Heves Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-03 / 79. szám

4. oldal Horizont 1996. április 3., szerda FOTÓ: MAJOROS TAMÁS A sikeres bemutató egyik jelenete Egri premier - Molnár Ferenc: Az üvegcipő Szimbolikus játék a polgári erényekről Nem zajos, de kitartó tapssal köszönte meg az előadást a premier közönsége. Az egri Gárdonyi Géza Színház társu­lata Molnár Ferenc költői szimbolista darabját, Az üvegcipőt tűzte színre Áts Gyula és Gáli László rendezésében. Annyi támadtatás és tömeg­kommunikációs hercehurca után jól jött ez a megbízható siker a teátrumnak. A művé­szek ezzel is jelezték: minden változatlan, a színházban fo­lyik a munka, a kemény küzde­lem a hazai publikumért. A darab cselekménye vol­taképp egy szegény kis ábrán­dozó cselédlány rajongó és ki­tartó szerelméről szól. Irma (Csonka Anikó), a jó­zsefvárosi Hamupipőke belső szenvedésektől és teátrális botrányoktól sem mentes sze­relméről a „drága Mérges”, Sipos úr (Sata Árpád), a koro­sodó műbűtortervező és aszta­los iránt. De közben szól ez a darab - nekünk, itt, ma - egy, a mostaninál talán valódibb polgári életről, nosztalgiku­san: amikor az iparos ember ebédjének is koreográfiája volt. Amikor az emberi tisztes­ség, a becsületes szegénység, és a szerelmünkhöz, s ezzel együtt önmagunkhoz való hű­ség még a közösség által is el­ismert és megbecsült erények voltak. Ma erről kell hogy szóljon ez a remekmű, s az egri előadás erről is szól: líra­ion, könnyeden, bensőségesen. Talán még nem egyenletes hő­fokon, de az biztos, hogy meg- rezdít bennünk bizonyos húro­kat, s a nézőtéri sötétben - szégyellve az elérzékenyülést - időnként lopva letöröljük a szemünket. Kivált Sipos úr és Irma csókjeleneténél! Vagy..., a derű könnyeit az utolsó fel­vonás ironikus-kacagtató rendőrségi epizódjaiban. A főszerepet megformáló Sata Árpád szívböl-lélekböl állítja elénk ezt a kisembert, aki élete delén találkozik egy alig felcseperedett Hamupipő­kével, s bizony-bizony, a kor­különbség meg a társadalmi konvenciók miatt is fél fel­húzni választottja hercegnői lábára azt a (jelképes) üvegci­pőt. (írják, maga a szerző is át­élte ezt az ambivalens érzelmi konfliktust, talán attól olyan briliáns ez a vígjáték. Bizonyos, hogy Sata Ár­pádnak sikerült megtalálnia azokat az érintkezési pontokat, melyek az ábrázolt figurában s a saját színészi énjében meg­vannak, szerepformálása be­lülről építkező, hiteles. Csonka Anikó őszintén és felszabadultan játszik. Az ő esetében is elmondható, hogy ez most szereposztásbeli teli-' találat. Becsületes, de kissé bogaras „gazdája” iránti ra­jongása meggyőző, bolondos megnyilatkozásai egyszerre kedvesek és meghatóak. Aki egy kicsit is idősebb néző, nem tudja feledni az az­óta tévéfelvételen is sokszor felidézett Üvegcipő előadást Dómján Edittel és Agárdy Gáborral. Csonka Anikónak e színháztörténeti emlék terhé­vel is meg kellett birkóznia. Az ő tündércselédje is eredeti, színgazdag. Sipos úr élettársát, a panzi­ósnőt, Adélt, Deák Évára osz­tották. Kellő erővel és tartás­sal alakít. Remekül mutat Hú­ros Annamária ötletes, ízléses, néhol pazar jelmezeiben. Tu­ny ogi Péter (Császár) köny- nyed, játéka is erénye az elő­adásnak. Voltaképp mindenki megte­szi a magáét. Az esküvői jele­net színpadi megoldása, tér- szervezése meggyőző. Remek epizódalakításoknak örülhe­tünk: ebből is kiemelendő a Fekete Györgyié (Házmes- temé), vagy a szónokló Stet- neré (Baráth Zoltán). Nincs az a nyúlfarknyi sze­rep, amibe Bakody József ne tudna színt és ötletet vinni. Az utolsó felvonásban nemcsak a kor, a századelő rendőr őrmes­tereiről tudunk meg tőle sokat, hanem egy mindig is létező tí­pust, az alkalmazkodó, de ma­gában a dolgokat igenis felül­vizsgáló kisembert állítja elénk. Váli Zitának a korábbiak­ban gyakran kellett visszafo­gott, keserű figurákat meg­formálnia. Ez. alkalomból ki­derült, hogy a harsányabb sze­rep mennyire neki való. Mint a legjobb hírű rossz hírű ház tu­lajdonosnője, igen meggyőző. Jó angol affektálása is a tár­salkodónővel (Poczik And­rea). Dánffy Sándor atyaian jó­ságos rendőrtanácsos, Mora- vek Krisztina ártatlanul érzel­mes rosszlány, Ribár Éva idős hölgy szerepben is jó arányér­zékkel játszik. Balogh András házmesterszerűen természe­tes, a Tatár Gabi által ábrázolt menyasszony számítóan naiv és csinos. A gyerekszereplő (Domán Dani, mint Liliké) ügyes közreműködő. A zenei aláfestésnek - Aldobolyi Nagy György érte a felelős - hangu­latkeltő, összekötő szerepe van, jól szolgálja az összha­tást. Jámbor Ildikó A szülök anyagi áldozatra is készek Nyílt levél és nyílt válasz Gyöngyösről, a Dózsa György Általános Iskola „integrálásával” kapcsolatban Lapunk március 28-i számában tudósítottunk arról a forró hangulatú gyűlésről, amelyen a gyöngyösi 2. Számú Dózsa György Általános Iskola tantestülete és az oda járó gyerme­kek szülei előtt ismertették a városbeli intézményrendszer átszervezésével kapcsolatos terveket. Az ott elhangzottak nem nyugtatták meg az érintett polgárokat, akik szerkesztő­ségünkhöz a gyöngyösi önkormányzatnak címzett nyílt leve­let juttattak el, s kérték annak közlését a Heves Megyei Hír­lapban. A téma fontosságára tekintettel tesszük közzé érvei­ket. Természetesen a levelet elküldtük a címzettnek is, hogy a szülők által megfogalmazottakra észrevételeiket megtehes­sék, válaszolhassanak. Az alábbiakban a nyílt levelet és a nyílt választ olvashatják. Igen Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Mivel hamarosan dönteniük kell Gyöngyös város intéz­ményrendszerének átszervezé­séről - különös tekintettel a költségvetési helyzetre -, kér­jük, vegyék figyelembe a Dózsa György Általános Iskola szülői közösségének véleményét. 1996. március 26-án tájékoz­tattak bennünket azokról az in­tegrálási lehetőségekről, amelynek terveit a Humán Köz­szolgáltatások Igazgatósága Önök elé is terjeszt. Vélemé­nyünket már ismerte a Humán Közszolgáltatások Igazgató­sága, hiszen 1996. március 18- ig válaszoltunk ultimátumszerű levelükre, amiből megismerhet­ték közel négyszáz édesanya és édesapa írásos akaratát: misze­rint a jelenlegi iskolában (Dó­zsa György Általános Iskola) a Zsolnai Értékközvetítő és Ké­pességfejlesztő Programmal kí­vánjuk továbbra is taníttatni gyermekeinket. A meghallgatáson a tájékoz­tató nem tartalmazta, hogy 1. ezzel az „integrációval” mennyit takarít meg a város (összegszerűen, forintban ki­mutatva)? 2. miért nem készült javaslat többféle „integrációs” lehető­séggel számolva (a város ösz- szes általános iskoláját figye­lembe véve, összegszerűen, fo­rintban kimutatva)? 3. Az üresen maradt épületnél az állagmegóvás költsége mennyi lesz (összegszerűen, fo­rintban kimutatva)?. 4. Miért nem szerepel alternatí­vaként az előterjesztésben az iskola jelenlegi helyén való megmaradása? 5. Nem kaptunk tájékoztatást arról sem, hogy az iskola meg­maradása érdekében mi szülők mit tehetnénk? Készek vagyunk ennek érdekében anyagi áldo­zatokat hozni. A meghallgatáson „a befo­gadó iskolával” kapcsolatos részletes terveik sem nyugtat­tak meg minket, mivel elhang­zott:- az iskola 500 főre épült, je­lenleg 514 fővel kihasznált (ki­véve a konyha);- az összevonás után 31 ta­nulócsoport elhelyezésére csu­pán 20 tanterem áll rendelke­zésre, igénybe kell venni 4 technika-, 1 rajz-, 1 számítás­technika-termet, 2 kápolnai he­lyiséget, 1 tornatermet, a könyvtárat, valamint a jelenleg általunk 1 csoport elhelyezé­sére használt Városkert úti ter­met, három részre osztva. Idézet a befogadó iskola írá­sos tervezetéből: „A tornater­met, szaktermeket vegyesen használnánk vándorlással. Ha az iskolaszék hozzájárul, 0. óra is tartható. Tizenöt testne­velési órát délutáni óra kereté­ben tud beépíteni a Zsolnai­módszer.” Kedves Képviselő Hölgyek, Urak! Fentiek alapján nem látjuk az előterjesztés gazdasági és szakmai indokoltságát, ezért tisztelettel kérjük Önöket, hogy felelős döntésük előtt alaposan mérlegeljenek a kérdéseinkre adott válaszok alapján. Dózsa György Általános Iskola Szülői Munkaközössége Tisztelt Szülői Munkaközösség! Gyöngyös város képviselö-testülete az 1996. feb­ruár 8-i ülésén foglalkozott az intézményrend­szer átszervezésére tett javaslat megvitatásával. A javaslatot több képviselői felvetéssel kiegészí­tették, melyek a Humán Közszolgáltatások Igazgatósága által készített anyagba beépítést nyertek. Ezen anyag a nevelőtestület, a szülők számára tájékoztatás, véleménynyilvánítás cél­jából ismertetésre került. A Dózsa György Általános Iskolában - a 8. osztályosok kivételével - 210 gyermek nevelését- oktatását látják el. A tanulócsoportok a Zsolnai József által kidolgozott módszerrel haladnak. Városunkban az általános iskolai tanulók lét­száma az 1988/89-es tanévben 5100 főről az 1995196-os tanévben 3493 főre csökkent. A prognosztizált adatokból kitűnik: a tanulók várható létszáma továbbra is csökkenni fog. Az ezredfordulóra az általános iskolás korosztály várható létszáma 3100 fő lesz. Az adatok alapján a tanulólétszám elhelyezé­sére a jelenleg meglévő intézményrendszer túl­méretezett. A javaslatok készítése során azt sze­rettük volna elérni, hogy a Zsolnai-módszerrel haladó Dózsa György Általános Iskola tanuló- csoportjai együtt maradhassanak az őket tanító nevelőkkel, és jobb tárgyi feltételek közé kerül­jenek. Ehhez a feltételek a befogadó iskolában adottak. A tájékoztatón egyébként a Dózsa György Ál­talános Iskola további működésével kapcsolat­ban háromféle javaslat hangzott el. Az intéz­ményrendszer átszervezése nemcsak ezen in­tézményhez kapcsolódik, hanem minden általá­nos iskolát érint különböző módon és mérték­ben. A speciális oktatási feltételeket biztosító szaktantermek minden osztályhoz külön nem biztosíthatók. A Zsolnai-módszerrel haladó ta­nulócsoportoknál egyébként jelenleg is délelőtt- délután megosztva folyik az oktatás. Az intézményrendszer átszervezésénél el­sősorban nem a gazdaságossági szempon­tokat figyelembe vevő javaslatot terjesztettünk elő, hanem a szakmai értékek megőrzését, a ta­nulók egy közösségben való megtartását, és ezekkel egyidejűleg a pedagógus-álláshelyek legszükségesebb mértékű csökkentését. A meg­takarítások fokozatosan, hosszabb távon reali­zálódnak. Szabó Gyula Gyöngyös polgármestere Hevesi tizenévesek kézdivásárhelyi sikere Az erdélyi Kézdivásárhely ma­gyarországi testvértelepülései­nek tanulói körében szavaló­versenyt rendezett a közelmúlt­ban a Kovászna megyei Műve­lődési Felügyelőség és a helyi Molnár Józsiás Közművelődési Egyesület. Az induló tizenéves diákok­nak egy erdélyi magyar és egy kortárs mai magyar költő versét kellett elszavalniuk. A zsűri - amelynek tagja volt Ambrus Ágnes kovásznai tanulmányi felügyelő, Páll Imre magyar­angol szakos kézdivásárhelyi tanár, Tóth István előadómű­vész és Begovné Kasza Agnes gyöngyösi gyermekkönyvtáros - a legjobbakat jutalmazta: A 10-14 évesek kategóriájá­ban második lett Körösi László Gyöngyösről, dicséretet kapott Tóth Szilvia Hatvanból. A 15-18 évesek között első lett Berta Anikó Gyöngyösről, második Szűcs Irén Hatvanból és Szabó Emese Gyöngyösről, harmadik Jakus Tímea és Ko­csis Ágnes Hatvanból. Dicsére­tet kapott Papp Katalin Hat­vanból. A 18 éven felüliek között gyöngyösiek vitték el a pálmát: első helyezett Szalmási Gabri­ella, második Gulyás Ildikó, harmadik Körösi Ágota lett. Kézdivásárhely testvértele­pülései versenyének jövőre Hatban ad otthont. Alpinizmus természetóvással Mászható sziklák a Mátrában, a Bükkben és a Zempléni-hegységben Magyarországon is egyre in­kább tért hódít a sziklamászás sportja. Országos szövetség fogja össze az alpinista klu­bokba, egyesületekbe tömörült sziklásokat, akik leggyakrab­ban a középhegységeinkben lévő természetes sziklafalakat keresik fel. De műfalakon is gyakorolhatnak a sport iránt érdeklődők néhány klubban. Sajnos, egyre többen másznak tetszésük szerint kiválasztott sziklákon. Eltávolítva a nö­vényzetet, visszafordíthatatlan pusztulást idézve elő a termé­szetben - tájékoztatta lapunkat Ilonczai Zoltán, a Bükki Nem­zeti Park zoológiái felügye- lője. ^ Számos példát sorolt a Bükkböl, a Zempléni-hegység­ből, a Mátrából, ahonnan több száz éves borostyánfajt és egyéb értékes növényeket, madárfészkeket pusztítottak ki az amatőr sziklamászók, hogy útjukat megépíthessék. Sok­szor a profik is figyelmen kí­vül hagyják a természetvéde­lem igényeit. A sziklák a természetvéde­lem legféltettebb kincsei közé tartoznak, a tájképi, geológiai értékeken túl sajátos élőhelyet biztosítanak ritka növény- és állatfajok számára. Életkörül­ményeik zavarására kipusztul­hatnak az érzékenyebb fajok, és az agresszívek terjednek el helyükön. A sziklamászás, szikla alatt táborozás, gyepek taposása, a tűzrakás a kipusz­tulás veszélyével fenyegeti a védett növény- és állatfajokat, úgymint a ritka csigafajokat, a kerecsensólymot, a bajszos sármányt, a kövirigót... Az országos szövetséggel együtt a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága területén kije­lölte a mászható sziklákat. A Bükkben szabad a Puskaporos (Miskolc - Hámor), a Fehérkő (Lillafüred), az Örvénykö (Tardona). A Mátrában Agas- vár és Báránykő (Mátrakeresz- tes), Hollókő (Abasár). A Zempléni-hegységben Só­lyomkő (Helyce) csak október 1. és január 31. között mász­ható. Nem használható sporto­lásra a Feketekő (Fony), Hol­lókő (Regéc), Pengőkő (Há­romhuta), a mlakaréti Só­lyomkő (Háromhuta) és Nagy- péter-Mennkö (Regéc). A nemzeti park a védett te­rületen lévő sziklákat március 15-től ellenőrzi: az illegális mászásért pénzbírságot ró ki, illetve feljelentést tesz. A természetvédő sziklamá­szók viszont segítőkészek, si­keresen együttműködtek a madármentési munkákban, a sziklai fészkelőhelyek kialakí­tásában, illegális mászóutak felszámolásában - fejezte be tájékoztatását a felügyelő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom