Heves Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-31 / 255. szám

4. oldal Nyugdíjasok Fóruma 1995. október 31., kedd Elmarad Gyöngyösön A Mátra Művelődési Központ­ban elmarad az október 31-re, mára tervezett vetítéses klub- foglalkozás. A pedagógusok nyugdíjascsoportja két hét múlva találkozik, amikor Bar- tus Tibor klubvezető kalauzolá­sával Gyöngyössolymost, an­nak templomát keresik fel. Hatvani gondozottak Az Idősek klubja Hatvanban harminc rászorult ellátására méretezett. A Pázsit utcai in­tézmény november 1-jétől 31 nyugdíjasról gondoskodik. A mindenszentek és a halottak napja miatt több idős klubtag hiányzik majd, akik hozzátarto­zóik kíséretében elutazva kere­sik fel elhunyt szeretteiket. Sírkereszt-park Dormándon a képviselő-testü­let elképzelései alapján Sírke­reszt-parkot létesítenek. Azok a síremlékek kerülnének ide - keresztek, fejfák -, melyek olyan sírokat jeleznek, amik több mint huszonöt éve készül­tek, s nincs, aki gondozza őket. Szúcson temették el A visontai Szociális Elmeott­honban az elmúlt héten történt az a mindmáig tisztázatlan bal­eset, amelynek következtében elhunyt B. Istvánná. A gyön­gyösi sebészeti ambulancián égési sérüléseibe halt bele a 63 éves asszony, akit hozzátarto­zói Szúcson temettek el. Miskolci szereplés Negyvenöt egri résztvevője volt annak a nagyszabású mis­kolci kulturális rendezvénynek, ahol pódiumra lépett és sikerrel szerepelt az egri nyugdíjasok női kara. A testnevelő tanár nem hagyja abba Hangos kacagás, gyermekcipő-koppanás, vidám­ság zaja hallatszik a lépcsőház felől. Valami tör­tént? Kíváncsi vagyok, kilépek az ajtón.- Vakáció! - kiáltja felém a vidám gyerekhad, és már el is tűnik a lépcső fordulójában. Vége az iskolaévnek, veszem tudomásul a vi­dámság okát, és fordulnék vissza, ha meg nem pillantanám a lépcsőn felfelé igyekvő, májusi vi- rágkosámak tűnő, mozgó virágerdőt. Elé megyek, nézegetem, de csak a lábakat lá­tom, amelyek frissen, megerőltetés nélkül lép­kednek, dacolva a rájuk nehezedő teherrel. Lábak már vannak, de hol a fej, a kezek - mondanám, azonban a szó nem hangzik el, mert megszólal a virágcsoda.- Ugye, szép?- Gyönyörű! - felelek, és ráismerek a kedves, ugyanakkor erélyes, fegyelmet követelő hangra, felfedezem a két mosolygó szemet, láthatóvá vá­lik az eddig eltakart arc. Dr. Markos Tiborné áll előttem, a testnevelő tanár, a gyerekek Margó nénije, kedvenc tanára, aki 1990-ben nyugdíjba ment ugyan, de a pihe­nést nem ismeri. Ma is dolgozik. Segítenék, de nem engedi.- A gyerekek is felajánlották segítségüket, de a virágot minden tanévzáró után egyedül viszem haza, hiszen én kaptam őket, az enyémek. Nem igaz? Most talán többet is kaptam belőlük, mint máskor. Úgy látszik, éveim növekvő számait a virágcsokrok szaporodása is mutatja.- Hogyan él és dolgozik nyugdíjaséveiben egy testnevelő tanár? - teszem fel a kérdést. Ha a munkájáról esik szó, minden más mellé­kes, s így meghív egy kis beszélgetésre. Igen büszke arra, hogy neki a tanítás soha nem okozott gondot. Mindig szívesen foglalkozott a gyere­kekkel, hiszen munkája egyben hobbija is volt. Régebben, nyugdíjazása előtt szakszervezeti sportfelelős is volt, aztán a családok sportját szervezte: télen sízés, szánkózás, ősszel, tavasz- szal túrák. Mindez, ha nehezen is, de belefért a munkaidejébe. Ez volt a múlt. De a jelen, a nyug­díjas időszak is színes. Egerben jól érzi magát, holott fővárosi szüle­tésű, ott érettségizett, s a TF-et is ott végezte. A főiskola gyakorló általános iskolája, ahol tanított és most is tanít, mindig Eger elit iskolája volt. Itt a tanárok igen jól felkészült szakemberek, és a gyerek, aki itt elvégezte a nyolc osztályt, mindig bízhatott abban, hogy tudása alapján bárhol meg­felel a felvételi követelményeknek. Úgy gondolja, ha véletlenül nem sikerült volna nyugdíjazása után tovább folytatnia a tanítást, ta­lán mára megkeseredett, elégedetlen ember vált volna belőle. Igaz, nem olyan fából faragták, hogy bele tudjon törődni a semmittevésbe, de szerencséje is volt, így a régi iskolájában most gyermektúra-tanfolyamot vezet. Munkája azonban ezzel nem ér véget, mert a diáksportkörben torna-szakcsoportot szervezett, ahol a gyermekek tandíjat fizetnek az oktatásért, és ennek 60 százalékát az iskola kapja. A tanfo­lyam nyolc hónapos, és meggyőződéssel vallja, hogy sok segítséget nyújt azoknak a diákoknak, akik a sportban sikereket szeretnének elérni. Hogy teljes legyen a napi elfoglaltsága, társa­dalmi munkában női tornát szervezett a főisko­lán. Ide nemcsak a tanárok járnak, hanem a főis­kolán különböző munkakörben dolgozó nők is. Itt a gyakorlatokat be kell mutatnia, ami azt je­lenti, hogy állandó edzésben van, és ennek kö­szönheti, hogy erejét, frissességét így megőrizte. Rengeteg elfoglaltsága mellett jut még ideje arra is, hogy a főiskola nyugdíjasklubjában mint vezetőségi tag tevékenykedjék. Végül, de nem utolsósorban a családról esik szó, az unokákról, akikkel a téli és nyári szünetet tölti. Elmondja, hogy az idei nyáron a Tisza-tóra mennek nyaralni a gyerekekkel. Kibéreltek két faházat, és már alig várják, hogy együtt lehessen a család. íme egy gazdag, tevékeny élet utáni megelé­gedett, örömteli nyugdíjaskor, amelyben hatvan év után sem szakad el a tanárnő az iskolájától, a gyerekektől, az addig végzett munkájától. A juta­lom pedig a friss fizikai és szellemi erőnlét, amire minden nyugdíjas vágyik. Sajnos, sokan a semmittevést választják, és ezzel megrövidítik életüket. Persze, nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy nyugdíj után is folytathassa régi, megszokott munkáját. Testnevelő tanár sem lehet mindenki, és munkahelyet is alig találhat a nyug­díjas ember. De sportolási lehetőség van, csak keresni kell. Egy kis kocogás, úszás mindenkor segítségre lehet. Aztán egy darab földecske, ahol megerőltetés nélkül teheti magát hasznossá. Aktív, tevékeny nyugdíjaskor! Ez a titka an­nak, hogy egy boldog, sorsával elégedett, jó egészségnek örvendő hölggyel találkozhattam. Szalay Istvánná A Nyugdíjassorsok és -történetek '95 táján című pályázaton 2-3. díjat nyert írás. A Lélek Sebei Nyugdíjassors Oldal-összeállításunkban ezentúl rendszeresen foglalko­zunk a hozzánk érkezett, a nyugdíjassors érzelmi összete­vőit, gondjait, bajait taglaló jelzésekkel, levelekkel. Arra tö­rekszünk, hogy elemezzük ezeket, s olyan tanácsokat ad­junk, amelyeket nemcsak az érintettek kamatoztathatnak. Kérjük, hogy írásaikat a Hírlap címére továbbítsák (Eger, Barkóczy u. 7. vagy Pf. 23.), s tüntessék fel rajtuk a rovat­címet: A lélek sebei. N. János né, Gyöngyös: Nem értem kétségbeesését. Panaszolja, hogy idő előtt lett nyugdíjas, s ez rendkívül za­varja. Olyannyira, hogy isme­rősei, barátai előtt titkolja a dolgot. Személyesen is talál­koztunk, hosszasan diskurál- tunk, mégsem sikerült meg­győznöm. A sztorit azért te­szem közzé, mert korántsem egyedi. Az efféle téveszmék­től számosán gyötrődnek. Egyikőjük sem mérlegeli higgadtan a dolgot, s nem döbben rá, hogy legfeljebb az átmenet hetei okozhatnak problémát. Az, hogy megba­rátkozzon új helyzetével, tole­rálja annak árnyoldalait, köz­ben azonban felfedezve az előnyöket, mert ilyenek is akadnak. Az egyik, a legfon­tosabb az, hogy senki se diri­gálja, azaz azt tesz, amit akar. Ha ezt átgondolja, akkor mindjárt csökken borúlátása. A másik fontos mozzanat az, hogy erősödhet biztonságér­zete, hiszen ebben a zűrzava­ros, kilátástalan világban leg­alább van egy fogódzópontja. Ha emellett reálisan tájé­kozódik, feleleveníti kapcso­latait, akkor képzettségének, képességeinek megfelelő el­foglaltságot is találhat. Önnek sikerült, mégis elégedetlen, holott épp olyan intenzitással tevékenykedhet, mint koráb­ban. Ezzel se „büszkélkedhet” manapság mindenki. Rá kell jönnie, hogy ez a nehezen vi­selt minősítés egyfajta mene­dék. Ha innen indul ki, akkor észreveszi az élet ezernyi szépségét. Hódolhat hobbijá­nak, segíthet a rászorultakon, azokon, akik tengernyi kínnal birkóznak, s nem számíthat­nak senkire. Ha rájuk kon­centrál, ha értük is munkálko­dik, ha megfelelő társaságra lel, s olyan szövetségeseket talál, akik hasonló célért szorgoskodnak, akkor feltét­lenül tartalommal telítődnek üresnek vélt órái. Bebizonyosodhat az, hogy Ön egyáltalán nem felesleges polgár, nem leírt személy, akit szemétdombra sodort a sors. Épp ellenkezőleg, aktivi­tását úgy fokozhatja, ahogy kívánja. Ráadásul bármikor meg is újulhat. Ha megfárad, energiákat gyűjthet, s ezután ismét összpontosíthat az ér­telmesen megválasztott fel­adattengerre. Ha áthatja ez a szemlélet, akkor rámosolyog a világra, értékeli az évszakok varázsát, az olykori nosztalgi­ázás pezsdítő, kellemes emó­cióit. Még egy: rádöbben majd, hogy a jó visszasugárzik. Méghozzá hatványozva. Ak­kor belátja: a kor nem kór, hanem ígéretes mozzanatokat is tartogató adomány. Pécsi István ( ♦Tárcsázza először a 34-34-717-es telefonszámot, majd a Providencia hangpostafiók kódját, a 202-t. Pl PROVIDENCIA BIZTOSÍTÓ EGYSZER! DUA.S A jó befektetés kész életbiztosítás. A Providencia Életbefektetés pedig kétsze­resen is az: éppúgy garantálja megtakarí­tott pénze, mint szerettei biztonságát. Egy különösen kedvező életbiztosítás, amit egyetlen csekken, egyösszegben fi­zethet be bármelyik postán. De különö­sen kedvező befektetés is, ami ugyanúgy lehet előrelátó takarékosság, mint nyug­díjkiegészítés vagy akár hasznos ajándék: 'WO/ -os éves hozam /€) 1995. IV. negyedévére • adókedvezmény • tetszés szerinti futamidő • rugalmas visszaválthatóság Érdeklődjön megszokott postáján, bár­melyik Providencia kirendeltségen, illetve a Postabank fiókjaiban, vagy az alábbi budapesti telefonszámon.* V.z 34-34-717

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom