Heves Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-06 / 56. szám

1996. március 6., szerda Füzesabony És Körzete 5. oldal Szihalmon a zeneoktatásért Nagyszabású bált rendeztek szombaton a szihalmi általános iskolában a szülők és a környék vállalkozóinak részvételével. Az estet a füzesabonyi Can- tando kamarakórus és a tánc­klub remek táncosai nyitották meg. A finom vacsorát reggelig tartó táncmulatság követte. Nem volt minden cél nélküli ez a program. A befolyt ösz- szegből a közelmúltban alakult, és az általános iskolával közös igazgatás alatt működő Szi- halmi Zeneiskola hiányzó hang­szereinek egy részét szeretnék megvásárolni. Szihalmon sok a zeneszerető gyerek, s az elmúlt tanévben még Füzesabonyba jártak be a zeneiskolába. Aztán született az önkormányzat által is támoga­tott döntés: legyen helyben ze­netanoda. S lett. Délutánonként 98 gyerek - iskolások, óvodá­sok - vesznek részt a szolfézs-, a furulya-, illetve zongoruokta- táson. Egyetlen pianínó azonban kevés ennyi gyerekre, s most a bevételt egy újabb ilyen hang­szer vásárlásához használják Enikő javát akaiják A legfrissebb: 600 ezer a Hungáriától A sarudi Horváth Enikő gyógykezelésre vár. A néhány évvel ezelőtti autóbaleset következményei késztették a település ön- kormányzatát arra, hogy gyűjtést indítsanak. Műtétre még nem került sor, annak költségeire viszont gyarapodik a számba vehető összeg. Bár az sem titok, hogy - a külföldi gyógykezelés elmaradása miatt - néhányan fontolgatják adományaik vissza­vételét. Dr. Gulyás Ferenc, Sarud jegy­zője az elmúlt héten Egerben tárgyalt:- A Vöröskereszt megyei szervezetének vezetőjével, Gortva Józseffel vettük számba, milyen lépések képzelhetők el a kislány érdekében. Azaz, mi­ként lenne hasznosítható a gyűjtés eredményeként felhal­mozódott pénzösszeg.- Elárulná, eddig mennyi gyűlt össze a számlán?- A takarékszövetkezetnél ezt pontosan nyilvántartják. Én inkább az adományozók nevé­ben azt említeném, hogy egy esztendővel a felhívás után sem rendelkezünk kellő tájékozott­sággal a gyógykezelés miként­jéről. Az önkormányzat gyűj­tése külföldi műtéthez kért se­gítséget, ám lehet, erre nem ke­rül sor. Ebben az esetben vi­szont azt tartanánk tisztessé­gesnek, hogy valamennyi ado­mányozót értesítsünk erről. El- dönthetnék: visszakérik-e pénzüket (ilyen hangok is hal­latszanak), vagy elszámolási kötelezettség nélkül a család rendelkezésére bocsátják. *** A legfrissebb fejlemény is ezt a reményt táplálhatja. A Hungária Biztosító Rt. Heves Megyei Igazgatósága több mint hatszázezer forintot utalt ki Horváthéknak. A négygyermekes család éle­tét megkeserítő esetről, a költ­séges agyműtét dilemmájáról az újságból értesültek. A több mint öt esztendővel korábbi balesetnek utánajárva - kérés nélkül - maguk modellezték a történetét. Ehhez dr. Horváth Nándor megyei közlekedési fő­ügyész tájékoztatása kellett, hi­szen a káresemény be sem volt jelentve a biztosítóhoz. (A gép­kocsivezetőt bizonyítottság hi­ányában nem vonták felelős­ségre - a szerk.) Ez a tény, valamint az ügy jogi értelemben vett elévülése sem tántorította el a Hungáriát attól, hogy megvizsgálják a kár­térítés lehetőségét. Humánus magatartásuk eredményezte, hogy a napokban Enikő szülei jelentős kártérítéshez jutottak. Nem adományhoz, miként a biztosító illetékese megje­gyezte. A háttérhez persze nemcsak a pénz tartozik, hanem az a tö­rődés is, amivel a biztosító gondoskodott Enikő vizsgálatá­ról az Igazságügyi Orvosszak­értői Intézetben. Éz pedig meg­erősítette, hogy ok-okozati ösz- szefüggés van a korábbi baleset és a kislány mai állapota kö­zött. A gyógykezelés tehát min­den vitán felül áll. *** — Tudnak a biztosító gesztus értékű tettéről? - kérdeztük Sa­rud jegyzőjét.- Most hallom maguktól - válaszolja dr. Gulyás Ferenc. - Enikő nevében is köszönettel vesszük. A gyógykezelésre - értesülé­sünk szerint - több mint egy­millió forint gyűlt össze. A leg­nagyobb adományozók között van a Vöröskereszt, de cégek, önkormányzatok, magánszemé­lyek is meghallgatták a kérést, amit a szülők kezdeményezé­sére Sarud önkormányzata ka­rolt fel. (b. s) Nagyvárosban több a teátrum... „Fösteni többet nem fósthetsz!” Macskássy Izolda nem ismeretlen a köznapi életben sem. Mert aki mondjuk nem járatos a művészvilágban, bizonyára felkapta a fejét, amikor - úgy jó évvel ezelőtt - egy szegedi, kukában talált kisbabáról hallott a sajtóban. Nos, ennek a kis Ritának lett ö a keresztanyja, halmozta el minden földi jó­val, és persze szíve szeretetével.-Szegedi Ritácska jól van, egyéves múlt december 11-én, s köszöni az érdeklődést. Kü­lönben jól sikerült a félév a lá­nyomnak, Violámnak, s a fiam, Áronom is nyűvi a köny­vet, hogy sikerüljön a felvéte­lije a rendőrtiszti főiskolára - előzi meg jókedvűen várható kérdéseimet. A füzesabonyi könyvtárban, tárlatának megnyitóján talál­koztunk. Sokadmagammal engem is régi ismerősként - noha soha nem látott még - vont magához ez a, talán nem sértődik meg, parányi asz- szony. S hogy miért nem mű­vésznőnek nevezem?! Mert egyáltalán nem tapasz­taltam még a mákszemnyi je­lét sem valamifajta művészi leereszkedésnek. Nem azzal volt tele körülötte a levegő, Macskássy Izolda legében, illetve nem kiállító­termi körülmények között. Ha a festőművész szót hal­lom, hagyományosan egy olaj vagy akvarell jelenik meg előttem. Macskássy Izolda al­kotásai között azonban a se­lyemre festett, illetve a se­lyemkollázs képeket, illetve néhány grafikát fedezhetek fel...- Erős allergiát szereztem az olajfesték-oldóanyagtól - me­séli áttérése történetét. - Fös­teni többet nem fösthetsz - hangzott orvosom szájából az ítélet. Ilyen nincs. Akvarel- lezni kezdtem. Egyik alka­lommal elfogyott a papírom, de úgy éreztem, nekem most máris kell csinálnom valamit. Volt egy kis szaténmaradé­kom, elkezdtem hát vagdosni, ragasztgatni. S csak azt látom: ni mán, ez meg mozog... Vet­tem aztán selymet, kitapasztal­tam, hogyan nyiszálható a leg­jobban, a festéket kevertem- kutyultam. Sokat sikerült el­rontanom, míg rájöttem: ecset­tel csak egyszer szabad pöty- tyintenem, mert megszalad a fösték. Legkedvesebb témái: az ember, a ló és a virágok. Olyan színharmóniát talált ki magának, mely saját énjét, belsője szeretetkisugárzását adja vissza. Van bennük min­den: a kevésbé ismert technika lenyűgözése, valami „oldó­szer” a bennünket, magyaro­kat manapság gyötört kór, a hungaro-pesszimizmus ellen, harmónia, béke, rend, nyuga­lom, bizakodás, s persze a női- anyai lélek finomsága, élet­öröm, derű, s nem utolsósor­ban istenhit, ahogyan a látoga­tók - hozzáértők és laikusok - részéről a kritika megfogalma­zódott. (rada) hogy ő a Macskássy Izolda festő és grafikusművész, ha­nem azzal, hogy magyar, hogy gyökerei Erdélybe vezetnek, s arra is büszke, hogy az anya­tejjel szívta magába a hazasze- retetet, a magyar haza szerete- tét, s hogy istenfélő katolikus­nak született.- Szeretem a kisvárosok, kis faluk embereit - vallotta be a körülötte lévőknek. - Ennyi szép tekintettel csak odahaza találkozhattam haj­danában. A nagyvárosban több a teátrum. Ritkán foga­dok el olyan meghívást, ahol feltételezem: nem miattam, inkább azért jönnek el a tárla­tomra, mert mondjuk X dokto­rék is ott vannak... Én is és a munkáim is jól érezzük ma­gunkat a számomra legtöbbet jelentő egyszerű emberek me­...Itt otthon érzem magam Buszmegállót kértek a tófalusiak A múlt héten Tófalu képviselő­testülete első fordulóban tár­gyalta, illetve elfogadta a tele­pülés költségvetését. Előtte közmeghallgatást tartottak. A lakosság elsősorban az utak karbantartására, valamint egy buszmegálló építésére kérte az önkormányzatot. Be is vannak tervezve, s keresik a megoldást arra is, hogyan tudna segíteni a polgármesteri hivatal azoknak, akiknekproblémát okoz a gáz­cseretelep áthelyezése. Poroszló testületé dönt a költségvetésről Csütörtökön délután két órakor tárgyalja a település költségve­tését Poroszló képviselő-testü- lete. Mivel a számok és a kije­lölt célok már pontosan körvo­nalazódtak, minden bizonnyal megalkotják a rendeletet a bü­dzséről. Füzesabonyi mozaik: leletek, alkotások A millecentenáriumi rendez­vénysorozat keretében március 8-án 17 órától a Füzesabonyi Városi Könyvtárban „Füzes­abonyi Mozaik” címmel kiállí­tás nyílik. A régi és a mai Fü­zesabonyt* fQtPlf, snyt#tjjík be, megtekinthetők a helyi művé­szek alkdtásai: szobrok, fafara­gások, festmények. A rendez­vényen Domboróczki László muzeológus videovetítéssel il­lusztrálva beszámol azoknak az ásatásoknak az eredményeiről, melyeket a múlt évben a telepü­lés határában, az M3-as nyorü-í vonalán végeztek. Az Európa-, ban egyedülálló szerzemények­ről először hallhat a közönség. A Bizottságok „vesézik” a kompolti terveket A település idei költségvetése! körvonalazódik Kompolton is. Farkas Pál polgármester a la­kosság számára közmeghallgaf tást tervez, előbb azonban bió zottsági üléseken kerülnek terí*' tékre a tervszámok. Véleményt alkothat róla a pénzügyi, az ok­tatási-kulturális és az egészség­ügyi-szociális bizottság, mi­előtt az önkormányzat első körben megtárgyalná. Téma: útállapot, belvíz-elvezetés A múlt hét falufórumokkal telt Aldebrőn. Volt egy köz­meghallgatás, s falugyűlést is tartottak.-Nagy érdeklődésről nem tudok beszámolni — mondja Farkas László polgármester. - Ennek ellentmond, hogy a te­lepülésen mindenki tud min­denről. Milyen évet zártunk, milyenek az idei esztendő ki­látásai. Még a falugyűlés előtt megjelentettük időszaki kiad­ványunkat, az Aldebrői Króni­kát, s abban közzétettük az önkormányzat beszámolóját. Minden olyan fontosabb ren­deletet, tudnivalót, mely a község lakosait érinti-érdekli, vagy az újságban, vagy a ká­beltévén keresztül, de hirdet­ményekben és a hangosbe­mondóban is közlünk. Talán ez is a magyarázat arra, hogy csak az jön el a beszélgeté- sekre-együttgondolkodásra, akinek kérdése, kérése, javas­lata van. Aldebrő számára komoly eredmény, hogy intézményei működőképesek voltak, s azok ma is. Nincs tartozásuk, hite­lük. Igaz, a mozgástér tovább szűkül, a helyi bevételek pedig nem emelhetők. Amire talán az idén is számíthatnak, a la­kosság közösségi munkája. A lakosság nagy része elé­gedett a képviselők gondosko­dásával, de nem rejtik véka alá, ha gondjuk van.- Tavaly egy fillért sem tud­tunk utak, járdák építésére köl­teni - magyarázza a polgár- mester. - Most egymillió-két- százötvenezer forintot terve­zünk erre a célra. Ha nem is mindenütt, de ahol már na­gyon fontos, ki tudjuk javítani a tavalyi év és a tél okozta hi­bákat. Nagyobb gondunk a belvíz elvezetésével van. Kü­lönösen az Iskola és az Ifjúság út környékére kell kitalálnunk valamit. Ez a község szinte legalacsonyabban fekvő he­lye, és sok kárt okoz a víz, ami itt gyülemlik össze. A lakosság szeretné, ha egy parkolót létesítene az önkor­mányzat, mert elviselhetetlen­nek tartják, hogy a túlsúlyos járművek - amik az utakat is rongálják - bárhol leállnak, veszélyeztetve a közlekedő­ket. Javasolták, hogy egyes utcákban vezessenek be súly- korlátozást a gépkocsik szá­mára. Nem ködösítés; kormosítás Ügyeletem alatt keresett meg bizonyos K. S. úr. Azt panaszolta, hogy még a januári fizetését sem adta ki neki a vállalat, ahol dolgozik. Nem postázták ki a lakására, a főnöke kategorikusan nemet mondott, sőt azzal fejezte be a dolgot, hogy mehet K. S. úr akárhová is panaszra. El­jött hát szerkesztőségünkbe. Ő betegállomány­ban van január közepétől. Előbb influenzás volt, majd amikor felépülése után az első mun­kanapon ment volna dolgozni, a busznál elesett, s megsérült a bokája. De - noha ez munkahelyi balesetnek számít - senki nem vette fel a jegy­zőkönyvet. A pénzt nem adják, a balesetet pe­dig igyekeznek eltussolni... Kell-e jobb téma az „újságíró-starthoz"?! Kezdődik a telefonálgatás a „sértő” és a „sér­tett” összehozására, a panasz kiderítésére. Há­rom napon át négy település között működött a forródrót, hétvégén is. Legalább öt ember dol­gozott az ügyön - mondhatnám a nyomozgatás végén. Hogy ledorongoló cikk nem lett belőle? K. S. úr megtette ugyanis azt a lépést, amit csak ő te­hetett meg. Személyesen ment el a fizetéséért. Azért nem postázták ugyanis ki a pénzt, mert tartozott az inkasszóba több mint kétezer forint­tal, s félhavi útiköltség-előlegével sem számolt el. Nélküle pedig nem vehették ki a borítékból... Állítólag vállalatához nem telefonált, hogy mi­ért is nem kapja meg a januári bérét. S azt sem jelezte, hogy munkába menet sérült meg a bo­kája... Különben meghatalmazással felesége is fel­vehette volna az összeget, s a saját érdekében még a baleset napján kérni kellett volna a jegy­zőkönyv felvételét. Legyen az bármilyen átkos munkahely, valahonnét csak meg kell tudniuk, hogy mi történt velünk! Találják ki? Mint ahogy kitalálta K. S. úr, hogy magyarázza a dolgot: az újságíró a szomszédja, s csak mesél- getett neki, az meg lecsapott. Amikor ez az „ál­lítás” nem jött be, akkor jó lett kertszomszéd­nak a firkász édesanyja. Volt hát egy kis kormosítás. Már csak a söp­rés hiányzik. (rada) Bukovenszki Zoli „szakvéleményt” kér...

Next

/
Oldalképek
Tartalom