Heves Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-14 / 189. szám

1995. augusztus 14., hétfő 5. oldal Régi-új igazgató az erki iskola élén A napokban tartotta rendkívüli testületi ülését az erki önkor­mányzat. Az ülés témája az ál­talános iskola igazgatói poszt­jára pályázott jelöltek meghall­gatása és a leendő igazgató ki­választása volt. A pályázatra egy jelentkezés érkezett a jelen­leg az iskola élén álló Csintalan Györgytől. Az igazgató űr sok­éves tapasztalatával igazolta rá­termettségét, és az önkormány­zat ezt elismerve, további öt évre igazgatóvá választotta. Jövő augusztusra tolták ki a határidőt A tenki önkormányzat képvi- selő-testülete a napokban meg­tartott ülésén módosította a te­lepülésen épülő tornacsarnok befejezésének határidejét. Az eredeti szerződés szerint idén decemberig kellett volna elké­szülnie a munkáknak, de ez a gazdasági helyzet miatt lehetet­lenné vált. Az új határidőt 1996. július 31-re tették, az ava­tás várhatóan augusztus 20-án lesz majd. Új jegyző lesz Hevesvezekényben Új jegyzőt választott a hevesve- zekényi képviselő-testület Oláh Jánosné kiskörei lakos szemé­lyében, aki eddig Tiszanána község jegyzői tisztjét látta el. Új helyén munkába állásának ideje még bizonytalan. A testü­let az ülésen megtárgyalta még a helyi általános iskola és a he­vesi körzeti általános iskola ok­tató-nevelő munkájának tapasz­talatait is. Nyári programok a hevesi könyvtárban A hevesi könyvtárak a részle­ges nyitva tartás ellenére is vár­ják a hozzájuk ellátogató tanu­lókat. Segítséget szeretnének nyújtani az általános és közép- iskolás diákoknak azáltal, hogy vetítéseket tartanak a kötelező irodalmi tananyagból. A fel­nőttkönyvtárban hétfőn 18 órá­tól a Bánk bán kerül az érdeklő­dők elé, a gyermekkönyvtárban kedden 15 órától 17 óráig az Egri Csillagokat izgulhatják végig a nebulók. Már többször is megbűvölten hallgattam a játékát, ujjai könnyedén siklottak a húrokon, a muzsika lágy hangjai magá­val ragadták a közönséget. Mit tagadjam, elcsenték a szívem. A gitár hangjain emelte el egy mindössze 9 éves, huncut szemű, mosolygós kis legény, aki az én szememben már ma a hangszerének mestere. Tóth Lászlóval és fiával ott­honukban ültünk le csevegni. A szobát kellemes klasszikus gitárjáték hangjai töltötték be, a fotelokban gitárok várták, hogy a hozzáértő kezek életre keltsék őket. Ilyen kezekből pedig itt nincs hiány. A papa életvidám, határozott fiatalember, igazi egyéniség. A helyi zeneiskola tanára. Azt megelőzően mint előadómű­vész kereste kenyerét hosszú évekig. Válása óta ketten pen­getik a húrokat Lacikával. Mint elmondta, fia kicsi korától kezdve hozzászokott a gitár­Heves És Körzete Az UDECOOP a nemzetközi piaclehetőség küszöbén A tarnazsadányi UDECOOP Termelő, Értékesítő és Szolgáltató Gazdasági Vállalkozás a volt szövetkezet és a tagok vagyonrészé­vel 1990-ben alakult kft.-vé, mintegy 130 taggal. Termékeiknek nagyobb hányadát akkor a német BOTT cégnek gyártott műhely és szervizautó-berendezés jelentette. A paraszti világ képei- Időközben itt is jelentkez­tek a nagy kamattal sújtó hite­lek, a növekvő adósságok - em­lékszik vissza az indulásra Tí­már István, a kft. ügyvezető igazgatója -, amelyeket csak egyetlen módon, a munka szer­vezettségének növelésével tud­tunk ellensúlyozni. Amikor az­tán eljutottunk odáig, hogy vál­tozatlan létszámmal, de más technológiával jobb lett az idő­kihasználtság, akkor hatéko­nyabbá vált a termelékenység. Az induláskori veszteséget le­dolgoztuk, a következő éveket némi haszonnal zártuk. Az el­múlt év végén közel 200 millió forintos árbevételünk 5 milliós nyereséget hozott.- Hogyan sikerült talpra állni?- Az elmúlt évben még aránylag az egy lábon állás ide­jét éltük - húzza el kesernyésen a száját az első számú vezető -, ez kényszer szülte helyzet volt. Egyrészt az iskolabútor-for­galmunk ismert okokból be­szűkült, másrészt jó néhány nagyvállalat ment tönkre, melynek beszállítói voltunk. Ma már ezek egy része megka­paszkodott, s a régi kapcsolatok felújítását szorgalmazzák. Az „egyetlen igazi láb”, amely biz­tonságot adott, a többfajta ter­mékféleség gyártására létesített kapcsolatrendszer a BOTT céggel. Ez műhelyberendezé­sek - műhelyasztalok, szer­számtároló falak, szekrények, kocsik, valamint szervizautó- berendezés, köznyelven mű­helykocsik - berendezéseinek gyártását, adott esetben szerelé­sét jelenti.- Kiknek ajánlja ezeket?- Ezeket a műhelykocsikat jó szívvel ajánljuk mind az egyéni vállalkozóknak, mind a kis-, közép- és nagyvállalatoknak is. Immár hagyomány, hogy min­den évben, augusztus 20-ika, Szent István ünnepe előtt több napos programot rendeznek Hevesen. Mivel ezen a környé­ken terem az országszerte is­mert, mézédes hevesi dinnye, ehhez a gyümölcshöz kötik a szakmai találkozókat, bemuta­tókat, tanácskozásokat, ame­lyeket vásárok és különböző vigadalmak kísérnek. A hét végén a hevesi Eötvös József Középiskolában tartják Elsősorban olyanoknak, akik szolgáltató, karbantartó, javító tevékenységet folytatnak, adott esetben termékek, gépek rend­szeres karbantartását végzik. Magyarán: olyan cégeknek, akiknek ki kell szállniuk a helyszínre, s ott kell elvégezni a szükséges szervizmunkát. Azért, hogy termékeinket minél szélesebb körben megismerjék, az elmúlt év tavaszán országos körutat csináltunk, melyek közvetlen célzott látogatások voltak nagyobb vállalatoknál, termékeink ajánlását illetően. Ezt követte az Industria és Au­tomobil '94-es kiállításon való részvétel. Az idén előbb a szé­kesfehérvári Szerszámexpón, majd az Industria ’95-ön, a be­ruházási szakvásáron mutattuk be termékeinket.- Hogyan értékeli a kiállí­tást, s hozott-e újat a cégnek?- A vásár látogatottsága a megszokottnál egy kicsit visz- szafogottabb volt, valószínűleg azért, mert viszonylag egysí- kúbb volt most a kínálat. Ami a mi termékeinket illeti, meglehe­tősen kedvezőek a tapasztalata­ink. Egyértelműen tetszettek portékáink, olyannyira, hogy konkrét üzleti ajánlatokat kap­tunk. Reményeink szerint közü­lük jó néhányan vásárló partne­reink lesznek majd.- Volt-e lehetőség újabb kül­földi kapcsolat felvételére?- Igen meglepő volt szá­momra, hogy a nyugati kötele­zettségeinken túlmenően főleg orosz, bolgár és román érdek­lődés mutatkozott áruink iránt. Amennyiben sikerül ezt a lehe­tőséget kihasználnunk, akkor jó esélyünk van arra, hogy megje­lenhetünk a keleti piacokon is.- Van-e a cégben elegendő belső tartalék a további helytál­láshoz? meg a hazai zöldségtermesztők találkozóját, ahol a korszerű és hatékony mezőgazdasági mód­szerekről tanácskoznak a rész­vevők. Szó esik a kis- és a nagykerti művelésről, a bioter­mesztésről. E rendezvényen hirdetik ki Az ország legna­gyobb dinnyéje verseny ered­ményét is. Augusztus 20-án zenés éb­resztő köszönti Heves polgá­rait, s reggel 8 órától egész na­pos népművészeti- és kirakodó­- Mindenféleképpen kell, hogy legyen. Egyrészt egyfajta szakmai fejlesztéssel, másrészt cégen belüli vagy alvállalkozók közreműködésével növeljük pi­aci jelenlétünket. Egy biztos: nekünk a finom­lemez-megmunkálás területén kell ezután is dolgoznunk, min­denképpen elsődleges a mű­helyberendezések, szervizautó- berendezések gyártása. De a több lábon állás felé már tet­tünk lépéseket - a finomlemez­gyártmányainkat illetően újabb német cégek felé próbálunk meg nyitni. Az egyik oldalon különféle fémmegmunkáló gé­pek burkolatelemeinek gyártá­sára van igény. A másik részről egy rendkívül szerteágazó és nagy építési vállalkozásnak kü­lönféle vákuumtechnikai be­rendezések acéllemez részele­meit gyártanánk.- Nyereséges lesz-e az idén a kft?- Most még konkrétan meg­jósolni e reményt - enyhén szólva - túlzás lenne. Azonban én örökös optimista vagyok, s biztatóak az előjelek is. Az el­múlt évi 5 milliós nyereség mellett megcsináltuk a minő­ségbiztosítási rendszert, mely­nek óriási volt a költsége, de ez nagy segítségünkre van a piac bővítésében. Az idei évet 15 százalékos bérfejlesztéssel kezdtük, s további 10 százalék mozgóbér jellegű előirányza­tunk van negyedévenkénti kifi­zetésre. Gyakorlatilag a mos­tani árbevétel-állás azt jelzi, hogy az évet úgy 230-240 mil­liós bevétellel záijuk majd. Egy olyan kollektíva munká­jának eredménye lesz ez, akik hajlandók megfelelő fordulaton dolgozni, évről évre bizonyítva, hogy tudunk, akarunk jó minő­ségben szállítani. A fiatal, tettre kész vezetőgárda pedig garan­cia az UDECOOP hosszú távú eredményes tevékenységére, hírnevének megérdemelt öreg­bítésére.- cseh ­vásár, mezőgazdasági termék­éi, kisgép bemutató várja az ér­deklődőket a város központjá­ban. Délelőtt 9 órától autósver­senyt rendeznek, majd délután 2 órakor kezdődik a szabadtéri színpadon a kulturális csopor­tok műsora.. Délután 6 órakor a mezőgazdasági bemutatók dí­jait adják át. A kora esti órák­ban hazai és külföldi rocke­gyüttesek lépnek a színpadra, majd tűzijátékban gyönyörköd­het a közönség. Aki megfest mindent... Megfest mindent, amiről úgy gondolja, érdemes az utókor­nak megörökíteni. Aratást, falusi csendéletet, alföldi be­tyárcsárdát. Igazi népi festő, szobájából nem hiányozhat Petőfi portréja, a sárguló bú­zakalász. Festés közben szüle­tett gondolatait papírra veti. Egy tucattól is több verse je­lent meg Kömlő helyi lapjá­ban. Ha marad ideje, akkor fafaragásokat készít. Hihetet­len lendülettel dolgozik, al­kot, pedig egész életében fizi­kai munkát végzett. Különös kontrasztot alkot a pusztába nyúló telek és a ház falai közt megmutatkozó gaz­dag élményvilág. Gál József amellett, hogy rendületlenül megfesti mindazt, ami a téesze- sítés nyomán eltűnt az Alföld­ről, a hegyek csodálója is.- Pedig sosem volt arra lehe­tőségem, hogy elutazzak - mondja. 1970-ben láttam az új­ságban egy képet, ami annyira megragadott, hogy ecsetet fog­tam és lefestettem. Persze, ak­kor még fogalmam sem volt ar­ról, mi az a művészvászon, így hát préselt lemezre dolgoztam. Megrendeltem a vadászújságot, onnan másoltam a téli tájat, a vaddisznók viadalát, a szarvas- bőgést. De soha nem vadász­tam, a táj csodálata és a vadá­szás nem fért össze.- A festőecsethez kifinomult ujjak kellenek. Nem tette tönkre a kezét a fizikai munka?- Dehogynem. Volt olyan este, amikor két kézzel kellett fogni az ecsetet, annyira reme­gett a kezem az egész napi fizi­kai munkától, a lapátfogástól. De olyankor is kiültem a kony­hába, és festettem addig, amíg bírtam, gyakran éjfélig.- Kömlőn négy festő is él. Összeülnek néha beszélgetni, vagy tapasztalataikat megosz­tani egymással?- Nem volt nekünk ilyenre időnk. Az előző polgármester, Cseh József gyakran vitt ben­nünket kiállításra, olyankor ta­lálkoztunk. Legutóbb a Megyei Művelődési Központban volt tárlatunk.- Van példaképe, akinek ké­pei, motívumai alapján fest?- Mindenkit szeretek, akinek alkotásait nem kell megmagya­rázni. Szeretem azt, ha valami világos, egyértelmű, s nem szo­rul egyórás magyarázatra, hogy mit ábrázol. Az alföld képeit, a csendéletet, a hegyvidék moz­galmas világát sem kell meg­magyarázni.- Az Ön családjából festett még valaki?- Senki, de nagy örömömre unokám örökölte a képessége­met. Ő már képzőművészeti fő­iskolára jelentkezett, bár telje­sen másképp gondolkodik, mint én, hiszen ő túlnyomórészt portrét fest.- Sohasem vesztette el a ked­vét amiatt, hogy képeit nem mu­tatták be országosan, nem fog­lalkoztak munkáival a médiák?- Volt idő, amikor elkesered­tem, és azt kérdeztem magam­tól: érdemes-e feleslegesen dolgozni? Aztán rájöttem, hogy az is fontos, hogy az ember szép, esztétikus környezetben éljen.- írásra is jut ideje. Ezt ho­gyan csinálja?- Attól, hogy a kezem dolgo­zik a festőlemezen, még a fe­jemmel tudok gondolkozni. Tudja, nagyon rossz az, ha a családból hiányzik valaki, s én elvesztettem a fiamat. Sokat gondolkoztam rajta, hogy miért kellett ennek megtörténnie, s akkor születtek meg az első versek.- De miért nem festette meg ezeket a gondolatokat is?- Vászonra csak a szép való, ami az életben szörnyűség, azt elég papírra vetni. Szuromi Rita Dinnyenapi vigadalom Hevesen muzsikához. A lakásban szinte állandóan szól a zene, klasszi­kusok, rock, dzsessz vagy blues. Az aprócska fiú mind­össze két éve kezdett el komo­lyan foglalkozni a hangszerrel, és még a papát is meglepte, hogy milyen jól halad. Ahogy felidézték a tanulási idő kezdeteit, egybehangzóan kijelentették: az első három hó­nap volt a legnehezebb. Akkor kellett Lacikának hozzászoknia a napi rendszeres gyakorláshoz. A papa hozta-vitte fiát az isko­lába, s amíg a délutánt sok gye­rek az udvaron játékkal töltötte, addig ők keményen gyakorol­tak.- Most naponta másfél órát pengetünk, melegítünk a tech­nikai gyakorlatokkal, majd kö­vetkeznek a különböző gitárda­rabok. A könnyebb érthetőség kedvéért Lacika kezébe kapja a gitárt, és játszik. Egy klasszikus darabot, majd néhány technikai gyakorlatot, végül a Vukot adja elő. Miközben a fiú játszik, édesapja minden mozdulatát kritikus, de óvó szemekkel kí­séri. — Célom az, hogy a lehető legtöbbet adjak át neki abból, amit én húsz év alatt megtanul­tam. Azt szeretném, ha jó mu­zsikus lenne. Fontos a technikai tudás, mert csak akkor tudja a legtökéletesebbet adni. Ehhez pedig szükség van az elmélyü­lésre, a koncentrálásra. De bármilyen szépek is az eredmé­nyek, tiszteletben kell tartanom, hogy ő mégiscsak egy gyerek, akinek szüksége van a játékra, barátokra. Törekszem az egyensúlyra, de ez sokszor na­gyon nehéz.- A tanár szemével - anél­kül, hogy magasztalnám - azt kell mondanom, hogy nagyon nagyot lépett előre. Ma már a bemutató óráimon példaként ál­líthatom a többi tanítványom és szüleik elé, a szorgalmas gya­korlás példájaként.- Milyen hangszer a gitár?- A gitár egy nehezen tanul­ható zeneszerszám. Nagyon sok előnye van annak, aki már ját­szott más hangszeren, és köny- nyebbség a kotta ismerete is. Hálás hangszer, mert használó­jának módot ad arra, hogy im­provizáljon, és ez a zenész va­lódi öröme. Miközben a papa a közös kedvencüket, az egyéves, szép németjuhász hölgyet etette, az ifjú gitárost faggattam, milyen zenét is játszik legszívesebben.- A klasszikusokat - vágja rá azonnal. Egyéb kedvencei pe­dig a foci és a versek. A nyoma­ték kedvéért előkerült egy Jó­zsef Attila-kötet. Kérdőn nézek a visszatérő apára, aki moso­lyogva mondja: együtt olvas­gattuk, és megtetszettek neki a versek - bár talán még kicsit apró hozzájuk. Igyekszem önál­lóságra nevelni, bármennyire féltem is sokszor. Meggyőző­désem, hogy később ez hasz­nára lesz. Sokat van felnőttek között, jól megvan velük. Ha lehet, együtt járunk fellépé­sekre is. Ez talán egy kicsit ri­asztó lehet mások számára, de én azt szeretném, ha „belevaló” kölyök lenne a fiam. Meg kell ismernie a zenészek életét. Mindez nem azt jelenti, hogy itt nálunk mindent szabad. Van­nak „törvényeink”, amik kemé­nyek. Mi sosem veszekszünk, nem káromkodunk; ha valami problémánk van, megbeszéljük.- Még nem tudom, mi lesz belőle, nem akarom semmire kényszeríteni. Az már biztos, hogy a gitár mindig is az élete része marad. Minél többet sze­retnék adni neki, ezért én is fo­lyamatosan tanulok. Amikor ő gyakorol, én is elvonulok egy csendes zugba, pengetem a hangszert. Ma kevesen értéke­lik a klasszikus gitárzenét, ezért mással is próbálkozunk. A gitár Lacika barátja lesz mindig. Je­lentheti a hivatást, az életcélt számára. Persze, az sem mellé­kes, hogy a húrok bűvöléséből meg lehet élni, ha valaki na­gyon jól csinálja. De előbb még vár rá a tanulás és a sok gyakor­lás.- Játszottatok már együtt?- Még nem, de egyszer talán majd fogunk... Elbúcsúztam, de velem ma­radt egy kép: egy kicsi fiú apró kezeivel egy kicsi gitár húrjain játszik, mellette az édesapja a nagy gitárt pengeti. Mindkettő­jük szemében öröm csillog, a zenére figyelnek, és mindkettő­jük vállára hosszú, egyforma lófarok simul... Molnár Csilla A gitár bűvöletében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom