Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-06 / 81. szám
6. oldal Bűnügyi Kaleidoszkóp 1995. április 6., csütörtök Polgárőrségre szükség van Bűnmegelőzés és polgárőrség címmel tartottak országos konferenciát a hónap közepén Budapesten. Heves megyét dr. Lantos Bálint rendőrfőkapitány és Horváth Tibor, a Megyei Polgárőr Szövetség elnöke képviselte. Mint Horváth Tibortól megtudtuk, a tanácskozáson elsősorban a polgárőr szervezetek anyagi problémáit hangsúlyozták a résztvevők. A szervezetek működtetése sok helyen saját zsebből történik, megyénkben sem ritka, hogy egy-egy polgárőr évente több tízezer forintot áldoz arra, hogy a köz érdekében végzett tevékenységét folytathassa. Horváth Tibor keserűen panaszolja, hogy a megyei közgyűléstől kapott 100 ezer forinton kívül az elmúlt évben semmilyen támogatásban nem részesültek. A Hevesben tevékenykedő 2700 polgárőr akár irigykedve is nézhetne nyíregyházi vagy Csongrád megyei kollégáira, akik többmilliós támogatást élveznek. Irigykedés helyett azonban végzik önként vállalt munkájukat. Az országban egyedülálló módon teljesen lefedték a megyét a bűnügyi és baleseti helyszín biztosítására, felszámolására, műszaki mentésre, gyorsjavításra, szállításra kész csoportokkal. Március közepéig csaknem száz bevetésben vettek részt. Egerben egy hónapja működik a belvárosi üzletvédő és üzletfigyelő szolgálatuk. Ez az „éjjeli őrjárat” már számos esetben akadályozott meg betörést, egyértelműen csökkentek a garázdaságok. Hasznukat az üzlettulajdonosok is mindinkább érzik, amit bizonyít, hogy egyre többen veszik fel a kapcsolatot a polgárőrséggel. Eddigi legnagyobb akciójuk a Mátyás-templomban történt robbantás után az Egri Bazilika figyelése volt, amit a rendőrség kérésére végeztek. Szerencsére a másfél hónap alatt nem akadt dolguk. Egy új, nagyszabású feladatra vállalkozik június végétől a polgárőrség. A Tisza-tó térségében viharjelző és vízimentő szolgálatot indítanak, amelyhez a Szolnok megyei polgárőrökön kívül a Vöröskereszt, a mentőszolgálat, a Szent Kristóf és Agria autómentők, továbbá az Alpin Kft. is csatlakozik. A rendőrség a szükséges szárazföldi rendőri egységeket, valamint három motorcsónakot biztosít majd. Dr. Lantos Bálint főkapitány érdeklődésünkre elmondta: a nyárra tervezett közös akció is része annak az együttműködési megállapodásnak, amelyét a HRFK kötött a megyei polgárőr-szövetséggel. Véleménye szerint a bűnmegelőzés ilyen formájára mindenképpen szükség van, hiszen ez az állampolgárok egyik önvédelmi megnyilvánulása. Most már az ön- kormányzatok figyelmét kellene ráfordítani a polgárőrségek támogatására, hiszen tevékenységükkel nemcsak a rendőrség munkáját segítik, hanem az egész lakosságot szolgálják. Czakó Józsej Kék Hírek Kék Hírek Zsebesek dolgoztak március 24-én az egri Katona téri Piaccsarnokban. Mindhárom áldozatnak a táskájából lopták ki a pénztárcáját, illetve a személyi iratait. Egyikőjüket 4800, másikójukat 500, illetve 3700 forinttal könnyítették meg. Ismeretlen tettes március 10-én ellopta a Gyöngyös, Köztársaság téri piacon lévő illemhely bejárati ajtaját nyitó pénzes automatát, 30 ezer forint értékben. Jármű önkényes elvétele miatt folytat büntetőeljárást az Egri Rendőrkapitányság V. G. makiári lakos ellen, aki március 4-én P. L. makiári lakos lakásán a házigazda székre letett szabadidőruhájából kivette a BMV-323 típusú személygépkocsi indítókulcsát (természetesen a tulajdonos tudta és engedélye nélkül), s a gépkocsival közlekedett, majd azt összetört állapotban vitte vissza a tulajdonosának. Rongálás vétségének alapos gyanúja miatt folyik büntető- eljárás B. B.-né erdőtelki lakos ellen, aki március 25-én bement az Erdőtelek, Fő út 132. sz. alatti italboltba, s ott a játékautomatát összetörte. Az okozott kár 40 ezer forint. Csalás vétsége miatt nyomoz a Hatvani Rendőrkapitányság az után a leleményes ismeretlen elkövető után, aki március 18-án magát a kéményseprő- vállalat dolgozójának kiadva, Nagykökényes lakóitól kéményseprő-díjat szedett be, melyről fiktív számlát is adott. Közokirat-hamisítás miatt folyik büntetőeljárás két főiskolai hallgató ellen, akik jegyeiket a leckekönyvükben meghamisították. (Inci) Mit szólna, ha visszaállítanák a halálbüntetést? Az utca embere a magyar jogalkotási gyakorlatról Váradi András Eger Gondolkodás nélkül visszaállítanám a halálbüntetést. Mert a törvény igazának sokkal jobban kellene hatnia az emberekre. Más esetekben, kisebb bűnök elkövetésénél is keményebb bánásmódra lenne szükség. Hogy megszűnjön az a lehetetlen állapot, amely jelenleg uralkodik. Nézzen szét ebben az országban! Terjed a bűnözés, és egyre súlyosabb a helyzet. Régebben nem voltak ilyen kegyetlen, brutális gyilkosságok. Itt van az ecsédi eset, amiről az újságban olvastam. Hát kérem, az abszurdum, hogy ez az elvetemült gyilkos harmincnyolc éves korában kiszabadulhat! Én nem engedném szabadlábra, ha egyszer életfogytiglanra ítélték. A büntetését töltse le, amit kiszabott a bíróság! De például egy gyerek gyilkosa igenis fizessen halállal a tettéért! Mert ez a legkegyetlenebb dolog, gyerekéletet elvenni. Épp tegnap olvastam, mit csinált az apja-anyja egy hároméves kisgyerekkel. Addig ütötték-ver- ték, míg belehalt. Gondolkodás nélkül felakasztanám őket. Kovács Lászlóné Verpelét Bizonyos esetekben igen, bizonyos esetekben nem értenék egyet a halálbüntetéssel. Például a törökbálinti pap gyilkosait igenis halállal sújtanám. Ez olyan brutális bűntény volt, amely csakis ilyen megtorlást igényelne. Egyáltalán nem szerencsés megoldás, ha egy gyilkos, aki emberéletet vett el, letölti a büntetését a börtönben, aztán, ha kiszabadul, folytatja tovább. És különösen a visszaesők nem érdemelnének kíméletet. Ahogy figyeli az ember a híreket, észbontó kegyetlenségekről hall. De elgondolkodom rajta: ha ezeket a brutális embereket halállal büntetik, lehet, hogy ez a könnyebb megoldás nekik. Nem szenvednek a börtönben, nem szenvednek a lelkiisme- ret-furdalástól, ha van egyáltalán lelkiismeretük. Van olyan híradás, amiből arról értesülni: nincs is olyan rossz soruk az elítélteknek. Dolgoznak, tévéznek, videóznak, csak épp a külvilágtól zárták el őket. Hát ez is egy gond. Szenvedjenek csak meg tettükért, ne bánjanak velük kesztyűs kézzel! Jakab Tibor Eger Szigorúan visszaállítanám! Mindennemű gyilkosságért. Aki emberéletet vesz el, nyugodt lelkiismerettel kivégeztetném. Nem becsületes dolog az, hogy öt-tíz évet szabnak ki büntetésként. Ez egyáltalán nem tisztességes. A magam részéről nem értek egyet az egész magyar joggyakorlattal. Túlságosan engedékeny. Szigorúbban kellene a törvénynek büntetnie mindenféle bűncselekményt! Vissza lehetne szorítani azt, ami ebben az országban folyik. Mert ez elképesztő. Rohamosan emelkedik a bűntények száma, s nézzük meg: egyre inkább terjed a brutalitás, a kegyetlenség. Én azt mondom, szemet szemért, fogat fogért. Aki öl, halált érdemel. Hát tele vannak márVa börtönök is, lassan nem tudják hová bezárni a bűnözőket, gyilkosokat. Szerintem azért is engedik ki őket olyan hamar. De az, hogy tizenhét év után kiszabadulhat egy gyilkos!? Felháborító. Az már nem miránk, polgárokra tartozik, milyen halálnemet választanak, de ezzel fizessenek tettükért. Kadlott Lajosné Egerszólát Legyen halálbüntetés! Halálért halált! Mert most mi van? A legnagyobb kegyetlenséggel, több késszúrással megölnek egy embert, aztán a gyilkosa megússza néhány év börtönbüntetéssel. Hallottam olyat is, hogy a saját gyerekét gyilkolta meg az apja, és még a kiszabott éveket se ülte le. Most szabadult, nemrégen. Azt persze, sehol nem lehetett olvasni, miért engedték ki ilyen hamar. Meg azért gondoljon bele, egy elvetemült gyilkost a börtönben etesse- nek-itassanak, őrizzék az állam pénzén! Hát olyan elképesztő a bűnözés, hogy már másról se lehet hallani. Meg az a baj, hogy nem előzik meg a gyilkosságokat. A rendőrség is csak akkor avatkozik bele egy családi verekedésbe, ha már vér folyik. Jelenteni kellene ezt a családtagoknak, a szomszédoknak, mi történik egy házban. Hogy ne fajuljon odáig a dolog, hogy megölnek egy embert. Akivel csak beszélek a faluban, mindenkinek az a véleménye, hozzák vissza a halálbüntetést. Gondolatok március 15. ürügyén... Nem mindenkinek ugyanazt jelenti Március 15-e a legmagyarabb ünnep. Mióta eszemet tudom (függetlenül attól, hogy milyen politikai eszme uralkodik), tisztességgel megünnepeljük. A mostani március 15-e kissé zord, kissé fagyos volt, de szívünket akkor is melegség tölti el e naphoz kötődő történelmi eseményekre visszagondolva. Koszorúzásra gyülekezett - amint az ezen a szép napon lenni szokott - több társadalmi szervezet és intézmény Egerben, a Petőfi téren, a költő szobránál. Az alkalomhoz illő zene fogadta az érkezőket. Mint ilyenkor ugyancsak szokásos, újságírók, valamint helyi és nem helyi tévéadók stábjai is várakoztak az eseményre. Az ünnepség megkezdése előtt alig kis idővel nagyobb létszámú, fiatalokból álló csoport érkezett zászlókkal és nemzetiszínü karszalagokkal felszerelkezve. Bevonultak a térre, és fegyelmezetten vártak. Ekkor lettem figyelmes egy kamerával és legalább dorong nagyságú mikrofonnal felszerelkezett társaságra, amelyik azonnal a fiatalok csoportjához szegődött, és egészen az esti fáklyás felvonulás végéig - és talán még utána is - folyamatosan a fiatalokat filmezte. Nem érdekelte őket az ünnepi szónok, a Nemzeti dalt szavaló színész, és nem figyeltek a koszorúkat elhelyező csoportokra sem. Szinte szünet nélkül a fiatalok vezetője körül csoportosultak, és kérdezgették őket. A fiatalokhoz hasonló figyelmet csak arra fordítottak, hogy felvegyék az ünnepség rendjét felügyelő rendőrök minden mozdulatát délelőtt és délután, és lehetőleg a rendőrségi fotós őket ne tudja lencsevégre kapni. Szerintem az ez irányú tevékenységük fölösleges energiapazarlás volt, mivel azok nem rájuk voltak kíváncsiak. Furcsa. Ha a média képviselői elmennek egy ünnepségre, legalább annyi fáradságot vehetnének, hogy úgy látsszon, érdekli őket az is, amiről ez a nap szól, és az, hogyan ünneplik azok, akik ünnepelni mentek oda. (káef) A piros szín felettébb izgató hatása némely igen ideges urakra Az önbíráskodó taxisofőr Mostanában egyre gyakrabban úgy tapasztalom, hogy a piros szám rendkívül izgatóan hat egyes férfiakra. Ezt a megállapítást a kocsimon a közelmúltban végzett „apró változtatásokkal” támasztanám alá, bár voltak esetek, amikor - eddig még nem azonosított - árnyak szúrták ki a gumikat, törték fel-le az ajtót és az ablaktörlőket, stb. Legutóbb egy taxisofőr gondolta úgy - ha már nincs blokád -, hogy rettentő nagyra növekedett feszültségét rajtam vezeti le. Mármint a személyemen és a gépkocsimon. Történt mindez egy olyan napon, amikor a székesfőváros két front közé ékelődve készült a nyugodt délutánra (jöttek a melegek és a hidegzuhany). Valaki ingerülten dudált mögöttem az Örs vezér téren. Rögtön gondoltam, hogy nem ismerős, mert sárga rendszámot viselt a kocsija. Talán későn indexeltem - gondoltam,^ elnézést kérőén felemeltem a kezem. Azt hittem, ezzel vége is, de egy váratlan pillanatban - a pirosról zöldre váltó lámpánál, amikor éppen gázt adtam már - elém vágott, és leblokkolt. Meghűlt bennem a vér, de reflexeim ezúttal sem hagytak cserben. A taxis kiugrott autójából, és indulatosan felém lépdelt. Dülöngélve bár, de határozottan felém tartott. Kocsimhoz érve, nyitott ablakomon át öklével az arcomba vágott, és „te szemét, mit szórakozol velem” - csatakiáltással amit tudott, letört az autómról, majd kocsijába ugrott, s a tülkölő autók hatására, vagy mert éppen elvégezte a napi munkát, elhajtott. Ekkor nyomába eredtem, és megelőzve őt, apró jelzésekkel megállításra késztettem. Talán túlzás volt remélnem, hogy hirtelen felindulásáért magyarázattal és betétlappal tartozik, mert válasz helyett ismét öklével csapott felém. Miután látta, hogy dolgát jól végezte, újra kocsijába ült, és elhajtott. Én tudom, hogy a március 12-i bejelentések még itt motoznak mindannyiunk ideg- rendszerében, de minden bal- és jobbcsapottnál megrendí- tőbb az a gondolat, hogy az ököljog itt fészkelödik újra, s ha minden így halad, az önbíráskodás kiteljesedhet az ezredvégre? Én megúsztam - mondom fellélegezve mert nem csillant meg a késpenge, és a kisebbséghez (legalábbis szellemi értelemben) tartozó taxis előránthatta volna akár a többlövetű coltját is, én pedig írhattam volna porba ezeket a mondatokat. Sziki Károly Krumplimaffia? P. F. barátom, aki székely ember ötven éve úgy, hogy otthon alig van otthon, s itt még any- nyira sincs hazája, felháborodottan olyan témáról szól, amely őt és sorstársait érzékenyen érintette a Székelyföldön.- Nem akarok olyan témában megmártózni, amihez nincs közöm, de amihez biológiai értelemben is közel vagyok, arról nem tudok hallgatni.- A magyar népet betyárul megetették ezzel a krumpliügy- gyel - szögezi le. - Kétségbeesve kihirdették - nagy dobpergés, csinnadratta kíséretében -, hogy a mostoha idő miatt nem lesz mit enni, ha külföldről nem pótolják a kiesést. így remekül „beágyazták” a 100 forintos vételárat. Hozták in- nen-onnan, csak a Székelyföldről feledkeztek meg. „Uram, nálunk halomra rothadt a krumpli, mert a kutyának sem kellett. Mindenki tudja, hogy a Székelyföldön ez a termék elfogadható és bőséges minden évben. Addig nem is volt baj, míg a román kormány felvásárolta tőlünk, de gondoltak egyet: így állnak bosszút a székelyeken, a burgonyát külföldről vették inkább. A mindent tudó szocialista-liberális vezetés, amely annyira szívén hordozza az elszakított területeken élő magyarok sorsát, most, hogy a székelyek megélhetésé- ről van szó, amikor „krumplitéma” felmerül, emlékezetkiesésben szenved? Ebben a bűzös rothadásban, amelyben mindenféle maffiák tapsikolnak, rendkívüli szomorúság ez. Sz. K.
