Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-19 / 116. szám
1995. május 19., péntek Eger Körzete 5. oldal Mikófalván lelövik a kóborló kutyákat A veszettség és egyéb fertőző betegség elterjedésétől tartva Létai Viktor, Mikófalva jegyzője felhívja a falu lakosságát, állataikat ne engedjék ki az utcára. Amennyiben ez mégis előfordulna, úgy az önkormányzat - mindenfajta előzetes bejelentés, figyelmeztetés nélkül - kilöveti a közterületeken gazda nélkül kószáló kutyákat. Időközi polgármesterválasztás Egerbaktán Ki legyen a falu első embere? A jelöltajánlás határideje május 28-án lejár. Az új polgármestert június 18-án választhatják meg az egerbaktaiak. Nagyszabású vásárt tartanak Bélapátfalván Országos állat- és kirakodóvásárt rendeznek Bélapátfalván május 22-én. A vásárra - vészmentes helyről - mindenféle kisebb-nagyobb jószág felhajtható, természetesen marhalevéllel. "A kiskereskedőknek és iparosoknak - mindemellett még - magukkal kell vinniük az igazolványukat is. Novaji jövedelempótló, munkanélkülieknek Novaj község lélekszámához képest meglehetősen nagy a munkanélküliek száma. Negyvennyolc nőnek és ötvenöt férfinak nincs munkahelye. Zömében mezőkövesdi és egri cégektől bocsátották el őket, mivel az útiköltség - az autóbusz- bérlet - nyolcvan százalékát már nem tudták biztosítani számukra az eddigi munkáltatók. Ezért a novaji önkormányzatot nem kis mértékben terheli a jövedelempótló támogatáshoz való hozzájárulás: 200 ezer forintot kell fordítaniuk erre. Önkéntes tűzoltók az országos hálózatban Bélapátfalván huszonöt önkéntes tűzoltó tevékenykedik az egyletben. Pályázat útján sikerült felszerelésüket korszerűsíteni, bővíteni. Technikai eszközeik három sűrített levegőjű légzőkészülékkel gyarapodtak, emellett az UAZ és IFA rohamkocsijukat két új adó-vevő rádióval szerelték fel. A szertárnak vásároltak egy nagy teljesítményű rádiót, amellyel az országos szervekkel is kapcsolatot tudnak tartani. Hazánkban 95 körzeti központot alakítottak ki, amelyben a bélapátfalvi önkéntesek is helyet' kaptak, s ezentúl ügyeletet tartanak. Ily módon ha távolabbi helyen üt ki nagyobb tűz, őket is azonnal lehet riasztani, s a különböző kivonuló egységeknek segítségére siethetnek. A közönség szeretete mindenért kárpótol Nehéz időket élünk. Gazdasági problémáink közepette egyre kevesebb pénz jut a kultúrára, a „világot jelentő deszkákra”. Az egri Harlekin Bábszínház mégsem adja fel, a színházi évad negyedik bemutatóját tartotta meg. A „Könyvbőrönd” című kamarajáték női főszereplőjével, Béres-Deák Katalinnal beszélgettem.- Hogyan lesz valakiből bábjátékos, születni kell erre, vagy később válik valaki azzá?- Hatéves koromban kóstoltam bele a bábjátékba, amikor édesanyámmal az akkori úttörőház szakkörei közül a bábszakkört választottuk. Ennek már huszonhárom éve, s azt hiszem, nagyon jó választás volt, hiszen még most is ezt csinálom.- Végigjártam a szakköri ranglétrát, de mikor a nagyobbak letették a bábszínészi vizsgát, nekem még nem volt meg az érettségim sem. így egyévi óvónői munka és komoly viták után mehettem csak fel Budapestre, ahol két év alatt tanultam meg négy év anyagát a bábszínészképző stúdióban. Ekkor tudatosult bennem, hogy a bábszínésznek nem elég „csupán” színésznek lennie, ennél több kell a sikeres szerepléshez.- Hogyan lehet életet lehelni egy élettelen tárgyba?- Amikor ránézek a bábra, ott vagyok, ahogyan elkészül, tudom, miről szól a darab, s mikor megmozgatom, „életre kel”. Fontos, hogy a báb folytatása én legyek, egész testemmel és telkemmel együtt tudjak élni vele. Szerencsére úgy érzem, azonosulni tudok a szerepeimmel.- Azt hiszem, muszáj gyermeknek maradnunk egész életünkben, hiszen csak így tudunk az apróságokhoz közel kerülni. Szerintem egy felnőtt is nagyon sok mindenből kimarad, ha nem tudja a világot egy kicsit gyerekszemmel is nézni.- Legkedvesebb szereped?- Nem volt még olyan, amit ne szerettem volna, bármilyen kicsi is volt a szerep. Kedvenceim azonban a „minden lében kanál” típusú pajkos, életvidám figurák. Szerepálmom? Talán a klasszikus mesehősök, amelyekről kiskoromban olvastam. Pl. a Hamupipőke, amit nem tartok igazán naiva szerepnek, ezért is lenne izgalmas megformálni.- Miként lehet egyszer egy szimpatikus alakítás után népszerűtlent játszani, vállalva ezzel azt, hogy a gyermekek kedvence máskor a rosszat képviseli?- Eddigi pályafutásom során nem kaptam túl sok negatív szerepet, s ha néha előfordul, a gyerekekben inkább a pozitív aúakítás marad meg, s az utcán sokan köszönnek vagy odasúgják a mamájuknak, hogy „Ott megy Dorka!" Ez nagyon jó érzés, hiszen egy gyereknél nincs lelkesebb és kritikusabb közönség. De az is fantasztikus, amikor a paraván mögött, előadás közben hallod, hogy veled vannak, nevetnek, izgulnak, félnek...- A legújabb bemutató a „Könyvbőrönd”. Mit takar ez a cím?- Ez egy kamaradarab. Két színészről szól, akik szeretnek játszani, de kifogynak a dalokból és a mesékből. Rátalálnak egy bőrönd alakú könyvre, elképzelnek két figurát, akikkel elutaznak a képzelet szárnyán az álom birodalmába a hangjegyek és a mesék segítségével. Mondanivalója, hogy milyen tág teret és korlátlan lehetőségeket is nyújthat a zene és a képzelet világa nekünk, embereknek.- Mindig lehet a színpadon újat és újat alakítani?- Addig fogok játszani, ameddig csak fizikailag bírom, bár lelkiekben mindig bábszínész maradok. Minden egyes előadás előtt hatalmas lámpalázam van, amely az évek során sem változik, ám amikor felgördül a függöny, elmúlik. Sokan nem hiszik el, hogy nemcsak lelkileg tud megterhelő lenni egy- egy darab, hanem fizikailag is nagyon igénybe veszi a színészt. Én pl. egy-egy komoly próbaidőszak alatt képes vagyok négy-öt kilót is leadni. Ha lenne egyetlenegy kívánságod...- Azt kívánnám, hogy maga a bábműfaj - ami az egyik legősibb műfaj - legyen olyan elismert, mint amennyire megérdemli. Nem tudnám elképzelni az életem színház nélkül! Az országunk most kezd eljutni oda, hogy nem egyetlenegy bábszínháza, hanem több vidéki társulata is van, amelyek képesek eljutni a kisebb falvakba is. Nagyon nagy szükség van rájuk, arra a csodálatos élményre, amelyet csak a színjátszás, a bábjáték képes adni. Ha egy gyerek életéből kimarad a bábszínház, lélekben mindenképpen szegényebb felnőtt válik belőle. Emellett hozzátartozik az ember kulturáltságához, s ezt már kisgyermekkorban el kell kezdeni. Sajnos, a mi bábszínházunk - amely az országban a második vidéki bábszínházként jött létre - nem ért el mindent, amit talán megérdemelt volna. Külföldön és országos tekintetben is nevünk van a szakmában, csak úgy tűnik, itt, Egerben nem kapunk elég segítséget a működéshez.- Talán olyan ember is akad, aki azt sem tudja, hogy létezünk. Tudom, fontos a bazilika gyönyörű díszkivilágítása, a színes virágokkal tarkított terek, de évek óta nem jut pénz egy olyan épületre, amelyben otthonra találna a bábszínház. S ha még ezek után is az a vágya valakinek, hogy bábszínész legyen, annak azt tanácsolom, tegye fel rá az egész életét! Nem olyan könnyű műfaj, mint ahogyan néhányan hiszik. Csak egy biztos, hogy minden áldozatért kárpótol a gyerekek szeretete...! Pilisy Csenge Új gondnok tervei Csipkésen Tari Pál személyében új gondnok került a Szilvásváradi Ménesgazdaság csipkéskúti csikónevelő telepére. Alföldi létére nehéz volt megszoknia a hegyet, no meg a csendet, de a jót könnyű megszokni, vallja az újdonsült gondnok.-Honnan és hogyan került fel ide, a Bükk rengetegébe?- Tarnamérán laktam, Erdőtelken dolgoztam a Pintér-tanyán, ott is hasonló munkakörben. Hozzám tartozott a szállodarész és az étterem. Az magántulajdonban volt, ez pedig állami. Feladatköröm hasonló, mindössze a hely volt újdonság számomra. A véletlen révén kerültem ide, de eddig nem csalódtam.- Nem volt szokatlan a csend és a nyugalom?-Nehéz volt az első hetekben, bár a Pintér-tanyán sem volt zsúfoltság és zaj, de ez azért más. A levegő és maga a környék is nyugalmat áraszt, mondanom sem kell, hogy alföldiként nehéz volt megszoknom a hegyeket, még lefelé csak-csak elment, de a felfelé járás rémes. Mindössze bő egy hónapja vagyok itt, elég frissek az élményeim.-Mi az egy hónap tapasztalata?- Kellemesen csalódtam, jól kijövök az új főnökeimmel és a kollégákkal, az itt dolgozó csikósokkal. Egymásra vagyunk utalva, jó kis kollektívába csöppentem bele. Egyáltalán nem bánom, hogy váltottam.- Mennyire gond a távolság?- Ha arra gondol, hogy nincs közelben település, akkor azt mondom, hogy ez nem okoz gondot, hisz gépkocsival minden elérhető; akár Miskolc, akár Eger, akár Szilvásvárad. Nincsenek ellátásbeli gondjaink. Most azon dolgozom, hogy kialakítsam a konyhai specialitásokat, amiért is érdemes ide feljönni.-Amint elnézem a telepet, ráférne az épületekre is egy alapos felújítás...- Valóban, de nem elhatározás, hanem pénz kérdése ez. Remélem, lesz lehetőség erre, hiszen ha forgalmunkat növelni kívánjuk, akkor megfelelő komfortról is gondoskodnunk kell. Viszonylag jó az infrastruktúránk, van telefon, víz, villany. Célunk, hogy meglévő szálláshelyeink minél kihasz- náltabbak legyenek.-Hány vendéget tudnak fogadni?- Összesen 24 helyünk van, és ahogy a környékünkön működő szálláshelyeket nézem, nem mi vagyunk a legdrágábbak. Van öt kétágyas és 4 háromágyas szobánk. Mivel a ménes és a Bükk természetvédelmi területe igen kedvelt, azt gondolom, nem lesz gondunk. Természetesen néhány prospektus, szórólap elkel - jó bornak is kell a cégér. (b. a.) A bánkúti turístaház mára teljesen az enyészeté lett Az idősebb turisták közül ki ne emlékezne a Bükk hegység 880 méteres magaslatán felépült bánkúti turistaházra, amelynek közvetlen szomszédságában a 950 méter magas Bálvány, a Bükk legmagasabb és legszebb kilátást nyújtó csúcsa található, rajta a Petőfi-kilátóval. Április első hetében jártam arra. Siralmas kép fogadott; az egykor virágzó turistaház romjaiban hever. Aki ott járt, az tudja, hogy az egykoron 78 férőhelyes turistaház hány de hány osztálynak, közösségnek, sportolónak adott rövidebb-hosszabb távon otthont. A háznak tágas, jól felszerelt étterme volt, volt villany, víz és fürdőszoba. Ma már a múlt idő a helyes szóhasználat, hogy lesz-e valamikor ismét turistaparadicsom? Ez a nagy kérdés, hány de hány hasonló turistaház jutott ilyen sorsra, ki tudja? De akármerre jár az ember az országban, ilyen és hasonlóan lehangoló kép tárul elé. Életveszélyes a Petőfi-kilátó is. De ki törődik ezzel manapság? Valamikor a turistákat az jellemezte, hogy nemcsak észrevették, hanem szóvá ‘is tették, sőt többek között társadalmi munkában vállalták a javítást. Ma nem sikk észrevenni, szóvá tenni, és nem módi társadalmi munkázni, pedig az emberélet, az drága dolog. Szóvá teszem, hátha valaki nem megy el az eset mellett szó nélkül, mert ha így lesz, már megérte, hogy észrevételt tettem, úgy érzem, nem önös érdekből, hanem valamennyi turista érdekében. Mentsük meg, ami még megmenthető. Mert ha mi, természetet kedvelők is elmegyünk a hasonló esetek mellett szó nélkül, mi lesz itt? Baranyai Antal egykori bronzjelvényes túravezető Bekölcén csak a kocsma Azt árulja el nekem, hogyan bír eltartani egy ilyen kis falu, mint a miénk, négy kocsmát? - kérdezte Dorkó János, amikor Békákéról beszélgettünk. A polgármester elpanaszolta, a településen élők nagy többsége idős ember. A csekélyke munkaképes korú fiatal 30 százaléka pedig segélyből él.- Kilátástalannak látom a helyzetünket - kesergett Dorkó úr.- A munkáltatók elsőként a vidékről bejáróknak mondanak fel. Jelenleg több mint ötven embernek fizetünk jövedelem- pótló támogatást. Tavaly még jobb volt a helyzet, akkor legalább közhasznú munkásként foglalkoztathattuk őket, állami hozzájárulással. Megváltoztak a szabályok, idén már csak öt faluápolónak és egyetlen szociális gondozónak tudunk munkát adni. A polgármester elmondta azt is, hogy Bekölce kiszorult az „elmaradott térségek” listájáról.- Tudtommal 120 község kapta meg ezt a „címet”, s az ezzel járó központi támogatást. Mi húszmillió forinttól estünk el csak azért, mert a 125.-ek voltunk a papíron. Bekölce öregszik. Pedig van már gáz, telefon, korszerű orvosi rendelő, és varázslatosan szép a falu fekvése. Áz elvándorlás évekkel ezelőtt megkezdődött. Mára csak az alig harminc alsó tagozatos koptatja a padokat az iskolában (felső tagozat nincs!), és az óvodában sincs több harminc kisgyereknél. „virágzik”- Hiába buzdítom a szülőket: „még gyereket!”, fogyatkozik a lakosság - szomorkodik a polgármester. Ami a bánathalmazban még kézzelfogható: privatizálják a gázhálózatot, s ez nagyon nem tetszik az itt élőknek.- A lakosság 60 ezer forintot fizetett családonként. Hosszú a külterületi gerincvezetékünk, ezt is a mi zsebünk bánta. Ahogy búcsúzkodom, abban maradunk, következőleg csak csupa jót írok majd a faluról.- Például egy csodagyerekről... - fantáziálgatok a hivatal kapujában.- Csodagyerekről!? - kerekíti rám szemeit a polgármester.- Itt, Bekölcén...? (négyessy) Balatonban fegyvert fogtak a földért Vagy ezer részarány-tulajdonos várakozik, de még mindig húzódik a földalap-kijelölés. A kárpótoltak egyre türelmetlenebbek - tegyük hozzá: jogosan! —, ám valakik rendre keresztülhúzzák számításukat. Kovács Flóriántól, Mikófalva polgármesterétől, aki egyébként a Galliformes Baromfitartó Szövetkezet elnöke is, megtudtuk, május 21-én jár le a legújabb határidő. Amennyiben senki sem tesz addig észrevételt, „működésbe” lendülhet a földkiadó bizottság, a kárrendezési hivatal indíthatja a közzétételt. Még ebben az évben új tulajdonosai lehetnek a.földnek.- Éppen ideje volna - mondja a polgármester -, hiszen senki sem gondozta úgy a területet, mint sajátját. Elmaradtak a talajjavító munkák, felhalmozódott a trágya, nem kapott tápanyagot a föld. Tíz falu - Szúcstól Nagyvisnyóig - reménykedik a rendezésben. Formák az indulatok, a múlt héten Balatonban még fegyvert is fogott egy ember a másikra, mert az ő területén legeltetett. Nem ez volt az első, már történt hasonló eset tavaly is. A föld lényegesen kevesebb, mint amennyire igény lenne. Húsz évvel ezelőtt 10- 12 község határát érintő terület, öt haldokló szövetkezet került összevonásra, s a bél- apátfalvai téesz kezelésébe. Szövevényes helyzet alakult ki ezáltal, s ráadásul a Bükki Nemzeti Park is védetté nyilvánított a körzetben - Bélapátfalva és Mónosbél között - egy 250 hektárnyi erdőt.- Ehelyett természetesen nem kaptunk újabb földet - közli Kovács Flórián. - Ha a községeket külön lehetne választani, beindulhatott volna a kijelölés, majd az árverés.- Mit gondol, enyhít a térség gondjain, ha az itt élők „földbirtokosok” lesznek?- Hiszek a kiscsoportos gazdálkodásban. Szövetkezeti formában a rezsi elvitte a hasznot. Ha viszont kisebb egységek dolgoznak, talán biztosíthatják a maguk számára a megélhetést. Kiemelt állami támogatással beindulhatna itt az élet, a gazdaságok „felszippanthatnák” a munkanélkülieket. (n. z.) Béres-Deák Katalin: „Nem tudnám elképzelni r az életem színház nélkül” a r