Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-20 / 142. szám

6. oldal Nyugdíjasok Fóruma 1995. június 20., kedd Az éhség segít elviselni a fájdalmat Egy amerikai vizsgálat tanúsága szerint a halálra ítélt rákos betegeket nem kell evésre kényszeríteni vagy intravénásán táplálni. A tudósok felismerték, hogy a takarékos táplálékfelvétel könnyít a beteg szenvedé­sein. Egy orvoscsoport dr. Ro­bert McCann, a rochesteri (New York állam) kórház gerontológus főorvosának vezetése alatt 32 rákos bete­get figyelt meg. A betegek általában nem éreztek éhsé­get, s akik éhesek voltak, kis adagokkal is megelégedtek. Csaknem valamennyi vizs­gált személy kevesebb mint egynegyedét fogyasztotta el annak a táplálékmennyiség­nek, amelyet a test fenntar­tásához szükséges mini­mumként tartanak számon. A folyadékokat is elhárítot­ták maguktól, s inkább jég­kockákat vagy bonbont szo­pogattak. A vizsgálat igazolja a ko­rábbi kutatásokat, ellent­mond azonban a betegek hozzátartozói részéről ta­pasztalható magatartásnak. A család az evést és ivást mindig a szeretet tanújelé­nek tekinti. Ebben az eset­ben azonban ez teljesen hi­bás viselkedés, kritizál dr. McCann. A zsaruk is elképedtek... Csőbe húzta a betörőt a furfangos matróna Élete legnagyobb tévedését akkor követte el a 3° éves be­törő, amikor azt hitte, hogy < jóhiszemű, sőt együgyű dédivel van dolga. A 93 esztendős, ije­dősnek aligha nevezhető ame­rikai hölgy, Ruth Brandshaw arra ébredt, hogy idegen mo­toszkál a házában. „Ni csak, a fiam jó barátja! - köszöntötte a meglepett betö­rőt. - Mondta a gyerek, hogy maga jönni fog, de csak ké­sőbbre vártam. Csüccs le, főzök egy kávét!” - marasztalta szívé­lyesen a csapdát egyáltalán nem sejtő zsákmányvadászt. Az idős hölgy a rádiót is bekap­csolta, majd átment a nappa­liba. Miközben a betörő kávéz- gatott, a furfangos matróna te­lefonon riasztotta a rendőrsé­get. Néhány perccel később csat­tant a bilincs a lépre csalt be­törő csuklóján. Az idős hölgy büszkén mesélte a szomszé­doknak: „A zsaruk teljesen el­képedtek, hogy milyen szaksze­rűen és eredeti módon fogtam el a betörőmet...” (FEB) A lakás veszélyes terep Házi KRESZ időseknek - otthoni karambolok elkerülésére A biztosítótársaságok kimutatásai szerint a lakásokban jóval több baleset történik, mint a munkahelyeken. Különösen az idősebbekre leselkedik sok veszély otthon, mert többségük nem számol azzal, hogy az évek múlásával elnehezül a mozgás, rom­lik az egyensúlyérzék, és gyöngül a látás. Néhány könnyen betartható szabály segítségével azonban az otthoni karambolok zöme megelőzhető. Különösen veszélyes „terep” a fürdőszoba. A zománcozott kádban állva pillanat alatt meg­csúszhat az ember, s a követ­kezmény a zúzódástól a csont­törésig sok minden lehet. Mindezt megakadályozhatja az alul tapadókorongokkal ellátott gumi vagy műanyag fürdőkád­betét. Biztonságot adhat a kád melletti falba beépített kapasz­kodó és a kád elé terített tapadó hátrészű szőnyeg is. A szokványos szőnyeg fő­ként a tükörsima, lakkozott parkettás lakószobában, elő­szobában veszélyes, mert egy- egy óvatlan mozdulatra kisza­lad a láb alól, jobb tehát mel­lőzni, vagy csak nagyon elővi­gyázatosan lépkedni rajta. Fontos szabály, hogy idős emberek környezetében lehető­leg ne változtassuk a kisebb­nagyobb bútorok, berendezési tárgyak helyét; az új helyen levő zsúrasztal, virágváza, sámli mind-mind otthoni ka­rambolt okozhat. Érdemes ügyelni arra, hogy minden helyiségben biztonsá­gos konnektorok és erős fény­források legyenek. A gyengén- látók akkor is tegyék föl a szemüveget, ha a lakáson belül jól ismert „útvonalakon” köz­lekednek. Ha pedig mégis bekövetke­zik a baleset, esés közben első­sorban a fejet kell kezünkkel, karunkkal védeni, az ütődés erejét pedig hajlított térdekkel csökkenteni.- tóth ­Ha volt, aki saját bőrén is­merhette meg a náci emberir­tást, az Simon Wiesenthal. A ma Ukrajnához tartozó Buczacz-ban született, Prágá­ban végezte el az egyetemet, majd Lembergben dolgozott építészként. Harminchárom esztendős volt, amikor 1941- ben a németek elfogták, s az 1945. május 5-én történt fel- szabadulásáig tizenkét koncent­rációs tábort járt meg, valóban csodával határos módon élte túl a borzalmakat. A háború után az üldözöttből üldöző lett. „Nem bosszút, ha­nem igazságot!" mottóval több mint ezerkétszáz háborús bű­nöst leplezett le, javarészt olya­nokat, akik tömeggyilkossá­gokban, népirtásban voltak ré­szesek. Már 1947-ben megala­pította Linzben a Zsidó Doku­mentációs Központot, amely 1961-től Bécsben folytatta munkáját. Hozzájárult a buj­káló Eichmann bíróság elé állí­tásához, és segítette az igazság­szolgáltatást Franz Stanglnak, a trebl inkai hóhérnak és Kari Sil- berbauemak, Anna Frank el- hurcolójának ügyében. Ha rajta múlna, még két személyt az igazságszolgáltatás kezére adna. Az egyik Alois Brunner SS-Hauptsturmführer, aki minden bizonnyal Szíriában bujkál, a másik a theresienstadti parancsnok, Anton Burger, aki 1951-ben megszökött egy bécsi börtönből, ám a jelek szerint még mindig él valahol. Legfontosabb feladatának ezért változatlanul azt tartja, hogy felkutassa a háborús bű­nösöket, s ezzel is küzdjön a fe­ledés ellen, s elősegítse, hogy a felnövekvő nemzedékek meg­felelő információkhoz jussanak a nácik bűneiről. Önvallomása szerint szilárd reménye, hogy a következő évszázadban egy ideológiája lesz az emberiség­nek, az emberi jogoké. Egész életművével ezt szolgálja. Réti Ervin Az egykori hadnagy... - A napokban a megyeháza dísztermében dr. Jakab István kö­szöntötte a veteránokat a II. világháború európai befejezése és a fasizmus felett aratott győ­zelem 50. évfordulóján. Képünkön Heves Megye Közgyűlésének elnöke adja át az emlékla­pot dr. Géresi Jánosnak. A társak nevében az elismerésért az egykori hadnagy mondott kö­szönetét. • FOTÓ: PERL MÁRTON A Lélek Sebe^ Munka nélkül... Oldal-összeállításunkban ezentúl rendszeresen foglalko­zunk a hozzánk érkezett, a nyügdíjassors érzelmi összete­vőit, gondjait, bajait taglaló jelzésekkel, levelekkel. Arra tö­rekszünk, hogy elemezzük ezeket, s olyan tanácsokat ad­junk, amelyeket nemcsak az érintettek kamatoztathatnak. Kérjük, hogy írásaikat a Hírlap címére továbbítsák (Eger, Barkóczy u. 7. vagy Pf. 23.), s tüntessék fel rajtuk a rovat­címet: A lélek sebei. Kedves Asszonyom! Többször keresett telefo­non a Mátra „fővárosából”. Pillanatnyi helyzetét szinte pszichológushoz méltó preci­zitással összegezte. Több mint három eszten­deje munkanélküli. Anyagi gondjai majdhogy elviselhe­tetlenek. A problémát csak fokozza az, hogy férje enyhén szólva nem azonosul problé­máival, ezért sűrűsödnek a konfliktusok. Gyakran élhe­tetlenséggel, élősdiséggel vá­dolja. Ön hiába érvel azzal, hogy mindig próbálkozik, folyvást keresi a lehetősége­ket, de valamennyi kísérlete' kudarccal zárni. A türelmet­lenség egyre hatványozódik, s ezzel párhuzamosan a konf­liktusok erősödnek. Olyany- nyira, hogy mind nehezebben viseli az összeütközéseket, az elmérgesedett légkört. Gondja sajnos nem egyedi. Pillanatnyilag sok százezren gyötrődnek ilyesféle szituá­ciók szorításában. A társa­dalmi okok orvoslására nincs módunk, ez a kormány rövid és hosszú távú feladata lenne. Az igyekezet talán nem hi­ányzik, a medicina azonban igen. Megválthatjuk: fél évti­zeddel ezelőtt, az úgynevezett rendszerváltás mámoros hó­napjaiban a milliók aligha számítottak erre a traumára. Azóta viszont szembesültünk a cseppet sem szívderítő té­nyekkel, hogy legalább utólag okuljunk. Kiút azonban - s ezt hatá­rozottan állítom - mégis léte­zik. Ha nem is anyagi szinten. Valaha arra esküdtek, hogy jóban-rosszban társak lesz­nek, kitartanak egymás mel­lett. Ebből a kötésből illene kiindulni. Ha ismét meglelik az elveszett összhangot, akkor kettejüké lehet az a harmónia, amelyet igenelve vagy ta­gadva, de csak szomjúhoz- nak. Hatásos „gyógyszer” a megértésre törekvés, az, hogy megint elhatározzák: közösen viselik a terheket, s legalább otthon megteremtik azt a bé­két, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megszülessék a tettvágy. Fundamentum ez. Lehet, kell és érdemes is rá építeni. Olyan érzelmi ments­vár, amely kivédi a legerőtel­jesebb „ostromokat” is. Ha el­jutnak eddig, megtisztulnak, bizakodóbbakká válnak, s rá­jönnek: nem maradtak telje­sen magukra. Amennyiben száműzik a viszálykodást, felfedezik rej­tett értékeiket, azokat a tarta­lékokat, amelyek feltétlenül megkönnyítik a boldogulást. Higgye el: nem közhelye­ket sorakoztatok, nem lózun­gokkal óhajtom elkábítani. A recept, amit ajánlok, számos esetben bevált. Ráadásul ezért a „kúráért” senkinek sem kell semmit fizetnie. Amennyiben eljutnak ed­dig, onnan már nincs hátra, csak előre. Járható utat kínálok, olyat, amely nem jár gyötrődéssel, amely épp a katarzis révén magasabb szintre emel. Bárkit... Pécsi István Transzcendentális meditáció A transzcendentális meditáci­ónak nevezett eljárásmódot Maharishi Mahesh Yogi alapí­totta. Elméletében és gyakorlatá­ban ötvözte Kelet miszticiz­musát Nyugat racionalitásá­val. Elképzelése tetszést ara­tott szerte a világon, s ha­zánkban is megalakult - bu­dapesti székhellyel - a honi központ. Ennek képviselőjé­vel találkozhatnak az érdek­lődők - az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében -június 28-án, szerdán délután 4 órakor az Egri Szilágyi Erzsébet Gim­názium ebédlőjében (Ifjúság út. 2.). A vendégekkel Pécsi István újságíró, a Szellemvi­lág című folyóirat felelős szerkesztője készít nyilvános interjút, amelynek keretében szó esik a módszer egészség- javító és öregedéscsökkentő hatásáról is. Az egyesületi tagok arcképes igazolványuk felmutatásával ingyen juthat­nak be a rendezvényre, amelyre új jelentkezőket is várnak. Perben a szarkalábakkal A ránctalanítás titkai Megakadályozni nem, késleltetni azonban lehet a ráncok meg­jelenését. Méghozzá az úgynevezett bio-masszázzsal, amely csökkenti az arc barázdáinak mélységét, s ráadásul segíti a kü­lönféle fájdalmak enyhítését, a közérzet jobbítását. Ujjainkkal ugyanis bizonyos nyomáspontokat érintve fokoz­zuk a vérkeringést, és ezzel nö­veljük a bőr feszességét, ugyanakkor a nyomás-lazítás­sal oldjuk az idegfeszültséget, csitítjuk a fájdalmakat. Hosszanti masszázs: ujjaink hegyével a homlokközéptől ki­indulva haladjunk finom si­mító, masszírozó mozdulatok­kal végig az arcon az állig és vissza. A szemöldök közepe fö­lötti nyomáspontokon néhány­szor nyomjuk a bőrre az ujjhe­gyeket, és lazítsuk el. Homlokránc elleni masszázs: a fejfájást is enyhíti. Az ujjak­kal az ormyeregtől indulva kezdjük a homlokot masszí­rozni. Haladjunk végig egészen a haj tövéig, ahol ujjheggyel nyomjuk meg a halántékot, majd lazítsuk el. Ezt ismételjük 20-szor, mindig a szemzugtól indulva és a halántéknál befe­jezve. Körkörös masszázs: a mimi­kái ráncok kisimítására: a hom­lok közepétől indítsuk a masz- szírozást. Haladjunk végig az arc két oldalán, és fejezzük be a nyakszirtnél. A homlokon, vé­gül a nyakszirtnél nyomjuk meg ujjunkkal a bőrt, majd la­zítsuk el. A Nyulak szigetén Margit hercegnő élő hagyatéka Azt mondják: a nyugdíjassors holtvágány. Olyan „állomás”, ahonnan sehova sem ívelnek a sínek. Most már személyesen is hi­telesíthetem, hogy ez egyálta­lán nem igaz. Persze csak ak­kor, ha valaki felszabadult ide­jét okosan, hasznosan, tartal­masán tölti el, osztja be. Korábban már bebizonyítot­ták nekem ezt az Egri Egész­ség- és Környezetvédő Egye­sületbe csoportosult időseb­bek, akikkel számos, általam szervezett kiránduláson vettem részt. Valamennyi maradandó élményekkel gazdagított min­ket. Akárcsak a legutóbbi. Megint a fővárosba men­tünk. Először a Nagyvásár­csarnokban portyáztunk, azt kutatva, hogy hol, mi olcsóbb, mint a barokk megyeszékhe­lyen. Nem is hiába. Aztán — ezotérikusok lévén — felkeres­tük a Krisna-tudatúak magyar- országi központját, illetve templomát. Itt azok a fiatalok fogadtak bennünket, akikkel már találkoztunk. A légkör mindnyájunkat elbűvölt, meg­babonázott. Érthető, hiszen nem a vallásos külsőségekről esett szó, hanem arról, ami az igazi, a benső érték: az általuk tettekben is gyakorolt szeretet- tanról, s az igen etikus töltésű reinkarnációról, lélekvándor­lásról. Meglepetésként kínálták ízes vegetáriánus ételeiket. Felkeltve valamennyiünk ér­deklődését. Fogytak is a re­ceptkötetek... Délután a Duna népszerű szigetére látogattunk. Az egy­kori klastrom romjaihoz. Oda, ahol IV. Béla királyunk lánya, Margit hercegnő élt. Az a szu­verén egyéniség, akinek gon­dolatai sokak számára még ma is újszerűnek hatnak. Talán azért, mert őszinte humánum­ból fakadtak. Ez a nagyszerű személyiség már akkor hir­dette azt, hogy egyenlőek va­gyunk, s a dölyfösködő rangok és címek nem összekötnek, hanem elválasztanak minket egymástól. Nem érdekelte öt ilyesmi, ám gyenge nő létére is varázslatos alázattal szolgált másokat. Akkor azonban férfi­hadat meghazudtoló erővel töl­tődött, amikor a családi vi­szálykodások, az ön- és más­pusztító udvari intrika, go­noszkodás, a famíliát mérgező hatalmaskodás ellen küzdött. Nem is eredménytelenül hirdette a „ne árts - segíts” örök érvényű reguláját. Tettei­vel bizonyítva azok aligha megkérdőjelezhető voltát. Nem számított elismerésre, s a majd 700 esztendő után „elnyert” szentté minősítésre. Művelten, képzetten, külön­leges képességekkel meg­áldva, ritka tudás birtokában is megőrizte - talán éppen ezért, hiszen az önzetlenek, a kivá­lasztottak sohasem hivalko- dóak - imponáló szerénységét. Olyan erények ezek, ame­lyek zűrzavaros világunkban aktuálisabbak, mint bármikor. Olyan hagyaték ez, amelyért érdemes a Nyulak szigetére zarándokolni, szembesülni a hely szellemével. S azzal az örökséggel, amely örökzöld... (pán) Wiesenthal mérlege: Ezerkétszáz leleplezett háborús bűnös

Next

/
Oldalképek
Tartalom