Heves Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-25 / 250. szám

4. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. október 25., szerda Felvételünk a magyar csapatot örökítette meg Jövőre Egerben találkozunk gélyben. Néha a beteg élete is ezen múlik. A versenyen Európa 26 or­szága vett részt, mintegy ezer fővel. A csapatoknak komoly szakmai felkészültségről kel­lett tanúbizonyságot tenniük a nemzetközi zsűri előtt. Tíz kárhelyet rendeztek be, sok sérülttel. Volt újraélesztés, eszméletlen beteg ellátása, bányarobbanás sérültjeinek kimentése, vadász-, illetve ví­zibaleset is. Tehát csaknem minden lehetséges sérülés­fajta. A magyar csapat - amely a Vöröskereszt önkén­teseiből állt - végül is szoros versenyben a tizennegyedik helyen végzett. Nekünk volt még egy na­gyon örömteli esemény, hogy az eredményhirdetés után be­jelentették: 1996-ban a ver­senyt Magyarországon, pon­tosabban Egerben rendezik. Úgy búcsúztunk el egymástól, hogy viszontlátásra jövőre ná­lunk. Végül engedjék meg, hogy köszönetét mondjak a Heves Megyei Hírlapnak és a Telestar Kábelkom Kft.-nek anyagi támogatásukért, ezzel lehetővé tették részvételemet ezen a rangos eseményen. Tisztelettel: Jákóy Sándor Immár kilencedik alkalommal rendezte meg a Nemzetközi Vöröskereszt az európai első­segélynyújtó versenyt. A nagyszabású programnak ez­úttal a norvégiai Trondheim adott otthont. A körülbelül Eger nagyságú város Oslótól 400 kilométerre északra talál­ható, a csodálatos 250 kilomé­ter hosszú trondheimi fjord partján. A versenyt kongresszus előzte meg, melynek témája volt: hol tart Európában a la­ikus elsősegélynyújtás napja­inkban. Ezen részt vett konti­nensünkről valamennyi ilyen irányú tevékenységet folytató szervezete. A laikus elsőse­gélynyújtás jelentőségét nem kell különösebben hangsú­lyozni, tudjuk nagyon jól, hogy ez döntően meghatároz­hatja a beteg további sorsát. Elég, ha arra gondolunk, hogy az esetek többségében a hirte­len egészségkárosodások - közlekedési baleset, háztar­tási balesetek, otthoni, közte­rületi rosszullétek és sorolhat­nám még tovább - a laikusok előtt történnek. Ezért ők jön­nek szóba, mint első ellátók. Nem mindegy a betegnek, hogy amíg az orvos, a mentő a helyszínre nem ér, részesül- e gyors és szakszerű elsőse­Személyesen várjuk Önöket Nem a gimnáziumi képzésre tették a hangsúlyt Kiadónk, szerkesztőségünk ve­zetése nagyon fontosnak tartja a szoros kapcsolatot előfizető­inkkel, olvasóinkkal. Ezért minden hétfőn délután 14—16 óráig kollégánk, Men- tusz Károly újságíró várja önö­ket szerkesztőségünkben, Egerben, a Barkóczy utca 7. szám alatt. Alkotó javaslatai­kat, észrevételeiket, megol­dásra váró gondjaikat szemé­lyesen is elmondhatják neki. Bízunk abban, hogy ezen ke­resztül is még közelebb kerül­hetünk Önökhöz. Várjuk tehát a személyes jelentkezésüket az említett címünkön. Tisztelt Németi Tanár Úr! A Heves Megyei Hírlap egy korábbi számában megjelent, a hatvani állampolgárokat kész­séggel tájékoztatni kívánó leve­lére engedje meg, hogy az emlí­tett Kodály Zoltán Általános Is­kola és Gimnázium igazgatója­ként néhány megjegyzést te­gyek. 1. Az iskola nem a képviselő- testület határozata ellen gyűjt aláírásokat. Az a szándéka, hogy a testület működésére vo­natkozó szabályzat alapján él­jen azzal a jogával, hogy: amennyiben a lakosság képvi­seletében 1500 ember úgy ítéli meg, hogy érdemes újratár­gyalni az ügyet, akkor a képvi­selő-testület tűzze ismét napi­rendjére a Kodály Zoltán Álta­lános Iskola és Gimnázium gimnáziumi tagozatának ügyét. Ebben a Független Kisgazda- párt tagsága is támogat ben­nünket. 2. A megszüntetésre vonatkozó indokokat valóban nem ismer­jük, még az iskolát működtető­két sem! Azt azonban kijelent­hetjük, hogy az Ón egyoldalú, csupán a történeti adatokra vo­natkozó fejtegetéseit nem fo­gadjuk el. Tudományos szem­pontból valóban indokolt a múltnak, a hagyományoknak a vizsgálata is, de csak akkor ajánlatos döntően figyelembe venni, ha az előre mutató. Az Ön logikájából teljesen kima­radt a szakmai tervezésnek az az aspektusa, ami a jelenre és a jövőre vonatkozik. A problémák megoldásában pedig sok eset­ben ez nyom többet a latba. A mi esetünkben tehát ez azokat a kérdéseket veti fel, hogy: van-e erre most számottevő igény, milyen a kormányzati elképze­lésekkel való összhang? Ami­kor Ön megemlíti cikkében, hogy elmondták véleményüket a szülők és a tanulók is, akkor nem volt tisztelettel ezekre a jo­Tisztelt Hírlap! Szeretném, ha lapjukban megírnák e megtörtént esetet, amely nem nagy dolog, de mégis szíven ütött engem. Október 11-én az egri piacon történt. Egy kis kelkáposztát vásároltam, elővettem a pénz­tárcámat, hogy fizessek. Ebben a pillanatban csörgött a pénz a kövön. A velem szemben álló ha­sonló korú asszony azonnal le­hajolt, és felszedte a körülbelül 35 forintot. Szóltam neki, hogy én szórtam el. Ő az én halk megjegyzésemre magabiztosan felelt: „Látja, hogy ki van gos igényekre, nem úgy kezelte azokat az információkat, mint állampolgári elvárásokat. Pe­dig az oda járó tanulók jelentős száma az Ön lakókörzetében lakik. Az iskolánk nem a gim­náziumi képzésre tette a hang­súlyt, hanem a 12 évfolyamos képzésre. Arra a szerkezetre, amelyben a jelenlegi - és a nemrég elfogadott Nemzeti Alaptantervben is deklarált - közoktatás-politikai koncepci­óban a figyelem irányul. Ezt minden pedagógiai szakember - a helyettes polgármester-asz- szony is - elismeri. Mi, egysze­rűen felismerve a kormányzati és oktatáspolitikai elképzelések realitásait, céloztuk meg azt a fejlesztési igényt. Ezt az elkép­zelést támasztja alá az a hosszú távú közoktatási terv is, amely szerint a szakképzést a gimná­ziumi oktatás utánra szánja. Ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak a felsőoktatás felé orientáló ta­nulók középiskolai képzését kell a városban megoldani, hanem a szakvizsgára készülőknek is iskolapadot kell biztosítani. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt hely­ben - különösen az altemativi- tás adta speciális igények is in­dokolhatnák - szeretnénk ezt megoldani. Azt ismerje el, Ta­nár Úr, a szülőket tekintve ez igen nemes gesztus, színvonalas pedagógiai szolgáltatás lenne. ' 3. Valós Önnek az az állítása, hogy még nem teljesen biztosí­tott a személyi feltétel. Azért nem, mert a középfokú tervezés alapján eddig nem volt szükség annyi középiskolai tanárra. Most kellene fokozatosan emelni a számukat. Ez már 1990-ben is így lett kigondolva. Ma is ezt szeretnénk végrehaj­tani. Kelljen ezért bármilyen árat is fizetni, az elkezdett fej­lesztéseket végig akarjuk vinni. A szülőknek tett ígéretünk, be­csületünk és az a meggyőződés, hogy ezzel jó ügyet szolgálunk. Az iskolai körzet, az egész vá­nyitva a pénztárcám, én szór­tam el." Odanéztem. A jókora pénz­tárcát ki sem vette a táskájából, úgy számolgatta a pénzét, és belerakta, amit felszedett. Te­hát nem is tudta volna kiszórni. Kapzsi öröm sugárzott az ar­cán, és egy szempillantás alatt eltűnt. Én meg szótlanul, bódul­tán néztem utána, ismerősnek tűnt. Az esetet elmondtam az au­tóbuszon. Ilyen és hasonló rea­gálást hallottam: „Minek hagyta rá, ilyen világ van.” Én meg azóta is gondolko­zom: sok múlik a világ egy­ros - néhány tucat létszámot tekintve a környező települések - állampolgárainak színvonalas pedagógiai szolgálata, jövőbe mutató és a kultúra teljes körére kiterjedő állampolgári jogon járó oktatási-nevelési szolgálta­tások biztosítása. 4. Az a hiba is szembeötlő az iskolai fejlesztést visszavetni kívánkozók szemléletében, hogy a terveinkben elsősorban más iskolai érdekek sérelmét látják. Nehéz ebben teljesen ki­zárni a személyességet. Külö­nösen abban a helyzetben, ami­ben az iskolák olyan egészség­telen lázzal igyekeztek képvise­lőjüket a testületbe és a bizott­ságokba delegálni, ami nem volt tapasztalható az iskolai, szakmai fejlesztések tekinteté­ben. Mintha a pedagógiai kér­désekről a hangsúly a gazda­sági ellátás és az érdekképvise­let felé billent volna el. Ez baj, mert a figyelmet nem a gyere­kek képzettségére, a nevelési eredményekre, nem az iskolá­ban folyó fejlesztő folyamatok érdemeire fordítja, hanem más, a közügyet alig érintő, hangula­tot befolyásoló „szerintem” vé­leményekre. Ezért tartom fur­csának, hogy ellenérdekek kap­csán olyan szakemberek mon­danak - szavaznak - véle­ményt, akiknek a tisztesség a csendes tartózkodást indo­kolná. Tisztelt Tanár Úr! A fentiek­ben szerettem volna kiigazítani az Ön cikkét, azért, hogy az a hatvaniak felé sokoldalúbb és a tájékoztatást tekintve alaposabb és tárgyilagosabb információ­kat nyújtson. Maradok továbbra is tiszte­lője a honismeret és a történet- tudomány neves városi képvi­selőjének, a Bajza József Gim­názium és Egészségügyi Szak- középiskola volt tanárának, igazgatóhelyettesének, Hatvan város jelenlegi képviselőjének. Réz Ferenc igazgató szerű emberein, és nem mind­egy, hogyan érzünk egymás iránt. Ha például egy talpig feke­tébe öltözött, hetven évhez kö­zeli asszonytárs 35 forintja is boldoggá tud tenni valakit, sze­rintem ez igenis emberség dolga. Ez az, ami hiányzik ma sok emberből, nem pedig... „ilyen a világ”. Köszönöm, hogy elolvasták soraimat. Tisztelettel: Szalai Gyuláné Eger, Mátyás kir. út Ki a felelős érte? Tisztelt Szerkesztőség! Szeretném, ha nyílt leve­lemet közölnék, hogy prob­lémánk orvoslást találjon. Nyílt levél a Mátra Volán vezetőjéhez! . A következő panasszal fordulok Önhöz. Gyöngyös- oroszi Károlytáró lakótele­pen lakom. Sajnos, a menet­rend szerinti közlekedés au­tóbusszal kívánnivalókat hagy maga után. Több alka­lommal fordult elő az utóbbi időben, hogy egy-egy járat kimaradt, vagy 1-1,5 órás késéssel közlekedett. Példa erre egy-két, vasár­nap 13.10 órakor Gyön­gyösre induló járat, illetve a 12-én 10.10 órakor induló járat. Ez utóbbiról a hiteles­ség kedvéért egy igazolást mellékeltem levelemhez. Kérdésem, hogy ki fele­lős mindezekért? Van-e le­hetőség a probléma kikü­szöbölésére? Ön személy szerint mit tenne, ha dolgo­zói hasonló problémák miatt elkésnének? Kérem szíves intézkedé­sét. Üdvözlettel: Zámborszky Lászlóné Gyöngyösoroszi Károlytáró 22/A.fsz. 1. Egymásra is vigyázzunk! Tisztelt Szerkesztőség! Nagy riadalom zavarta meg a nyugdíjasház időseinek teadél­utánját, aminek vendégünk, Papp Jánosné, a nyugdíjasokat segítő szervezet elnöke is ta­núja lehetett. Az történt, hogy a vezetékeket javították a házban, és napközben elzárták a vizet. Az egyik lakó a VI. emeleten megnyitotta a csapot, úgy hagyta, és elment otthonról. Amikor megnyitották, a fenti lakásban zúdult a víz, több ott­hont eláztatva. Nem beszélve arról, hogy az egyik károsult sí­rógörcsöt kapott, a másik olyan rosszul lett, félő volt, kórházba kerül. Kérdem én, azok a kis­nyugdíjasok, akik beáztak, mi­ből fogják, illetve tudják meg­csináltatni a tönkrement tapétát, az ablakpárkányról leázott fes­téket, és hogyan vészelik át az őket ért sokkot? Ez már nem az első eset en­nél a lakónál, hogy szomszéda­inak kárt okoz. Jó lenne, ha az illetékesek tennének valamit nyugalmunk érdekében, így is van elég gondunk-bajunk. Ne csak magunkkal törődjünk, vi­gyázzunk egymásra is! Özv. Beke Jánosné Eger, Nyugdíjasház Kapzsi öröm sugárzott arcán... Küldjön újra egy fotót nekünk Az elmúlt időszakban örömmel fogadtuk, hogy ol­vasóink közül többen is rendszeresen küldtek egy- egy fotót szerkesztőségünk­nek. Ezek a közvetlen kör­nyezetükről, családi esemé­nyekről, az adott települést, közösséget foglalkoztató dolgokról számoltak be. Az említetteket mindig rövid megjegyzésekkel láttuk el. Ezúton is kérjük előfize­tőinket, a Hírlapot olvasó­kat és forgatókat, hogy élje­nek ezzel a lehetőséggel. Várjuk a fotókat és termé­szetesen a leveleiket is, amelyeket igyekszünk majd közzétenni az Olvasók Fó­rumában. A címünk: Heves • Megyei Hírlap Szerkesztő­sége 3301 Eger, Pf. 23. A ravaszdi unoka fortélyai... Tisztelt Szerkesztőség! Megkérem, szíveskedjenek közölni ezt a valós történetet a Hírlapban. A nagymama halálos beteg­ségét kihasználta a pénzre vá­gyó unoka. Makiáron történt, a nagymamát rosszullét érte, gyorsan kórházi kezelésre lett szükség. Az ok: nyelőcsőrák. A műtét után - a professzor sze­rint - élete két-három hónap. A kiadott zárójelentés kezébe ke­rült a Nagytályán élő unokájá­nak és a férjének. Az idő rövid­sége miatt gyorsan cselekedtek. Rábeszélték az idős házaspárt, adják el kis lakásukat. Gondolta az unoka, hogy a nagypapa úgyis egyedül marad, és kisebb lakás is elegendő neki, ő pedig 500 ezer forint készpénzhez juthat. A beleegyezés megszü­letett az idős házaspár részéről, így irány az Alföld, Újszász, la­kást keresni. A nagypapa így távol esne, túl sok gondoskodás nem kellene. Találtak egy kis vályogkulipintyót neki. Úgy nézett ki, a gondolat sikerül. A kis viskó azonban korábban gazdára talált, mint ahogy a nagymama házának gazdája lett volna. így más megoldást kel­lett kieszelniük. A ravaszdi unoka fűzte a nagymamát, leg­alább a fél makiári házat írassa a nevére, annak ellenére, hogy az a műtét után és a halála előtt két hónappal - a morfium hatá­sára - nem volt tudatánál, ezért beleegyezett. Szolnokon a köz­jegyzőnél megtörtént a vég­meghagyás. Nem tudom, mi­lyen volt a közjegyző lelkiis­merete, amikor ránézett a nagymamára. Mindenesetre az unoka megnyugodott, de arra nem gondolt, hogy neki öccse is van, és a nagymamának egy édeslánya, aki édesanyját, édesapját gondozta egész életén keresztül. Arra sem számított, hogy a nagymama egy minden­tudó füzetet hagyott az édeslá­nyának. Közben meghalt. A nagypapa még él kenyéren és szalonnán, mert a nyugdíját el­veszi az unoka, mondván: „jobb helyen van nálam”. Ez addig tarthat, amíg saját lánya újra fel nem karolja. Tisztelt olvasók, e néhány sor elolvasása után vonják le a konzekvenciát az ilyen esetek­ből. Manapság egyre többet le­het hallani ezekről. Teljes név és cím a szerkesztőségben Házasságok ősszel is köttetnek. - Sok fiatal pár­nak ez bizonyára tavaszt jelent. így kolléganőnknek, Bata Krisztinának, valamint újdonsült férjének is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom