Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-10 / 108. szám

199Í. május 10., szerda 5. oldal Füzesabony És Körzete Poroszlói iskolások a magyar holocaustról A Néprajzi Múzeum országos pályázatot írt ki a Holocaust Magyarországon címmel. A Poroszlói Általános Iskola tanu­lói is megírták pályamunkáju­kat. A nyolcadik osztályosok kategóriájában Gaál Orsolya és Juhász Judit a negyedik helyen végzett. Hétfőn vették át Buda­pesten jutalmukat. Feldebrői pályázat egészségesebb faluért A Feldebrői Önkormányzat pá­lyázatot nyújtott be a Magyar Vöröskereszthez a Mozgalom az egészségesebb falvakért címmel. A megvalósítandó cé­lok között szerepel a dohány­zásmentesség elérése az intéz­ményekben, a sportolási és mozgási lehetőségek bővítése, a környezet szépítése, parkosí­tás, a szelektív hulladékgyűjtés. Közel 100 ezer forintra számí­tanak. Bál volt Szihalmon gyereknyaraltatásért Kevés a pénz a családoknál. Az viszont megengedhetetlen, hogy a gyerekek ne nyaralja­nak. Szihalmon jótékonysági bált szerveztek. Több mint két­százan vettek rajta részt. Szü­lők, pedagógusok, vállalkozók adományaikkal gyarapították az önkormányzat által létreho­zott Gyerekekért Alapítvány pénztárát. Az iskolások tábo­roztatásához használják fel a befolyt összeget. Nyilatkozat levélváltás-ügyben 1994. február 16-i számunkban levélváltás zajlott le Farkas Já­nos Gyula Tófalu, Kossuth u. 48. sz alatti lakos és köztem, közérdekű kérdésekről. A vita kapcsán olvasónk bírósági eljá­rást kezdeményezett néhány, minősítő kitételem miatt. A bí­rói békéltetés alkalmával kije­lentettem, hogy mondataimat nem sértő szándékkal vetettem papírra, elnézést is kértem Far­kas Jánostól. A feljelentést ezek után olvasónk vissza­vonta. 1995. május 10. Fazekas István újságíró Épül az új orvosi rendelő és szolgálati lakás Kálban, a templom mellett FOTÓ: SZILVÁS ISTVÁN Kál és Kompolt kézfogása (Folytatás az 1. oldalról)- Elhatároztuk ott melegé­ben, hogy a 2 önkormányzat 3— 3 tagú egyeztető bizottságot hoz létre, akik közös üléseiken tisztázzák, egyeztetik a felme­rülő problémákat, gondokat, és javaslatokkal állnak elő azok megoldására. Mindkét oldalon a két alpolgármester - Bodó György (Kompolt) és Walter Béla (Kál) lett a bizottság veze­tője, akik nagy hozzáértéssel közelítették meg a kényes té­mákat.- Miben sikerült máris előbbre lépniük?- Üléseiket rendszeresen megtartják. Legutóbb a kom- polti általános iskolába járó káli gyerekek térítési díjának rende­zéséről tárgyaltak. Főleg az ál­lami támogatás volt terítéken. Az állam 41 ezer forintot ad egy-egy tanulóra, ami nálunk évente 2 millió forintot jelent, mert több mint 100 káli gyerek jár a kompolti iskolába. A káli bizottság méltányolta e kéré­sünket, téstületük elé vitték, és ismereteink szerint ezt elfogad­ták a képviselők.- Megegyezés született Kál, Kápolna, Kompolt, Tófalu és Aldebrő között, hogy kilépnek a Vízmű Rt.-tői, és saját maguk kistérségi vállalkozásban mű­ködnek - folytatta tovább a pol­gármester. - így a lakosság ter­hét enyhíteni tudjuk, nem lesz 59 forint áfa nélkül a víz köb­méterenkénti ára, hanem ennél jóval olcsóbb árat számítunk. A közeledést jelzi a két község között az is, hogy ledőlt az egészségügyi intézményben húzott elválasztó fal, és a meg­állapodás értelmében ott a kö­zeljövőben egy fizikoterápiás kezelőhelyiséget állítunk szol­gálatba. Tehát közeledünk egymáshoz, amit igen jó dolog­nak tartok. Eljuthatunk oda, hogy a két falu lakói békében élnek egymás mellett, tisztelet­ben tartva a helyi önállóságot.- A pletykák szerint a két falu egyesülni készül, mert város akar lenni. Hiteles-e ez az in­formáció?- Vannak ilyen fennhangok. De ez így nem igaz. Vannak még vitás ügyek - földterület stb. -, amikre megoldást kell ta­lálni. A gyümölcsöző folyamat elindult, de hogy egyszer a két község egyesüljön, és város le­gyen, hosszú időnek kell eltel­nie.- Tegyük félre az ellentéte­ket, mert ebből hosszú távon nem lehet megélni - veszi át ké­sőbb a szót Kál polgármestere, Tompa Vilmos. - Be kell érni azzal, hogy a két község egybe­épült, s így kerek ez, ahogy van. Jelenleg is vannak hivata­los személyek, akik szítják az el­lentéteket, de a józan többség támogatja a két polgármester törekvését. Tudjuk, hogy az út nehézkes, de higgadtsággal, megértéssel végig lehet rajta menni, lehetőleg a legkisebb fájdalmat okozva. Első közös megbeszélésünk után lebontó- dott az a fal, amely az egész­ségházban épült. Ez további kapcsolatunk szimbólumává vált.- Anyagi erőnktől függően támogatjuk a kompolti iskola fenntartását, a gyerekek tábo­roztatását, kirándulását a szülő­kön keresztül. Természetesen e pénzszűke világban most konk­rét, számszerű ígéretet nem le­het mondani. Majd a fél évkor meglátjuk anyagi helyzetünket, és kiszorítunk a kompolti isko­lának annyi pénzt, amennyit még elbír a költségvetésünk. Ez a támogatás folyamatos lesz. Egy-egy számlájukat kifizet­jük, vagy apróbb fejlesztéseket, esetleg számítógép vásárlását is megoldjuk. Hangsúlyozni kí­vánom, hogy az önkormányzat az iskola és az óvoda támogatá­sát kérte, s így e kérésnek te­szünk eleget a fentiek szerint.- Igen ám, de nekünk is megvannak a gondjaink, mert mindkét orvosi rendelőnket be­záratta a tiszti főorvosi hivatal ez év december 1-jei dátummal.- Akkor most mi lesz?- Farkas polgármesterrel megegyezően az egészségház­ban beindítjuk a fizikoterápiás rendelést, és lépéseket teszünk a közös rendelés kiszélesíté­sére, illetve a vízmű közös üzemeltetésére. Új orvosi ren­delőt is építünk szolgálati la­kással együtt a templom mel­lett. Ez a pénztárcánk függvé­nye. Hitelt nem akarunk fel­venni, hogy később a kamatokat a lakossággal ne fizettessük meg. Addig nyújtózkodunk, amíg takarónk ér.- Szó lehet a két falu egyesü­léséről?- Köszönöm és bátorítom azokat a testületi tagokat, akik mindkét önkormányzatban azt az álláspontot képviselik, hogy újra egyesüljön a két falu. Amennyiben személyem ebben akadályt jelent, hajlandó va­gyok e pozíciómról lemon­dani... Fazekas István Lakás, otthon, város Otthon, saját lakás minden család álma. Egy ideig el lehet élni albérletben, de örökké a máséban lakni, valakihez al­kalmazkodni nem lehet. Akinek nincs háza, szinte erőn felül - manapság ez már általános - vállal terheket, hogy építsen, vegyen. Milyen esélyük van Füzesabonyban a fészekrakók- nak? Mivel könnyíti, könnyítheti meg a családok álmainak valóra váltását az önkormányzat?- Mint mindenütt az or­szágban, nálunk is elég nehéz a helyzet - mondja dr. Pász- * tor József polgármester. - Az önkormányzati ülések legfor­róbb hangulatú megbeszélési témái ezek.- Áprilisi fórumunkon végre eljutottunk oda, hogy dönthettünk, mi legyen pél­dául az önkormányzati laká­sok elidegenítésével. Zárt ülé­sen tárgyaltuk, mert a képvi­selők nagyon megosztottak voltak. Szinte minden válasz­tott testületnek manapság az a gondja, hogy nem tűnik-e a közvagyon elpazarlásának, ha az önkormányzati tulajdon­ban lévő lakásokat a hatályos törvénynek megfelelően - ami, valljuk be, elég méltá­nyos a vásárlók szempontjá­ból - eladjuk.- Milyen határozat szüle­tett?- A nyolcvan lakásból, ami zömmel tömblakás, ötvenet elidegeníthetnek a benne la­kók. Jelentkezőben nincs hi­ány, szinte mindenki meg sze­retné vásárolni bérlakását. Véleményem szerint ez egészséges dolog, jómagam azt szeretném, ha Füzes­abonyban mindenki saját tu­lajdonban élne. Valahogy úgy vagyunk vele, hogy a sajá­tunkra jobban vigyázunk, azt jobban óvjuk, rendben tartjuk. A közösködés bizony meglát­szik a bérlakások lépcsőhá­zain, a környezetükön.- A kapott pénzt esetleg új lakások építésére fordítják?- Igen is, meg nem is. Az önkormányzati tulajdonban maradó lakások felújítását végezzük el először is ebből az összegből.- Sajnos, sok az olyan épü­let, amely a nagytatarozásra megérett. Építeni mi magunk új lakásokat képtelenek va­gyunk, inkább az építkezők­nek nyújtunk segítséget.- Az önkormányzatnak volt olyan elképzelése, hogy fiatal családok számára gar­zonlakásokat építünk. Há­rom-négy évig lakhattak volna bennük, azzal a feltétel­lel, hogy közben építik saját otthonukat. Elvetettük azon­ban az ötletet. Mert nem biz­tos, legyen az bármilyen szer­ződés, hogy be tudjuk tartatni, meg humánus oldala is van a dolognak. Ezért döntöttünk úgy, hogy inkább segítjük a fészekrakókat. 100-150 ezer forint vissza nem térítendő összeget adnánk a saját otthon létrehozóinak.- Van-e elegendő beépít­hető telek Füzesabonyban?- Jelen pillanatban még nem tudnánk kielégíteni a meglévő igényeket. De zajlik egy 70 hektáros terület vissza­igénylése, amin több mint 100 telket tudnánk kialakítani. Előbb persze a kommunális részt kell nekünk, az önkor­mányzatnak anyagilag bizto­sítanunk. Utakat, vizet, gázt, szennyvízhálózatot kiépíte­nünk. A falu, a telep mellett így lenne egy kertváros része is Füzesabonynak.- Megragadva a város szót, Füzesabony mennyire város?- Azt tartom: ez a város vá­ros. Integrálni tudja a környé­két. Az alapellátásban - okta­tás, művelődés, kereskede­lem, közrend, egészségügyi ellátás - nemcsak települési, hanem körzeti feladatokat is el tud látni. Elegendő gyer­mekintézménnyel, óvodával, iskolával, középiskolával rendelkezünk. Van városi bí­róság, ügyészség, rendőrség. A kereskedelem eléggé fej­lett, különösen az utóbbi idő­ben fejlődött, amióta a ma­gánvállalkozások beindultak.- A további városiasodást szolgálják majd terveink. Egy mentőállomás létesítését sze­retnénk. Az utakat teljes hosszukban a komák megfe­lelővé tenni, de csak akkor kerülhet erre sor, ha megold­juk a szennyvízhálózat kiépí­tését.- A szennyvíztisztító bőví­tésére is szükség van. Most Besenyőtelekkel, de talán Dormánd sem marad ki be­lőle, pályázatot nyújtunk be, hogy valamennyi pénzt a fej­lesztésre kaphassunk.- Füzesabony csak földraj­zilag vonzáskörzet, vagy az önkormányzatok is érzik a vá­ros központiságát...- Sokáig valóban csak földrajzi kapcsolatban vol­tunk a 16 hozzánk tartozó te­lepüléssel. De mint már a be­senyőtelkiekkel közösen ter­vezett programok is bizonyít­ják, közeledünk egymáshoz. Jó lenne, persze, ha sok pénz­kérdéses feladatban is össze tudnánk fogni. Jómagam a szoros kapcsolattartáson munkálkodom. Rada Katalin Vészhelyzetben sincs az életünkre pénzünk Gondolatok egy polgárvédelmi találkozó kapcsán Nincs olyan nap, hogy ne hallanánk különböző katasztrófák­ról. Hol árvíz van, hol vegyi anyag kerül a környezetbe, hol összedől egy ház, és sorolhatnánk az embert félelemben tartó lehetséges eseményeket egészen a „békés” atompusztításig. Kell-e tartaniuk valami hasonlótól Füzesabony és körzete la­kosainak? A közelmúltban volt egy pol­gármesteri találkozó-tanfo­lyam, ahol a megyei polgárvé­delmi csoport szakemberei vá­zolták a körzet katasztrófa-ve­szélyességi helyzetét. Ne tessenek megijedni, elég „nyugis” helyen élünk. A Ti­sza, mivel a gátak állapota jó, nem fenyegeti Poroszló, Újlő- rincfalva, Sarud lakóit. A Laskó egy hat kilométeres sza­kaszon okozhat kisebb megle­petést. A Rima és a Tama vi­déke is békés. Nincsenek többemeletes pa­nelházaink, amik esetleg kár­tyavárként omlanának össze. Van azonban két nagy for­galmú utunk: a 3-as és a 33.-as, valamint a füzesabonyi vasúti csomópont. Közúton és vasúton - akar­juk, nem akarjuk — bizony, gyakran szállítanak veszélyes vegyi anyagokat. Ha valame­lyik tartály megsérül, akkor előállhat a vészhelyzet. Az ilyenekre kell felkészülniük az önkormányzatoknak, a helyi polgárvédelmi tagoknak, akti­vistáknak. Az emberi biztosítása meg is volna a katasztrófa-elhárítás­nak. A műszaki viszont szinte csak elméletben. A falvakban például alig működnek a sziré­nák, amelyekkel az embereket értesíteni lehetne. Nem is csoda, hiszen a legtöbb helyen háború utáni szerkezetek van­nak. A harangok elektromosan indulnak, s ha szünetel az áram, bizony, nem szólalnak meg. Pénz új szirénák vásárlására nincs, a régiek javíttatása al­katrészek hiányában megold­hatatlan. Óvóhely? Vannak ugyan kijelölt pincék, de ezek messze elmaradnak azoktól az előírásoktól, amik biztonságot feltételeznek. Nemcsak hasznos, hanem mondhatni: szép gázálarcokat is láthattunk már az említett tanácskozáson. A helyzetnek megfelelő szűrőkkel. De! Ki­nek van erre pénze? Ki az, aki­nek kötelessége beszerezni őket? Mint annyi minden más, ma nincs tisztázva, kinek a fel­adata a polgári védelem szük­ségleteinek anyagi ellátása. Az sem nyilvánvaló, hogy egy esetleges lakossági evakuálás­nál honnét lesznek járművek. A magánkézbe és más gazda­sági egységekbe tömörülő szál­lító vállalatok csak megkérhe­tők, kötelezni senkit ilyenre nem lehet. Egy megyénkben lévő új malomtulajdonos első dolga például az volt, hogy le­szereltette az épületről a sziré­nát. Talán eszébe sem jutott, hogy közhasznú - csúnya szó­val - berendezésről van szó. A fejünk fölött, a szomszéd­ban atomerőművet akarnak építeni. Nem is egyet, kettőt. Az első a manapság a környe­zetvédők, a politikusok ke­reszttüzében álló mohi atom­erőmű. Nyugodtan alhatunk-e? A szakemberek szerint igen, ha az előírásoknak megfelelően működtetik majd. A fórumon többször meg­erősítették: a legveszélytele- nebb zónában lakunk. Ha mégis baj volna, lesz a lakos­ságnak elegendő vize, ruhája stb. S persze itt vannak ezek a korszerű gázálarcok, műsze­rek, védőöltözetek... Nézem a termékeket, s egy vicces, ám itt komolyra fordítható mondat jut eszembe. Olyan, mintha papírvirágot szagolnék. Mert ha egyszer szükségem lenne rá, csak elméletben ölthetném magamra. Kis ország vagyunk, az éle­tünkre sincs pénzünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom