Heves Megyei Hírlap, 1996. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1996-03-21 / 68. szám

4. oldal Bűnügyi Kaleidoszkóp 1996. március 21., csütörtök Közbiztonság-tan (Nem csak) nőket fenyegető csapdák Ami A Toll Végére Kívánkozik Az ítélkezés bizarr szélsőségei Hajdanán - jó néhány évtizede, az ’50-es évek második felében - született Magyarországon egy furcsa (nem politikai ízű) bírósági ítélet. Az azt megelőző eljárás, s maga a határozat a „Martfűi rém” eseteként vonult be a honi jog- alkalmazás történetébe. Nagy sebtében, ma már nevetségesnek ható, egyben igen felháborító bizonyítékok - legfőképpen a kierőszakolt be­ismerő vallomás - alapján mondták ki a végső szót a vádlott fölött: halálbüntetés! Sietős volt, hiszen valamiképp le kellett csendesíteni a joggal zúgolódó közvéleményt. Egy ifjú munkáslányt gyilkoltak meg, aki a délutáni műszak után igyekezett volna haza a cipőgyárból. A barátjára terelődött mindjárt a gyanú, aki­vel átmenetileg összeveszett. A fiú - a kedvese elvesztése miatti bánatában, depressziós állapo­tában - elismerte a „tettét”. Ezután már csak hozzá kellett igazítani a hamarjában feltárt momentumokat, s máris kihirdettethetett a halá­los ítélet. Másodfokon ezt életfogytig tartó szabadság­vesztés-büntetésre változtatták át. Szerencsére. Amíg ugyanis a terhelt a fegyházban ült, addig újabb és mind szörnyűbb gyilkosságok történ­tek Martfű környékén. Az áldozatok mind fiatal nők voltak. Végül a valódi elkövető is lebukott. Tizenegy esztendő telt el, mire kiderült: ártat­lanul bűnhődött - kis híján helyrehozhatatlanul- a szerencsétlen szerelmes flótás.... A szakmabeliek ezek után levonták a tanul­ságot: tévedtek, mert túlságosan hamar ered­ményt akartak produkálni! Felrúgták hát a bün­tetőeljárás legelemibb szabályait, nélkülözték, figyelmen kívül hagyták az ítélkezési felelős­ség megkívánta alaposságot. Beleborzongtak, amikor végiggondolták, hogy csaknem sírba küldtek egy vétlen embert, ám azzal vigasztal­ták magukat: az ilyesmi csak nagy ritkán fordul elő... Emlékezhetünk továbbá azokra az esetekre is, amikor izgatás címén akár egy évet is kapha­tott az, aki a ’60-as, ’70-es években például au­tóbuszon szidni merészelte a rendszert, kárhoz­tatni a politikai, gazdasági, társadalmi élet ak­kori irányítóit, avagy csoportosan hallgatták a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adását. Bizony, nem egy ilyen döntés borzolta a kedé­lyeket. Persze, csak szűk körben, hiszen az ef­féle határozatok nem kaptak nyilvánosságot. Napjainkban már más a módi. Tegyük rögtön hozzá: ez jobbadán így is van rendjén. A Büntető Törvénykönyv és a Büntetőeljá­rási Törvény mai rendelkezései igen széles kör­ben nyújtanak garanciákat a téves bírósági íté­letekkel szemben, jelentős mértékben érvénye­síthetők a bizonyítási procedúra során a vádlot­tak érdekei és jogai (sokak szerint talán túlzot­tan is). Mindez azért érdemel szót, mert - úgy tűnik- jó magyar szokás szerint e téren is vannak, akik hajlamosak átesni a ló túlsó oldalára. Érzékletes példa erre a Szabó Albertiéi és tár­saival szemben közösség elleni izgatás vádjával folytatott büntetőeljárás bírósági szakaszának elsőfokú lezárása. A bírói pulpituson ülők fel­mentették azokat az embereket, akik ezrek, sőt a hírközlő szervek révén százezrek, milliók szeme láttára, füle hallatára uszítottak a törvényes rend, bizonyos vallási felekezethez, illetve nemzetiséghez tartozók ellen. Szavakkal, dalo­lásnak álcázott ordítozással, egyértelműen fa­siszta szimbólumokat emlékezetbe idéző jelké­pekkel egyaránt gyűlöletet ébresztettek so­kunkban. így azután Justitia szolgálói - határozatukkal - szembekerültek a közvélemény nagyobbik ré­szével. Abból a szempontból kétségkívül jogos­nak látszik a szemrehányás - már amennyire egy független magyar bíróságot ilyesmi egyál­talán érhet -, hogy az ítélet indokolása, enyhén szólva, nem a legszerencsésebb. A vélemény- szabadság körébe tartozónak tekinteni az ide­genek eltávolításával összefüggésben emlege­tett igen radikális megoldás sürgetését, a kor­mányzati munkát végzők, s e hazában élők egy csoportjának nemzetidegenné nyilvánítását - legalábbis erőszakoknak tűnik. Az pedig már a blödli fogalmába sorolandó, hogy a holocaust tagadását, a hitleri eszmék felelevenítését és di­cséretét a történelmi ismeretterjesztő tevékeny­ségbe illeszkedőnek vélte a tisztelt bíróság, s ebben sem talált kivetnivalót. Ugyanakkor a jogalkalmazók mentségére szolgáljon, hogy az effajta cselekedetek elbírá­lásában a hazai bírói gyakorlat távolról sem egységes. Mi több, mintha zavarodottság mu­tatkozna annak megítélésében, hogy pontosan mit is takar a faji, nemzetiségi, vallási feleke­zethez tartozás miatti, másokkal szembeni gyű­löletkeltés. Többnyire épp ezért nem is alkal­mazták ezt a jogszabályt. A jogforrás kidolgo­zatlansága komoly zavarokat idéz elő a jogér­telmezésben. Ezt jelzi az a módosítás, amit e kérdéskörben nemrég fogadott el az Ország- gyűlés. E rendelkezésben már jobban megraj­zolhatók a körvonalai annak, mi minősíthető bűncselekménynek. Addig is persze, a jóérzésű állampolgárokat valósággal sokkolja a Fővárosi Bíróság dön­tése. Leginkább azért, mert úgy érzik, az igaz­ságszolgáltató testület túlzott aggályoskodásá­val, merev alaposságával aka/ya-akaratlan po­litikai síkra terelte az elé került ügyet, márpedig az semmiképpen nem tiszte. Méltán tartanak sokan attól is, hogy precedens értékű ítélet szü­letett, ami bátorítólag hat a szélsőséges elemek elkövetkező, riadalmat kiváltó cselekedeteihez. Bizonyára éz nem volt célja a bíróságnak. Ám az tény, hogy - akárcsak a martfűi rém ese­tében - a jogalkalmazás eme szereplői is túlter­jeszkedtek a társadalmi elfogadhatóság hatá­rain. Talán egyetértenek a kifogásolókkal, hogy: ez még nagy ritkán sem fordulhat elő... Szalay Zoltán Tolvajok Sarudon, Besenyőtelken A sarudi Tiszamenti Szövetke­zet Szihalom-Zsórifürdőn ta­lálható üdülőjét beutalóval nem rendelkezők látogatták meg. Bezúzták az ajtót, s maguk­hoz vettek egy Videoton típusú televíziót, egy vasalót, egy ká­véfőzőt, valamint hat garnitúra ágyneműt. A kár 50 ezer forint. Lánclevágással hatoltak be a még ismeretlen elkövetők Be­senyőtelken a helyi mezőgazda- sági szövetkezet asztalosműhe­lyének raktárába. Pontosan húsz darab, egyen­ként nyolc méter hosszúságú, alumíniumfóliából készült vázat zsákmányoltak a mások javai után vágyódok, s ezzel 40 ezer forintnyi vagyoni hátrányt okoztak a gazdaságnak. Mindkét ügyben lopás bűn­tettének alapos gyanúja folytat­ják a nyomozást a Füzesabonyi Rendőrkapitányság munkatár­sai az ismeretlen tettesek felde­rítése érdekében. Már nem csak késő este, sötét parkokban leselkedik veszély a nőkre, hanem nappal, aluljá­rókban, üzletekben, járműve­ken is. Nem árt minél többször elmondani: miként védekezhe­tünk a támadások ellen? 1. csapda. Mindig ugyan­azon az úton jár a munkájába és haza. Közben folyamatosan megfigyelhetik. Érdemes tehát olykor más útvonalat válasz­tani, kisebb kitérőket tenni. Fontos, hogy határozottnak és öntudatosnak látsszunk. Ne jár­junk lehorgasztott fejjel! 2. csapda. Betörő támadja meg a saját lakásában. A tettes nem csak értékeket visz magá­val, hanem megijed a szemtanú­tól, akit ezért meg is ölhet. A rendőrség szerint ilyenkor az a leghelyesebb, ha megpróbáljuk azonnal elhagyni a lakást. Soha ne kiáltson segítségért, kiabálja ezt: Tűz van! Csapjon akkora lármát, amekkorát csak tud! 3. csapda. Buszmegállóban várakozik, kinyitja a táskáját, amelyet az elsuhanó biciklis ki­szakít a kezéből. Készítse ki már otthon az aprópénzt, amire útközben szüksége lehet, a tás­káját pedig tartsa szorosan a hóna alatt, befelé, a teste felé fordított zárral! Ha megtámad­ják, engedje el a táskáját! Az egészsége, az élete többet ér. 4. csapda. Összejövetelen valaki erőszakosan „tapad”. Legyen óvatos, bizalmatlan. Erőszakot általában olyanok követnek el, akik már vala­mennyire az illető hölgy köze­lébe kerültek. Csatlakozzon másokhoz, akik hazakísérhetik! 5. csapda. A férje vagy a gyerekei mindig ugyanabban az időben érnek haza. Amikor csöngetnek, ön azonnal ajtót nyit, noha nem tudja, ki jött. így az, aki kifigyelte a lakás kö­rüli mozgást, könnyen bejuthat az otthonába. Előbb tehát meg kell győződni arról, ki csönget. 6. csapda. Sötétben érkezik haza, kihalt utcán. Számoljon a veszéllyel, tartsa a kulcsát a ke­zében, hogy azonnal használ­hassa fegyverként! Célozzon a kulccsal a támadó szemére! 7. csapda. Tömeg van az áruházban, aggódva szorítja magához a táskáját. Ezt minden bizonnyal észreveszi, és ki is használja az, aki zsákmányra vár. Ezután, mondjuk, gyengén ráver az Ön fejére. Ön meg­érinti a fejét, s közben máris el­tűnt a táskája. Nem szabad ki­mutatni, hogy fél. Ébernek és határozottnak kell lenni! 8. csapda. Randalírozó ifjak, esetleg részegek közelednek. Ön megijed, a bizonytalanság, a félelem pedig látszik is az emberen. Különösen éjjel kell kerülni az összetűzéseket. Ferenczy Europress A nemzeti ünnepen, kiemelkedő munkáért Elismerések - képekben A nemzeti ünnep alkalmával kiemelkedő munkájukért - miként arról már beszámol­tunk - számosán részesültek megyénk bűnüldözői, illetve rendőrségi dolgozói közül el­ismerésben. Volt, aki orszá­gos, illetve megyebeli rendőri vezetők dicséretét és jutalmát érdemelte ki, míg mások so­ron kívüli előléptetésről szóló okmányt vehettek át dr. Lan­tos Bálint r. ezredestől, a me­gye főkapitányától. Felvételeinken a kitünte­tésátadó ünnepség néhány emlékezetes pillanatát örökí­tette meg fotósunk. Az ORFK vezetője dicséretben és jutalomban részesítette a Gyöngyösi Rendőrkapitányságról Zelena István r. őr­nagyot A HRFK vezetője soron kívül rendőr őrnaggyá léptette elő Kis Endre r. századost, a lőrinci rendőrőrs parancsnokát Főkapitányi dicséretben és jutalomban részesült dr. Deák Jolán fogorvos fotó: majoros tamás Bíróságon a nógrádi olajügy Szerdán a Balassagyarmati Városi Bíróságon megkezdő­dött az úgynevezett nógrádi olajügy tárgyalása. Az ügyészség négy férfit vádol a többi közt adócsalással, ma­gánokirat-hamisítással. va­lamint a számviteli fegyelem megsértésének vétségével. A vádlottak 1991-92-ben a Nógrád megyében ténykedő Benz-Ol Kft., az Ol-Sped Kft., illetve a Guma Bt. veze­tőiként, tulajdonosaiként üzem- és kenőanyagokkal ke­reskedtek, s - az ügyészség ál­láspontja szerint - eközben az üzemanyagok papíron történő átminősítésével, számla nél­küli értékesítéssel 30-35 mil­lióforint adót csaltak el. Több százezer liternyi fűtő-, illetve üzemanyag adásvételéről van szó, az áru tucatnyi tranzakció során cserélt gazdát. A vád szerint az ügyletek többségé­ben háztartási tüzelőolajat gázolajként vagy könnyű kén­tartalmú tüzelőolajként hoz­tak forgalomba. A vád szerint adócsalás tör­tént akkor is, amikor a Benz- Ol Kft. motorbenzinként érté­kesítette az Ol-Sped Kft.-től vásárolt repülőbenzint, mivel a termékre senki nem fizette meg az útalap-adót. A vádlot­tak szerint azonban nem is kellett ilyen adót fizetniük, mivel az a repülőbenzin után csak 1993-at követően járt. Kiderült az is, hogy akkori­ban meglehetősen nagy volt a káosz az üzem- és kenőanyag- piacon: jogszabályok nem szabályozták a kereskedést. A bíróság szakértőt rendelt ki a kételyek tisztázására. A gyilkosok diplomát szereznek a börtönben Kanadai bűnügyi dossziék: Bernardóék bestiális kéj gyilkosságai Idézet az egyik kanadai újságból: „Képer­nyőnkön egyre gyakrabban látjuk az eltor­zult emberi lelkeket. Elő közvetítésben hoz­zák lakásunkba az elvetemült gazembere­ket, akik szerény büntetésüket töltve, dip­lomát szereznek a börtönben - melyét ter­mészetesen az állampolgárok fizetnek -, hogy kiszabadulva, parancsuralmi hely­zetbe kerüljenek velünk. A kamerák persze kivonulnak ide, hosszú órákig ácsorognak - erre van idő! Az emberek pedig leülnek a cirkusz elé. Csak nem gondolja komolyan ezt a sajtó? Gondoljanak inkább a meg­csonkolt családokra, hogy ők mit érezhet­nek az efféle közvetítések láttán! Nincs tör­vény arra sem, hogy ha valaki kivizsgálás alatt áll, nem publikálhat. Tehát még pénzt is kereshetnek a bűnösök! Közben az ügyek felszínre löknek újabb sztárokat, s a színjá­tékban meggazdagszik a bíró, az ügyvéd és az esküdtszék.” A fenti sorokat a hírhedt Bernardo-ügy tárgyalása váltotta ki a joggal felháborodott kanadai újságíróból. Volt szerencsém újra­nézni e rettenetes gyilkosságsorozatnak egy rövidített változatát, melyet röviden így jellemeznék: a horror napjai, avagy a Bernardo-ügy. 1991. június 29-én a rendőrség megta­lálja Leslie Muhaffi testrészeit a Gibson-tó- ban. 1992. április 19-én újabb hullára akadnak egy árokban. Az elhalálozott neve: Krislen French. Három év múlva, 1995. május 18-án megkezdődik Paul Bernardo tárgyalása, akit a fenti tettek elkövetésével vádolnak. Mi is történt valójában? 1990 kará­csonyestéjén Karla Homolka és Paul Ber­nardo gyógyszerrel „leitatják” saját húgu­kat, Tammy H omol kát. Videofelvételt ké­szítenek arról, amint felváltva megcsonkít­ják a 15 éves lányt. 1991. június 15-én Bemardo elrabol egy 14 éves lányt, és 24 órás nemi erőszakot követ el rajta, majd egy elektromos veze­tékkel megfojtja. Ezután kézifűrésszel 10 darabra vágja, betonba önti és Homolka se­gítségével a Gibson-tóba dobja. Még ezen a nyáron egy újabb lányt kábítanak el és erő­szakolnak meg, s mindezt videofelvételen rögzítik. 1992. április 16-án elrabolnak egy 15 éves lányt, négy napon át folyamatos erő­szakot követnek el rajta (a videofelvétel le­írhatatlan bestiális tettekről tanúskodik). Egy elektromos vezetékkel megfojtják a lányt, és a holttestét az árokba dobják. Ezzel az üggyel foglalkozik hát a szen­zációt hajszoló kanadai televízió, amely egyeseket felháborít, másokat pedig a kép­ernyő elé ültet. Sziki Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom