Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-30 / 151. szám

4. oldal Eger Körzete 1995. június 30., péntek A gyerekopera kórusa fotó: perl Márton Egy ősbemutató Egerben Francia gyerekopera - nemcsak gyerekeknek Nagyvisnyó: holnaptól új adó A képviselő-testület már ko­rábban megszavazta, de július 1 -jétől vezetik be Nagyvisnyón - a helybeli vállalkozókat ter­helve - az iparűzési adót. Jó hír viszont, hogy elkészült a Dó­zsa. az Ady, az Ifjúság és az Al­kotmány út felújítása. Bélapátfalva: a munkanélküliekről Valamivel alacsonyabb a mun­kanélküliek aránya, mint a me­gye. más területein, de azért Bélapátfalván is a 100 felé ha­lad a jövedelempótló támoga­tásból élők száma. Erről, s a helyzet javításáról is szó esett a testületi ülésen. A képviselők tanácskoztak a község rende­zési tervéről, valamint a mun­káltatói lakáscélú hitelekről. Szócsőn bezár nyárra az óvoda Hétfőtől a nagymamákra és a szomszéd nénikre maradnak azok az apróságok, akikkel szü­leik nem tudják együtt tölteni a szabadságot. A nyári szünet - előreláthatólag - hat hétig tart. Ez idő alatt megszépül az óvoda: átfestik a falakat, s kija­vítják az épület apróbb hibáit. Kis magyar néprajzi tábor Július 3-ig lehet jelentkezni az egri Ifjúsági Ház Kis magyar néprajzi táborába, amelyet Ti­szafüreden, az Eszterházy Ká­roly Tanárképző Főiskola tábo­rában rendeznek meg július 17- től 23-ig. A tábor programja: egy falusi porta makettjének felépítése és berendezése, ezen keresztül a népi kismesterségek alapjainak játékos elsajátítása; a magyar népi kultúra megis­merése. Az érdeklődők bővebb információt az Ifjúsági Házban vagy a 410-094-es telefonszá­mon kaphatnak. Jegyek a Szegedi Szabadtéri Játékokra Az egri Helyőrségi Klubban az érdeklődők igényelhetnek je­gyet a Szegedi Szabadtéri Játé­kokra. Az utazást egyénileg kell megoldaniuk. Jean-Claude Amiot francia ze­nepedagógust és zeneszerzőt a barátság és a Franciskánus- udvar varázsa köti Egerhez. Vezényelt is már itt. Most meg elhozta ide a Kockázatos sze­relem címet viselő mese-ope­ráját. Erre az ősbemutatóra nemcsak a a gyerekek készül­tek lázas izgalommal, ügy­buzgó tanáraik vezetése mel­lett, de legalább annyira várták az eseményt a szülők, a nagy­szülők, de a város érdeklődő közönsége is, mert nem min­dennap esik meg ilyesféle. A Kockázatos szerelem nagy­részt fúvósokra épülő zenekari megoldás, kórusbetétekkel, hangszerszólókkal, balettel, sok váltással, a játékosság, a röpke jelenetek izgésével- mozgásával. Habkönnyű mese arról, hogy valahol a fellegek között a palotában él özvegy király apjával a szőkeség, a ki­rálylány, aki még nem tudja, hogy van ám a jövőt lefotózó hölgy, aki a jósnő-boszor- kányság helyett csodamasiná­jával egybetereli az egymás­nak valókat; a játékos, kóbor herceget is, hogy elnyerje sor­sát, a boldogságot, a zord ki­rály koronáját és mindazt, amiért élni érdemes. Itt nem három akadályt kell leküzde- nie a magas rangú atyafinak, de legalább nyolcat, miközben a kórus, tehát a népség hujjo- gat is nagyokat. Mivelhogy a kockavető dönti el, hányadik próbán hogyan kell átesnie a hősnek. A francia dallamvilág, a más gyökerekből táplálkozó mesélőkedv, a tér szűkös adottságai között is következő színpadi esemény - és nem utolsósorban a gyerekek ter­mészetes, fegyelmezett összjá- téka - mindenkinek örömöt szerzett. A zeneszerző csak annyi prózát engedett a táncok, kó­rusok, zenekari és szóló szá­mok közé, amennyi érthetővé alakította a klasszikus mese­témát és a mai zeneszerzői szándékol. Most itt az első próba éppen a gép, a versenyautó miatt kö­vetkezett be; olyan szöveggel, miszerint a levegőért kell küz- denünk, annak tisztaságáért - talán azért is, hogy a menny­boltot néha észrevehessük. At kellett jutnia a boldogságért hadakozó hősnek a pokol ka­puján is, bár arról nem tudunk, miben áll, de azt kaptuk vála­szul: ha nem nyílik kulccsal, be kell venni rohammal ezt a világot is. (De hogy aztán mi­ért és mi történik?) Megérke­zik a boszorkány is, feltűnően a kórus széléről, mivelhogy a boszorkányok mindig is kö­zöttünk fészkelnek; csinálja is a patáliát, de csak azért, addig, amíg a törhetetlen akarat, a boldogság utáni vágy le nem söpri őt a színről. És miután a tizenkettőig felfutó számsort látjuk a színpad jól világított középső részén, már várjuk is, hogy ennyi megpróbáltatás következzék be, de nyolcnál elakad a próbára küldés. Mint ahogy a versenyautó is leáll, vagy le kellett állnia, mert be­felé peckesen igyekezett, ki­felé meg inkább lábbal hajtot­ták. Itt most néhány nevet kel­lene felsorolnom, akik az egy­órás eseménysor tengelyében álltak, játékukkal, tehetségük­kel igazolták, hogy ezt a vál­lalkozást meg kellett terem­teni. A fiatal művészek - tízen alul és felül - még ráérnek ké­sőbb olvasni a nevüket az új­ságban! Itt és most a pedagó­gusokat, ezeket a fáradhatat­lan, ügybuzgó tanárokat kell dicsérnem. A Lenkey János Ál­talános Iskola Kicsinyke Kó­rusa - karvezető Pappné Poór Mária - felvonult a színpadra a játék elején, és „végigrosto- kolta” az egész produkciót, míg a többiek, a táncosok a dramaturgia és a szerző által követett szabály szerint tették a magukét. Nem „mozogtak” bele a produkcióba. A hang­szeres zenét az egri zeneiskola növendékei szolgáltatták, némi tanári felügyelettel és közreműködéssel. A táncokat, a mozgást, az egész koreográ­fiát Gyuricza Lilian képzelte el és tanította be; a kecses kicsi­nyek tudták, hogy ők a szá­mukra is nagy élmény igazi te­remtői. Fodor Eta jelmezei és díszletei, a lobogó piros szí­nekkel a fejeken a gall Mari- anne-t idézték. Külön díjaztuk az ötletet, hogy a zenekar - a szponzorok is - alkalomhoz illő emblémával díszített „sze­relést” kaptak. És az, aki ezt az egészet meg­szervezte, Jean-Claude Amiot barátságát és operáját most ideszerezte, Kovács István ze­netanár, aki ezzel a teljesít­ménnyel rejtett gondolatunkat érintette: miért ne lehetne ma­gyar meseoperát is bemutatni a Franciskánus-udvarban? (farkas) Az egereseinek bosszúsága: Fűrészelnek, fűrészelnek A Csákány utcából már eltirhí- tották, most meg itt fűrészel a mi utcánkban - dohognak a Pe­tőfi utcai lakók. A helyszín: Egercsehi. Egy közepes nagy­ságú falu a Bükk egyik völgyé­ben, ahol valaha pezsgő élet zajlott. Mindenkinek volt mun­kája, most viszont - mivel a bánya évekkel ezelőtt bezárt - az emberek többsége segélyből vegetál. Akad persze, aki megtalálja a számítását, Egerben dolgozik, esetleg kertészkedik, állatokat tart vagy vállalkozásba kezdett. Utóbbi kevesek közé tartozik Puskás András is, aki ténykedé­sével népharagot váltott ki. Merthogy fűrészel. Nem mondom, idegesítő egy zaj a monoton zümmögés. Ki­váltképp a hajnali órákban, amikor az ember békésen szu­nyókálna. Nem jó ezt hallani napközben sem, különösen a csendhez szokott füleknek. Márpedig az a környék, ahol most Puskás úr munkálkodik, korábban békés negyednek számított Csehiben. Ide még a bánya zaja sem hallatszott el. Az új helyzetet nem tűrve, összefogtak a Petőfi utcaiak, s levelet küldtek a polgármesteri hivatalhoz: „zárassák be a fate­lepet!” ***- Építési telkeket jelöltünk ki a Petőfi utcában - mondja Alexa Ilona jegyzőnő. - Puská­sék is erre a célra kérték a terü­letet. Két éven belül kell ide házat építeniük.- Addig pedig fűrészüzemnek használják...-Kétségtelen, hogy Puskás Andrásnak fakitermelésre és faértékesítésre szól a vállalko­zói igazolványa. Ám ahhoz, hogy fűrészelőtevékenységet is végezhessen, telepengedélyt kell kérnie. Ehhez különféle szakhatósági hozzájárulások szükségesek. Például a tűzoltó­ság vagy az ANTSZ engedélye.- Megkapta már a vállalkozó ezeket az okmányokat?- Még nem. Holnap tartanak szemlét az ÁNTSZ szakembe­rei. Vélhetően ők majd elmond­ják, milyen előírások mellett dolgozhat Puskás úr.- Mit szólnak majd a szom­szédok, ha a fafeldolgozó meg­kapja az engedélyt?- Gondolom, nem örülnek neki. Eddig is berzenkedtek, mert előfordult - legalábbis az elmondásuk szerint -, hogy már reggel hatkor működött a fű­részgép. Naponta szállítanak a telepről, és esős időben a teher­autó felhordja a sarat az útra.- Egy ilyen zajos telepnek külterületen lenne a helye...- Felajánlottunk egy terüle­tet, de az nem volt megfelelő számukra, vagyonvédelmi szempontból.-Ha a hatósági engedélye­ket megkapja Puskás András, akkor gördít-e elé újabb akadá­lyokat a polgármesteri hivatal?- Erre a kérdésre a szakható­sági engedélyek birtokában tu­dok felelni. *** Látogatásomkor a Petőfi utcai fatelepen sehol senki. Csak a farönkök és a mindent ellepő fűrészpor jelzi: itt bizony se­rény munka folyik. A szomszé­dok útbaigazítanak, hol laknak Puskásék. Az asszony nyit kaput, férje Egerben intézi az ügyeket.- Nem értem a hivatal mun­katársait, egyik szavukkal meghazudtolják a másikat. Elő­ször megengedték, hogy dol­gozzunk. Mindenki arról be­szél, hogy támogatni kell a vál­lalkozókat. A fafeldolgozás nemcsak a mi családunknak ad kenyeret, hanem még négy em­bernek. A tűzoltósági engedé­lyünk már megvan. Most jön­nek ki az ÁNTSZ-tól. Amit ők elrendelnek, azt mi természete­sen betartjuk. Ha kell, palánkot is emelünk a telek köré.-Ettől még nem lesz nyu­galmuk a Petőfi utca lakóinak...-Nem tudom, hogy miért ilyen ellenségesek. Azt állítják, hogy reggel hattól működnek a gépek. Ez nem igaz. Nyolc előtt sosem kezdik a munkát az al­kalmazottak. Először behordják az erdőről a fát, és csak utána fognak a feldolgozáshoz.- Úgy hallottam, hogy a falu külterületén is kaphattak volna helyet az üzemnek.- Persze, a szeméttelepnél, a Csókosban. Egy olyan telken, ahol hetvenezer forintért kel­lene hidat építeni ahhoz, hogy a teherautó beállhasson. De nem ez a fő bajunk. Oda tíz forint ér­tékű faanyagot se szabad vinni, mert ellopják a guberálók. Hi­ába kerítenénk be, tartanánk ku­tyát, nem lenne biztonságban a faanyag.