Heves Megyei Hírlap, 1996. február (7. évfolyam, 27-51. szám)
1996-02-29 / 51. szám
1996. február 29., csütörtök Hatvan És Lőrinci Körzete 5. oldal Ahol lehetetlen megkerülni a cigánykérdést Nemecsek Ernő és a csányi Amikor az általános iskolába készültem, helybéli ismerőseim a telkemre kötötték: annyi szép és jó történik ott, amiről érdemes lenne beszámolni, ám az utóbbi időben a községről szóló híradások kizárólag a romákkal foglalkoztak. Pedig mások is élnek a településen. Az intézménybe érve azonban tapasztalhattam: Csányban a cigánykérdést lehetetlen megkerülni. iskolások A földszintes építmény takaros, falusias jellegű tanodát sejtet. A folyosón kabátokkal tömött fogasok, barátságosan duruzsoló cserépkályha, az osztálytermekből kiszűrődő gyerekhangok. A két esztendeje átadott, modem tornateremre büszkék errefelé; a csarnok egyetlen szépséghibája, hogy az alapfelszereltség „extrákkal” mostanság nem nagyon bővíthető. Amikor Deák Tiborné igazgatónő és a helyettese, Nagyné Tóth Ágnes társaságában beszélgetni kezdünk, félve pendítem meg az anyagiakat. Tapasztalataim szerint ugyanis az oktatásügyet különösen érzékenyen érintik az újabb és újabb megszorítások. Csányban azonban megér- töek.- Tudjuk, hogy az önkormányzat szeretné még színvonalasabbá tenni a működést, de hát ők is csak annyiból gazdálkodhatnak, amennyi rendelkezésre áll - tárja szét a kezét Deákné. - Az idén legalább 12 millió forint kellene, de ez is csak az „éppen hogy”- ra elegendő. Ebből még nincs napközi, szakkör, tanulószoba. Patainé Guba Katalin bukfencezni tanítja az elsőseket fotó: t. o. Az elmúlt évben mindent elkövettek, hogy a gyerekek a lehetőségekhez képest semmiben ne szenvedjenek hiányt. Összesen 13 pályázatot nyújtottak be, ami 670 ezer forint többletet jelentett. A legtöbb pénzt - négyszázezret - a Soros Alapítványtól kapták, „nemzeti etnikai kisebbség támogatása” címén. Ezt a helyi cigánygyerekek felzárkóztatására fordították.- Az összeg arra volt elég, hogy az elmúlt év végéig működjön a kisebbségből származó tanulók klubnapközije - közli az igazgatónő. - A „ rendes” napközi, anyagiak híján, az elmúlt tanévben megszűnt. A szülők közül néhányan sérelmezték is, mondván: nemcsak a romákat kellene támogatni. Ám ha csak erre lehetett pályázni, élni kellett vele. Pedagógusainkra hatalmas feladatot ró a korrepetálás: délutánonként heti 48 órában próbálják felkészíteni a cigánygyerekeket, akik a többiekhez képest 2-3 éves lemaradással kerülnek az iskolapadba. A 168 tanuló 37 százaNagyné Tóth Ágnes és a harmadik osztályosok léka roma származású, s az alsó tagozatban még magasabb az arányuk. A 22 negyedikesből például 14-en cigányok. Ők differenciált bánásmódot igényelnek. A vezető hozzáteszi: a cigánykérdést az iskolán belül nekik kell megoldaniuk. A nehéz körülmények között különösen jól jön a sikerélmény. Mint az, hogy - szintén pályázaton - 90 ezer forintot nyertek könyvtárfejlesztésre, s kaptak pénzt életmódszakkörre is. Árra is futotta, hogy a romagyerekeket színházba, múzeumba, Lego-kiállításra vigyék, az 1-2. osztályosok számára pedig megszervezzék az úszásoktatást. Az iskola gondol a jövőjére is. Életre hívták a „Nemecsek Ernő a csányi gyerekekért” elnevezésű alapítványt, amelynek alaptőkéjéhez 20 ezer forintot nyertek, 40 ezret pedig a nevelők és a szülők adtak ösz- sze. Ha tehetem - kér Deák Ti- bomé -, írjak e kezdeményezésről. Talán jelentkeznek további támogatók is. Ezen ne múljon! (fari) Tollvégen Kényes lakásügyek A témát kísérő észrevételekből, az érintettek felháborodott reakcióiból arra lehet következtetni: a különféle tulajdonú bérlakások helyzete körül nincs minden a legnagyobb rendben. Még akkor sem, ha az éhből eredő viták végén - mintegy elegáns kompromisszumként — arra a közös álláspontra jutnak az egyébként haragos felek, hogy az újságíró inkorrekt, személyi jogokat sért, szenzációhajhász, hitelrontó. A problémák ettől azonban még nem oldódnak meg. Az elmúlt hetekben körzeti oldalunk jóformán másból sem állt, mint a herédi és hatvani ügyek kapcsán érkezett reagálásokból. Mindenki hajtotta a magáét, miközben oda-oda böktek az ezekről tudósító zsurnalisztának is. Tegyék. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy Heréden a polgármesternek akkor is jogában áll (egyébként minisztériumi állásfoglalással alátámasztott) véleményét hangoztatnia, ha ezzel nem mindenki ért egyet. S azon sem lehet vitatkozni, hogy a kérdéses lakások korábban kiutalásra kerültek, mégpedig a tájékoztatásban szereplő személyeknek. A sajtó felé irányuló dörgedelmek inkább annak szólhatnak, hogy a történésekről a széles közvélemény is tudomást szerezhetett. A hatvani probléma más jellegű, mégis sok a hasonlóság. Friedrich Tünde bizalommal fordult gondjával e sorok írójához, ám ez nem jelenti azt, hogy felvetése mások megkérdezése nélkül lásson napvilágot. És hogy - ha ez nem a szája íze szerint történik - haragja máris a tollforgató felé irányuljon. (Túl nagyot azonban nem bakizhattunk, hiszen a „hivatalos” válaszból sem maradt ki a nekünk szánt szurka-piszka...) Szóval, akadnak furcsaságok bőven. Mi pedig mindezekről tudósítunk, aztán majd tartjuk a hátunkat. A helyzet azért ettől némileg bonyolultabb. Tari Ottó Nagykökényes hol marad? Hatvan környékének kistérségi formában történő együttműködése kitűnő kezdeményezésnek mondható. A térségben csaknem 60 ezer ember él, akik szűkebb pátriájukon túl ezernyi szállal kötődnek a régió lakóhelyükön kívüli, ám közel eső pontjaihoz; számukra sem mindegy, ha érdekeiket összefogva, tömbben képviselik. A polgármesterek felmérték a lehetőségeket, s mind több jele mutatkozik a közös érdekképviseletnek. A rendszeres konzultációk során megvitatják a kollektív fellépést igénylő problémákat, kialakítják stratégiájukat a megoldást illetően. A jelek szerint fontosnak tartják a tanácskozásokon való részvételt. A legutóbbi - horti és ecsédi - találkozókon többeknek feltűnt, hogy Nagykökényes polgár- mestere távol maradt az eszmecseréktől. Persze, a körzet legkisebb településének a vezetője lehet annyira elfoglalt, hogy teendői nem teszik lehetővé az ilyesfajta „kiruccanást”. Ha nem így van, már csak egyetlen magyarázat jöhet szóba: faluja önállóan is megáll a lábán. Ezekben az esetekben nem jár „igazolatlan”. (t. o.) Tiszta vadnyugat. Banzáj Régebben nagyböjt idején nem volt szokás bálokat rendezni. Farsang elmúltával az élet visszatért a régi mederbe. Idén azonban ahogy a tavasz késik, úgy nyúlik a táncos rendezvények szezonja. Sok iskolában ezekben a napokban kerül sor a maszkabálra, ahol felnőtt és gyerek önfeledten élvezi a sokszínű forgatagot. Felvételünk a hatvani Kodály Zoltán Iskola Cotton Eye Joe-imitátorainak felvonulásán készült. Hatvani tanácskozás Ma délelőtt 9 órakor kezdődik Hatvanban a képviselő-testület soros ülése. A vezetőség beszámolót hallgat meg a munkaerőpiac helyzetének alakulásáról, s döntenek a Kodály-iskola hatosztályos gimnáziumának további működéséről is. Elemzik a város kollégiumainak helyzetét, majd fűtés-korszerűsítési kérelmeket is elbírálnak. Lőrinci: az adókról A lőrinci Közösségi Házban ma 14 órakor a helyi adók módosításáról határoz a város vezetősége. Emellett megállapítják az új élelmiszernyersanyag-nor- mákat, valamint a szociális ellátás körébe tartozó szolgáltatások ezután fizetendő térítési díjait is. Bál a fogyatékosokért A hatvani Lésinai Anna a'volt 7-es számú — Általános Iskola ebben az évben is megrendezi immár hagyományos jótékony- sági bálját. A március 8-án 19 órakor a Damjanich Szakképzési Intézet aulájában tartandó esemény bevételét az intézményben tanuló értelmi fogyatékos gyermekek megsegítésére fordítják. Szalon a könyvtárban Az irodalom, a zene és a képzőművészetek jegyében kerül sor a „Művészetek a szalonban” következő hatvani előádá- sára. Holnap, pénteken 17 órakor a városi könyvtárban Mayer Gábor és Kepes Károly verseit hallgathatják meg az érdeklődők, majd részt vehetnek Egyházi József kiállításának megnyitóján. Közreműködik Mayer Zsuzsa, Nagy Levente, Bagi Balázs, Cserháti István és Monori Zoltán. Hatvan felismerő ereje: Alma Mahlerként segíteni a kultúrát Századvégi hangulat a könyvtárban Telt ház fogadta Hatvanban Kocsis Istvánnak, az Ady Endre Könyvtár igazgatójának század eleji stílusban megfogalmazott első rendezvényét, Művészet a szalonban címmel. Az Alma Mahler-fesztivál művészeinek nyitott tehát kaput az intézmény, mintegy példát mutatva arra: a száz évvel ezelőtti események miként újíthatok- fel a mai viszonyok közepette. Mert Alma Mahler, a századelő „múzsája” művészetpártolásával igazi például szolgálhat a létezési nehézségekkel küszködő művelődési házak vezetőjének. Gustav Mahler felesége mindenekelőtt azzal segítette a kétségekkel és anyagi nehézségekkel bajlódó tehetségeket, hogy szalonjába hívta őket, koncert- és kiállítási lehetőséget biztosítva számukra. Ma, amikor haldoklik a mecenatúra, igen óhajtozunk egy Alma Mahlerra... És sok-sok olyan bátor művészetpártolóra, mint Kocsis István, aki hosszú évek óta áll a vártán rendületlenül.- Még ezt is kibírja a magyar kultúra, ezt a földbe döngölést - mondta ezen az estén. - Mert járt ennél már nehezebb idő is a történelem folyamán. S egyszer csak jön valaki, kifizeti a rendezés költségeit, mint most is, és máris optimistán tekinthetünk a következő napokra. így alakult jó hangulatúvá a program, amelyen találkoztak a társművészetek. Bagó Gizella Bartók-dalokat énekelt, Horváth János hegedűművész Bach-szonátákat játszott, Pápai Erika pedig - a szintén jelen lévő - Csontos János és Fucskó Miklós verseit szavalta. A falakat a város múzeumának híres Koko- scha-képei díszítették. Az expresszionizmus hírhedt mesterének művészetéről Antall István újságíró beszélt. Ha csak két óra hosszára is, de jelen volt Hatvanban, s megfogalmazódott az az igény, amely a szűkös ösvényre terelt kultúra megsegítését szolgálja. Sziki Károly Hatvan úttörő szerepe: Diákparlament Hatvan azon negyedszáz település közé tartozik az országban, amelyekben a képviselő- testületek maguk kezdeményezték a helyi diákparlament ösz- szehívását. A Damjanich Szakképzési Intézet aulájában 250 általános és középiskolás diák adott randevút egymásnak, hogy megvitassák időszerű problémáikat, amelyeket a város vezetése várhatóan a mai tanácskozásán napirendjére is tűz. Az eseményre több képviselő ellátogatott, s közülük néhányan szekcióvezetést is vállaltak. Farkas Kálmánné alpolgármester asszony elmondta: a kezdeményezés jó alkalom arra, hogy intézményesen is figyelemmel kísérjék a tanulók települési szintű gondjait. Kinek a készülékében is található a hiba...? Érdekes társadalomban élünk - mondhatnánk kívülállóként, de hát pont a kellős közepében vagyunk... Az ország Friderikuszt illetően is két részre szakadt: rajongóira, s az őt kritizálok egyre népesebb táborára. Nem ejtenék szót munkásságáról - fölöslegesnek tartván beállni a sorba -, ha a közelmúltban nem találkozom egy minden eddiginél számottevőbb ízléstelenségével. Nevezetesen azzal a sugalmazásával: mifelénk érdemes tolvajnak lenni. Bekerülhetünk még egy nagy nézettségű műsorba is, sztárok lehetünk, miközben kilétünket személyiségi jogok védik. Ráadásul „ úr" -nak szólítanak bennünket! Eközben természetesen röhöghetünk a markunkba. Míg az egyszerű halandó gürcöl, dolgozik a mindennapiért, magunk csak a sikerélményt gyűjtögetjük. Ezek megkoronázásaként még képernyőre is kerülhetünk. íme a recept gyermekeink számára. Anyuci és apuci ezután beszélhet majd tisztességről, a becsületes munka öröméről, ha az egész napi feszített munka után a kérésre NINCS a válasz. Az okos csemete ilyenkor azonnal levonja a megfelelő következtetést. (d. cs.)
