Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-01 / 77. szám

1995. április 1., szombat Hétvégi Magazin 9. oldal A hőforrás zarándokait nem zavarja a tavaszi tél. A sódomb tövében elterülő aprócska körmedence gőzölgő vizében most is számosán áztatják magukat, a szél kavarta párából csak a fejek látszanak ki. A völgyet időnként kitakarítja a huzat, s olyankor fentről, az ide vezető út kanyaréból rálátni a víztükör szegényes környezetére. Első pillantásra ezt láthatja az a német házaspár is, akinek lakókocsit vontató országúti cirkálója most gördül be a dombok oltalmában árválkodó parkolóba. A konténeres illemhely előterének szél rázta hullámpalasora, a hidegtől toporgó jegyszedő, a büfének kikiáltott miniatűr fabódé nem kimondottan vendégcsalogató. Csak az egykedvűen bugyborgó, a domboldal kígyóvonalán végigcsorgó, párolgó víz az, no meg a kínjában évek óta púposodó sódomb fehér szikrázása. Ennek van híre immár ország- és világszerte... A „dagonyatermál” gyógyító varázsa A sódomb tövében szerénykedik az aprócska medence, amelyet egy-egy szezonban több mint harmincezren is felkeresnek Veres Tiborékat is a hőforrás hozta Egerszalókra.- A mi történetünk kész re­gény... - ültet le Borbála asz- szony, miután a hűvös teraszról a lakásba invitál. Odakinn csak pár szót váltottunk, mert tu­lajdonképpen egy régi füzetről akartam csupán érdeklődni a férjétől, aki anno a hőforrás első gondnoka volt, s tudnia kell azokról a sorokról, ame­lyeket a víz áldásairól róttak bele a fürdőzők. A nyugdíjas férfi a hátsó ud­varban tatarozgat, elnézést kér a malteros kézért.- Tudok a füzetről - bólogat, amikor elmondom, hogy immár ő az utolsó reményem a ven­dégkönyv utáni nyomozásban - , de ki tudja, hol feküdhetett el. Talán jobb is, hogy nem találta meg, mert ami kritikát kapott abban az állam, azt nemigen tennék ki. Ezt a pocsékolást...! - viszi fel a hangját, aztán bo­csánatot kér, megköt az anyag. Borbála asszony ekkor hív bentebb: szép a lakás, kényel­mes szobák, tágas konyha, a fo­lyosó falán vadásztrófeák. Az agancsok bármelyikét bármikor örömmel vinnék el a lakásban vendégeskedő külföldiek. Ve­resék ugyanis fizetővendéglá­tással egészítik ki a csekélyke nyugdíjukat. így is kötődnek hát a hőforráshoz.- ...Azt mondta az imént, hogy idekerülésük kész regény - fogom szaván a ház csupa mo­soly, ősz hajú asszonyát. - Haj­jaj, drága - csapja össze a kezét -, úgy bizony, s már mondja is: szilvásváradi lány volt, ott is­merkedett meg az állami gazdaság ifjú csikóslegényével, aki Bábolnáról került ide a mé­nessel.- Egyszer felbukott vele a ló, szinte mindene összetört - idézi az ötvenes évekbeli tragikus eseményt huszonegy napig volt eszméletlen. Akkor az orvosok csodát tet­tek az időközben hites férjévé vált ifjúval, ám az évek múlása visszahozta a fájdalmakat. Rendelőből rendelőbe járt, de semmi sem használt, mígnem valaki megemlítette a szalóki „dagonyát”.- Ez volt a második csoda. Már egy-két heti fürdőzés után érezte a javulást - meséli, aztán azt mondja: ezt csak az értékeli, akiből kiűzte a fájdalmat a víz.- Magam is csak akkor hit­tem igazán a hatásában, amikor rászorultam - bizonygatja. Ez is egy csúnya balesettel függ össze: egy motor elgázolta, és súlyos térdsérülést szenvedett. Nem sok reményt fűztek hozzá, hogy járni tud majd.- Es íme...! - kopogtatja vé­gig lépteit a folyosón. - Ezt tette a víz. Ez vonzott ide ben­nünket, s itt is maradunk. * Idestova harmincöt esztendeje, hogy az olajkutatók fúrása nyomán 68 fokos meleg víz tört fel a falu határában. A Nagyal­földi Kőolajkutató Vállalat szakemberei nem tudtak mit kezdeni a hőforrással, ezért részben lefojtották az akkori kutat, amely percenként 250 li­tert adott folyamatosan. S azóta táplálja azt a sódombot, amely ugyancsak sok-sok érdeklődőt vonzott már. Ez a gőzölgő, csordogáló víz az évek során nemcsak a gyó­gyulást, a fájdalmak enyhülését jelentette, hanem az elhúzódó viták tömkelegét is. Ott volt mindjárt az a kérdés, hogy kié is valójában a hőforrás: egykor a helyi Vörös Csillag Mg. Ter­melőszövetkezet volt a kezelője, majd a megyei, az egri városi tanácshoz, valamint a környé­ket erdősítő MEFAG-hoz ván­dorolt ez a jog. Végül is ’93-ban rendeződött az ügy: 42-42 százalékban Egerszalók, illetve Eger önkormányzata, 16 százalékban pedig az erdő- gazdaság vált az érintett, min­tegy nyolcvanhektáros terület osztatlan tulajdonosává. Időközben 3,2 millióért új kutat fúrattak, amelynek a ho­zama már 2300 liter percen­ként, egyben az egri reumakór­házban - dr. Bereczki János főorvos irányításával - meg­kezdődött a folyadék gyógyha- tásának alapos vizsgálata annak érdekében, hogy annak bizonyí­tása esetén gyógyvízzé minő­síthessék. A kúrák során 120 beteg esetében bizonyították, hogy „...a víz az érelmeszese­dés, reumatikus panaszok, kró­nikus mérgezés és magas vér­nyomás kezelését teszi lehetővé. Ivókúra formájában alkalmas máj- és epebetegségek, köszvé- nyek, cukorbaj, elhízottság, magas vérnyomás és hormoná­lis zavarok gyógyítására.” * A polgármesteri hivatalban egy külön szekrényt töltenek meg a hőforrással kapcsolatos iratok. Tervek, pályázatok, prospektu­sok, videokazetták sorjáznak rakásra, s mint Sinkó István polgármester megfogalmazza, ebben rejlik a jövő.- Nincs mese, ennek a víz­nek a hasznosításáért harcolni kell — erősíti meg a helyi szán­dékot. - Szalóknak ez az egyet­len kitörési lehetősége...- Mi az elképzelésük?- A tervezők egy 240 ágyas gyógyszállót, egy kulturált strandot, köréjük pedig egy üdülőfalut álmodtak meg sport- és szórakozási lehetőséggel, bevásárlóközponttal. Termé­szetesen nem egyszerre, hanem több év alatt, hiszen mindez a mai árakon számolva 2,5 milli­árd forintba kerülne...- ...Ha lenne komoly érdek­lődő.- Érdeklődővel tele van a padlás, voltak már közöttük németek, osztrákok, svédek, ja­pánok, spanyolok, franciák. Legutóbb egy svájci magánbiz­tosító cég, illetve a genfi szék­helyű Nemzetközi Egészség- ügyi Kutatási Központ képvise­lője jelentkezett, de hát - óva­toskodik -, ki tudja...- Általában kiderül, hogy miért lépnek vissza?- Magyarországon pang a beruházási kedv, nem bíznak bennünk, félnek ekkora össze­get beinvesztálni itt, pedig a gyógyászati és fürdőágazat vi­lágszerte nagyon vonzó. De nem adjuk fel, legutóbb Eger alpolgármesterével, Habis Lászlóval Budapesten tárgyal­tunk a.Befektetési és Kereske­delmi Fejlesztési Rt.-nél, ahol ígéretet kaptunk, hogy április­ban valamennyi, Európában megjelenő befektetési lapban közzéteszik a ’95-ös árakra át­dolgozott pályázati kiírást. Op­timista vagyok, ettől nagyon sokat várok. * Ha egyelőre sokat nem is, de valamiféle élénkülést Veres Ti­bor és a szintén a falusi turiz­musban vállalkozó Wagner Gábor is vár a faluban. Miután őt is a derékfájása hozta és tele­pítette le ide, hát építkezett, sőt dolgozott is a forrásnál. Ennél­fogva nagy jövőt lát benne, s természetesen a saját gyarapo­dását is.- Ma is tartok lovakat, van­nak háziállataim, vadászom, sa­ját bort érlelek - mutatja be a portáját. - Erre alapozva meg­valósítható lenne egy közeli istálló, egy kis pálya lovaglási lehetőséggel, sajátos falusi hangulattal. A külföldiek a ke­züket csapkodják a forrás lát­tán, hogy „mein gott”, mi min­dent lehetne itt csinálni. Persze, nem úgy, hogy a Laskót táplál­juk vele... Hasonlóan gondolkodik Bat ki Tibor is, aki márciustól december végéig vállalkozó­ként a hőforrás 15 ezer négy­zetméteres, közvetlen környé­kének gazdája lett. A szezon húsvét körül indul, addigra jó lenne elkészíteni a medence körüli védőkorlátot, rendbe tenni a két parkolót - villanyfénnyel ellátni a lentit -, továbbá kialakítani egy éjjel 2-ig nyitva tartó büfét, ahol egytálétel, hot dog, palacsinta és különböző italok fogadnák a fürdőzőket. S idegen nyelvű tá­blák a jövőbeni vendégcsaloga­tás érdekében.- Óvatosságra int azonban a bizonytalanság - fűzi mind­ezekhez -, mert mi a biztosíték rá, hogy jövőre is én nyerem az önkormányzati pályázatot? Annak ellenére, hogy beleöltem a pénzemet. *- Alighogy lepakolnak a szo­bában - idézi Borbála asszony -, máris bejelentik a németek, hogy „megyünk a termálba”. Sokszor elgondolkodom: de szép nevet adnak ennek a da­gonyának. Először gúnyolódásnak vél­tem magam is, de rá kellett jön­nöm, hogy komolyan gondol­ják. Mint ahogy azt a vélemén­yüket is, hogy de gazdagok va­gyunk, amiért hagyjuk elfolyni ezt a kincset érő vizet. Hát nem...? Szilvás István Gőzfelhőbe burkolódzik az áldott vizet adó kút Páratlan szépségű természeti jelenséggé vált a sódomb FOTÓ: KAPOSI TAMÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom