Heves Megyei Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-25 / 277. szám
Mintegy negyedszázada találkoztunk először... Dr. Somos Lajos egri, Ady Endre úti otthonában fogadott. Abban a szerény, praktikus berendezésű, puritán hangulatot árasztó kis szobában, ahol élt, munkálkodott. Zavartan méregetett. Aztán némi töprengés után lefegyverző őszinteséggel indokolta bizonytalanságát:- El kell mondanom - akkor is, ha a tervezett riport emiatt nem készül el mindig is istenhívő voltam, s az is maradtam. Azok a tiszta szemek választ vártak. Örültem, hogy megnyugvást kelthettem benne.- Miért lenne ez akadály, hiszen én is így vélekedem, legfeljebb nem verem nagydobra... Ekkor született meg az a harmónia, amely szellemi kapcsolatunkat léte fogytáig meghatározta. Utána számos téma hozott össze bennünket. Mindig a megfelelő, az annyira óhajtott, a semmi mással nem pótolható hullámhosszon. Sokszor beszélt pályájának fordulóiról, hozzásegítve egyéniségének feltérképezéséhez. Áldozathozatalra született. A szegények hadából indult, s az itt kapott útravalót soha nem feledte el. Osztályrésze lett a siker, eljutott a csúcsokra, ám soha nem az elismerés, hanem az elvégzendő feladat izgatta. Hatott rá a nemesveretű irodalom varázsa. Tanítóképző intézeti tanárként, majd igazgatóként önképzőkörökön plántálta a felnövekvő nemzedékek lelkűidébe a Szép, az Igaz iránti olthatatlan szomjúságot. Diákjai rajongtak érte. Ez érthető, hiszen - s ez már ezernyi titkának egyike volt - partnernek, alkotótársnak tekintette őket, s azt vallotta, hogy a Mester kötelessége az értékek felkarolása, csiszolása, illő foglalatba helyezése. Ennek az ügynek akart szolgálója lenni. Kioltva magából mindenféle érvényesülési és karriervágyat, nyers önzést, gyomorfacsaró törekvést. Tanulmányokat, könyveket írt. Ezek ma is aktuálisak, hiszen Valóságból szerzett tapasztalatokra építette ötleteit, javaslatait. Később megpróbáltatások regimentjével kellett megbirkóznia. A Rákosi-diktatúra szinte fizikailag törte meg. Adottságait ugyan becsülték, de pálfordulást vártak tőle, azt, amire nem volt hajlandó. Szenvedséges töprengés után karakterét nem sértő kompromisszumra hajlott, hiszen némasága másokat károsított volna. Hamarosan otthonosan mozgott az úgynevezett szocialista pedagógia berkeiben is. Ismertük egymás nézeteit, ezért a különböző rendezvényeken cinkosan összemosolyogtunk. Élveztem azt a bravúros kötéltáncot, amit folyvást produkált. így kellett tennie, hiszen csak ekképp patronálhatta a hátrányos helyzetűeket, így szervezhetett hatékony mozgalmat felzárkóztatásukra az az egykor kisemmizett családból rajtolt hajdani ifjú. Birkózott Makarenkóval is. Erényeit illett emlegetnie, holott tisztában volt azzal, hogy az egész feltupírozott ideológiai smafu, hiszen az áldott tehetségű tanárok évszázadok óta gyakorolták az efféle hivatást. Diszkréten jelezte is a méltán nagy neveket, s emlegette a névteleneket is, akik folyvást a hivatásra esküdtek. Mindössze a látványosságról, a csinnadrattáról mondtak le. Akárcsak ö.- Tudod, nem az érdem a fontos, hanem az, ha mentőövet nyújthatunk azoknak, akik erre rászorulnak. Szólt ars poeticájáról is. Nem fellengzősen, hanem egyszerű szavakkal operálva.- Mindig azt hirdettem, hogy szeretettől áthatva kell követelni. Azért, mert becsülöm a rám bízottakat, azért, mert tisztában vagyok azzal, hogy tőlem is függ: milyen jdnőttekké nőnek, milyen szokások, normák, vonások rögződnek beléjük. Minderről persze lehet szakzsargonban értekezni, de hát az ilyesmi ködösítés. Különösképp akkor, ha nem érezni a szólamok mögött a hétköznapok lüktetését. Nyugdíjasként is aktív maradt. Nem állhatott félre, mert érezte: számítanak rá, igénylik tanácsait, s azt a veretes tudást, amit az évtizedek során összegyűjtött. Kizárólag azért, hogy az mások javára kamatozzék. Joggal nevezhették volna a nevelés professzorának, mégis mindenki Lajos bácsija lett, aki egyszer sem utasította el a hozzá fordulókat, aki nem hivatkozott korára, az azzal járó fáradtságra. Kimeríthetetlen erőtartalékaiból bárkinek jutott, mert folyvást feltöltekezett. Aktív természetjáróként nemcsak a hegyek-völgyek békéje formálta mindig újjá, hanem a törvényszerűen vissza- sugárzó tisztelet is. Mindmáig hálás vagyok azért, hogy a Magyar Pedagógiai Társaság megbízásából egy munkásságát méltató kötettel hajthattam fejet magvas szorgoskodása előtt. Azt sem felejtem el, hogy ott lehettem a 80. születésnapja alkalmából rendezett meghitt ünnepségen, amelyen ott voltak tanítványai, kollégái, helyi és országos hírességek. Neki dukált a „korona”, mégis tiltakozott az ellen, hogy főszereplő legyen. Úgy adomá- zott, csevegett, hogy mások erényei villóddzanak. Csodát produkált, hiszen valamennyien otthon éreztük magunkat. Annak a „hajlékában”, aki úgy osztogatta krőzusi kincseit, hogy sose tekintsék ellenszolgáltatást váró ajándékozónak. Rám hunyorított, szemvillanása arról vallott, hogy mindent neki köszönhet. Annak a Teremtőnek, akitől soha nem pártolt el, akihez mindvégig hű maradt, akinek remekmívű hangszerévé vált. Aztán csendesen elment... Nem végleg, mert onnan is üzen. Mindazoknak, akik testamentumát örökzöldnek tekintik, s vállalkoznak arra is, hogy továbbfejlesszék, gazdagítsák. A nyiladozó Értelem javára... Pécsi István Sokkoló sok a nincstelenségben 4Jzubjektív SIRÁNKOZIK a nagy pénzintézet, mert kedvezményes lakáshiteleinél kiderült, hogy jogtalan volt a kamatemelés, s az igazságtalanul bezsebelt kü- lönbözetet vissza kell fizetnie a pórul járt polgároknak. Képtelenségnek tűnik számára segítség nélkül igazodni az ítélethez. Csak akkor lehetséges ez - mondja —, ha az állami költségvetés átvállalja a váratlan terhet. Őszintén sajnálnám a nagy pénzintézetet, ha nem ismerném jobban, a legkisebb tudomásom sem lenne packázá- sairól. No meg a költekezéseiről! Szükség sincs az alaposabb körültekintésre, akár közelebbről is tapasztalhatom meglepő pazarlásait. Könnyű szívvel vásárol az eladó vételi áránál lényegesen drágábban ingatlant irodaháznak. S az előző gazdánál is ilyen célokra szolgált épületre - mint hallani - ráfordít még egy csomót! Mivel: van miből... Az elbukott, mintegy 2f milliárd forintot azonban szigorúan követeli az államtól. S nem ő az egyetlen, aki a markát tartja, ha a gazdálkodásába valami hiba csúszik, esetleg éppen az emlegetett pocsékoláshoz hasonlók miatt. Akár egy kisvárosban is több bank építkezik igencsak irritálóan manapság. A jámbor polgár meg csak tátja a száját, amikor észreveszi! Nem győz csodálkozni, hogy az a palota, amit eddig annyian irigyeltek, miért éppen a pénzintézet számára lett egyszerre oly alkalmatlan, hogy szinte csak a külső falai maradhatnak, s többnyire átalakul, megváltozik, kap még egy sor „csicsáf’. Tudom, hogy ki-ki azt kezdhet a tulajdonával, amihez éppen kedve tartja. Építheti, szépítheti, ha nem ütközik szabályba. Azt is megértem, hogy a bank az üzleti világ igen fontos színtere, s ilyenformán nem lehet akármilyen. A küllem is fontos, hiszen a partner ebből szerzi az első benyomásokat. Gondolom azonban, hogy talán mégsem bánnák sokan, ha valamivel szerényebb külsőségekkel is beérnék bankjaink, fölösleges pénzeiktől a legkevésbé sem rongyrázó vásárlásokkal, alakítgatásokkal, építkezésekkel próbálnának megszabadulni. Nagyon tudnám tisztelni őket, ha jószántukból is például kamatcsökkentéssel igyekeznének meg-megcsapolni túlzottnak talált bőségüket, s kevesebbet kunyerálnának az államtól a működésükhöz. HA PEDIG sírniuk kell - gyorsan bezárnák a „boltot”... Gyóni Gyula A főorvos felháborodása Mindketten tettük a dolgunkat, a főorvos úr is, én is. Mégis, akaratlanul is kiváltottam a haragját, s utólag igazat adtam neki. Nem irigylem a főorvos urat. Lehet, hogy fáradt volt már az egész heti hajtástól, talán - hosszú ünnep lévén - otthon terveztek valami családi programot is, ami az orvos hivatásából eredő kötelezettségek miatt amúgy is mindig a levegőben lóg. Ráadásul az is nyugtalaníthatja, ami most az egészségügyben van, fizetni nem tudnak, s még a kis létszámot is csökkenteni kell. Még az is lehet, hogy felbosszantotta valamelyik munkatársa, vagy épp csak nyugalmas hétvégére vágyott. És akkor... akkor behoztak az országúiról két beteget, két embert, akik talán még fél órával ezelőtt makkegészségesek voltak. Most pedig vérzó sebek, kificamodott karok, lábak... Képzelem, hogy a főorvos úr mindent megtett értük. A személyzet, a kollégák azonnal vészhelyzetre kapcsoltak, minden, de minden olajozottan ellátva, a sebek bekötözve. S ott a két jajgató sérült. Bizonyára siettek valahova, valamiért, s most az sincs elintézve, ráadásul itt ez a tragédia! A főorvos úr nyugtatja őket, közben magát is, mert nem lehet, soha nem lehet eléggé felfogni, megérteni, hogy ezek a balesetek miért következnek be. S akkor cseng a telefon. A vonal végén a napilap ügyeletese. A főorvos úr megpróbál higgadt maradni, de hogyan is lehetne az, hiszen itt az a két ember élet-halál között. Az újságíró pedig kérdezi, kik azok, hány évesek, mi a bajuk, mikor gyógyulnak? A főorvos úr rövid, pattogós válaszokat ad: egy férfi és egy nő, a sérülés nyolc napon túli, elég legyen ennyi. Senkinek semmi köze hozzá, a maguk baja, a maguk nyomora, nem idevalósiak... Elszégyellem magam, elgondolom, mi lenne, ha én feküdnék ott a kórházi ágyon, valószínűleg nem örülnék, ha másnap még a nevem is ott állna az újságban a baleseti hírek között. Mindketten tettük a dolgunkat. A tudósításom két mondattal rövidebb lett, de ez megért egy tanulságot. Jámbor Ildikó Visszatérnek a régi háztetők Gyakran látni manapság, hogy évtizedekkel előbb emelt házak, középületek lapos tetőszerkezetén mindig talál kiigazítanivalót a jelenkor. Javítanivalót? Ennél többet! Teljes felújítást a régi visszahozatalával. Egy újra régit? A csőd fenyegető árnya? Avagy valamit rosszul csináltunk a múltban? És most korrigálni kell? 1 Ha ezt felismerjük, bizony: fejlődés. Sokéves tapasztalat szerint a lapos tetőszerkezet nem vált be. Karbantartása nehézkes, hosszú távra költséges; szinte kiszámíthatatlan, mindig előbb ázik be, mint gondolnánk. Ahol lapos a tető, ott mindig baj van a kréta körül. Bár a kréta nem a tetőn található, mégis beázik idő előtt, tetemes károkat okozva a lakóknak, alkalmazottaknak. De, hogy ne csurogjon a födém alatt kuksolok nyakába a víz, új megoldást találtak a szakemberek valami régi visszaálmodásával. A lapos tetőre ismét visszaépítik a jól bevált kúp alakú tetőszerkezetet. Erről könnyen lehat az eső, de leolvad a hó is. Egerben a sokadik középület feje fölé kerül cserép- tetős védőburkolat, megszokott „A”-betűs alakjával. A régről ismert tetőemyő alatt nagyobb biztonságban érzi magát, aki háborítatlanul akarja befejezni a munkát. így nem csepeg nyakába a víz, nem szivárog a falakon az alattomos nedvek erezete, nem áraszt áporo- dott szagot a fel nem száradó salétrom, nem rajzol térképet a támadó szivárgás, de más ártalmas veszedelmek sem leselkednek a gyanútlan dolgozókra. Nagy megnyugvást, biztonságérzetet nyújt az ilyen felújított tetőszerkezet, és előreláthatóan hosszú időre kitart. Nem is kell nagyon mélyre nyúlni a zsebben, sokáig fog szolgálni, megbízhatóan, tisztán és kitartóan, ahogyan évszázadok óta tette. Nemzedékek válthatják egymást a jó tető alatt, és különböző korszakok is kezet foghatnak egymással a föléjük emelt hajlékban. Tudjuk, hogy a tető a legfontosabb egy álló épület életében, mert mindent felülről kezd ki az idő vasfoga, és mállasztó, bomlasztó munkája mindig az alapok felé halad, éppen ezért nem ártana az alapok alá is nézni, hogy jó fundamentumra kerül-e a jó tető? Gál Elemér
