Heves Megyei Hírlap, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-10 / 134. szám

1995. június 10., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Elveszettnek hitt Verne-kézirat Párizs a XX. század ban Százötven tengeri támadás 1994-ben Megint jönnek a kalózok! A tenger nyugodt volt, de a látási viszonyok nem a leg­jobbak, s így az „Asian Se­nator” nevű hamburgi kon­ténerhajó csak tizenhét csomós sebességgel hasí­totta a Malakka-szoros vi­zét, útban Szingapúr felé. Gerhard Braun, a tapasz­talt kapitány átadta a pa­rancsnokságot az első kor­mányosnak, s kabinjába ment, hogy inget váltson. Ebben a pillanatban felpat­tant a parancsnoki hídra ve­zető ajtó, és nyolc topron­gyos fickó robbant be a te­rembe. Egyikük borotvaéles bozótvágó kést nyomott a kormányos torkának, a kapi­tány pedig habozás nélkül kinyitotta a hajó páncél- szekrényét, s értékes tartal­mát átadta a támadóknak. A kalózok ezután sietve távoz­tak. Napjaink kalózai, akik a Karib-tengeren, a brazil par­tok mentén, Nyugat-Afriká- ban, a Földközi-tenger ke­leti medencéjében és a Ma- lakka-szorosban tevékeny­kednek, sokkal brutálisab- bak, mint romantika övezte őseik. A biztonságos nemzet­közi hajózásért felelős In­ternational Maritime Bu­reau, amely nyilvántartja a nyílt tengeren elkövetett ka­lóztámadásokat, tavaly 60 hajó kifosztásáról és 90 hajó elleni rablási kísérlet­ről szerzett tudomást. Eric Ellen igazgató jelen­tése felhívja a világ figyel­mét, hogy a tengereken má­sodnaponként kerül sor rendkívül merész és várat­lan kalózakciókra. A leg­több kapitány támadás ese­tén nem tanúsít ellenállást. A kis csónakokat hasz­náló és a part menti öblök­ben rejtőző kalózoknak ugyanis gyakran géppiszto­lyaik és rakétavetőik is van­nak. Braun kapitány aligha­nem joggal állítja: „Nincs választási lehetőségünk, mert a modem kalózok jól szervezettek, és semmibe veszik az emberéletet.” A kapitány, akinek hajója már négy kalóztámadásnak esett áldozatul, fegyveres kí­séretet szeretne. Vélemé­nyét sokan támogatják. Má­sok viszont hallani sem akarnak fegyverek beveté­séről, mert ebben az esetben szabályos tengeri csatákra kerülne sor. Makai György (FEB) E lveszettnek hitt Verne- kéziratot adtak ki Fran­ciaországban: Párizs a XX. században. Habent sua fata libelli - a könyveknek is meg­van a maguk sorsa - tartja a la­tin közmondás, s igazát bizo­nyítja e történet is. Jules Verne (1828-1905) egyik fiatalkori művéről van szó, egészen pontosan a máso­dikról. Az öt hét léghajón sikere után 1863-ban látott hozzá az 1963-as Párizst bemutató re­gény megírásához, ám a nagy látnoki erővel megírt kézirat nem nyerte el a kiadó, Pierre- Jules Hetzel tetszését: „Kedves Verném, ön lehetetlen feladatra vállalkozott, s ahogy elődeinek, úgy önnek sem sikerült jól vég­rehajtania." Verne gyöngy betűinek mar­góján számtalan piros tintás megjegyzés, Hetzel kifogásai. Ilyenek, mint „Ronda kifejezés, igen rosszul sikerült megfo­galmazás, főként egy kezdő­sorban!” Szerző és kiadó baráti viszo­nyát jelzi, hogy Verne nem sér­tődött meg, nem is vitte más­hová a kéziratot - amelyen pe­dig nyilván sokat dolgozott -, hanem zokszó nélkül tudomá­sul vette a kudarcot. Hosszú tá­von neki lett igaza, hiszen Jules Hetzelnél jelent meg egész életműve, több tucat izgalma­sabbnál izgalmasabb regény, amelyből 224 fordítás jelent meg a világ 23 országában. Verne 1905-ben bekövetke­zett halála után fia, Michel, jó néhány kiadatlan kéziratot ta­lált az emiens-i házban. Közü­lük sokat megjelentetett, de a „Párizs a XX. században” egy nagyméretű vasalt ládában ma­radt. Mindamellett tudtak a lé­tezéséről, hiszen Verne első életrajzírója, Charles Lemire 1908-ban még említést tesz róla. A regény regénye A kéziratnak azonban 1911 -ben nyoma veszett. Amikor 1925- ben meghalt Michel, gyermeke­ire hagyta a csaknem kilenc- száz kilós ládát, ám hasznave­hetetlennek tartották, s nem tö­rődtek vele. Annál kevésbé, mert a kulcsa is elveszett. Vé­gül az író ükunokája, Jean Verne örökölte meg az ingósá­gokkal együtt 1958-ban. Tizen­hét éves lévén kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy régi ócskaságokkal bíbelődjék. Csak 1989-ben, egy újabb köl­tözés során feszítették fel a lá­dát, de a kézirat értékét még ekkor sem ismerték fel: a köl­tözés lázában egy táskába gyömöszölték, azt gondolván, hogy Michel irodalmi zsengéi­nek egyikéről van szó. Három esztendővel később,. 1991-ben jutott eszébe Jean Vemének, hogy tüzetesebben is meg kellene vizsgálni a régi la­pokat. Nyomban felismerte Ju­les Verne kézírását. Párizsba utazott, hogy megérdeklődje, maradt-e ükapjának kiadatlanul munkája? A szakértők azonnal rávágták: „Párizs a XX. szá­zadban. Valószínűleg meg­semmisült a háború alatt...” A részletes vizsgálatok után minden kétséget kizáróan bebi­zonyosodott, hogy az eredeti, elveszettnek hitt kézirat van Jean Verne birtokában. Ezután már csak azt kellett eldönteni, a versengő kiadók közül melyi­ket szerencséltesse a család. Az Hachette-et és a Le Cherche du Midit választották, így ezek kö­zös kiadásában jelent meg. Verne, mint ez közismert, megszállott dokumentarista volt: amikor nem írt, napjainak nagy részét könyvtárakban, le­véltárakban töltötte, hogy újabb és újabb adatokkal egészítse ki, tegye hitelesebbé romantikus történeteit. E munkamódszer megfigyelhető a Párizs a XX. században című regényén is. Korának nagy találmányaira tudományos pontossággal hi­vatkozik, ugyanakkor élénk fan­táziával „fejleszti tovább” az akkoriban kezdetleges megol­dásokat. A főhős, Michel, múlt idő­ben meséli el 1963-as élmé­nyeit, s ez kissé dolgozatsze­rűvé teszi a leírást. Általában a szerző stílusa még sokkal szá­razabb, egyenetlenebb, mint későbbi regényeiben. Főként ez lehetett az oka, hogy Hetzel visszautasította a kéziratot. Ám a nagy író látnoki zsenialitása már ebben a regényben is megmutatkozik, mint azt az alábbi részletek is bizonyítják. Metró, sűrített levegővel Mindenekelőtt említsük meg az Eiffel-torony helyére meg­álmodott 162 méter magas elektromos világítótornyot, vagy a 140 kilométer hosszú, 70 méter széles csatornát, amely - Verne szerint - 1963- ban Rouent köti össze Párizs- zsal. Ez utóbbi ugyan nem va­lósult meg, a „világítótorony” annál inkább, nem beszélve a metróról, amelyet Verne a kö­vetkezőképpen képzelt el: „Ez a rendszer két külön vo­nalból áll, az egyik az oda-, a másik a visszaútra, az összeüt­közés legkisebb veszélye nélkül. Valamennyi vonal a körutak ívét követte, öt méterre a házak fölött. Ily módon ez a síneket tartó hosszú viadukt egyúttal nyílt galériát képezett, amely védelmet nyújtott az eső és a napfény ellen. Miután egyszerű oszlopok tartották, a hagyomá­nyos mozdonyok által vontatott szerelvényeket nem bírta volna el; hála az új hajtóműveknek, a vonatok roppant könnyűek vol­tak; tízpercenként követték egymást, ezer utast szállítva kényelmes és gyors vagonjaik­ban. A környék lakói nem szen­vedtek sem a gőztől, sem a füst­től, azon egyszerű oknál fogva, hogy hiányoztak a mozdonyok. A vonatok sűrített levegővel közlekedtek. William-nek a ti­zenkilencedik század közepén virágzó találmányát haszno­sítja.” A leírás érdekessége, hogy a sűrített levegővel működő ma­gasvasút, ha nem is Párizsban, de e század végén megvalósult. A párizsi vízió annyiban állja meg a helyét, hogy a metró jó néhány helyen valóban galéria- szerűen, az utcák vonalát kö­vetve, magasvasútként műkö­dik. Párizs, a (villanyfény városa Amikor Verne a regényén dol­gozott, még csak egyetlen vil­lanylámpa világított Párizsban, a Királyi Palota kapuja fölött. Az is kísérleti jelleggel. Híre- hamva sem volt Edison izzóel­ven alapuló égőinek, sem az elektromos közvilágításnak, amely csak a századfordulón terjedt el. Verne mégis a követ­kezőképpen jellemzi az „1963- as” utcaképet: „A tömeg elárasztotta az utcá­kat, kezdődött az éjszakai élet... A luxusáruházak elektromos fényei messzire világítottak. A Way-rendszer szerint telepített, higanyvezetékes kandeláberek hihetetlen fényt árasztottak: föld alatti vezetékek kapcsolták össze őket; egy adott pillanat­ban Párizs százezernyi utca­lámpája szempillantás alatt felgyulladt.” Villamosszék Az 1888-ban feltalált villamos­szék első mintadarabjai két percig tartó 2500 voltos áram­ütéssel ölték meg a halálraítél­tet. 1863-ban természetesen, a guillotine volt a kivégzőeszköz Franciaországban, ám Verne előrevetítette a „nagy talál­mányt” 1963-ra: „A saját gyöngesége ellen folytatott kétórás küzdelem után a Vilette (Párizs külvárosa H. J.) medencéjéhez ért, de ott végleg eltévedt. Azt hitte, hogy az aubervilliers-i kapuhoz ér­kezett, ám a véget nem érő Sa- int-Maur utcáin haladt végig, s végül a fiatalkorúak börtönéhez jutott ki, a Roquette utca sar­kán. Micsoda siralmas lát­ványt! Éppen a vérpadot ácsol­ták! Hajnali kivégzést készítet­tek elő. A platót már össze is ál­lították az énekelgető munká­sok. Michel szeretett volna el­menekülni a szörnyű látvány elől, felbukfencezett egy nyitott ládában. Miután feltápászko- dott, egy akkumulátort pillan­tott meg, s minden megvilágo­sodott: többé nem fejeznek le senkit. Elektromos kisüléssel ütik agyon! Ez jobban hasonlít az égi bosszúra!” A telefax Giovanni Caselli nevéhez fű­ződik a képi távírás feltalálása 1859-ben. Verne fantáziáját ez a találmány is megmozgatta, s így építette be regényébe: „Mindazonáltal az elektro­mos távírás lényegesen csök­kentette a levelek számát, mi­után a tökéletesített gyártmá­nyok lehetővé tették, hogy a címzett és feladó közvetlenül érintkezzen egymással. Meg tudták őrizni a levéltitkot, s igen jelentős üzleteket kötöttek meg távírás útján. Minden ház­nak megvolt a maga külön vo­nala, Wheatstone egész Angliá­ban elterjedt találmánya alap­ján. A szabadpiac számtalan ér­tékpapírjának árfolyama meg­jelent a párizsi, londoni, frank­furti, amszterdami, torinói, ber­lini, bécsi, szentpétervári, kons­tantinápolyi, New York-i, valparaisói, calcuttai, sydneyi és pekingi tőzsdén elhelyezett táblákon. Mi több, a firenzei Fiovanni Caselli professzor múlt századi találmánya, a fotografikus képtávíró lehetővé tette, hogy mindenfajta írást és rajzot küldjenek másolatban, s hogy szerződéseket írjanak alá akár ötezer mérföld távolság­ból." A humán tudományok háttérbe szorulása Verne 1963-ra a humán tudo­mányok erőteljes visszaszoru­lását jósolta: „Be kell vallanunk, hogy a szépirodalom és a régi nyelvek tanulása leáldozóban van, be­leértve a franciát is. A latin és a görög nemcsak hogy holt nyel­vek, de már el is temették őket. A látszat kedvéért létezett még néhány jelentéktelen és kevéssé értékelt klasszikus tárgy, amit nagyon kevesen tanultak. A szó­tárak, nyelvtankönyvek, biblio­gráfiák, olyan szerzők munkái, mint Quintus-Curtius, Sallus- tius és Titus-Livius, csendben porladtak az Hachette Kiadó régi házának polcain. Am a technikai leírások sora, meg­annyi gépészeti, fizikai, kémiai, csillagászati munka, az ipar­gyakorláshoz, a kereskedelem­hez és a pénzügyekhez szüksé­ges könyv, tehát mindaz, ami a számító, köznapi élethez tarto­zott, többezres példányszám­ban. Francia? Angol! Ugyanilyen szomorú jövőt jó­solt Verne a francia nyelvnek is az angol ellenében. Mint napja­inkban láthatjuk, e téren sem járt messze az igazságtól. „Igazat mondasz, gyerekem! A szép francia nyelv elveszett. Az, amelyet olyan külföldi nagyságok, mint Leibnitz, Nagy Frigyes, Ancillon, Humboldt és Heine választottak gondolataik kifejezésére. Ez a csodálatos nyelv, amelyen Goethe nem ír­hatott, s ezt örökké sajnálta, ez az elegáns kifejező eszköz, amely a középkorban engedett a görögnek és latinnak. Medici Katalinnal az olaszoknak, IV. Henrik alatt a gascogninak, most nem más, mint szörnyű argó. Mindenki kitalált valami szót, hogy nevén nevezze a dol­gokat, elfelejtvén, hogy egy nyelv többet ér, ha könnyű, mintha agyonzsúfolt. A botani­kusok, természettudósok, fiziku­sok, kémikusok és matematiku­sok szörnyű szókeverékeket gyártottak. A nyelvújítók az an­golszótárból merítettek; kivá­lasztották a legrondább kifeje­zéseket: a lókupecek a lóra, a zsokék a versenyre, a fogatke­reskedők a jármüvükre, a filo­zófusok a filozófiára vonatko­zókat. Miután a franciát túl szegényesnek tartották, rávetet­ték magukat az idegenre. Hát legyen, annál jobb! Felejtsétek is el! Csak szebb lesz a francia, ha nem akar prostitúció útján meggazdagodni. ” Színdarabok - futószalagon Talán e néhány szemelvényből is kiderül, hogy Jules Vemét nem öntötte el túl nagy derűlá­tás a jövő századi civilizáció minőségét illetően. Ellenkező­leg: a klasszikus műveltség, a humán tudományok, a meileg emberi kapcsolatok féltése csendül ki e művéből is. Ta­núskodik erről, amit a futósza­lagon gyártott színházi produk­ciókról ír. Elképzelése szerint 1963-ban Párizsban egy hatalf más raktárbázis számára terme­lik a színdarabokat, s innen „vé­teleznek” a színházak, igény szerint. (Mintha csak Holly­wood elevenedne meg!) (Nem játszottak többé régi darabokat, egyedül Moliére-t á Királyi Palotában. De Hugo, Dumas, Sardou (...) egytől egyig eltűntek. Minden rendben ment: a szerzők állami tisztvise­lők voltak, jól éltek, nem kellett megszakadniuk a munkában. Hol voltak már a bohém költők, a nyomorgó zsenik, akik örökké tiltakoztak a fennálló rend el­len? De hát kellett-e panasz­kodni arra a rendszerre, amely kiirtotta az egyéniségeket, s el­látta a közönséget olyan iroda­lommal, amilyet csak kívánt?" Havasi János KOS (III. 21.-IV. 20.) Szerelem: Bár vonzónak tart valakit, aki ön­nél energikusabb, jobb, ha nem kezdeményez, mert hosszú távon nehezen tudnának kijönni egymás­sal. Önnek simulékonyabb társra van szüksége! Hivatás: Szervező- készsége ugyan kiváló, a héten mégis ez az a terület, ahol rengeteg bosszúság, kudarc érheti. BIKA (IV.21.-V. 20.) Szerelem: Új ér­zés keríti ha­talmába. A ba­rátságnak in­duló ismeretség akár mindent el­söprő szerelemmé válhat. De az is lehet, hogy olyan barátság alakul ki kettőjük között, amely még a házasságnál is erősebb. Hivatás: Va­laki a háttérből névtelenül rendkí­vül kedvező helyzetet teremt ön­nek, csak ki kell használnia. IKREK (V. 21.-VI. 21.) Szerelem: Anyagi gondok árnyé­kolják be ma­gánéletét. Bár nehéz elválasztani a szerelmet a hétköznapoktól, azért próbálja meg partnerét megkímélni saját prob­lémáitól, különben rámehet a kap­csolat. Hivatás: Nem kell mindent egyetlen nap alatt megoldani! A kapkodásból származó hibák át­húzhatják hosszú távú terveit is. RÁK (VI. 22.—VII. 22.) Szerelem: Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolnia, ha a szomszédok kellemetlen hírekkel szolgálnak a partneréről. Az irigy­ség beszél belőlük. Hivatás: Most a feje fölött dőlnek el a dolgok, ami ezekben a napokban történik, abba nincs beleszólása. Viszont ha lelki- ismeretesen ellátja a dolgát, az eredmény kedvező lesz. Horoszkóp 1995. június 12-18. OROSZLÁN (VII. 23.—VIII. 23.) Szerelem: Szív­ügyekben bi­zonytalan. Ta­lán nem kellene ezekben a napok­ban döntenie. Az elhamarkodott lépésnek később látja kárát, amikor nehéz visszacsinálni a dolgokat. A változás vágya és az újtól való féle­lem egyszerre él a szívében. Hivatás: A munkahelyén valaki nagyon összekuszálja a dolgokat. S7Ú7 (VIII. 24.-IX. 23.) Szerelem: Hódító és hódítható ezekben a na­pokban. Ezt ta­lán még akkor is kihasználhatja, ha már rég nem magányos. Hivatás: A rutinmunka idegesíti, ezért egyre csak halogatja. A végén aztán minden a körmére ég, kifut a határ­időkből, és a kapkodás nyomán hi­bát hibára halmoz. Anyagi hely­zete sem túl rózsás. MÉRLEG /A (IX. 24.-X. 23.) Szerelem: Ha tv most nem úgy mennek a dol- ~v ■***^' gok, ahogyan szeretné, annak saját maga az oka. Nem kellene mindig túlfeszítenie a húrt, nem kellene próbálgatnia, meddig bírja a partnere az állandó nyaggatást. Hivatás: Érdemes volna fegyverszünetet kötni a kollégái­val, mert a héten igencsak szük­sége lesz a segítségükre. SKORPIÓ (X. 24.-XI. 22.) Szerelem: Kicsit el számította magát, és a „ne­velő célzatú” megjegyzései túl élesre sikeredtek. Partnere meg is orrolt érte. Csak olaj a tűzre, ha most ezért még ön is megsértődik. Hivatás: A héten hi­vatalos levél érkezik, ami napokra elveszi kedvét. Át kell alakítania a terveit, és a távlati célokból vala­mit ki kell hagynia! NYILAS (XI. 23.—XII. 21.) Szerelem: Hajla­mos arra, hogy felületesen ke­zelje még saját érzéseit is. Amiről most azt hiszi, futó kaland, bizony, nem az. Na­gyon mély kapcsolat kerekedhet belőle. Hivatás: Hosszú távú elkép­zeléseinek valóra váltása nemcsak az ön elhatározásán múlik. Mások­nak is van beleszólásuk - és emiatt sok minden másként alakul. BAK (XII. 22.-I. 19.) I Szerelem: Az ' egyedüllétet csak ideig-óráig bírja. Szüksége van egy társra, akiről gondoskod­hat. Ha most éppen magányos, ez az állapot nem tart sokáig. Hivatás: Sajnos, nem mindig csinálhatjuk azt, amihez kedvünk van. Ezt ön igazán jól tudja. De a héten semmi oka panaszra, mert kedvére való feladatot kínálnak - jó pénzért! VÍZÖNTŐ (I.20.-II. 20.) Szerelem: Kifeje­zetten boldog­nak érzi magát, pedig talán ugyanolyan hétköznapok követ­keznek, mint eddig, csak új megvi­lágításba kerül a kapcsolata. Hivatás: Bár ez az esztendő nagyon fontos az ön életében, karrierjében, ez a hét azonban meglehetősen cselek- ménytelen lesz. (Örüljön, mert a következeik rosszabbodnak!) HALAK (II. 21.-III. 20.) Szerelem: A túl­zott gondosko­dás olykor már terhes lehet a másik fél számára. Adjon egy kis szabadságot partnerének. Sokkal közelebb kerülnek egymáshoz, ha mindkettőjüknek van a másiktól független magánélete. Hivatás: A héten túl sokat vállal, aminek a kö­vetkezménye: teljes kimerülés. A határidőket sem tudja tartani.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom