Heves Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-07 / 57. szám
1996. március 7., csütörtök 5. oldal Hatvan És Lőrinci Körzete Hatvan és a pszichiátria Hipnózissal is gyógyítanak A hatvani Madách utcában található pszichiátriai gondozó - amelynek első vezetője dr. Gingl István volt - az évek során elismerést vívott ki a környéken. Ma már nevelési tanácsadó, családsegítő és ideggondozó is működik az épületben. A jelenlegi főorvost, dr. Závori Zsuzsannát mindennapjaikról faggattuk. A doktornő kiemelte: Hatvan mentálhigiénés szempontból országosan sem vall szégyent, hiszen a körzetben ötvenezer emberre két pszichiáter jut, akik a gondozó alkalmazottai. Rajtuk kívül gyógypedagógus, relaxációs pszichoterapeuta, szociális szervező és három felsőfokú végzettségű asszisztens szolgálja rendelési időben a betegeket. A pácienseket különféle ingyenes tanfolyamok is segítik. Autogén tréninget, zeneterápiát, alkoholos klubterápiát szerveznek a még kezelés alatt állók, illetve a már gyógyultak számára. Mint megtudtuk, az Albert Schweitzer Kórház részeként működő intézetnek egyre-nagyobb a létjogosultsága, hiszen társadalmi nehézségeink növekedésével - mint a statisztikák mutatják - egyre nő az idegkimerültséggel, depresszióval küzdők száma. A betegként nyilvántartottakat kétévente akkor is ellenőrzik, ha azok nem jelentkeznek ismét panaszaikkal. A főorvos asszony pedig - magánrendelésen - hipnózissal is segít a rászorulókon. Dr. Závori Zsuzsanna elmondta: az orvostudománynak köszönhetően ma már az esetek többségében sikerrel jár a kezelés. Természetesen ehhez szükség van az együttműködni akaró és tudó betegekre is, akik például rendszeres gyógyszerszedéssel javíthatnak egészségi állapotukon. A főorvos asszony sajnálja, hogy - noha a pszichiátriai munka sokszínű, érdekes és magában hordozza a sikerélmény lehetőségét is - az intézmény pszichológusi állása évek óta betöltetlen. Vélhetően ez az alacsony fizetéssel hozható összefüggésbe. Egy össztársadalmi szinten is tapasztalható javulás és a pályakezdők ez irányú érdeklődése sokat javítana a helyzeten. Tóth Andrea Véradás volt, véradás lesz Hatvanban Az elmúlt héten a hatvani cukor- és konzervgyárakban szervezett eredményes véradást a helyi Vöröskereszt. Munkálkodásuknak - és természetesen az önkéntes donorok önzetlenségének - köszönhetően több mint 20 liter életmentő folyadék gyűlt össze, amely az Albert Schweitzer Kórház betegeinek gyógyulását segíti elő. Legközelebb március 12-én, vagyis a jövő kedden kerül sor hasonló nemes célú akcióra. Ekkor a hatvani kisüzemek segítő szándékú dolgozóit várják, akik a kórház vérellátó állomásán - a baleseti ambulancia mellett - délelőtt 9-12 óra között tarthatják karjukat tű alá. „Válságköltségvetés” Horton Létszámleépítést nem terveznek A hord képviselő-testület legutóbbi tanácskozásán az idei költségvetési terv került a vezetőség asztalára. Az elemzésekből kitűnt: 1996-ban a reméltnél is nehezebb gazdasági év elé néznek, ezért - mint Kassa László polgármester fogalmazott - „válságprogramot” dolgoztak ki. Az előzetesen tízmilliósra tervezett hiányt takarékossági intézkedésekkel, bevételnövelő források keresésével próbálják pótolni. Ennek részeként felhívták az intézményvezetők, valamint az önkormányzat égisze alá tartozó gazdálkodóegységek irányítóit: tartassák be a takarékosságra irányuló elképzeléseket. Ez elsősorban az energia-, valamint a dologi kiadások területére érvényes. A képviselő-testület úgy foglalt állást, hogy létszámleépítést és a bérjellegű kiadások csökkentésére vonatkozó lépéseket ebben az esztendőben sem foganatosítanak; az elsődleges cél a szinten tartás és a törvényben előírtak betartása. Még egyszer a hatvani Brunner házaspár haláláról Valóban nem „pikáns sztori” Február 15-i számunkban tártuk olvasóink elé a hatvani Brunner házaspár halálának körülményeit. írásunk nyomán többen kifejtették véleményüket a történtekről. Ezúttal egy rokon levelét adjuk közre, aki nevénék elhallgatását kérte. „Apám másod-unokaöccse volt az elhunyt bácsi. Én már nagyon távoli rokon vagyok, így nem az örökségtől megfosztott címén fogtam tollat, hanem az igazságtalanság ellen berzenkedő ember nevében. a. ) Mielőtt egy cikk megszületne, mindkét felet meg szokták hallgatni. Az újságíró közölhet tényeket, a végső következtetés nem az ő feladata. Az már az igazságszolgáltatásra tartozik. Ilyen cikkekre mondjuk azt: egyoldalú, elfogult. b. ) Mit jelent az: „akár pikáns sztori is kerekedhetne az egészből...” ? - utalva ilyen frivol hangnemben a rokonok jelentkezésére. Pikáns sztorit akkor emlegethetnénk, ha Nagy doktort erotikus szálak fűzték volna az elhunyt B. nénihez, vagy fordítva. c. ) A szerződést nem decemberben kötötték, mert az elhunytak még akkor megkérdezték a véleményemet, amikor az őszirózsák nyíltak kinn a kertben. (Halálukig nem is említettem senkinek.) Annyit mondtam nekik: ha megnyugtatja őket az állandó orvosi felügyelet, nekem nincs beleszólásom. d. ) A rokonok látogatásairól mindig tudtam. Igaz, személyesen nem találkoztam velük, de telefonon legalább hetente beszéltünk, vagy személyesen kerestem fel őket apró-cseprő ügyeiket elintézni. Volt egy szóbeli megállapodásunk. Mivel én lakom hozzájuk a legközelebb, és tudtam, hogy B. néni nagyon fél egyedül, mindketten megnyugodtak: ha bármelyiküket kórházba viszik, éjjel-nappal segítségükre sietek. November 24-én (személyesen ekkor találkoztam velük utoljára) tévészereléshez kértek tőlem segítséget. Ezt követően többször beszéltem B. nénivel telefonon, így tudtam meg, hogy vendégük volt az USA-ból, Salgótarjánból, Budapestről, Hatvanból. Január 17-én 20 órakor beszéltem vele utoljára. Amikor megkérdeztem, Brunner bácsi hogy érzi magát, felesége a rosszindulatú daganatokról nem tett említést. e. ) Szerintem minden orvosnak tudnia kell, mi etikátlan. Lehet-e két idős embert a majdani örökségért elvállalni, ellátni, gyógyítani? Előbb végig kellett volna gondolni az ide vonatkozó etikai előírásokat, és ezután cselekedni, nem pánikszerűen átadni a vakon megbízó öregeket egy számukra ismeretlen embernek, hivatkozva a régen elhunyt apjára, aki már nem tud tiltakozni az állítólagos „barát" személye ellen. f. ) Szinte sugallja a cikk - ha nem is mondja ki - az öngyilkosság lehetőségét. Patikányi gyógyszert találtak, írja. Mit gondolhat a nyájas olvasó? Bizonyára öngyilkosság. Ha valakik vállalnak két embert, tele vannak humanitással, mit kellett volna csinálni? Fogni az összes raktáron lévő gyógyszert, konzultálni a jó kvalitású körzeti orvosukkal, személyesen beadni a szükséges mennyiséget naponta. Nem adva okot a találgatásokra. g. ) Január 22-e, éjjel, a tragédia éjszakája. B. néni otthon tett-vett. Aki otthon tesz-vesz, arról még az olvasó is azt feltételezi, hogy nem is volt olyan beteg. Ezután hirtelen meghalt. Igaz, sok gyógyszer volt a lakásban. Négy óra múlva B. bácsi is elhunyt a kórházban. Itt megint van 16 óra eltérés. Aki riportalany, pontosan kellene fogalmaznia, mert az időpontokat könnyen lehet ellenőrizni. h. ) Ha Brunner-ügy nincs, miért van rendkívüli haláleset? i. ) Ennyi kérdés után a legtöbb hozzátartozó nem nyugodna bele a történtekbe. Arra senki nem gondol, hogy az embereket magukért is lehet szeretni, nemcsak 5 millióért? j. ) Anonim személy a második számú szerződéses örökös. Vajh ki ő, és merre van hazája? k. ) A cikkben csak az a cáfolhatatlan tény, hogy a Brunner házaspárnak nem volt gyereke. Tisztelettel: (Név a szerkesztőségben) *** Tisztelt Asszonyom! Bevallom, megdöbbenéssel olvastam minden bizonnyal jó szándékkal íródott, ám az általam eszközölt rövidítések ellenére is helyenként zavarosnak tűnő levelét. S most nem az irodalomból vett idézetekre gondolok, amelyek helyhiány miatt nem kerültek közlésre; vannak tartalmi kérdések, amelyeket - úgy vélem - nem árt tisztázni. A végső következtetés valóban nem az újságíró feladata, éppen ezért az ominózus írásban egyetlen mondat sincs, ahol ezzel éltem volna. Nem szerencsés összekeverni a műfajokat. Amíg például a tudósításnak objektív tényeken kell alapulnia, a más kategóriába tartozó cikkek elbírják az egyéb elemeket is. Azt semmilyen szabály nem rögzíti, hogy a zsurnalisztának nem lehet véleménye. (Más kérdés, hogy a nevezett cikkben - tőlem szokatlan módon - ettől is nagymértékben tartózkodtam.) Egyoldalú abban az esetben lett volna a tájékoztatás, ha valamelyik fél álláspontja nem körvonalazódik. Úgy vélem azonban, erről nincs szó; az érdekek ütköztetése - ha köz- N vetve is - szerepet kapott a nyilvánosság előtt. Igazán csak a rokonok teljes körének megkérdezésével lehetett volna kerek az egész, ám arra nincs lehetőségem, hogy Amerikától Hatvanon át Budapestig valamennyit megszólaltassam. Más oldalról nézve: cikkem Nagy doktor drámáját dolgozta fel, amelynek szomorú apropója volt a Brunner házaspár tragédiája. Tisztelt Asszonyom, gyönyörű nyelvünk nemcsak az irodalmi idézeteket ismeri, hanem a szavakban rejlő óriási szemléltetési lehetőségeket is. Az általqm feltételes módban emlegetett „pikáns sztori” kitételeit - meggyőződésem - igenis magukban hordozták a leírtak. Hogy mégse váljon az ügy pletykák alapjává a városban, úgy érzem, az igazság megismertetésére tett erőfeszítéseim nagyban hozzájárultak. (A „pikáns” szó mellesleg sok mindenre alkalmazható. Távol állt tőlem annak sugalmazása, hogy az olvasó Móricka hibájába essen, akinek mindenről „az” jut az eszébe.) A szerződéskötés és a halálozások időpontja, valamint a lakásban tartott gyógyszerek kérdése hivatalos úton jutott tudomásomra. Természetesen ezzel az érintettek vitába szállhatnak, ám a konkrétumokat nem velem kell tisztázniuk. Arra sem vagyok hivatott, hogy a rendőrség helyett megválaszoljam, mely esetek tartoznak a „hirtelen, rendkívüli haláleset” kategóriájába. Ugyancsak nem foglalhatok állást orvosetikai kérdésekben. Feladatom arra korlátozódott, hogy a felvetésekre kapott válaszokat rögzítsem. Az anonim szerződéses személyről azért nem tettem említést, mert a vizsgált témához nem kapcsolódik szorosan kiléte. Mindenesetre elgondolkodtató, miért írták alá az idős emberek a megállapodást vele, és nem azokkal, akik esetleg „magukért is szeretnek”. Tisztelt Asszonyom! Levelének azon részével, melyben a „barátnő anyjának emlékezéseit” taglalja, nem tudtam mit kezdeni, így teljes egészében kihagytam. Ilyesmiről ugyanis cikkemben szó sem esett. Tisztelettel: Tari Ottó Boldogi költségvetés Holnap 17 órakor tárgyalja Boldog vezetősége az idei költségvetést. A nőnapon felkö- szöntik két hölgytagjukat is. A céltámogatásokról Ma 15 órakor Petőfibánya kép- viselő-testülete az elmúlt évi céltámogatások alakulásáról hallgat meg előterjesztést. Lemondott romák Ecséden az elnök kivételével lemondott a kisebbségi önkormányzat négy tagja. A működésképtelenné vált testület jövőjéről rövidesen döntenek. Játszóház Selypenf Szombaton 9-12 óráig ismét hasznos foglalkozásra várják a környék iskolásait. A selypi kultúrházban Antal Tünde vezetésével az apróságok gyöngyfűzéssel, papírhajtogatással, nyelvi játékokkal és mesefilmmel foglalhatják el magukat. Hort újra pályázik Horton ismét megpróbálnak anyagi forrást keresni a Magyar utca útburkolatának megépítésére. Ezúttal az Útalaphoz nyújtanak be pályázatot. Kirakodóvásárok A napokban két állat- és kirakodóvásárt tartanak térségünkben. 9-én Apcon, 19-én Hatvanban rendezik meg az érdeklődéssel várt eseményeket. Fogadalomtétel Március 9-én, szombaton ünnepélyes esküre kerül sor a boldogi laktanyában. Az újoncok 10 órakor tesznek fogadalmat parancsnokaik előtt. Heréd „legjobb táncos lányai” Az újhatvani Liszt Ferenc Művelődési Házban - a Daliban Nemcsak stégek - ügyesek is.. rendezték meg a közelmúltban a Ki mit tud?-ra benevezett táncosok területi döntőjét. Az eseményen szép herédi siker született: a The Best Girls Dance csoport bejutott a március 9-i megyei döntőbe, amelyet az egri MMK-ban tartanak, délelőtt 9 órától. Az együttes tagjai - Tari Anett, Hegyaljai Regina, Molnár Kati, Hegyaljai Tímea, Gyurika Szilvia, Molnár Vera, Tóth Csilla és Kapuszta Andrea - immár három éve táncolnak együtt. A 12-18 éves lányok - mint elmondták - sokat köszönhetnek a helyi Általános Művelődési Központnak, amely megteremtette számukra a gyakorlás feltételeit. . i ' » i ■ * f. K S j Felmérték az utakat Ecsédi tervek Ecséden március 12-én a pénzügyi bizottság, 19-én pedig a képviselő-testület véleményezi az elmúlt évi zárszámadásról szóló jelentést. Ezt követően, március 25-én falugyűlést tartanak, ahol a helybéliek is megismerkedhetnek a beszámolóval, és az idei évre vonatkozó elképzelésekkel. Másik hír a településről, hogy az önkormányzat a Nyárfa és a Bercsényi utcákban elvégeztette az útfelmérést. A nevezett szakaszokat még ebben az esztendőben szeretnék felújítani, a már bevált lakossági közreműködéssel. Az érintett területen élőknek portánként 5 ezer forinttal kellene hozzájárulniuk a kiadásokhoz, ami összességében a teljes költség 10 százalékát teszi ki.1 Rózsában is állt a bál... A farsang elmúltával Rózsa- szentmártonban számvetést készítettek: bizony, rég látott annyi „murit” a település, mint az elmúlt hónapokban... Január 13-án kezdődött a szezon. Az iskolában rendezte meg „batyusbálját” a szülői munkaközösség, s az esemény teljes bevétele pénztárukat gazdagította. A sikert növelte az iskolások műsora, a vetélkedők és a tombola. A jelenlévők reggelig ropták. Februárban sportbál folytatta a sort. A Pollux zenekar tagjai lemondtak a gázsiról, hogy a sportkör némi plusz- bevételhez jusson. A sokaság jót kacagott, amikor a banda futballista-szerelésben húzta a talpalávalót... Február 16.: általános isko- . A A * • * 4 á lai mulatság a művelődési házban. Jelmezek, tánc, ahogy szokás. Másnap „nyugdíjas- buli" vacsorával, s szintén jelmezekkel. Fellépett a Fancsali asszonykórus - kissé fér- fiasítva - és a Pa-Dö-Dö. Egy hét múlva alapítványi bált rendeztek az iskoláért, a gyerekekért. Árverésen értékesítették a vállalkozók által felajánlott „kincseket”. Es ezzel még nincs vége! Március 8-án, pénteken kerül sor - ugyancsak a művelődési házban - a többéves hagyományokra visszatekintő vadászbálra. S mivel az esemény a nőnapra esik, a hölgyek joggal reménykedhetnek: ezúttal (is) ők jelentik párjuk számára a legékesebb „trófeát"... » ÉL & § 4 « ' 9 ■% JÉ
