Heves Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-30 / 76. szám

Angol Q hajó lesben A Verdunnél megindított fel­őrlő harc mellett Falkenhayn vezérkari főnök szerette volna felújítani az Anglia elleni bú- várhajóharcot is. Elgondolását támogatta a tengeralattjárók pa­rancsnoka, Alfréd von Tirpitz tengernagy és Holtzendorff ad­mirális, a flotta vezérkari fő­nöke is. Abból indultak ki, hogy egy nagyarányú tengeralattjáró-tá­madás az angol partokat meg­közelítő kereskedelmi hajók el­len elzárja a külvilágtól a szi­getországot, s ezzel akkora veszteséget okoz neki, hogy 1916 végére még abban az esetben is kénytelen lesz kapi­tulálni, ha az USA közben hadba lép. A német kancellár, Beth- mann-Hollweg azonban az 1916 elején szolgálatban lévő 47 búvárhajót elégtelennek látta a feladat végrehajtásához, s közbenjárására a „korlátlan” búvárhajóharcból csak „foko­zott” tengeralattjáró-háború lett. Ez azt jelentette, hogy a hadműveleti területen minden kereskedelmi hajót, amely fegy­vert visel, figyelmeztetés nélkül elsüllyesztenek. A probléma csak az volt, hogy a tengeralattjáró miként deríti fel, hogy a kereskedelmi hajó rendelkezik-e fegyverek­kel. A periszkópon keresztül ez nehéz feladat, felszínre emel­kedve viszont kiszolgáltatja magát az esetleges fegyverek­nek. A nemzetközi jog által előírt eljárás az lett volna, ha a ten­geralattjáró a felszínre emel­kedve megállásra szólítja fel a kereskedelmi hajót, majd át­vizsgálja a rakományjegyzéket és a rakományt. Ha fegyvert vagy „hadi dugárut” találnak rajta, akkor a hajót elkobozhat­ják, és saját kikötőjükbe kísér­hetik. Erre a tengeralattjárók sem sebességük, sem legénységük létszáma miatt nem voltak al­kalmasak. Nem tudtak embere­ket küldeni az elfogott hajó személyzetének szemmel tartá­sára. Ezért a másik, a nemzet­közi szerződések által szintén megengedett eljárást választot­ták, vagyis a legénységet men- tőcsónakokba szállították, megadták a legközelebbi kikötő irányát, majd megsemmisítették az elfogott hajót. A német ten­geralattjárók tehát kezdetben tartották magukat a hadijoghoz, amely védte a megtámadott hajó legénységét, előírta a men­tési kötelezettséget, a hadifog­lyokról és a sebesültekről való gondoskodást, ugyanakkor til­totta a kereskedelmi hajók fel­fegyverzését, a hadilobogó nél­küli harcot, és a hamis lobogó használatát. A tengeralattjáró-kapitá­nyoknak azonban egyre gyak­rabban kellett tapasztalniuk, hogy az ellenfél korántsem ve­szi ilyen szigorúan ezeket az előírásokat. Az angol kereske­delmi hajókat már a háború ele­jén felfegyverezték, és a Brit Admiralitás, melynek első lordja Sir Winston Churchill volt, elrendelte, hogy a tenger­alattjárók legénysége nem te­kinthető hadifogolynak. Min­den kereskedelmi hajó, amely legázolta az őt megállító ten­geralattjárót, 500 font jutalomra számíthatott. A német válasz a búvárhajók felszerelése 88 mm-es lövegekkel, és a német tengerészeti vezérkar parancsa, hogy felfegyverzett gőzös ha­dihajónak tekintendő, tehát fi­gyelmeztetés nélkül elsüllyesz­tendő. A britek ekkor alkal­mazni kezdték a csapdahajókat, amelyeket Q hajóknak nevez­tek. Ezek álcázott fegyverekkel rendelkező, semleges zászló alatt haladó kereskedelmi hajók voltak civil ruhába öltöztetett haditengerészekkel a fedélze­tükön. Feladatuk az volt, hogy az őket megállító, felszínre emelkedő tengeralattjárót meg­semmisítsék. Ez a tengeri had­viselés szabályainak egyér­telmű megsértése volt, melyet az alábbi két példa illusztrál. 1915. augusztus 19-én a né­met U-27 megállította a Nico­sián brit kereskedelmi hajót, hogy átvizs­gálja. Közben a felszínen tartózkodó búvárhajót megközelí­tette az ame­rikai zászló alatt hajózó Baralong nevű brit Q hajó, és tüzet nyitott rá. Ennek követ­keztében a tengeralatt­járó elsüly- lyedt, a csó­nakba és a vízbe ugró német haditengerészekre pedig kézifegyverekből tüzet nyitot­tak. Túlélő nem maradt. Az eset azért tudódott ki, mert a Nicosián amerikai utasai panaszt tettek saját kormá­nyuknál, és így az USA kényte­len volt tiltakozni a hadijog megsértése ellen. A brit kor­mány nem sokat törődött a til­takozással. A Baralong kapitá­nya megkapta a Szolgálati Ér­demrendet, majd Wyandra névre átkeresztelt hajójával 1915. szeptember 24-én ha­sonló módon süllyesztette el az U-41-et, melynek két német túlélője maradt. Ez már a brit uralkodónak is sok volt. V. György király kije­lentette: „Ez az alak nem hord­hatja azt a kabátot, amit én". A brit tengernagyok közül sem mindenki értett egyet a hadijog megcsúfolásával, így a Bara­long kapitányát egy kikötői őr­hajó parancsnoki hídjára vezé­nyelték, ahonnan egy éjszakai szolgálat alatt rejtélyes körül­mények között eltűnt. Ezek után az Admiralitás Első Lordja jelenthette az uralkodónak, hogy „ilyen nevű személy nem szolgál Ő Brit Fensége hadi­tengerészetében." Minden­esetre a keserű tapasztalatok arra késztették a tengeralatt­járó-kapitányokat, hogy előbb lőjenek és csak azután kérdez­zenek, vagyis hajlamosak vol­tak ott is fegyvereket feltéte­lezni, ahol nem voltak. 1915. május 7-én az U-20 az ír partoktól délnyugatra meg­torpedózta a Lusitania nevű utasszállító hajót. A hajó 2000 utasából 1200 vízbe fulladt, kö­zöttük 128 amerikai. A Lusita­nia nyolc, 15 cm-es álcázott lö- veggel felszerelt segédcirkáló volt, s ha megtorpedózása ide­jén nem is voltak fedélzetén lö- vegek, a Roosevelt elnök sze­mélyes iratai között fennmaradt és 1973-ban nyilvánosságra hozott eredeti rakományjegy­zék szerint 400 tonna lőszer és hadianyag volt a fedélzetén. Mindezt hamisított rakomány­jegyzékkel szállította. A Lusitania tehát megsértette a hadijogot, de az amerikai közvéleményt erről nem tájé­koztatták. Az is tény viszont, hogy az U-20 figyelmeztetés nélkül támadott. 1915 szeptemberétől a német tengeralattjárók a Földközi­tengerre helyezték át tevékeny­ségük súlypontját, ahol keve­sebb esély volt amerikai állam­polgárokkal találkozni. Fal­kenhayn azonban 1916 tavaszán ismét a brit partokhoz irányí­totta volna őket, ahol a hadi­övezetnek nyilvánított vizeken minden hajót figyelmeztetés nélkül el kellett volna süllyesz­teniük. Minthogy ezt nem sike­rült elérni, a tengeralattjárók parancsnoka, Tirpitz tenger­nagy tiltakozása jeléül március 15-én lemondott. Később bebi­zonyosodott, hogy az „élezett” búvárhajóharc nem hozott ér­demleges eredményt. Ennek oka azonban inkább a tenger­alattjáró-elhárítás fejlődésében keresendő. Kratochwill Józsej A Lusitania 2000 utasából 1200 vízbe fulladt, közöttük 128 amerikai Jééé DISZKÓ kg BO"^'S üveges zöldborsó, 450 g nagykorost üveg Prego Bolognai Pizz°'J*8 9 Paloma Őröli kávé, 250 g Prima sxürt alma és szőlőlé. Cherry Coke, 1 j ^i::ptbarackp60nka,0.5. Zöldpontaiüe,pápír, 8 lek. RéraszeplOnhonfobekoiy fertőtlenítőszer, 500 ml jpór mosópor, 2.4 kg . r„.,eon te Brun brandy, 0.71 \589­csak \ \95 r v' r 32 Ifi 5,­70,­l-ü. 409,­-u. 379,­699,­HIRDETMENY A Rákóczi Hitelszövetkezet Igazgatósága értesíti a Hitelszövetkezet tagjait és üzletrész-tulajdonosait, hogy közgyűlést hív össze. A közgyűlést a nagy taglétszámra tekintettel részközgyűlések formájában tartja, amelyekre ezúton hívja meg a tisztelt tagokat és üzletrész-tulajdonosokat. A részközgyűlések napirendje: 1. Tájékoztató a Hitelszövetkezet tevékenységéről, 1995. évi eredményeiről. 2. Küldöttgyűlés tagjainak kiegészítése, küldöttválasztás. 3. Egyéb indítványok. A részközgyűlések helye és ideje: 1. Gyöngyösi és egri egységeinkben belépett tagjaink részére Gyöngyös, Művelődési Ház, 1996. április 12. 17.00 óra 2. Mezőkövesdi egységünkben belépett tagjaink részére Mezőkövesd, Polgármesteri Hivatal D épület különterme 1996. április 15. 17.00 óra. 3. Kömlői, tiszanánai, kiskörei, abádszalóki egységünkben belépett tagjaink részére Kömlő, Kultúrház 1996. április 16. 17.30 óra. 4. Erdőtelki, pélyi, hevesi egységünkben 1994. augusztus 1. után belépett tagjaink részére Heves, Hunyadi u. 25. 1996. április 17. 17.30 óra. 5. 1994. július 31. előtt belépett tagjaink, valamint kívülálló üzletrész-tulajdonosaink névsor szerint A-K kezdőbetűs nevüek részére Heves, Hunyadi u. 25. 1996. április 18. 17.30 óra. 6. 1994. július 31. előtti tagjaink és üzletrész-tulajdonosaink L-Zs kezdőbetűs nevűek részére Heves, Hunyadi u. 25. 1996. április 19. 17.30 óra. Heves, 1996. március 28. Rákóczi Hitelszövetkezet Igazgatósága (57600) Nyolcvan éve történt Küzdelem a víz alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom