Heves Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-11 / 239. szám
4. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. október 11., szerda Az Agria vegyes kar a franciák nemzeti ünnepén A közigazgatás útvesztői Vécsen... Macon - Eger testvérvárosa - Coevr Joie kórusának meghívására az Agria vegyes kar július 11-én - közel egyéves felkészülés után - Franciaországba látogatott, és július 12-től 15-ig a maconi kórus vendége volt. A vendéglátók fárasztó, de emlékezetes programot állítottak össze vendégeiknek. 13-án hivatalos fogadás a városházán, este 9 órakor az egri énekkar koncertet adott a Hotel Semmele udvarán. 14-én kirándulás Salutre-be, látogatás a cluny-i apátságba, a cormatimi kastélyba, a chapaize-i templomba. 15-én 18 órakor a samce-i templomban adott ismét koncertet az egri énekkar. A 13-i koncertről a maconi Tisztelt Főszerkesztő Úr! Ezen a levélen keresztül szeretnék köszönetét mondani Önnek, mert olyan munkatársai vannak, mint Pécsi István. Úgy érzem, hogy ez az Ön érdeme is, hiszen nem minden újságnak vannak olyan szerkesztői, akik ennyire emberségesek, és ennyire a szívükön viselik a bajba jutott emberek sorsát. Pécsi István olyan sokat segített nekünk, hogy azt a hálát, amit érzünk, nem is lehet szavakkal kifejezni. Mindenki hátat fordított nehelyi lap is megemlékezett. Július 16-án korán reggel búcsúzás, azután irány Párizs, majd hazaindult az énekkar. A párizsi egynapos tartózkodás városnézéssel és fellépéssel telt el. A vegyes kar 19-én érkezett haza. E csodálatos és emlékezetes, de fárasztó út után az énekkar tagjai „szabadságot” kaptak. A pihenés ideje lejárt, az énekpróbák megkezdődtek, hetente kétszer: szerdán és csütörtökön 17 órakor, amelyekre a kar szeretettel vár mindenkit a Megyei Művelődési Központban, aki szereti az éneklést. Hunyadi-Buzás Ágoston Eger künk. amikor segítséget kértünk, de ő más volt. Rögtön megpróbálta elintézni a gondokat, és ami nekünk több hónapon keresztül nem sikerült, ő pár nap alatt megoldotta. Előttünk kitűnőre vizsgázott. Mindent nagyon köszönünk, és kívánom Önnek és a Heves Megyei Hírlap munkatársainak, hogy mindig ilyen segítőkész és tettre kész munkatársai legyenek. Köszönettel: Csuhay Natália Eger, Malomárok u. 57. Fenti címmel jelent meg szeptember 23-án, a Hírlap 224. számának 5. oldalán ezen foghíjas cikk, Nagy Gyula aláírással. Azonos-e a jegyző a hivatalvezetővel??? A mi válaszunk: nem. De sajnos, nálunk a fizetése majdnem azonos. És hogy másfél éve nincs jegyzője Vécsnek? Ez igaz. De amikor a falu jegyzője nyugállományba került, utána lett egy igenis többéves gyakorlattal rendelkező jegyző, aki 12 hónapig rendben ellátta feladatát, és éppen a jelen megbízott hivatalvezető volt az, aki kinézte őt a községházáról, illetve azon dolgozott, hogy más községben hasznosítsa tapasztalatait, ami sajnos be is következett. így haladt fokozatosan MolA híres-hírhedt parádfürdői gesztenyefasor gyakori témája a híradásoknak, sajnos, rendszerint a fekete krónikákban, egy-egy halálos közlekedési baleset okából. A lovas kocsik korszakában ültetett fák az útpadkán állnak. Az autók, motorkerékpárok korában elég egy véletlen kormánymozdulat, s máris bekövetkezik a halálos baleset. Az öreg fák ágai egyre-másra száradnak, letörve fenyegetik a közlekedőket. Úgy gondolom, az út menti fasorok iránti vonzalmunkat nem azzal kell kifejezésre juttatnunk, hogy a kiöregedett, halálos baleseteket sorozatban okozó fasort a végtelenségig fenn akarjuk tartani, hanem azzal, hogy újakat ültetünk, a réÉrdekes levél érkezett a közelmúltban szerkesztőségünkbe. Karácsondról küldték, de egy régi családi emléket osztott meg velünk kedves olvasónk. Édesapám, Wolszky Béla 1941-ben fertálymester volt Egerben. A Szalaparton állt - még ma is megvan - a házunk. Gyermek voltam akkor. Úgy emlékszem vissza, hogy egyik napon megjelent nálunk egy küldöttség, s közölték a nagy megtiszteltetést: egy évre édesapámat választották meg fertálymesternek. Édesanyámnak nagyobb volt az ijedelme, mint a megtiszteltetés fölötti öröme. Érthető volt, hiszen traktát kellett adni. Miután a városházán megtörtént a hivatalos beiktatás, és átnárné fizetése a jegyzői státusig, majd ezen felbátorodva, a hatalmi jogánál fogva megkezdte azon további személyek félreállítását a hivatalból, akik nem tetszettek az ő stílusának. Majd a képviselő-testület úgy döntött, várnak még egy kicsit a jegyzőválasztással (hiába volt komoly pályázat beadva)... De ez már több a kicsinél. Nem így gondolta ezt a képviselő-testület sem, a falu választópolgárai pláne nem így. És hogy Balázs úr úgy nyilatkozott, hogy anyagilag rendkívül nehéz helyzetben van a község, az érthető is, mert amióta jegyzője nincs a falunak, a pazarlás erői túlsúlyba kerültek. Míg volt jegyzője a falunak, nem ismerte az anyagilag nehéz helyzetet, mert az irányítás jó gieket pedig felújítjuk, amikor annak elérkezik az ideje. Ez a gesztenyefasor például Recsk- töl egészen Parádsasvárig húzódott annak idején, de ma már csak a töredéke van meg. Miért nem ültetünk máris új fákat a kipusztultak helyére? Miért nem ültetjük újra az Eger - Verpelét közötti fasort, és a Sírok - Recsk közöttinek a kivágott részét? Természetesen már nem az útpadkára, hanem az árok külső szélére ültetett fákra gondolok. Nemrég pedig arról a képtelen ötletről kaptunk hírt, hogy a közutat üzemeltető szervezet bukkanókat, rázóbordákat tervez beépíteni az útburkolatba a megmaradt fasor szakaszán, tetemes költséggel természetesen. Talán csak nem azért, hogy adták a fertálymesteri botot, illetve a köpenyt, kiadós reggelivel kellett az eseményt megünnepelni. Arra nagyon felkészültek. Ezen a környékbeli fertálymesterek és volt fertálymesterek vettek részt feleségestül, mintegy ötvenen. Mi erre az alkalomra disznót vágtunk, és a húsát mind megtöltöttük kolbásznak. Az volt sütve a főmenü a reggelinél. Egy év leteltével pedig hasonló kiadós vacsorával illett elköszönni a „magas” hivataltól. Arra nem emlékszem, hogy mi volt a dolga a fertálymesternek, de olyasvalami, hogy a panasszal hozzá fordulók ügyeit kellett pártfogolni, segíkezekbe volt. És ha Búzás úrék nem is rajonganak a jegyző megválasztásáért, de a falu nagyobb része igenis óhajtaná, hogy minél előbb legyen jegyzője községünknek, aki a választópolgárokkal összefogva sínre teszi a nehéz gazdasági helyzetet. A „pazarlás” szót tudtuk volna részletekre is bontani, de a helyszűke miatt mellőzzük. És mi úgy gondoljuk, hogy az önkormányzatnak nem azon kellene spórolni, hogy halogatják a jegyzőválasztást és a bíróság felszólítására várnak, hanem az egyéni anyagi érdekeket félretéve, a közösség összefogásával megtalálni a módját a felemelkedés felé vezető útnak. Tisztelettel: aláírások a szerkesztőségben a változatosság kedvéért ne csak az út menti fák, hanem a bukkanok is okozzanak baleseteket? A javaslatomat már bizonyára kitalálja a nyájas olvasó. A bukkanókra szánt pénzből ültessünk először is új fasorokat, és kezdjük meg a kiöregedettek felújítását. „Szerencsére” vannak csupasz útjaink százkilométer- számra, mind-mind fásításra várva. Elevenítsük fel elődeink nemes fásítási tevékenységét, mert a fák ültetéséről az utóbbi években, évtizedekben jócskán elfeledkeztünk. Ne próbáljuk a lelkiismeretünket a gesztenyefasor felújításának a halogatásával nyugtatgatni. • Reményfy László ' Eger, Babocsay u. 39. teni. Ma talán úgy lehetné meghatározni, hogy amolyan „ombudsman” volt a közvetlen körzetében. Mondanom sem kell, hogy a köpenyt mindnyájan felpróbáltuk, valamint a hatalmas „bunkósbotot” is megemelgettük. Emlékszem, szépen fényesre volt csiszolva a nehéz, faragott bot. Örülnék, ha ez a szép hagyomány manapság új tartalommal feléledne. Hagyományaink ápolása ugyanis nemcsak kötelességünk, de nevelésünk, történelmünk része is. Minden kultúmép büszke hagyományaira. Üdvözlettel: Lászlóné Wolszky Irén Karácsond, Szabadság út 47. Köszönet érte, polgármester úr! Tisztelt Szerkesztőség! Alulírott Beniczky Zoltán (Temesvár), tisztelettel kérem b. lapjukban leközölni alábbi nyilatkozatomat! „Ezúton fejezem ki kö- szönetemet Szabó Istvánnak, Egercsehi önkormányzata polgártnesterének, hogy a Beniczky-kápolnát, amelyben szüleim, nagyszü- leim és nagybátyám nyugszanak, kívülről felújíttatta. Annál is inkább értékelem nemes gesztusát, hogy az Egercsehi második műemlékének számító épületre a mostani nehéz anyagi körülmények között is gondolt. Kívánom és kérem, hogy polgármestersége további idejére is megmaradjon ezirányú szemlélete.” Fentiek közléséért köszönetét mond tisztelő üdvözlettel: Beniczky Zoltán Temesvár Rohanó Trabantok az Ersekkertben A DHN-181, DLS-688 rendszámú Trabant gépkocsik Egerben, az Érsekkert stadion felőli bejáratán naponta legalább harminc-negyvenszer behajtanak a parkba, holott a kapun közúti tiltó - „Mindennemű gépjárműnek behajtani tilos” - jelzőtábla van elhelyezve. Hiába a tiltó tábla, sajnos, „fütyülnek rá” sokan. Semmibe veszik azt, és úgy tesznek, mintha jót cselekednének. Lehet, hogy maguknak így gondolják, de másokat, a közterületet semmibe sem nézik. Valószínű, hogy nincs jogosítványuk! Ennek ellenére a T rabantok ott randalíroznak abban a gyönyörű parkban, füstölnek és büdösítenek. A motorversenyeket és a gyöngyösi Hondákat a Hunga- roringen szeretem, és nem az Érsekkertben! Ebben a csodálatos parkban - a megyeszékhely belvárosában - a rohangáló Trabantok és a motorok miatt már csak füldugóval és gázálarccal lehet közlekedni. Szegény sétáló emberek! Igaz, nekik találták ki ezt a helyet, ahol egykor csend és nyugalom honolt. Manapság azonban ebből jut a legkevesebb! Nagyon szeretnénk, ha a közterület-felügyelők az Érsekkertben is felügyelnének. Különösen azért, mert ez egy fokozottan védett park, amelyet tudomásul kellene venni! Eisert Árpád Eger A Hírlap munkatársa segített A gesztenyefasor felújításra vár „Édesapám a Rácz-hóstyai fertálymester volt” A karos cigarettafüst A cigarettafüstről szóló éneket Karádi Katalintól szívesen hallgatom, mert szépen énekli. De ha a szomszédom az erkélyén füstöl, a szél a nyitott ablakomon keresztül befújja a lakásomba, bizony, haragszom érte. A szomszédnak élvezet a cigarettázás, de nekem ártalmas. Az államnak és a dohány- termelőknek hatalmas haszon van a cigaretta eladásából, illetve termeléséből, de egyes személyeknek, akik passzívan szívják a cigarettafüstöt, és szenvednek tőle, káros. Mint nekem is. Asztma, bronchitisz betegségemet nem tudják gyógyítani, voltam Kékestetőn ezzel a betegséggel, meg az ország több intézményében is, de sajnos, megmaradt. A nyáron utaztam Egerből a Balatonra, beültem a nemdohányzó kocsiba, érdekes, hogy a dohányzó, cigarettázó személyek is beültek a nemdohányzó fülkébe. A MAV-kalauzok eltűrik az ilyen jelenséget, különösen, ha sok az utas a peronon, illetve a nemdohányzó fülkék előtt. Én még nem találkoztam olyan esettel, hogy a kalauz szólt volna - valakinek ilyen esetben. Nem beteg vagy beteg utasokra rá van kényszerítve, hogy szívják a nemkívánatos füstszagot, az egészségre káros levegőt. Egyesek sajnos fegyelmezetlenek. Amennyi haszna van az államnak a cigarettából, annyi kára származik az embereknek. A cigarettázók közt sok a rákos, a tüdőbeteg, és korai az elhalálozás. Sárosi László nyugdíjas Ha beszélni tudna... Egerben sok az emlékhely, a régmúlt időket felidéző érdekesség, amelyekre érdemes odafigyelni. A Markhót Ferenc utca végén, a megyei kórház régi épülete előtti kicsiny parkban áll már jó ideje az utca névadójának mellszobra. Hej, ha beszélni tudna, a város vezetőit már régen megkérte volna, hogy távolítsák el mellőle a képen látható „művészi rajzokkal díszített" dohány-ajándék pavilont. Azt hiszem, jogos igény lenne, hiszen a tudós-orvos emlékét őrző szobor egyik ékessége lehetne az említett parknak, és a róla elnevezett utcának is. Reméljük, így is lesz. Beküldte: Hunyadi-Buzás Ágoston Eger, Kallómalom u. 54. A fák és a pavilon teljesen eltakarják a nagy orvos szobrát Három és fél évtizede együtt - Király István és felesége, Ipacs Mária 35 éve, 1960. október 8-án kötöttek házasságot Andornaktályán. Ezt a felvételt „Küldjön egy fotót lapunknak” felhívásunkra küldték keresztgyermekeik. Mi is gratulálunk, és erőt, egészséget és további békés, boldog életet kívánunk nekik.
