Heves Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-14 / 189. szám

2. oldal Megyei Körkép 1995. augusztus 14., hétfő A visszalépés súlyos következményekkel jár A vészjelzések indokoltak Honi könyvtárügyünk, gondokkal Tapasztalt, kitűnően képzett, sok „vihart” megélt, elkötele­zett szakemberek gyűltek ösz- sze a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Egerben meg­rendezett XXVII. Vándorgyű­lésére. Olyanok, akik az olvasókért szorgoskodnak, s azért mun­kálkodnak, hogy az érdeklő­dők minél szélesebb körű in­formációkhoz jussanak. A konferencia jubileumi jel­legű is, hiszen az elődök 1935- ben határozták el, hogy vala­miféle közös gondolkodást segítő, részben érdekvédelmi egyesületet hoznak létre. Dr. Ottovay Lászlóval, az MKE főtitkárával beszélgetve a mostani, egyáltalán nem ró­zsás helyzetet térképeztük fel, a kiútkeresés szándékával fű­szerezve.- Minden alkalomkor előre megszabjuk a fő témát. Nos, mintha megsejtettük volna a jövőt, ugyanis elhatároztuk, hogy a bibliotékák és a fenn­tartóik kapcsolatát elemezzük. Sajnos igazolódott előrelátá­sunk, hiszen a jelen problémái - ezt túlzás nélkül állíthatom - aggasztóak. A lényeg az, hogy egyre kevesebb a pénz, s úgy tűnik, e keserves folyamat ko­rántsem zárult, hanem felerő­södik.- Erről értesültünk a rádió­ból, a televízióból és az újsá­gokból is. Hogyan vélekednek önök, s ez a találkozó mit tehet a megnyugtató megoldásért?- Nincs szó indokolatlan, csakazértis panaszáradatról. A vészjelzések teljesen jogosak. Ennek igazolására nézzük: hol tartunk! Réges-rég megszűnt a valaha majdhogy ideális álla­pot. Fokozatosan szembe kel­lett néznünk azzal, hogy a há­lózat egyre szűkül. Közismert az, hogy az értékes művek szakszervezeti otthonai fel­számolódtak. Ráadásul a szép számú k'ötet egy része elprédá- lódott, holott máshová át lehe­FOTÓ: FODOR PÉTER tett volna csoportosítani. A műszaki kiadványok „hajlé­kai” sorvadoznak, vagy meg­szűntek. Vonatkozik ez a haj­dani nagyvállalatokra is. Az oktatási intézményekben szin­tén a vesződséges szituációk­tól szenvednek. Az egyes köz­ségekben, városokban sem ör­vendezhetnek, pedig az ön- kormányzatok - lehetőségeik­hez mérten - zsebbe nyúltak.- Úgy hírlik - félő, hogy az elképzelésből valóság lesz hogy megkurtítják a települé­seknek dukáló személyi jöve­delemadó-hányadot. Ugye, fe­lesleges hangsúlyoznom, hogy ennek elsősorban a kultúra ügye látja majd kárát. Ráadá­sul az is elterjedt, hogy a köz­ponti támogatás összegét egy­ben utalják majd át az érintett helységeknek, azaz ugyan­azon kalapba rendeltetnek a sportra, s egyéb tevékenységre szánt forintok is. Nyilvánvaló, hogy ebben a játékban szintén mi leszünk a vesztesek. Elidőzünk a máris érzékel­hető kóros következmények­nél. Sajnos a lista meglehető­sen terjedelmes.- A további bezárásokkal tehát számolnunk kell. Igaz, a művelődési miniszter kiruk­kolt a 12 pontos javaslattal, de ki tudja, mi lesz ebből. Hatá­sos medicina aligha. Máris akadozik a gyűjtemény-gya­rapítás, a munkát gyorsító ra­cionalizáló, számítógépes rendszerek elterjedésére hiába alapozunk. Egyszerűen riasztó az, ami - csak egy példát mondjak - az Országos Szé­chenyi Könyvtárban történik, ahol emelni kellett a látogatási díjat, ahol nincs másolópapír, ahol a raktárakban botorkál­nak a dolgozók, mivel takaré­koskodni kell a villanyáram­mal. Szűkül az információ- nyújtás köre. A köteles példá­nyok nem mindig érkeznek meg. Tragédia az utóbbi, hi­szen ezeket később képtelen­ség pótolni. A minket váltó nemzedéket büntetjük mindez­zel. Odafent tisztában vannak azzal, hogy jobb megoldás hí­ján létszámcsökkentésre kény­szerülünk, hiszen az összkia­dás 70 százalékát a bérek te­szik ki. A karcsúsított gárda viszont nem birkózhat meg a növekvő feladatokkal.- Merre hát az Ariadné-fo- nál. Töprengenek-e, vitatkoz­nak-e ezen.- A művelődni vágyók anyagi megkurtítása egyálta­lán nem jó törekvés. Az ál­lampolgár ugyanis - adója ré­vén - fizetett mindezért, azaz másodszor is megsarcoltatik. Nem intézkedhetünk, legfel­jebb tolmácsolhatjuk a közös óhajt. Épp ezért fogadtunk el Érted vagyunk, polgár! cím­mel egy felhívást, amelyben a kormányzati szervek lelkiis­meretére apellálunk, s a közös felelősséget, mindnyájunk ér­dekét emlegetjük. A többi már nem rajtunk múlik. Egy aligha vitatható: valamennyiünkben munkál a hivatásérzet, az a missziós tudat, hogy milliók szolgálatára termettünk. Labdába viszont nem ők rúgnak... Pécsi István Hubertus-mise a Bazilikában Bikahajtás előtt felcsendültek a vadászkürtök A vállalkozó iskola gondjai Mátraderecskei emlékek Palóc lakodalom Hollókőn Palóc lakodalom címmel Gy. Kamarás Kata fazekas munkái­ból nyílt időszaki kiállítás szombaton Hollókőn, a. Fazekas Házban. Az alkotó Szabó István néprajzkutatóval vallja "ami elmúlt, nem hull semmibe, ha­nem sorsa és alakítója lesz an­nak, ami rá következik". A tárlaton szereplő csere­pekben Gy. Kamarás Kata gye­rekkori emlékei is formát ölte­nek. Budapesten született ugyan, de mondhatni Mátrade- recskén nőtt fel, s a parádfürdői Palóc napok irányították fi­gyelmét a vidék szokásaira, vál­tozatos öltözködéskultúrájára. Munkáit számos hazai város­ban, sőt Belgiumban is láthat­ták már a fazekasság kedvelői. Most egy ideig Hollókő ad helyet a Palóc lakodalom című kollekciónak, a Pro Arte Na­tura Alapítvány jóvoltából. Mezőkövesden Zenei és majorette-fesztivál Az ország minden részéből összesereglett kilenc, továbbá egy olaszországi majorette- csoport és az őket kísérő fúvós- zenekarok közreműködésével szombaton és vasárnap rendez­ték meg a Fúvószenekarok és Majorette Csoportok III. Mező­kövesdi Fesztiválját. Gyermek, ifjúsági és felnőtt csoportok mutatták be a város Főterén felállított szabadtéri színpadon a változatos, látvá­nyos formációkat, s a nagy­számú érdeklődő közönség él­vezhette a kitűnő fúvós muzsi­kát is. Vasárnap a Mátyás király úton sok ezren gyönyörködtek a csoportok zenés felvonulásá­ban, majd a gálaműsorban. A rendezvényhez kapcsolódóan a matyó fővárosban a környék vi­lághírű népművészeti termékeit árúsították a kirakodó-vásáron. Sziréna Folytatás az 1. oldalról) Szombaton este 21 óra 36 perc­kor riasztották a gyöngyösi tűz­oltókat: láng csapott fel, nagy füst áradt a parkettagyár bri­kettgyártó részlegéből. Egy hatszor tíz méteres csar­nokban keletkezett a tűz, égett a fűrészpor és a fabrikett. A tűz­oltóknak két fecskendővel 23 óra 10 perckor sikerült elolta­niuk a lángokat. A becsült kár mintegy 150 ezer forint; azon­ban sikerült csaknem egymil­liós értéket megmenti. A tűz ke­letkezési okát még vizsgálják: műszaki hiba okozta-e a bajt? Igazi különlegességet láthattak azok az érdeklődők, akik va­sárnap este az egri bazilikában meghallgatták a frankenbergi vadászkürtösök Hubertus-mi- séjét. A vadászok védőszentjé­nek tiszteletére utoljára 1942-ben tartottak misét a vá­rosban, pedig a hagyomány immár ezerháromszáz éves. A Gerd Lohmann vezette har­minctagú zenekar fenyőágakkal és vadásztrófeával feldíszített oltár mellett, fújta a vadászkür­töt, mely a szertartás alatt az egyedüli zeneként szolgált. Az együttest eredetileg az 1996-os expóra várták, s a mostani fellépést főpróbának szánták. Mivel azonban expo nem lesz, így a frankenbergiek most debütáltak a városban an­nak kapcsán, hogy hamarosan kezdődik a legnagyobb hazai trófeás vad, a szarvasbika haj­tása. Újdonság volt ez az egri­eknek és a németeknek egy­aránt, hiszen az 1967-ben ala­kult zenekar először járt a vá­rosban. Kérdésünkre, hogy a vadűzés vagy a zene fontosabb- e számukra azt válaszolták: mindennek az alapja a vadá­szat, a mise csak a szertartás egy látványos és rituális része. (szuromi) (Folytatás az 1. oldalról) Az ezt joggal sérelmezők fi­gyelmeztetést postáztak, sajnos eredménytelenül. Miután ha­sonló jellegű kísérleteik ku­darcba fulladtak, a bírósághoz fordultak foganatosítást kérve. A válasz bizony meglepetést keltett, hiszen a végzés szerint a címzett ismeretlen helyre köl­tözött. „Nyomozott” a direktor. Nem is feleslegesen, hiszen legalább új információkkal gazdagodott. Kiviláglott: a cég nem működik, ám a főnök má­sikat szervezett Alpin 88 címen, ahol szintén ellátja az irányító szerepkörét. Ezzel zárult is a kör. Foglalkozhattak viszont a másik üggyel. Történt ugyanis, hogy megegyeztek a barokk vá­rosbeli Róza büfé tulajdonosá­val. Méghozzá abban, hogy el­szállíthatja a keletkezett moslé­kot. Persze csak akkor, ha köte­lezi magát meghatározott számú sertés átadására. Az ételmaradékot vitték is, ám má­jusban visszaléptek, s az érin­tettek hiába számítottak az el­(Folytatás az 1. oldalról) A nagyhírű mátrai üdülőhelyen tavaszai is kínáltak építési tel­keket eladásra, de az országos lapokban megjelent hirdetések sem voltak igazán vevőcsaloga­tók, ugyanis az Erdész úti ház­helyekből eddig senki sem vá­sárolt. A gyöngyösi önkormányzat azonban nem csak eladni, de venni is szeretne. Tovább foly­lentételezésre. Az üzengetés ek­kor is csődbe torkollott. A panaszról értesült újságíró - így írja elő a regula - termé­szetesen őket is megkérdezte. Az építők részéről Dósa László eleinte magyarázkodott, papírra soha nem fektetett állí­tólagos minőségi kifogásokra hivatkozott, végül megfogal­mazta: az Alpin felszámolás előtt áll, kintlévőségei azonban sokkalta nagyobbak, mint tar­tozásai. Azt mondta: a közvetí­tés nem volt hiába, hajlandó arra, hogy fizetési kötelezettsé­get adjon, s ennek részleteit írásban is rögzíthetik. A közkedvelt étkezde veze­tője céltalan mellékkörök meg­tétele után kompromisszumra hajlott, mivel belátta nézetei jogilag enyhén szólva labilisak. Ám a béke nemcsak emiatt fon­tos számára. Szóval: bármikor asztalhoz ülhetnek. Miként összegezzen a zsur­naliszta?. Csak azt nyomaté- kolhatja, hogy „tárgyaim min­dig érdemes”. (pécsi) tátják a tárgyalásokat a Honvé­delmi Minisztérium illetékesei­vel a laktanya egyes épületei­ről. Ugyancsak alkupozícióban vannak a Róbert Károly úti bá­nyász-székház megvásárlásá­ért. Amennyiben sikerül nyélbe ütni ez utóbbi ügyleteket, hosz- szútávon is biztosítani tudnak megfelelő számú önkormány­zati lakást az igénylőknek. N.Gy. Gyöngyösön összefogtak a kerékpárosok Újraéledt a közlekedési park Gyöngyösön az utóbbi hetek­ben élénk tevékenységet lehet látni a Béke téri közlekedési parkban. Ez azért is feltűnő, mert az elmúlt években több­nyire lakat alatt állt ez a rész, hosszabb ideje nem tartott nyitva. A szép környezetben lévő parkot most rendbe tet­ték, s egyre több gyereket, szülőt lehet látni kerékpá­rozni, sétálni, sportolni ott. Kíváncsiak voltunk: vajon, miként újult meg ez a közle­kedési park. A szálak Bozsik Istvánhoz, az Avar Túrake­rékpár Klub vezetőjéhez ve­zettek. Mint megtudtuk, a kö­zösség tagjai tették rendbe a parkot és ők is üzemeltetik. A karbantartásra és működte­tésre az önkormányzatnak szinte már egy fillérje sem volt, amikor jött a nagy ötlet: mi lenne, ha átvállalnák a ke­rékpárosok? Az elképzelést támogatta az önkormányzat Humán Igazgatósága - élén dr. Kovács Istvánnal így a klub tagjai nem kis munkával elkezdték rendbe tenni a ko­rábban kihasználatlan terüle­tet. Akadt is munkájuk bőven, sőt még szakemberek is kel­lettek az érintésvédelmi felül­vizsgálatokhoz. De ma már ott tart a dolog, hogy naponta reggel 6 órától este 7 óráig bárki igénybe ve­heti a létesítményt, ráadásul bérmentve használhatja a já­tékokat, kedvére kerékpároz­hat, a gyerekek esetében is­merkedhet a közlekedési táb­lákkal. Mindez a Mátrafüredért Alapítvány berkein belül aktí­van működő kerékpárklubnak köszönhető. (köre sog) Eladó a mátrafüredi stand- Pedig nagy gond a szocia­lizmus, Svejk. Hidd el nekem. Én már csak tudom, nyakig benne vagyok. Annyi a pénz a pártkasszámban, azt se tudom, mire költsem. Hiába küldöm több mint felét a központi kasszába, mindenünnen dől a pénz, mint a pelyva. Nem tudom honnan, de azok a meg­veszekedett, volt illegalista elvtársak még az ördög lyu­kából is pénzt fejtenek, hogy már nem győ­zöm számolni. Egy részét kénytelen va­gyok kapitali- zálni, magán­tőkévé for­málni, nehogy gyanút fogjon valaki, honnan az a tömérdek pénz? Még azt gondolná valamelyik aszkéta elvtárs, hogy bizonyára éje- lente felcsapok gengszternek és kihasználva az alvó szocia­lizmus csendes nyugalmát, ki­rabolom az egész béketábort. Hogy ilyen váddal ne illes­senek engem, látod Svejk, in­kább meg-megveszek stikában egy kis házacskát, egy kis nya­ralót, jó messzire az országban, és így nem szúr szemet senki­nek az a horribilis pártvagyon.' így legalább nem szoktatom könnyen jött pénzekhez az elv­társakat, mert ha rákapnak, az Isten vagyona se volna elég mohó pénzéhségük csillapítá­sára. Nem, ezt nem teszem, in­kább én halmozok fel egy ke­veset abból a sokból, aminek a hiánya meg se látszik. így a lelkiismeretem is megnyug­szik, hogy nem dagasztom túl­ságosan nagyra a pártkasszát, és a magam javára is teszek félre valamit a szűk eszten­dőkre, mert sosem lehet tudni, meddig tart a szociálizmus pünkösdi királysága. Jöhetnek még ránk fekete napok is, és akkor nem a kommunizmus dob értünk mentőkövet. Csak az, amiből pénzt lehet csi­nálni... Ó, de miért is untatlak ilyen dolgokkal, de hát az iga­zat mondtam, most az egyszer, ezt is csak neked, mert ilyen őszinteségi roham csak olyan­kor kap el, amikor megbízható barátra találok. Te az vagy számomra, Svejk. Ne félj, nem kártyázlak el többé téged, meg­lásd, nagy emberré teszlek, hogy fogd meg végre te is egy­szer a szocializmus valamelyik csecsét, és fejjél belőle, mert sokan markolásszák ennek a tehénnek egyre apadó tőgyeit... Svejk, remélem nem árulsz el, nem fecsegsz ki semmit, meg­őrződ a titkomat, amit rád bí­zok...- Rám számíthat, Katz úr, én mindig is csodáltam a felku- rát őr zseniális találékonyságát, ezért tisztelni fogom, amíg élek - ajánlotta fel lelkes szol-' gálatát a bajtársiasság mezején Otto Katz-nak, akire éppen rá­fért a támogatás, mert csak többszöri kísérlet után sikerült lábra állnia, mivelhogy bele­kapaszkodott az asztalba. Svejk csak azért állott melléje, hogy széles kilengések esetén legyen a támasz. Csodák, cso­dájára nem borult fel, pedig jócskán volt benne, de megta­lálta egyensúlyát, Svejket ka­ronfogva vezette egy súlyos függöny felé.- Na, gyere, mutatok neked még egy titkot - mondta szinte suttogva komikus gyermek- grimasszal, és ahogy széthúzta a függönyt, magától nyílt egy rejtekajtó. Hangulatosan berendezett könyvtárszobába vezetett, amelyet könnyen össze lehetett téveszteni valami budoárral, ahol kellemes illatok fürdetik a levegőt. Vázák, virágok, szob­rok, kisebb festmények meg­hitt, bizalmas hangulatot te­remtenek, hogy itt azt csináljon az ember, amihez éppen kedve van. A falakon sorban egybeépí­tett könyves polc emelkedik a kékre festett mennyezetig és köröskörül mindenütt csak könyv. Borításukon a vörös szín uralkodik. Csak a kisebb méretű, barna dézsából nyúj­tózkodó pálmafák szomorkod- nak magányukban, mintha azt kérdeznék, miért is vannak itt? Látszik, hogy Otto Katz pil­lanatnyi mámoros hangulatá­ban adta ki utasításait, mit is akar látni ebben a könyvtár- szobában. Egy bizonyos, hogy itt a könyv csak alibi valamire, amit kendőzni kell. (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom