Heves Megyei Hírlap, 1995. augusztus (6. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-01 / 178. szám

2. oldal Megyei Körkép 1995. augusztus 1., kedd Októberben elkészül Új köntöst kap az egri városháza Az Egri Polgármesteri Hiva­tal főmérnöki irodája nyil­vános pályázatot hirdetett a városháza Bajcsy-Zsi- linszky utcai homlokzatá­nak teljes rekonstrukciójára. Összesen hét pályázat ér­kezett, és a bírálóbizottság döntése alapján a munkát Fodor Lajos egri vállalkozó nyerte el. Hamarosan szer­ződést kötnek vele, hogy ok­tóber végéig - határidőre - elvégezze a munkát. Lottónyeremények A Szerencsejáték Rt. tájékozta­tása szerint a 30. játékhét nye­reményei - a jövedelemadó le­vonása után - a következők voltak: Az 5/90-es lottón öttalálatos szelvény nem volt. A 17 darab négyesre egyenként 925.511 forintot fizetnek. A hármasokra egyenként 6012, a kettesekre 330 forintot fizetnek. A követ­kező hétre átvitt öttalálatos héttó nyereményösszeg 232.761.687 forint. A 6/45-ös lottón egy darab hattalálatos szelvényt találtak, nyereménye 144.179.678 fo­rint. 5+1 találatos szelvény szintén egy akadt, nyereménye 3.414.621 forint. Az öttalálatos szelvényekre egyenként 87.554 forintot*, a négyesekre egyen­ként 1479 forintot, a hárma­sokra pedig 338 forintot fizet­nék. Telitalálatos joker nem volt, a következő hétre átvitt nettó nyereményösszeg 11.535.790 forint. (MTI) Balgáét a Szalajkában Árokba borult-gOm t*I|U I")* ■ és megsérült Tegnap, a kora délelőtti órák­ban Nagyfüged és Ludas között -légy tamazsadányi férfi sze- ■thélygépkocsijával - eddig is­meretlen okból - az árokba bo­rult és súlyosan megsérült. A balesetet szenvedett férfit a mentők a gyöngyösi kórházba szállították. ne Ugyancsak tegnap, a délutáni órákban Szilvásváradon, a Sza- 'lajka-völgyben is baleset tör­tént. Egy kerékpáros elütött egy 'negyven év körüli asszonyt, Tikit agyrázkódás gyanújával az égri Markhot Ferenc Megyei ■9Íórház baleseti osztályára vit­tek. ■ Mindkét ügyet a rendőrség vizsgálja. Kísérletek székházfoglalásra (Folytatás az 1. oldalról) A pinceszövetkezettől megér­tést és türelmet kérünk, hiszen a termelőszövetkezet gazdálko­dásáról szóló iratok, a sokféle nyilvántartás biztos elhelyezése időt vesz igénybe.-Mikor lesz az újabb köz­gyűlés, hiszen a tagság tíz szá­zaléka aláírásával kérte ennek összehívását.- Valóban. Tiszteletben tart­juk a tagság akaratát. Ugyanak­kor az elmúlt hét végén érkezett meg az a cégbírósági végzés, amelyet én kezdeményeztem. A cégbíró helyt adott a kérel­memnek, miután törvénysértő­nek ítélte meg az április 28-i közgyűlés határozatát az ottani jelölőbizottság megválasztásá­ról. A cégbírósági határozat szerint augusztus 31-ig össze­hívjuk az újabb közgyűlést, amelynek a fő napirendje lesz termelőszövetkezetünk átalaku­lása. A jövő héten ülésezik majd a vezetőség, ahol kiírja az időpontot és a szervezési teen­dőket. Délben Hegyi József, az Egri Pinceszövetkezet igazgatósá­gának tagja munkatársunkat ar­ról tájékoztatta: az április 28-i közgyűlés arról határozott, hogy az újabb vagyonmegosz­tásnál négy nap után - ameny- nyiben nincs kifogás a határo­zat ellen - az új tulajdonos bir­tokába kell adni a megvásárolt vagyontárgyakat.- Ez a négy nap a székházat illetően „lecsengett” - mondta Hegyi József. - Az árverésről készült közjegyzői okiratban is nyilatkoztam, hogy a központi irodát legkésőbb július 31-ig adják át az Egri Pinceszövetke­zetnek. Délelőtt beszéltem Égető Györggyel, az árverést lebonyolító bizottság vezetőjé­vel, és közöltem mindezt vele, aki türelmet kért. Még a múlt hét csütörtökjén konzultáltam Pál Sándorral is, a közgyűlés által az árverés lebonyolításáért megbízott felelőssel, és kértem, hogy július 31-ig az irodát ad­ják át. Szeretnénk már végre- valahára a három éve tartó vitát lezárni. Az Egri Pinceszövetkezet tagjai tegnap este találkoztak, és megbeszélést tartottak arról, hogy milyen lépéseket tesznek a Hadnagy utcai irodaház bir­tokbavételére. Mentusz Károly Önkényes beköltözések Szilán (Folytatás az 1. oldalról)- Márpedig, ha nem biztosíta­nak teret, a továbblépésre nincs semmilyen lehetőség. Mi sok mindent szeretnénk tenni a ki­bontakozásért, és az itteni ci­gányság nagy része is - bár van némi, feltehetően irigységből eredő megosztottság - partner lenne ebben. A szajlai cigányok ugyanis iparkodó, dolgos em­berek, néhány kivételtől elte­kintve. Épp ezért benyújtottunk a települési önkormányzathoz egy javaslatot a lakásgondok megoldására, melyben a lakás­építés támogatási formáit vá­zoltuk, de még csak válaszra sem méltatta!* Nem tudom, hová vezet ez, de a cigányok és a nagy önkormányzat felől is egyfajta ellenségeskedést ér­zek, s e két malomkő között őr­lődve már csak a nyilvánosság­ban bízok. Időközben megérkezett a „házfoglaló” fiatalasszony is.-A férjem börtönben van, és soká szabadul - kezdi a történe­tet. - Az anyósommal és a só- goromékkal laktunk együtt, de mindennaposak voltak a vesze­kedések, és ennek a gyerekek isszák a levét. Utoljára már ve­rekedésig fajult a dolog, s akkor költöztünk el. Nem tudom, ho­gyan lesz tovább, de nem tu­dunk máshová menni. Vahalcsik István polgármes­ter ekképp summázta a történ­teket:- Sajnos, nem ez az első eset, tavaly ősszel az egyik szolgálati lakást foglalta el egy népes ci­gánycsalád. Tekintettel a kö­zelgő télre, nem indítottunk el­járást ellenük, csak idén tavasz- szal. Néhány hete született meg a bírósági végzés az ügyükben, már csak annak jogerőre emel­kedését várjuk, s akkor intéz­kedünk a kitelepítésükről. Szomorú, hogy még véget sem ért az az ügy, máris itt a követ­kező. Állásfoglalást kértem a közigazgatási hivataltól, és egyértelműen bírósági úton kell ismét érvényt szerezni jogaink­nak. Azt gondolom azonban, hogy ez nem megnyugtató, hi­szen semmi biztosíték nincs a hasonló esetek elkerülésére. A törvényhozás szintjén kellene megoldást találni ezek megelő­zésére. Az önkormányzat szinte semmilyen jogosítványokkal nem bír, épp ezért nem helyt­álló Bencsik úr véleménye sem, ugyanis a telkek, házak eladá­sába sem a testületnek, sem ne­kem semmiféle beleszólásunk nincs. A lakástámogatásokat pedig az anyagi lehetőségeink igen szűkén behatárolják, s ezt sajnos tényként kell elfogadni. Egyébként a község szociális * keretének 80 százalékát a ci­gányság kapja, a szóban forgó fiatalasszony is a rendszeres nevelési segély mellett a gyer­mekek óvodai és iskolai költsé­geinek fedezését az önkor­mányzattól kapja. A fiatalasszony lakásgondjai - legalábbis a hivatalos ügy­menet idejére - megoldódtak. Igaz, a kisebbségi önkormány­zat iroda nélkül maradt, de Bencsik szerint ennél fonto­sabb, hogy nem sikerült össze- ugrasztani a szajlai cigányokat. A polgármester szerint a ház­foglalók a rászorultság alapján kaphatnának szükséglakást. Hogy a végső megoldás mi lenne, az már messze túlmutat a néhány száz lelket számláló falu keretein. Suha Péter Az Egri Polgármesteri Hivatalnál Az ügyfél dönt: bélyeg vagy készpénz Űj illetéktörvény lépett ha­tályba, amely a polgármesteri hivataloknál kezdeményezett több eljárásra - egyéni vállal­kozói igazolvány, kereskedői engedély kiadása, játékauto- mata-üzemeltetés engedélye­zése - ezer forintot meghaladó illeték megfizetését írja elő. A törvény lehetővé teszi - mint érdeklődésünkre dr. Báder Gyula, a megyei illetékhivatal megbízott vezetője elmondta -, hogy az említett 1000 forintos értékhatárt meghaladó eljárási illeték bélyeg helyett pénzben is leróható. Az ügyfél dönti el, hogy az illetéket bélyegben vagy csekken, készpénzben fi­zeti meg. Az Egri Polgármesteri Hivatalnál mostantól felkínál­ják a választás lehetőségét, amely az ügyfél érdekein túl szolgálja az önkormányzatét is. A megyei jogú városok eseté­ben ugyanis a pénzben történő illetékfizetésnek csak a fele ke­rül a központi költségvetésbe. Bélyeg esetén nem marad bevé­tel, míg az új lehetőséggel a vá­ros is jobban jár. Ha valaki a készpénzfizetést választja, ille­tékfizetési kötelezettségét az el­járó hatóságtól kapott csekken teljesítheti, a postán vagy az OTP-ben fizetheti meg. A Nyári Egyetem Vendégkönyve A magyar film „nagykövete” Szerte Európából érkeztek felnőtt hallgatók a Filmművé­szeti Nyári Egyetemre. Egyi­kük Daniel Gufjroy matema­tikus, egyetemi tanár, aki Marseille-ből jött. Kötődését így magyarázza:- Az ember nem lehet csak hivatásának megszállottja. Igazi szenvedélyem e varázs­latos műfaj. Tulajdonképpen katonakoromban - Poitiers- ben - jegyeztem el magam vele. Szabadidőmben ilyen jellegű klubot szerveztem. Soha nem feledhető sztori számomra az, hogy itt és ek­kor egy Jancsó-produkció ve­títésekor ismerkedtem meg fe­leségemmel. Az önök törek­vései megbabonáztak, rögvest felfedeztem bennük a nem ti­szavirágsorsú értékeket. A nyitányt hozzáillő folyta­tás követte.- Valaha a hazájukban szü­letett munkák legfeljebb Pári­zsig jutottak el, ahol mindösz- sze két helyen vetítették eze­ket. Mindaddig, amíg Henri Touluse, lelkes honfitársam nem vállalkozott széles körű propagálására. Kezdeménye­zésére 1989-ben városomban és környékén megalakult a Francia-Magyar Társaság, amelynek alapvető célja az országok kultúrájának nép­szerűsítése. Ebből a munká­ból mindmáig kiveszem a ré­szem. Természetesen más né­pek kincseiből is ízelítőt adok azoknak, akik ezt igénylik, mégis leginkább hazájukra „esküszöm”. Lehetőségem is adódik, a területi művelődési centrum helyettes vezetője­ként is munkálkodom. Nem hiába szorgoskodott, hiszen folyvást népes csapat­tal utazott a barokk megye- székhelyre, azaz túlzás nélkül FOTÓ: FODOR PÉTER titulálható szellemi tőkénk „nagykövetének”. Az is izgat, hogy miként birkóznak náluk az amerikai rohammal.- Nehezen, hiszen a „pia­cot" elárasztja a kommersz jellegű, az erőszakot terjesztő kínálat. Ráadásul a forgalma­zókra is támaszkodhatnak, vagyis éles a küzdelem. Per­sze, a vájtfülűek megkülön­böztetik a minőséget a bántó giccstől, az ocsút a tiszta bú­zától. Honunkról alkotott véle­ménye változatlan:- Mindenki nyílt, kedves, megnyerő. Csak az árak ka­tasztrofálisak. Majdhogy meghaladják a mieinket. Az­zal a különbséggel, hogy ott­hon a szegények problémáival kiemelten foglalkoznak. Egy­fajta áruházlánc működik, ahol mindenhez sokkal ol­csóbban jutnak hozzá, mint a vastagabb pénztárcájúak. Nem rossz tipp. De ki való­sítja meg ebben a penetráns vadkapitalizmusban? Pécsi István A hatvani sóderbánya: mibe kerül egy emberélet? (Folytatás az 1. oldalról)-Az előterjesztés mégsem ke­rült a júliusi ülésen napirendre!- A Környezetvédelmi Fel­ügyelőség áprilisi megkeresé­sünket követően csak júniusban helyszínelt, s további egy hó­napot kértek véleményük kifej­tésére. Ez azonban a mai napig sem érkezett meg, ezért szen­vedett halasztást az ügy. Kovács Sándor szavai csak megerősíthetik a bürokráciáról - nem véletlenül - kialakult képet. Addig is marad a vad­kemping, meg a vállalkozó által üzemeltetett, kulturált - közvi­lágítással, ivóvízzel, zuhannyal és WC-vel ellátott - magán­üdülő, ami egyébként hivata» lossá téve rendszeres bevétel­hez juttatná az önkormányzatot. Persze, ismételten lehet a pénztelenségre hivatkozni. .Ám például a tó partján található tanya megvásárlásával a város bevételhez juthatna. A területet felparcellázhatnák, a kiadások egyhamar megtérülhetnének. Nem kerülne nagyon sokba néhány bójasor elhelyezése sem. Az események tükrében ezt aligha szükséges megindo­kolni. Tari Ottó Jároslav Hasek szépirodalmi figurát teremtett, Svejket, aki országhatárokat és történelmi korokat lépett át. A mi Svejkünk immár halha­tatlan: minden korszakban új­jászületik, mert kedvező társa­dalmi talajt érez lába alatt. Meg is áll azon, a maga módján. így találta meg helyét a szocializmus­ban is. Lássuk, hogyan segített a volt derék ka­tona a kizsák­mányolástól mentes társa­dalmi rendnek világmegváltó ügyén is. Igye­kezete ha mégis balul si­került, nem az ő hibája. Tiszteljük őt, hogy meg akart maradni embernek, aki rátapint az igazságra, még akkor is, ha ő lesz a vesztes a hatalom szemében, de titokban milliók szorítják meg a kezét. Svejket keressük, amikor fá­radtak vagyunk, őt idézzük. amikor gyengeség fog el, és igazat adunk neki, amikor csa­lódunk. Vele mondjuk ki a nagy igazságokat. A Kehely sörözőben A mi derék katonánk, Svejk, nem veszett el a második vi­lágháború vérzivatarában sem. Bizony, előkerült őszemélyi- sége, mert megérezte, hogy rá is számítanak a szocializmus felépítésében. Svejk nélkül nem lehetséges szocializmus, de talán még világvége sem. Szerencsés hazatérése után első útja azért a Pálivec kocs­májába vezetett, hogy leöntse gégéjéről a világháború kor­mos porát. A szocializmus még várathat magára. A Kehelyben sokan emlékeznek erre a törté­nelmi találkozóra. Kivágódik az ajtó, zavaro­dottan kalimpál a csengő, és a vendégek meredten bámulnak. Nem akarnak hinni a szemük­nek. Elsőnek Pálivecné tér ma­gához, aki összecsapja a kezét, és rémülten kiált fel: - Jézus Mária! Svejk úr, hát maga is hazakerült! Ó, te Belzebúb és Antikrisztus, mit hoztál rám! Pálivec, a termetes kocsmá- ros - ellentétben felesége rém­látomásaival - kitárt karokkal öleli magához a derék Svejket, mindjárt egy tele kriglit nyom a kezébe, és a vendégekkel együtt ujjongva ünnepük Svejk visszatérését. A rendőrök ak­kor sok nevet feljegyeztek, de azt is, hogy régen volt ilyen vi­dám est a Kehelyben, ahol rendőr és politikailag gyanús személyek együtt énekelték a csehek himnuszát. Aztán, ami­kor kifogyott a zsebekből a pénz, akkor a rendőrök vették elő a noteszt, és tépdesték a la­pokat adóslevélnek, de még akkor is olyan ravaszok voltak, hogy pusztán baráti gesztusból azok neve után írták az adós­ságot, akiket másnap le kellett volna tartóztatni. Csak szegény Pálivecné tör­delte a kezét napokon át, és kérlelte a szenteket, különösen Szent Bohumilt, hogy járjon közbe a Jóistennél, tegyen va­lamit Svejkkel, csak ne lássák őt a Kehelyben, mert akkor is­mét nagy baj lesz. Milyen bol­dogan kötögette ura mellett a vesekötőt abban a hiszemben, hogy most már elmúlt fejük fö­lül a veszély, nincs, aki beár­nyékolná békés nyugalmukat. És mit ad az ördög! Nyakukra küldi minden baj okozóját, Svejket! Tudta Pálivecné, hogy a go­nosz ellen harcolni kell, és ezért morzsolgatta esdeklő áhí­tattal a rózsafüzért, hátha ide­jében meghallgatja őt az Úris­ten, és ez az elvetemült Svejk kitöri valahol a nyakát. Akkor béke lesz megint a Kehelyben és egész Csehországban. Nem volt alaptalan szegény Pálivecné aggodalma, mert a drágalátos férje naphosszakat tölt ezzel az idióta Svejkkel, amire csak annyi volt a válasz: - Asszony, te ne szólj bele! A férfiak tudják, mit csinálnak. Most az egyszer nem jár túl az eszünkön senki. Hetek múlva, a vendégek ámulatára és Pálivecné rosszat sejtő aggodalmára, megjelent a falon egy színes, beüvegezett kép, amelyik minden halandó meglepetésére a Nagy Sztálint ábrázolta méltóságteljes ha­talmában. Ő az, a valaki, aki most játszik a világgal, és a szürke kis emberkék reszket­nek alatta, mint az egér a macska karmai között. De a kép színes és gyönyörű. (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom