Heves Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-27 / 302. szám

1995. december 27., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Bátyus szilveszter Füzesabonyban A Füzesabonyi Művelődési Központ szilveszteri bátyus mu­latságot szervez, ahol együtt fogadhatják az új évet gyerekek és a felnőttek. A buli 31-én este 7 órakor kezdődik. A gyerekek külön helyiségben szórakoz­hatnak, diszkózhatnak. A fel­nőtteket élőzene, tombola, s számos meglepetés várja. Kálban jövőre sincs lakossági adó Kaiban a képviselő-testület legutóbbi ülésen is kitartott amellett, hogy jövőre sem adóz­tatják meg a lakosságot. A tör­vény által előírt minimális sú­lyadón kívül semmilyen más befizetések nem lesznek a falu­ban. Aldebrői Krónika: egy év történéseiről Aldebrön kézhez kapták a lako­sok az Aldebrői Krónika idei utolsó számát. Benne egyrészt a képviselő-testület határozatai­ról találhatnak információkat, másrészt azokról a jogszabály- változásokról, melyek a Bok­ros-csomag „következményei" : miképpen változott a jövede­lempótló támogatás folyósítási feltétele, milyen illetéket kell fizetniük öröklés, ajándékozás, adásvétel esetén a polgároknak. Abonyi gimnazisták a helyi öregeknek A füzesabonyi Remenyik Zsig- mond Postaforgalmi Gimná­zium és Szakközépiskola első évfolyamos ifjú Vöröskereszte­sei - harmincán - a Telepi és a Falusi városrész Öregotthoná­nak gondozottjait keresték fel az ünnep előtt. Kis műsorral, saját készítésű ajándékokkal lepték mega gondozottakat. Mezőtárkányi óév-búcsúztató ülés Mezőtárkány képviselői a há­romnegyedéves gazdálkodási helyzetről, a jövő évi adók eme­léséről, illetve jóváhagyásáról, valamint az étkezési térítési dí­jak januári emelésének mérté­kéről tárgyaltak és döntöttek legutóbbi ülésükön. Az öreg már úgy van: menne is, de maradna is ebben a világban Gubala Róbert füzesabonyi plébános címbeli szavait sűrű bólogatás kísérte Füzesabonyban a 2. sz. Idősek és Rászorul­tak Szociális Gondozó Intézetében tartott öregek napi ün­nepségen. Nemcsak itt, a fennállásának 25. évfordulóját is ünneplő Telepi részi, hasonló intézményben is terített asztal­lal várták az időseket. Összekulcsolt, elfáradt kezek, el-el merengő tekintetek. Ám, nem tagadják, jólesik a köszöntés, s hogy gondol rájuk a város vezetése, hiszen dr. Pásztor József polgármester mindkét helyen meleg szavakkal kívánt hosszú életet, marasztalta ebben a világban öregjeinket. Szívesen mennek kirándulni. Legutóbb a gyöngyöspatai templomot csodálgatták, s el­mentek Hollókőre is. Sokan fiatal korukban nem értek rá efféle utazásokra.-Valamikor „kisürgettem” hatot, lányt is, nagyon bírtam a táncot - mentegetőzik Sári Benedek bácsi, s nagyokat- lé­FOTÓiPERL MÁRTON legzik a teraszon egy csárdás után. - Hiába no, nyolcvanöt év, csak annyi, csak megérzi az ember... Közben karol is belém, menjünk, hallgassuk meg a Jóskát, a szólistájukat. A pol­gármester úrnak énekel majd valami érdekeset. Ő már hal­lotta, hiszen „gyakorolt a kol­léga”. A csalafinta mosolyok­ból látni, tudják, hogy az kö­vetkezik: üres pénztárcával járok, nyugdíjemelésre várok, s a nagy élettapasztalat: száz forint most tíz forintot ér, s persze az ígéret a városveze­tőnek: ’Ha Ón is megöregszik, mi is felköszö.ntjük”. Szívemből gyöngyöző jó szóval, ezerrel- mondták viszont a köszöntőt a nagymamáknak, nagypa­páknak a Teleki Blanka diák­jai a Telepen, s az óvodások a Faluban. Hoztak ajándékot is. Maguk készítette filcvirágot. Kaptak cukrot, simogatást, tapsot. S már az sem semmi, hogy kijárt a haver megszólí­tás az ovisoknak, akik a játszó­térről sokszor integetnek. Jól­esett, talán a legjobban a gyermekek kérése: „Maradja­tok meg itt velünk, jövőre újra eljövünk.''’ Mi is. Rada Katalin Második otthonom, jó társaság van itt... Molnár Gyuláné, Annuska néni nem tagadja, inkább büszke arra, hogy már nyolc­vanhét éves. Különben ne­gyedszázada ő volt a kezde­ményezője, utánajárója, hogy a városban a Telepi részen is működjön öregek napközije.-Az úgy kezdődött - ele­veníti fel emlékeit Annuska néni -, hogy nyugdíjba men­tem. S hiányzott a társaság, valami ürességet éreztem ma­gam körül. A Faluban lévő napközibe nem szívesen men­tem volna, miután ott nem mindenkit ismertem, meg messze is volt. Gondoltam, bemegyek a tanácshoz, nyis­sanak itt is egyet. Sokszor mentem, de mindig azt mond­ták: van egy a településen, jár­junk oda.- Volt egy megyei értekez­let, ahová Vöröskeresztes tit­kárként elküldték. Ott is felve­tettem a kérdést, mert addigra már voltunk vagy harmincon, akik szívesen töltöttük volna együtt a napjainkat. Aztán csak sikerült. Kaptunk a Hu­Itt legalább társaságban vagyok... szár utcában helyiséget, meg kiselejtezett bútorokat is. Rendbe szedtünk mindent, varrtunk huzalokat, ottho­Együtt a hétköznapokon... nossá tettük a házunkat. Min­dig jól éreztem magam itt, bár ma már ritkábban jöhetek. „Kisürgettem” hatot is, nagyon bírtam a táncot-A legtöbben hetvenen felü­liek - mondja szeretetteljes hangon Perge Lászlóné, Ma­rika, a falu­részi otthon vezetője. —Itt öregedtek meg a sze­münk előtt... Ám, ma is tapasztalom, a legidősebb esetében is, hogy mások­nak terhére nem kíván­nak lenni. Azért mégis csak itt vannak 20- 25-en egész nap. Szíve­sen behozzák a mosnivalót, s néha egy kis segítséget kémek a für­désnél. Van, amikor egy kis nyalánk­ságként palacsintát kíván meg valaki, hát azt is elkészítik az itt dolgozók. Szeretnek éne­kelgetni, magnózni, rádiózni. A Tisza-tó jövőjéről A terv egy Phare pályázat-összeállítás A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, a Környe­zetvédelmi, Területfejlesztési Minisztérium államtitkárai, az Országos- és a Szolnok Megyei Vízügyi Igazgatóság vezetői, va­lamint az érintett természetvédelmi hivatalok vezetőivel tartott megbeszélésen vett részt Szolnok Megyei Önkormányzat kép­viseletével együtt dr. Jakab István, a Heves Megyei Közgyűlés elnöke. A megbeszélés témája a Tisza­fával kapcsolatos fejlesztési le­hetőségek és azok feltételeinek egyeztetése volt. Megállapodás született ab­ban, hogy a két megyei önkor­mányzat támogatásával előké­szítenek egy Phare-páíyázat- összeállítást, majd kémek mi­nisztériumi szintű véleménye­ket, s kidolgozzák a részleteket. Ez a pályázat Heves megyében Poroszló, Tiszanána, Kisköre, Sarud, Újlőrincfalva községe­ket érintené. Az elképzelés szerint, a pá­lyázatoknak komplexen kell kezelniük az idegenforgalom­mal, a vendéglátással, a kör­nyezetvédelemmel és a termé­szetvédelemmel kapcsolatos kérdéseket, természetesen úgy, Kompolti visszatekintés: „Kicsit szoros volt, de fizetőképesek maradtunk” Makadam borítja a Tavasz és Dohány utcát A közelmúltban két fontos témát is tárgyalt Kompolt képviselő­testülete. Áttekintették például a település első háromnegyed évének gazdálkodását. Farkas Pál polgármester ezzel kapcsolatban jegyezte meg:- Az év elején elhatározott takarékossági terv megvalósult. A költségvetés kicsit szoros volt, de fizetőképesek maradtunk. Ennek köszönhetően a polgármesteri hivatal által működte­tett intézményeknél nem volt fennakadás. A község az útépí­téshez vállalt kötelezettségből hatmillió forintot visszafizethe­tett. Nemrég két újabb utca közlekedési viszonyai javultak Kom­pokon. Saját erőből, a vasúttól kapott zúzalék felhasználásával, közhasznú munkások fogalalkoztatásával makadam borítást kapott a Tavasz és a Dohány utca. Az 1996-os költségvetés elkészítését a parlamenti „sarok­számok” hiánya nehezíti. Döntöttek viszont a fűtési támogatás mértékéről: a testület 636 ezer forintot osztott szét a rászorulók között. hogy az ezekhez szükséges kü­lönböző infrastukturális beru­házások - elsősorban a szenny­vízhálózat kiépítése - is elké­szüljenek. Nemcsak a program koordi­nációjában való részvételre, de a több éves esetleges fejlesztés kézben tartására Tisza-tavi Ta­nács megalakítását kezdemé­nyezték. A résztvevő minisztériumok szakemberei készséggel vettek rész ebben, s vállalták az ügy minisztériumi támogatását. Amennyiben a két megye köz­reműködésével elkészült pályá­zati anyag visszaérkezik, úgy lehetőséget látnak annak a Phare-irodához történő benyúj­tására. Csanálosi István A telekadót Makiáron megemelték a duplájára Az elmúlt héten ülésezett a te­lepülés önkormányzata. Ujj Ist­ván polgármester a testület megváltozott adórendeletére hívta fel a figyelmet.- A telekadó, amely 500 fo­rint volt öt esztendőn át, most a duplájára emelkedett. A makiári polgárok jövőre évi 1000 forintot kötelesek fi­zetni telkenként a falu kasszá­jába. A gépjárműadó trövényi rendelkezését is figyelembe vették, ebben az önkormányzat tagjai a legminimálisabb eme­lésre szavaztak. A képviselők a Heves Me­gyei Vízmű Rt. tarifaemelési igényét elutasították. Mint a polgármester elmondta, válasz­levelükben magyarázatot kér­nek az emelkedés mértékére, ugyanakkor szeretnék, ha ala­posabb elemzés után tennének árajánlatot. Jogosnak érzett kifogásaik­kal nem egyedül állnak a tér­ségben. Demjén most egy széken ül Demjént a rendszerváltás előtt - akarta, nem akarta a falu - több székre ültették. A mezőgazda- sági termelőszövetkezet révén Egerszalókhoz, intézmények tekintetében pedig Kerecsend- hez „irányították”. Az önállóság ide is beköszöntött, legalábbis, ami az intézményeket illeti: 1991-től van általános iskolája, óvodája. Persze, az önállóság gondokkal is jár...- Valóban - szögezi le Szén János jegyző - de a képviselő- testület olyan állásponton van, hogy elöregedik egy település iskola, óvoda nélkül. Bármeny­nyire is viszi a pénzt az intéz­mények fenntartása, nekünk ki kell tartanunk mellettük. A település 20 milliós, költ­ségvetéssel működik. Ebből az iskola hat és félmillióba kerül, a normatív támogatás ezzel szemben kétmillió-hatszázezer forint.- Mi is megtárgyaltuk a jövő évi koncepciót. Szinte semmit sem tudunk a kincstárról, kevés információnk van a nettó finan­szírozási rendszerről, de az biz­tos volt, hogy helyben vagyunk kénytelenek bevételekhez jutni. Nehéz kimondani, hogy az adóztatáson kívül szinte semmi olyan nincs, amiből pénzt le­hetne „ csinálni”. Január elsejétől Demjénben bevezetik a helyi iparűzési adót, amit a testület négy ezre­lékben állapított meg. Mintegy 20-25 vállalkozót érint majd, s 800, illetve egymillió forintra számítanak. A gépjárműadó minden megkezdett száz kilo­gramm után 400 forint. Eves bevétele ebből a falunak 4-500 ezer forint. Marad a vállalko­zók kommunális adója, alkal­mazottanként 2000 forint. Nem vetnek ki azonban kommunális adót a lakosságra. Kénytelenek emelni az iskolai, óvodai, va­lamint a szociális étkeztetési dí- jakaj. Lehet, hogy sokan luxusnak tartják az iskola fenntartását, ám mint említettük: a képvi­selő-testület ragaszkodik hozzá. A gyerekek továbbtanu­lási esélyei semmivel sem rosz- szabbak más, nagyobb iskolák­ból jött tanulókéhoz. S minden pénzt megér, hogy itthon van­nak... Minthogy a demjéniek is végre, mint mondják, itthon varinak, a maguk gazdái, egy széken ülnek. Másság - kőhajításra egymástól Besenyőtelekről és Dormándról szól az „írás” A Sík Kiadó gondozásában megjelent - Őrszigethy Erzsé­bet által írt - 328 oldalas szo­ciográfiai alkotás, amely a tu­domány és irodalom ötvözete, ezúttal került bemutatásra Be­senyőtelken, stílszerűen az ÁMK könyvtárában. A könyv címe: Birsalmasajt Két szomszéd falu az Alföld peremén. A mű két falu - Be­senyőtelek és Dormánd - múlt­ját és jelenét örökíti meg, a mintegy tíz évvel ezelőtti, a helyszínen végzett kutató munka és a rendszerváltás utáni tapasztaltok alapján. Őrszigethy Erzsébet isme­rősként köszöntötte a besenyő­telkieket. Annak idején, 1983 és 1985 között a Néprajzi Mú­zeum kutatócsoportjával érke­zett először a településre, hogy felmérést készítsen a község múltjáról és akkori jelenéről. Egy nemzetközi program keretében 1990-ben ismerke­dett meg a dormándiakkal és mint kutató, egyre nagyobb vágyat érzett arra, hogy meg­bizonyosodjon arról a másság­ról, ami a dormándiakat jel­lemzi annak ellenére, hogy csak egy kőhajításnyira van­nak a besenyőtelkiektől. így került Dormánd és Besenyőte­lek múltja és jelene párhu­zamba a könyv lapjain. Hogy miért éppen a Birsal­masajt lett a könyv címe?! Mint az írónő elmondta: ezt a címet a dormándi születésű Remenyik Zsigmondtól köl­csönözte, aki ä mintegy 50 év­vel ezelőtt megírt, szülőfaluját idéző könyvében említ meg imigyen: „így kúrálta bajait a dormándi nép a század ele­jén”. A könyvben - olvasható, hogy a testi „nyavalyák”,gyó­gyítására a birsalmasajtot és befőttet használták. Az írónő véleménye szerint, most már a testi és lelki nyavalyákra is, inkább az értelmes vállalkozá­sok jelentenék a „gyógyírt”. A kiadó is és az írónő is azt szeretné, ha a két falu lakóiról és településük múltjáról, jele­néről íródott könyv a családi könyvespolcokra kerülne. So­kan vásárolták meg karácso­nyi ajándéknak a kiadványt, s továbbra is megvehető Bese­nyőtelken a könyvtárban, Dormándon pedig Bartus Sándornénál a Dózsa Gy. út 74. sz. alatt. Pólyák Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom