Heves Megyei Hírlap, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-15 / 164. szám
Ősi Erény: Gyűjtemény a Magyarság Történetéről Vágó Pál: A magyarok Kijev előtt Vágó Pál: A magyarok Kijev előtt Anonymus, az a bizonyos P. Dictus magister, nótárius Béláé regis (P. mester, Béla király jegyzője) regényes elbeszélésében így vezeti fel a Kijev előtti magyar szereplést: „Miután pedig az oroszok vidékét elérték, minden ellenszegülés nélkül egészen Kijev városáig hatoltak... Akkor az oroszok vezérei nagyon megijedtek, mivel hallották, hogy Almos vezér Ügyek fia, Attila király nemzetségéből származik, akinek az ő elődeik adót fizettek... Az oroszok és kunok vezérei... sietve Kijev városába húzódtak. Almos vezér meg katonái az oroszokat és kunokat egészen Kijev városáig üldözték, és úgy aprították a kunok tar fejét, mint a nyers tököt... Akkor az orosz vezérek, tudniillik a kijevi és szuzdali főemberek, hogy székeikből el ne űzzék őket, fiaikat túszul adták Álmos vezérnek, és a velük»együtt tízezer márkát küldöttek, meg ezer lovat, orosz módra díszített nyereggel és fékkel, továbbá száz kun fiút, valamint negyven teherhordó tevét, töménytelen hölgymenyét- és mókusprémet, végül sok más ajándékot, csak úgy számlálatlanul.” Ez az utóbb odavetettnek látszó mondat rávilágít a vereséget szenvedő fél kiszolgáltatottságára. De még idézzük Anonymust: „Midőn látták Almos vezér kegyességét..., meghódoltak Almos vezérnek... És amit szóval mondottak Álmos vezérnek, azt pogány módra hitet téve, esküvel is megerősítették... Akkor ez a hét kunvezér feleségestül, gyermekestül, meg ezen kívül is nagy sokasággal kész volt Pannóniába jönni (önként?). Hasonlóképpen az oroszok közül is sokan Álmos vezérhez csatlakoztak..., kijevi oroszok kalauzolása mellett La- domér városához érkeztek... A várost önként megnyitották nekik. Álmos három hétig maradt ott... a negyedik héten Halles vezére minden hozzátartozójával együtt elébe ment mezítláb Almos vezérnek... Ott azzal a kérelemmel fordultak hozzá, hogy a Havason túl nyugat felé, Pannónia földjére szálljanak le... ez a föld előbb Attila király földje volt... A föld lakosai, a szlovének pedig megérkezésükről értesülve szörnyen megijedtek, és önként meghódoltak Álmos vezérnek...megajánlva neki mindent, ami csak a megélhetéshez szükséges.” (Minden mondatban a főhelyen olvassák Álmos nevét, az ellenfelek névtelenek.) Ez az Anonymus- szöveg - kora nyelvén és a le- ganda-érzékenységén túl is - elmond valamit. A szárazabb adatok, a tárgyilagos szöveg, a klasszikus történelemszemlélet azonban másképp hangszereli az eseményeket. Álmos megszületett 819-ben, vagy 820-ban. Az események időszakában hetvenen túl van jóval. Az ö vezérsége alatt érte a nagy besenyő-támadás a magyarok ételközi hátországát. Amíg a hadrafoghatóak a bizánci szövetségben a bese- nyők-bolgárok ellen vesztettek, a nagy síkságon visszahagyott asszonyokat, gyerekeket, öregeket és az állatállományt fergeteges besenyő-roham érte. A kudarcot is kellett valahogyan feledtetnie Almosnak azzal, hogy sikerrel, győzelemmel, értékek szerzésével visszaállítsa tekintélyét. A besenyő-csapás akkora hiányt támasztott, akkora rést vert a magyarok ember- és állatállományán, hogy döntésre vitték a dolgot: keresnek megbízhatóbb helyet, alkalmas vidéket, hogy a hátország békében élhessen. És népességet is szereztek. Hadizsákmányként. Végül Álmos biztosította a vonulást Erdélyig. Ott hét várat építenek a népesség védelmére - azóta Erdélyt Sie- benbürgennek hívják németül. Vágó Pál (1853, Jászapáti - 1928, Budapest) jogi tanulmányok után Münchenben kezd festeni Wagner Sándor és Benczúr Gyula növendékeként, majd a párizsi Sulian- akadémián P. Laurens tanítványa: nagy mesterek tehetséges utódja. Később Székely Bertalan és Madarász Viktor hatása alatt vált át történelmi témákra. 1881-ben a szegedi árvízről készült jelenet képe Kelemen Csaba színművész (csókkirály) nyerte a Wes- tel 900 csücsörítő versenyét Dr. Jakab István (a megyei közgyűlés elnöke) az Egri Városi TV főszerkesztőjéhez: - Lacikám, de jól tartanak a vá rosi tv-nél! Dr. Nyíri Iván pénzszakember a pezsgősüveg fenekére néz (jobbra) Szepessi György zongoraművész show-ja rendőrökkel hozza meg a sikert számára. A huszárság története című freskó-ciklusát Lotz-díjjal tüntették ki és ófrancia bee sülét - rend tiszti keresztjével jutalmazták a párizsi világkiállításon. (Mennyire „bent voltunk” mi akkor Európában?!) Szűkebb hazájában, Jászapáti templomának barokk freskóit ő romantizálta meg. Szívesen készített Petőfi-il- lusztrációkat. Az ő képén és felfogásában nem jelenhetett meg a hetvenöt éves Álmos Kijev alatt. A romantika, a múlt század végén is csak ifjú hősöket tudott elképzelni, vagyis inkább az a felfogás utalkodott, hogy a hősiséghez fiatalság kell! Öregen ki forgat már vasat, ijT jat, pajzsot, lovat és szerencsét? Ézen a jeleneten leolvasható a tétel: a legyőzött csak alázattal emelheti fel tekintetét legyőzőjére; örül, ha az meghagyja életét. Számo- latlanul adja oda mindenét, a puszta életén kívül nem kívánhat mást megtartani. A pajzsos, pörge bajszú Álmos félvállról néz le jobbról a hódoló kijevi vezető nagyság felé, aki megadása jeléül a béke minden jelét felmutatja a tálcán tartásával is! Fehér ruhás nők, lányok, szüzek, gyerekek, ijedt vének állnak balról az egyik oldalon, míg ezt a felajánlkozást, megoldást lóhátról nézik Álmos és vezérei. A képet bal hátsó sarkában a tájat Kijev tornyai zárják le, jelezvén, hogy a sok sebesültet a kőfalak sem védhették meg Álmos felingerelt hadai elől. Botra támaszkodó öregek, felkötött karokkal összeölelkező sebesültek áralkodnak arról, hogy a kincseket összehordó, meztelen vállő fiatalok igen csak parancsra cselekezzenek. A kép homlokterében két fedetlen hajú férfi rendezgeti a váltságdíjként összeterelt kupákat, tálakat, ékszereket. A halom tetején kard és pajzs is fénylik. Egy barbár kor erősen idealizált utóérzése ez a látvány: Álmos sisakforgójának olyan peckesen kellett állnia, hogy a néző megmámorósod- jék az ősi dicsőségtől. Farkas András Álomkabát-parti a kaszinóban Kitett magáért a WESTEL jéghideg pezsgővel kínálták, 900 a Liget-kaszinóban adott majd a rövid megnyitó után partiján. A közel 300 meghí- bibliai bőségű svédasztal állt vott vendéget már a bejáratnál az ínyencek rendelkezésére. Saárossy Kinga színművésznő széles jókedvében férje poharába harapott Koncert nagyzenekarra és szirénára A Heves Megyei Hírlap és a Konzumbank nagy sikerű Strauss-estet rendezett a közelmúltban. Az Egri Szimfonikusok mellett az Agrobank riasztójának szirénája is egy rövid szólamot adott, amit a ‘rosszmájúak szerint a Hírlap éllénlábasai szerveztek. , 1 ! Az intermezzo ellenére az öttlévők szemmel láthatóan remekül érezték) npp- gukat. ••• — ! .01 ,8 .0f..d :qt;mß?.fiv jnb 8! Bio Vl ,0c. i i Hekeli Sándor (Heves Megyei Nap főszerk.): - Fő úr! Mindenből a legdrágábbat, mert leiszom és leeszem a Heves Hegyei Hírlap három heti hirdetési bevételét, hozzon még 2 Í rab HÍRLAPOT és a koncert felénél kapcsolja be az Agro- ank szirénáját REPRODUKCIÓ: PERL MÁRTON mm TÁRSASÁGI ELET ANNO 1995 „Őseim vezekelni jártak Egerbe” Berecz András népdalénekes emlékképei Amikor a minap találkoztam vele a rádió egyik stúdiójában, felélénkült bennem énekének két sora: „Hej .... szereti a táncot, / Eger felé zörgeti a láncot.” Vajon hogyan szólnának most dalai a Székesegyház tövében? - És miközben kérdéseimmel „piszkálgattam”, Berecz András őseinek emlékével tért vissza mikrofonom elé.- Bár egri népdalt szinte alig énekelek, mégis ezeken keresztül faggatom a múltnak azt a picinyke szeletét, amely „felmenőimet” Egerhez kötötte. Őseimnek sok esetben azt jelentette Eger, mint a mezőségnek Sza- mosújvár: sárgára festett börtönfalat. Kunhegyesi édesanyám fölmenői, ha valami csúfot követtek el egymással, „vezekelni” Egerbe mentek, az egri börtön nyelte el őket, ott fényesítették a kilincset. Eger ezt jelentette nekünk: az elhagyott szerelmet és a sok ücsörgést. Persze, azért mást is! Például a vígságot. Sok dalban fellelhetőek és Hevesben énekelnek is róluk, a víg egri mi- zserekről, akik eret vágtak, ha valaki például megsebesült. Egerhez gyakran kötődik a víg megjelölés. Pál Pista bácsi nógrádi énekeiben is ott szerepel például a víg egri zsandár. Ha megnézzük az egriek eposzi jelzőit népdalainkban, úgy tűnik, aki egri, az víg is egyben. Csak így legyen, és bár ne látnék annyi szomorú, gondterhelt arcot, amikor az ékszerdoboz utcáin néha átrohanok. Sziki Károly
