Heves Megyei Hírlap, 1995. december (6. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-02 / 283. szám
íixmfn r/lí\RA7,i?í Egy megátalkodott törzsszurkoló: Kegyeiben a kiscsapatok Van legalább húsz esztendeje, ha nem több, hogy személyesen ismerem Bandi bácsit. Az Egri (Bervai) Vasas labdarúgóival ő, mint elmaradhatatlan szurkoló, magam, mint az események firkásza, jártuk közös utunkat hazai és idegenbeli mérkőzésekre. Egy alkalommal már ment a játék a Miskolci Bányász (hol vannak már az említett csapatok) erenyői otthonában, amikor a domboldalon felkapaszkodva megláttuk. Vonattal utánunk jött, restelkedtünk is, hogy hanyagságból otthon felejtettük... Visontai András, akit sokfelé ismerhetnek a megyében, jelenleg a Bélapátfalvi Építők törzsszurkolója, noha ősei méltó örököseként egri szőlősgazda. Ahogy elkezdtünk társalogni, rám bízta a dolgot, mondván: maga tudja, hogy mit érdemes abból megírni, amit elbeszélek. Aztán tollba mondta kapcsolatát a focival.- Már gyermekként közel kerültem a labdarúgáshoz. Mindig az alacsonyabb osztályok felé vonzódtam, ezért Egerben is jobban odafigyeltem az Előre, a Spartacus, a Honvéd, majd a Berva csapatára, mint az NB //.-es, vagy időnként NB /.-es Egerre. Amikor 1977-ben feloszlatták a Bervát, több játékos is Bélapátfalvára igazolt, és Nagy Gyurival, Balogh „Bonzóval” az élen engem is hívtak az Építőkhöz. Azóta három meccsükről hiányoztam, amikor eltört a lábam. Nekem mindegy, hogy NB Iü.-as vagy megyei osztályú a csapat; a játék, az együttlét a fontos. Most nem megy úgy a fiúknak, mint szokott, de biztos lesz jobb. Jó barátságban vagyok a vezetőkkel, a játékosokkal, szinte hozzátartozok a gárdához. Fodor Pali, a szakosztályvezető, vagy „Galamb” (Zay, a szerk. megj.) értesít az utazás időpontjáról. Egy papírra ráíiják, hogy mikor indulnak, hol vesznek fel, és bedobják a postaládámba. Nagyon szeretem a játékosokat, úgy érzem, ők is szívesen lámák. Nálam minden évben szüretelnek a futballisták. A segítségüket nemcsak étel- lel-itallal viszonozom. Az idén is megjátszottam a részükre a totón egy 7 ezer forintos variációt, de nem nyert. El ne felejtsem, a totó a másik nagy szórakozásom, 1947-tői nem hagytam ki egy hetet sem. Elképzelhető, hogy mennyit fizettem azóta erre a játékra, de összesen nem nyertem vele 100 ezer forintot. Most hetente 500 a beugróm. Persze, a játékon és a szórakozáson van a hangsúly ebben is. Minden reggel kezembe veszem a tollat, hogy adminisztráljam a dolgaimat, tippelgessek. Amióta Bélapátfalvára járok, minden változást írok a csapat életében. Vissza lehet keresni a játékosok, az edzők adatait. Más csapatokkal is kapcsolatban vagyok, jártak már nálam a hevesiek, a nagyrédeiek, a recskiek, és még ki emlékszik már a többiekre, amikor meghívtam őket egy pohár borra. Lehet, hogy ez részemről sok alkalmazkodással jár, de engem ez éltet. A feleségem még tőlem is jobban izgul, hogy le ne maradjak, amikor utazunk. Bármennyire fontos a szüret, én azt is otthagyom a meccs miatt, de ez soha nem okozott problémát. Többnyire előre alkalmazkodok a sorsoláshoz, annak idején a két fiam esküvőjét is úgy igazítottuk, hogy ne ütközzön az én programommal. így is teljes a családi béke. Nyugdíjasként sem tétlen- kedek, jó egészségben érzem magam, erővel is bírom a munkát. Ötven éve vágok pincét. A Szépasszony-\öÍgy nagy körében minden második vágat az „enyém”. A magam gazdája szeretek lenni, a sorsomat én irányítottam mindig. Voltam ugyan 17 évig tsz-tag, de akkor is kértem inkább magamnak földet, és azt műveltem. Amit tsz- nyugdíjasként kapok pénzt, az a totóra, a Sportfogadásra, a Nemzeti Sportra meg a Heves Megyei Hírlapra elég. Télen-nyáron van dolgom. Rendben tartom a boraimat, a hordókat is egyedül mozgatom. Ihatnék kedvemre, de a bort csak kóstolgatom, igazából a sört szeretem... Talán előre jelezhettem volna: Bandi bácsival a pincéjében beszélgettünk, mert ezúttal üzenet útján találkoztunk. Miközben forgattam a tollat, egy pohár vöröset, majd azért, hogy a színessel megfestett torkomat tisztítsa, egy pohár fehéret nekem is el kellett kortyolgatni. Legalább ennyit az „Isten éltesse” mellé András napján, legfeljebb ennyit, hogy el ne ferdítsük az igazat. Lejegyezte és lefotózta: Fesztbaum Béla Bandi bácsi az elmaradhatatlan kerékpárral érkezik Gerendás szálkája... A sors és a sorsolás úgy hozta, hogy a most folyó 1995-%. évi OB I.-es férfi vízilabda-bajnokságban a lehetséges tizenegyből csak négy mérkőzést játszhatott a Bárány-uszodában az ÚVMK-Eger. A sors, hogy nincs fedett uszoda Egerben, a sorsolás, hogy a jövő évi olimpia miatt valójában 1995-96 telén zajlik a sportág hazai bajnoksága. A szinte egy esztendőre elköszönő meccsen a BVSC- Westel, egyik nemzetközi kupacsapatunk vendégeskedett az egri nyitottban. Késő őszies, már didergős volt az idő, az eső is permetezett, mintha az égiek is siratni akarták volna a búcsúzót, a tizennyolc bajnoki meccsre távozót. A Szőnyi útiak, ha mostanság nem is annyira félelmetesek, mint korábban, mégis a nemzetközi élmezőnyhöz tartozó, olimpiai aranyra is esélyes magyar vízipóló külföldön is elismert reprezentánsai - természetesen győzni jöttek Egerbe. Pesties magabiztossággal játszottak, nagyvonalúan vették tudomáIzgalmas pillanatok a kapu előtt, s a végeredmény: góól! sül, ha Áncsánék betaláltak, a világ legtermészetesebb dolgának tartották, ha ők növelték előnyüket. Minden ment a maga útján, na persze a medence vizén, teltek a negyedek, kimaradtak és kihasználódtak az emberelőnyös helyzetek, hárítottak a kapusok, vagy nyúltak maguk mögé nagy bosszúsan a víziportások. Nem játszott rosszul az egri csapat október utolsó vasárnapján, sőt sokkal jobban tette a dolgát, mint előtte egy nappal, amikor esélyes volt, és csak nagy keservesen „hozta” a meccsét az OSC ellen. Maradjunk azonban a BVSC-nél. Ott, hogy hátravolt még egy negyed, tiszta hét perc, és a vasutasok vezettek 12-9-re. Nagyon kevesen bízhattak abban, hogy ezen a meccsen még pontot is szerezhetünk, noha az első negyed is Tóth Péterek sikerével zárait, hiszen 4—2-re nyerték azt a játékrészt, ám a harmadikat 5-1-re a vendégek. Ancsán „Cica” vezérletével azonban elővették fürdőnadrágjuk zsebéből minden tartalék energiájukat az egri pólózók, és szívet melengető, hatalmas lelkesedéssel harcolva döntetlenre (13-13) alakították a végeredményt, vagyis 4-1 -re nyerték a negyedik negyedet. A fővárosiak későn kapcsoltak, már nem tudtak ritmust váltani, elide- geskedték az összes lehetőségüket. Tóth Kálmánék fülig érő szájjal, Varga Zsokék lógó orral kászálódtak ki a medencéből, az érzelmek kiviláglottak a tekintetekből, és ráültek az arcokra. Egy ember kivételével mindenki megbirkózott boldogságot, illetve csalódást keltő érzelmeivel, Gerendás György, a vasutasok edzője azonban „kiborult”. Pontvesztésüket a játékvezetők nyakába „varrta”, méghozzá minősíthetetlen hangon. Még övéi sem tudták csillapítani szakvezetőjüket, akivel képtelenség volt elfogadtatni, hogy az emberelőnyös helyzetek kihagyásáért csak magukat okolhatják. Minket a munkánk kötelezett, távozóban még a Petőfi téren is hallhattuk a szűnni nem akaró dohogást. Persze, az sem tudta bennünk kétségessé tenni, hogy megérdemelten szereztek pontot pólósaink a BVSC-től. Amivel az őszi lombhulláskor egy szálkát kapott Egerben Gerendás... (fesztbaum) Domoszló hárommilliót érő labdarúgója Korából (29) adódóan, tudását tekintve még nyugodtan futballozhatna az NB I.-es labdarúgó-bajnokságban. Nyáron azonban egyik élvonalbeli klubtól sem keresték meg, ő viszont ajánlkozni nem akart - ez soha nem is volt rá jellemző -, gondolt egyet, és felhagyott a profiskodással. Hét év után (150 NB I.-es szerepléssel és 13 góllal a lábában) visszaköltözött pályafutásának kiindulóhelyére, Domoszlóra, ahol az őszi 6. forduló óta játszik a megyei II. osztályú csapatban. Horváth László - mert róla van szó - életében lezárult egy időszak, amelynek tapasztalatairól a minap faggattuk.-A Horváth név alapján nem biztos, hogy mindenkinek azonnal beugrik, kiről is van szó. Kérlek, mondd el pályafutásod állomásait?- A domoszlói felnőttcsapatból /985-ben igazolt le az akkor még NB III.-as Hatvani KVSC, ahol egyéves szereplést követően a Honvéd Papp József SE-be vitt az utam a katonai szolgálat idejére. Az NB /.- be, pontosabban Békéscsabára /987-ben kerültem. Ebben nagy szerepe volt Csank Jánosnak, aki felfedezett és egyengette pályafutásomat. Elsősorban neki köszönhetem, amit a labdarúgásban elértem. A Viharsarokban eltöltött négy év után követtem mesterem Vácra, ahol 1993-ig játszottam. A ’93-94-e s bajnoki évben a Parmalat FC-nél és profi pályafutásom utolsó évében Békéscsabán is kölcsönjá- tékosként szerepeltem.-A kölcsönadásokból arra lehet következtetni, hogy az utóbbi években nem nagyon kapkodtak érted a csapatok.- Magamat sosem próbáltam eladni, mindig úgy voltam vele, ha valakinek kellek, az úgyis megkeres. Nos, ez az idén nyáron nem történt meg. A különböző mutatók szerint megállapított értékem 3 millió forint körül mozgott, kölcsön pedig 7-800 ezer forintért adtak volna egy évre. Sokáig vártam, hátha sikerül valahová szerződnöm, aztán mivel senki nem jelentkezett értem, úgy döntöttem, nem erőltetem a továbbiakat. László Attilának, a Vác technikai igazgatójának közreműködésével megszűnt profi státusom, és így visszatértem Domoszlóra. —A kör úgy látszik, bezárult.-Befejeződött egy időszak az életemben, ami sok kellemes élménnyel gazdagított, ám elmúlt, és lezártam magamban.- Nem sajnálod, hogy ilyen hamar pontot tettél pályafutásod végére?- Különösebben nem foglalkozom ezzel. Mindig is saját fejem után mentem, a döntés az én kezemben volt. Talán ha a családi hátterem másként alakul.... Fiatalon kellett volna megnyugtató körülményeket teremteni, de most már mindegy. Igazából belecsömörlöt- tem ebbe az egészbe, ami körülveszi a magyar futballt. Mostanság még a tévében se nézem meg a meccseket, tudom, hogy mi van a kulisszák mögött, és a sok piszkos dolog taszító számomra. Sajnos, a magyar foci jelenleg nagyon gyenge, kevés a jó játékos, és nem fordítanak elég figyelmet az utánpótlásra. Azt meg gondolom, mondani sem kell, hogy mennyire elanyagiaso- dott.-Nem a keserűség beszél belőled?- Amíg benne voltam, addig is így láttam, más kérdés, hogy nyilván furcsán hangzott volna. Az igaz, hogy nem vittem sokra, nincs, amit felmutathatnék pályafutásom „ter- méke”-ként. Nem rendelkezem lakással, kocsival vagy félretett pénzzel. Amit kerestem, azt feléltem. Jelenleg szüleimnél lakom élettársammal és annak gyermekével.- Elég lehangoló, amit mondasz. Mihez kezdesz most?- Tanult szakmám szobafestőmázoló, ennek gyakorlására azonban a futball miatt eddig még nem került sor. Egyelőre tavaszig várok, aztán majd meglátom, mihez kezdek. Futballra nem gondolok, megelégszem annyival, hogy a domoszlói csapatban pá- Horváth László lyára lépek hétvégenként. Nem tervezem, hogy visszatérjek a magasabb szintű labdarúgáshoz.-Készítettél már számvetést, hogy mit hagysz magad mögött?- Büszkeséggel tölt el, hogy tagja voltam az /988-ban Magyar Kupa győztes Békéscsabának. A Váccal nyert két bajnoki ezüstérem is nagy örömet jelentett, ugyanígy a kupamérkőzéseknek köszönhető külföldi pályára lépések, melyek közül a Benficával, a Dinamo Moszkvával és a Groningennel játszott találkozó emelhető ki. Ezek örökre megmaradnak bennem, a többire viszont felemás érzésekkel gondolok.- Domoszlón hogyan fogadtak?-Szívesen láttak a csapatban, gondolták, hogy tudok majd a csapaton segíteni. (Amióta Horváth játszik, a Domoszló csak egy mérkőzésen kapott ki, az „újonc” 4 gólt szerzett és 5 alkalommal került a jók közé - A szerk.) Jó a viszonyom az edzővel, Szabó Istvánnal, akivel ifjúként még egy csapatban játszottam. A fiatalokkal is megvagyok, próbálom segíteni őket, hogy minél eredményesebbek legyünk. Itt mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül, tényleg csak a játék kedvéért rúgom a labdát, ami jelenlegi helyzetemben maximálisan kielégít. Amikor profiként futballoztam, a labdarúgás és a mozgás lehetőségén túl számomra arra volt jó, hogy bizonyítsam magamnak: jobb vagyok az ellenfélnél, le tudom fumi, fejelni, vagy ki tudom cselezni. A közönség és egyebek nem érdekeltek.-Nem kacérkodsz esetleg edzöséggel, vagy tudásod sportvezetőként való kamatoztatásával?-Amíg lehet, játszom, de sem edzői sem sportvezetői ambícióim nincsenek, éppen a korábban említettek miatt. Normális körülményeket szeretnék teremteni családomnak, különös vágyaim nincsenek... Bódi Csaba
