Heves Megyei Hírlap, 1995. november (6. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-02 / 257. szám

2. oldal 1995. november 2., csütörtök Megyei Körkép Tegnap reggel megkezdődött a termelés az új csarnokban FOTÓ: TEMESVÁRI ERZSÉBET Újabb munkahelyek Hevesen Negyven új munkahellyel bő­vült a hevesi Cipő Kft. A helyi vízművek tágas ebédlőjéből kialakított üzemcsarnokban - ahová a legkorszerűbb cipő­ipari gépeket telepítették - tegnap reggel indult meg a termelés, újabb elhelyezkedési lehetőséget biztosítva ezzel a városban és a vonzáskörzeté­ben élő nők számára. Mint azt Molnár Jenő ügy­vezető igazgatótól megtudtuk: az 1992-ben 30 dolgozóval megalakított olasz-magyar vegyes vállalkozás cipőfelső­rész-készítéssel foglalkozik. Az időközben 107-re gya­rapodott kollektíva eddigi munkájának elismerése, hogy lehetőséget kaptak újabb munkahelyek létesítésére, és ezáltal a kft. a város egyik meghatározó munkahelyévé válhatott. Ha a most munkába állók sikeresen elsajátítják a szakmai fogásokat, úgy leg­alább egy évig biztos megél­hetésre számíthatnak. Az olasz partner által szállí­tott alapanyagból naponta ezer pár cipőfelsőrész készül bér­munkában, amelynek biztos értékesítési lehetősége van az igényes tőkés piacon. (h. budai) Gyöngyös és Kézdivásárhely újabb megállapodása Vállalkozási centrumot létesítenek Székelyföldön November 3-tól 5-ig Gyógyító meditáció Egerben Nincs hideg, a hajléktalanok nem keresik az éjjeli menedéket Pályaválasztás előtt Nyitott kapuk a Lenkey-gimnáziumban A katonai pálya iránt érdeklődő 7-8. osztályos fiúkat, pedagó­gusaikat és szüleiket várják az egri Lenkey János Honvéd Gimnáziumba november 6-10­ig­A 14 évesekre váró közelgő januári pályaválasztást szeret­nék megkönnyíteni azzal, hogy lehetőséget biztosítanak a tanu­lóknak az iskola és a katonai pálya megismeréséhez. A Nyitott kapuk rendezvény- sorozatának keretében egy héten keresztül - mindennap reggel 8-tól 17 óráig - kaphat­nak betekintést az érdeklődők az intézmény életébe. A reálgimnáziumban ebben az időszakban tanácsadással is szolgálnak, így például meg­tudhatják: milyen feltételei vannak a beiratkozásnak, s mi­lyen követelményeket kell telje­síteni ahhoz, hogy sikeres le­gyen a felvételi vizsga. A Lenkey János Honvéd Gimnáziumban a gyerekek ki­emelt óraszámban sajátíthatják el a reáltantárgyakat - így a ma­tematikát és a fizikát -, két ide­gen nyelvet, továbbá a testneve­lést. Mindezek biztosítanak ugyanis lehetőséget a későbbi felsőfokú tanulmányok folyta­tására. Az említett időponttól elté­rően - előzetes bejelentés és egyeztetés alapján - is várják a pályaválasztás előtt álló fiata­lokat az egri tanintézményben. Rajzverseny az egészséges fogakért Az óvodás és általános iskolás korú gyerekek részére a Heves Megyei Gyermekfogászati Pre­venciós Bizottság rajipályáza­tot hirdet, melynek témája az egészséges fogak megőrzése. A gyerekek 14 éves korukig vehetnek részt a versenyben. A pályamunkák beküldésének ha­tárideje november 27. Az eredményhirdetésre december 7-én kerül sor. A rajzokat a Barkóczy út 15. szám alá kell beküldeni, s a bo­rítékon feltüntetni a pályázat címét: Az egészséges fogakért. Január 1-jétől: Kútlezárás Dormándon Január elsejétől Dormándon több közkutat lezárnak. A kép­viselő-testület kikéri a lakosság véleményét, de kénytelenek erre a lépésre szánni magukat, mert éves szinten 350 ezer fo­rintot fizet a falu a vízért. így talán 100-120 ezer forintra csökkenthető az összeg. (Folytatás az 1. oldalról) Gyöngyösön sem jelentkeztek még tömegesen éjjeli menedé­kért. A húsz férőhelyes átmeneti szálláson már tizennyolcán vannak, s ez a létszám még emelkedhet.- A tapasztalat azt mutatja - mondja Tar Józsefné, a Szociá­lis Otthon vezetője -, hogy no­vember közepén várható a lét­szám növekedése, amikor a Mátra kunyhóiból behúzódnak a városba. Ennek ellenére ­Dobóruszka kis szlovákiai tele­pülés, az egriek nevezetessé lett várvédő kapitányának egykori szülőhelye. A hős várkapitányt falujában 1572-ben helyezték örök nyu­galomra, és sírját vörös már­ványlappal fedték. Az emlék­művet, legalábbis annak kö­zépső részét a húszas években mivel a jelentkezők száma évek óta nem emelkedik - nem szá­mítanak az ellátás területén ne­hézségekre. Hatvanban is hasonló a helyzet. Bár éjjeli menedék nincs, a családsegítő intézetben napközben melegedési lehető­séget - egy pohár tea és egy szelet vajas kenyér mellett - tudnak biztosítani. A városban egy hajléktalan van, aki visszatérő vendég évek óta. A többiek inkább átmeneti­Magyarországra szállították, az egri várba. Az elmúlt években egyre szorosabbá vált a kapcsolat Dobóruszka és Eger között. Szóba került a testvérvárosi kapcsolatfelvétel is, de ezt a közgyűlés elvetette. A közelmúltban a szlovákiai magyarok szervezete, a Cema­leg tartózkodnak Hatvanban - tudtuk meg Zsin’ay Katalintól, a családsegítő intézet igazgató­jától. Tavaly összesen három ember volt, akit továbbküldték éjjeli menedékre úgy, hogy az utazás költségeit a polgármes­teri hivatal biztosította. Ez a lehetőség az idén is megmarad, s remélik, hogy az élelmet, ruhát kérők száma sem haladja meg a tavalyi átlagot. (szuromi) dók kérésére az egri múzeum­ban elkészítették a márvány fe­dőlap hiteles másolatát, s azt visszaszállítják Dobóruszkára, ahol ünnepélyes keretek között adják át a helyi lakosságnak, majd november 18-án, szomba­ton az egri és kassai érsek kö­zösen szenteli fel a síremléket. (bor-i) Nemrégiben gyöngyösi delegá­ció látogatott az erdélyi Kézdi- vásárhelyre. A két város pol­gármestere kézjegyével látta el azt a szerződést, amely hivata­lossá tette a több évre vissza­nyúló kapcsolatot. Az ünnepélyes ceremónia mellett üzleti tárgyalásokra is sort kerítettek - tudtuk meg Matus Miklóstól, aki számos társával együtt a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamarát is képviselte. Mint elmondta: elvi megál­lapodást kötöttek az ottani ka­mara elnökségével. A tervek szerint Heves megyei beruhá­zásban épül majd meg Kézdi­vásárhely belvárosában a Szé­November 3-ától 5-ig három­napos országos buddhista medi- tációs programsorozatot tarta­nak Egerben. Az érdekes kíná­latról Oros Józsefet, a megye- székhelyi csoport vezetőjét kérdeztük. Pénteken - 18 órától a Me­gyei Művelődési Központban - nyilvános előadással kezdünk. Az érdeklődőket Wolfgang Po- ier, dán származású tibeti ta­nító tájékoztatja arról, hogy miként szabadulhatunk meg zavaró érzelmeinktől, a félté­kenységtől, a mohóságtól, a ha­ragtól, a büszkeségtől, a gőgtől. November 4-én és 5-én - a Mezőgazdasági Szakközépis­kolában és Szakmunkásképző Intézetben, a Mátyás király út kelyföldi Vállalkozási Centrum. Erre a célra az erdélyi város in­gyenes használatba ad egy ro­mos műemlék épületet. A fel­újítást követően ezt kereske­delmi kirendeltségként haszno­sítják majd, illetve a gyöngyösi vállalkozók nyitnak benne üzle­teket, amelyeknek fontos sze­repet szánnak, hiszen Három­szék, Kovászna és Hargita me­gyéket látná el itteni áruval. Az épület rekonstrukciójá­nak tervdokumentációja már készül, a küldöttséggel utazó Hiesz György parlamenti képvi­selő pedig megígérte, hogy személyesen jár el az állami céltámogatás érdekében. (nagy) 52. szám alatt - azokat fogad­juk, akik el akarják sajátítani a sajátos keleti gyógyítással ösz- szefüggő teendőket. Meggyőződésem az, hogy senki sem csalódik, hiszen megismerkedhet egy olyan er­kölcsi nézetrendszerrel, amely voltaképpen a szeretettanra alapoz, azaz jó szándéktól ve­zérelt tanításgyűjtemény. Kétségtelenül szokatlan vi­lág azok számára, akik még nem tájékozottak kellőképpen, ám ha nyitottak, akkor minden­képpen gazdagodnak. Nemcsak a hétköznapok során hasznosít­ható, továbbadható tárgyi tu­dásban, hanem - és ez nagyon fontos - lelkiekben is. (pécsi) Segítséget kérnek az állatok Jó volna egy meleg vacok... ...mert reggelre elgémberednek tagjaink - olvashatjuk ki azok­nak a kutyáknak a szeméből, akik az egri állatkórházban kaptak menedéket. A kennel, amiben tartják őket - mindaddig, míg gazdájuk nem kerül -, alkalmatlan téli menedékhelynek. A kutyusok gondozója (egy melegszívű lány, aki szerény­ségből hallgatja el a nevét) elmondta: dr. Suszták Béla állator­vos, az Imperial Bt. (volt állatkórház) tulajdonosa ajánlotta fel a ketreceket a kóborlók átmeneti szállásaként. Itt kapnak helyet azok a csahosok, akiket az állatvédők találnak meg és hoznak be. Jelenleg négy tacskó-szerűség vár szebb napokra. A szeren­csétlen kis jószágok ugyan fedelet kaptak a fejük fölé, ám „lak­osztályuk” rácsain átsüvít a szél, az aljzatbeton pedig oly hideg, akár a jég. Amennyiben valaki felajánlana számukra néhány deszkát, két bála szalmát, máris otthonosabb lehetne a ketrecük. Amiről viszont álmodni sem mernek: ha valaki kutyaólakkal lepné meg az intézményt. S az élelem is kevés... De a legnagyobb igény szerető gazdikra volna. Az állatvédők az Ersekkertben várják minden vasárnap délelőtt 10-től azokat, akik befogadnának otthonukba egy négylábú barátot. (négvessy) Dobó István síremlékének márvány fedőlapjáról A másolat Dobóruszkára kerül A hivatalos krónika nem sokat jegyzett fel Lukás bámulatos haladásáról a katonai pályán. A hadügyminisztérium poros ak­tái közt csak előléptetések, megbízatások, funkcióváltozá­sok, kitüntetések és rövid jel­lemzések fekszenek egymáson a vaskos dosz- sziéban, de az utókor számára feljegyzéseket készített Svejk, a derék katona, hogy hiteles kép maradjon az egykori Lu­kás főhadnagy csodálatos pá­lyafutásáról. Hát ő jegyezte fel a maga módján sajátos stílusában. Va­lahogy így: „Október, süt a nap. A kutyák azt gondol­ják az utcán, tavasz van. Lukás főhadnagy úr boldog, hogy már nem analfabéta. Ezredesek gratulálnak neki, ebédet adnak a tiszteletére. Olyan sokan dongják körül az én főhadna­gyomat, hogy nincs ideje fo­gadni jókívánságaimat. Egy kicsit megfeledkezett arról, hogy sok mindent nekem kö­szönhet, de annyi fényes ru­hájú tiszt között ostobaság volna rám is gondolni. Még mindig október, de hi­deg van. Hiába süt a nap. A fő­hadnagy úr megtiltotta, hogy felkeressem, mert tanul. Vizs­gára készül. Sok új dologgal tömi a fejét. Ideges azért is, ha főhadnagy úrnak szólítom. Vegye tudomásul, engem min­denki elvtársnak szólít, rivallt rám, és ezután én is elvtársa- zom, de azért is haragszik. Azt mondja, gúnyolódom. Romla­nak megint az idegei. Lehet, hogy orvoshoz viszem. Erős november, zimankós idők járnak. Leeresztették a vasfüggönyt. Csak azt nem közük, hogy kik? Kelet és Nyugat vetélkedik ezért, egy­másra mutogatnak. Kevés sza­badidőmet is Lukás elvtársra áldozom. Az egyenruháit sétál­tatom oda-vissza a szabóhoz. Már alig győzöm. Reggel még főhadnagy, de estére százados. Cserélni kell a rangjelzéseket. Holnapután őrnagyot csinálnak belőle, most törzstiszti tanfo­lyamra jár. Akkor ismét lesz dolga a szabónak. Nem hittem volna, hogy nálunk ilyen gyor­san mennek a dolgok, nemhi­ába fejlődő ország vagyunk. November 7. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom ünnepe. Mintha Prágába költö­zött volna Moszkva. Annyi a vörös zászló sarlóval és kala­páccsal, hogy a csehszlovák zászlók kékjének, fehérjének és kevés pirosának alig jut hely ebben a nagy zászlóerdőben. Ebben a zászlókkal megbolon- dított vadonban már nem látjuk a sok zászlórúd fájától az er­dőt. Ha ez a sok rúd egyszer el­indulna ellenünk, még el se tudnánk bújni, mert nem láthat­juk, merre is az erdő. A volt Spirek kávéház kirakatában, ahol most cukrászda van, egy képzeletdús cukrászmester fi­nom krémekből és csokoládé­ból halálos pontossággal leutá­nozta a moszkvai Kremlt, és most ott lehet látni Sztálin elv­társ rezidenciáját vajból és csokoládéból. A meggondolat­lan cukrász még nem tudja, hogy ezzel milyen nagy bajba sodorja magát két dologból is. Először is vád érheti azért, hogy túlságosan lekicsinyítette a Kremlt, másodszor pedig előállhat az a veszedelem is, hogy a sok vendég melegétől túlságosan felhevül a cuk­rászda, és az elviselhetetlen forróságtól mindenki szeme láttára elolvad a kirakatban a Kreml. Mindjárt kiderítenék róla, hogy imperialista ügynök, aki olyan baljóslatot vetít előre, hogy leáldozóban a vö­rös Kreml hatalma, amelyik úgy olvad el, mint egy cukor­vár. Ezért nem szabad meg­gondolatlanul ilyen várakat építeni cukorból. Az én jó Lu- kásomnak ezen a nagy ünne­pen is kijut a jóból. Megkapta a legmagasabb kitüntetést, ugrás a ranglétrán is, ezredes! Most már biztos vagyok benne, hogy napokig nem fogom látni. November vége, két nappal előbb. Képeslap érkezik Moszkvából. Lukás elvtársi üdvözletét küldi. Még egyszer akar velem beszélni. Mi ez? Le akar számolni velem? Egy utolsó beszélgetésre hív? Nem értem. Ha beszélni akar velem, remélem, értesíteni fog, hogy hol találkozunk. Nem hiszem, hogy a Kehelyben adna talál­kát. (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom