Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-14 / 137. szám
6. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. június 14., szerda Az elmúlt négy év tükre Figyelemmel kísértem a parlamenti vitákat a Bokros-féle csomagról, és teljes mértékben fel vagyok háborodva, mert úgy tesznek az igen tisztelt ellenzéki képviselő urak, mintha a kialakult helyzethez nekik semmi közük nem volna, és mindent a jelenlegi kormány nyakába kívánnak varmi. Egy amerikai képviselő azt mondta, hogy míg kormányon van egy vagy több párt, az irányítást a politikusok egyszerűen elfelejtik, s azt is, hogy mit és hogyan kellene csinálni, de mikor ellenzékbe kerülnek, pontosan tudják, hogy mit és hogyan kell csinálni. Pontosan így vannak a jelenlegi ellenzéki képviselő urak is. Tisztelt ellenzéki képviselő urak! Én, egyszerű állampolgár, szeretném figyelmükbe ajánlani az elmúlt négy év tükxét, kezdjük pontokba foglalva tálalni: 1. A legnagyobb baklövés szerintem, hogy eladták az ország felét, és se pénz, se posztó, a külső-belső adósság, a költségvetési hiány nagymértékben nőtt. Kérdem: hová lett a befolyt pénz? A Horthy- rendszerben tízezres felső osztályról beszéltek, most lehet beszélni felső százezrekről, a kft.-k csődöt jelentenek, és a vezetők teli zsebbel megúsznak mindent. Azt hiszem, a fenti megítéléssel nagyon sokan vagyunk. 2. Egy év alatt 5-700 ezer embert tettek ki az utcára. Kérdem: hogy ez helyénvaló- e, nem lehetett volna humánusabban kezelni ezt a kérdést? Kik kerültek az utcára? A munkások, az egyszerű emberek, arról nem lehetett hallani, hogy magas beosztású embereket tettek volna ki, ha megtörtént, akkor milliókkal jutalmazták meg, végkielégítés címen. 3. Szétverték a mezőgazdaságot Bogárdi és Zsíros úrral az élen, akikről később kiderült, hogy nemcsak képviselői, hanem másik, magas jövedelmű állásuk is volt, d" ~mel- lett még az is megtörtént, hogy szét is hordták a tsz-eket. Kérdem: ki mérte fel, hogy a parasztembernek megvan-e a visszakapott földjéhez a munkaeszköze, ki emelte fel a hangját annak érdekében, hogy annak a 70-80 éves idős embernek, aki a tsz-től kap - ha nem is sokat - pénzbeli és terménybeli juttatásokat, ami jól jött egy kis kiegészítésnek, most ez mind elmaradt. Rá- kényszerítették az idős embereket, ha kell, ha nem a föld, akkor is kiadjuk, nagyon sokan túl is adtak rajta fillérekért, mert nem volt már erejük a megműveléséhez. Azt hiszem, óriási baklövés volt az egész. 4. Mekkora baklövés volt az, hogy a parasztember a saját földjéért licitáljon. Kiadták a - senki által el nem fogadott - rossz ízlésű kárpótlási jegyeket, ami ma már csak 20 százalékot ér, az emberek nem tudtak velük mit kezdeni. De így volt ez az aranykoronával is, nagyon sok emberről tudok, akik 4-500 forintért adták el, ilyen földpocsékolás még nem volt a világon. Sokan itt is fillérekért jutottak nagyon sok hektárhoz. Helyes volt ez? Tisztelt képviselő urak! Azt hiszem, a felsorolást még sokáig tudnám folytatni, de szerintem ezek az általam megrendítő intézkedések voltak a döntők, amik idáig vezették az országot. A kárpótlási jegyek több milliárdjába kerültek az országnak, pedig ezt egyszerűen is meg lehetett volna csinálni: akinek kell föld, annak adunk, akinek nem kell, a hagyja benn a tsz-ben, és bérletet kap utána. Egyszerű, mint a pofon. Tisztelt képviselő urak! Azzal zárom az Önökhöz címzett levelemet, hogy nemrégiben az egyik kisgazda képviselő azt mondta a sajtótájékoztatón, hogy 1989-ben egy működő gazdaságot örökölt az akkori kormány. » Ma tegyük fel a kérdést, hogy miért nem működik a gazdaság, vagy ha működik is, nagyon sok áldozattal működik. Ehhez a gazdasági működéshez tárgyilagos, hiteles és józan ésszel adjuk hozzá tudásunkat, hogy az ország és a társadalom minél előbb kie- vickéljen ebből a kátyúból. Ezt diktálja a józan ész, nincs helye a mellébeszélésnek, el kell ismerni, hogy tévedtünk, és ennek tudatával kell dolgozni, a nép javára. (Név és cím a szerkesztőségben) Mindennapi bosszúsa^ .o'-' Szeretném a szódát...! Igen. Szeretem a szódát, pláne szörppel inni. A nyári melegben a gyöngyöző italra gondolva már akaratlanul is kiváltódnaik az embernél a „pavlovi reflexek”. Megveszem a patronokat a boltban, és máris csinálhatom. Előveszem az első patront, belecsavarom. Semmi hang. Nem baj! Majd a második! Bizakodó vagyok. Belecsavarom. Üres. Előveszem a harmadik patront. Végre sikerült! A második szódásüvegnél már a második patronnal sikerült megtölteni. Ez már eredmény! Bizony, nemegyszer derül ki, hogy a tíz patronból négy vagy öt üres... Tisztelt vásárlók, azért ne bosszankodjanak, ha pénzükért tele patronokat nem is kaphatnak, de a játék izgalmát és magát a sikerélményt már igen. Ezt nyújtja a gyártó Önöknek! És vallják be őszintén, ez sem egy utolsó szempont! Csak az üres patronokért járó pénzt tudnám feledni. Ugyanis sok kicsi sokra megy! Marosfalvi Pál Szerkesztőségünk olvasószolgálata A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. Ezek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Adott esetben a levél szerzőjének nevét és címét nem közöljük, de a levelet - a közérdeklődésre való tekintettel - ismertetjük. Egyben szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni, hogy szerkesztőségünk nem kívánja a döntőbíró szerepét betölteni. Az általános eljárás az, hogy mindkét felet meghallgatjuk és mindkét véleményt leközöljük a lapban. De miután van olyan levél, amelyik hosszabb vitát idéz elő, ezért fenntartjuk magunknak azt a jogot is, hogy a leveleket a beérkezési sorrendben adjuk le. Véleményüket, leveleiket továbbra is a következő címre várjuk: 3301 Eger, Pf. 23. A „szeretetpedagógia” professzora A közelmúltban tartott pedagógusnap alkalmából egy rendhagyó ajándékot szeretnénk átadni tanárunknak azzal, hogy a nyilvánosság előtt is megismételjük köszöntő szavainkat. Hálát adunk a sorsnak, hogy megismerhettük egy személyben az emberi tisztaságot és jóságot, valamint felfedezhettük azt, amit az emberiség évszázadok és évezredek óta keres az örök pedagógusban. Valljuk, hogy minden, a tanár úr által tartott előadás megtalálta a maga helyét a „szeretetpedagógia” talapzatán, hogy azután méltó befejezésképpen egységes egésszé összeforrva jelentse a helyes utat mindazoknak, akik nyitott szívvel és befogadásra készen állnak előtte. A tanár úr varázsa ez: lágy, de határozott fuvallattal lebbenti fel az egysíkúság, szürkeség leplét. Köszönet érte, hogy kimagasló tudását önzetlen szere- tetével övezve adta át. Dr. Nagy Andor professzor úr tanítványai A Füzesabony és Eger között utazók felvetése: Miért túlzsúfoltak a vonatok? Naponta közlekedem vonaton Füzesabony és Eger között. Tapasztalatom, hogy az 1994/95-ös menetrendben is voltak „furcsaságok”, de a jelenlegi még annál is „cifrább”. Tavaly 7-10 percen belül két járat is volt oda-vissza Füzesabony és Eger között. Most - a menetrendváltozás óta - egyetlen diákjárat sincs a reggeli órákban Füzesabonyból a megyeszékhelyre. Körülbelül 200-300 utazó társammal azóta izgatottan várjuk, hogy egy vagy két további kocsit biztosít majd a MÁV részünkre. Ugyanis a két szerelvénybe egy első és egy másodosztályú kocsit állítanak be mindössze. A csaknem 300 dolgozó és diák egymást gyömöszölve, morogva, dühöngve préseli fel magát, és ezek után elvárják tőlünk, hogy „jó hangulatban” kezdjük a munkánkat iskolapadban, munkahelyen egyaránt. Vajon miért és kinek jó ez? Makiáron még negyvenötven utas felszállna, ha volna hely... Valaki mondja meg: menynyivel kerülne többe, ha Füzesabonyban rákapcsolnának négy vagont a Budapest-Eger között közlekedő vonatra? A vasutassztrájk idején hallottuk, hogy ráfizetéses a személyszállítás, de ha így állítják össze a menetrendet, annál inkább az lesz, mert sokan átpártolnak a Volánhoz; hiszen úgy tűnik, ők jobban odafigyelnek az utazók kényelmére. Mi kerül többe, a benzin vagy az áram? Kérem a MÁV- ot, válaszoljon kérdéseimre, de ha nem, utazzanak velem minden reggel 6 óra 30 perckor Füzesabonyból Egerbe, és 16 óra 18 perckor Egerből Füzesabonyba. Ha felfémek egyáltalán a vonatra... Kövecses Rezsőné füzesabonyi lakos Május egy egri leánykollégiumban Május volt. A ballagás, érettségi, év végi hajtás - de a szórakozás és a szerelem hava is... Hogyan éli át mindezt egy kollégista? A ballagás hagyományaként minden évben el búcsúztatják a ballagó negyedikeseket. Az épületet virággal, zöld gallyakkal díszítik fel az alsóbb évfolyamosok... Az érettségi. Fogalom, mely az emberekben némi rettegést idéz elő, és tisztelettel, illetve részvéttel néznek a végzősökre. Már túljutottak rajta. Megírták a magyart, megoldották a matekot, és az idegen nyelvi tesztet is kitöltötték. Az év végi hajtás. Párosul vele az az érzés, hogy már csak „x” nap van, de 5x felelet, dolgozat... minden, mi diáknak ingere. Kiderül, hogy az a kémia csak kettes marad, bezzeg a fizika sikerült négyesre. Szórakozás? Sokan kérdezhetik, hogy mi öröme lehet a kollégistának, ha csak fél 5-ig van kimenője, nevelőtanári figyelmeztetés veszélye fenyegetheti, takarítani kell a legjobb pontokért... Egyszerűen nem mindig teheti azt, amit otthon. Ja, kérem..., de az anyuka nem szokta meghívni Maksa Zoltánt egy órára, hogy szórakoztassa a lányát, nem engedi, hogy minden ruháját felvegye, mert: „Nem divatbemutatón vagy!” S ha erős a smink, rászól: „Úgy nézel ki, mint egy bazári majom!” Pedig mindezt átélheted, megteheted, ha az egri Dobó téri leánykoliban laksz... Az 1995/96-os tanévtől évente kollégiumi napot szervez a diákönkormányzat: erre a napra még a suliból is menesztenek. Jöhet a szórakozás, sminkver- seny, divatbemutató, diszkó... És a szerelem..., csak a kollégium kapuja felé kell nézni a kimenő végén. Teli van ölelkező párokkal. Még egy csók, na még egy..., és be kell menni. Molnár B. Kinga Szívhangok Büszke magányos, vagy ellenséges szerelmes? „Szebb, mint valaha” jeligéjű levélírónk soraiból idézek: Olvastam a Szívhangok című rovatot az újságban, s úgy gondoltam, hátha tudnak segíteni a problémámon. Régen, fiatalkoromban volt egy nagy szerelmem. Amolyan tiszta, diákköri érzelem fűzött össze minket, ám a kapcsolatunk nem teljesült be. A fiút elvitték katonának, én pedig megismerkedtem egy másikkal, beleszerettem. Már a menyasszonya voltam, amikor megírtam a diákköri szerelmémnek: köztünk vége mindennek. Többé nem is jelentkezett, eltűnt az életemből. Az én házasságom nem sikerült. Hét év után elváltunk, s egyedül neveltem fel a két gyerekem. Már mind a kettő egyetemre jár, magányosan élek. Két hónappal ezelőtt csöngött a telefon, s amikor meghallottam a hangot, azt hittem, kiejtem a kezemből a kagylót. Ő volt az, a diákköri szerelmem. Elmondta, hogy már régen „nyomoz” utánam, meg akart találni. Idézett a huszonhárom évvel ezelőtti leveleimből, elmesélte az életét. Neki is van egy fia és egy lánya, no meg persze felesége. A Dunántúlon élnek, építkezni akarnak. Megtudtam mindent róla, hiszen szinte naponta hívott fel, mindig sokáig beszéltünk, s azt mondta, hogy szeretne találkozni velem. És én beleegyeztem. Amikor a randevún megláttam, azt hittem, a föld is megnyílik alattam. Szebb, mint valaha. Első pillantásra újra beleszerettem. A presszóban a beszélgetésünk baráti volt, egy szóval sem említette, hogy újra szeretné éleszteni a kapcsolatot. De azt igen, hogy máskor is találkozzunk. Azóta csak rá tudok gondolni, vele álmodom, szinte elveszi a józan eszemet a szerelem! Fogalmam sincs, mit tegyek?! Kedves Hölgyem! Csak az élet .tud ilyen romantikus, szentimentális dolgokat produkálni, mert ha ezt egy kitalált történetben olvasom, azonnal leteszem, hogy micsoda csöpögős, giccses sztori ez. De sajnos, amilyen romantikus, ugyanolyan szomorú is. Mert belegondolt Ón abba, milyen veszélyes játék ez? Ugyanis milyen képletek lehetségesek? Tegyük föl, hogy ifjúkori szerelme „lelki válságba" jutott, esetleg olyan átmeneti szakaszba, amikor nem értik meg egymást a feleségével. S nosztalgiából Önben látja a kiutat, azt az embert, akinek kiöntheti szíve bánatát. Ekkor Hölgyem, Ön csak „lelki szemetesláda” lehet. De mindenképpen csak egy ideig, amíg otthon nem rendeződnek a dolgok. Kész. Máris kapásból Ön a vesztes. Avagy az úr kalandot keres, s ehhez egykori szerelmét szemelte ki magának. Akkor viszont első számú közellenséggé válik: egy egész családdal szemben. A kaland előbb-utóbb elveszíti jelentőségét, unalomba fullad, a férfiú pedig teljes mellszélességgel visszatér feleségéhez. No és a gyerekeihez. Megint csak ki az, aki veszít? Ugye, könnyű kitalálni? Hát persze, hogy Ön. Eldobják, mint egy lestrapált ruhadarabot. És marad megint a magány. Am ez az egyedüllét már nehezebb lesz, mint az eddigi. Mert ezután már a reménytelen, az elhagyott szerelmes minden súlyát, fájdalmát is a vállán kell hordoznia. Azt kell mondanom, szerencsére ez a férfi nem fogja felborítani a családi életét, nem hagyja el gyerekeit. Egyetlen józan, értelmes tanácsot tudok adni - mindkettőjük érdekében -, tapintatosan, kedvesen közölje vele: ne találkozzanak többé. S amilyen kiszámíthatatlan fordulat történt az Ön életében a közelmúltban, minden esélye megvan rá, hogy egy még szerencsésebb változás jön a közeljövőben. Erre valamennyiünknek megvan a reménye. Sirály Továbbra is keressenek meg minket jeligés leveleikkel a Heves Megyei Hírlap postacímén: Eger, Pf. 23. 3300. A borítékra írják rá: Sirály.
