Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-05 / 80. szám
14. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. április 5., szerda Malacsors Először csak nézelődik, nézelődik az a jámbor, szegény állat. Azután végre elindul, lépked rövid lábaival, majd már nekifutna, de sehogyan nem tud szabadulni a gyűrűből. Mígnem egy igazán szemfülek vevő hirtelen mozdulattal elkapja a két hátsó lábánál fogva, és boldogan viszi a zsákmányt. Mindez történt, történik és valószínűleg történni is fog a hatvani vásáron - csak a vásárlók és az állatok cserélődnek. FOTÓ: KAPOSI TAMÁS Szeretnénk ügyünket törvényes keretek között rendezni Fogytán a türelem „Pünkösdtetön” Több mint két éve, hogy a Heves Megyei Hírlap levelezési rovatában fejthettem ki aggályaimat a város körüli szőlő-, gyümölcsbérlemények jövőjével kapcsolatban. Akkor még reménykedtem, hogy az ügyet érintő - különben rosszul sikerült, agyonmódosított - törvényeket jól is lehet értelmezni az érintettek számára. Eddig sajnos, ez nem így működött. A nyugdíjasokért Mi, & Nyugdíjasklubok és Idősek „Eletet az éveknek" Országos Szövetségének meghívására az ország legkülönbözőbb részeiből érkezett városi és községi polgármesterek, önkormányzati képviselők, szociálpolitikai tisztségviselők és nyugdíjasklub-vezetők, budapesti tanácskozásunkon megvitattuk, miként lehetne az idős lakosság érdekében végzett oly fontos önkormányzati munkánkat egymás lehetőségeinek, módszereinek, tapasztalatainak folyamatos megismerésével jobbá, hatékonyabbá tenni. Ennek érdekében úgy határoztunk, hogy megalakítjuk az „Önkormányzatok az Idősekért” Országos Tanácsot. Megválasztottuk az Országos Tanács héttagú titkárságát, főtitkárrá Lázi Ferenc urat, Budapest VI. kerületi önkormányzati képviselőt, az idősek tanácsnokát. Az imént ismertetett feladatok megvalósítása érdekében a Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetség (Budapest XII. Szo- boszlai u. 2.) elvállalta az Országos Tanács munkájával kapcsolatos szervezési és adminisztrációs feladatok elvégzését, Lázi Ferencnek, az Országos Tanács főtitkárának és Knoll Istvánnak, a Nyugdíjasklubok Országos Szövetsége elnökének irányítása mellett. Kitűzött céljaink elérésére elsősorban regionális tapasztalatcseréket, konferenciákat, továbbképzéseket kívánunk szervezni annak érdekében, hogy minden lehetséges módon minél többet tehessünk az idős lakosság életkörülményeinek jobbításáért. Felhívjuk a városok, a községek polgármestereit, az ön- kormányzatokat, csatlakozzanak hozzánk. Budapest, 1995. március Köszönő sorok Őszinte szívvel, az Önök iránti nagyrabecsüléssel ezúton megköszönöm, hogy soraimat leközölték a Hírlapban. Szíves közreműködésükkel megtalált az egykori tanító néni levele, aki (amely) szavakban alig kifejezhető örömet, boldogságot „okozott” nekem. A több mint negyven esztendő történéseivel, életűtjainkról szóló krónikával minden bizonnyal megtelnek majd a levélpapírok. Nem beszélve a személyes találkozás adta élményekről, merthogy tervezem Szihalom községbe történő utazásomat, ahonnan a levél érkezett. További jó munkát, jó egészséget kívánok a Hírlap valamennyi munkatársának. Szathmári Józsej Kunszentmárton A történet arról szól, hogy az andornaktályai tsz-hez tartozó, közvetlenül Eger határában lévő ún. „pünkösdtetői" területet 6-7 évvel ezelőtt a Zöldértnek adták bérbe, ahol több mint kétszáz környékbeli állampolgár szakcsoportot alakított. Tette ezt a tsz azért, mert a terület azelőtt jóformán csak gazt termett, silány talajú, olajku- takkal tarkított félparlag volt, ami csak nyűgöt jelentett számukra. Az azóta eltelt évek során a bérlők kétkezi munkája eredményeként, jelentős költséggel virágzó kajszi-, őszibarack-, szeder-, stb. ültetvények jöttek létre, melyek mára már önálló, független gyümölcs- termesztő egyesületként vannak bejegyezve. Mivel a terület kárpótlásra nem lett kijelölve, szerettük volna saját 1000 négyzetméteres kis területeinket megvásárolni. Ezt akkor azzal utasították el, hogy pár hónap hiányzott a rendeletben előírt 5 éves bérleti jogviszonyból. Két év telt el teljes bizonytalanságban. Úgy az egyesület, mint mi néhányan, egyénileg is ésszerű kompromisszumot kerestünk volna a terület egy részére kijelölt részarány-tulajdonosokkal, és ismételten próbáltuk törvényes keretek közt megvásárolni bérleményeinket (föld), az eredeti szántó aranykorona-értékben, de a névsort gondosan eldugták előlünk. A helyi tsz, s földkiadó bizottság részéről a három éve tartó írásos és személyes kérdéseinkre csak az időhúzás, aktatologatás, illetékesség áthárítása, sőt egyes esetekben a félretájékoztatás volt a válasz, annak ellenére, hogy a Megyei Földművelésügyi Hivatal is többször kísérletezett a közvetítéssel. Az érintett területet közben gyümölcsössé minősítették, így az a tragikomikus helyzet állhat elő, hogy a telepítési, talajjavítási, kerítés-, szaporítóanyag-, stb. költségeket netán még egyszer akarják megfizettetni azzal, aki azt létrehozta. Ha így lenne, elhúzódó perre van kilátás, még abban az esetben is, ha a terület egy része bérlemény marad, és az új tulajdonos (netán aranykorona-felvásárló) gyümölcsös plusz bérleti díjat kér az érték létrehozójától. Nem is az a felháborító az egészben, hogy még mindig rendezetlen az ügyünk, hisz sok a joghézag, értelmezési, illetékességi vita, hanem az a mód, ahogy több száz állampolgár ügyét kezelték, ezzel indokolatlanul rossz politikai hangulatot teremtve az amúgy is nehéz időkben. Talán egyedül a Megyei Földhivatal az az intézmény, ahol, rendkívüli leterheltségük ellenére, a tőlük telhető minden segítséget megadtak számunkra. Közben végre sok elmulasztott év után kimozdulni látszott valami. Az eddig tehetetlen földkiadó bizottság átalakult, új elnöke lett, és ez év február 13-án a részarány-tulajdonosok (földtulajdonnal rendelkezők), illetve a bérlők (ültetvénytulajdonosok) közti egyetértés során van lehetőség a rendezésére. Ez így lenne rendjén, ha közben a célegyenesben nem kerül elő néhány olyan illető, aki mégiscsak ismerte „véletlenül” a nyilvántartást (történetesen a földkiadó bizottság „örökös” tagjának családtagja), és nagyobb mennyiségű aranykoronához jutott: tulajdonjogot formálva, bérleti díjat igényelve az érintett területre. Ez még csak jogszerű is valahogy, de az már enyhén szólva abszurdum, hogy új sorsolást akar elérni a közben ugyanott földtulajdonhoz is jutott egyesületi tagok között, netán a legjobb területre apellálva. Most tessék elképzelni azt a több mint száz kisembert, aki két keze munkájával telepítette, ápolta, metszette, trágyázta az egyszer már kiosztott 1000 négyzetméteres területét, most ki legyen szolgáltatva egy új sorsolásnak, ami már a félparlag átalakítása előtt megtörtént. A sorsolás ránk különben sem vonatkozhat, mert nem puszta földről, nem a tsz által telepített, nem tsz-tulaj- donban lévő gyümölcsfákról van szó, hanem saját tulajdonunkról. Ha a jövőben sem rendeződik törvényes keretek közt, józan kompromisszummal az áldatlan állapot, úgy kénytelenek leszünk a bíróságnál próbapert kezdeményezni, esetleg alkotmánybírósághoz fordulni. Petrovszky Mátyás Eger, Petőfi u. 12. _________________________________________________________Szívhangok_________________________________________________________ A szeretetet nem forintban mérik... „Elveszítjük a fiunkat?” jeligéjű levélírónk soraiból idézek: „Olvastam a Szívhangok című rovatot az újságban. Nekem is nagy bánatom van, hátha tudnak segíteni. Megnősült a fiam, egy tehetős családból való lányt vett el, már kisbabájuk is van, most négy hónapos. Csakhogy azóta nagyon ritkán jönnek hozzánk. Tudom én, miért. Mert szegények vagyunk. A férjem munkanélküli, én rokkantnyugdíjas vagyok, és még velünk lakik a kisebbik fiunk is, aki szintén csak a járadékot kapja. Három éve nincs fűtés a lakásunkban (!!! - a szerk.), leplombálták a radiátorokat, mert képtelenek vagyunk fizetni a fűtési díjat. Lassan már beleőrülök, hogy vacsorára örökké csak zsíros kenyér, tea. A nagyobbik fiaméknak szép lakásuk van, már kocsit is vettek, a menyem úgy öltözködik, mint egy dáma. Legutóbb vagy két hónapja, a születésnapomra jöttek köszönteni. Mi meg nem nagyon merünk hozzájuk menni. Hát hogy állítsak én be, amikor még egy tipegőt se tudok venni, mert olyan drága!? Mi egy fazék sárgaborsó-főzeléket három napig eszünk. A múltkor két banánt vittem az unokámnak, de úgy szégyelltem magam, el sem tudom mondani...” Kedves Asszonyom! Ugye tudja, hogy a legkevésbé Önnek van szégyenkezésre oka? Sokkal inkább azoknak, akiknek „köszönhetően" ebben az országban emberek milliói nyomorognak. Biztosan örül annak, hogy legalább egyvalaki a családból révbe ért: van munkája, szép családja, tejbe aprítani valója. Ne gondolja, hogy egy szülőnek a gyerekéhez „be kell állítania” . Megnézzük, hogy van, felugrunk beszélgetni, egy kicsit unokát dajkálni, érdeklődni, mikor van idejük eljönni - és még millió meg egy változat. Egy gyerek-szülő találkozásnak nem kell akkora feneket keríteni. Hogy ők ritkábban mennek Önökhöz? Ne feledje: fárasztó munka, pici gyerek, fiatal feleség. A fiának új családja van, természetes, hogy több időt fordít rájuk. Dehogy is vesztik el őt! Önöknek több idejük van. (Azt kell mondanom, sajnos, hisz két életerős férfi munka nélkül, Ön pedig leszázalékolva.) Arról nem ír, hogy ne fogadták volna szívesen, amikor elmentek hozzájuk. Hát tegyék gyakrabban! Szerintem a fiatalasszonynak is jól jönne néha egy kis segítség. Elmehetne fodrászhoz, bevásárolni, amíg Önök „unokáénak”. Én tudom, milyen öröm adni, ajándékozni. De hála Istennek, a szeretetet nem forintban mérik, és higgye el, a fia sem várja el Önöktől, hogy a nincs- ből még adjanak is. Ő tudja ezt legjobban, hiszen biztos, hogy nem felejtette el: az édesanyja, édesapja milyen sok nehézség, nélkülözés árán nevelte fel. És milyen szeretettel... Sirály Kedves Olvasóink, továbbra is várjuk jeligés leveleiket, melyben lelki problémáikra várnak választ, tanácsot, segítséget. Címünk: Heves Megyei Hírlap 3301, Eger, Pf.23. A borítékra írják rá: Sirály.
