Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-08 / 83. szám

6. oldal Gyöngyös És Körzete 1995. április 8., szombat Nyugdíjba ment a markazi jegyző Sokéves államigazgatási munka után nyugdíjba vonult Bernáth Imre, aki legutóbb Markazon volt jegyző. A szol­gálata alól felmentett községi vezetőt hétfőn búcsúztatták ed­digi kollégái a polgármesteri hivatalban. Iskolaigazgatók fügedi találkozója Már régebben tart az iskola- igazgatók kiskörzeti együttmű­ködése a Tama menti térség­ben. Karácsond, Nagyfüged, Tarnazsadány, Tárnáméra, Bo- conád, Erk és Tarnaörs vezető pedagógusai időről időre ta­pasztalatcserét tartanak a szakmai témákban, a helyszí­nen ismerkednek a gyakorlati kérdésekkel. Legközelebb - április 24-én - a tervek szerint Nagyfügeden kerül sor az igaz­gatók találkozójára. Ország-világj árók a Benelux államokról A gyöngyösi TIT és MMK or­szág-világjárók klubjának ta­lálkozói a jövő szerdán folyta­tódnak. Az érdeklődők 17.30 órától Papp László ny. tervező­től a Benelux államokról hall­hatnak illusztrált előadást. Falugyűlés lesz Gyöngyöshalászon Hétfőn 18 órától falugyűlést tar­tanak a gyöngyöshalászi műve­lődési házban. Ez alkalommal Hegede József polgármester a helyi önkormányzat idei terveit, törekvéseit ismerteti, Tóth Mi­hály jegyző pedig a hegyközségi törvény alakulásáról tart hasz­nos tájékoztatót. Családsegítők húsvéti vására A Családsegítő Központ Gyön­gyösön kedvezményes vásárt rendez ma 8 órától a Fő téri Kö­zösségi Házban a húsvéti be­szerzések könnyítésére. Nyolc szállító cikkeit kínálják, több ezer vevő érdeklődésére is fel­készülve. A sokak kívánságával találkozó akciót Hiesz György országgyűlési képviselő nyitja meg. Érdekes dolgozószoba értékes embere: László Ferenc Karácsond kitüntetett krónikása Génjeiben biztosan hordoz­hatja erdélyi szülei, nagyszülei ritka ügyességét László Fe­renc tanár úr, mert választott szakpárja, a testnevelés-rajz mellett fizikaórákat is tartott rendszeresen az iskolájában, amíg csak katedrája volt, nyugdíjba nem vonult. S most, hogy már többnyire otthon marad, szintén változatosab­ban telnek-múlnak a napjai a karácsondi kis családi házban, meg körülötte, mint sok ha­sonló korú pályatársánál. Az előszobában sokféle pa­lántát nevel, dolgozóhelyisége valóságos óramúzeum, hír­adás- és számítástechnikai la­boratórium. Maga szerelte, tá­jolta hozzá az antennákat. Amikor teheti: amatőr rádiós­ként az éterben kalandozik, vagy éppenséggel a kompute­rével programokat készít, köz­ségi lapot szerkeszt. Legutóbbi gépes rajza olyannyira sikere­dett a falujukról, hogy a Ma­gyar Televízió programjában sugározták! Hetvenhat esztendősen is a mozgás, a cselekvés a min­dene. Ha nem bírja lábbal, au­tóba ül, Trabantjával jut oda, ahová éppen kívánkozik, s el­mehet. Nemrég kapott kitüntetése hozott össze vele: nemzeti ün­nepünk alkalmával elsőként vette át a helyi önkormányzat­tól a „Karácsondért" emlék­plakettet. Ám, ahogy találkoztunk, körülnéztem érdekes lakásá­ban, s beszélgettünk is vala­mennyit, kiderült: korántsem csak az említett elismerés a téma, László Ferenc egész élete tollvégre kívánkozik! Regény lehetne belőle. Több mint fél évszázadot áldozott hivatásának, nemes szolgálatának, miközben ál­lomáshelye volt Hevesveze- kény, Tarnabod és Karácsond között a pedált is taposta öt évig, hogy időről időre ponto­san megjelenhessen tanítvá­nyai körében. Amikor ’56-os polgármesterségéért távoznia kellett Karácsondról, Gyön- gyösorosziban is töretlen hittel folytatta oktató-nevelő mun­káját az iskolában. Ha csak tehette: festegetett, vagy éppenséggel a kisplasz­tika művészetének hódolt. Az ő alkotása az az érme is, amelynek nyitó példányával kitüntetésül most - aligha vé­letlenül — megtisztelték. Csak apró epizódokként em­líti eltöltött évtizedeiből, hogy kormányzóval kezelt, minisz­ter került barátai közé. Kato­naként halálos veszedelmeket élt át a Kárpátok aknamezőin, s próbára tette a poroszlói bombázás. Megjárta a mün­cheni SS-kaszámyát, társat is szöktetett német börtönből. Embert mentett a hévízi tó­ból, farkassal nézett farkas­szemet, s amikor a szükség úgy kívánta, hát Jászszent- andrástól Balatonzamárdiig is elbiciklizett. Nem utolsósor­ban pedig - meséli moso­lyogva - még az országhatárt is arrébb vitte egyszer vagy húsz méternyivel, mit sem sejtvén, hogy utóbb azzal a táblával mások hazáját növelte akaratlan... Ifjúkorában nemcsak spor­tolt, hanem 167 centiméteres teljesítményével megyei ma- gasugróversenyt is nyert Egerben, még 1939-ben. Utóbb képeivel szerepelt kiál­lításokon. Amikor a rádiózás­hoz is kedvet kapott, Finn- és Svédországtól Kanadáig te­remtett amatőr összeköttetést társaival. Színjátszókkal, bábjátéko­sokkal foglalkozott eredmé­nyesen. Úgy, hogy már ilyen működésével sok évvel ezelőtt eljutott a televízió nyilvános­ságáig! A mai napig délelőtt, dél­után dolgozik néhány órányit izgalmas szobájában, főleg, amíg a kert nem csalogatja jobban. A karácsondi újság írása, szerkesztése mellett kó­rust vezet, dalárdával utazik. A közelmúltban Tatabányán a leányáék csoportjával énekelt egy kedves találkozón. Köz­ségének aranylakodalmasainál pedig pár hete szavalt is. Kedvenc gépével Kará­csond krónikájának már a 22. számán is túl van, s a további­aknál megújulást tervez, hogy még szívesebben olvassák lap­jukat a faluban. Megpróbáltatásai ellenére is boldog, elégedett embernek vallja magát. Mindkét gyermekéből sike­rült pedagógust nevelnie, fia, unokája is jól rajzol, vonzódik a művészetekhez. Melyik az érdekesebb, a fontosabb? - találgatom, ahogy László Ferenc az emlé­keit élesztgeti, a pályáját idézi beszélgetésünk közben. Hirte­lenjében nem tudom, hogy mi­ről írjak, mialatt a portréját próbálom megformálni. Kár, hogy e szűk helyen - a legjobb szándék ellenére is - csak miniatúra sikeredhet be­lőle... Gyóni Gyula Halpénz gyűlik Domoszlón Mind népszerűbb az önkor­mányzat által bérelt, rendbe tett tó és környezete Domoszlón. Úgyszólván állandó a mozgás a területen, mindig akad látogató, aki átlépi az immár zászlódíszes bejáratot. Tavaly már három­ezer körüli horgász látogatta a vizet, s a váltott jegyek ára is szép summára rúgott. Ám egye­lőre még az emelkedő bevéte­lek sem fedezik a fenntartás ki­adásait, további lényeges forga­lomnövelésre van szükség, hogy az önkormányzati vállal­kozás a községnek végre anyagi hasznot is jelentsen. A bérlő iparkodik is egyre inkább a vendégek kedvében járni, azon van, hogy a tópart még vonzóbb szabadidőköz­ponttá váljék. Meddig durvul még Abasár? Sajátos helyzetben van Abasár - a védelmét illetően. Nincs polgárőrsége, tavaly nyáron ki­nevezett körzeti rendőre csak Atkáron tudott szolgálati lakás­hoz jutni, így a feladatát olyan társának kellett átvállalnia, akit a megbízatása elsősorban és igazából Gyöngyössolymos és a Mátra felügyeletére, vigyázá- sára szólít. Ilyenformán a köz­rendre, közbiztonságra legfel­jebb az alkalomszerűen jár­őröző kollégái lehetnek figye­lemmel. Az állandó rendőri jelenlét hiánya természetesen a legjobb szándék, akarat mellett is érző­dik Abasáron. Ha csupán a ta­valyi tapasztalatokat tekintjük is, szembetűnő a helyzet rom­lása. Amíg 1993-ban 49 bűncse­lekmény történt a községben, 1994-ben már 63-at jegyeztek föl. Jellemző az elkövetőkre a durvaság. Négy testi sértés is előfordult az elmúlt esztendő­ben, öt esetben garázdaság tör­tént, 21 a betöréses lopások száma, háromszor önkényesen vitték el járművet a gazdájától. A közlekedési bűncselekmé­nyek fele ittas vezetésből adó­dott. A diszkók fiataljai fékeve- szett jókedvükben rohangálá­sokkal is „mulatoztak” mindad­dig, amíg a jobb érzésűek sok­nak nem találták. Aggasztó, hogy egyre több családi botrány is zavarja nyu­galmat a községben, s félő: a rendőr hiánya miatt maholnap talán még jobban elszabadul a „pokol”. Az állapotok feltétlenül a ha­tározottabb rendőri közremű­ködést sürgetik Abasáron. Megengedhetetlen a bűnözés terjedése, további emelkedése, véget kell vetni annak, hogy a lakosság félelemben, rettegés­ben éljen. Mindezekről a hét elején tar­tott képviselő-testületi ülésen is szó volt, s a résztvevők a leg­célravezetőbb megoldást keres­ték, szorgalmazták. (gy) Isztambulba - egy jó diáknapról Az osztály - IIHD - volt a ga­rancia a gyöngyösi berzés diák­napokra, amelyre a múlt héten került sor, és a rendezők örö­mére a lehető legnagyobb si­kerrel. Már a „hatalomátvétel” sem volt mindennapi! A diák­rektor, Román Zoltán és „ügy­vezető igazgatója”, Benkö Béla négy ifjú testőrhölgy és egy mo­toros rendőr kíséretében érke­zett meg Polski autóján a gimi udvarára, ahol rövid köszöntő után Komenczi Bertalan igaz gató átadta nekik a „nagy kul­csot”, hogy kezdetüket vegyék a várva várt ’95-ös események. Talán az időjárás is meg­érezte, hogy sok ember számára fontos ez a nap, mert az előző, hideg és szeles napok után igazi tavaszi idő volt pénteken, amely lehetővé tette a szabadtéri programok megvalósítását is. S hogy melyek voltak ezek? Nos: tojásdobálás, kakaskerge- tés, bicikliverseny az Orczy-kertben, kosár- és kézi­labda-mérkőzés tanárok és diá­kok között. No, meg a trabantos ügyességi verseny, ahol a fődíj maga a Trabant volt! A győztes, a 4. osztályos Schubert Máté, a verseny után azonnal átvette autóját, és nem kis örömmel furikázott is vele a városban. A gimnázium épületében is nagy volt a nyüzsgés! Délelőtt a művészeti bemutatók, vala­mint a tanárok által előadott műsorszám szórakoztatta a diá­kokat, majd rövid szünet után itt is elkezdődtek a különféle vetélkedők. Volt itt lábszépségverseny, turmix, gimi playback-show (tátika). A nap fénypontja azonban kétségkívül A férfi, aki tetszik nekünk nevezetű vetél­kedő volt, amelynek nyertese, Béres Deák Márton, egy isz­tambuli utazást nyert! Az estét pedig a már hagyo­mányosnak mondható „Hatva­nas évek bulija” zárta, amelyen az ifjúság kedvére kitombol­hatta magát. (Mindenféle ha­gyományőrzés nélkül!) Drelyó Agnes Gyöngyöstarján kis „művésze” Kis „művészt” avathat Gyön­gyöstarján: osztálytársát, Dé­nes Elizát valamennyivel meg­előzve a harmadikos Bodó Barbara kategóriájának győz­tese lett vasárnap, a közleke­désbiztonsági hét alkalmából kiírt megyei rajzversenyen. Amikor a Hírlap szűkszavú közleményét megmutatták neki, majd az újság munkatársa is megkereste, Barbi alig akarta elhinni első helyezését.- Régóta szeretek rajzol- gatni, festegetni meg gyur­mázni, s amikor a tanár nénink, Fehér Adámné az egész osztályt felkérte a versenyre, a többiek­kel együtt én is szívesen indul­tam. Többre nemigen gondol­tam. S már olyan régen volt az egész, hogy majdnem elfelejtet­tem! Nagyon boldog vagyok, hogy nyertem!- Mivel indultál a vetélke­dőn?- Egy rendőrt rajztoltam, fes­tettem, ahogy a forgalmat irá­nyítja Gyöngyöstarjánban, az iskolánk előtt. Én ugyan a fa­lunkban ezt még nem láttam, de el tudtam képzelni, hogy mi­lyen lehet. Egyébként ha igazá­ból még nem is közlekedem, bi- ciklizgetni azért szoktam a kör­nyéken, s úgy hajtok én is, hogy ne legyen baj. Néha beljebb is merészkedem, de nem szíve­sen, mert visszafelé már nehéz feljönnöm a parton.-A többi tantárgyat is kedve­led?- Igen. Idáig még mindig ki­tűnő volt a bizonyítványom, csak a legutóbbi félévibe csú­szott be egy négyes. Júniusig azonban kijavítom!-így­Kiállított képein a fák „beszélnek”... A gyöngyösi Mátra Művelő­dési Központ Pincegalériájá­ban most Kiss László mű­vész-tanár képei láthatók ápri­lis 20-ig. Az ünnepélyes, de meghitt hangulatú megnyitón Bakos Tiborné, a zagyvaszántói álta­lános iskola igazgatója szólt a fiatal festő életútjáról, amely­nek egyik állomása volt a mát­raaljai település szakközépis­kolájában végzett tanulmánya. A jászberényi tanítóképző, majd az egri tanárképző főis­kola lett a folytatás. Á művész ma a Hatvani Műhely tagja. A bemutatott képekre két dolog jellemző véleményem szerint. Az egyik: szívesen hasz­nálja a festő a hideg és meleg színeket egymás mellett. Mintha ezzel is azt akarná ér­zékeltetni, hogy az életben semmi sem egyszerű, semmi sem egyoldalú. A másik jel­legzetessége, hogy szereti a fákat. Azokat hívja segítségül, hogy életérzését, véleményét a közeli és távolabbi környezet­ről tolmácsolják. Ezek a fák különböző üze­neteket hordoznak. Szálfa­egyenes, nyúlánk, sudár for­májukkal akár felkiáltójelek is lehetnének. Mintha azt akar­nánk belénk sulykolni, hogy: ember, vigyázz, mert elpusztí­tod önmagad! A Tavaszvárók kemény kékje és ordítóan erős fehérje akár sikoltásnak is felfogható. Már egészen mást tartalmaz a Remeték barna és vörös színvi­lága. De a melléjük tett fehér és kék visszautal az előbbi tar­talomra. Az Őszi fények az erdőben a sárga és barna felhasználásá­val már melegebb érzéseket ébreszt. Egészen más szerepet ka­pott a Világfa című kép. Egy ágas-bogas fát ábrázol, amely egy hatalmas gömböt tart fenn és tart meg. A szimbolika könnyen megfejthető ebben az esetben is. Az erdő tánca, nyár című alkotás érdekes perspektívájá­val hívja fel magára a figyel­met. Mintha az ember egy fur­csa lencse segítségével nézné közvetlen környezetét, amely ilyen módon a feje fölé tor­nyosul. Kör alakú és ezért he­gyes kúpban végződő varázs­latot teremtve ily módon, hogy érezzük, milyen porszemek is vagyunk a természet óriási vi­lágában. Hogy mennyire benne él napjaink valóságában a festő, ezt a tényt a Szarajevó I. és II. mellett a Vukovár című alkotá­sai jelzik. De minden szörnyűséget, az embert és a természetet pusz­tító öngyilkosságot az ítélet összegez, ami marad egy képbe rögzített sikoly, egy utolsó jajkiáltás. Kiss László az a művész, aki új módon állít tükröt elénk sajátos piktúrájának segítségé­vel. (g. mól-)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom