Heves Megyei Hírlap, 1996. április (7. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-24 / 96. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1996. április 24., szerda „A hozzátartozók lelkén mély seb tátong...” Az ejtőernyős Ikreit - őszi Petemé hatvani olvasónk küldte nekünk ezt a fotót. Családi örömüket igyekezett megosztani velünk és olvasóinkkal. Ikerfiai Svájcban végez­ték a légi balett ejtőernyős tanfolyamot, és gazdag élmé­nyekkel örvendeztették meg őket. Gratulálunk. Még egyszer a hevesi elbocsátásokról A hevesi önkormányzat által el­fogadott költségvetés az oktatás alapját jelentő általános iskolá­kat hozza a legnehezebb hely­zetbe, tartalmaz elfogadhatat­lan kondíciókat. Egyidejűleg csapást mérve a jól működő is­kolai konyhákra, a szülőket be­csapva, egyik napról a másikra megszüntetni a tagozatokat, a szakköröket, könyvtárak nélkül menetelni a NAT felé. Össze­vonni a nyelvi csoportokat, az iskolaotthon és a napközi meg­szüntetésével visszafordíthatat­lan folyamatokat elindítani a XX. század végén több mint hiba! Mindezeket egyszerre kí­vánják feláldozni a pénzügyi szemlélet oltárán? Biztosítható- e így az esélyegyenlőség a he­vesi gyerekeknek a közép- és felsőfokú felvételre, a tovább­tanulás kapcsán? Aligha! Az önkormányzati képvise­lők és külső bizottsági tagok - beosztásuk függvényében - 6-24 ezer forint tiszteletdíjat kapnak, s ehhez jön az alpol­gármester honoráriuma. Kár volna elbagatellizálni az ügyet, amikor több mint ezer a mun­kanélküli Hevesen, s számuk további jelentős gyarapítását tervezik a honatyák. Újabb ez­rek dolgoznak 20 ezer forint alatti jövedelmekért egész hó­napban. A képviselők havi át­lagos elfoglaltsága nagy jóindu­lattal 4—5 napra tehető, s ebbe már a felelősségüket is beszá­mítottam... A képviselők hatá­rozták meg a tiszteletdíjuk mér­tékét, s nekik kellene kimondani azt is, hogy amíg forráshiányos a költségvetés, amíg megszorí­tásokra kerül sor, tiszteletdíj nélkül, társadalmi munkában végzik a köz szolgálatát. így körülbelül 6 millió forint lenne megtakarítható... Hasonlóan „találhatnánk” pénzt máshol is... Huszár alpolgármester úr azon véleményére, miszerint a cikkírónak „minimális a fo­galma az önkormányzat felada­tairól”, röviden a következő vá­lasz adható. E sorok írója két és fél évet töltött a hivatalnál, mint tanulmányi felügyelő, s történe­lem szakos lévén, az állampol­gári ismeretek keretében évek óta tanítja a témakört. Az újság hasábjain rendsze­resen a pedagógusok és az ön- kormányzat vitájáról cikkez­nek, pedig nemcsak erről van szó! Az iskolát törekvéseiben a szülők kétharmada támogatja - aláírásával is hangot adva en­nek -, s aggódik gyermeke jö­vőjéért. A maratonira nyúlt - csaknem 10 órás - közmeg­hallgatáson a hozzászólók fele szülő volt, s az önkormányzat költségvetés-tervezete semmi­nemű támogatást nem kapott! A véleményeket mikor és ki veszi figyelembe? Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy az elbocsátandók között igen magas a technikai dolgo­zók aránya. Ami a javaslatokat illeti, azok is voltak szép számmal, csak meg kellett volna hallani, s mérlegelni a megszívlelendő tanácsokat! Tóth Mihály tanár Heves, 1. Sz. Általános Iskola Tisztelt „Egy egri Hatvani-hós- tyai polgár! Ön 1996. március 20-án vá­laszolt „A NÉP nevében" cím­mel Juhász Gábornénak 1996. január 4-én megjelent „Hol van most a magyar nép?” levelére a Heves Megyei Hírlapban. Az alábbi megjegyzést teszem le­velére: szegény Juhász Gá- bomé.'Sajnálom őt! Az ő részére írt „A NÉP ne­vében”-! és a „Hol van most a magyar nép?” levél írójának le­velét elolvasva összehasonlítot­tam, és az alábbi következte­tésre jutottam. A kettőjük le­vele között nagy a különbség és a távolság, mint Makó Jeruzsá­lemhez. Sportnyelven szólva és levelük alapján ítélve nem egy „súlycsoportba” tartoznak. Szalai Gyuláné levelének tar­talma miatt - és nem Juhász Gábornénak - szomorú érzés fogja el, mert a zászlóból a „da­rabbal” együtt kiesett, leesett a NÉP is. Ön szerint ez nosztal­gia, mert ezek csak szavak..., csak szavak. Megkérdezem: a Szalai Gyu­láné által felsorolt nagy költő­ink által írt NÉP is csak sza­vak..., csak szavak?! Szalai Gyuláné a NÉP-ért - amely kiesett 1989 óta -, a sok millió kétkezi dolgozó népért aggódik, és nem pár ezer sztáli­nista pribékért! Ézzel szemben Ön egy pár ezer tüntetőt, ötlet­szerű hőbörgőt - nyugodt szív­vel mondhatom -, köztörvé­nyes bűnözőt nevez NÉP-nek, mint ahogyan Egerben is ezek vitték a prímet 1956-ban! A sok millió kétkezi dolgozó népet nem szabad egy kalap alá venni és felelőssé tenni fenti pribékek gaztetteiért. Az ő levele alapján nincs NÉP, csak felső, közép- és alsó réteg, amely sok millió. A felsők az erősek, az alsón ke­resztül igyekeznek feljebb jutni. A NÉP helyett multimil­liomosok jelentek meg, akik nem törődnek a sok millió alsó réteggel, szerintük alja, csőcse­lékkel! Ezek a szavak mind a szíve mélyéről jövő igazságok, Tisztelt Molnár László! Fenti címen írt megnyilatko­zását megdöbbenve olvastam. Az Eger és Vidéke Horgász­egyesület közgyűlésén részlete­sen elmondtam: a tározó halá­szati jogát a Magyar Országos Horgász Szövetség úgy kapta, hogy 4 millió forintot fizetett a termelőszövetkezetnek a halá­szati jog lemondása fejében, mint területmegváltási költsé­get. Abból a pénzből, amit a ha­lászok összeadtak. Ezért lett országos érvényű horgászvíz, aminek a kezelési jogát kapta meg az egyesület fájdalmak, aki a kétkezi sok millió dolgozó nevében szól! Ön ezzel szemben mit ír le? Örülnie kellene a levélírónak, hogy a nemzeti zászlóból a szovjet mintára készült címert - kétoldalt búzakoszorúval karé- jozott kerek, világoskék me­zőbe kalapács és búzakalász került (kár, hogy ön a sarlót ki­felejtette), és sugarakat lebo- csátó vörös csillag... - elsöpörte 1956... Állítom, hogy sem önnek, de a sok millió kétkezi dolgozó népnek sem a búzakalász, sem a kalapács, sem a vörös csillag nem ártott, még ha annak a cí­mernek nevében mondtak is íté­letet egy pár népellenes fölött. Ön szerint különbség van az orosz és a magyar munkás és paraszt között? Miért kell elítélni más ország népét? Csak azért, mert más nemzetiség?! Ön a NÉP nevében a Márai- sorokat idézi, ami az emlék­műre van írva - amit többször elolvastam -, s ezzel bizonyí­tani iparkodik levele címének igazát?! Megmondhatom Önnek: a NÉP nevében és a NÉP-ről csak Szalai Gyulánénak és sok­sok millió hasonló társának van joga véleményt nyilvánítani, beszélni, mert az mélyből jövő igazság, és intő példa nagy köl­tőink, Ady, Petőfi, József Attila végakaratából, hagyatékából! Viszont nincs joga a NÉP nevében beszélni ebben a hazá­ban a felső multimilliomosok érdekét képviselő és szolgáló Horthy csendőr pribékjeinek és utódainak, akik Orgoványon a kétkezi dolgozó népen sortűz- zel tömeggyilkosságot követtek el. Nincs joga 1945 előtt az éhínségben szenvedő tüntető budapesti kétkezi munkások el­len elkövetett kardlapozóknak, gyilkosoknak és utódaiknak. Nincs joga a hitleri, szálasi, sztálini gyilkos pribékeknek és utódainak sem. Nincs joga az 1956-os ese­Heves megyei szövetsége. Azon is megdöbbentem, ha Ön ott volt a közgyűlésen, miért nem tette fel kérdéseit, és miért negyven nappal később. Engem soha nem neveztek ki, mindig a tagság választott nyílt szava­zással. A tározó működését a megyei szövetség elnöksége határozza meg, az ügyvezető elnök pedig végrehajtja. Én bi­zonyítani tudom, hogy a hor­gászközösségért dolgozom már 40 éve. Tisztelt Molnár úr! Ön csak vádol meggyőződés és a tárgy teljes ismerete nélkül. ménykor a budapesti Köztársa­ság téren 12 sorköteles fegyver­telen, ártatlan, sortűz által ki­végzett kiskatonák gyilkosai­nak és szadista módon lábuknál nőket felakasztott, felkoncolt gyilkosoknak és utódaiknak. Ön szerint a fentiek a NÉP nevében történtek?! Vagy ha ezeket agyonhallgatjuk, nem igazak? Vagy nem léteznek? Ezek hozzátartozóiknak, édes­anyáknak, testvéreknek, felesé­geknek, gyermekeknek lelkűk mélyén sokkal nagyobb üres lyuk - mély seb - tátong, amely sose forr be, mint amit Ön a zászlójukkal általánosít, indula­tos felháborodásában, a valósá­got elferdítve. Csalódással és sajnálattal venném tudomásul - ha Ön igaz magyar - , hogy a fenti eszmékkel azonosulna! Úgy ér­zem, mintha levele azt su­gallná! Ha tévednék, elnézését kérem. Megjegyzem: Szalai Gyulá- nét sosem láttam, nem ismerem, mint ahogyan Önt sem. Csupán levelük alapján ismertem meg mindkettőjüket. Levelükben mindketten leírták véleményü­ket, nézeteiket, érzelmeiket a NÉP-ről. Én is! Hiszen Ma­gyarországon 1989 óta szabad­ság, demokrácia és szabad szó­lás van! Az más kérdés, hogy ez a demokrácia kinek a de­mokráciája. Tisztelt Egy egri Hatvani - hóstyai Polgár! Nézetét, fent leírtak ellenére is tolerálom. Mert magyar va­gyok. Remélem, Ön is. És be­csüli országunk szomszédainak népét, továbbá nem hódol be idegen hatalmaknak! Mert én nem! Sem az orosz (ruszki), sem az amerikai (yenki) idegen hatalmaknak. Végül megkérdezem Öntől: miért nem írta le nevét, lakcí­mét levélben úgy, mint például Szalai Gyuláné és én?! Üdvözlettel: egy egri Hajdú-hegyi polgár Varga István, Csokonai u. 22. Kérem, olvassa el még egyszer az írását, és rá kell döbbennie, hogy erősen sért személyiségi jogokat. Befejezésül engedje meg, az egyesület közgyűlésén felvett jegyzőkönyvből idéz­zek: „Zentai József minden, az egerszalóki víztározóval kap­csolatos kérdésre és javaslatra megadja a választ". Ezek után a magam részéről az újságon keresztül nem kívánok Önnel vitatkozni, de a szövetség egri, Deák Ferenc u. 64. alatti irodá­jában rendelkezésére állok. Tisztelettel: Zent ai József ügyvezető elnök A megszólított jogán: „Színjáték a horgászgyűlésen” A téma: uszodahiány Tisztelt Szerkesztőség! Igyekszem figyelemmel kí­sérni a Heves megyei napi­lapokban az egri önkor­mányzati ülések munkáját, azonban mind ez idáig nem kommentáltam előterjeszté­seiket, illetve döntéseiket. A legutóbbi ülésükön azonban olyan kérdésről esett szó, amely - gondo­lom, Eger lakosainak zömé­vel együtt - oly mértékben felkeltette érdeklődésemet, hogy ceruzát fogtam. A téma: uszodahiány, il­letve strand-korszeríisítés egy napirenden belül. Valakinek a fejéből kipat­tant az ötlet, hogy az egri strand kedvelt medencéjét át kell alakítani versenyzésre alkalmas medencévé. Az ötlet gratulációt ér­demel! Végre-valahára le lehet venni „ideiglenesen” a napirendről a fedett uszoda építésének és a Bárány­uszoda állapotának ügyét, valamint be lehet írni az eredmények közé, hogy az idegenforgalom fellendítése érdekében korszerűsítjük a strandot! Két légy egy csa­pásra! Az igazság és a eredmény véleményem szerint az, hogy továbbra sem lesz színvonalas fedett uszoda Egerben még jó ideig, ugyanakkor a nagyközönség számára szűkül az egyéb­ként is zsúfolt strand, mert a versenysport kiszorítja az átalakított medencéből a be­lépőjegyért úszkálni szán­dékozófürdővendégeket. Nem utolsósorban szeret­ném megjegyezni, hogy a gombás medence a sekély vizével jelenleg a legalkal­masabb a kisgyerekek sza­bad, önfeledt lubickolására. Barta András, Eger Várjuk leveleiket Kiadónk, szerkesztőségünk : eddig is örömmel főj idta előfizetőink, olvasóink leve­leit. Ezekben főleg családi dolgaikról, környezetük : gondjairól tájékoztattak. Olykor az örömeiket is megosztották velünk. Ezért külön is köszönjük megtisz­telő bizalmukat. Természe­tesen várjuk további levele­iket, észrevételeiket. A címünk változatlan: Heves Megyei Hírlap Szét kesztősége 3301 Eger, Pl 23. Meglepetésként szolgált a családnak! Tisztelt Szerkesztőség! Kérem Önöket, hogy az alábbi levelemet szíveskedje­nek újságjukban a közvéle­mény tudomására hozni! • Már az is meglepetés volt számomra, hogy a Coca-Cola által meghirdetett Aranykupak elnevezésű nyerési lehetőség biztosításához a Pepsi-Cola Ásványvíz és Üdítőipari Rt. is belevágott a nagy vállalko­zásba, ugyanis meghirdette a Duó-hisztéria nevű nagy nye­rési lehetőségek biztosítását! A „nagy meglepetés” itt jött a családom számára, ugyanis sikerült találni a kupakok kö­zött két összeillő párt, amely szerint nyertünk egy 2 literes ballon Pepsi-Colát. Megvolt a nagy öröm - ugyanis nem volt ez idáig szerencsénk nyerni. Gyorsan meg is érdeklődtük. hol lehet kiváltani nyeremé­nyünket, és elsiettünk a kom- polti Afész ABC-be, ahol a fele­ségem majdnem hanyatt esett, amikor átnyújtották részére a nyereményt, egy 0,33 literes dobozos Pepsi-Colát. Felesé­gem azonnal reklamált - itt va­lami tévedés van -, ugyanis a kupakban kétliteres nyeremény volt bejegyezve - hívta is a boltvezetőt, de az megerősí­tette, hogy ez a nyeremény jár az átadott kupakokért. Nem nyugodtunk bele, és megérdek­lődtük a káli ABC-ben, hisz ők is nyereményátadók, náluk hogy is van? Ok azt adják-e ki, ami a kupakban szerepel? Igen, volt a^álasz! Az ismeret tuda­tában visszamentünk a kom- polti boltba, és közöltük velük, nekünk nem a 0,33 literes do­bozos kóla jár, hanem a kétlite­res, és nem szeretjük, ha be­csapják az embert. À vezető to­vábbra is állította, nekik így van kiadva, és nem tudnak ne­künk mást kiadni, csak azt, amit kiadtak, így visszaadtuk a kólát és visszakértük a kupako­kat, amit a káli ABC-ben ki is váltottunk, és a kupakban lévő nyereményt kaptuk meg. Sajnálatos, hogy vannak olyanok, akik egy szerencsétlen nyugdíjast átvágnak, örömüket ürömmé változtatják, ezért is kérem az esemény közzétételét - hadd olvassák sokan -, neve­zettek meg hadd szégyenkez­zenek! A felvilágosításért, valamint a nyeremény megfelelő kiadá­sáért a káli ABC elismerést ér­demel! Tisztelettel: Csomós Béla, Kompolt „Drukkolok a kormánynak, hogy sikerüljön!” Néztem a televízióban Fride- rikusz Sándor és Horn Gyula beszélgetését. Arra gondol­tam, ugyan mibe fog bele­akadni az ellenzék? Mit tud majd megint a Parlamentben, mint a legnagyobb szenzációt feltálalni? A beszélgetés nyu­godt hangját hallva, éreztem a miniszterelnök szavaiban a nagy akarást, elszántságot ter­vének végigvitelében! Lenne már végre egy kis öröm az emberek arcán! Lát­szana már eredmény a renge­teg munka, az akarás nyomán! Tudom, vannak, akik inkább azt szeretnék, ha kudarcba ful­ladna minden verejtékes mun­kája a kormánynak. Bizony, nehéz azt össze­hozni, hogy a sok változás jobb legyen a polgároknak. Törvény legyen, ami minden­kinek megfelel. Mindig nézem a parlamenti üléseket, úgy sze­retném néha megfogni, jól megrázni azokat, akik az ülés előtti felszólalásukat mondják. Észnél vannak ők? Vagy talán tényleg nem is tudják, mit be­szélnek? Nem azért ülnek ott, hogy egymást szidalmazzák, egy­mást hazugnak mondják. A szavakon percekig lovagol­nak. Elmegy a sok idő, estig kell várni, míg valamelyik törvény megszületik. Ha a vi­tának végre valahogy vége szakad, akkor is van valaki, aki megint a férgek és dögke­selyűkről óhajt beszélni. Vannak a Parlamentben - sajnos — olyan arcok, amelye­ken kárörvendő mosoly lát­szik, ha egy képviselőtárs vá­logatott sértő kifejezést hasz­nál. Ez a demokrácia? Min­denki mindent mondhat? Ez van! De műveltség, intelligen­cia, viselkedés nincs! Szegény magyar nép! De sókat kell még pótolni, megta­nulni a nyugati népektől, hogy ők is elfogadjanak bennünket nyugatiaknak! Ezek jutnak minden jó ér­zésű magyar ember eszébe, amikor ezeket a parlamenti képviselőket látja, hallja be­szélni! Kár a közvetítésért! Mi öregek, akik átéltük a világhá­borúk borzalmait, látjuk, hogy nehezen, de lassan tud lépni a kormány. Drukkolunk, ha már mi nem is élhetjük meg. Teljes név és cím a szerkesztőségben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom