Heves Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-30 / 76. szám
A hónapok óta folyó tárgyalássorozat után az egri közgyűlés dönt a város és a közgyűlés közötti keretmegállapodásról Mióta csak áll a Líceum, szimbóluma volt a városnak. A falai között képezték Eger értelmiségének jó részét. Aki ide kerül tanulni, egri polgár lesz. Mégsem volt felhőtlen a viszony mindig a tanintézet és az önkormányzat között. Az utóbbi időben kapcsolatuk felmelegedni látszik. Mindkét fél erről számolt be. Társy József, az egri önkormányzat művelődési és sportirodájának vezetője azt tartja jelentősnek, hogy pár hónapja valóban egyeztetik az álláspontjaikat. Meggyőződése szerint a főiskola hosszú távú működtetése és fennmaradása létérdeke a városnak, ezért mindent meg kell tenniük azért, hogy a tanintézmény jól érezze magát ebben a közegben, s hasznára legyen a településen élőknek is. Az önkormányzat ösztönzi és segíti a főiskolát abban, hogy a pedagógusképzésen túl piacképes szakokat indítson. Ennek érdekében ötletbörzék megszervezését is vállalnák a munkáltatók és a képzésben résztvevők között. Eger pénzzel is hozzá kíván járulni - a főiskolai alapítványon keresztül - a tudományos tevékenységhez, s a profilváltáshoz. Tárgyaltak jól képzett oktatók letelepítéséről, önkormányzati segítséggel telekhez vagy lakáshoz juttatásukról. Az egriek elvárásai között szerepel, hogy a NAT-ból adódó átképzési feladatokból vegye ki részét a főiskola is. A városban dolgozó tanárok átképzését a kapott támogatásért cserébe vállalja el. Ez a gyakorlatban úgy nézne ki - tudtuk meg az irodavezetőtől -, hogy a helybeliek kapnának egy bizonyos keretszámot. A két fél közötti egyeztetésben fontos kérdés az egykori pártoktatási igazgatóság, a főiskola jelenlegi B-épületének tulajdonjoga. Ez még hosszú távon rendezetlen. Jelenleg a főiskola használja, de igazi gazdája az állam és Eger. A városnak kedvére van a fél-felsőfokú oktatás - az úgynevezett post-secundary -, amely a képzés egy szakaszát zárná le egy bizonyítvánnyal. Az egrieknek fontos érdekük, hogy az itt élők gyerekei minél többen részt vehessenek igényeik szerint ebben. Ezt viszont a középiskolák hasonló törekvéseivel össze kell hangolni. Társy József szerint jóformán csak egyetlen kérdésben van nézetkülönbség: ez pedig a főiskolai gyakorlóiskolák profilja. Jelenleg mindkettőben - a 2-esben és a 4-esben is - működik nyolcosztályos gimnázium. — Véleményünk szerint a nyolcosztályos gimnázium az új kormányzati oktatáspolitika elvei szerint nem igazán támogatott iskolatípus - állítja a művelődési irodavezető.- Azt javasoltuk, hogy legalább az egyik intézmény alakuljon vissza hagyományos általánossá. Semmi sem indokolja, hogy egy városban négy nyolcosztályos gimnázium működjön, mert az ilyen jellegű képzés csak a kiemelkedő tehetségeknek ad esélyt. Ráadásul az elfogadott nemzeti alaptanterv a kezdő iskolai szakaszt hat évre kívánja kitolni (a jelenlegi négy helyett). Eszerint sem indokolt a pályaválasztás tízéves korban. * Palcsóné dr. Zám Éva, az EKTF főigazgatója szerint is egy időben meglehetősen hűvös volt a kapcsolat az általa vezetett intézmény és a város között. Mostanában kölcsönösen javítottak ezen. Ahogyan ő fogalmaz:- Megpróbáltuk a helyzetünket rendezni azok után, hogy 1994 júliusában a főiskola vezetése is kicserélődött. Ebben a városban a teológiával közösen mi képviseljük a felsőoktatást, ezért nem mindegy, milyen a viszonyunk. A volt oktatási igazgatóság épülete annak idején, 1989-ben úgy került a használatunkba, hogy megkapjuk, ha egyetemmé válunk. Szükség volt rá, mivel a német és a francia tanszék akkor szerveződött. Ma már változott a politikai felfogás, s az egyetemmé válás nem az oktatás minőségén múlik jelenleg, hanem jogi kérdés.- A közvélemény is tud róla, hogy a főiskolának több egyetemi tömörülésbe ajánlották fel a csatlakozást...- Három egyetem rektora is megkeresett ajánlatával: a miskolci, a debreceni és a gödöllői. A főiskolai tanács januárban döntött, hogy az utóbbi ajánlatot fogadjuk el, s a közép-magyarországi egyetemi és főiskolai integrációhoz csatlakozunk. A döntésben közvetítő szerepet játszott a GATE gyöngyösi főiskolai kara, s fontos tényező, hogy nem csupán tanárképzésxmr-n MFUvz.'iri Felmelegedő viszonyban A főiskola és Eger sei foglalkoznak ezek az intézmények. Márpedig hosszú távon a képzést úgy kell átalakítanunk, hogy bevezessünk néhány nem tanári szakot. Ezt követeli tőlünk a gazdaság.- Mi a véleménye a Társy József által említett gyakorlóiskolai struktúráról?- Igaz, hogy mindkét gyakorlóiskolánk indított nyolcosztályos gimnáziumi osztályt, de ezek a programok speciális jellegűek, az ének-zenei, művészeti képzésre épülnek. Nemrég váltottak. A gyerekek és a tanárok szempontjából sem tanácsos kapkodni. Nem tudjuk, mit hoz a közoktatás törvénymódosítása, a létszámcsökkentési kényszer. Ez év tavaszán minden eldől, addig nem okos dolog változtatni. Jámbor Ildikó Az egri Gárdonyi Géza Gimnázium Előkelő helyre került az országos rangsorban Jövő tanévtől Szent Bernât Gimnázium A Köznevelés című folyóirat rangsora szerint az ország 133 vegyes típusú középiskolája között az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Szakközépiskola a második helyen található a felsőoktatási intézetekbe felvett tanulók száma szerint. Az előkelő helyezésről kérdeztük Pisákné Balogh Éva igazgatóhelyettest.- A továbbtanulásra jelentkező 192 diák 49 százaléka tett sikeres felvételi vizsgát az elmúlt tanévben, ezzel a második helyre kerültünk, de 1984 óta mindig elsők voltunk.- Milyen szakterületekre készülhetnek fel a diákok a tanulmányi idő alatt?- Intézményünk öt gimnáziumi és egy szakközépiskolai osztállyal működik. A legnépszerűbb a nulladik évfolyamos angol tagozat, melyben heti 20 órában tanulják a nyelvet a diákok. Ők legkésőbb a második év végére középfokú nyelvvizsgát tesznek. Jelenleg két angol-amerikai nemzetiségű pedagógus vesz részt az oktatásban. Bár a szülőknek nagy tehertételt jelent, de nagyon hasznos a gyerekeknek nyújtott kéthetes angliai tanulmányút. Humán beállítottságú a közkedvelt pedagógiai tagozat, melyen nagy óraszámban szerepelnek az ének és a rajz tantárgyak. Innen nagy létszámban tanulnak tovább óvodapedagógusnak és tanárképző főiskolákon. A speciális német tagozaton heti 7 órában oktatjuk a nyelvet, melyet az angol 0. évfolyamhoz hasonlóan kívánunk a jövőben indítani. Most külföldi kapcsolatokat keresünk. A biológia-kémia orientációjú osztályba az orvosi egyetemre, egészségügyi pályára készülő diákok kémek felvételt. Visszaesett a matematika-kémia szakra jelentkezők száma a műszaki, mérnöki pálya telítettsége miatt. Az általános tantervű osztályunk a többi gimnáziuméhoz hasonlóan működik. Terveink között szerepel jogi, gazdasági, informatikai és idegen nyelvi ismereteket adó titkárképző, gazdasági ügyintézői évfolyam indítása.- A jövő tanévtől a gimnáziumot visszakapja eredeti tulajdonosa, a katolikus egyház. Milyen változásokra számít? - kérdeztük Lévai Zsolt igazgatót.- A Szent Bernât Gimnázium nevet kapja az 1996/97- es tanévtől iskolánk, ahová bárki jöhet vallásra, nemre való tekintet nélkül. Itt el kell fogadnia az egyház igényeit, saját vallását gyakorolnia kell. Örömmel állapítottam meg, hogy itt nem volt Da- bas-Sári-ügy, az egyház rugalmasan állt a megoldandó feladatok elé. Bár a Ciszter rend tanító- és férfirend, mégis elfogadta azt a tényt, hogy fiúkollégiumra nincs igény, így a százharminc lány marad továbbra is a diákotthonban.- Anyagi helyzetükben várható javulás?- Ismerősöknek, ismeretleneknek sokszor el kell számolnom azzal a ténnyel, hogy míg a mellettünk lévő Dobó István Gimnázium 30 milliót, a pásztorvölgyi pedig 45 millió forintot kap, addig mi csekély összegből és az iskola javára létrehozott alapítványokból gazdálkodunk. A leendő változások miatt az ön- kormányzat már nem, az egyház pedig a végérvényes tulajdonba vételig még nem finanszírozza intézményünket. Mint egyházi iskola, megkapjuk a fejkvóta 100 százalékát, így ezzel - az eddigi, önkormányzati iskolának nyújtott 70 százalékkal szemben - jelentős pénzhez jutunk. Legégetőbb problémánk ma is a tornaterem hiánya. Császi Erzsébet Gál Elemér Á kiscsikó álma C sak laza kötélen tartozik anyjához a kiscsikó, a hám széléhez csomózva. Az is olyan vékony szál, hogy elhajló fénysugárnak látszik a tavaszi napsütésben. Ő is üget lassan anyja mellett, elég hosszú a zsinór, mégis elgörbülve lóg, nem használja ki a tágas szabadságot, jobban érzi magát a szuszogó, nagy test párájában: jólesik hozzábújni, menedéket keresni, ha Szemberohan velük a motoros szörny kék szemű óriása, vijjogó vörös fényével a homlokán. Csak ettől fél a nagy utakon. Ilyenkor a lóanya bőre összerázkódik, még kijjebb lép egyet jobbra, a kocsit is odébb vonja egy hajszállal, hiába, nem jelzett ilyet a gazda gyeplője. Szabad akaratából tette, amire még telhet a hámba fogott szabadságban. A kiscsikó boldogan cup- pant nagyokat az útszéli tócsákban, csak rázint egyet bokából, és szalad tovább, táncoltatva formás lábait, táguló orrcimpákkal szippant a friss levegőből, fénylő, sima szőrén pihen a napsugár. Szép kis állat, jól tartja a gazda, de amikor a kiscsikó boldog akar lenni, és azt kívánja, hogy szeressék, akkor felkapja fejét, anyjára tekint, hogy látja-e őt? Meleg csikószemében rejtett mosoly, mintha ott lelne menedékre a szeretet, mert a kiscsikó szíve úgy érzi, hogy minden érdem a mamáé, a gazda csak tévedésből ül a bakon, kezében az ostorral. Itt minden azért történik úgy, mert anyja akarja így: azt is, hogy ne forduljon árokba a szekér. Csak egyszer ne figyeljen oda, megtörténik a baj. De az ő mamája figyelmes, vigyáz a kocsira, hogy fel ne boraljon... Nem tudja, miért van az, hogy jólesik anyjához dörgö- lőzni akkor is, ha nincs veszély, csak úgy odabökni orrával, vagy fejének egész erejével hozzáütni egyet anyja oldalához, és olyankor látja, hogy anyja bőre megreszket, mint aki jól veszi a jelzést, és rápillant viháncoló csikajára, mintha csak mondaná: jól van, kis szélhámosom, csak örülj az adományba kapott életnek, örvendezzél csak, amíg táncolnak lábaid, mert mi csak addig létezünk, amíg el nem törik a lábunk. Különös lények vagyunk, mi lovak, még aludni is csak lábakon tudunk, lábbal kapaszkodunk, hogy húzzuk a terheket; lábakon ragaszkodunk el a földtől, nagyokat ugrunk, árkokat szökünk át, rohanunk, szágul- dunk; lábunk a kenyerünk, fegyverünk: kapálózunk és rúgunk, védekezünk és támadunk, de ritkán harapunk, pedig állkapcsunk rettentően erős, mégsem élünk vele, csak füvet, gyenge hajtást, zabot ropogtatunk. Szelídek vagyunk, növényekkel élünk, undorodunk a hústól, csak tiszta vízből iszunk. Sok szépre tanított az ember. Ezért szolgálunk neki: hámot tett nyakunkba, hátunkra, és fel- szerszámozott, hogy dolgozzunk. Csak ostor nyelvén beszél hozzánk a gazda, és mi engedelmességgel válaszolunk: indulunk, ha csapnak, és megállunk egyetlen szóra. Csattan az ostor megint, a gazda végigvág lova hátán, és a kiscsikó felnéz anyjára. Nem fájdalmat lát a megrebbenő szemben, inkább igyekezetei, hogy serényebb trappba fogjon, és a gazda kérése szerint gyorsabban fusson a jármű. Vele tart a csikó is, a gyorsuló lábakat figyeli, úgy kapkodja ő is, mintha anyjától tanulná most ezt az újabb iramot. A mamát figyeli, hogy milyen feszült igyekezettel tartja a megszaporázott lépést, és patkóinak koppanása ki ne zökkenjen a szépen hangzó ritmusból, pedig még sajoghat szegénynek az ostorcsapás helye, mégsem látszik sehol a fújtató arcon fájdalom... ...Nagyon szerethet engem a mamám, gondolja a kiscsikó, hogy még az ostor hurkáit is úgy tűri, mintha fizetség volna kenyérrel. Én is kaptam egyszer egy pattintást, amikor csak úgy rám suhintott a gazda, de nagyon fájt. Szegény anyácskám, zokszó nélkül vonja tovább ezt a szekeret, vagy micsodát, mintha csak az volna a legfontosabb, hogy ki ne zökkenjen a ritmusból. Csodálatos, hogy milyen könnyedén röpíti a kocsit, mintha könnyű pehely volna, és a gazda se ülne a bakon. ...Sohasem látom köny- nyezni az én anyukámat. Úgy látszik, a munkájához kell neki a könny, és lenyeli, hogy több erőre kapjon, és estére tudjon tejet adni nekem. Ezért hallgat, amikor hátán csap az ostor. A gazda is akkor teszen bőséges abrakot elébe, ha egész nap szépen futott a kocsival. Mindig este abrakol- tatja mamát, hogy másnapra gyűljön erő benne... ...Én nem fogom húzni a szekeret, sem kocsit, fogatot vagy hintót. Én nem leszek igásló. Rám nem tesznek szerszámot, hámokat, tartószíjat és láncot! Én szabad ló leszek! Díjakért futok, eredményeket hozok, nagy serleget, kupákat nyerek, és versenyezni fogok az emberekkel... És az emberek hálásak lesznek nekem. Jól fognak tartani engem, aranyozott márvány jászolból etetnek, vigyázva itatnak, még az urak is lesni fogják minden kívánságomat, hogy mindig én legyek a győztes befutó... Akkor a mamám is magamhoz veszem, ő csak állni fog mellettem, és amikor díjat hozok, megnyalja a homlokom... Vasúti sorompó elé érnek, pihenő. Kifújtatja magát a lóanya, a kiscsikó utánozza. A nagy ló nyaldossa csikója homlokát, mintha mosdatná, de valójában csak kiábrándítja a reménykeltő álomból - hiába leszel te versenyló, kisfiam, akkor is emberek szolgája maradsz. Hámok helyett nyereg lesz a hátadon, jóval kevesebb szerszám. Igaz, hogy márvány jászolból abrakolsz, de zsoké ül majd a hátadon, és a finom korbács az ő kezében is fel- csattan néha. Aranyos istállóban is szolgák maradunk, mert lovaknak születtünk, de szép ez az álmod, fiacskám, ezért húzzuk könnyebben a szekeret.
