Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-27 / 174. szám

1995. július 27., csütörtök 5. oldal Hatvan És Körzete A hősies hatvani szobainas Huczka József helytállása „Nyomjuk a bluest, és majd lesz valahogy...” FOTÓ: SZIGETI TAMÁS Rögös úton a Lator Blues Band Rigó „Ervin” József szólógitáros befejezi a hangolást, biz­tonságba helyezi sörét, jellegzetes mozdulattal feltolja szem­üvegét, és a mikrofonhoz lép. Bemutatja a zenekart: basz- szusgitáron Molnár Tibor munkanélküli, a dobnál Halom Tibor dinnyés, énekel Balaton József betanított kőműves. „Csak én dolgozom egyedül?” - kérdezi mintegy önmagától. A sors fintora, hogy alig két hét múlva ő is az utcára kerül. „A blues nem divat, holnap kinek kell?" - írta Hobó hely­zetértékelő dalában nem is oly rég, de még a tiltás, tűrés, tá­mogatás idején. Az eltelt évek bebizonyították, hogy aggo­dalma alaptalan volt. A blues divat lett: ezrek, tízezrek hall­gatják. Amatőr és profi elő­adók sora állt hadrendben zászlaja alatt. Számtalan „ipa­ros” szállt a blues hajójára anyagi hasznot remélve - el­véve a lehetőséget a feltö­rekvő fiatal előadóktól. Né­hány kivételtől eltekintve ők adnak ki CD-t, kazettát, s ural­ják az egyre szűkösebb piacot. Ki gondolta volna, hogy meg- győződéses bluesmanek ke­rülnek ki az Apostol, a Kart­hago, a Skorpió soraiból, az LGT exdobosáról már nem is beszélve. Tudásuk vitathatat­lan, bármit eljátszanak, ami pénzt hoz a konyhára, ám nem szívből jön a zene. Márpedig a bluesnak onnan mélyről kell szólnia - vallják a Lator Blues Band tagjai. A két gitáros petőfibányai, a másik két muzsikus Hatvanban él. Vezetőjük Balaton József énekes, aki három éve alapí­totta és vezeti keményen, cél­tudatosan a bandát. Orgánuma helyenként Hobót idézi, de ez nem hátrány. Kedvenc fdmje, A lator kedves, csirkefogó fő­hőse lett az együttes névadója. Muzsikájukat kocsmazene­ként definiálja, ám dalaik többsége jóval túlmutat eme műfajon, sőt még a tradicioná­lis blueson is. Leginkább a blues alapú rock meghatáro­zás illik rá. Repertoárjukban kevered­nek a saját szerzemények, va­lamint a - főleg Jimi Hendrix dalaiból álló - feldolgozások, amelyeket Hobó és Göbölyös N. László fordításait felhasz­nálva magyarul adnak elő. Ál­landó műsoruk legjobb, leg- fajsúlyosabb dalai a saját szer­zeményű Halál Casanova­blues és a Francois Villon ver­sére írott Akasztófavirágok balladája, amely hangulatá­ban a korai Hobo Blues Band Hey ionjával rokonítható. A Cseh-Bereményi szerzőpáros Hajdútáncának adaptációja is igazi telitalálat. A hangszere­lés felnő a szöveghez, Ervin hosszú, de nem öncélú gitár­szólója a balkáni népzene elemeiből építkezik. Nemrégiben 18 órát (eny- nyire futotta) stúdióban töltöt­tek, és a digitális technika minden előnyét kihasználva 40 percnyi műsort rögzítettek. Hogy nem teljesen elégedettek az eredménnyel, abban talán az is közrejátszik: a bluescsa­patok a színpadon érzik igazán jól magukat. A Lator Blues Band vitatha­tatlan előnye, hogy kevéske cuccukkal bárhol gyorsan megjelenhetnek, s főleg ol­csón, ami nem kimondott hát­rány a mai világban. Á műfaj iránti elhivatottsá­gukat bizonyítja, hogy Halom Tibor dobos a jobban jöve­delmező vendéglátóiparnak fordított hátat. Molnár „Vi­king” Tibor távol került egy­kor tanult hangszerétől, a réz­fúvóstól. Ervin és Balaton már játszottak együtt a viszonylag ismert B-30 együttesben: fel­léptek a pécsi bluesfesztiválon, a pestlőrinci ifiparkban, a si- roki motorostalálkozón. Más lehetőségük nem lé­vén, a színpadon nyomulnak, megragadva minden fellépési lehetőséget. Immár maguké­nak vallják Hobo klasszikussá érett sorait: Nyomjuk a bluest, és majd lesz valahogy! Szigeti Tamás Asszonykórus alakulhatna Heréden Huczka József már 12 éves ko­rában kénytelen volt munkát vállalni a nagygombosi urada­lomban. Gyermek-napszámos­ként bogarat szedett a répaföl­dön, máskor gyomlálásra fo­gadták fel. Nagyon büszke volt arra, hogy 16 évesen már ko­molyabb munkát kapott: négy ökör gondozását bízták rá. Számíthatott arra, ha megbe­csüli magát, igazi béres válik belőle. Ám a következő évben nagy szerencse érte! Hirsch Al- bertné, Hatvány Irén megkér­dezte tőle: nem lenne-e kedve szobainasnak állni a férje mellé Budapesten? Nagy dolognak számított ez. Megszabadulhatott a mezei munkától, nem kellett ökrök­kel, lovakkal bajlódnia. Tiszta ruhákban járhatott, finom éte­leket ehetett. A munkáját is jobban megfizették, mégsem tudott maradéktalanul örülni a szerencséjének. A nehéz időkre még nehezebbek következtek. Hirsch Albert és felesége zsidók voltak. Ezzel Huczka Jó­zsef nem sokat törődött, ám az antiszemitizmus eluralkodása miatt gazdája idegessé vált. Ilyen ember mellett szolgálni pedig nem nagy öröm, még a szép fizetségért sem. Á legnagyobb gond akkor adódott, amikor választania kel­lett: a hitleristák oldalára áll-e, avagy az üldözötteket segíti? Ótven év távlatából így ele­veníti fel a történteket:- Március 19-én nagy mene­telést, dalolást hallottunk az ut­cáról. Kinéztünk, mi történik, hát láttuk, hogy megérkeztek a németek. Mi ettől függetlenül végeztük a dolgunkat. Hirsch úr megebédelt - általában egyedül tette, csak néha jött el hozzá a barátja, Medve méltóságos úr majd azt mondta, vigyem le a csomagjait a gépkocsiba. Fél egykor beszállt az autóba, és a sofőrrel együtt elindultak Hat­vanba. Ez volt a szerencséje.- Mi is megebédeltünk, utána a cipőket tisztítottam, amikor pontosan délután 3 óra­kor bejöttek az SS-ek a lakásba. Nagyon megijedtünk. Hárman voltunk: Hényel Feri bácsi, a házvezetőnő és én. Az SS-tiszt nagyon durván beszélt. Azt kérdezte, hol van a gazdám. Nagyon jól tudtam, hogy Hat­vanba mentek, de azt feleltem, nekem nem mondták meg.- Nem bántottak. Egy dara­big nézelődtek, kérdezősköd­tek, majd elmentek. Éjféltájban visszatértek Hirschék. Megle­pődtem, mert úgy tudtam, hogy a németek figyelik a ház bejára­tát. Sejthette ezt Hirsch Albert is, hiszen nem a főkapun jött be, hanem a hátsó kijáraton, a Mérleg utca felől. Elmondtuk neki, hogy itt voltak a németek, mire ő összeszedett néhány holmit, s újból távozott.- Medve méltóságos úr- a Kecskeméti út 4. szám alatt la­kott. Nemsokára üzenetet kap­tam, hogy keressem fel. A ház­vezetőnő egy kosárba ennivalót csomagolt, és felszálltam a 2-es villamosra.- Odaérve a padlásszobába irányítottak. Ott találtam Hirsch Albertet és a feleségét. Ezt kö­vetően egy hónapon át minden­nap odavittem az ebédet. Köz­ben a Nádor utcai lakásba ismét eljöttek a németek, és leltárba vették a berendezést. Figyel­tem, mit csinálnak. Láttam, hogy némelyik, ha megtetszett valamilyen kisebb értéktárgy, zsebre rakta. Természetesen azt nem vették leltárba. Később megmondták, hogy nekünk el kell innen mennünk, mert lezár­ják és lepecsételik a lakást. így is történt. Megszűnt a szolgála­tom, hazajöttem Hatvanba.- Húsvét vasárnapján aztán megkeresett Szmrecsányi nagy­ságos úr. Éppen moziba indul­tam. Azt mondta, a húsvét utáni kedden jelentkezzem a Kecs­keméti utcában Medve méltó­ságos úrnál. Nem kellett sokat magyarázni, sejtettem, miről van szó. A méltóságos úr azt mondta: „Na várjon, fiam! Mindjárt jön Mlinarek, a sofőr, majd az elviszi magát Budára.” Jött is nemsokára azzal a kocsi­val, amivel Hirsch úr szokott járni. Mentünk át az Erzsébet hídon a Rózsadombra, a Bolyai út 20.-ba.- Kijött egy asszony, akinek a férje dr. Jánó főorvos volt a MÁV-kórházban. Mondta neki Mlinarek: „Meghoztam a fia­talembert!" (Mindössze 16 esz­tendős voltam.) Bementem ve­lük a házba. Keresztül a folyo­són egy-két szobán, és a har­madikban ott volt Hirsch úr. Nagyon meglepődtem és meg is ijedtem, ugyanis Nagygom­boson egy nyilas vezető már ér­deklődött a gazdám felől.- Azt mondta Hirsch úr: „Na, fiam, maga itt lesz vélem, amíg én itt leszek!" Ott is ma­radtam 1944 őszéig. Hirsch úr csillagot nem viselt, de nap­közben a szobában maradt, csak éjszakánként mentek le Jánó főorvos úrral sétálni. Ad­dig maradtam, míg meg nem próbáltak Svájcba menekülni Emmuskához, a lányukhoz. (Ezt később beszélte el nekem Szmrecsányi úr.)- Egy pilóta főhadnagy el­vállalta, hogy egymillió pengő­ért kiviszi őket Svájcba. Oda is adták neki a pénzt, de az átadta őket a németeknek. Állítólag Hirschné nagyságos asszony kórházban, Hirsch úr pedig lá­gerben halt meg. Németi Gábor Napjainkban mindinkább fel­értékelődik a hagyományok ápolása, továbbvitele. A herédi Maczkó Mária is úgy véli, ér­demes lenne a fellelhető érté­keket megőrizni az utókornak. Véleménye szerint nagy kár, hogy a faluban szinte teljesen eltűnt a népviselet, a valaha oly különlegesnek, egyedinek szá­mító tarka kavalkád. Az utcán ma már nem látni ilyesmit. Az asszonykórus megalakí­tása is előrelépést jelenthetne. Maczkó Mária szívesen segí­tene a szervezésben, amennyi­ben akadnának nótás kedvű je­lentkezők a nemes feladatra. Apcon találkoznak a siklórepülők Augusztus 10-13. között ren­dezik meg Apcon a siklórepülő­bajnokságot. A helyi Somlyó- hegyre várják a nagymenőket is, akik a viadal mellett várha­tóan előkészítik a sportág sza­bálytervezetét is. A résztvevő­ket a Széleskőnél szállásolják el. A tó környékét az önkor­mányzat közhasznú munkások­kal hozatja rendbe. Októberben átadják a boldogi hidat Rendkívüli testületi ülést tartot­tak a napokban Boldogon. A község vezetése arról határo­zott, hogy a település vállalja az épülő Zagyva-híd 1,3 millió fo­rintos többletköltségét. A saját rész egyébként 6,8 millió fo­rintba kerül. A munkálatok au­gusztus végén kezdődnek, és a tervek szerint október 30-án át­adják az elkészült építményt. Közhasznú munkások dolgoznak Csányban Júliustól öt jövedelempótló tá­mogatásban részesülő munkást foglalkoztatnak Csányban. A felszólítottak parkrendezési feladatokat látnak el. Akik nem vállalták a tevékenységet - mindössze ketten voltak ilye­nek -, azoktól megvonják a jut­tatást. Lezárt közkifolyók Heréd közterületein Augusztus 1 -jétől folyamatosan nyolc közkifolyót zárnak le He­réden. Jelenleg 46 ilyen kút van a településen, ám a vezetőség úgy látja, takarékossági meg­fontolások alapján ezek egy ré­szére nincs szükség. Főleg azok a körzetek érintettek, ahol a la­kások többségébe már bekötöt­ték a vezetékes ivóvizet. Az in­tézmények közelében található kifolyókat a döntés nem érinti. Szent Anna-búcsú vasárnap Lőrinciben Vasárnap kerül sor Lőrinciben a hagyományos Anna-napi bú­csúra. Délelőtt 7, 8 és 10 órakor tartanak szentmisét a kápolná­nál, utóbbira fél 10-kor indul a körmenet a templomtól. Soron kívül: Kátyúzás Lőrinciben Az éves költségvetés tárgyalá­sakor Lőrinciben nem számol­tak az útfelújításokkal, ám az aszfaltréteg meghibásodása mi­att soron kívüli kátyúzásokra van szükség a településen. Természetesen a munkála­tokhoz - amelyek csaknem egymillió forintjába kerülnek a városnak - a pénzeszközök át­csoportosítására van szükség. A két illetékes bizottság - a pénz­ügyi és a városfejlesztési - a napokban hozzájárult a módosí­táshoz. így a közeljövőben el­kezdhetik az Erőmű tér, a Bajcsy-Zs. út, a Rákóczi út, a Kállai Éva út, a Bem József út, valamint a Temesvári és Arany János utcák javítását. A szak­emberek különösen a gépjár­művekre nagy veszélyt jelentő „ütőkátyúk” foltozását tartják indokoltnak. Ilyenkor a vízben a legjobb... Szirének a kánikulában Kutya meleg volt... Mondta is az egyik ismerősöm: gyerünk a vízpartra, ott mégis tűrhetöbb. Valóban. Az út odáig gyor­san telt, akadt látnivaló bőven. Am az igazi csoda a tónál várt bennünket! Állítsa valaki, hogy nincse­nek szirének! Biztos, hogy az illető csukott szemmel jár, vagy éppen minden útjára elkí­séri a felesége. Hát persze, hogy olyankor nem illik forgo­lódni, észrevenni a másságot, az idegenről meg nem is be­szélve. Pedig hát tudvalévő: az ide­gen - szép! És Hatvanban is megvannak ám a nyárnak a maga előnyei! (tari) Felszállni? Ebben a hőségben? tari ottó felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom