Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-19 / 116. szám

1995. május 19., péntek Eger Körzete 5. oldal Mikófalván lelövik a kóborló kutyákat A veszettség és egyéb fertőző betegség elterjedésétől tartva Létai Viktor, Mikófalva jegy­zője felhívja a falu lakosságát, állataikat ne engedjék ki az ut­cára. Amennyiben ez mégis előfordulna, úgy az önkor­mányzat - mindenfajta előzetes bejelentés, figyelmeztetés nél­kül - kilöveti a közterületeken gazda nélkül kószáló kutyákat. Időközi polgármester­választás Egerbaktán Ki legyen a falu első embere? A jelöltajánlás határideje május 28-án lejár. Az új polgármestert június 18-án választhatják meg az egerbaktaiak. Nagyszabású vásárt tartanak Bélapátfalván Országos állat- és kirakodóvá­sárt rendeznek Bélapátfalván május 22-én. A vásárra - vész­mentes helyről - mindenféle kisebb-nagyobb jószág felhajt­ható, természetesen marhale­véllel. "A kiskereskedőknek és iparosoknak - mindemellett még - magukkal kell vinniük az igazolványukat is. Novaji jövedelempótló, munkanélkülieknek Novaj község lélekszámához képest meglehetősen nagy a munkanélküliek száma. Negy­vennyolc nőnek és ötvenöt fér­finak nincs munkahelye. Zö­mében mezőkövesdi és egri cé­gektől bocsátották el őket, mi­vel az útiköltség - az autóbusz- bérlet - nyolcvan százalékát már nem tudták biztosítani számukra az eddigi munkálta­tók. Ezért a novaji önkormány­zatot nem kis mértékben terheli a jövedelempótló támogatáshoz való hozzájárulás: 200 ezer fo­rintot kell fordítaniuk erre. Önkéntes tűzoltók az országos hálózatban Bélapátfalván huszonöt önkén­tes tűzoltó tevékenykedik az egyletben. Pályázat útján sike­rült felszerelésüket korszerűsí­teni, bővíteni. Technikai eszkö­zeik három sűrített levegőjű légzőkészülékkel gyarapodtak, emellett az UAZ és IFA roham­kocsijukat két új adó-vevő rá­dióval szerelték fel. A szertár­nak vásároltak egy nagy telje­sítményű rádiót, amellyel az or­szágos szervekkel is kapcsola­tot tudnak tartani. Hazánkban 95 körzeti központot alakítottak ki, amelyben a bélapátfalvi ön­kéntesek is helyet' kaptak, s ezentúl ügyeletet tartanak. Ily módon ha távolabbi helyen üt ki nagyobb tűz, őket is azonnal lehet riasztani, s a különböző kivonuló egységeknek segítsé­gére siethetnek. A közönség szeretete mindenért kárpótol Nehéz időket élünk. Gazda­sági problémáink közepette egyre kevesebb pénz jut a kul­túrára, a „világot jelentő desz­kákra”. Az egri Harlekin Bábszín­ház mégsem adja fel, a szín­házi évad negyedik bemutató­ját tartotta meg. A „Könyvbőrönd” című kamarajáték női főszereplőjé­vel, Béres-Deák Katalinnal be­szélgettem.- Hogyan lesz valakiből bábjátékos, születni kell erre, vagy később válik valaki az­zá?- Hatéves koromban kóstol­tam bele a bábjátékba, amikor édesanyámmal az akkori úttö­rőház szakkörei közül a báb­szakkört választottuk. Ennek már huszonhárom éve, s azt hiszem, nagyon jó választás volt, hiszen még most is ezt csinálom.- Végigjártam a szakköri ranglétrát, de mikor a nagyob­bak letették a bábszínészi vizsgát, nekem még nem volt meg az érettségim sem. így egyévi óvónői munka és ko­moly viták után mehettem csak fel Budapestre, ahol két év alatt tanultam meg négy év anyagát a bábszínészképző stúdióban. Ekkor tudatosult bennem, hogy a bábszínész­nek nem elég „csupán” szí­nésznek lennie, ennél több kell a sikeres szerepléshez.- Hogyan lehet életet le­helni egy élettelen tárgyba?- Amikor ránézek a bábra, ott vagyok, ahogyan elkészül, tudom, miről szól a darab, s mikor megmozgatom, „életre kel”. Fontos, hogy a báb foly­tatása én legyek, egész tes­temmel és telkemmel együtt tudjak élni vele. Szerencsére úgy érzem, azonosulni tudok a szerepeimmel.- Azt hiszem, muszáj gyermeknek maradnunk egész életünkben, hiszen csak így tudunk az apróságokhoz közel kerülni. Szerintem egy felnőtt is nagyon sok mindenből ki­marad, ha nem tudja a világot egy kicsit gyerekszemmel is nézni.- Legkedvesebb szereped?- Nem volt még olyan, amit ne szerettem volna, bármilyen kicsi is volt a szerep. Kedven­ceim azonban a „minden lé­ben kanál” típusú pajkos, életvidám figurák. Szerepál­mom? Talán a klasszikus me­sehősök, amelyekről kisko­romban olvastam. Pl. a Ha­mupipőke, amit nem tartok igazán naiva szerepnek, ezért is lenne izgalmas megfor­málni.- Miként lehet egyszer egy szimpatikus alakítás után nép­szerűtlent játszani, vállalva ezzel azt, hogy a gyermekek kedvence máskor a rosszat képviseli?- Eddigi pályafutásom so­rán nem kaptam túl sok nega­tív szerepet, s ha néha előfor­dul, a gyerekekben inkább a pozitív aúakítás marad meg, s az utcán sokan köszönnek vagy odasúgják a mamájuk­nak, hogy „Ott megy Dorka!" Ez nagyon jó érzés, hiszen egy gyereknél nincs lelkesebb és kritikusabb közönség. De az is fantasztikus, amikor a pa­raván mögött, előadás köz­ben hallod, hogy veled van­nak, nevetnek, izgulnak, fél­nek...- A legújabb bemutató a „Könyvbőrönd”. Mit takar ez a cím?- Ez egy kamaradarab. Két színészről szól, akik szeretnek játszani, de kifogynak a da­lokból és a mesékből. Rátalál­nak egy bőrönd alakú könyvre, elképzelnek két figu­rát, akikkel elutaznak a képze­let szárnyán az álom birodal­mába a hangjegyek és a mesék segítségével. Mondanivalója, hogy milyen tág teret és kor­látlan lehetőségeket is nyújt­hat a zene és a képzelet világa nekünk, embereknek.- Mindig lehet a színpadon újat és újat alakítani?- Addig fogok játszani, ameddig csak fizikailag bí­rom, bár lelkiekben mindig bábszínész maradok. Minden egyes előadás előtt hatalmas lámpalázam van, amely az évek során sem változik, ám amikor felgördül a függöny, elmúlik. Sokan nem hiszik el, hogy nemcsak lelkileg tud megterhelő lenni egy- egy darab, hanem fizi­kailag is na­gyon igénybe ve­szi a szí­nészt. Én pl. egy-egy komoly pró­baidőszak alatt képes vagyok négy-öt kilót is leadni. Ha lenne egyet­lenegy kí­vánságod...- Azt kí­vánnám, hogy maga a bábműfaj - ami az egyik legősibb mű­faj - legyen olyan elis­mert, mint amennyire megérdemli. Nem tudnám elképzelni az életem színház nélkül! Az or­szágunk most kezd eljutni oda, hogy nem egyetlenegy báb­színháza, hanem több vidéki társulata is van, amelyek ké­pesek eljutni a kisebb falvakba is. Nagyon nagy szükség van rájuk, arra a csodálatos él­ményre, amelyet csak a szín­játszás, a bábjáték képes adni. Ha egy gyerek életéből kima­rad a bábszínház, lélekben mindenképpen szegényebb felnőtt válik belőle. Emellett hozzátartozik az ember kultu­ráltságához, s ezt már kis­gyermekkorban el kell kez­deni. Sajnos, a mi bábszínhá­zunk - amely az országban a második vidéki bábszínház­ként jött létre - nem ért el mindent, amit talán megérde­melt volna. Külföldön és or­szágos tekintetben is nevünk van a szakmában, csak úgy tű­nik, itt, Egerben nem kapunk elég segítséget a működés­hez.- Talán olyan ember is akad, aki azt sem tudja, hogy létezünk. Tudom, fontos a ba­zilika gyönyörű díszkivilágí­tása, a színes virágokkal tarkí­tott terek, de évek óta nem jut pénz egy olyan épületre, amelyben otthonra találna a bábszínház. S ha még ezek után is az a vágya valakinek, hogy bábszí­nész legyen, annak azt taná­csolom, tegye fel rá az egész életét! Nem olyan könnyű mű­faj, mint ahogyan néhányan hiszik. Csak egy biztos, hogy minden áldozatért kárpótol a gyerekek szeretete...! Pilisy Csenge Új gondnok tervei Csipkésen Tari Pál személyében új gondnok került a Szilvásváradi Mé­nesgazdaság csipkéskúti csikónevelő telepére. Alföldi létére nehéz volt megszoknia a hegyet, no meg a csendet, de a jót könnyű megszokni, vallja az újdonsült gondnok.-Honnan és hogyan került fel ide, a Bükk rengetegébe?- Tarnamérán laktam, Erdő­telken dolgoztam a Pintér-ta­nyán, ott is hasonló munkakör­ben. Hozzám tartozott a szállo­darész és az étterem. Az ma­gántulajdonban volt, ez pedig állami. Feladatköröm hasonló, mindössze a hely volt újdonság számomra. A véletlen révén ke­rültem ide, de eddig nem csa­lódtam.- Nem volt szokatlan a csend és a nyugalom?-Nehéz volt az első hetek­ben, bár a Pintér-tanyán sem volt zsúfoltság és zaj, de ez azért más. A levegő és maga a környék is nyugalmat áraszt, mondanom sem kell, hogy al­földiként nehéz volt megszok­nom a hegyeket, még lefelé csak-csak elment, de a felfelé járás rémes. Mindössze bő egy hónapja vagyok itt, elég frissek az élményeim.-Mi az egy hónap tapaszta­lata?- Kellemesen csalódtam, jól kijövök az új főnökeimmel és a kollégákkal, az itt dolgozó csi­kósokkal. Egymásra vagyunk utalva, jó kis kollektívába csöppentem bele. Egyáltalán nem bánom, hogy váltottam.- Mennyire gond a távolság?- Ha arra gondol, hogy nincs közelben település, akkor azt mondom, hogy ez nem okoz gondot, hisz gépkocsival min­den elérhető; akár Miskolc, akár Eger, akár Szilvásvárad. Nin­csenek ellátásbeli gondjaink. Most azon dolgozom, hogy ki­alakítsam a konyhai specialitá­sokat, amiért is érdemes ide fel­jönni.-Amint elnézem a telepet, ráférne az épületekre is egy alapos felújítás...- Valóban, de nem elhatáro­zás, hanem pénz kérdése ez. Remélem, lesz lehetőség erre, hiszen ha forgalmunkat növelni kívánjuk, akkor megfelelő komfortról is gondoskodnunk kell. Viszonylag jó az infra­struktúránk, van telefon, víz, villany. Célunk, hogy meglévő szálláshelyeink minél kihasz- náltabbak legyenek.-Hány vendéget tudnak fo­gadni?- Összesen 24 helyünk van, és ahogy a környékünkön mű­ködő szálláshelyeket nézem, nem mi vagyunk a legdrágáb­bak. Van öt kétágyas és 4 há­romágyas szobánk. Mivel a ménes és a Bükk természetvé­delmi területe igen kedvelt, azt gondolom, nem lesz gondunk. Természetesen néhány pros­pektus, szórólap elkel - jó bor­nak is kell a cégér. (b. a.) A bánkúti turístaház mára teljesen az enyészeté lett Az idősebb turisták közül ki ne emlékezne a Bükk hegység 880 méteres magaslatán felépült bánkúti turistaházra, amelynek közvetlen szomszédságában a 950 méter magas Bálvány, a Bükk legmagasabb és legszebb kilátást nyújtó csúcsa található, rajta a Petőfi-kilátóval. Április első hetében jártam arra. Siralmas kép fogadott; az egykor virágzó turistaház rom­jaiban hever. Aki ott járt, az tudja, hogy az egykoron 78 férőhelyes turista­ház hány de hány osztálynak, közösségnek, sportolónak adott rövidebb-hosszabb távon ott­hont. A háznak tágas, jól felszerelt étterme volt, volt villany, víz és fürdőszoba. Ma már a múlt idő a helyes szóhasználat, hogy lesz-e va­lamikor ismét turistaparadi­csom? Ez a nagy kérdés, hány de hány hasonló turistaház jutott ilyen sorsra, ki tudja? De akár­merre jár az ember az ország­ban, ilyen és hasonlóan lehan­goló kép tárul elé. Életveszélyes a Petőfi-kilátó is. De ki törődik ezzel manapság? Valamikor a turistákat az jel­lemezte, hogy nemcsak észre­vették, hanem szóvá ‘is tették, sőt többek között társadalmi munkában vállalták a javítást. Ma nem sikk észrevenni, szóvá tenni, és nem módi társa­dalmi munkázni, pedig az em­berélet, az drága dolog. Szóvá teszem, hátha valaki nem megy el az eset mellett szó nélkül, mert ha így lesz, már megérte, hogy észrevételt tet­tem, úgy érzem, nem önös ér­dekből, hanem valamennyi tu­rista érdekében. Mentsük meg, ami még megmenthető. Mert ha mi, természetet ked­velők is elmegyünk a hasonló esetek mellett szó nélkül, mi lesz itt? Baranyai Antal egykori bronzjelvényes túravezető Bekölcén csak a kocsma Azt árulja el nekem, hogyan bír eltartani egy ilyen kis falu, mint a miénk, négy kocsmát? - kér­dezte Dorkó János, amikor Bé­kákéról beszélgettünk. A polgármester elpanaszolta, a településen élők nagy több­sége idős ember. A csekélyke munkaképes korú fiatal 30 százaléka pedig segélyből él.- Kilátástalannak látom a helyzetünket - kesergett Dorkó úr.- A munkáltatók elsőként a vidékről bejáróknak mondanak fel. Jelenleg több mint ötven embernek fizetünk jövedelem- pótló támogatást. Tavaly még jobb volt a helyzet, akkor leg­alább közhasznú munkásként foglalkoztathattuk őket, állami hozzájárulással. Megváltoztak a szabályok, idén már csak öt faluápolónak és egyetlen szoci­ális gondozónak tudunk mun­kát adni. A polgármester elmondta azt is, hogy Bekölce kiszorult az „elmaradott térségek” listájá­ról.- Tudtommal 120 község kapta meg ezt a „címet”, s az ezzel járó központi támogatást. Mi húszmillió forinttól estünk el csak azért, mert a 125.-ek voltunk a papíron. Bekölce öregszik. Pedig van már gáz, telefon, korszerű or­vosi rendelő, és varázslatosan szép a falu fekvése. Áz elvándorlás évekkel ez­előtt megkezdődött. Mára csak az alig harminc alsó tagozatos koptatja a pado­kat az iskolában (felső tagozat nincs!), és az óvodában sincs több harminc kisgyereknél. „virágzik”- Hiába buzdítom a szülőket: „még gyereket!”, fogyatkozik a lakosság - szomorkodik a pol­gármester. Ami a bánathalmazban még kézzelfogható: privatizálják a gázhálózatot, s ez nagyon nem tetszik az itt élőknek.- A lakosság 60 ezer forintot fizetett családonként. Hosszú a külterületi gerincvezetékünk, ezt is a mi zsebünk bánta. Ahogy búcsúzkodom, abban maradunk, következőleg csak csupa jót írok majd a faluról.- Például egy csodagyerek­ről... - fantáziálgatok a hivatal kapujában.- Csodagyerekről!? - kere­kíti rám szemeit a polgármes­ter.- Itt, Bekölcén...? (négyessy) Balatonban fegyvert fogtak a földért Vagy ezer részarány-tulajdo­nos várakozik, de még mindig húzódik a földalap-kijelölés. A kárpótoltak egyre türelmet­lenebbek - tegyük hozzá: jo­gosan! —, ám valakik rendre keresztülhúzzák számításukat. Kovács Flóriántól, Mikó­falva polgármesterétől, aki egyébként a Galliformes Ba­romfitartó Szövetkezet elnöke is, megtudtuk, május 21-én jár le a legújabb határidő. Amennyiben senki sem tesz addig észrevételt, „műkö­désbe” lendülhet a földkiadó bizottság, a kárrendezési hiva­tal indíthatja a közzétételt. Még ebben az évben új tulaj­donosai lehetnek a.földnek.- Éppen ideje volna - mondja a polgármester -, hi­szen senki sem gondozta úgy a területet, mint sajátját. Elma­radtak a talajjavító munkák, felhalmozódott a trágya, nem kapott tápanyagot a föld. Tíz falu - Szúcstól Nagyvisnyóig - reménykedik a rendezésben. Formák az indulatok, a múlt héten Balatonban még fegy­vert is fogott egy ember a má­sikra, mert az ő területén legel­tetett. Nem ez volt az első, már történt hasonló eset tavaly is. A föld lényegesen keve­sebb, mint amennyire igény lenne. Húsz évvel ezelőtt 10- 12 község határát érintő terü­let, öt haldokló szövetkezet került összevonásra, s a bél- apátfalvai téesz kezelésébe. Szövevényes helyzet alakult ki ezáltal, s ráadásul a Bükki Nemzeti Park is védetté nyil­vánított a körzetben - Bélapát­falva és Mónosbél között - egy 250 hektárnyi erdőt.- Ehelyett természetesen nem kaptunk újabb földet - közli Kovács Flórián. - Ha a községeket külön lehetne vá­lasztani, beindulhatott volna a kijelölés, majd az árverés.- Mit gondol, enyhít a tér­ség gondjain, ha az itt élők „földbirtokosok” lesznek?- Hiszek a kiscsoportos gazdálkodásban. Szövetkezeti formában a rezsi elvitte a hasznot. Ha viszont kisebb egységek dolgoznak, talán biz­tosíthatják a maguk számára a megélhetést. Kiemelt állami támogatással beindulhatna itt az élet, a gazdaságok „felszip­panthatnák” a munkanélkülie­ket. (n. z.) Béres-Deák Katalin: „Nem tudnám elképzelni r az életem színház nélkül” a r

Next

/
Oldalképek
Tartalom