Heves Megyei Hírlap, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-23 / 224. szám

1995. szeptember 23., szombat 5. oldal Gyöngyös És Körzete o o 03 * 0) 03-*a o o 03 03 * be ö : ö i 4Í > I ,* .-05 05 05 1£5 ) I I I I > Gázfűtés lesz a detki iskolában Detken gázos központi fűtést kapott a napokban az általános iskola is. Az önkormányzat in­tézményeinek sorában ez már a befejezést jelenti a korszerűbb tüzelésre való áttérésnél. A program megvalósítása közel 10 millió forintba került. Megemlékezés Richter Gedeonról Gyöngyös egykori diákjára, a város jeles gyógyszertárának névadójára, Richter Gedeonra emlékeznek születésének 123. évfordulója alkalmából szep­tember 29-én délután a patika előtt. A koszorúzást kórusmü- sorral, kiállításnyitással kötik össze. Sólymoson: óvás a hegyközség ellen Ha csupán a második forduló­ban is, de megalakult a hegy­község Gyöngyössolymoson. Elfogadták alapszabályát, és tisztségviselőket is választot­tak. Hegyközség azonban azóta sincs a faluban, mert a történtek ellen az egyik tag óvást emelt. S miután hasonlóra eddig a me­gyében sem akadt példa, az ügyben a megoldásra egyelőre még várni kell... A kisgyermekekről - Gyöngyösorosziban Gyöngyösoroszi önkormányza­tának képviselői pénteken tar­tották legutóbbi ülésüket. Ez alkalommal a község gyermek- intézményei közül az óvoda helyzetével foglalkoztak alapo­sabban, de egyéb aktuális kér­désekről is szó esett. Solimus Alapítvány önkormányzat nélkül Múlt heti körzeti oldalunkon hírt adtunk a gyöngyössoly- mosi alapítványról, amely első­sorban a helyi iskoláskorú gyermekekért akar tenni. Szer­kesztőségünket felkereste az alapítók egyike, és elmondta, hogy a kezdeményezéshez az önkormányzatnak nincs köze, csak magánszemélyeknek. Mindez természetesen nem zárja ki az együttműködést. Azonos-e a jegyző a hivatalvezetővel? A közigazgatás útvesztői Vécsen Ki gondolná, hogy egy olyan településen, mint az alig 800 lel­ket számláló mátraalji Vécsen is akadozik a közigazgatás szekere. Pedig hát természetesnek vehetjük, hogy a kis falu­ban nem hemzsegnek a szakemberek. Nehéz ide csábítani a pedagógusokat is. A fiatal értelmiségiek még mindig szíve­sebben választják a várost lakó- és munkahelyül. Ahhoz, hogy helyben megfelelő személyt találjanak, alkalmas kö­rülményeket kellene teremteni számára. _ Vécsen hiány van tanárból is, jegyzőből is. Utóbbi poszt immár másfél éve betöltetlen. A képviselő-testület két pá­lyázatot is kiírt, jelentkező is akadt volna, az illetékesek mégis úgy döntöttek, hogy várnak még egy kicsit. Búzás István polgármester társadalmi megbízatásban látja el tisztségét, immár má­sodik ciklusban. Hetente csak egy napot tölt a községházán, aminek összesen három al­kalmazottja van. A jegyzőt he­lyettesítő hivatalvezetőt, Mol­nár Jánosnét arra kötelezték, hogy iratkozzon be az Állam­igazgatási Főiskolára. Mol- námé két évtizede dolgozik a közigazgatásban, de ez sem mentesíti az iskolai végzettség megszerzése alól, ha jegyző akar lenni. Búzás úr tisztában van fa­luja helyzetével, és tudja, hogy a törvény nagy úr.- Amennyiben a jogszabá­lyok úgy kívánják, újra kiírjuk a jegyzői pályázatot, de nem fűzök hozzá sok reményt. Anyagilag rendkívül nehéz helyzetben vagyunk, örülünk, ha a gázberuházás költségeit ki tudjuk nyögni. Az általános iskolára a gyerekek után más­fél millió forint normatív tá­mogatást kapunk, ehhez ké­pest több mint 8 millió fo­rintba kerül a fenntartása.- Mi a véleménye a Parla­mentben folyó vitáról, a sze­mélyi jövedelemadó önkor­mányzatoknak visszajuttatott hányadáról?- Nézze, nálunk alig képző­dik ilyen adó, a lakosság nagy része idős, nyugdíjas ember. Rajtunk nagyobb központi támogatás segítene. A tágas hivatalban ennek el­lenére nyugodt a légkör. Az ügyfélfogadásra jövő idős bá­csi széles mozdulattal emeli meg kalapját, és hangosan mond adjonistent. Szívélyesen fogadják. Az önkormányzati­ság, a demokrácia láthatólag teljes. Dr. Szecskó József, a me­gyei közigazgatási hivatal munkatársa viszont arról tájé­koztat, hogy törvényességi észrevételt tettek a Vécsen tör­téntek miatt, mivel a jegyzői teendőket olyan személy látja el, akinek erre nincs meg a ké­pesítése, sőt az Államigazga­tási Főiskolára sem nyert ed­dig felvételt. Búzás úr kész­séggel a testület elé viszi az észrevételt. Szerinte nem vé­tettek a törvények ellen, mivel nem jegyzőt neveztek ki, ha­nem hivatalvezetőt. Ameny- nyiben a bíróság felszólítja eltet új pályázat kiírására, örömest megteszik. Molnár- néban azonban megbízik a képviselő-testület is, a falu is. Hasonló módon felemásra sikerült az általános iskola igazgatói pályázata. A tantes­tület ugyan a korábbi igazga­tóhelyettest támogatta többsé­gében, az önkormányzat azonban mégis a másik jelöl­tet, Boscha Istvánt nevezte ki. Boscha úrnak nincs könnyű dolga, mivel a gyereklétszám folyamatosan csökken, szep­temberben pedig három szülő átíratta gyermekét a kisnánai iskolába. Egyikük elmondta, hogy nem az igazgatóváltás motiválta lépését.- Sajnos, Vécsen előfordul, hogy a felső tagozatban is csak tanítói képesítéssel ok­tatnak, holott a továbbtanulás szempontjából nagyon fontos lenne a szaktanár személye. Kisnánára járni ugyan körül­ményesebb, alkalmazkodni kell a buszjárathoz, de azt hi­szem, megéri a fáradságot. Vécsen korábban csak alsó­fokú oktatás volt, a felsősök akkor is a kisnánai körzeti is­kolába jártak. A tanácsrend­szer utolsó évének vívmánya volt a saját intézmény. Sajnos, megfelelő képesítésű pedagó­gusokról nem gondoskodtak teljes létszámban, így előfor­dulhat, hogy az élet megis­métli önmagát, a gyerekek visszaszállingóznak az egy­kori körzeti iskolába. Nagy Gyula Nagy sikert aratott a múlt hét végén megrendezett háromnapos „Solymosi szüret” rendezvénye. A programok közül kiemelkedett az egri majorettesoport bemutatója. Csodálatos gótika Nagyon szeretem a ferencesek gyöngyösi templomát. Valami egé­szen különleges keveréke a gótikus és a barokk építészetnek. Reg­gel, a szerkesztőségbe igyekezve szívesen teszek egy kis kitérőt, hogy újra és újra megcsodáljam a déli homlokzat falán lévő hatal­mas csúcsíves ablakokat. Ilyenkor mindig megnyugszik a lelkem: íme, itt a bizonyosság, hogy sok évszázados alkotások is fennma­radnak. Van értelme élni, dolgozni. A sétány, amely végigvezet az egykori kolostorkert déli részén, kicsit kopott, kicsit üres. Előfordul, hogy csak egy hajléktalan fek­szik a piszkos padokon, de napközben, ha jó az idő, gyakran kihoz­zák ide a szomszédos óvodából a gyerekeket. Kedvelem a tér előtti parkolót is, mert mindig lehet üres helyet találni. Az autót leállítva - ha van időm - elücsörgök még a volánnál. Vajon hová temethet­ték Vak Bottyán János generálist? Állítólag a falak rejtik csontjait. Igen, a történelem visszainteget. Páter Kiss Szalézt innen hurcolták el, hogy az ellene koholt perrel kezdetét vegye az egyház üldözése. De most szerencsére visszatérnek aferencesek. Tartományfőnö­kük, Várnai Jakab a hét közepén tárgyalásokat folytatott a polgár- mesterrel a kolostor sorsáról. Szóba került a kis közpark vissza­adása is. Ezen kicsi megrökönyödtem. Miért kell ez a kedves kis zöld sziget a barátoknak? Sétálgathatnak zavartalanul a belső ud­varban is. A gyöngyösiek megszokták már, hogy kutyával vagy anélkül kijönnek ide esténként. Ez a város nem hemzseg a szebbnél szebb parkoktól. Elképzelem, hogy mennyivel barátságosabb lenne ez is egy-két faritkasággal, virágzó cserjékkel, szökőkúttal. To­vábbra is jöhetnének az óvodások, kiülhetnék én is gyönyörködni a gótikus ablakokban, tovább meditálhatnék Vak Bottyán sírhelyé­ről, és az arra tévedő barátokkal elbeszélgetnék Páter Kiss Szaléz tragikus sorsáról. (nagy) Iskolaszentelés és jubileum a gyöngyösi Kolpingban Mozgalmas volt az idei nyár is a gyöngyösi Kolping Családnál. A szervezet sás-tói táborában ismét számosán kértek és kap­tak kedvezményes szállást, a családtagok 16 tagú delegációja pedig a németországi memmin- geniek tavalyi látogatását vi­szonozta július 18. és 27. kö­zött. Augusztus 17—22-ig 27 erdélyi kolpingost láttak vendé­gül mátrai üdülésen, nagy or­szágjáró kirándulásokkal is szí­nesítve a programjukat. Memmingenben a szeptem­bert 500 palack pompás mátra­alji bor tette emlékezetesebbé, újabb gyöngyösi „tolmácsolás” mellett. Kovács Gyula, a család vezetője - a szervezet megyei irányítója - e hét elejétől oszt­rák és magyar gazdakörök ta­lálkozóján is részt vett Német­országban, Ausztriában tegna­pig. Mint ez utóbbiról beszámo­lójában elmondotta még: már hosszabb ideje áll kapcsolatban a hazai kistermelőkkel, szerve­zetük megbízásából. Traktoro­kat kölcsönöznek a mezőgazda- sági munkákhoz, díjaikból is könnyítvén valamelyest a Kol­ping Család gazdálkodását. Megyénkben két esztendeje ke­rült az első gép egy gyöngyösi magánvállalkozóhoz, míg a második - házi gazdasszony- képzőjük közvetítésével - ta­vasszal, az ugyancsak helyi szakközépiskolába. Összesen pedig már nyolc dolgozik az or­szágban. Most a gazdaköröket is megpróbálják bevonni a lehe­tőségbe, osztrák vagy német mintára. Az említett külföldi megbeszélések is ezt a célt szolgálták a napokban. Az ősszel kezdődött új tan­évben közel 120 hallgatója van a Kolping-iskolának. A gazd- asszony-képzés mellett már ABC-s eladókat is nevelnek szeptembertől. Tizennyolcán iparkodnak elsajátítani a szük­séges ismereteket, s szeretné­nek Valamennyien még az idén vizsgát is tenni - ha a törvény módot ad erre. A kereskedőket eredetileg önkormányzati tá­mogatással tervezték nevelni, de a várt segítséget végül is nem kapták meg. így maguk vágtak neki a számukra még szokatlan feladatnak. Nem könnyű elképzeléseik valóra váltása, de bíznak a sikerben. A Kolping Család őszi terve­ihez tartozik az idén 130 esz­tendős gyöngyösi Katolikus Legényegylet évfordulójának méltó megünneplése is. A szép eseményre mintegy 100 meg­hívott vendéget várnak, részint a szervezet német képviselői közül, másrészt a keleti régió családjaiból, a hazai Kolping- iskolákból, és természetesen a szakminisztériumból. Az októ­ber 14-i ünnepre - várhatóan - nagyrészt elkészül a gyöngyösi intézmény bővítését szolgáló új tanépület is, amelynek oktató- helyiségeit majd dr. Seregély István egri érsek szenteli fel a meglévő iskola eddigi létesít­ményeivel együtt. (gyóni) Buszt kaptak a halásziak Hegede József nem dicsekvő polgármester Gyöngyöshalá­szon. Kérdés nélkül talán szóba sem hozná, hogy persze azért náluk is történik egy s más, hi­ába a nehezebb idők. A budapesti Minta Kft. rövi­desen elkezdi a községet az at- kári úttal összekötő új pálya ki­vitelezését, s miközben majd a feladaton dolgoznak, hidegfel­újítás is történik a Külső-Mér- ges-patakon. Míg benn a faluban szinte már kész a Viola utca itatásos hengerlése, októbertől pedig teljesen bizonyos, hogy a fél ki­lométeresnél is hosszabb távol­ságon esős, sáros időben sem lesz tovább gond a közlekedés. S ha már a közlekedés szóba került, hozzáteszi még a pol­gármester, hogy időközben övék lett a mezőgazdasági szö­vetkezet autóbusza, amit szépen rendbe tettek azóta sportkörük­nek meg másoknak a faluban. Hadd használják a praktikus gépkocsit! Igénybe is vették már több­ször. Elvitték a nyugdíjasok is klubkirándulásra, megfordult a jármű az őszi Budapesti Nem­zetközi Vásáron, hogy csupán a legutóbbi időkre emlékeztes­sünk. Készül a község első pati­kája: túl vannak már a kialakí­tás tetőmunkáin, s jelenleg a belső tennivalókon a sor. Remélik a faluban, hogy túl sokáig már a nyitásra sem kell várni. Nagy könnyebbség lenne ez kinek-kinek, mivel ha a szomszédban van is a város, csak utazni kell még mindany- nyiszor a recept kiváltásáért. S az utazás külön pénzbe kerül..-. Kedves napok a ludasi óvodában A ludasi községháza végében kedves gyermekcsiviteléstől hangos az új szárnyépület óvodájának csupa ablak fog­lalkoztatója. A bekíváncsis­kodó látogatót egyszerre me­lengeti a félkörben áradó szep­temberi napfény, s az aprósá­gok bájos tornája. Nemrég ér­kezett az utolsó csöppség is - hallom -, az imént elpakolták a gyülekezés idejére kiszedett játékokat, megtörtént a név­sorolvasás, most pedig éppen a tízperces délelőtti testnevelé­sen a sor. A legkülönfélébb gyakorlatok követik egymást a barátságos nagyszobában, amíg csak el nem jön az étke­zés ideje. Megragadó a napos­választás is. Egy csomó jelent­kező emeli magasba, s nyújto­gatja pici karját, ajánlkozik egymás szavába vágva. Bol­dog kacaj a pöttömök válasza a jelölésre, aztán már a mun­kán a sor. Mire az ételes kisko­csit a dadus betolja, a falatozni készülők pedig visszatérnek a kézmosásról - szinte vala­mennyi tányér, csésze a terített asztalkákra kerül. Mivel a na­posok már térülnek-fordulnak addig is, amíg a falatnyi kö­tényt derekuk köré nem pende­rítik. Sütő Enikő talán a legbuz­góbb közöttük. — Otthon is csinálok ilyent - csicsergi, hogy megszólítom. - Mosogatni, ágyazni szoktam. Néha már a te sóm öltözködését is gyorsítom. Szepesi Nikolett a közelből beleszól röpke diskurzu­sunkba: neki is van testvére. Már az iskolába is elkísérte! Amíg az óvodások „lakmá- roznak”, oktatójukkal is szót váltok. Kiss Andrea pálya­kezdő pedagógus, Kecskemé­ten végzett, Gyöngyösről jár naponta az emberpalántákhoz. A picikkel inkább még maga is csak ismerkedik, mint az új nebulók a régebbiekkel. Har­minchaton vannak beíratva az idén, harminckettő a gyakor­lati létszám, s ezen a napon huszonkilencen gyűltek egybe. A legifjabbak még csupán szoknak a közösséghez. A dél- előttöket töltik az intézmény­ben, azután jönnek értük a szü­lők, s hazaviszik őket. Van ovis, akinél még a néhány órás várakozás is hosszú, könnye­ket csal szemeibe, de több­nyire már elmarad az ismét­lődő sírás. Sikeresnek látszik a beilleszkedés.- Egész szeptemberben még egyszerű a program - magya­rázza az óvónő. - A délelőtti tornát jó időben udvari játékok követik, ha meg hűvös van vagy esik az eső, benn, a sző­nyegen megy a játszás ebédig. Aztán alvás, majd megint egy kis testnevelés, s folytatják ott, ahol délben abbahagyták. Ok­tóbertől azonban már itt is komolyodnak a foglalkozások. A gyerekek - harsogják - szeretnek idejárni. Sok a játék, sok a pajtás. S ettől több most még nem is hiányzik nekik... (-ni)

Next

/
Oldalképek
Tartalom