Heves Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-09 / 185. szám

1995. augusztus 9., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Közeleg az iskolaév Hogy fájdalmasan közeleg a tanév, arról a legmeggyőzőbb, hogy szinte minden önkor­mányzat napirendjén szerepel­teti a nebulók beiskolázásának kérdését. Újlörincfalva kisközség, nincs saját iskolája, s már az óvodát is - gyerekhiány miatt - bezárták. A gyerekek a szom­szédos Poroszlóra járnak át ál­talánosba. A faluban sok a munkanélküli szülő el kell hát az önkormányzati segítség szeptember elejére. A szociális bizottság 213 ezer forintot osz­tott el a napokban. Az általános iskolába járó tanulók ingyen kapnak majd tankönyvet. A kö­zépiskolások 3500 forint tan­könyv-támogatásban részesül­nek. Az óvodásoknak és az isko­lásoknak a napközis térítési díjba is besegítenek. A három, vagy több gyermekes családok az összeg felét fizetik csak, ahol ketten vannak testvérek, ott a kedvezmény 25 százalék. Ehhez még hozzájárul az a rendszeres segély a családoknak, melyet a gyerekek tíz hónapon keresztül kapnak havonta 500-800 forint között. Elosztásra került április óta ily módon 350 ezer forint. Az önkormányzat azon túl, hogy a beiskolázási költségek­ből magára vállalja az anyagiak egy részét, a tanév folyamán is segíteni szeretne a szülőknek. Már tavaly is működött a nap­közi a faluban. A gyerekek ebéd után hazajönnek, s itt fel­ügyelet mellett készíthetik el a leckéjüket, s pihenhetnek. A múlt évben szinte minden isko­lás élt a lehetőséggel, s hazajárt napközibe. Most szülői értekezleten döntik majd el, hogy a kilenc első osztályos és három negye­dikes számára mi a legszeren­csésebb: ha Poroszlón marad­nak délutánra, vagy itthon ta­nulnak. Andomaktálya: iskoláról, kultúráról Andomaktálya képviselő-testü- lete hétfői önkormányzati ülé­sép az elmúlt félév munkáját ér­tékelte, megvitatta az Általános Művelődési Központ tevékeny­ségét. A képviselők állást fog­laltak a villamos- és gázközmű önkormányzati tulajdonba véte­lének kérdésében. Közhasznú munka nőknek kevés akad Mint mindenütt, Kompokon is az új rendszer bevezetése lehe­tővé tette, hogy több munka- nélkülinek biztosítsanak állást. A férfiak zömmel építőipari te­vékenységet végeznek. Most éppen a vásártér rendezése fo­lyik: cédulaházat,-illemhelyet létesítenek. Ffőbléirfát jeTérrf azonban a munkanélküli nők helyzete. Nekik ugyanis csak minimális elfoglaltságot tudnak találni. Fogorvosi ellátásról - három falu vezetői Aldebrő, Feldebrö és Tófalu önkormányzatainak együttes ülésére kerül sor augusztus 15- én délután két órakor az Aldeb- rői, ÁhalánpS Művelődési Köz­pontban. A közös ülésen egyet­len napirendi pontot vitatnak meg a képviselők, A fogorvosi ellátás díjainak megállapítása melyer azonban jő alkalom le­het más, a három községet érintő feladatok, teendők, ter­vek egyeztetésére is. Polgármesterek soros találkozója Füzesabony és körzete polgár- mesterei már- hagyományosan közös megbeszélést tartanak minden esztendőben. Tavaly ugyan elmaradt - mindenki a választásra készült -, ám az idén mindenki szükségét érezte, hogy közösen beszéljenek a térség problémáiról, a tervek­ről. Augusztus 11-én a Tisza-tó partján, Sarudon délután egy órától találkozik a tervek sze­rint több mint 20 település ön- kormányzatának irányítója. Meghívott Tiszanána és Kis­köre polgármestere is, hiszen a gázépítés összekötötte Füzes­abony körzetével őket. Enikőt itthon műtik meg... A sarudi Horváth Enikőről, aki agyműtétre szorul, már írtunk, s arról is, hogy több mint egymil­lió forint gyűlt össze számára, amikor arról volt szó, hogy kül­földön végzik el a balesetben megsérült kislányon az operá­ciót. Enikő röpke két hónap alatt nagyot nőtt. Mutatja saját szo­báját, amit szülei a konyhából alakítottak ki számára.- Úgy néz ki, hogy Budapes­ten egy magánprofesszor el­végzi Enikő műtétjét - mondja Horváthné, az anyuka. - Pró­bálkoztunk külföldön közvetí­tőkön keresztül kórházat ta­lálni, de azt mondták, amíg nincs diagnózis, nem tudják vállalni. Az anyuka elmondja, hogy volt diagnózis, ám valami oknál fogva megrekedt a dolog. Ausztriai rokonaik segítettek most, hogy a kislány bekerült a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkór­házába. Újra elvégeznek rajta egy egész sor vizsgálatot. Még van három, s akkor talán már, remélik még az idén, sor kerül­het a várva várt műtétre. Hogy kell-e majd fizetni, nem tudják. Az viszont tény, hogy az utazások nagyon sokba kerülnek a négygyermekes csa­ládnak. Enikőt ugyanis sokszor csak gépkocsival szállíthatják. Vannak vizsgálatok, amelyek előtt ugyanis el kell vonni tőle a gyógyszereket, s ilyenkor na­gyon rosszul van. S hiába volt a gyűjtés, ehhez a pénzhez még elszámolás fejében sem nyúl­hatnak hozzá.- Nem is akarunk, de vannak olyan vállalatok, amelyeknél rokonaink dolgoznak, s több hozzátartozónk is, aki azért fi­zette be a pénzt a számlára, hogy nekünk segítsen. Érthetet­len, amikor olyanokat hallunk, hogy az önkormányzat a Vö­röskereszt javára utalja majd át a pénzt, ha Enikőt itthon műtik. Bennünket, s az adakozókat meg sem kérdeztek. Már az ele­jén, amikor elkezdtük a dolgot, eldöntöttük, hogy amennyiben nem kerül sor külföldi műtétre, akkor a leukémiás gyerekek gyógyítására ajánljuk fel az összegyűjtött pénzt. Szerintünk az egészség fontosabb, mint nyaraltatni a néhány gyereket. Magyarországról jöttünk... A Forgószél Isztambulban és Nicosiában A Kompolti Általános Iskolá­ban Erki László né, a gyerekek kedvelt könyvtáros Ági nénije néhány évvel ezelőtt a fejébe vette, hogy létre kellene hozni egy néptánc-csoportot. Kérde­zősködött, levelezgetett, míg végül megtalálta Tömöri Gá­bort, aki vállalta, hogy tanítja a gyerekeket, ha lesz jelentkező. S volt, nem is kevés. Létrejött a gyerekek által választott nevű Forgószél együttes. Sok­sok . szereplésen vannak túl, s "át idén, rrtint a'Thégye egyik legjobb, csoportja, részt vettek Isztambulban egy hagyomá­nyos gyermek-néptáncfeszti- válon, majd Nicosiában, Cip­rus fővárosában mutatkoztak be. Bár mára már Kompokon 66-an táncolnak, hiszen a leg­kisebbek számára is létrejött a Kisgöncöl, 24-en utazhattak el. Szép élményekkel tértek haza, jól sikerültek a fellépések. Nemcsak magukat, a magyar néptánckultúrát láttatták, volt alkalmuk maguk számára is érdekeset nézni-látni. A gye­rekek ugyan nem érzik áldo­zatnak, amit tettek, de vajon mennyibe került ez a szülők­nek? Mert a néptáncosok, mond­hatni, szinte önellátóak. Na­gyon kevés segítséget kapnak. Mostani kiruccanásuk csak­nem 600 ezer forintba került.- Voltak szponzoraink. Bes­senyei András kompolti vállal­kozó, Nagy András, a Medina Bútor, Fazekas Jenő, az Opel-Tóbi, a Pintér-tanya, a GATEKI, a Papírker, a Ganz Kapcsoló és Készülék Buda­pesti illetőségű Kft., a gyön­gyösi Pepsi-Cola, Vakalcsik István vezette Nemzetközi Fu­varozási Kft., valamint a káli és kompolti Önkormányzat. Százötvenezer forintot kap­tunk tőlük. A többit a szülők állták - mondja Erki Lászlóné menedzser. A szülők: Bokor JánQsné, Sipos Attiláné, Helgert Ti- borné, Bessenyeiné Antalóczy Judit, Kissné Antal Tünde, akikkel beszélgetünk, nagyon örülnek, hogy gyerekeik hasz­nosat, és szerintük fontosat müveinek. A táncolás anyagi oldalát annak szépségéért, s ftaik-lányaik kedvéért előte­remtik. Mert ugye, nemcsak az útiköltséget kellett biztosíta­niuk, hanem itt vannak a gyö- györű ruhák, s kellenek a ké­nyelmes cipők is. Ehhez számba kell venni, hogy a gye­rekek nőnek... Keresik ők a támogatókat, csak sajnos, vannak, akik el­zárkóznak. Pedig a kompolti iskolások, akik között sok káli is van, most például nem ki­mondottan Kompoltot, Kált, nem is csak Heves megyét képviselték, hanem Magyar- országod. Mert ugye, a képen is látható táblán nem az áll, hogy „Tóthék, Nágyék”, ha­nem az: MACARISTAN. Van azonban még egy fájó része is az idei külföldi bemu­tatkozásnak. A ciprusi köztár­sasági elnök és a miniszterel­nök nem átallotta fogadni, le- fotóztatni magát gyerekeink­kel, sőt maguk készítette ké­peket küldtek az iskolásoknak! Itthon azonban nem búcsúz­tatta őket senki, s nem is fo­gadta sem az iskolaigazgató, sem fjedig a polgármesterek egyike sem. Pedig nagyon jól­esett volna. Most, hogy nem tudni, jár- hatnak-e a kompolti iskolába a káli gyerekek, ugyancsak gon­dolkodóba estek. A csoporto­kat, mert vegyesen vannak, semmiképpen nem szeretnék szétzilálni. Reméljük, nem is kerül rá sor! (rada) Ők, huszonnégyen Magyarországot képviselték A ciprusi köztársasági elnökkel A szőlőben is terem arany Alakulóban a Debrői Hárs Hegyközség Ha a magyar bor nem volna olyan, mint aminő/mégis jobb volna minden bornál - vagyis nincsen párja a magyar bornak, tartja a régi szólás. Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Feldebrön a hegyközségi előkészítő bizottság elnöke az összehívott gyű­lést. * Az összejövetelen négy napirendi téma szerepelt. Az egyik, az alapszabály-tervezet előkészítése, valamint az ügyviteli sza­bályzat megtárgyalása. A tisztségviselők kilétére és az alakuló közgyűlés előkészítésére is megtörténtek a javaslatok. Virág István a Debrői Hárs Hegyközség alakuló ülését au­gusztus 28-ra, 17 órai kezdettel javasolta. Mindenki egyetértett, tehát e hónap végén létrejöhet az Aldebrő, Feldebrö és Tófalu szőlősgazdáit tömörítő szervezet. Fontos céljuknak és felada­tuknak tekintik, hogy a debrői borvidéken előmozdítsák a sző­lőművelés érdekeit. Javítani szeretnék a szőlőtermesztés és bor­termelés színvonalát. Szolgálni szeretnék a pinceképességet és minőségvédelmet. A szőlőben is terem arany - tartják a debrői szőlősgazdák, s ők ki szeretnék sajtolni mindazt a kincset, ami a tőkéken terem. Kelemen József Békés, nyugodt öregkor Közösségben magányosan Ki ne áhítozna erről?! Vannak, akiknek családjukban adatik meg ez, míg mások sorstársa­ikkal egy szociális otthonban élik le hátramaradt éveiket. Poroszlón húsz-huszonkét lakója van a szociális otthon­nak, s van még 24 szociális ét­kező is. Őket otthon látják el a dolgozók. Naponta járok el az otthon kapuja előtt, s amikor fekete zászlót látok, már tu­dom, hogy ki hiányzik... Hi­szen nyáron mindig kinn ücsö- rögnek-csoszognak, s alig vár­ják, hogy valaki odaköszönjön.- Kilencvenkét éves a legö­regebb lakónk - mondja Tóthné Szabó Hetén gazdasági vezető. - Hetven körüli a legfi­atalabb... Nyolcezer forintba kerül a teljes ellátás, ebben a gyógyszerek is benne vannak. A legtöbben rendelkeznek nyugdíjjal, így ki tudják fizetni az összeget, s még marad is spórolni való. A cigarettát, ká­vét, üdítőt, meg amit megkí­vánnak, a saját pénzükből véte­tik meg az öregek. Két gondo­zottunk nem fizet csak térítési díjat, ők viszont zsebpénzt kapnak. Tizenöt alkalmazot­tunk van, akik három műszak­ban dolgoznak. Hétközben az óvodából kapjuk az ebédet, szombaton és vasárnap azon­ban a szolgálatban lévők főz­nek. Megterhelő ez, különösen télen, amikor fűteniük is kell a cserépkályhákat az ápolóknak. S ha van fekvőbeteg, akkor feladatuk a gyakori ágyáthú- zogatással csak megsokszoro­zódik.- Valóban olyan békés és nyugodt itt minden és min­denki?-Rendszerint igen - vála­szolja Tóthné. - Persze egy idős emberrel is nehéz, hát még ennyivel! S itt ha ketten összevesznek, nem lehet elkü­löníteni őket. A problémát ne­künk kell megoldanunk úgy, hogy a sértődés megszűnjön. Mert itt együtt kell élni. A Poroszlói Szociális Ott­hon lakóinak zöme nem egye­dülálló. Vannak az itt ápoltak­nak rokonaik, némelyeknek több gyermeke is. Ennek elle­nére nem igazán árasztják el a látogatók az idős embereket. Csak egyetlen bácsi van, akit - mivel gyerekei dolgoznak, s hét közben nem tudnak ellátni, felügyelet nélkül pedig nem hagyhatják - a hét végén el­visznek. Van helye a családi asztalnál. Mások legfeljebb ünnepekre kapnak képeslapot. Az otthon dolgozói, s a falu gyerekei próbálnák elviselhe­tőbbé tenni a mindennapokat. Ha születés-, vagy névnapja van valakinek, köszöntik, ün­nepekkor kis műsort adnak. Ám, a család hiánya magá­nyossá teszi ezeket a közös­ségben élő embereket. Sajnos, azt kell mondanunk, nem kí­váncsiak mások kisunokájára. Megértem őket. S bár nem akartam véleményt mondani, de nem állom meg, hogy le ne írjam. Tisztában vagyok azzal, hogy aki egyedül maradt ebben a világban, nekünk, a társada­lomnak kell gondoskodnunk róla. De aki felnevelt akár egy gyermeket is, miért kerül szo­ciális otthonba? Kétségtelen, hogy adott szü­lötteinek szeretetet, dolgozott, hogy felnőjenek. Míg oda ez a rendszer működött, vissza mi­ért nem? Nem egy alkalommal hallottam már, s a beszélgeté­sek is csak megerősítették, hogy az örökösök néha még a temetést is a szociális otthonra bízzák. Csak a kulcsért jönnek, s a mama, vagy a papa taka­rékbetétkönyvéért. Mert az már jár. Jobbik esetben a ruhá­ját nem viszik el, otthagyják ajándékba. Más ajándékot a szociális otthonok nem igen kapnak. Néha még több évi ápolás után - köszönömöt sem. Elnézem a bottal is nehezen járó Lajos bácsit, aki a ciga­retta mellé Heléntől, s ha már ott vagyok tőlem is puszit kér. Ibolya nénit, aki napjában többször is elsiet a gyógyszer- tárig, hogy nagyobb kitekintése legyen, s meg kell simogatnom Sarolta nénit is, aki dolgozik. Ő ugyanis szabad idejében a katolikus templomban a ha­rangozó, s a mindenes. Nem kell nekem pénz - mondja. Mindenem meg van nekem itt. Igen, itt mindenkinek meg­van mindene, ami az élet anyagi részét illeti. A lélek szenved csak hiányt. S nem azért, mert az idegenek nem szeretik őket. Azért, mert az idegenek gondoskodnak a szemüvegről, az idegenek vi­szik orvoshoz őket, s az idege­nek simítják végig utoljára gyöngyöző homlokukat, ami­kor eljön a nagy elszámolás. Milyen jó, hogy vannak idege­nek...! (rada)

Next

/
Oldalképek
Tartalom