Heves Megyei Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-17 / 114. szám

> 1995. május 17., szerda Az Olvasók Fóruma 7. oldal Szoros baráti kézfogás lenne? A Heves Megyei Hírlap május 10-i számában „Kál és Kom­polt kézfogása" címmel megje­lent cikkhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni, mint érintett személy. Walter Béla, Kompolt köz­ség alpolgármestere vagyok. Szeretném elöljáróban megje­gyezni, hogy „kemény ellenál­lás és szembenállás” a két köz­ségben lakó emberek között' sohasem létezett. A „népek”, a községek lakói nem néznek községhatárokat, közigazgatási területeket, hanem élnek, dol­goznak, szeretnek, rendszerek­től és határoktól függetlenül. Más a helyzet a községek ön- kormányzatai esetében. Itt már felmerülnek pénzügyi, területi és egyéb problémák, melyek megoldásra várnak. Ellentétben a cikk szellemével - beleértve a pontatlanságokat is -, mely alapján egy nem helyi olvasó­ban az a benyomás alakulhat ki, hogy minden rendben van a két község között, hadd szóljak né­hány, Kompolt községet érintő gondról: 1. 1992. augusztus 1-jén Kompolt önerőből létrehozott egy mentőállomást, mely regi­onális feladatokat lát el, ennek ellenére az üzemeltetés évi, Kálra eső részét - 25.000 forin­tot - a község önkormányzata nem utalja át. Más aránnyal ugyanez vonatkozik Kápolna községre is. Csak megemlítem: Nagyút, Tófalu, Aldebrő és Feldebrő tisztességgel teljesítik hozzájárulásukat. 2. Ami a községek gázellátá­sát illeti... A káli önkormányzat 1992. évben mindent latba vetett an­nak érdekében, hogy bebizo­nyítsa a szomszédos Tama menti községeknek: a gázháló­zat-építést ők találták ki a kör­nyéken, és ha ők nem akarják, nem lesz más településen gáz. Azt a tényt, hogy a 20 ezer köbméter/óra kapacitású gázá­tadó állomás „nem magától” került a káli határba 1990-ben (Füzesabony - Heves - Kál - Kompolt - Kápolna közös be­ruházásában), szóra sem méltat­ták. Tehát ebből az alap­állásból indult a települések gázellátásának előkészítése. Emlékszem, hogy a káliak által összehívott első közös megbe­szélésen az egyik település pol­gármestere a káli gáztársulat elnökének (aki egyben a káli pénzügyi bizottság elnöke is volt!) „előadása” után felállt, és „nem értem ezt a diktatórikus hangnemet” mondat elmondá­sát követően elhagyta a tárgya­lótermet. Kál és Kompolt önkormány­zata - éppen a káliak parancs­uralmi és diktatórikus magatar­tása miatt - több mint fél éven keresztül nem tudott megálla­podni a közös gerincvezeték és a fogadóállomás költségmeg­osztása tekintetében. Végül kényszerhelyzetben lévén - in­dítanunk kellett a kompolti gázhálózat építését - aláírtuk a káliak által készített megálla­podást, tudva, hogy több kér­désben is félrevezették önkor­mányzatunkat, hiszen olyan - milliós nagyságrendű - össze­geket utaltattak át velünk, me­lyek jogszerűtlenek. Igazság­érzetünk viszont nem engedte, hogy herdáljuk a lakosság pén­zét, ezért bírósághoz fordultunk utólagos elszámolást kérve, il­lette, hogy a „túlfizetésünket" Kál önkormányzata utalja visz- sza. A bírósági per még folya­matban van, de néhány jelen­ségből már levonható bizonyos következtetés a káli ’’stílusról”: például a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértők munká­ját Kál önkormányzata akadá­lyozta azzal, hogy a kért doku­mentumokat nem, vagy több hónapos késéssel küldte meg. A szakértői vélemény összességé­ben minket igazol, hiszen meg­állapításai megegyeznek a ke­resetlevelünkben foglaltakkal, „gyanúink” beigazolódni lát­szanak. 3. Kálból 97 gyermek jár a kompolti önkormányzat által fenntartott általános iskolába. Ismert, hogy az állam az általá­nos iskolai tanulókat 41.000 fo- rint/fő normatív támogatásban részesíti évente. Ez az állami támogatás nem elegendő az is­kola működtetésére és fenntar­tására sehol az országban, így a kompolti önkormányzat a hi­ányzó összeget - mely 97 gyermek esetében cca. kétmil­lió forint évente - saját erejéből (ill. erején felül) fedezi már ötödik éve. Az öt év alatt a káli önkormányzat egyetlen fillérrel nem járult hozzá a káli gyerme­kek után felmerülő többletki­adásokhoz. Ugyanez a helyzet a kompolti óvodába járó 41 káli óvodás esetében is. Természe­tesen e plusz 144 gyermek ok­tatása és nevelése jelentősen növelt pedagóguslétszám al­kalmazását teszi szükségessé. Az önkormányzatok kötelező feladatai közül kiemelkedik az általános iskolai oktatás és az óvodai nevelés biztosítása. A káli önkormányzat az államtól kapott egyéb lakosságarányos támogatásából e nemes célra öt éven keresztül a kompolti in­tézményekbe járó káli gyerekek esetében egyetlen fillért sem fordított. A káli polgármester úr a minap megtartott meglehető­sen viharos, e tárgyban össze­hívott szülői értekezletén az el­lenne forduló káli szülőknek félvállról úgy nyilatkozott, hogy ő direktbe majd kifizeti az iskola egy-két számláját, de a kimutatott kiadásokhoz nem hajlandó hozzájárulni. E nyilat­kozat után gyakorlatilag az ösz- szes káli szülő aláírásával köve­telést nyújtottak be a káli ön- kormányzathoz, hogy fizessék ki tartozásukat, mivel ők nem hajlandók máshová vinni gyermekeiket. Felmerült a kér­dés, hogy Tompa Vilmos káli polgármester úr érzi-e, hogy minden káli gyermeknek ellátá­sáért egyformán felelős? Megjegyzem, hogy a káli is­kolába járó gyerekek után a káli polgármester úr 23.000 Ft/fő összeggel egészíti ki évente az állami normatívát. Amennyi­ben az említett kompolti kiadá­sok fedezése a közeljövőben nem történik meg, úgy a kom­polti önkormányzat önhibáján kívül a káli iskolás és óvodás gyermekek ellátását nem tudja vállalni ez év szeptemberétől! Meg kell jegyeznem, hogy Tompa polgármester úrtól nem elsősorban szóbeli jó szándé­kot, békülékenységet, baráti jobbot várunk, hanem azt, hogy fizesse meg tartozását, ne csapja be „jószomszédját”, munkaidejének jelentős részét ne a kompolti önkormányzat el­leni aknamunkával töltse, tart­son törvényes választásokat a Kompolt községtől jogtalanul elvett Újtelep hovatartozása ügyében, és ne üres frázisokat, semmitmondó nyilatkozatokat pufogtasson. Ha ez megtörténik, akkor Kompolt és Kál községek kor­rekt, jószomszédi kapcsolatban fognak élni egymás mellett. Ez fogja igazán a két községben élő állampolgárok érdekeit szolgálni. Walter Béla Előzetesen szeretném tisz­tázni: nem vagyok kutyagyű­lölő! Ellenkezőleg, nagyon szeretem a kutyákat, s azok is engem. Alapító tagja voltam 1973-ban a MEOE egri szer­vezetének. Evekig ügyintéző, kutyatenyésztő voltam. Gye­rekkoromtól volt és jelenleg is van kutyám. Minden tisztele­tem a szabályokat betartó, kul­turált kutyásoké. Ami viszont Egerben megy, az már túl jár az elviselhetőség határán. Vannak környékünkön ker­tes házakban kutyát tartók, akik kényesek udvaruk tiszta­ságára. Ezért kiengedik kutyá­ikat rendszeresen az utcára, hogy ott végezzék el ügyes-ba­jos dolgaikat. így a járda végig ki van dekorálva. A házak előtt gondosan kialakított virágos sávokban különböző méretű kupacok éktelenkednek, majd kitapossák, legázolják a gon­dosan ültetett virágokat. Elis­merem, hogy gazdáik elfog­lalt, dolgozó emberek, nincs idejük kutyasétáltatásra. Akkor takarítsák fel, amit kutyáik hátrahagynak' A lakótelepeken elszaporo­dott kutyák- gazdái - tisztelet a kivételnek - póráz nélkül be­szállnak a liftbe, s onnan ki­szabadulva, a kijáraton szá­guldanak, rohannak ki a ku­tyák. Ugyancsak a lakótele­pen, de városszerte gyakori a pórázt kézben lazán lóbáló gazdi, míg kedvence 5-10 mé­teres távolságban bóklászik. Más: telefonfülkében két gazdi elfoglalva. A fülke mellett két kutya - természetesen póráz nélkül. Az arra haladó pórázos kénytelen megvárni, míg ki­jönnek a gazdik, és tisztes tá­volságból illedelmesen meg­kérni: vegyék pórázra a kutyá­kat. Csodálkozó, sértődött te­kintettel kísérik a csodabogár pórázost. Végül a napokban történt, hogy egy szabályosan közlekedő autónak nekirohant egy dalmata, akinek fiatal gazdija az eset után vette azt pórázra. Behorpadt a kocsi ol­dala, csekély 80 ezer forintos kárt okozva. Szerencse, hogy a kutya nem sérült meg. Na­gyobb szerencse, hogy nem lett sorozatos egymásbaütkö- zés a hirtelen megállás miatt. Ideje volna bevezetni a helyszíni bírságolást a póráz nélküli sétáltatóknál. Gondolom, ha hetenként kétszer megbírságolnák az ille­tőt, rászokna a pórázra. Elke­rülhető lenne a véletlen kutya- harapás és az említett ütközés is. Jelszó: szeressük a kutyákat, de védjük városunk tisztasá­gát, és kutyáink meg a jármű­vezetők testi épségét. Tisztelettel: Kiss Kálmánné Eger, Hétvezér u. 15. A Heves Megyei Hírlap olvasószolgálata Pf. 23. Várjuk Kedves Olvasóink leveleit Továbbra is várjuk Kedves Olvasóink azon leveleit, ame­lyekben megjelent írásaink­hoz kívánnak észrevételeket hozzáfűzni. Egyúttal szívesen fogadjuk ötleteiket, javaslata­ikat is közérdekű témákban. A szerkesztőség természe­tesen fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leve­leket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tar­talmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Adott esetben a levél szer­zőjének nevét és címét nem közöljük, de a levelet a köz- érdeklődésre való tekintettel ismertetjük. Kérjük olvasóin­kat, bármilyen gondjukkal, problémájukkal forduljanak hozzánk bizalommal. Egyben szeretnénk olvasó­ink figyelmét felhívni, hogy szerkesztőségünk nem kí­vánja a döntőbíró szerepét be­tölteni. Az általános eljárás az, hogy mindkét felet meg­hallgatjuk, és mindkét véle­ményt leközöljük a lapban. Környezetvédelmi nap egy egri óvodában Az egri, Köztársaság téri óvodában megszerveztük a „Fák, virágok, madarak” napját. Hosszú évek óta a környezet megismerésére ne­velés keretében foglalkozunk a környezetvédelemmel. A bennünket körülvevő környe­zet óvását nem lehet elég ko­rán kezdeni. Az óvodában fo­lyó Freine adaptációs prog­ram alapul szolgál nevelé­sünkben, melynek lényege a személyiség kényszer nélküli fejlesztése. A gyerekek élményeiket egyéni tapasztalatszerzés út­ján, természetes kíváncsisá­gukra építve szerzik meg, az óvónő tervező, irányító mun­kája nyomán. A tavaszi ter­mészet jelenségei, tapasztala­tai, élményei segítették a nap megszervezését. Kiránduló óvoda vagyunk. Hosszú sétákat tettünk a kör­nyéken, és kirándultunk a gyerekekkel. A nagycsopor­tosok, középsősök Budapes­ten a Városligetben tettek nagy sétát, majd a Vidámpark és állatkerti program után a cirkusz tette felejthetetlenné a napot. A kis-középsősök úti­célja a gyöngyösi Mátra Mú­zeum volt, ahol az ásványok, a növény- és állatvilág látvá­nya lekötötte figyelmüket. A jászberényi állatkertben az ál­latokat életközeiből nézhették meg. A kiscsoportosok élet­koruknak megfelelően a Les-réten élvezhették a termé­szetes környezet szépségét és szabadságát. Az óvodai ábrázoló tevé­kenységben gyurmából, ágakból fecskefészket, élő természetben látott virágokat, csokrokat, virágzó fákat raj­zoltak, festettek különböző technikákkal. Minden cso­portból a legszebb munkák díszítették az előteret. A szü­lők, gyerekek egyaránt nagy érdeklődéssel nézegették a védett madarakról, állatokról, növényekről a plakátokat. Se­gítségünkre voltak a szülők és a megyei Környezetvédelmi Szövetség az anyagok beszer­zésében. Az előkészületek fo­lyamatos napi tevékenység­ben nyilvánultak meg a cso­portokban, A „fák, virágok, madarak” napján díszítettük a termeket a gyerekek által ho­zott sokféle virággal. Tízórai után a nagycsoportban gyüle­kezett az óvoda apraja- úagyja. Itt együtt beszélget­tünk a természetvédelmi jel­zésekről, miért kell természe­tünket védeni, mit kell tenni annak érdekében, hogy boly­gónk sokáig „kék bolygó” maradjon. Minden csoport ta­vaszi versei, az együttes ének­lés öröme és a mozgásos te­vékenység - nap, erő, virág kinyílása, madarak szárny­próbálgatásai - mindenkit vonzott. Találós kérdések, Gryllus Vilmos kazettájáról néhány kedves dal felisme­rése színesítette a programot. Ezután a gyerekek által hozott virágpalántákat kiültettük az óvoda parkjába. Gazdára ta­lált a gyerekek által hozott seprű, lapát és vödör. Igyeke­zettel segítettek az óvoda környékének takarításában. Gazdag, élményekkel teljes nap volt ez a nap a gyerekek számára. Elhatároztuk, hogy hagyománnyá tesszük ennek a napnak a megrendezését. Járdány Lászlóné óvónő Éger Haltolvajok a Tiszán nakkal körülveszi, köröznek kö­A természetszerető, becsületes emberek nevében ragadtam tol­lat. A Tisza-tó felső részén ta­pasztalható halrablásról kívá­nok tájékoztatni. Tudom, nem először teszik szóvá, hol, ho­gyan és milyen mennyiségben lopják a kisemberek és-az állam vagyonát. A jelenség nem szűnt meg, sőt még elvetemültebben lopnak, mint a korábbi évek­ben. Tiszadorogmától a tiszafü­redi hídig fenékhorgok tucatjai vannak lerakva - kíméled terü­leten. Egy mezőkövesdi társa­ság, amelynek Tiszabábolnán panziója van, ez év februárjá­ban fényes nappal vitte le a ha­lászszerszámait a zajló folyóra. Ha nyáron valamelyik kuty- tyogató horgász a fenékhorgok fölé ér csónakjával, akkor ez az erőszakos társaság több csó­rülötte, megfenyegetik, lehetet­lenné teszik a szórakozását, trágár szavakkal távozásra bír­ják. A nagy testű halak gereblyé- zéssel való megfogása már szinte dicsőségszámba megy a környéken. A halászok a tila­lom ellenére fogják a pontyot. A bátrabbak haza is viszik, és eladják. Az óvatosabbak hálóba rakják, és akkor húzzák ki a vízből, ha van rá vevő. Ez év májusának első heté­ben Tiszadorogma és Tiszabá- bolna között az elöntött réten naponta 5-15 között volt a csó­nakos tolvajok száma. A 60-80 cm-es vízben az egymást ke­reső pontyoknak kint van a há­tuk. Gyerekjáték őket észre­venni és hosszú dorongokkal agyonverni vagy leszúrni. Ütik a pontyot - ahogy felénk mon­dani szokták. Tudom, hogy né­hány sorommal darázsfészekbe nyúlok. Nem hiszem, hogy ne lehessen ezeket az embereket fülön csípni, és példát terem­teni. A halászokat a vízen kel­lene ellenőrizni mindenre kiter­jedően. Tiszabábolnán csak a kocsma elé kell kiállni, és meg­nézni, amikor a halászok ke­rékpárjaikon jönnek fel a Tiszá­ról. Nyugdíjas idős ember va­gyok, én már szemtől szembe nem merek szállni a 30-40 éve­sekkel, de remélem, jóérzésű emberek, és azok, akiknek ez hivatalból kötelességük, tesz­nek valamit, hogy ne csak tele­pített pontyok legyenek a Ti­szában, és kispénzű emberek hátrányára ne gazdagodjanak a tolvajok. Vágó András Tiszadorogma Felelőtlen kutyatulajdonosoknak Vénséges vén autón a városi séta is jobban esik fotó: kaposi tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom