Heves Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-14 / 189. szám
2. oldal Megyei Körkép 1995. augusztus 14., hétfő A visszalépés súlyos következményekkel jár A vészjelzések indokoltak Honi könyvtárügyünk, gondokkal Tapasztalt, kitűnően képzett, sok „vihart” megélt, elkötelezett szakemberek gyűltek ösz- sze a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Egerben megrendezett XXVII. Vándorgyűlésére. Olyanok, akik az olvasókért szorgoskodnak, s azért munkálkodnak, hogy az érdeklődők minél szélesebb körű információkhoz jussanak. A konferencia jubileumi jellegű is, hiszen az elődök 1935- ben határozták el, hogy valamiféle közös gondolkodást segítő, részben érdekvédelmi egyesületet hoznak létre. Dr. Ottovay Lászlóval, az MKE főtitkárával beszélgetve a mostani, egyáltalán nem rózsás helyzetet térképeztük fel, a kiútkeresés szándékával fűszerezve.- Minden alkalomkor előre megszabjuk a fő témát. Nos, mintha megsejtettük volna a jövőt, ugyanis elhatároztuk, hogy a bibliotékák és a fenntartóik kapcsolatát elemezzük. Sajnos igazolódott előrelátásunk, hiszen a jelen problémái - ezt túlzás nélkül állíthatom - aggasztóak. A lényeg az, hogy egyre kevesebb a pénz, s úgy tűnik, e keserves folyamat korántsem zárult, hanem felerősödik.- Erről értesültünk a rádióból, a televízióból és az újságokból is. Hogyan vélekednek önök, s ez a találkozó mit tehet a megnyugtató megoldásért?- Nincs szó indokolatlan, csakazértis panaszáradatról. A vészjelzések teljesen jogosak. Ennek igazolására nézzük: hol tartunk! Réges-rég megszűnt a valaha majdhogy ideális állapot. Fokozatosan szembe kellett néznünk azzal, hogy a hálózat egyre szűkül. Közismert az, hogy az értékes művek szakszervezeti otthonai felszámolódtak. Ráadásul a szép számú k'ötet egy része elprédá- lódott, holott máshová át leheFOTÓ: FODOR PÉTER tett volna csoportosítani. A műszaki kiadványok „hajlékai” sorvadoznak, vagy megszűntek. Vonatkozik ez a hajdani nagyvállalatokra is. Az oktatási intézményekben szintén a vesződséges szituációktól szenvednek. Az egyes községekben, városokban sem örvendezhetnek, pedig az ön- kormányzatok - lehetőségeikhez mérten - zsebbe nyúltak.- Úgy hírlik - félő, hogy az elképzelésből valóság lesz hogy megkurtítják a településeknek dukáló személyi jövedelemadó-hányadot. Ugye, felesleges hangsúlyoznom, hogy ennek elsősorban a kultúra ügye látja majd kárát. Ráadásul az is elterjedt, hogy a központi támogatás összegét egyben utalják majd át az érintett helységeknek, azaz ugyanazon kalapba rendeltetnek a sportra, s egyéb tevékenységre szánt forintok is. Nyilvánvaló, hogy ebben a játékban szintén mi leszünk a vesztesek. Elidőzünk a máris érzékelhető kóros következményeknél. Sajnos a lista meglehetősen terjedelmes.- A további bezárásokkal tehát számolnunk kell. Igaz, a művelődési miniszter kirukkolt a 12 pontos javaslattal, de ki tudja, mi lesz ebből. Hatásos medicina aligha. Máris akadozik a gyűjtemény-gyarapítás, a munkát gyorsító racionalizáló, számítógépes rendszerek elterjedésére hiába alapozunk. Egyszerűen riasztó az, ami - csak egy példát mondjak - az Országos Széchenyi Könyvtárban történik, ahol emelni kellett a látogatási díjat, ahol nincs másolópapír, ahol a raktárakban botorkálnak a dolgozók, mivel takarékoskodni kell a villanyárammal. Szűkül az információ- nyújtás köre. A köteles példányok nem mindig érkeznek meg. Tragédia az utóbbi, hiszen ezeket később képtelenség pótolni. A minket váltó nemzedéket büntetjük mindezzel. Odafent tisztában vannak azzal, hogy jobb megoldás híján létszámcsökkentésre kényszerülünk, hiszen az összkiadás 70 százalékát a bérek teszik ki. A karcsúsított gárda viszont nem birkózhat meg a növekvő feladatokkal.- Merre hát az Ariadné-fo- nál. Töprengenek-e, vitatkoznak-e ezen.- A művelődni vágyók anyagi megkurtítása egyáltalán nem jó törekvés. Az állampolgár ugyanis - adója révén - fizetett mindezért, azaz másodszor is megsarcoltatik. Nem intézkedhetünk, legfeljebb tolmácsolhatjuk a közös óhajt. Épp ezért fogadtunk el Érted vagyunk, polgár! címmel egy felhívást, amelyben a kormányzati szervek lelkiismeretére apellálunk, s a közös felelősséget, mindnyájunk érdekét emlegetjük. A többi már nem rajtunk múlik. Egy aligha vitatható: valamennyiünkben munkál a hivatásérzet, az a missziós tudat, hogy milliók szolgálatára termettünk. Labdába viszont nem ők rúgnak... Pécsi István Hubertus-mise a Bazilikában Bikahajtás előtt felcsendültek a vadászkürtök A vállalkozó iskola gondjai Mátraderecskei emlékek Palóc lakodalom Hollókőn Palóc lakodalom címmel Gy. Kamarás Kata fazekas munkáiból nyílt időszaki kiállítás szombaton Hollókőn, a. Fazekas Házban. Az alkotó Szabó István néprajzkutatóval vallja "ami elmúlt, nem hull semmibe, hanem sorsa és alakítója lesz annak, ami rá következik". A tárlaton szereplő cserepekben Gy. Kamarás Kata gyerekkori emlékei is formát öltenek. Budapesten született ugyan, de mondhatni Mátrade- recskén nőtt fel, s a parádfürdői Palóc napok irányították figyelmét a vidék szokásaira, változatos öltözködéskultúrájára. Munkáit számos hazai városban, sőt Belgiumban is láthatták már a fazekasság kedvelői. Most egy ideig Hollókő ad helyet a Palóc lakodalom című kollekciónak, a Pro Arte Natura Alapítvány jóvoltából. Mezőkövesden Zenei és majorette-fesztivál Az ország minden részéből összesereglett kilenc, továbbá egy olaszországi majorette- csoport és az őket kísérő fúvós- zenekarok közreműködésével szombaton és vasárnap rendezték meg a Fúvószenekarok és Majorette Csoportok III. Mezőkövesdi Fesztiválját. Gyermek, ifjúsági és felnőtt csoportok mutatták be a város Főterén felállított szabadtéri színpadon a változatos, látványos formációkat, s a nagyszámú érdeklődő közönség élvezhette a kitűnő fúvós muzsikát is. Vasárnap a Mátyás király úton sok ezren gyönyörködtek a csoportok zenés felvonulásában, majd a gálaműsorban. A rendezvényhez kapcsolódóan a matyó fővárosban a környék világhírű népművészeti termékeit árúsították a kirakodó-vásáron. Sziréna Folytatás az 1. oldalról) Szombaton este 21 óra 36 perckor riasztották a gyöngyösi tűzoltókat: láng csapott fel, nagy füst áradt a parkettagyár brikettgyártó részlegéből. Egy hatszor tíz méteres csarnokban keletkezett a tűz, égett a fűrészpor és a fabrikett. A tűzoltóknak két fecskendővel 23 óra 10 perckor sikerült eloltaniuk a lángokat. A becsült kár mintegy 150 ezer forint; azonban sikerült csaknem egymilliós értéket megmenti. A tűz keletkezési okát még vizsgálják: műszaki hiba okozta-e a bajt? Igazi különlegességet láthattak azok az érdeklődők, akik vasárnap este az egri bazilikában meghallgatták a frankenbergi vadászkürtösök Hubertus-mi- séjét. A vadászok védőszentjének tiszteletére utoljára 1942-ben tartottak misét a városban, pedig a hagyomány immár ezerháromszáz éves. A Gerd Lohmann vezette harminctagú zenekar fenyőágakkal és vadásztrófeával feldíszített oltár mellett, fújta a vadászkürtöt, mely a szertartás alatt az egyedüli zeneként szolgált. Az együttest eredetileg az 1996-os expóra várták, s a mostani fellépést főpróbának szánták. Mivel azonban expo nem lesz, így a frankenbergiek most debütáltak a városban annak kapcsán, hogy hamarosan kezdődik a legnagyobb hazai trófeás vad, a szarvasbika hajtása. Újdonság volt ez az egrieknek és a németeknek egyaránt, hiszen az 1967-ben alakult zenekar először járt a városban. Kérdésünkre, hogy a vadűzés vagy a zene fontosabb- e számukra azt válaszolták: mindennek az alapja a vadászat, a mise csak a szertartás egy látványos és rituális része. (szuromi) (Folytatás az 1. oldalról) Az ezt joggal sérelmezők figyelmeztetést postáztak, sajnos eredménytelenül. Miután hasonló jellegű kísérleteik kudarcba fulladtak, a bírósághoz fordultak foganatosítást kérve. A válasz bizony meglepetést keltett, hiszen a végzés szerint a címzett ismeretlen helyre költözött. „Nyomozott” a direktor. Nem is feleslegesen, hiszen legalább új információkkal gazdagodott. Kiviláglott: a cég nem működik, ám a főnök másikat szervezett Alpin 88 címen, ahol szintén ellátja az irányító szerepkörét. Ezzel zárult is a kör. Foglalkozhattak viszont a másik üggyel. Történt ugyanis, hogy megegyeztek a barokk városbeli Róza büfé tulajdonosával. Méghozzá abban, hogy elszállíthatja a keletkezett moslékot. Persze csak akkor, ha kötelezi magát meghatározott számú sertés átadására. Az ételmaradékot vitték is, ám májusban visszaléptek, s az érintettek hiába számítottak az el(Folytatás az 1. oldalról) A nagyhírű mátrai üdülőhelyen tavaszai is kínáltak építési telkeket eladásra, de az országos lapokban megjelent hirdetések sem voltak igazán vevőcsalogatók, ugyanis az Erdész úti házhelyekből eddig senki sem vásárolt. A gyöngyösi önkormányzat azonban nem csak eladni, de venni is szeretne. Tovább folylentételezésre. Az üzengetés ekkor is csődbe torkollott. A panaszról értesült újságíró - így írja elő a regula - természetesen őket is megkérdezte. Az építők részéről Dósa László eleinte magyarázkodott, papírra soha nem fektetett állítólagos minőségi kifogásokra hivatkozott, végül megfogalmazta: az Alpin felszámolás előtt áll, kintlévőségei azonban sokkalta nagyobbak, mint tartozásai. Azt mondta: a közvetítés nem volt hiába, hajlandó arra, hogy fizetési kötelezettséget adjon, s ennek részleteit írásban is rögzíthetik. A közkedvelt étkezde vezetője céltalan mellékkörök megtétele után kompromisszumra hajlott, mivel belátta nézetei jogilag enyhén szólva labilisak. Ám a béke nemcsak emiatt fontos számára. Szóval: bármikor asztalhoz ülhetnek. Miként összegezzen a zsurnaliszta?. Csak azt nyomaté- kolhatja, hogy „tárgyaim mindig érdemes”. (pécsi) tátják a tárgyalásokat a Honvédelmi Minisztérium illetékeseivel a laktanya egyes épületeiről. Ugyancsak alkupozícióban vannak a Róbert Károly úti bányász-székház megvásárlásáért. Amennyiben sikerül nyélbe ütni ez utóbbi ügyleteket, hosz- szútávon is biztosítani tudnak megfelelő számú önkormányzati lakást az igénylőknek. N.Gy. Gyöngyösön összefogtak a kerékpárosok Újraéledt a közlekedési park Gyöngyösön az utóbbi hetekben élénk tevékenységet lehet látni a Béke téri közlekedési parkban. Ez azért is feltűnő, mert az elmúlt években többnyire lakat alatt állt ez a rész, hosszabb ideje nem tartott nyitva. A szép környezetben lévő parkot most rendbe tették, s egyre több gyereket, szülőt lehet látni kerékpározni, sétálni, sportolni ott. Kíváncsiak voltunk: vajon, miként újult meg ez a közlekedési park. A szálak Bozsik Istvánhoz, az Avar Túrakerékpár Klub vezetőjéhez vezettek. Mint megtudtuk, a közösség tagjai tették rendbe a parkot és ők is üzemeltetik. A karbantartásra és működtetésre az önkormányzatnak szinte már egy fillérje sem volt, amikor jött a nagy ötlet: mi lenne, ha átvállalnák a kerékpárosok? Az elképzelést támogatta az önkormányzat Humán Igazgatósága - élén dr. Kovács Istvánnal így a klub tagjai nem kis munkával elkezdték rendbe tenni a korábban kihasználatlan területet. Akadt is munkájuk bőven, sőt még szakemberek is kellettek az érintésvédelmi felülvizsgálatokhoz. De ma már ott tart a dolog, hogy naponta reggel 6 órától este 7 óráig bárki igénybe veheti a létesítményt, ráadásul bérmentve használhatja a játékokat, kedvére kerékpározhat, a gyerekek esetében ismerkedhet a közlekedési táblákkal. Mindez a Mátrafüredért Alapítvány berkein belül aktívan működő kerékpárklubnak köszönhető. (köre sog) Eladó a mátrafüredi stand- Pedig nagy gond a szocializmus, Svejk. Hidd el nekem. Én már csak tudom, nyakig benne vagyok. Annyi a pénz a pártkasszámban, azt se tudom, mire költsem. Hiába küldöm több mint felét a központi kasszába, mindenünnen dől a pénz, mint a pelyva. Nem tudom honnan, de azok a megveszekedett, volt illegalista elvtársak még az ördög lyukából is pénzt fejtenek, hogy már nem győzöm számolni. Egy részét kénytelen vagyok kapitali- zálni, magántőkévé formálni, nehogy gyanút fogjon valaki, honnan az a tömérdek pénz? Még azt gondolná valamelyik aszkéta elvtárs, hogy bizonyára éje- lente felcsapok gengszternek és kihasználva az alvó szocializmus csendes nyugalmát, kirabolom az egész béketábort. Hogy ilyen váddal ne illessenek engem, látod Svejk, inkább meg-megveszek stikában egy kis házacskát, egy kis nyaralót, jó messzire az országban, és így nem szúr szemet senkinek az a horribilis pártvagyon.' így legalább nem szoktatom könnyen jött pénzekhez az elvtársakat, mert ha rákapnak, az Isten vagyona se volna elég mohó pénzéhségük csillapítására. Nem, ezt nem teszem, inkább én halmozok fel egy keveset abból a sokból, aminek a hiánya meg se látszik. így a lelkiismeretem is megnyugszik, hogy nem dagasztom túlságosan nagyra a pártkasszát, és a magam javára is teszek félre valamit a szűk esztendőkre, mert sosem lehet tudni, meddig tart a szociálizmus pünkösdi királysága. Jöhetnek még ránk fekete napok is, és akkor nem a kommunizmus dob értünk mentőkövet. Csak az, amiből pénzt lehet csinálni... Ó, de miért is untatlak ilyen dolgokkal, de hát az igazat mondtam, most az egyszer, ezt is csak neked, mert ilyen őszinteségi roham csak olyankor kap el, amikor megbízható barátra találok. Te az vagy számomra, Svejk. Ne félj, nem kártyázlak el többé téged, meglásd, nagy emberré teszlek, hogy fogd meg végre te is egyszer a szocializmus valamelyik csecsét, és fejjél belőle, mert sokan markolásszák ennek a tehénnek egyre apadó tőgyeit... Svejk, remélem nem árulsz el, nem fecsegsz ki semmit, megőrződ a titkomat, amit rád bízok...- Rám számíthat, Katz úr, én mindig is csodáltam a felku- rát őr zseniális találékonyságát, ezért tisztelni fogom, amíg élek - ajánlotta fel lelkes szol-' gálatát a bajtársiasság mezején Otto Katz-nak, akire éppen ráfért a támogatás, mert csak többszöri kísérlet után sikerült lábra állnia, mivelhogy belekapaszkodott az asztalba. Svejk csak azért állott melléje, hogy széles kilengések esetén legyen a támasz. Csodák, csodájára nem borult fel, pedig jócskán volt benne, de megtalálta egyensúlyát, Svejket karonfogva vezette egy súlyos függöny felé.- Na, gyere, mutatok neked még egy titkot - mondta szinte suttogva komikus gyermek- grimasszal, és ahogy széthúzta a függönyt, magától nyílt egy rejtekajtó. Hangulatosan berendezett könyvtárszobába vezetett, amelyet könnyen össze lehetett téveszteni valami budoárral, ahol kellemes illatok fürdetik a levegőt. Vázák, virágok, szobrok, kisebb festmények meghitt, bizalmas hangulatot teremtenek, hogy itt azt csináljon az ember, amihez éppen kedve van. A falakon sorban egybeépített könyves polc emelkedik a kékre festett mennyezetig és köröskörül mindenütt csak könyv. Borításukon a vörös szín uralkodik. Csak a kisebb méretű, barna dézsából nyújtózkodó pálmafák szomorkod- nak magányukban, mintha azt kérdeznék, miért is vannak itt? Látszik, hogy Otto Katz pillanatnyi mámoros hangulatában adta ki utasításait, mit is akar látni ebben a könyvtár- szobában. Egy bizonyos, hogy itt a könyv csak alibi valamire, amit kendőzni kell. (Folytatása következik)
