Heves Megyei Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1996-05-18 / 116. szám
A vendégváró város Egy idegenvezető minden bizonnyal Eger műemlékeit, híres épületeit ajánlaná a turistáknak. A részletekre idő hiányában már alig csodálkoznak rá az idelátogatók. Pedig a közmondás is úgy tartja, hogy a részletekben van elrejtve a lényeg. Vonatkozik ez az igazság megyeszékhelyünkre is, ahol ki-ki másként szemlélődik. A látvány logikája azt diktálja, hogy az ember ne csak szemmagasságban tekintsen a világra. Az optikák biztosította lehetőségek új perspektívákat nyitnak. E szemszögből közelítette meg munkatársunk a barokk várost, amely május lévén ismét megnyitotta kapuit és „szívét” a látni még képes emberek előtt. Fotó: Perl Márton GÁL ELEMÉR Akik megfiatalították a világot- modern mese Még aludt a város, amikor az üstökös farkáról leszállt a tréfacsináló tündér, hogy ahol világosságot lát, szétszórja ajándékait. Nagyot kacagott, mintha mondta volna, mi lesz még ebből, és újra belekapaszkodott az üstökös uszályába. A fiatalok, akik sötét pincékben buliztak, nem láttak ebből semmit, de az álmatlan öregek, hogy megérjenek még egy hajnalt, szedegették a földről az égi adományt. Bontogatták, és látták, hogy rágóguminak van csomagolva. Szomorú időűzőként vették szájukba, rágták, majszolták, forgatták a gyurmát, és egyszer csak különös érzés fogta el őket. A szív gyorsabb ritmusba fogott, a szem fényeket látott a sötétben is, lábuk virgonc táncba kezdett, a karok egekig nyújtózkodtak, úgy érezték, kezük szorításában összeroppanna a világ. Mintha újjászülettek volna, hogy kezdjék újra az életet. Aki béna volt, mankóját dobta el, a fekvőbeteg kiugrott ágyából és ropta a táncot, a búskomor másokat szórakoztatott, a siketek zenét hallgattak, a vakok látni kezdtek; szakállas férfiak és ősz hajú nők megfiatalodva lépték át a mulatók küszöbét, és ahol már bezártak, oda egyszerűen betörtek, és rémuralmi törvények bevezetésével követeltek, parancsoltak. Jókedvük nem ismert határokat. Orgiát ült a zabolátlan jókedv. Rossz idő járt a fiatalokra, mert az öregek megszálltak mindent; bárokat, mulatókat, éjszakai klubokat, sportpályákat, még a legeldugottabb csellókban is öregek ver- desték a pultot. Az öregek inváziója ennél nagyobb bajt is okozott, mert az elaggott vénségek is any- nyira megfiatalodtak, hogy szemérmetlenül belegázoltak az élni vágyó fiúk becsületébe... A léha lányok öregek karjai közt forogtak, repültek. Az egész város ki volt világítva. Minden bár, lokál szórta szanaszét az éjszaka fényeit. Visított a zene. az utcákon is őrjöngő lányok falták az öregeket, és szemérmetlenül dicsérték fiatalságukat. Petárdák robbantak, az öregek vedelték az alkoholt, mégsem voltak részegek. Felfoghatatlan. Már nem lehetett tőlük közlekedni, elállták mindenütt a fiatalok útját, beléjük kötöttek, gátlástalanul viselkedtek: elvágták a fülhallgató zsinórját, a fülekbe trombitáltak; akit megragadtak, rettentő erővel dobálták kézről kézre, labdáztak a könnyű testű fiatalokkal, akik már többet tartózkodtak a levegőben, mint a földön.. Még a rendőrség is félrevonult a rettegést keltő öregek inváziója elől. Nem is volt tanácsos rendes fiatalnak céltalanul kószálni, mert ezek a szemtelen öregek belekötöttek az élő fába is. Csak véletlenül találkoztak egy nagy karimájú kalapos páterrel, aki imádkozott. hogy pusztítsa el Isten ezt a Szodomát és Gomorrát, mert ilyet már nem viselhet el a hívő lélek. A pap reverendájába kapaszkodtak, kérlelték farizeus szemforgatással, adjon tanácsot, hogy közös erővel törjék meg az öregek vandál orgiáit, nehogy végképp tönkretegyék a várost. Azt tanácsolta a pap, szánjanak magukba, és amikor megnyílnak a templomajtók, imádkozzanak, Isten meghallja a szózatot, és segíteni fog. Le is szállt a földre az isteni segítség, hogy átlépjék az első templom küszöbét. Volt köztük, aki először látott templomot, klassz helynek vélték, tetszett a sok szobor, kegytárgy, de most nem az érdekelte őket, mit lehetne elmozdítani, hanem az, hogy mivel szerezzék vissza azt, amit az öregek elvettek tőlük. Amikor kiléptek a hűvös kupola alól, a meleg napsütés megvilágította előttük a tennivaló útját. Azzal álltak bosszút az öregeken, hogy hátat fordítottak a felelőtlen életmódnak. Tanultak és dolgoztak. Sorsukra hagyták a tomboló öregeket, a fiatalok iskolákban tanultak, egyetemekre jártak, és friss diplomával kézbe vették a dolgok irányítását. Felhagytak a léha életmóddal, családot alapítottak, a könnyelmű lányokból hűséges anyák lettek, ünnepelt a tisztaság és az erény. Mindenütt csak fiatalok dolgoztak, hősöknek érezték magukat, hogy a mihaszna öregek helyett vették fel a munkát. Ők kerültek a társadalom élére, államfők lettek, miniszterek, hogy az országot jó úton vezessék. Az újságok hozsannákat zengtek a csodálatos megtérésről, akik kifordították sarkából a világot, és kezük nyomán mindenütt csak jólét és boldogság honolt. Ami a legkülönösebb, maguk a fiatalok lettek a rend őrei, szigorú erénycsőszökké váltak, még azt is keményen büntették, aki lelépett a járdáról. így aztán megszűnt a bűnözés. Ezek a fiatalok vigyáztak a jövőre is. Gyorsan és hatékonyan tudtak intézkedni. Ami jót mondtak az egyik pillanatban, a másikban az már törvény volt. Gondoskodtak a meg- kergült öregek gyors átneveléséről, mert ennek a generációnak a díszpéldányai már a tornyok tetején mászkáltak, és félő volt, hogy kárt tesznek a műemlékek pótolhatatlan kincseiben. Lebeszélték őket a tornyok tetejéről, és hatásos gyógymódok alkalmazásával mosták ki agyukból a téveteg kór ártalmait, amit ez a tévútra sikeredett megfiatalodás okozott. így aztán ismét visszatértek a rendes útra, ha valaki mégis emlékeztette volna őket kilengéseikre, kérték, ne beszéljenek róla, tévedés volt, pillanatnyi meg- tévelyedés. Ezek után becsületesen fognak élni... Békességben élnek azóta fiatalok és öregek, de nem jut eszükbe, hogy a tréfacsináló tündér varázserejű rágógumiját a szájukba vegyék. Szigorú törvényben szabályozták ezt is, hogy csak akkor veszik elő és szórják közéjük, ha ellenség tör az országra.
