Heves Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-09 / 185. szám
1995. augusztus 9., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Közeleg az iskolaév Hogy fájdalmasan közeleg a tanév, arról a legmeggyőzőbb, hogy szinte minden önkormányzat napirendjén szerepelteti a nebulók beiskolázásának kérdését. Újlörincfalva kisközség, nincs saját iskolája, s már az óvodát is - gyerekhiány miatt - bezárták. A gyerekek a szomszédos Poroszlóra járnak át általánosba. A faluban sok a munkanélküli szülő el kell hát az önkormányzati segítség szeptember elejére. A szociális bizottság 213 ezer forintot osztott el a napokban. Az általános iskolába járó tanulók ingyen kapnak majd tankönyvet. A középiskolások 3500 forint tankönyv-támogatásban részesülnek. Az óvodásoknak és az iskolásoknak a napközis térítési díjba is besegítenek. A három, vagy több gyermekes családok az összeg felét fizetik csak, ahol ketten vannak testvérek, ott a kedvezmény 25 százalék. Ehhez még hozzájárul az a rendszeres segély a családoknak, melyet a gyerekek tíz hónapon keresztül kapnak havonta 500-800 forint között. Elosztásra került április óta ily módon 350 ezer forint. Az önkormányzat azon túl, hogy a beiskolázási költségekből magára vállalja az anyagiak egy részét, a tanév folyamán is segíteni szeretne a szülőknek. Már tavaly is működött a napközi a faluban. A gyerekek ebéd után hazajönnek, s itt felügyelet mellett készíthetik el a leckéjüket, s pihenhetnek. A múlt évben szinte minden iskolás élt a lehetőséggel, s hazajárt napközibe. Most szülői értekezleten döntik majd el, hogy a kilenc első osztályos és három negyedikes számára mi a legszerencsésebb: ha Poroszlón maradnak délutánra, vagy itthon tanulnak. Andomaktálya: iskoláról, kultúráról Andomaktálya képviselő-testü- lete hétfői önkormányzati ülésép az elmúlt félév munkáját értékelte, megvitatta az Általános Művelődési Központ tevékenységét. A képviselők állást foglaltak a villamos- és gázközmű önkormányzati tulajdonba vételének kérdésében. Közhasznú munka nőknek kevés akad Mint mindenütt, Kompokon is az új rendszer bevezetése lehetővé tette, hogy több munka- nélkülinek biztosítsanak állást. A férfiak zömmel építőipari tevékenységet végeznek. Most éppen a vásártér rendezése folyik: cédulaházat,-illemhelyet létesítenek. Ffőbléirfát jeTérrf azonban a munkanélküli nők helyzete. Nekik ugyanis csak minimális elfoglaltságot tudnak találni. Fogorvosi ellátásról - három falu vezetői Aldebrő, Feldebrö és Tófalu önkormányzatainak együttes ülésére kerül sor augusztus 15- én délután két órakor az Aldeb- rői, ÁhalánpS Művelődési Központban. A közös ülésen egyetlen napirendi pontot vitatnak meg a képviselők, A fogorvosi ellátás díjainak megállapítása melyer azonban jő alkalom lehet más, a három községet érintő feladatok, teendők, tervek egyeztetésére is. Polgármesterek soros találkozója Füzesabony és körzete polgár- mesterei már- hagyományosan közös megbeszélést tartanak minden esztendőben. Tavaly ugyan elmaradt - mindenki a választásra készült -, ám az idén mindenki szükségét érezte, hogy közösen beszéljenek a térség problémáiról, a tervekről. Augusztus 11-én a Tisza-tó partján, Sarudon délután egy órától találkozik a tervek szerint több mint 20 település ön- kormányzatának irányítója. Meghívott Tiszanána és Kisköre polgármestere is, hiszen a gázépítés összekötötte Füzesabony körzetével őket. Enikőt itthon műtik meg... A sarudi Horváth Enikőről, aki agyműtétre szorul, már írtunk, s arról is, hogy több mint egymillió forint gyűlt össze számára, amikor arról volt szó, hogy külföldön végzik el a balesetben megsérült kislányon az operációt. Enikő röpke két hónap alatt nagyot nőtt. Mutatja saját szobáját, amit szülei a konyhából alakítottak ki számára.- Úgy néz ki, hogy Budapesten egy magánprofesszor elvégzi Enikő műtétjét - mondja Horváthné, az anyuka. - Próbálkoztunk külföldön közvetítőkön keresztül kórházat találni, de azt mondták, amíg nincs diagnózis, nem tudják vállalni. Az anyuka elmondja, hogy volt diagnózis, ám valami oknál fogva megrekedt a dolog. Ausztriai rokonaik segítettek most, hogy a kislány bekerült a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházába. Újra elvégeznek rajta egy egész sor vizsgálatot. Még van három, s akkor talán már, remélik még az idén, sor kerülhet a várva várt műtétre. Hogy kell-e majd fizetni, nem tudják. Az viszont tény, hogy az utazások nagyon sokba kerülnek a négygyermekes családnak. Enikőt ugyanis sokszor csak gépkocsival szállíthatják. Vannak vizsgálatok, amelyek előtt ugyanis el kell vonni tőle a gyógyszereket, s ilyenkor nagyon rosszul van. S hiába volt a gyűjtés, ehhez a pénzhez még elszámolás fejében sem nyúlhatnak hozzá.- Nem is akarunk, de vannak olyan vállalatok, amelyeknél rokonaink dolgoznak, s több hozzátartozónk is, aki azért fizette be a pénzt a számlára, hogy nekünk segítsen. Érthetetlen, amikor olyanokat hallunk, hogy az önkormányzat a Vöröskereszt javára utalja majd át a pénzt, ha Enikőt itthon műtik. Bennünket, s az adakozókat meg sem kérdeztek. Már az elején, amikor elkezdtük a dolgot, eldöntöttük, hogy amennyiben nem kerül sor külföldi műtétre, akkor a leukémiás gyerekek gyógyítására ajánljuk fel az összegyűjtött pénzt. Szerintünk az egészség fontosabb, mint nyaraltatni a néhány gyereket. Magyarországról jöttünk... A Forgószél Isztambulban és Nicosiában A Kompolti Általános Iskolában Erki László né, a gyerekek kedvelt könyvtáros Ági nénije néhány évvel ezelőtt a fejébe vette, hogy létre kellene hozni egy néptánc-csoportot. Kérdezősködött, levelezgetett, míg végül megtalálta Tömöri Gábort, aki vállalta, hogy tanítja a gyerekeket, ha lesz jelentkező. S volt, nem is kevés. Létrejött a gyerekek által választott nevű Forgószél együttes. Soksok . szereplésen vannak túl, s "át idén, rrtint a'Thégye egyik legjobb, csoportja, részt vettek Isztambulban egy hagyományos gyermek-néptáncfeszti- válon, majd Nicosiában, Ciprus fővárosában mutatkoztak be. Bár mára már Kompokon 66-an táncolnak, hiszen a legkisebbek számára is létrejött a Kisgöncöl, 24-en utazhattak el. Szép élményekkel tértek haza, jól sikerültek a fellépések. Nemcsak magukat, a magyar néptánckultúrát láttatták, volt alkalmuk maguk számára is érdekeset nézni-látni. A gyerekek ugyan nem érzik áldozatnak, amit tettek, de vajon mennyibe került ez a szülőknek? Mert a néptáncosok, mondhatni, szinte önellátóak. Nagyon kevés segítséget kapnak. Mostani kiruccanásuk csaknem 600 ezer forintba került.- Voltak szponzoraink. Bessenyei András kompolti vállalkozó, Nagy András, a Medina Bútor, Fazekas Jenő, az Opel-Tóbi, a Pintér-tanya, a GATEKI, a Papírker, a Ganz Kapcsoló és Készülék Budapesti illetőségű Kft., a gyöngyösi Pepsi-Cola, Vakalcsik István vezette Nemzetközi Fuvarozási Kft., valamint a káli és kompolti Önkormányzat. Százötvenezer forintot kaptunk tőlük. A többit a szülők állták - mondja Erki Lászlóné menedzser. A szülők: Bokor JánQsné, Sipos Attiláné, Helgert Ti- borné, Bessenyeiné Antalóczy Judit, Kissné Antal Tünde, akikkel beszélgetünk, nagyon örülnek, hogy gyerekeik hasznosat, és szerintük fontosat müveinek. A táncolás anyagi oldalát annak szépségéért, s ftaik-lányaik kedvéért előteremtik. Mert ugye, nemcsak az útiköltséget kellett biztosítaniuk, hanem itt vannak a gyö- györű ruhák, s kellenek a kényelmes cipők is. Ehhez számba kell venni, hogy a gyerekek nőnek... Keresik ők a támogatókat, csak sajnos, vannak, akik elzárkóznak. Pedig a kompolti iskolások, akik között sok káli is van, most például nem kimondottan Kompoltot, Kált, nem is csak Heves megyét képviselték, hanem Magyar- országod. Mert ugye, a képen is látható táblán nem az áll, hogy „Tóthék, Nágyék”, hanem az: MACARISTAN. Van azonban még egy fájó része is az idei külföldi bemutatkozásnak. A ciprusi köztársasági elnök és a miniszterelnök nem átallotta fogadni, le- fotóztatni magát gyerekeinkkel, sőt maguk készítette képeket küldtek az iskolásoknak! Itthon azonban nem búcsúztatta őket senki, s nem is fogadta sem az iskolaigazgató, sem fjedig a polgármesterek egyike sem. Pedig nagyon jólesett volna. Most, hogy nem tudni, jár- hatnak-e a kompolti iskolába a káli gyerekek, ugyancsak gondolkodóba estek. A csoportokat, mert vegyesen vannak, semmiképpen nem szeretnék szétzilálni. Reméljük, nem is kerül rá sor! (rada) Ők, huszonnégyen Magyarországot képviselték A ciprusi köztársasági elnökkel A szőlőben is terem arany Alakulóban a Debrői Hárs Hegyközség Ha a magyar bor nem volna olyan, mint aminő/mégis jobb volna minden bornál - vagyis nincsen párja a magyar bornak, tartja a régi szólás. Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Feldebrön a hegyközségi előkészítő bizottság elnöke az összehívott gyűlést. * Az összejövetelen négy napirendi téma szerepelt. Az egyik, az alapszabály-tervezet előkészítése, valamint az ügyviteli szabályzat megtárgyalása. A tisztségviselők kilétére és az alakuló közgyűlés előkészítésére is megtörténtek a javaslatok. Virág István a Debrői Hárs Hegyközség alakuló ülését augusztus 28-ra, 17 órai kezdettel javasolta. Mindenki egyetértett, tehát e hónap végén létrejöhet az Aldebrő, Feldebrö és Tófalu szőlősgazdáit tömörítő szervezet. Fontos céljuknak és feladatuknak tekintik, hogy a debrői borvidéken előmozdítsák a szőlőművelés érdekeit. Javítani szeretnék a szőlőtermesztés és bortermelés színvonalát. Szolgálni szeretnék a pinceképességet és minőségvédelmet. A szőlőben is terem arany - tartják a debrői szőlősgazdák, s ők ki szeretnék sajtolni mindazt a kincset, ami a tőkéken terem. Kelemen József Békés, nyugodt öregkor Közösségben magányosan Ki ne áhítozna erről?! Vannak, akiknek családjukban adatik meg ez, míg mások sorstársaikkal egy szociális otthonban élik le hátramaradt éveiket. Poroszlón húsz-huszonkét lakója van a szociális otthonnak, s van még 24 szociális étkező is. Őket otthon látják el a dolgozók. Naponta járok el az otthon kapuja előtt, s amikor fekete zászlót látok, már tudom, hogy ki hiányzik... Hiszen nyáron mindig kinn ücsö- rögnek-csoszognak, s alig várják, hogy valaki odaköszönjön.- Kilencvenkét éves a legöregebb lakónk - mondja Tóthné Szabó Hetén gazdasági vezető. - Hetven körüli a legfiatalabb... Nyolcezer forintba kerül a teljes ellátás, ebben a gyógyszerek is benne vannak. A legtöbben rendelkeznek nyugdíjjal, így ki tudják fizetni az összeget, s még marad is spórolni való. A cigarettát, kávét, üdítőt, meg amit megkívánnak, a saját pénzükből vétetik meg az öregek. Két gondozottunk nem fizet csak térítési díjat, ők viszont zsebpénzt kapnak. Tizenöt alkalmazottunk van, akik három műszakban dolgoznak. Hétközben az óvodából kapjuk az ebédet, szombaton és vasárnap azonban a szolgálatban lévők főznek. Megterhelő ez, különösen télen, amikor fűteniük is kell a cserépkályhákat az ápolóknak. S ha van fekvőbeteg, akkor feladatuk a gyakori ágyáthú- zogatással csak megsokszorozódik.- Valóban olyan békés és nyugodt itt minden és mindenki?-Rendszerint igen - válaszolja Tóthné. - Persze egy idős emberrel is nehéz, hát még ennyivel! S itt ha ketten összevesznek, nem lehet elkülöníteni őket. A problémát nekünk kell megoldanunk úgy, hogy a sértődés megszűnjön. Mert itt együtt kell élni. A Poroszlói Szociális Otthon lakóinak zöme nem egyedülálló. Vannak az itt ápoltaknak rokonaik, némelyeknek több gyermeke is. Ennek ellenére nem igazán árasztják el a látogatók az idős embereket. Csak egyetlen bácsi van, akit - mivel gyerekei dolgoznak, s hét közben nem tudnak ellátni, felügyelet nélkül pedig nem hagyhatják - a hét végén elvisznek. Van helye a családi asztalnál. Mások legfeljebb ünnepekre kapnak képeslapot. Az otthon dolgozói, s a falu gyerekei próbálnák elviselhetőbbé tenni a mindennapokat. Ha születés-, vagy névnapja van valakinek, köszöntik, ünnepekkor kis műsort adnak. Ám, a család hiánya magányossá teszi ezeket a közösségben élő embereket. Sajnos, azt kell mondanunk, nem kíváncsiak mások kisunokájára. Megértem őket. S bár nem akartam véleményt mondani, de nem állom meg, hogy le ne írjam. Tisztában vagyok azzal, hogy aki egyedül maradt ebben a világban, nekünk, a társadalomnak kell gondoskodnunk róla. De aki felnevelt akár egy gyermeket is, miért kerül szociális otthonba? Kétségtelen, hogy adott szülötteinek szeretetet, dolgozott, hogy felnőjenek. Míg oda ez a rendszer működött, vissza miért nem? Nem egy alkalommal hallottam már, s a beszélgetések is csak megerősítették, hogy az örökösök néha még a temetést is a szociális otthonra bízzák. Csak a kulcsért jönnek, s a mama, vagy a papa takarékbetétkönyvéért. Mert az már jár. Jobbik esetben a ruháját nem viszik el, otthagyják ajándékba. Más ajándékot a szociális otthonok nem igen kapnak. Néha még több évi ápolás után - köszönömöt sem. Elnézem a bottal is nehezen járó Lajos bácsit, aki a cigaretta mellé Heléntől, s ha már ott vagyok tőlem is puszit kér. Ibolya nénit, aki napjában többször is elsiet a gyógyszer- tárig, hogy nagyobb kitekintése legyen, s meg kell simogatnom Sarolta nénit is, aki dolgozik. Ő ugyanis szabad idejében a katolikus templomban a harangozó, s a mindenes. Nem kell nekem pénz - mondja. Mindenem meg van nekem itt. Igen, itt mindenkinek megvan mindene, ami az élet anyagi részét illeti. A lélek szenved csak hiányt. S nem azért, mert az idegenek nem szeretik őket. Azért, mert az idegenek gondoskodnak a szemüvegről, az idegenek viszik orvoshoz őket, s az idegenek simítják végig utoljára gyöngyöző homlokukat, amikor eljön a nagy elszámolás. Milyen jó, hogy vannak idegenek...! (rada)
