Heves Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-21 / 195. szám

2. oldal Megyei Körkép 1995. augusztus 21., hétfő Bugát Pál országos döntő Gyöngyösön Tizenkettedik alkalommal ren­dezi meg a TIT Stúdió Egyesü­let, a Természet Világa című fo­lyóirat, a Berze Nagy János Gimnázium, a Vadas Jenő Er­dészeti Szakközépiskola, vala­mint a Mátra művelődési Köz­pont az Országos Bugát Pál Természetismereti Vetélkedő döntőjét Gyöngyösön. A ma esti ünnepélyes meg­nyitót követően tudományos ülést tartanak Mátrafüreden. A holnap délelőtti írásos fordulón húsz középiskola hatvan diákja 3-3 fős csapatban méri össze tudását. Délután a GATE Főis­kolán a számítástechnikai rész­szel folytatódik a verseny. A szerdai gyakorlati fordulót megelőzően a diákok megko­szorúzzák Bugát Pál gyöngyösi emléktábláját. A csütörtök dél­előtti szóbeli döntő után a déli órákban kerül sor az ered­ményhirdetésre és díjkiosz­tásra. Csekély az érdeklődés... Nyolc pétervásárai * lakásra van vevő A helyi rendelet szerint Péter- vására önkormányzata megvé­telre ajánlotta a tulajdonában lévő lakásokat a jelenlegi bér­lőknek. Augusztus 25-én jár le a hatvan napos gondolkodási idő, amely után a lakóknak je­lezniük kell: meg kívánják-e vá­sárolni otthonukat, s ha igen, milyen feltételekkel. Az érdeklődésről és a lehető­ségekről Györy Imréné al­jegyző adott tájékoztatást.-Összesen huszonöt lakás­ról van szó. Egy már régebben elkelt, maradt még egy családi ház és 23 társasházi lakás. Ed­dig nyolcán jeleztek vételi szándékot. Hárman egyszerre fizetik ki a vételárat, ami a for­galmi érték fele, a többiek a tíz éves részletfizetéssel élnek. Ok a teljes ár tizedét fizetik be, majd tíz évig törlesztik a fenn­maradó részt. Egyben mente­sülnek a lakbérfizetés alól.-Mi történik azokkal, akik nem élnek a lehetőséggel?-A lakóknak elővásárlási joguk van. Ám, ha nem kíván­nak ezzel élni, akkor a belee­gyezésük nélkül is eladhatjuk a lakásokat. De ez nem vonatko­zik a nyugdíjasokra, s senkire nézve sem fenyegetés. Az azon­ban várható, hogy a lakbéreket emelni kényszerülünk, de erről leghamarabb csak a szeptem­beri testületi ülésen születik döntés. Hallani ugyan olyan hango­kat, hogy a megemelt díjat nem lesznek hajlandók fizetni, remé­lem erre nem kerül sor. Min­denesetre a behajtásnak is megvan a módja. suha Az egri lokálpatrióták emlékmenete FOTÓ: PERL MÁRTON Megyei megemlékezések az ünnepen Eger díszpolgára lett Korompai János kutató (Folytatás az 1. oldalról) Ezután kitüntetések átadására került sor: a Magyar Köztársa­ság bronz-keresztjét Barta Gyuláné és Vígh Sándorné kapta. Díszpolgári kitüntetést vehetett át Illés György opera­tőr és dr. Korompai János ku­tató. Pro Kultúra Agrié díjban részesült Demeter Zsuzsa, a 30 éves Harlekin bábszínház mű­vészeti vezetője és alapítója. Nívódíjban részesült dr. Cs. Varga István főiskolai tanár az irodalom területén végzett ki­magasló munkájáért, Bereczki Vilma tanárnő aktív zenei munkásságáért, valamint Sziki Károly színművész. Egy posz­tumusz díjat is átadtak a nem­régiben elhunyt Kovács Attila újságíró özvegyének. Pro Ag- ria emlékplakettet kapott dr. Koncz Lajos teológiai profesz- szor és Kiss Ferenc, Szarvaskő önkormányzati képviselője. Végül az Eger város egész­ségügyéért kitüntetés átadá­sára került sor, melyet dr. Ko­vács Ferencnek és dr. Vígh László háziorvosoknak, illetve Zsukotinszky Antalné gyógy­tornásznak ítéltek oda. Lakos László a hevesi dinnyefesztiválon Randevúra hívta az ünneplőbe öltözött Heves a hét végén a helybelieket, a térségben élő­ket, hogy együtt ünnepeljenek, s szórakozzanak. Ä negye­dik Hevesi Kupa autós szla­lomversenyen több mint nyolcvanan - köztük szlová­kok, hollandok is — küzdöttek a Saturnus Rádió vándordíjá­ért. Közben a város főterén igazi vásári kavalkád fogadta az érdeklődőket. Valamennyi látogató hosszan elidőzött a mesterek terén, de akisterme­lők standjainál is.- Somogyi József mesterem örülne, ha látná, hogy Szent István szobrának gipsze He­vesre került. Az itteniek jó gondozói lesznek, megbecsülik e csodálatos szobrot - adta át Kő Pál Munkácsy-díjas a vá­ros honatyáinak a szobrot, amely ezután a városháza éke lesz. Kora délután a szabadtéri színpadon dr. Lakos László miniszter, a fesztivál fővéd­nöke méltatta az országosan ismertté vált rendezvényt:- Mérföldkő előtt áll a ma­gyar mezőgazdaság, mint 40 évvel ezelőtt, ezért most kell bizonyítani, hogy a magyar föld művelése versenyképes lesz Európában, ennek biztató jelei már most tapasztalhatók. Ezután egymásnak adták a színpadot a különböző ha­gyományőrző csoportok, együttesek. A műsor után, késő éjszaka a tűzijátékban gyönyörködhetett a város la­kossága. Szlovák találkozó a Mátra tetején Kora reggeltől késő estig tartó falunapon - Szlovákiából ér­kezett vendégeket is megör­vendeztetvén az új létesít­ménnyel - Zakupszky László ny. iskolaigazgató, a 84 esz­tendős népművelő tájház ava­tásával tette emlékezetesebbé az ünnepet. A nemzeti színű szalag át­vágása után Stuller András polgármester köszöntötte az első látogatókat, akik egyelőre az épület két szobájában talál­kozhatnak a régi népélet em­lékeivel. Latorczay János a lőrinci ünnepségen Lőrinciben a szabadtéri szentmisén Mándoki György plébános szentelte meg az új kenyeret, majd Latorczay Já­nos, a KDNP vezetőségi tagja mondott beszédet. Informatikai főiskola Egerben Hét félév után - diploma (Folytatás az I. odalon) A tanulást erre a célra készült tankönyvek, számítógépes ok­tatóprogramok, videofilmek, összefoglaló előadások, kon­zultációk és gyakorlati foglal­kozások segítik. Az egyes tan­tárgyak ismeretanyagának elsa­játításáról beszámolókon, kol­lokviumokon, szigorlatokon kell számot adni.- A főiskola önköltséges, a jelentkezés feltétele érettségi bizonyítvány, s nincs felvételi vizsga - említi meg Csathó Csaba. - Beiskolázási körze­tünk szinte az egész megye, hi­szen hallgatók járnak majd hozzánk például Kápolnáról, Gyöngyösről is..Egy egri édes­anya Kecskemétre, főiskolára felvett fiát íratta ide, mert ki­számította, hogy a család anya- gialg is jobban jár. A főiskola munka mellett is végezhető, ugyanis a konzultá­ciók csak heti egy vagy két al­kalommal jelentenek elfoglalt­ságot. Elsősorban a szomba­tokra gondoltak. A közgazdasági, számítás- technikai tantárgyak mellett többek között angol nyelvből is mód nyílik a folyamatos isme­retszerzésre a modem nyelvi laborban. Detk összefogott a gyerekekért Befejeződötte Detken az a programsorozat, amely kelle­mes és hasznos kikapcsolódást nyújtott az iskolásoknak. A rendezvény az önkor­mányzat, a termelőszövetkezet, a takarékszövetkezet valamint helyi kiskereskedők támogatá­sával a művelődési házban zaj­lott. A nebulók kézműves- és számítástechnikai foglalkozá­sokon vehettek részt. Ezek mel­lett igen népszerűnek bizonyult a sakk szakkör, melynek zárá­saként a legjobb 16 versenyző mérhette össze tudását. Helytörténeti vetélkedőn dőlt el, kik azok a diákok, akik leg­többet tudnak a falujukról. Eh­hez kapcsolódott, hogy a gye­rekek önkéntesen rendbe hoz­ták a falu század eleji földesu­rának kriptáját, gyarapítva a he­lyi műemlékek számát. A programsorozatot kiállítás zárta, ahol az érdeklődők a kézműves foglalkozások mun­káiból láthatták a legszebbeket, valamint az eltelt nyolc hét eseményeit, eredményeit meg­örökítő fotókat. Drelyó Agnes A répa, ami jól megnőtt- Húztam, húztam, s még mindig nem volt vége - meséli Erdélyi Ervin. A bátori autószerelő már-már arra gyanakodott, hogy gumi­ból van az a petrezselyemgyökér, aminek kiszedésével bajlódott. Végül is, mire a zöldség napvilágra került, kiderült: répa az, a ja­vából. A szemet gyönyörködtető példány pontosan egy méter hosszú. Hogy aztán - a vékonysága miatt - megpucolása lehetet­len? Ez nem különösebben izgatja a gazdát. Nem levesbe szánja ő a zsákmányát, hanem vitrinbe. Megértjük. (n.z.) A ritka szép példány fotó: perl Márton Korlátlan fantáziája annyira felhevült, hogy most már mindezt kevésnek találta, és jónak látta, ha még későbbi ko­rok sötétjeibe száll alá. Fékte­len képzelete nem állapodott meg az ókor rettegett kényura­inál, hanem még irtóztatóbb poklok rém­uralmában ke­reste emberte­len, elvetemült őseit. Úgy gondolta, leg­hatásosabb, ha az ősembernél állapodik meg, a vadság álla­potában dúló élet dorongtör­vényeinél. Az ötlet annyira felkavarta, hogy már-már hitte, amit ki­gondolt. Egyik legősibb őse maga a Neander­völgyi ősember elődje volt, aki már akkor elárulta antiszociális voltát és szocializmus-gyűlöle­tét. Három gyereke közül ket­tőt vert agyon, mert ők is köve­teltek osztalékot a mammut combjából. S hogy tette ki ne derüljön, a helyszínen felfalta két fiának maradványait. A harmadikat már csak azért nem ütötte le, mert jóllakott. Hanem a fiú tudta, ha az apja újra megéhezik, ő kerül sorra. Hát inkább megszökött, hogy ki ne haljon a család. Talált is egy jóravaló, nagyon módos fele­ségnek valót, aki matriarcháta természetével szédületesen tudta gyarapítani a családi va­gyont. Ez az asszony sorra verte agyon a férjeket, ha nem tetszett valami belőlük... Végül így fejezi be önéletrajzát: „Űtóvégre mégis ennek az ős­anyámnak köszönhetem, hogy most a tisztelt kommunista párt kapuit döngethetem felvételem érdekében.” Most érlelődött meg benne a dacos elhatározás, hogy szó szerint így fogja leírni a végén: „Az önéletrajzomból kivilágló érdemeim figyelembevételé­vel, remélem, megnyílik előttem a Párt két nagy ajtaja, amely úgy fogad be engem, mint Jézust a szárnyas angya­lok a mennyek országába.” Esetleg a legvégén még oda- firkantja: „Mély, rokonszen­vező, osztályharcos gyűlölettel a kizsákmányolókkal szemben, forradalmi tisztelettel, Jozef Svejk, felekezeten kívüli...” És ha erre azt fogják mondani az illetékes elvtársak, hogy idióta, hülye, hát csak mondják, leg- fejjebb nem vesznek fel. És akkor mi van? Nagy a frak­kom! Ti, marhák, hát éppen azt akarom! Svejk, hogy most már elké­szült nagy elméleti művével, lassított, tömögette pipáját és rágyújtott. Ebben a tavaszodó időben a pipafüstnek is más az illata. Csak az első szippantás­nál érzi igazán a pipázó. A má­sodik szippantásra azonban nem került sor, mert Svejk mindenre kiterjedő figyelme és éleslátása egy szokatlan figu­rán akadt meg. Négy kutyát sétáltatott pórá­zon egy magas úriember. Sötét felöltő, még sötétebb kalap, és ennél is sötétebb napszem­üveg, a kínosan kifényesített cipő sok mindent elárul, de az a négy kutya a pórázon, és ami­lyen szerencsétlenül tartja a kezében a „gyeplőt”, hát az már nevetséges! Svejk utána­lopakodik, hogy figyelje... Egészen bizonyos: nem az övé a négy kutya. Még a nevüket se tanulta meg pontosan. Mindig a másik hegyezi a fülét, és nem az, amelyikre szól. Amikor az­tán valamelyik fánál éppen vi­zel az egyik, hogy leadja saját jelzését, ami természetes az ál­latnál, ez a finom úriember szégyellősen néz körül, látja-e valaki, mintha a kutyák nevé­ben kéme elnézést a megbot­ránkoztató viselkedésért. Na, tuti, gondolta Svejk, hogy ez az alak valami lecsúszott eg­zisztencia lehet. Valamikor szebb napokat látott, és most kutyasétáltatásból él. Legalább értene hozzá a szerencsétlen, miként kell a kutyákat vezetni. Úgy fogja a pórázokat, mintha fogathajtó volna, és a kutyák lovak lennének, csak az ostor hiányzik a kezéből. A legröhe- jesebb, hogy nem ő vezeti a ku­tyákat, hanem az ebek húzzák őt. Tehetetlenül vonszoltatja magát az akaratos ebekkel, akik mintha kacagó vakkantá- sukkal adnák egymás tudtára: gyertek, hurcoljuk meg jól ezt az ügyefogyott sétáltatónkat. Hirtelen aztán parancsoló, éles hang tört ki a megkínzott em­berből:- Hektor! (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom