Heves Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-09 / 34. szám

4. oldal Eger Körzete 1996. február 9., péntek Valentin-napi bál Nagyvisnyón A helyi vegyesbolt tulajdonosa, Fónagy Bálint (alias: a falu Bá- lintkája) Valentin-napi bált szervez. A rendezvényt a műve­lődési házban tartják 17-én este. A talpalávalóról a mályin- kai fiatalok gondoskodnak. Született gyilkosok a Müvészmoziban Az egri Ifjúsági Ház „Régi mí­toszok az új amerikai filmen” című sorozatában egy Oliver Stone rendezte alkotással lepi meg az érdeklődőket. A filmet holnap este 8-tól vetítik. Verpeléten is drágább az ivóvíz Elfogadta a képviselő-testület a Vízmű Rt. által javasolt 69 fo­rint plusz áfa vízdíjat, köbméte­renként. Ezzel együtt úgy dön­töttek, a falu vezetése is aláírja majd azt a levelet, amely a részvénytársaság rendkívüli közgyűlését szorgalmazza. Ezen a találkozón a „hogyan tovább?”-ról szavaznának. Jelmezes farsang a legényegyletben „Isten áldja a tisztes ipart” jel­igével vidám mulatságba hívja a keresztény fiatalokat az Egri Kolping-család Katolikus Le­gényegylet. A farsangi bál hol­nap este 7 órakor kezdődik a Megyei Művelődési Központ emeleti dísztermében. A szer­vezők színpadi tréfát és jel­mezversenyt ígérnek. Bakancsban és bottal - a havas Bükkbe Az Eged DSK vasárnapi túrájá­nak útvonala: Tamás kútja - Hereg-rét - Hárs-kút - Kiskút- völgy - Samassa-ház - Stimecz- ház - Varró-ház - Felsőtár- kány. Indulás az egri autóbusz­pályaudvarról reggel 7 órakor. Inkognitóban, telefonon az AIDS-ről Hétfőn és szerdán ingyen hív­ható a 36/311-866-os telefon­szám. A vonal végén szakem­ber ad felvilágosítást az érdek­lődőknek. Parazsat abrakoló táltosok A Szilvásváradi Állami Ménesgazdaság paripái A népmesék parazsat abrakoló táltosai jutnak eszembe a lipi­cai ménekről. Szép, inas testük, fényes szőrük a jóltápláltságot, az ősi erőt sugallja. Nemhiába írták le több mint 300 éve a mé­nesalapítók a lipicaiak nemesítéséhez szükséges követelménye­iket: „Itt a legjobb lovakat tenyésszék, melyek a császári udvar számára lesznek elővezetve. Ezek a legkiválóbb és legtürőképe- sebb lovak legyenek. Kemény és köves talajon járjanak, ott, ahol kevés fő nő!” A Szilvásváradi Állami Ménes­gazdaság Európa legrégibb kul- túrló-fajtáját tenyészti. Egy Trieszt melletti faluban, Lipi- cán kezdték el 400 évvel ezelőtt a bécsi udvar számára a legdi­vatosabb lófajtákból a tenyész­tést. Hosszú sora volt, amíg Szlovéniából az otthont és meg­felelő hegyvidéki környezetet adó Szilvásváradra kerültek. Most 240 lóról, köztük 70 anyakancáról, évjárati csikók­ról és apaállatokról gondosko­dik Dallos Andor igazgató, munkatársaival. Hozzájuk tar­tozik egy ezerhektáros mező- gazdasági terület művelése is, amely állatok takarmányát biz­tosítja.- A lovakat ma már nem be­törik, hanem kíméletes módsze­rekkel és türelemmel tanítják - mondja az igazgató. - A legki­válóbbak a bécsi spanyol iskola követelményeit, a lovaglás mű­vészetének legmagasabb fokát produkálják. Világhírűek a fo­gathajtás területén, számos dí­jat nyerünk velük a versenye­ken. Ezt az eredményt hosszú, türelmes munkával érjük el. A lovak is csak olyanok, mint az emberek, egyik érzékenyebb idegrendszerű, azzal finomab­ban kell bánni, a másikkal ke­ményebben. A csikóknak há­rom és fél éves korukig tart a gyerekkor. Akkor kerülnek ki a ménesből, és kezdik a nyereg alá és fogatba tanulást. A táp­lálkozásuk az igénybevételük­nek megfelelő: zabot ropogtat­apaállatok a fajta legkiválóbb- jai, nagy értéket képviselnek. Tervet készítenek a párosítás­hoz, fenn akarják tartani vala­mennyi törzset és vérvonalat. A díjhajtó versenyek legki- válóbbjai - Dínó, Páva, Felhő, Lepke és Bajza - három napon át három versenyszámban érik Szépséges paripák nak, réti szénát esznek, s kiegé­szítésképpen sárgarépát, ipari ásványi anyagot és vitaminfélé­ket kapnak. Most még nem kezdődött meg az idény, csak levegőzésre hajtják ki a ménest a szabadba. Sorra születnek a kiscsikók, kö­zel negyven lát napvilágot évente, és most történik a fe­deztetés is. A fedezőmének, az el a legjobb eredményeket. A helyezések eldöntésénél figye­lembe veszik az idomítottságot, a nyugodt megbízhatóságot, a kitartást, keménységet, össze­hangoltságot, és megannyi fon­tos tényezőt. Nyár végén Belgiumban ver­senyez az öt legkiválóbb a „Legjobb fogathajtó” díjért. Császi Erzsébet A hetvenes évek amatőr színjátszásának egyik si­kerelőadása volt a Kukabúvá­rok. Nálunk is vannak szegé­nyek - erről szólt a dokumen­tumjáték* Az előadásnak nagy visszhangja volt, már az is csoda, hogy közönség elé en­gedték, noha a tűrt kategóriá­ban maradt. Ma az amatőrizmus aréa megváltozott, a szocializmus­nak vége, csupán a kukabúvá­rok szaporodnak. Az utcánkban a rendszer- váltást követően tetőzött a ku­kázás. Hajnalonta szétdúlt szemeteskonténerek, szana­szét dobált gyerekpelenkák, bűzlő konyhai hulladékok romjain át gázoltak a munkába indulók. A melegszívűbb la­Kukabúvárok kók egyike-másika nejlonta- sakokba készítette a használt ruhát, a még fogyasztható ma­radékot. Gyerekkocsiból összetákolt szekereikkel egész kis szabad- csapatok lepték el a környéket. Voltak törzsvendégek, szeré­nyek. válogatósak és dühösek, akik ha semmit nem találtak, egyszerűen szétrúgták a fém­edényeket. A tarthatatlan állapoton a lakásszövetkezet változtatott. Nem kevés pénzünkért zárt tá­rolókat építtettek a lépcsők alatt. Egy időre a guberálók el­tűntek a környékről. Örültem a rendnek, de sajnáltam őket: a szerencsétleneket, a remény­kedőket, akiket mindig az ab­lakból lestem. Az egyik hétfői reggelen, a tiltásnak fittyet hányva, az egyik kukásunk rokonsága je­lent meg. Kihasználták a rö­vidke időt, mely az edények kihelyezése és az autó megér­kezése között telt el. Szerve­zett kis csapatuk módszeresen „dolgozta fel” a termést. A gyerekek letáboroztak az utcasarkon, s az anyjuk, apjuk által összegyűjtött kincseket egy halomba hordták. Fél óra alatt kellett feldolgozni mint­egy harminc ház hulladékát. A munkaszervezés csúcsa volt ez. Tehetség és ipar­kodás, mely a szemétbe fúlt. (jámbor) Kalickában végre a szarka Igazi jómadarat csíptek el az egri rendőrök. A nyírségi P. György - hasonlatosan a csörgő hangú szárnyashoz - vonzódik a fényes tárgyakhoz. Persze, a készpénzt sem veti meg, ha ép­pen azt talál a gazdátlanul ha­gyott lakásokban. Legutóbb a spejzablakon ke­resztül mászott be egy andor- naktályai házba, és magával vitte az ott fellelhető vala­mennyi arany ékszert. Miért épp egy Heves megyei faluban gyűjtögetett, ha szabol­csi illetékességű? Az ok egy­szerű: Budapestet célozta meg, csak menetjegy híján letette őt a kalauz Füzesabonynál. P. úr itt tervmódosított, s felszállt az Eger felé induló vonatra. E jármű jegykezelője se volt el­nézőbb, így lependerítette őt Andomaktályán. S ha már ide irányította a sors, itt zsákmá­nyolt. Vesztére. Mert nemcsak hogy az ujjlenyomatait találták meg a rendőrök, de egy szem­tanút is, aki részletesen vázolta a tettes fizimiskáját. Tekintve, hogy P. Gy. rovott múltú illető - szerepel a bűnügyi nyilván­tartásban -, csak végig kellett nézni a kimutatást, s a rendőrök már tudták, kit keressenek. Rá is akadtak. (n. z.) Ecsettel és fényképezőgéppel Tizenöt éves korom Óta tanú- - Talán szokatlan, de a ké­lom Kishonthy Jencrfcstőmű- vésznél, hogyan kell jjól raj­zolni és festeni - mondja De­meter Ádám, az e<gr\—tanár­képző főiskola rajz-vizuális kommunikáció szakos hallga­tója. Az ifjú alkotó most mégis fotókiállítására várja az érdeklődőket az Ifjúsági Ház galériájába.- Leginkább a húszas-har­mincas évek fotózása érdekel. Szeretek régi gépekkel dol­gozni. Nem kedvelem a mo­dem technológiát, a trükközés is idegen tőlem, mert a vizuá­lis látvány esetleg érdekes le­het, de nincs mögötte tarta­lom. A színeket egyetlen fényképezőgép sem tudja tel­jes valójában visszaadni, ezért készítek fekete-fehér képeket. Ezek kompozíciója a sötét és világos részek arányaira, a folthatásra épül. peimnek nem adok címet. Úgy gondolom, egy művészi alkotást nem lehet határok közé szorítani címekkel, ka­tegóriákkal. Ki-ki a saját élete, felfogása, érzelmei alapján azonosuljon a képpel.-A jó fotónak érdekes a témája, visszatükrözi az ér­zést, a hangulatot. Nem-hiá­nyozhat belőle a báj, a humor, ha a téma megkívánja.- Példaképeim valójában nincsenek. Magukért a fotó­kért, s nem a fotósáért rajon­gok. Természetesen vannak, akikre felnézek, például André Kertészre vagy Escher Károlyra.- A valóságot fotózom, azt szeretném visszaadni. A való­ságot átformálni nem tudom, és nem is célom. Lejegyezte: Riill Ildikó Önarcfotó - Demeter Ádám, kedves apparátjával Jenő, kinek dalból van a lelke Ő • aztán nem nyújtózkodik. Olyan hangulatot teremt, hogy táncolni való kedve kerekedik még az asztallábnak is - mond­ják a nagyvisnyóiak Bari Jenő­ről. Lakodalmakba, rendezvé­nyekre hívják őt, legutóbb az iskola jótékonysági bálján hall­hatta játékát a publikum. A család, amelyben született, évtizedek óta szórakoztatja az úri közönséget. Muzsikusok voltak az ősök, magától értető­dött, hogy a gyerek is zenéljen. Jenő még a betűkkel sem kötött közeli barátságot, de már dal­lamokat csalt elő a nagyapa hangszeréből. A szülők Egerbe küldték a fiút, ne csak a füle után játsz- szon, tanulja meg becsülettel a kottaolvasást is. Soproni László, Szepesi György, Csám­pai Károly voltak a tanárai. Kezdetben a gitár tanszakra járt, később átigazolt a billen­tyűsökhöz. Felnőttként a szinte­tizátornál kötött ki.- Ezzel a hangszerrel pótolni tudok egy egész zenekart - mondja. - Szívesen gyakoriok naponta legalább másfél órát, örömet jelent a muzsika. Szere­tem, ha jókedvűek körülöttem az emberek. Szíve szerint állandóan ját­szana. Korábban, tizenhat éven át vendéglőkben dolgozott, a Szalajka-völgyben és Recsken. Aztán egyre kevesebben igé­nyelték az élő zenét, így valami „polgári” foglalkozás után kel­lett néznie. Most Kazincbarci­kán, egy kazánházban fűtőként keresi a kenyerét, négy mű­szakban. Mint ízig-vérig közösségi ember, nemcsak szórakoztatja, de védelmezi is a nagyvisnyói- akat. A polgárőrség tagja, és ha rá esik a szolgálat - legyen nyár vagy farkasordító hidegség -, társaival együtt rója a falu ut­cáit.- Eddig még nem sikerült el­kapnom egyetlen betörőt sem, de előbb-utóbb majd csak sor kerül erre is - bizakodik Bari Jenő. Egy bánata van csak a mu­zsikusnak. A fia nem követi a családi tradíciót, hallani sem akar a hangszerekről.- Tízéves, de már eldöntötte: rendőr lesz. Komoly gyerek, az édesanyjára hasonlít. Nem sze­reti a zenét. (négyessy) —­Bari úr, az egyszemélyes v&nyói zenekar Talány All egy patika Egerben, úgy hívják: Isteni gond­viselés. Voltaképp dicséret il­letné a találékony ke­resztapát. Eme elnevezés szinte üdítöleg hat a megannyi idegenből át­vett, a magyar fülnek érthetetlen felirat után. Nincs is vele bajom. Csak a lényeg hoz egy kissé zavarba. Amennyiben elfogad­juk, hogy létezik 0, aki rajtunk tartja a szemét, vigyázza minden léptün­ket, akkor elegendő rá­hagyatkoznunk, csodála­tos kegyelmében bízva. Mi a fenének kiváltani a receptet? (né-zi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom