Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-20 / 168. szám

1995. július 20., csütörtök 5. oldal Hatvan És Körzete Lőrinci közmunkán a jövedelempótlósok A jövő héten megkezdik Lőrin­ciben a jövedelempótló támoga­tásban részesülők jogosultsá­gának felülvizsgálatát. Vala­mennyi érintettnek munkát ajánlanak: a parkrendezéstől a közterületek takarításáig számí­tanak a tevékenységükre. Aki visszautasítja ezt a lehetőséget, attól megvonják a támogatást. Az intézkedés mintegy száz­hatvan embert érint. Apci tanácskozás a közbiztonságról A település közrendje, közbiz­tonsága szerepel fő napirend­ként Apcon, a képviselő-testület következő tanácskozásán. A jú­lius 25-i ülésen emellett szó lesz még a művelődési ház és a könyvtár első félévi működésé­ről is. A másik hír, hogy rövi­desen megérkezik a nyelvi la­bor az iskolába. Ennek segítsé­gével húsz gyermek tanulhat németül és angolul, délután pe­dig a felnőttek használhatják a berendezést. Szervezik a számí­tógépes programmal történő nyelvoktatást is. Idős pedagógusok ecsédi találkozója Augusztus 11-re tervezik azt a találkozót Ecséden, amelyen a község egykori pedagógusai vesznek részt. Az iskolában tar­tandó rendezvényre mindazok meghívót kapnak, akik a falu­ban tanítottak; közöttük olyan nevelő is található, aki 1942- ben itt kezdte pályafutását. Ismét megjelent a Lőrinci Hírei A ME-T Kft. helyreigazítási kérelme nyomán Tények, állítások, cáfolatok Az elmúlt hónapok során kétszer is foglalkoztunk a szűcsi Mátra Energia-Trans Kft. esetleges privatizálásá­val, a cég kilátásaival. Leg­utóbb június 24-én jelent meg ezzel kapcsolatos írá­sunk „A csőd kapujában a ME-T Kft.?” címmel, amely az újabb fejleményeket ele­mezte. Cikkünk nyomán Csaba György, a társaság ügyvezető igazgatója több ál­lítást tévesnek minősített, s helyreigazítást kért. „A Mátra Energia-Trans Kft. az 1995-ös évnek kedvezőtlen feltételek mellett vágott neki” - írja kérelmében az ügyvezető igazgató -, „amelynek elsőd­leges oka a MÓL Rt. beruhá­zási forrásainak szűkülése, a lakossági célú gázprogramok pénzügyi fedezetének csökke­nése, az ország romló gazda­sági helyzete. A társaság eredményes gazdálkodását nyilvánvalóan nem segítette elő a felszámolás alatt álló többségi tulajdonos társasá­gunkban lévő üzletrészének több mint egy éve húzódó ér­tékesítési folyamata sem. A nehézségeket tovább növeli egy-két megrendelőnk (általá­ban önkormányzatok) fizető- képességének csökkenése, il­letve megszűnése. Fentiek miatt 1995. június 19-én rendkívüli taggyűlés összehívására került sor, ame­lyen napirendre került az 1995. évre érvényes üzleti terv meg­tárgyalása, valamint a társasági szerződés több pontjának mó­dosítása. Valótlan az újságcikk azon tényállítása, hogy ezen a tag­gyűlésen kívántak az illetéke­sek arról dönteni, hogy beje- lentsék-e a csődöt. A cég veze­tése a csődeljárás kérelmezését soha nem fontolgatta. A tulajdonosok az üzleti terv és a rendelkezésre álló pi­aci információk alapján a cég további működése mellett vok­soltak. Ez a döntés nem idő­húzó taktika, hanem a több mint 200 fő alkalmazott mun­kával való ellátásának, azaz megélhetésének, valamint a tu­lajdonosok vagyongyarapítá­sának lehetséges eszköze. Valótlan azon állítás, hogy a Munkavállalói Résztulajdo­nosi Program „el lett lehetetle- nítve”. Az MRP-társaság, mint önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezet, létre sem jött, így az eladásra kínált üz­letrészre nem is pályázott. A szervezők felismerték, hogy az MRP keretében meg­valósuló dolgozói kivásárlás - jogi és közgazdasági akadá­lyok miatt - nem kivitelezhető. Azon tényállítás szintén va­lótlan és alaptalan, miszerint a Gyöngyöspata és Vidéke Ta­karékszövetkezet „beszállt némi kölcsönnel, nem egészen világos indítékok alapján”. Valótlan tények ellenkező­jének bizonyítása nem a mi feladatunk, de hangsúlyozzuk: a fent nevezett pénzintézetnél a ME-T Kft.-nek sem hiteltar­tozása, sem hitelkérelme nincs, és soha nem is volt. Teljességgel téves azon „in­formáció” is, hogy egy esetle­ges csődeljárás esetén a dolgo­zóknak járó végkielégítést a Szénbányászati Szerkezetát­alakítási Központ (SZÉSZEK) állná. A cikk írója sok minden egyéb mellett sajnos a csődel­járás jogi jellegével (a csődel­járás célja a fizetőképesség helyreállítása) sincs tisztában. A „jelenlegi gazdának” fel­tüntetett Borsodi Szénbányá­szati Vagyonkezelő Rt. való­színűleg megörül a cikkíró ál­tal neki tulajdonított vagyon­nak, ugyanis ez a részvénytár­saság a ME-T Kft.-ben nem bír tulajdoni résszel. Ezzel ellen­tétben az a 76 fő magánsze­mély, aki a cikk megírásakor még a tulajdonosa volt a cég­nek az ott említett 34 főn kívül, a sorokat olvasván joggal há­borodott fel. Nem tudjuk, az újságcikk megalkotóját mi vezérelte az enyhén szólva is sok valótlan­ság megírására? Valószínű, hogy „aggódik” a ME-T Kft. talponmaradásáért, a több mint 200 fő munkahelyének meg­óvásáért. Jó lenne, ha ezt más­kor nem egy valótlan, körülte­kintést és a legalapvetőbb el­lenőrzést nélkülöző cikk köz­zétételével tenné meg. Azt a gazdasági kárt, amelyet ezzel a cikkel a ME-T Kft.-nek oko­zott, valakinek - valószínűsít­hetően a cikket közlő újságnak - meg kell térítenie, melytől a kft. nem tud eltekinteni.” *** Készséggel adunk helyt az ügyvezető igazgató úr kérésé­nek, annál is inkább, mivel az írás létrejöttekor toliunkat va­lóban az idézőjel nélküli aggó­dás vezette. Szeretnénk, ha a cég talpon maradna, kétszáz ember nem kerülne az utcára, s nincs ellenünkre a tulajdonos vagyongyarapítása sem. Am nemcsak mi kívánjuk, hogy így történjen! Bizonyítja ezt informátoraink féltése is, amely kenyéradó munkahe­lyük kilátásait - vagy pesszi­mistán: kilátástalanságát - il­leti. Talán ezért is tartják titok­ban a nevüket, tartva az esetle­ges „kellemetlenségektől”. Ha tehát a közölt „tényállítások” nem valósághűek, nem biztos, hogy az újságíró tájékozatlan­ságából következnek. Hogy ki tájékoztat kit, s milyen mér­tékben, nem feladatunk eldön­teni, ám tény: hírforrásaink je­lentős része olyan körökből származik, amelyek úgymond „közel vannak a tűzhöz”, tehát tájékozottak vagy - ne adj Is­ten - félretájékozottak. Természetesen jó lenne, ha mi is első kézből kaphatnánk információkat. Jogos igénye ez az olvasónak, s főleg a 200 érintett dolgozónak, akik szempontjából többről van szó, mint egyszerű szenzációról, amelyen „csemegézni” lehet. A levél kézhezvételét köve­tően ismét felkerestük a ME-T Kft.-t. Szerencsénk volt, a dol­gozók éppen visszatértek újabb kényszerszabadságukról, ami már nem az első volt ebben az esztendőben. (Ezért aligha la­punk hibáztatható...) Sajnos, Csaba Györggyel nem tudtunk szót váltani, mivel szabadságra ment. Pedig lett volna néhány tisztázásra váró kérdésünk. Például a „Jószerencsét Kft.”- re vonatkozóan, amelyről de­cember közepén az ügyvezető igazgató úrnak még tudomása sem volt - legalábbis az akkori beszélgetésünk tanúsága sze­rint -, ám a társaságot az év végén hivatalosan is felszámol­ták. Ugyancsak érdekelt volna bennünket, vajon miért hiúsult meg az értékesítés, holott egy évig kísérleteztek vele? Az MRP valóban nem lehetett „önálló jogi személy” (lásd decemberi cikkünket), noha nagyon szeretett volna azzá válni... Mindenesetre egykori vezetőinek több olyan levél is a birtokukban van, amelyek­ben kérik a felszámolás alatt álló Mátravidéki Szénbányák­tól (az akkori többségi tulajdo­nostól), hadd vásárolhassanak üzletrészt. Még csak válaszra sem méltatták őket. Hogy szóba került-e a csőd lehetősége, erre a vezetői érte­kezleten készült jegyzőköny­vekkel lehetne válaszolni. Saj­nos, Csaba György távollété­ben erre a kérdésre sem sike­rült feleletet kapnunk. E sorok írója előtt immár végképp zavaros, ki a tulajdo­nosa a ME-T Kft.-nek? Szó esik 76 fő magánszemélyről, akik száma időközben 34-re apadt, de a Borsodi Szénbá­nyászati Vagyonkezelő Rt. ki­esett a sorból. Akkor most ki a gazda, s vajon milyen jogi formában? Talán tovább él az MSZFA? Ugyancsak foglalkoztathatja az érintetteket: ha a SZESZEK nem állja a végkielégítést, ak­kor ki fizet egy esetleges csőd esetén? Ennél a pontnál meg kell követnünk a Gyöngyös­pata és Vidéke Takarékszövet­kezetet, ugyanis Ötvös Fe- rencné főkönyvelő szerint va­lóban soha nem adtak semmi­féle hitelt a ME-T-nek. Öt- vösné ugyan elismerte, hogy elhamarkodott volt betekintési lehetőséget biztosítani lapunk számára az iratokba, hiszen ez banktitkot sérthet, ám nem ta­gadta, hogy a ME-T Kft. náluk (is) nyitott számlát. Egy cég több pénzintézetnél is megte­heti ugyanezt, egészen addig, amíg csődöt nem jelent. Meg­tudtuk: a számlavezető bank külön hitelkérelem nélkül leg­feljebb „átmeneti zűrzavar” esetén adhat folyószámla-hi­telt, ám a ME-T esetében erre nem került sor. Informátorunk tehát tévedett, amiért elnézést kérünk. Úgy véljük, valamennyi, az ügyvezető igazgató úr által ki­fogásolt részt érintettük. Saj­nos, több olyan felvetésünkre nem reagált a vezető, amely érdekelte volna a dolgozókat. Elkerülte a megnyugtató jö­vőre vonatkozó kijelentéseket is. Pedig a jelen helyzetben erre lenne talán a legnagyobb szükség. S hogy írásunk miféle gazdasági kárt okozott a kft.- nek, nehéz lenne felbecsülni. Azt annál inkább, hogy a fen­tebb vázolt folyamatok milyen hatással voltak a cég életére, így - közvetve - az új tulajdo­noséra is, amelyben többen az Anamet Kft.-t vélik potenciális jelöltnek. Igaz-e a hír, vagy ez is csak újabb „légből kapott” informá­ció? Csaba Györgytől ezúttal nem sikerült megtudnunk. Tari Ottó Miért nincs szükség újabb gimnáziumra Hatvanban? Már valamennyi helyi család postaládájába eljutott a köz­kedvelt Lőrinci Hírei című lap júliusi kiadása. A legújabb - ezúttal ismét tizenkét oldalas - számban többek között köszön­tik az 50 éves Selypi Kinizsit, a Szent Anna-búcsúra érkező vendégeket, s ifjabb Pálinkás Mihály pedagógus „elbúcsúz­tatja” a megszüntetett erőműi általános iskolát. Az egyik írás beszámol arról, hogy idén első alkalommal érettségiztek a Március 15. Szakképzési Inté­zetben. A Zagyva-parti város képvi- selő-testülete korábbi tanács­kozásán megvitatta, szükség van-e Hatvanban egy újabb gimnáziumra, amely a Kodály Zoltán-iskola keretei között szerveződne. Miután a vezető­ség meghallgatta a művelődési bizottság, az intézmény igazga­tója, a szülők képviselőinek, valamint a tanulók véleményét, arra az álláspontra jutott, hogy a településen elegendő a jelen­legi középfokú oktatási struk­túra. Ezért a következő tanév­ben már nem indítanak a Ko­dályban gimnáziumi képzést, csupán a meglévő osztályokat „futtatják ki”, amennyiben a szülők igénylik. A határozatot részletesen még nem indokolták. A sajtó­ból megtudhattuk, hogy a dön­tésbe az érintettek nem nyu­godnak bele: aláírást gyűjtenek annak érdekében, hogy a város irányítói változtassák meg ko­rábbi álláspontjukat. Ez teszi indokolttá, hogy ismét foglal­kozzunk a kérdéssel, és újból felsorakoztassuk azokat az ér­veket, amelyek alapján az ön­kormányzati határozat megszü­letett. Már régebben is történtek kí­sérletek Hatvanban egy újabb gimnázium létesítésére. Elő­ször az ötvenes években indí­tottak a kastélyban leánygim­náziumot, ám egyévi működést követően az illetékesek belát­ták, hogy a tanoda nem életké­pes. Másodszor 1967-ben - Új­hatvanban - Gimnázium és Szakközépiskola néven kezdtek képzésbe, igen kedvező feltéte­lek között. Új épületbe telepí­tették a Bajza-gimnázium tanári karának a felét. Adva voltak a legfontosabb személyi és tárgyi feltételek. Úgy gondolták, a ta­nulóállomány is biztosítva lesz a helybéli és a bejáró diákok köréből. Évtizednyi erőlködés után azonban be kellett látni, hogy nincs szükség Hatvanban még egy gimnáziumra, hiszen nincs elég tanuló, pedig már az elégséges előmenetelűeket is felvették. Tanuljunk tehát elődeink hi­bájából, s vegyük figyelembe a Hatvanhoz hasonló nagyságú városok tapasztalatait is: Haj­dúszoboszlón, Nagykörösön, Füzesabonyban, de még Gyön­gyösön sincs két gimnázium. A Kodály Zoltán-iskolában a szakszerű tanításhoz nincs ele­gendő középiskolai tanár, s a helyzetet tovább rontaná, ha újabb osztályok indulnának. Kedvező esetben is csak évfo­lyamonként egyetlen osztályt lehetne működtetni, ami lehe­tetlenné tenné a fakultációs csoportok kialakítását, márpe­dig ez elemi feltétele a színvo­nalasabb képzésnek. Németi Gábor Hová lett a gazdi? FOTÓ: TARI OTTÓ Kutyabörze Rozsában Rózsaszentmártonban nem­csak egyszer volt kutyavásár. Négy-öt hetente immár rend­szeresen összejönnek a közeli és távoli vidékek kutyate­nyésztői, hogy túladjanak alomnyi „portékájukon”, ha nem is jó pénzért, de viszony­lag stabil áron. A vásárok idején csaholás- tól, vacsitolástól hangos a kör­nyék. Szebbnél szebb ebek várják (ha ugyan várják), hogy gazdit cseréljenek. Nem tudhatják, milyen hosszú út előtt állnak. A ku­tyakereskedő ugyanis egy itá­liai üzletember, aki teherautóra pakolja a kedves kis jószágo­kat, és irány a vadregényes Szicíliai Névtelen levél Herédről „Egy és sok-sok herédi lakos” aláírással névtelen levelet kap­tunk Herédről. Nem szokásunk az ilyesféle irományokkal fog­lalkozni, s úgy véljük, helyesen tesszük. Hogy most mégis teret adunk néhány gondolatnak, azért cselekedjük, mivel a so­rok Fazekas András polgármes­ter védelmében íródtak. „Ezt már nem lehet figyel­men kívül hagyni - így a postai küldemény feladója ami a fa­luban történik. Nem elég, hogy kikezdik a polgármestert, most már az iskola igazgatója követ­kezik... Az iskola igazgatóját szeretik és tisztelik a gyerekek és a szülök is... Többeknek el kellene hagyniuk a képviselő­testületet. A meg nem választott alpolgármester lemondása is itt keresendő, idegileg nem bírta a sok hazugságot... Nem Fazekas András konfrontálódik a testü­let tagjaival és a hivatal mun­katársaival, hanem fordítva... Minden herédi lakos tudja, hogy ez így van. A régi vezető­séget kellene elszámoltatni... Mi az, hogy nincs a hivatalnak pénze, ugyanis üres kasszával vette át a vezetést az új polgár- mester... Miniszteri biztos kel­lene, hogy vizsgálatot tartson, s akkor majd sok mindenre fény derülne..." Négy oldalon keresztül fo­lyik a vagdalkózás anélkül, hogy egyetlen érvvel is szem­besülhetnénk. Pedig örülnénk ám a konkrétumoknak, akárme­lyik felet érintik is azok; úgy, ahogyan mi is alátámasztott té­nyeket sorakoztattunk fel. És persze, nem anonim mó­don. (tari)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom