Heves Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)
1996-03-30 / 76. szám
Angol Q hajó lesben A Verdunnél megindított felőrlő harc mellett Falkenhayn vezérkari főnök szerette volna felújítani az Anglia elleni bú- várhajóharcot is. Elgondolását támogatta a tengeralattjárók parancsnoka, Alfréd von Tirpitz tengernagy és Holtzendorff admirális, a flotta vezérkari főnöke is. Abból indultak ki, hogy egy nagyarányú tengeralattjáró-támadás az angol partokat megközelítő kereskedelmi hajók ellen elzárja a külvilágtól a szigetországot, s ezzel akkora veszteséget okoz neki, hogy 1916 végére még abban az esetben is kénytelen lesz kapitulálni, ha az USA közben hadba lép. A német kancellár, Beth- mann-Hollweg azonban az 1916 elején szolgálatban lévő 47 búvárhajót elégtelennek látta a feladat végrehajtásához, s közbenjárására a „korlátlan” búvárhajóharcból csak „fokozott” tengeralattjáró-háború lett. Ez azt jelentette, hogy a hadműveleti területen minden kereskedelmi hajót, amely fegyvert visel, figyelmeztetés nélkül elsüllyesztenek. A probléma csak az volt, hogy a tengeralattjáró miként deríti fel, hogy a kereskedelmi hajó rendelkezik-e fegyverekkel. A periszkópon keresztül ez nehéz feladat, felszínre emelkedve viszont kiszolgáltatja magát az esetleges fegyvereknek. A nemzetközi jog által előírt eljárás az lett volna, ha a tengeralattjáró a felszínre emelkedve megállásra szólítja fel a kereskedelmi hajót, majd átvizsgálja a rakományjegyzéket és a rakományt. Ha fegyvert vagy „hadi dugárut” találnak rajta, akkor a hajót elkobozhatják, és saját kikötőjükbe kísérhetik. Erre a tengeralattjárók sem sebességük, sem legénységük létszáma miatt nem voltak alkalmasak. Nem tudtak embereket küldeni az elfogott hajó személyzetének szemmel tartására. Ezért a másik, a nemzetközi szerződések által szintén megengedett eljárást választották, vagyis a legénységet men- tőcsónakokba szállították, megadták a legközelebbi kikötő irányát, majd megsemmisítették az elfogott hajót. A német tengeralattjárók tehát kezdetben tartották magukat a hadijoghoz, amely védte a megtámadott hajó legénységét, előírta a mentési kötelezettséget, a hadifoglyokról és a sebesültekről való gondoskodást, ugyanakkor tiltotta a kereskedelmi hajók felfegyverzését, a hadilobogó nélküli harcot, és a hamis lobogó használatát. A tengeralattjáró-kapitányoknak azonban egyre gyakrabban kellett tapasztalniuk, hogy az ellenfél korántsem veszi ilyen szigorúan ezeket az előírásokat. Az angol kereskedelmi hajókat már a háború elején felfegyverezték, és a Brit Admiralitás, melynek első lordja Sir Winston Churchill volt, elrendelte, hogy a tengeralattjárók legénysége nem tekinthető hadifogolynak. Minden kereskedelmi hajó, amely legázolta az őt megállító tengeralattjárót, 500 font jutalomra számíthatott. A német válasz a búvárhajók felszerelése 88 mm-es lövegekkel, és a német tengerészeti vezérkar parancsa, hogy felfegyverzett gőzös hadihajónak tekintendő, tehát figyelmeztetés nélkül elsüllyesztendő. A britek ekkor alkalmazni kezdték a csapdahajókat, amelyeket Q hajóknak neveztek. Ezek álcázott fegyverekkel rendelkező, semleges zászló alatt haladó kereskedelmi hajók voltak civil ruhába öltöztetett haditengerészekkel a fedélzetükön. Feladatuk az volt, hogy az őket megállító, felszínre emelkedő tengeralattjárót megsemmisítsék. Ez a tengeri hadviselés szabályainak egyértelmű megsértése volt, melyet az alábbi két példa illusztrál. 1915. augusztus 19-én a német U-27 megállította a Nicosián brit kereskedelmi hajót, hogy átvizsgálja. Közben a felszínen tartózkodó búvárhajót megközelítette az amerikai zászló alatt hajózó Baralong nevű brit Q hajó, és tüzet nyitott rá. Ennek következtében a tengeralattjáró elsüly- lyedt, a csónakba és a vízbe ugró német haditengerészekre pedig kézifegyverekből tüzet nyitottak. Túlélő nem maradt. Az eset azért tudódott ki, mert a Nicosián amerikai utasai panaszt tettek saját kormányuknál, és így az USA kénytelen volt tiltakozni a hadijog megsértése ellen. A brit kormány nem sokat törődött a tiltakozással. A Baralong kapitánya megkapta a Szolgálati Érdemrendet, majd Wyandra névre átkeresztelt hajójával 1915. szeptember 24-én hasonló módon süllyesztette el az U-41-et, melynek két német túlélője maradt. Ez már a brit uralkodónak is sok volt. V. György király kijelentette: „Ez az alak nem hordhatja azt a kabátot, amit én". A brit tengernagyok közül sem mindenki értett egyet a hadijog megcsúfolásával, így a Baralong kapitányát egy kikötői őrhajó parancsnoki hídjára vezényelték, ahonnan egy éjszakai szolgálat alatt rejtélyes körülmények között eltűnt. Ezek után az Admiralitás Első Lordja jelenthette az uralkodónak, hogy „ilyen nevű személy nem szolgál Ő Brit Fensége haditengerészetében." Mindenesetre a keserű tapasztalatok arra késztették a tengeralattjáró-kapitányokat, hogy előbb lőjenek és csak azután kérdezzenek, vagyis hajlamosak voltak ott is fegyvereket feltételezni, ahol nem voltak. 1915. május 7-én az U-20 az ír partoktól délnyugatra megtorpedózta a Lusitania nevű utasszállító hajót. A hajó 2000 utasából 1200 vízbe fulladt, közöttük 128 amerikai. A Lusitania nyolc, 15 cm-es álcázott lö- veggel felszerelt segédcirkáló volt, s ha megtorpedózása idején nem is voltak fedélzetén lö- vegek, a Roosevelt elnök személyes iratai között fennmaradt és 1973-ban nyilvánosságra hozott eredeti rakományjegyzék szerint 400 tonna lőszer és hadianyag volt a fedélzetén. Mindezt hamisított rakományjegyzékkel szállította. A Lusitania tehát megsértette a hadijogot, de az amerikai közvéleményt erről nem tájékoztatták. Az is tény viszont, hogy az U-20 figyelmeztetés nélkül támadott. 1915 szeptemberétől a német tengeralattjárók a Földközitengerre helyezték át tevékenységük súlypontját, ahol kevesebb esély volt amerikai állampolgárokkal találkozni. Falkenhayn azonban 1916 tavaszán ismét a brit partokhoz irányította volna őket, ahol a hadiövezetnek nyilvánított vizeken minden hajót figyelmeztetés nélkül el kellett volna süllyeszteniük. Minthogy ezt nem sikerült elérni, a tengeralattjárók parancsnoka, Tirpitz tengernagy tiltakozása jeléül március 15-én lemondott. Később bebizonyosodott, hogy az „élezett” búvárhajóharc nem hozott érdemleges eredményt. Ennek oka azonban inkább a tengeralattjáró-elhárítás fejlődésében keresendő. Kratochwill Józsej A Lusitania 2000 utasából 1200 vízbe fulladt, közöttük 128 amerikai Jééé DISZKÓ kg BO"^'S üveges zöldborsó, 450 g nagykorost üveg Prego Bolognai Pizz°'J*8 9 Paloma Őröli kávé, 250 g Prima sxürt alma és szőlőlé. Cherry Coke, 1 j ^i::ptbarackp60nka,0.5. Zöldpontaiüe,pápír, 8 lek. RéraszeplOnhonfobekoiy fertőtlenítőszer, 500 ml jpór mosópor, 2.4 kg . r„.,eon te Brun brandy, 0.71 \589csak \ \95 r v' r 32 Ifi 5,70,l-ü. 409,-u. 379,699,HIRDETMENY A Rákóczi Hitelszövetkezet Igazgatósága értesíti a Hitelszövetkezet tagjait és üzletrész-tulajdonosait, hogy közgyűlést hív össze. A közgyűlést a nagy taglétszámra tekintettel részközgyűlések formájában tartja, amelyekre ezúton hívja meg a tisztelt tagokat és üzletrész-tulajdonosokat. A részközgyűlések napirendje: 1. Tájékoztató a Hitelszövetkezet tevékenységéről, 1995. évi eredményeiről. 2. Küldöttgyűlés tagjainak kiegészítése, küldöttválasztás. 3. Egyéb indítványok. A részközgyűlések helye és ideje: 1. Gyöngyösi és egri egységeinkben belépett tagjaink részére Gyöngyös, Művelődési Ház, 1996. április 12. 17.00 óra 2. Mezőkövesdi egységünkben belépett tagjaink részére Mezőkövesd, Polgármesteri Hivatal D épület különterme 1996. április 15. 17.00 óra. 3. Kömlői, tiszanánai, kiskörei, abádszalóki egységünkben belépett tagjaink részére Kömlő, Kultúrház 1996. április 16. 17.30 óra. 4. Erdőtelki, pélyi, hevesi egységünkben 1994. augusztus 1. után belépett tagjaink részére Heves, Hunyadi u. 25. 1996. április 17. 17.30 óra. 5. 1994. július 31. előtt belépett tagjaink, valamint kívülálló üzletrész-tulajdonosaink névsor szerint A-K kezdőbetűs nevüek részére Heves, Hunyadi u. 25. 1996. április 18. 17.30 óra. 6. 1994. július 31. előtti tagjaink és üzletrész-tulajdonosaink L-Zs kezdőbetűs nevűek részére Heves, Hunyadi u. 25. 1996. április 19. 17.30 óra. Heves, 1996. március 28. Rákóczi Hitelszövetkezet Igazgatósága (57600) Nyolcvan éve történt Küzdelem a víz alatt