- Azt Önöknek is be kellene látni, hogy ez a tevékenység za­varja, megőrjíti a szomszédsá­got.- Ez az egyetlen megélhetési forrásunk - panaszolja az asz- szony. - A férjem nem bírja el­tartani a családot a fuvarozás­ból. A fiam a vállalkozó, ő még csak huszonkét éves. Tudom, hogy építési teleknek szánta az önkormányzat azt a területet, de ahhoz, hogy házat építhessünk rá, előbb össze kell szednünk a pénzt. Megérthetnék ezt az em­berek is. Mindenki küszködik, miért nem lehetnek velünk egy kicsit méltányosak? Négyessy Zita Varga Tibor, akit a baktaiak akartak FOTÓ: PERL MÁRTON Bakta új polgármestere, új tervekkel Ha azt írom: 515-en őt akarták, akkor az egerbaktaiak fénykép nélkül is tudnák: újonnan vá­lasztott polgármesterük, Varga Tibor a cikkem főhőse. Sejt­hető volt, hogy ő lesz a válasz­tások nyertese, hiszen a hely­béliek helybélit kívántak. De Varga úrnak nem az volt az egyetlen érdeme, hogy immár harminchárom esztendeje itt él. O már bizonyított is. A korábbi testületben ellen­zéki szerepet töltött he - mondta róla egy választója. Valljuk be, mindig szimpatiku- sabb az, aki rámutat a hibákra, mint az, aki - akár kényszerű­ségből is, de - elköveti azokat. Most itt áll Varga Tibor a vá­lasztások után, és a rá váró bő három év előtt.- Eget rengető terveim nem lehetnek, már az is jó, ha a csődöt elkerüljük - mondja a polgármester. - A gázberuhá­zás padlóra tette az önkor­mányzatunkat, s még az sem vigasztal, hogy ezzel nem va­gyunk egyedül.- Valami csemege csak sze­repelt a programjában, amiért Önre szavaztak a polgárok...-Apróságok. Például meg­szervezzük a polgárőrséget, hogy megszilárduljon a köz­rend. Szeretném, ha a házior­vosunk itt telepedne le a falu­ban. Jelenleg Egerből jár ki, de biztonságot adna a baktaiak- nak, ha bármikor elérhetnék őt. Ha sikerülne átalakítani a volt téesz-irodát szolgálati lakássá, megoldódna ez a gondunk. Ugyancsak szükségünk lenne egy vállalkozó gyógyszerészre. S ha már a vállalkozásnál tar­tunk, célom, hogy mind több iparos telepedjen meg a köz­ségben, ők munkát adhatnának a segélyből élőknek.- Több fiatalasszonnyal is beszéltem, akik örülnének, ha készülne egy szép játszótér a gyerekeknek.- A területet már kiszemel­tük: a volt állami gazdaság kertjét. Ez most egy budapesti kft. tulajdona, de célunk, hogy visszavásároljuk. Ha a miénk lesz, egy sportcentrumot is ki­alakíthatunk itt. Pályázatot adunk be a járdaépítésre, mert kétségtelen, hogy csak sarat dagasztva lehet az utcákon közlekedni.- Mit szólt a családja, ami­kor megnyerte a választást?-Félnek, hogy még ritkáb­ban látnak. Kilencéves házas­ság után egyszer voltunk nya­ralni: szombaton mentünk, va­sárnap jöttünk. Két fiam van, az egyik 3 és fél, a másik 6 és fél éves. Biztos hiányzóm ne­kik, de a falubeliek azt kérték, hogy szánjak a szülőföldemre három évet az életemből. Megpróbálok az elvárásaiknak megfelelni. Már látom előre, hogy rákényszerülök bizonyos megszorító intézkedésekre, s ezzel bizonyára veszítek a szimpátiájukból. De nem az a cél, hogy a polgármester nép­szerű legyen, hanem hogy megmaradjon a falu. (négyessy)

Next

/
Oldalképek
Tartalom