Heves Megyei Hírlap, 1996. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1996-05-15 / 113. szám

1996. május 15., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete A kerítésen innen. Kerecsend önkormányzata beváltotta ígéretét lm* Január 24-i számunkban A kerítésen innen és túl című cikkünkben a kerecsendi ön- kormányzat és a Czoller csa­lád problémáját feszegettük. Mégpedig: Czollerék házának közvetlen közelében van egy út, ami eredetileg gyalogo­soknak és kerékpárosoknak készült, de az autósok is használták. Egy kerítés hollé­tének a kérdése is felvetődött.- Ahogy akkor megígér­tem, a bejáratnál, Czollerék háza mellett csak annyi fel­hajtási területet hagytunk, me­lyen csak gyalogosok, illetve kerékpárosok közlekedhetnek - tájékoztat Gémes László polgármester. - A játszótér fe­lőli oldalon pedig kész tank­csapdát raktunk, hogy ne le­hessen autóval behajtani.- Szó volt egy háló kihúzá­sáról is a kerítés felé...-Egyelőre ez még hiány­zik - válaszol a polgármester. - Czollerék, noha januárban szó volt róla, nem döntötték el, hogy az általuk évek óta használt önkormányzati tulaj­donú földdarabot megvásárol­ják-e. A jelenlegi kerítésre csak akkor húzhatjuk ki az ígért hálót, ha az végleges lesz. Ha ők nem tartanak igényt a területre, akkor bel­jebb kell vinniük a kerítést... Jómagam is meggyőződ­tem a kis árpádvonalról, s Czollernét is megkérdezhet­tem, elégedett-e.- Valóban nem járnak már erre gépkocsik, igaz, próbál­kozások voltak - mondja. A földvásárlás felőli érdeklődé­semre a válasz: -Magasnak tartjuk a képviselő-testület ál­tal megszabott árat. Hetven­ezer forint szerintünk sok. De majd a napokban egyezke­dünk... r. k. Ezen nem jut át a gépkocsi.. Makiáron készül a tornaszoba Makiáron az óvoda épületében lévő szolgálati lakást tornaszobává alakíttatja át az önkormányzat. Az aprók konditerme már nyolcvan százalékban elkészült. Falbontás, fűtési rendszer építése, meszelés és még sorolhatnánk, mi feladatot végeztek el, illetve csinálnak még ma is a közhasznú brigád tagjai. A bordásfal már áll, s a nyá­ron már lehet benn „ edzeni”. Épül a templomtorony Miután hat katonafiút nevelt a hazának Tisztelegtek a Mamának... Ilonka nénit virágcsokorral és oklevéllel köszöntötték Még a múlt évben hozzáfogtak a kerecsendi katolikus templom tornyának építéséhez. A har­minc méter magasra tervezett építmény egy részét még tavaly A Füzesabonyi Mezőgazdasági Szövetkezet pénteken délelőtt fél tízre hívta egybe tagjait. A városi művelődési házban meg­tartandó fórumon Antal László megépítették. A múlt hét végén ismét megjelentek a toronyhú­zók. A télen a műemlékesek már kifaragták a köveket, csak egymáshoz kell illeszteni őket. igazgató számol be a tavalyi eredményekről, s vázolja az idei teendőket. Tisztújításra is sor kerül: új összetételű fel­ügyelő bizottságot választanak. Ha nem tudnám, nem is hin­ném talán, hogy ez a kicsiny, madárcsontú asszonyka - akit szomszédolásból kerítenek elő jöttömre - termékeny asz- szonykorának tizenhat éve alatt hat fiúnak adott életet. János fiát szülte meg elsőként ’57-ben, aztán sorra jöttek a többiek, míg végül ’73-ban Mihály zárta a sort. S amikor felcseperedtek, valamennyien - így András, László, József és Attila is - an­gyalbőrbe bújtak. Ki egy esz­tendőre, ki tizennyolc hó­napra.- Az első két fiam olyan gyorsan követte egymást - idézi fel a Mama -, hogy az idősebb még le sem szerelt, amikor már a másik is beöltö­zött. Csak János Abasáron ka­tonáskodott, András meg Gyöngyösre került... A 3-as főút dübörgő for­galma rázza az aprócska szi- halmi ház homlokzati oldalát, csoda, hogy egyáltalán bírják még az állandó remegést a nyolcvanéves falak. A tiszta első szobában ülünk, előttünk az asztalon fényképek: a fiúk diákként, egy-egy kislánnyal párban, színes műtermi esküvői fotó­kon, családapákká vált férfi­akként családi körben.- Mondtam én nekik, mind­egyiknek mondtam, hogy csi­náltassanak katonaképet is, de csak az egyikük szánta rá ma­gát - vesz elő egy portrét az igazolványtok átlátszó mű­anyag borítója alól. László van rajta délcegen, tányérsapkája a homlokába húzva. - A töb­biek? Nem is tudom, hogy mu­lasztották el, pedig még pénzt is adtam rá nekik - csóválja a fejét. - Nem voltak ők rosz- szak, csak hát biztosan másra kellett nekik az a pár forint. Nem dúskáltunk soha, megér­tem hát, ha nem fényképészre költötték. A Mama - mint csendes szavaiból kitűnik - nehéz ke­nyéren élt világéletében. Sári Ilona volt még a becses leány­kori neve, amikor már a vas­útnál dolgozott férfimunkán Miskolcon. Pályamunkás volt, villával hányta a kőzúzalékot, vagont rakott, vágányt fekte­tett, mikor mi volt a feladat.- Bírtuk - mondja -, fiata­lok voltunk... Akkoriban történt - meséli tovább -, hogy Ózdról lekerült oda egy fiatalember, vasmun­kás, akivel aztán összekerül­tek. Tőle születtek a gyerme­kei, a Lakatos-fiúk. Ezt azért mondja el - magyarázza -, mert hosszú évek után elváltak az útjaik, s ő azóta új párt vá­lasztott magának. így lett Fo­dor Istvánná, s került a Kos­suth utcai portára. Erre a névre, de még a régi, a József Attila utcai címre ér­kezett aztán egy meghívó Egerből. „Ha be tudna jönni...” - invitálták a megyei hadkiegészítő parancsnokság­ról, „de ha netán beteges, ott­hon keresnénk fel". S magya­rázatul hozzáfűzték: „A hat katonafiú miatt...”- Nem ért váratlanul, mert élt itt Szihalmon egy asszony, Ficsór Kálmánná, akit köszön­töttek már, neki nyolc fia volt katona. Jólesett viszont, hogy engem a hatért is megtisztel­tek... A szobai asztalon még pompázik a falu jegyzőjétől, illetve a katonáktól kapott vi­rágcsokor, s egy fiókból elő­kerül a díszes oklevél is: „Há­lánkat és köszönetiinket fejez­zük ki Önnek, hogy gyermekeit szeretetben és tisztességben, kötelességtudó, hazáját sze­rető, hűséggel szolgáló féfi­ákká nevelte" - így a nyomta­tott szöveg, amelyet a vezér­kari főnök mellett Keleti György honvédelmi miniszter látott el kézjegyével.- Hát, ezt is megértem - di­csekszik Ilonka néni -, hogy a fiaim után nekem tisztelegtek a katonák. - Jó érzés volt hal­lani tőlük, hogy büszkék vol­tak a fiúkra, mert helytálltak becsülettel. Nem mondom, hogy időnként nem volt velük gond, de hát az katonadolog volt. Amikor az egyiket-mási- kat behívták, bizony, sajnál­tam meg féltettem őket na­gyon. Ilyen az anyaszív. Más­felől viszont az vigasztalt, hogy lám, erősek, egészsége­sek lettek, miért is ne lennének katonák. A Mama már nem emlék­szik rá, hogy hány levelet írt, hány csomagot küldött, hány kilométert utazott annak ide­jén. Jánoshoz Abasárra ment, Andrást Gyöngyösön kereste fel. László volt az egyetlen, akinek nem volt ott az eskü­jén, mert ő került legmesz- szebbre: Balaton-Tapolcára vetette a katonasors. József Székesfehérváron teljesített szolgálatot, Attila Budapestre vonult be, aztán Mihály is, de őt később áthelyezték a közeli Alatkára. Ketten az őrvezetőségig vit­ték, a többiek honvédként sze­reltek le, s kerültek tartalékos állományba.- A legtovább Misi volt ve­lünk, az ő ruhacsomagját tá­rogattam sokáig az alsó pol­con - mutat a fakóbama szek­rényre. - Aztán, ahogy eljött az ideje, ő is elkerült a háztól. Ma már nős mindegyik, ki Ózdon, ki Egerben, ki Foton, ki a szomszéd településen él. Szép családja van mindnek - veszi kézbe ismét a fényképe­ket, amelyekről huncut szemű lányok, komolykodó kisfiúk néznek vissza ránk.- Hány unokája van, Ilonka néni?- Számoljunk csak! - bi­zonytalanodik el a válasz előtt, s halkan sorra veszi a családo­kat. - Tizenhárom... És ebből hét fiú. Jánosé a legidősebb, a második fiamnál a kis András már elsős ipari tanuló, utána Róbert következik. Lászlónak nincs fia, Józseféknél kettő született, Attilának és Mihály­nak egy-egy van... Na, hallja - néz rám -, most jövök csak rá, hogy ezekből megint egy újabb csapat katona lesz... Látni rajta, boldoggá teszi ez a felismerés. Mosolyog, mosolyog, és azt mondja: bú­csúra hazavárja mindegyiket családostól. S akkor részlete­sen elmeséli majd nekik, hogy őt is behívta a sereg, s hogy de szép is lenne megérni, amikor az unokák is - bár jobb volna, ha már nem lenne rá szükség - egyenruhában feszítenek majd. Szilvás István Kompolt és Kál működteti a rendelőt Kál és Kompolt önkormányza­tai a közelmúltban megegyez­tek abban, hogy ezentúl együtt működtetik a fizikoterápiás rendelőt. Mindkét község be­utaltjai ingyen vehetik igénybe a szolgáltatást, a háziorvosok pedig ellenőrizhetik az itt folyó szakmai tevékenységet, meg- kapta-e mindenki a felírt keze­lést. A gyógyításhoz is kell hely Nagyúton A polgármesteri hivatal épüle­tének felújítása miatt a hónap végétől az orvosi rendelő is új helyre költözik Nagyúton. Az egy-két hónapig tartó építési munkálatok idejére a gyógyító­szolgáltatás céljára egy volt té- esz szolgálati lakást szeretne igénybe venni az önkormány­zat. Két falu határát mezőőrök vigyázzák Tófalu határát is szemmel tartja az a két mezőőr, akit Aldebrő önkormányzata foglalkoztat. A közhasznú munkások révén te­szik rendbe - tolólapos traktor­ral - a mezei utakat. Az idősek klubjában házi szociális gondo­zók segítenek. Újabb gázbekötés lesz Mezőtárkányban Két közintézmény, az óvoda és az orvosi rendelő gázvezetékes bekötését tervezi Mezőtárkány önkormányzata. A polgármes­ter asszony már tárgyalt a bese­nyőtelki vállalkozóval, s a ter­vek szerint augusztusban meg­valósul a beruházás. Nagykenden is táncolt a Szélkiáltó A nemrégiben Törökországban sikerrel szerepelt Szélkiáltó együttes - mint megtudtuk - egy hagyományos testvérkap­csolatot is ápol. Aldebrő és Tó­falu közös Általános Művelő­dési Központjának népi tánco­sai a buszos turnéról hazafelé megálltak Erdélyben is. Nagy- kend lakóinak mutatták be az aranydiplomás gyerekek a programjukat. Zárszámadás Füzesabonyban Ez egy jó nyugdíjas csapat...- Tévedjen már be egyszer mihozzánk is - for­dul hozzám (bemutatkozás után kiderült) Sán­dor Ferenc, a Füzesabonyi Nyugdíjasok Érdek­védelmi Szervezete vezetőségi tagja, fiókszer­kesztőségünk ajtajábani Ha a szomszéd jo­gászra tetszik várni, addig beszélgethetnénk - invitálom be.- Látjuk-olvassuk, hogy már majd mind­egyik nyugdíjas-szerveződésről írt, bennünket meg elkerül, pedig több mint kétszázan va­gyunk - kedvesen méltatlankodik Ferenc bácsi még egy kicsit. Megnyugtatom: nem sorozatot készültem írni erről a korosztályról, a szerveze­teiről, de sem a gyerekek, sem pedig az idősek meghívására nem tudok nemet mondani, s ez­után egyszer biztos betévedek hozzájuk is.- Minden hétfőn klubnap van. A Művelődési Házban tartjuk, most nyáron négy órától - adja meg a pontos helyet és időt Sándor Ferenc. Általában hatvanan jönnek el. Egyesek sak­koznak, kártyáznak, dominóznak. Vagy csak beszélgetnek. A férfiak egy kicsit politizálnak, míg a nők megmaradnak a főzőkanálnál. Négy éve alakult a szervezet, segítséget kapnak a ■polgármesteri hivataltól - ingyenesen használ­hatják a művházat télen-nyáron, néha egy kis pénzt is -, pályázatokat nyújtanak be és nyer­nek meg, s persze egy kis jövedelem a tagdí­jakból is bejön. Van egy kis pénzük, amolyan aranytartalék, ami a takarékban kamatozik.- Jó csapat vagyunk, igazi mozgalmi élettel - magyarázza. - Mindig megtartjuk a farsangi bált, megyünk kirándulni, bográcsozunk, nyár­salunk. Van egy női kórusunk is. Sok helyre hívják az asszonyokat. Lassan megyeszerte is­mert fesz. Az igazi zsűri azonban mi vagyunk... A jövő héten kilencvenen mennek az ország­házba, kíváncsiak sokan, hol is dől el a sorsunk. A Jákó Vera Nótaszínház előadására is félszá- zan jelentkeztek, s kétszer ennyien utaznak majd Ópusztaszerre.- Ó, majd elfelejtettem - fordul vissza Sán­dor Ferenc —, minden évben részt veszünk a sa- rudi aratóversenyen. Tavaly a mi brigádunk nyert. Most is nagyon készülünk... (rada) Mezőtárkány: Útépítés közös erővel Mezőtárkányban ha az időjárás engedi, a napokban elkészülnek a Jókai út építésével. Közös erővel láttak hozzá a munká­hoz. Az önkormányzat bérli a gépeket, s közhasznú munká­sokat küld, a füzesabonyi Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezet - az ő terméhy tárolójuk is ebben az utcában van - pedig fuvarral és építőanyaggal járul hozzá az útépítés költségeihez. Közhasznúak a rendért Siska Jánosné polgármester ar­ról is tájékoztat, hogy tizenegy közhasznú munkás tevékeny­kedik jelenleg a településen. Hárman a szeméttelep rendjéért felelnek, a többiek kaszálnak, takarítanak, kisebb-nagyobb javításokat végeznek. Az egészségért Besenyőtelken Besenyőtelken az általános iskola tornaterme délután is hangos az önként szerveződő csoportok zsibongásától. Bárki pingpon­gozhat, tornázhat, de a szervezett sportszakkörök mellett több­féle mozgásos kiscsoport működik. Az iskolásokon kívül fel­nőttek, nyugdíjasok is látogatják a heti foglalkozásokat. Az Általános Művelődési Központ ad helyet ennek a tevé­kenységnek, de Uriné Szászi Ilona és ár. Balogh Ernőné szer­vezőmunkájának köszönhető az egyre rendszeresebbé váló résztvevők jelenléte, mert kár lenne kimaradni ebből, amikor olyan szakértők vezetik a korcsoportoknak megfelelő gyakorla­tokat, mint Varga Henrietta szakedző és Gálné M. Szabó Ta­mara gyógytornász, akik fejlesztik a résztvevők egészséges testtartását, a koordinált mozgást. A játékos szertorna, aerobic, kelenetix (callanetics) és gyógy­torna vonzza a közönséget, az egészséges életmódra vágyók sokasága bizonyítja a tornateremben levő telt házat. Megkülönböztető lelkesedéssel üdvözlik ezt a kezdeménye­zést a nyugdíjasok, akik helyben vehetnek részt a gyógytorná­kon. és határozottan állítják, hogy közérzetük javul, fokozódik a munkabírásuk, de még a korral járó fájdalmakon is enyhít. A szakszerűen irányított és rendszeressé vált testkultúra okozza ezt a kis vidéki csodát. G. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom