok cselekedetei" - ben olvasható - „hirtelen zú­gás támadt az égből, mint he­ves szélvész, betöltötte azt a házat és azt a termet, amiben tartózkodtak, és lángnyelvek alakjában a Szentlélek leszállt mindegyikükre.” Az apostolok ekkor, az ígé­ret beteljesülésének birtoká­ban a Szentlélektől, az igazság leikétől eltelve elkezdték hir­detni Krisztus evangéliumát. Mint a nagy ünnepieken min­dig, Jeruzsálemben ekkor is rengeteg, a távoli vidékekről érkezett idegen tartózkodott, s ahogy hallgatták a szavakat, mind úgy érezték, hogy a saját nyelvükön szólnak hozzájuk az apostolok.- Ez jelképesen vagy való­ságosan értendő?- Valóságosan. Valameny- nyien megértették az aposto­lok beszédét, akik a héber népnyelvi változatát, a Jézus által is beszélt arám nyelvet használták. A soknyelvű hall­gatóság mégis mindent értett, mert ki-ki a saját nyelvén el­mondottként hallotta az igét. Ez rendkívüli jelenség volt. A pünkösd tehát ettől az időtől kezdve mind a mai napig a Szentlélek eljövetelének az ünnepe az egész keresztény vi­lágban.- Milyen egyházi, liturgikus külsőségek kísérik ezt a na­pot?- Ismert, hogy 380 körül Je­ruzsálemben a keresztények megkeresték az esemény ere­deti színhelyét, s úgy ünnepel­tek, hogy felolvasták azt az evangéliumi szakaszt, amely az ott történteket idézi. Napja­inkban sajátos szimbólumai vannak a pünkösdi szertartá­soknak. A papi ruhák és a se­gédkező világiak öltözékének a színe, a piros idézi a láng­nyelvek formájában megjelent szent lelket, s erről szólnak az egyházi énekek, himnuszok. Kétségtelen, a karácsonyhoz, a húsvéthoz több népszokás kapcsolódik, s így a nem hí­vők is könnyebben tudnak kö­tődni azokhoz az ünnepekhez, mégis jó ideje a pünkösd sem csupán a hívőké.- Újabb keletű hagyomá­nyokról lehet hallani. Mit szól ezekhez az egyház?- Üdvözli, támogatja, al­kalmasint maga kezdeményezi azokat. Világszerte terjed pél­dául az a szép szokás, hogy a pünkösd vasárnapját meg­előző szombat éjszakát a hí­vők valamely földrajzilag ki­emelkedő helyen, dombon, hegyen virrasztó imádság mel­lett töltik. Pár éve Budapesten a Gellérthegy is ilyen liturgia színhelye. A Krisztina téri templomban pedig szombat este a pünkösdi liturgia zso­lozsmáját énekli-imádkozza a gyülekezet. Deregán Gábor Szegedi Szabadtéri Játékok júliustól augusztusig Ezeregyszáz év Európa szívében Az Ecseri Lakodalmastól a Csodaszarvas legendájáig „1100 év Európa szívében" címmel a millecentenárium je­gyében az idei szegedi fesztivál azokat a színeket villantja fel, amelyekkel a magyar előadó­művészet gazdagítja napjaink­ban a nagyvilág kultúráját. Világjáró magyarok - Mar­ton Éva, Buday Lívia, Gregor József, Szilágyi Károly -, a kül­földi operaszínpadok ünnepelt vendégei nyitják a szabadtéri játékok szezonját az Interopera gáláján július közepén. A Magyar Állami Népi Együttes az Ecseri Lakodalmas című műsorával ugyancsak be­járta a Földet, s most hazajön­nek a Dóm térre, elmondásuk szerint legkedvesebb helyszí­nükre. Az olasz nyelvű, nemzetközi szereposztású Carmen előadá­soknak az 1992-es szegedi be­mutató óta - Nagy Viktor ren­dezésében, Csikós Attila nagy­szabású arénadíszletével — többezres stadionokban tapsol­hatott a stuttgarti és a baseli kö­zönség. Szegeden világsztárok - Buday Lívia, Tokody Ilona, az olasz Mario Malagnini - lépnek fel a darabban a Dóm téren. A honfoglalás előtti időkbe kalauzol A Csodaszarvas le­gendája a folklór segítségével. A magyar ősmitológiát Novák Ferenc táncszínházi látomása Bella István verseivel, Rossa László zenéjével idézi meg: színpadra szólítja a magyar színművészet nagy „öregjeit”: Bessenyei Ferencet, Sinkovits Imrét, Kállay Ferencet, az ős­anya szerepében Császár Angé­lát. Valahol Európa... szívében játszódik a nagy sikerű Dés László-musical. A tavalyi be­mutató szabadtéri változata közkívánatra tér vissza ezúttal Kulka Jánossal, Szinetár Dórá­val. A hagyományos néptáncgála a Sámántánc és a rokon népek közös gyökereit keresi. A több száz finnugor, török és hazai táncos avatja Zsuráfszky Zoltán koreográfus irányításával az egész várost felpezsdítő, hatal­mas néptáncünneppé. Száz évvel ezelőtti történetet, a Monarchia széthulló világát láttatja a szabadkai származású, hollywoodi karriert befutott Lévay Szilveszter musicalje, az Elisabeth. A tragikus sorsú Er­zsébet királyné, Sissy a bécsi bemutató után először szólal meg magyar színpadon. Ko­runk népoperájának hőseit is­mert magyar musical- és rocksztárok személyesítik meg, Kerényi Miklós Gábor látvá­nyos rendezésében. Részlet Lisa Schlesinger „Csontok” című. darabjából: Nyáry Bernadett és Dimanopulu Afro­dite FOTÓ: MAJOROS TAMÁS Amerikából jöttem... A drámaírónő találkozása az egriekkel Nem sűrűn találkozik a publi­cista eleven drámaíróval, fő­ként nem amerikaival, s főleg nem Egerben. A dolog pikanté­riája, hogy az írónő a saját da­rabjának a bemutatójára érke­zett egyenesen Iowából, s félre­téve minden női hiúságot és önzést, hozzátehetem: csinos, kedves, szép. Egyszóval: elra­gadó jelenség. Szerény és köz­vetlen. Ettől függetlenül nem könnyű szóra bírni. A Csontok című kétrészes já­tékának kritikai bemutatója előtt izgul, mint egy újdonsült iskolás, a szünetben meg gond­terhelt, mintha legalábbis ő lenne a főszereplő, az előadás után pedig közrefogják, mert ritka vendég. Ilyen körülmények között az újságíró vagy eleve feladja, vagy átlépve a kínos szituáció okozta feszengést, egyre pró­bálkozik. Az írónőt, a harminc-egyne- hány éves (vagy még annyi se?) fiatal hölgyet többen veszik kö­rül: a fordító Upor László, s a pályatárs Nagy András író, majd később a darab szereplői, a fiatal egri színészek. A darab - melynek világ- premierjét tartották az egri Ifjú­sági Ház színpadán kialakított sajátos játéktérben - csavargó fiatalokról íródott, akik, élet­módjuknak látszólag ellent­mondóan, igazi érzelmekre ké­pesek. A Sziki Károly színész ren­dezte előadás szereplői éltek a ritka lehetőséggel, s megkér­dezték: vajon erre gondolt-e Lisa Schlesinger, amikor meg­írta a történetet? Az írónő nem tűnt csalódott­nak, inkább meglepődöttnek, hiszen ez az adaptáció - sze­rinte - következetesen vizuáli­san, tehát képekben, s épp ezért erőteljesen fogalmazott. Azt is bevallotta, ő másképp képzelte el a darab befejezését, talán sze­lídebben, de ez - mint mondta - a két kultúrából adódó különb­ség miatt lehet.- S ezek után rábízná-e erre a társulatra a következő darab­ját? - kérdeztem.- Minden bizonnyal - jött a válasz, ami egyben elismerés­ként is hangzott. Ezt követően sikerült kifag­gatni Lisát egyebekről is. Most például egy adaptáción dolgo­zik. Az ismert antik darabot, Iphigenia aulisi történetét dol­gozza át. A színmű a negyvenes évek Amerikájában játszódik majd. Noha sokáig faggattam, azt nem árulta el, miyen közvetlen élményei vannak a csellengők­ről. Elmondta, hogy ismert né­hány ilyen kamaszt, s előbb voltak meg a figurák, s ők ala­kították a darabot - árulta el. A családi viszonyairól annyit sikerült megtudni, hogy két kis­fiú édesanyja, s fiatal éveiben az írországi Dublin színházában dolgozott rendezőasszisztens­ként, amikor végleg elhatá­rozta, hogy színműíró lesz.-S mi az, amit szívesen megnézne Magyarországon?-Egy Bartók-koncertre fel­tétlenül elmegyek - mondta -, mert volt már itt ilyen nagy­szerű élményben részem. Áz igazi ok, amiért Magyaror­szágra jöttem most, a Danny Winston és Rib Ann Magee csontjai bemutatója. S ezért csak köszönetemet tudom kife­jezni a Gárdonyi Géza Színház társulatának. (jámbor) Örökös Aranygyöngyös Párta-díjas Makiáron nagy, fehér torná- cos házban kutyák és lovak között él Németh Erzsébet. Megszerezte a legnagyobb el­ismerést, ami szóló amatőr néptáncosé lehet, az örökös Aranygyöngyös Párta-díjat. Majd a népművészet ifjú mestere címet is megkapta.-Hat évig táncoltam érte. Háromszor nyertem el az or­szágos szólófesztivál arany­gyöngyös pártáit, így lett az enyém az elismerés. — Hogyan kamatoztatja tu­dását?- Óraadó vagyok az egri 10- es iskola mozgásművészeti osztályában, a Neumann Táltos együttesét vezetem, és a felső- tárkányi Rozmaring hagyo­mányőrző csoporttal dolgo­zom, szakköröket tartok. Ver­senyekre, fesztiválokra járok tanítványaimmal. Férjemmel, aki egyben táncospárom is, fel­lépünk a Szépasszony-völgy- ben. Ő már rég elhagyta tanári pályáját, lovaival és a tánccal foglalkozik. — Milyen táncok állnak közel önhöz?-Az erdélyieket szeretem, főleg a mezőségit, ezen belül a vajdakamarási párost. Kétszer is nyertünk vele. Szép, de ne­héz, forgós, forgatós tánc, amelyben a férfi és a nő kap­csolatának öröme a fontos. Is­merni pontosan a tánc szerke­zetét, zenéjét, térformáját, elő­adásmódját, és a hozzá hord­ható viseletét is. Csodálatos dolog táncolni. Meg kell, hogy mutassam magamat, ' a tánco­mat másoknak. A zene és a tánc elválaszthatatlansága fog meg, és a népviselet. Ha tánc­házban táncolok, akkor is fel­veszek a civil ruhám alá egy alsószoknyát, mert másképp nem érzem jól magam.- Mit tart szem előtt a fiata­lok tanításánál?- Csoportban nem derül ki, hogy ki a legtehetségesebb. Nagyon szeretek gyermek szó­listákat tanítani. Nagy munka, csak kevesen vállalják. Ahhoz, hogy egyedül mérettessen meg a színpadon, sokat kell tudnia. Olyan a tánc, mint a történe­lem, nagyon kell ismemi, és nem szabad elfelejteni. Régen a versenyeken az improvizá­ciót díjazták, de mára elbillent a mérleg a koreográfia javára. Pedig így művibb a tánc, elru- gaszkodottabb a természettől. Mindkét fiam táncol, Balázs, a nagyobbik országos gyermek- és ifjúsági láncversenyekre jár.-Miként jött rá a tánc ízére?- Szentesen születtem, ott ragadott el a tánc bűvölete. Társastáncot tanultam, nyolc évig versenytáncos voltam. Később szerettem bele a nép­táncba. Egerben a néptánccso­port után önállóan képeztem magam táncházvezetői, nép­táncoktatói tanfolyamon. Meg­tanultam tájegységeink táncait.-Nemrég érkezett meg Er­délyből...-Tavaly egy széki iskolával vette fel a kapcsolatot a 10-es táncos iskola, most viszonoztuk a lá­togatásukat. Ott a falvakban a mai napig is él a táncművészet. A pedagógusok együtteseket alakítanak, nem hagyják, hogy kihaljon a néptánc. Fekete-pi­ros népviseletben bemutatták nekünk az egész széki táncren­det, megtanultuk a lakodalmit, a Szent Birtalan (Bertalan) napi ünnepek táncos vigalmait. Németh Erzsébet olyan, mint Kányádi Sándor versében a piros-fekete lányok, megőrzi és továbbörökíti tanítványaival nemzetünk táncait: „Körbe- körbel majd pörögve! majd ve­rődve! le a földre! föl az égre! szembenézve! sose félre:! egy pár lány, két pár lány! fekete - piros fekete! táncot jár.... Hon­nan járják, honnan hozták?! Honnan e mozdulat ország?! S milyen titkos adó-vevők! fog­ják, folyton sugározván,! az egyazon vér és velő! hullám­hosszán? Császi Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom