Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-08 / 158. szám

c c (D OD C 0) S e H piai )0£ UHJ i XIGll H (t i > S « e t >« § IA 1995. július 8., szombat A Rédei Kopogtató legfrissebb számából Idei 3. számával jelentkezett a nagyrédei önkormányzat idő­szaki kiadványa, a Rédei Ko­pogtató. A lap - többek között - ismerteti a nemrégiben lezajlott abasári borversenyen elért sike­reket, tájékoztat az önkormány­zat legutóbbi üléseiről, és közli a Gyermekeink jövőjéért alapít­vány dokumentumait. Karácsondi tervek az ivóvíz védelmében Romlott a karácsondi ivóvíz minősége. A község vezetése ezért arra kényszerül, hogy vas- mangántalanítót építsen a kö­zeljövőben. A tervek már el is készültek, a kivitelezési mun­káról pályázat kiírása után dönt az önkormányzat. Abasáron folytatják a közműberuházást A Grundomat Kft. folytatja a gáz- és szennyvízberuházás ki­vitelezését Abasáron. Jelenleg a község északi részén dolgoz­nak. A falu vezetése ezzel pár­huzamosan előrehaladott tár­gyalásokat folytat a hiányzó pénzügyi fedezet biztosítására. Böszörményi Gábor tárlata Gyöngyösön Augusztus 31-ig tekinthető meg Böszörményi Gábor fes­tőművész kiállítása Gyöngyö­sön. A tárlatnak a Mátra Műve­lődési Központ kamaraterme ad helyet. Finn folklórcsoport adácsi fellépése Ma este 7 órakor az adácsi mű­velődési ház színpadán lép fel a finn Wanha Piika néptánc­együttes. A Vidróczki együttes vendégeként megyénkben tur­nézó táncosoknak ez lesz az utolsó itteni fellépésük, ezt kö­vetően hazautaznak. Tamamérán próbál a játékszín Az idén is Tamamérán tartja szakmai táborát a Gyöngyösi Játékszín. A színjátszók július 25. és 31. között intenzív pró­bákkal készülnek az új évadra. Gyöngyös És Körzete Folytatható-e az adácsi sikersztori? Van, ahol bezárják az iskolát, Adácson újat epitenek Gondoltak-e öt évvel ezelőtt az adácsiak arra, hogy az ön­kormányzatiság teljesen megváltoztatja falujukat, és valóra válnak azok az álmok, amelyeknek beteljesedéséről már le­mondtak? Az akkor megválasztott pol­gármester, Fodor Lajos sok mindent megígért, amire az emberek csak legyintettek, és azt mondták: jó, ha felét meg­valósítja. De nem telt el egy év sem, s átadták az Adács-Gyöngyös közötti 6 ki­lométeres bitumenezett mű­utat. Ezzel párhuzamosan kor­szerűsítették a belső úthálóza­tot. Újabb egy év múlva, 1992 őszén felavatták az új torna­termet a hozzá tartozó tanme­dencével, szaunával, szolári­ummal, konditeremmel, külső kézilabdapályával. Parkosítot­tak, fogorvosi rendelőt nyitot­tak, felújították az intézmé­nyeket. Tavaly karácsonykor pedig fellobbant a gázláng, megkoronázva az addig vég­zett sok-sok munkát. Fodor Lajos időközben élő legendává vált. A jól értesül­tek titokzatos kormányzati kapcsolatokat emlegettek, aminek révén többletforrások­hoz juttatja faluját. Az érintett, akit időközben természetesen újjáválasztottak a polgármes­teri poszton, csak mosolyog. — Nem voltak rossz kapcso­lataim, de erre ma sem pa- naszkodhatom. Mégis sokkal kisebbek a lehetőségek. Az elmúlt ciklus igazi aranybánya volt. Olyan céltámogatások és pályázatok jelentek meg, ame­lyeket bűn lett volna kihaszná­latlanul hagyni. Én a vállalko­zói szektorból jöttem a köz- igazgatásba, épp ezért talán fogékonyabb voltam az újra, mint kollégáim. Ezek az évek bebizonyították, hogy az ön- kormányzatok működőképe­sek és alkalmasak arra, hogy a helyi feladatokat önállóan és hatékonyan lássák el.- Mit jelent mindez a polgá­rok számára?- Ivóvizet, csatornázást, közutat, szociális ellátást a rá­szorultaknak, telefont, gázve­zetéket, iskolát a gyerekeknek, és még nagyon sok egyéb, helyben felvetődő gondot, kérdést, melyre egyedi választ kell adni. Ébből is látható, hogy az önkormányzatokra a kormányzatnak is szüksége van. Épp ezért aggodalommal figyelem a legújabb elképzelé­seket, amelyek még az eddigi­eknél is jobban csökkentik a központi támogatás mértékét. Korábban nem volt megtartóe­reje a magyar falunak, most ez a tendencia megváltozott. Adácson két hét alatt eladnak egy meghirdetett házat. Sokan költöznek ide Gyöngyösről, sőt Budapestről is. Ez nálunk már természetes folyamat, re­mélem, az is marad.- Mi veszélyezteti az elért eredményeket?- Egyre több kötelező fel­adatot kapunk az államtól, aminek nem, vagy csak rész­ben biztosítják a fedezetét. Ha ez így folytatódik, kénytele­nek leszünk felélni a még meglévő tartalékainkat. A személyi jövedelemadóból öt évvel ezelőtt 70 százalékban részesültünk, ma ez 30, jövőre lehet, hogy csak 15 százalék lesz: ez már veszélyeztetheti a működőképességet. De ez mostanában oly sok fórumon elhangzik, hogy nem akarom ismételni.- Milyen lehetőségek ma­radnak ezek után?- Nagy reményt fűzök az energiaprivatizációhoz. Az önkormányzati tulajdonú inf­rastruktúra értékesítése sokat jelenthet. Megtérülhetnek az elmúlt évek sok tízmilliós be­ruházásai. Fontos, hogy gon­doljunk a jövőre! Jelenleg egy kis kényszerpihenőt tartunk, ennyi munka után nem árt összegezni az eredményeket, s kijelölni a soron következő feladatokat. Az életkörülmé­nyek romlását Adácson is érezzük, sok segélyezettünk és munkanélkülink van, és nagy a leszázalékoltak száma. Mégis vannak folyamatban levő beruházásaink. Itt nincs műszaki osztály, a polgármes­ternek, a jegyzőnek, s a né­hány alkalmazottnak kell mindent elvégeznie. Sokat kínlódtunk az elmúlt években, de megérte. Fodor Lajos bizakodik. Ak­kor, amikor a települések isko­labezárásról gondolkodnak, Adácson újat építenek, amit már jövő ősszel szeretnének átadni. Komolyan veszi vá­lasztási ígéreteit, eddig szinte valamennyit teljesítette. A falu jelenlegi legnagyobb beruhá­zása a Mérges-patak meder- tisztítása és egy híd javítása, ami ugyan állami beruházás­ban készül, de efölött is ott bábáskodott. Adácson tehát minden esély megvan arra, hogy folytatódjék az öt éve el­kezdődött sikersztori. Nagy Gyula 5. oldal Zeusz-díjat kapott... Visontán, a Mátrai Erőmű Rt- nél a közelmúltban adták át a villamosenergia- iparágban nemrég alapított Zeusz-díjakat, amelyet nagy szakmai tapaszta­lattal rendelkező erőműves szakemberek kapnak meg min­den évben. A díjazottak között volt Mihalics Sándor. Az erő­művesek között közismert szakemberrel folytatott beszél­getésünk során olyan életutat ismerhettünk meg, amely olva­sóink számára is érdekes lehet.- Úgy tudjuk, Visontán az erőművesek között ön az utolsó mohikán...- Talán mert 1967. október 16-án léptem be a vállalathoz, és a 23-as sorszámot kaptam. Ezzel akkor kialakult az a keret, amely arra volt hivatott, hogy létrehozza a cég személyzeti arculatát, megkeresse azokat, akik alkalmasak az erőmű üzemeltetésére.- Ön végül is több mint negyven évet töltött az erőmű­ves szakmában. Hol kezdte pá­lyafutását?- A technikumot energetikai szakon végeztem Szegeden, majd felvettek a Műszaki Egye­temre, ahol hőerőgépész-mér- nöki diplomát kaptam. Ezután a Láng Gépgyár következett, itt gőzturbina-szerkesztéssel fog­lalkoztam, majd másfél éves pécsi kitérő után a Borsodi Hő­erőmű következett, ahonnét - a változatosság kedvéért - egy újabb erőműben, az akkori el­nevezéssel gyöngyös-visontai- ban vállaltam munkát. Az itt el­töltött csaknem harminc év azt is bizonyítja, hogy ízig-vérig energetikusi beállítottságú va­gyok.- Az elmúlt négy évtized alatt melyek azok az emlékezetes pil­lanatok, amelyek megmaradtak önben?- Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a házasságommal egy időben kezdődött el erőműves pályafutásom, természetesen a lakáshoz jutással együtt, ami fontos momentum volt akkor­tájt. A Borsodi Erőműben üzemmérnökként már nagyon jól tudtam alkalmazni azokat az ismereteket, amelyeket a Láng Gépgyárban sajátítottam el. Vi- sontára kerülésem is nagy él­ményt jelentett. Életem során felejthetetlenek maradnak azok a hónapok is, amelyeket Kiev- ben töltöttem el, és a Paksi Atomerőmű szekunder-köri csővezetékeinek tervezésével foglalkozhattam.- Család, hobbi, sport? Úgy tudom, hogy NB II.-es labda­rúgó volt, és a sportos életmód végigkíséri egész életét.- Két nagy fiam van, és va­lóban aktívan sportoltam. Ami­kor eljött az a bizonyos 40-42 éves kor, rávettek, hogy újra focizzak, és beneveztünk az üzemi, sőt a Gyöngyös városi bajnokságba. Mára már szinte csak a kertészkedés maradt, de továbbra is nagyon szívesen mozgok, szerencsére az egész­ségemmel nincs probléma.- Miként tervezi a jövőt?- Nyugdíjasként azt szeret­ném elérni, hogy saját számító­gépem legyen otthon, és tudjak rajta dolgozni. Korcsog Béla A kitüntetett, kezében a díjjal e A Mátra Gold Kft. még mindig tartozik Frissdiplomások Gyöngyösön Egy hónappal ezelőtt rövid in­formációt közöltünk arról, hogy a domoszlói Mátra Gold Kft. alkalmazottai nem kapták meg márciusi-áprilisi bérüket. Benga Gyula, a kft. ügyve­zető igazgatója ottjártunkkor ígéretet tett arra, hogy négy munkásának bérét rövidesen ki­fizeti. Nos, a cikk megjelenését követően kétségbeesett telefo­nokat kaptunk a Mátravidék több településéről, hasonló pa­naszokkal. Mátraderecske, Mátraballa, Kisnána közsé­gekből is jó néhány munkavál­laló járt a domoszlói céghez, akik most úgy érzik, hoppon maradtak. Becslések szerint 25-30 munkás nem kapta meg az utolsó két-három havi bérét, így újra elzarándokoltunk a kft. telephelyére, amely azonos a megszűnt tsz irodaépületével, de Benga Gyulát már nem talál­tuk ott. Azt azonban megerősí­tették, hogy a kft.-t felszámol­ják, s a jövőben a Miskolci Mi­relité Rt. üzemelteti a domosz­lói hűtőházat, ahonnan az el­múlt években nagy mennyiségű gyümölcsöt exportáltak. A szerkesztőségünket felke­reső volt dolgozók elmondták, hogy Benga Gyula csak részle­tekben fizet, gyakori utánajárás és sűrű veszekedések után. A magukat megnevezni nem kívánók tudni vélik, hogy a mátrai települések lakói mellett Romániából érkezett vendég- munkásokat is alkalmazott a főnök - illegálisan. (n. gy.) Gyöngyösön a GATE Mező- gazdasági Főiskolai Kar törté­netében az eddigi legtöbb dip­lomát adták ki a gazdasági mérnöki, illetve az agrármér­nöki szakon. A jelenlegi mun­kaerőpiac ismeretében felve­tődik, hogy a pályakezdőknek milyen elhelyezkedési lehető­ségeik vannak szakmájukban. Erről és a jövő terveiről a frissdiplomásokkal beszélget­tünk. Megtudtuk, hogy a nap­pali tagozaton végzett mérnö­kök mintegy 25-30 százaléka tovább tanul, elsősorban a gö­döllői egyetemen. A többiek­nek - akik nem ezt választot­ták - már van, illetve lesz állá­suk. Ezek között van a tama- örsi Tóth Mária gazdasági mérnök is.- Munkahelyet nem a dip­loma megszerzése után kell keresni - jegyezte meg -, ha­nem hallgatóként. Én is ezt tet­tem, amikor a Hatvanban mű­ködő kanadai CEDC Kft. egy kiállításhoz diáklányokat kere­sett. Jelentkeztem, s azóta is mint másodállású vállalkozó, ennek a cégnek dolgozom. Remélem, hogy főállásban is alkalmaznak majd. Az agrármérnökök elhe­lyezkedése már nehezebb. Vannak, akiknek már sikerült munkahelyet találniuk, de egy részük kénytelen vállalkozni, illetve valamilyen mezőgazda- sági vállalkozási formába be­kapcsolódni. A kunmadarasi Tóth Zoltánnak már van mun­kahelye. Szabadidejében hall­gatóként Tiszanánán a lóte­nyésztésben dolgozott, s most is itt helyezkedett el.- Az állattenyésztési szak­mai vonalon színvonalas kép­zést kaptunk - mondta. - A ka­tonaság után szeretnék kül­földre menni, ahol a lótenyész­tést lehet tanulmányozni, il­letve tapasztalatokat lehet gyűjteni, amelyeket itthon va­lamilyen gazdasági formában hasznosíthatok. A levelező, illetve a kísérleti levelező tagozaton végzettek­nek van munkahelyük. Szá­mukra a diploma megszerzése munkaköri követelmény, és megerősíti őket pozíciójukban. A tanultakat jól tudják kama­toztatni mindennapi munká­jukban.- Erdélyből egyedül végez­tem a levelezősök között - tud­tuk meg Székely Ida gazdasági mérnöktől. - Nem volt könnyű számomra négy évig Somosd- ról (Maros megye) Gyön­gyösre utazni a konzultációkra és a vizsgákra. Anyagilag a Pest megyei Teszöv támoga­tott. A főiskola vezetőségétől is sok segítséget kaptam. Na­gyon örülök a diplomának, éle­tem egyik legboldogabb napja volt, amikor átvehettem.- A kísérleti levelező tago­zaton végeztem, mondta Leitol Tímea. Gyöngyösön, a Heves Megyei Vízműnél dolgoztam. A pécsi egyetemen tanulok to­vább a gazdasági jogász karon. Horváth Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom