Heves Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-12 / 240. szám

1995. október 12., csütörtök 5. oldal Hatvan És Lőrinci Körzete A nyárnak ugyan vége... - ám jólesik visszagondolni a kánikulai napokra. Remélhetőleg jövőre is lubickolhatnak a lá­nyok (és persze a fiúk) a hatvani sóderbányánál. A képviselő- testület szeretné, ha végre normális strand üzemelne a terüle­ten, de ehhez az ott gazdálkodó állattartónak fel kellene hagy­nia tevékenységével. Erre egészen a legutóbbi időkig nem mu­tatott hajlandóságot... fotó: t. o. Végre van elnök Petőfibányán! Az önkormányzati választások óta Petőfibányán nem volt el­nöke a képviselő-testület pénz­ügyi bizottságának. Többszöri nekifutásra sem sikerült dön­teni, mivel a jelöltek nem nyer­ték el a szükséges támogatást. Legutóbb végre megtört a jég. Kánya Lajos - aki egy le­mondás nyomán került a veze­tésbe - alkalmasnak találtatott arra, hogy a település irányítói csaknem egyhangúlag a fontos posztra delegálják. Címer a gatyán Ruházati bolt Hatvanban, a buszmegállóval szemben. A fehérnemürészleg dugig csábos csipkekölteményekkel; a bugyogótól a modern fűzőig, a konzervatív melltartóig ezernyi pendely kelleti magát. A magamfajta férfiember zavartan bámészkodik. Kü­lönben is, csak akkor vezet ilyen helyekre az útja, ha még udvarol, és kedveskedni akar választottjának, vagy ha már nős, de még számít, mit visel az asszony, vagy pedig - ha gatyát akar venni. Úgy tűnik, a gyártók szerint a teremtés koronája ma már majd’ olyan igényes, mint oldalbordája. Férfiak részére is kapható tanga, sérvkötőre emlékeztető mifene, szuszpen- zor, megannyi dögös vacak. Es reneszánszukat élik a tradicionális gatyák is. Termé­szetesen borsos az áruk, s csupán a formájuk emlékeztet évtizedekkel ezelőtti „őseikre”. Előfordulnak elefántmin­tával, Eiffel-toronnyal, szívecskékkel, vadabbnál vadabb ötletekkel. Az egyiken - egy kapucinerszínün - megállapodik tekin­tetem. A slicc fölé, ahol normális esetben a korénak kel­lene lennie, koronás címert varrt a jópofa alkotó. Elszomorító látványt nyújtott. Az egyik szomszédos or­szágjutott eszembe, ahol börtön jár nemzeti jelképeink vál­lalásáért. Igaz, csak ha nyilvános helyen használják azokat. (tari) A fák néha az égig nőnek...? Hallom a zagyvaszántói Kiss Lászlóról, hogy remek peda­gógus, emellett csodálatosan fest. És hogy rendkívüli mó­don érdekli a természet. Megnézem a Hatvani Galé­riában kiállított képeit, s el­döntőm, bármennyire össze­tett személyiség is, nekem ez­úttal a festőről kell írnom. Ám ő nem hagyja magát beskatu­lyázni, így hiába próbálom csak a művészetéről faggatni, tág látókörű embert ismerek meg. Kipirul az arca, amint halkan válaszolgat kérdése­imre; haját időnként hátrasi­mítja, szemei csillognak, ahogy volt tanárairól, tanítvá­nyairól, környezetéről beszél. — Négy éve próbálkozom az olajjal - mondja, amikor engedve unszolásomnak, még­iscsak a festészetre terelem a szót. - Gyermekkoromban sokszor versengtem unokabá­tyáimmal, melyikünk tud job­ban rajzolni, s munkáik min­dig jobbak voltak. Később rá­jöttem, csupán annyival, amennyivel ők nagyobbak ná­lam. Megfogadtam, azért is lekörözöm őket. 19 évesen az „Út a csillagokba” elnevezésű rajzpályázatra nyújtottam be néhány képet, de semmit nem nyertem. A legfelháborítóbb az volt, hogy az egyik győztes festmény Farkas Bertalant áb­rázolta... Nem tört le a csaló­dás. A cukorgyárban dolgoz­tam műszerészként, ám nem nagyon kötött le a munkám. Bőven jutott időm festegetni. Akkor még temperát, zsírkré­tát használtam. „Már nem éltem hiába... ”- Közben jelentkeztél Jászberénybe, a főiskolára...- Eleinte át akartak irá­nyítani máshová, végül a test­nevelés szakra kerültem. Egyre sűrűbben látogattam a rajzfoglalkozásokat, s így töb­bet értem el, mint a kérvé­nyekkel. Végül sikerült „át­igazolnom”. Rajztanárom, Palkó Tibor azóta híres festő.- Gondolom, egy fiatal művésznek meg kell küzdenie a kiállítási lehetőségekért!- Tagja vagyok a Hatvani Műhelynek, s ez minden szempontból előnyt jelent.- A mai napig formálódik a látásmódod?- Vécsi Nagy Zoltán meg­tanított, hogy ne csak a puszta valóságot ábrázoljam, hanem egyénit is vigyek munkáimba. Kialakult bennem az igény, hogy kívülállóként is elemez­zem, meglássam a hibákat, hi­ányosságokat. Részt vettem jó néhány kiállításon: Hatvan­ban, Hevesen, Gyöngyösön, Balassagyarmaton, ám a leg­maradandóbb élmény Zagyva- szántón ért, amikor tanítvá­nyaim is megnézhették mun­káimat. Elismerésük minden­nél többet jelentett.- Közöttük is akadnak te­hetségek?- Nagy öröm volt szá­momra, hogy a galéria díját egy zagyvaszántói kislány, Antal Irén kapta. Másik két volt diákom pedig már a Hat­vani Műhely tagja.- Tájképeidről sugárzik a kiegyensúlyozottság. Harmó­niát, nyugalmat árasztanak...- A főiskolán a legna­gyobb hatással egy kertész volt rám, akitől sokat tanul­tam. Miniarborétumomban számos ritka növény található. A természet szerelmese va­gyok. Öt éve önkormányzati képviselőnek választottak, de nem politikai ambíciók vezet­nek, hanem környezetem meg­óvásának a reménye. Úgy ér­zem, küzdelmem nem hiába­való. Többek között elkezdtük a parkosítást Zagyvaszántón.- És a jövő?- Mindenképpen tanítani szeretnék, így ismét elkezdtem tanulni. Álmom, hogy erdőt ültessek, ám ehhez még hi­ányzik néhány dolog. Ameny- nyiben hatással lehetek kör­nyezetemre, s a gyerekeket megtaníthatom a természet szeretetére, tiszteletére, s hogy vigyázzanak is rá - már nem éltem hiába. Dénes Csilla Ifjú miniszterünk szerint a kultúrát nem az államnak kell eltartania. Fura megállapítás ez a művelődésért felelős állami alkalmazot­tól. Receptje szerint az ágazatot mindinkább a gazdagodó, „öntu­datosodó” polgárok támogatják majd adományaikkal, adójukkal. így van ez állítólag tőlünk nyugatabbra is. Lehetséges, bár ott az államkasszából is jócskán „csordogál". Mi azonban más régióban élünk, ahol az úgynevezett középréteg anyagi helyzete nemhogy ja­vulna, egyre inkább romlik. Elég ezeknek a polgároknak önmaguk családját fenntartani. Kö­szönik a megtiszteltetést, de a kultúra finanszírozására külön már nem futja... (monori) Földárverés A Heves Megyei Kárren­dezési Hivatal október 30- án délelőtt 9 órára tűzte ki Lőrinciben a következő földárverést. Az ese­ményre a Közösségi Ház­ban kerül sor. Bővebb felvilágosítást a városháza 11-es irodájá­ban Molnár Zsolt ügyinté­zőtől lehet kérni. Vallásos fiatalok lőrinci találkozója Szombaton délelőtt 11 órától fiatalokat várnak a lőrinci Ró­mai Katolikus Plébániára. A Galga menti találkozó je­gyében Sülysáptól Boldogig, Gödöllőtől Hatvanig és Heré­dig a váci egyházmegye tizenkét településének vallásos ifjúsága ad randevút egymásnak me­gyénk legfiatalabb városában. A HEVB’g'HfalAP helyi flgyelete; | HA. Kossuth tér 23. Tel/fax: 37/341-051 Területi felelős újságíró: TARI OTTÓ Szerdánként 14 és 17 óra között várja az olvasókat Hirdetésfelvétel: Tel/fax: 37/341-051 Csány: közmunkások Csányban lejárt a jövedelem- pótló támogatásban részesülők egyik csoportjának foglalkozta­tása. A polgármesteri hivatal újabb öt személyt hívott be a közterületek rendbetételére. Apci tanácskozás Apcon 17-én, délután 2 órára hívták össze a testület követ­kező ülését. A vezetőség meg­hallgatja az iskolaszék tájékoz­tatóját, majd megvitatják az első fél év gazdasági mérlegét. Útátadás Boldogon A község fennállásának 600. évfordulójára szervezett ün­nepség keretében adját át Bol­dogon a jászfényszarui utat. Az eseményre október 21-én. dél­előtt 10 órakor kerül sor. Ecsédi koncepció Az ecsédi képviselő-testület ok­tóber 17-én, délután 1 órakor tartja Soros tanácskozását. Megvitatják az 1996-os pénz­ügyi koncepciót, majd beszá­molót hallgatnak meg az idei teljesítés végrehajtásáról. Kisebbségi tervek Az Apcon élő mintegy kétszáz fős cigányság képviselői úgy határoztak: létrehozzák saját önkormányzatukat. A válasz­tásra november 19-én kerül sor. Nőgyógyászati szűrés Lőrinciben október 17-én, 8-tól 15 óráig vehetnek részt a 18 éven felüli hölgyek az idei nő- gyógyászati szűrővizsgálaton, az Anya- és Gyermekvédelmi Tanácsadóban. Jótékonysági koncert a hatvani templomban Nyugodtan állíthatjuk, az utóbbi időszak egyik legfel- emelőbb kezdeményezésére ke­rül sor holnap, pénteken este hat órakor Hatvanban, a belvá­rosi római katolikus templom­ban. A helyi Segítőtárs Alapít­vány ugyanis orgonahangver­senyt szervezett az értelmi fo­gyatékosok javára. A zenei csemegének ígér­kező eseményen közreműködik Lukács Éva művésztanár és Marozsi Ferenc orgonaművész, továbbá - németországi ven­dégszereplését követően - is­mét hazai közönség elé lép Szabó Krisztina operaénekesnő. A rendezvény egyik érdekes­sége, hogy belépődíj nem lesz, de minden adományt köszönet­tel fogadnak a segítő szándékú hallgatóságtól. Hangoskönyv: szépirodalom kazettán Bóna M. Mónika haU’ani óvónő igazán elmondhatja: az élet inkább a birkózáshoz ha­sonlít, mint a tánchoz.- Egyszer a polcomra pil­lantva jutott az eszembe, hogy könyvet még nem vettek hang­kazettára. Nyelvi, verses-ze­nés, mesealbumok már kapha­tók, de az irodalom klassziku­sai és egyéb, könnyebb fajsú­lyú művek hallgatható válto­zatával még nem találkoztunk. Elmondtam az ötletet illetékes helyen, hátha látnak fantáziát benne.- A hangoskönyvvel - hi­szen ezt a nevet adtad elképze­lésednek - elég rögös utat jár­tál be a megvalósításig!- Apró lépésekkel jutottam el odáig, hogy ma már legyár­tott kazetták állnak a vásárlók rendelkezésére. A hatvani Mamutker Bt. vállalta találmá­nyom segítését. Szerződést kö­töttek velem, s azóta is min­denben számíthatok rájuk. Judy Brown írónő elkészítette számomra Pillangók tánca című művét, amely egy kri­mibe hajló romantikus törté­net. A munka két kazettán je­lent meg. A Szerzői Jogvédő Hivatalban is annyira új volt az ötlet, hogy nem tudták hová besorolni, de végül 1994 már­ciusában megkaptam az enge­délyt a kizárólagos forgalma­zásra. Hamarosan a Művelő­dési Minisztérium illetékesei­től is megérkezett a jóváha­gyás. — A stúdiómunkák hogyan zajlottak?- Barátaim közreműködé­sével kaptunk helyet egy Bu­dapest melletti magánstúdió­ban, ahol Tóth István, a hat­vani alkotótábor vezetője ol­vasta rá a kazettára a hang­anyagot.- Mennyibe került mindez?- Nagyon sokba. Az utóbbi időben erre ment el minden pénzem és energiám. Szeren­csére találtam szellemi és anyagi szponzorokat is. Pénz­ügyileg többek között a Boros Bt., valamint Kormos Géza re- iki-mester és csontkovács tá­mogatott. Vele a Vakok Intéze­tében találkoztam, ahová sok kazettát szeretnék ajándé­kozni... Hála segítőimnek, már két könyvesbolt kirakatában is láthatja a közönség a hang­hordozókat. Cs. Tóth Éva Maláta az úton - A cukorgyári kampányok idején közúton is szállítják az üzemekből a malátát. A gépjárművezetők köte­lessége lenne arra vigyázni, hogy ne kerüljön szelet az utakra, mert a szóródás a Nagygombosnál készült felvételünkön lát­ható következményekhez vezethet. fotó: körömi kázmér Reflexió

Next

/
Oldalképek
Tartalom