Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-08 / 158. szám
L "~nrn . 1 Llu 7~V TI J Foglalkozása: főhivatású anya Gondolom, vannak néhányan, akik elcsodálkoznak a címen. Mi az, hogy főhivatású anya? Hát nem minden anyának az a fő hivatása, hogy anya legyen? Dehogynem! Csak más az is, ha valaki azért kap fizetést, mert anya... De jáijunk a végére. *** Nagy Jánosné vagyok, Gyöngyösön, az Erőmű utca 8. alatt lakom. Nehogy észrevegye és kellemetlenül érintse, lopva végigtekintek rajta. Nyúlánk termete után ítélve aligha hihetné az ember, hogy három gyermek anyja. Nagyon fiatalnak látszik, úgy harminc körül lehet.- Mivel foglalkozott korábban?- Összesen nyolc osztályt végeztem, szakmám nincs. Valamikor arról ábrándoztam, hogy francia szabó leszek. És mi lett belőle?- Mi lett belőle? - ismételtem meg a kérdést.- Semmi - vágja rá kissé ingerülten.- Valamit azért csak dolgozott, nem?- Segédmunkásként dolgoztam először Petőfibányán az Erdértnél, éppen hét évig. Erős fizikai munkát végeztem. Szarufákat emelgettünk, hat- meg négyméteres gerendákat. Ezeket vágtuk le méretre.- Egyébként maga petőfibá- nyai?- Igen. Ott laktunk a Dobó út 4. alatt. Herczeg Márta a leánykori nevem. Hárman voltunk testvérek. A nővérem hegesztő volt a vegyesüzemben, a bátyám pedig sofőr az ecsédi külfejtésnél.- Mikor ment férjhez?- Először 1981-ben, de el is váltam. Ebből a házasságomból született az egyik kislányom, Renáta. Majd megismerkedtem a mostani férjemmel. Gyöngyösre 1990 januárjában költöztünk. Ebből a házasságomból született a két kisebbik lányom. A középsőnek Adrienn a neve, a legkisebbnek pedig Brigitta.-Úgy képzelte a kezdet kezdetén is, hogy lesz három gyereke?- Nem. Én úgy gondoltam, hogy egy gyerekem lesz. De mivel az első kislány lett, utána fiút szerettünk volna.- Akkor még jöhet egy fiú, igaz?- Ebben a mostani anyagi helyzetben szó sem lehet róla.- Mióta főhivatású anya?- Beszélgetés közben hallottam meg, hogy van ilyen lehetőség. Megvártam, míg lejár a gyes, és akkor bementem az önkormányzathoz, és két hónap múlva megkaptam ezt a beosztást. Ez volt 1994. április 16-án.- Az alatt a két hónap alatt, amíg az ügyét intézték, mit csinált?- Már a gyes alatt volt négyórás másodállásom. A Batthyány téri sportcsarnokban takarítottam. Erre most is van lehetőségem, engedélyt kaptam rá.- A három gyermek után mennyi pénzt kap, mint főhivatású anya?- Szerintem csak egy gyerekre számítják, mert 7896 forintot kapok nettóban. S ad még az önkormányzat nevelési segélyt is. A lakbérre is kapunk kedvezményt az önkormányzattól. A családi pótlék 11 ezer 250 forint a három gyerek után.- Mire elegendő a főhivatásra adott „fizetés” ?- Nem sokra. Egy hétre tudom beosztani élelemre. Az első gyerek után a volt férjemnek kellene még gyerektartást fizetnie, de mivel ő nem dolgozik, állami előleget kapok, ami 670 forint havonta. Énnyiből végképp nem lehet gyereket nevelni. A négyórásból 6300 forintot keresek.- Miért kérte akkor ezt az anyai megbízatást, ha abból három gyereket nem tud eltartani?- Mert így nyugodtabban lehetek, mint a munkanélküli-segélyen. Mivel otthon maradhatok, könnyebben tudom nevelni a gyerekeket, ez is lényeges körülmény.- Ha valaki tanácsot kérne magától, elmenjen-e főhivatású anyai beosztásba, mit mondana neki?- Ha nemcsak az anyagi részét nézzük, megéri, azt mondanám neki. Nagyon jó, hogy ilyen is van. G. Molnár Ferenc Fotók Hollókőn - Hollókőről „Hollókő húsvéttól karácsonyig” címmel állandó kiállítás nyílt Acs Irén fotóművész felvételeiből a világörökség részeként számon tartott nógrádi falucskában. A képek az emberi élet teljességében mutatják a palóc falut olyannak, amilyennek az idegenek sohasem láthatják, mert csak egy-egy hétvégére, rövid vakációra jönnek ide. Mindennapi nyelvünk „Puha lilák, lágy zöldek...” „Trillázó sárgák, tündöklő kékek, lágy zöldek, puha lilák für- denek vakító fényben” (Tóth László: Adám álmodik). S nem véletlenül. A színárnyalatokat minősítő jelzők külön is megérdemlik figyelmünket. Erről bizonykodnak azok az olvasói megjegyzések, amelyek a puha lilák nyelvi formával kapcsolatban hallhatók és olvashatók, és azt firtatják, miért vállal oly változatos fogalmi tartalmakat és használati értékeket a lila színárnyalatot megnevező szóalak. A semleges színek, a fehér, a fekete, a szürke, mint minősítő jelzők, a valóságháttérnek megfelelően kevésbé mozgatják meg képzeletünk kifejező erejét és képességét, mint például ezek a minősítő jelzős nyelvi alakulatok: lila zuhatag (Czigány György), lila derengés, a láthatáron a lilába öltözött fűzfák, lila lettem a méregtől. Az sem véletlen, hogy ezekben a sajtóbeli szövegösszefüggésekben és -részletekben is kulcsszerepet teljesít a lila szó: „A rádiós lila éjszakákban egyre többen hallgatói szerepet vállalnak” (Magyar Nemzet, 1995. március 16.). - „Kiszorultak a műsorból a nézhetetlen, a lila produkciók” (Kurír, 1995. március 9.). - Hogy a lila kifejezést nemkívánatos jelenségek megnevezésére egyre gyakrabban használja fel egyéni és közéleti nyelvhasználatunk, ez a példánk tanúskodik róla: Lila gőzöm sincs a dologról. (Halvány sejtelmem sincs róla.) A sportélettel kapcsolatos nyelvhasználatunk nap mint nap egyre gyakrabban emlegeti ezeket a csapatokat minősítő megnevezéseket: „A lilák ellen is győztek a zöldek”. (A zöld színnel minősített Fradi legyőzte az ÚTÉ, az újpestiek lila sapkás csapatát), „Lila égbolt Pécs felett” címadással is gyakran találkozhatunk: „A lilák ellen vízilabdázóink is nyertek.” (Heves Megyei Hírlap, 1995. március 31.). „A lilák a pécsi fogdában” (Három ÚTE-szurkoló garázdasága miatt, Kurír, 1995. március 10.). A vöröses árnyalatú lila színnév főnévi és melléknévi használati értékben köznapi nyelvhasználatunkban is kulcsszerepet kap. íme a példatár: lila akác, lila palást, lila bankó (ötszáz forintos). A lila bankó versbeli szerepet vállal: „Itt Ady, meg lila bankó (Rab Zsuzsa: Verem). A Halványlila sirató című hírlapi cikk szerzője poétái mivoltát sem tagadva meg, gyönyörű költői sorokban a lila nevet beilleszti a Lilla, a Lillácska becéző nevek sorába, s ezzel megidézi Csokonai Lilla-dalai- nak névhasználatát is, és arra készteti olvasóit, hogy fogadják el lila köznevünk érzékletes szerepvállalását ezekben a zárósorokban: „Kedv, remények, lilák, - isten veletek”. Ez a gondolatsor lehetőséget ad arra, hogy hétköznapi életünk egy-egy jelenségének minősítésére bizalmasabb beszédhelyzetekben is szerepet adjunk a lila szónak. Ezekre a nyelvi formákra is ezért hívjuk fel olvasóink figyelmét: Csupa lila ez az ember, csupa lilába borult az életünk, lilába öltöztette minden versét. Köznapi és közéleti életünk sok problémával terhelt körülményei között ifjúságunk sem álmodozik, vagy ahogyan a sajtó hasábjain megjelent e szövegrészletben olvashattuk: „Az ifjúság nem kerget lila álmokat a meggazdagodásra (Heves Megyei Nap, 1995. június 29.). A német nyelvből átvett lila szavunk nemcsak az orgonavirág színárnyalatának érzékeltetését vállalja. A lilázás az eredeti német-francia használati értékét is. A vonulás jelentésre is utaló szóforma átvitt értelemben népi énekes gyermekjátékunkat nevezi meg. A mátyusföldi gyerekek kedvelt játéka a lilázás. Ezzel a mondókával kezdtek neki: Lila, lila, lilázás. Ez a felszólítás is elhangzik: Lilásodjunk most és ma! A li- lásdi megnevezés azt a játékot minősíti, amelyben ez a szövegrészlet játssza a kulcsszerepet: Gyere velem lilázni, lila álmokat kergetni! A lila szóval tehát életünk mindennapi valóságának jelenségeire is ráfigyelhetünk. Ezért élünk vele oly gyakran. Dr: Bakos Józsej Ősi Erény: Gyűjtemény a Magyarság Történetéről Than Mór: Attila lakomája Than Mór: Attila lakomája A festő lakomázás közben - ételek nélkül, asztal adódik! - ábrázolja azt a férfit, akit az akkori Nyugat száraz közvetlenséggel az Isten ostorának nevezett. Ipolyi Arnold Magyar mitológiája sem kerüli ki ezt a történelmi nagyságot. Bizonyítható tetteit, a köré fonódó legendákat, emlékezeteket feljegyzi Attila. *** Hatását le lehet mérni a száj- hagyományokon, a korabeli történészeket is megijesztő féktelen hatalmán. Azon is, ahogyan a magyar történetírás foglalkozik vele, a középkori szerzőktől kezdve a Hóman - Szekfíín át egészen a legújabb időkben fogant írásokig. Dümmerth Dezsőre, László Gyulára, Kristó Gyulára, Győrffy Györgyre és Tardy Lajosra is gondolok - többek között. Attila (mi már két t-vel és egy 1-lel írjuk-mondjuk a nevet) királysága, uralma időben Kr. u. 434-453-ig tartott, s területileg felölelte a fél glóbuszt, a térképet a Kaukázustól a Rajnáig, a Dunától a Keleti-tengerig: a birodalom központjául - nincs jobb kifejezés rá - a Duna-Tisza közét választotta. *** Ez a hatalmas terület Róma és Bizánc hatalmi harapófogójában vajúdta a történelmet. Itt népek támadtak fel a mélyből, és morzsolódtak el. Mert ez volt a kor, ilyen. 436-ban még Aetius római hadvezér Gallia ellen vonul hun segédlettel, hogy megsemmisítse a burgund államot. Ez az Aetius pár év leforgása alatt „kitanulta” a hunok hadi művészetéből a fontosabb elemeket, és a népek nagy csatájában, 451 -ben Catalau- numnál (ma Chalon sur Marne) vereséget mér Attilára, akinek a harcosai között gepidák, keleti gólok, rugiak, skirek, herulok, quadok, türin- giaiak is bíztak a győzelemben. Aetius mellé álltak, sorakoztak fel az alánok, a szarmaták, a nyugati gótok, a ripu- tári és széli frankok és a hadvezér által leigázott, áttelepített burgundok is. Ekkor még nem vérzett ki se a hatalom, se a hadsereg; Attila Róma ellen fordult 452- ben. Aquileiánál nem is any- nyira a pápai haderő, mint inkább a járvány állította meg őt. 453-ban meghalt. Utódai tekintélyt pótolni nem tudtak: széthullott a birodalom, a leigázott népeknek maradt erejük a follázadásra. Bizánci írók - Prokopiusz, Priszkosz, az elfogott Jorda- nesz - írtak a hunokról. Várt is bizánci követség - nem is egyszer - Attilánál, későbbi szövegeik nyomán harsogták is századokig a hun nevet. Attila emlékét számon tartotta a világ! *** Tehát a hun családfából egy részlet! Balambérnak öt fiáról tudunk. Mundzuktóf származott Bléda és Attila. Ők társfejedelmekként uralkodtak, míg Attila 445-ben „megszabadult” testvérétől. (A kor, a történelmi helyzet, mint indok, a hatalmi parancs és személyes becsvágy nem újkori lelemény! A sakkot, ezt a pusztító küzdelmi játékot már régen kitalálták!) Attila három fia közül Ellák és Dengizik elpusztult az utódlási küzdelmekben (Harsányi Kálmán szépen temeti el Éllákot méltatlanul elfeledett drámájában!), Imik (453) fejedelemmé lett az onogur-bolgár birodalomban. Volt unoka, aki a római légiókban vitte tábornoki rangig, Imik két leszármazottja (Ulti- gur és Kutrigur) a 6. században. Kutrigur két fia Gorda és Magor (Magyar?) éltették ezt az ágat, míg Sevarral (721-737) kihal az a család, mely Kr. e. a 3. században jutott először hatalomhoz, még Kína közelében. Csaknem ezer év uralkodás jutott nekik! *** Than Mór (1828. Óbecse - 1899. Trieszt) Barabás Miklós növendékeként tanult festeni, a szabadságharc idején Görgey Artúr mellett hadifestő volt. 1864-től Lotz Károly mellett a pesti Vigadó falképein dolgozott, 1867-ben a párizsi Salonban nagy sikert aratott a Fata Morganájával. Megfestette Lisztet, Pázmányt, azt is, ahogyan Vitéz János latinra tanítja Hunyadit. Nagy műveltségű művész, a testvére is egyetemi tanár. Történelmi búvárkodásai is ösztönözték a képzelt jelenetek megörökítésére. A millennium nagy érzelmi lobogását még megérhette, mert a szabadságharc óta az első igazán nagy alkalomként szólította meg őt a jubileum. Attila ezen a képen nem a zsarnok. Vagy nemcsak az! Pár lépcső magasában ül, öltözéke viszonylag egyszerű, az ing és a széles ujja könyökig felhajtva a kinyújtott bal karján, bal térde lejjebb fekszik a jobbnál, félig elnyúlva ül a széles trónon. Körszakálla gondosan megnyírt, bajusza nem lóg bele a szakádba. Széles orra választja két részre az arcát, ahonnan szúrós tekintet pásztáz a lakoma résztvevőinek a feje fölött. Bal kezével markolja az Isten kardját, amellyel hatalmát gyakorolta a mitológia szerint. Jobbjával a trón állatfigurába kifutó oldalfalára támaszkodik. Csak fia, Ellák osztozik abban a méltóságban, hogy apja mellett ülhet. *** Előtte két énekmondó, húros hangszerekkel. Az öreg és fiatal egymással versengve mond magasztaló éneket. A regősök mellett, a kép alján görög követek. Idősek és fiatalabbak. Mögöttük felfelé hun harcosok. A kép másik felén lehajtott fejű öregek. Magukba mé- lyedve elmélkednek a hallottakon. És saját sorsukon? Túszok, rabok, vérségi méltóságok - ki tudja? Vannak, akik koccintanak, mert ital is található az asztalon. Jobbról és balról a fülkeszerű mélyedésben két nőalak. A trónt fegyveres díszítések, oszlopok keretezik. A teremszerű térség ablakok feletti szakaszát, a falakat állatfigurák, rajzos ábrák élénkítik. A lakoma vendégei tudják, kinek a társaságában kénytelenek eltölteni az estét. A művész ugyancsak forgathatta a históriás könyveket, emlékezhetett fiatalkori élményeire is, amikor - ha csak festőként is! - harcolt a zsarnokság ellen. A hatalomnak ezt a magányát, ezt a magábanvaló- ságát, a többiek és a zsarnok közötti távolságot nem is Attila arcával meséli el igazán a művész, hanem azzal, hogy a vándor énekmondók áhítatos harsogását kiegészíti egy nem letagadható részlettel: az énekesek vándorbotja, kenyereskendője, tarisznyája, kulcsa ott hever középen, szemben Attilával. *** No meg az Isten kardjával! És ettől a névtől reszketett Európa! - mondanánk mi, akik annyi hatalomról és annyinak pusztulásáról tudunk már! Mitől is lehetett azzá ez az ember, akivé felmagasodott? Számításain kívül támadták-e meg őt belül érzések, gondolatok? Vagy eszközzé vált ő is? Mintha ezt is kérdezné Than Mór ebben az alkotásban! És még valami! Itt a helyzet fordított: a nézőtér játszik a színpadon ülő egyszemélyes hatalomnak. A kicsinyek az óriásnak! Farkas András
