Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-29 / 100. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1995. április 29., szombat Kertbarátoknak c*n 3-ló oh 5 cm «Vei ‘ttftbvút MíomlUU kjÁOHCtL' AHu#* V* CjUbtvL Növényeink egy részét - külön­böző okokból - nem vetjük ál­landó helyükre, hanem előzőleg palántát nevelünk. Általában hosszú tenyészidejű, melegigé­nyes (paprika, paradicsom), apró magvú (zeller), vagy nagy tenyészterület-igényű (tök, dinnye) növények ésetében al­kalmazzuk. A palántanevelés költséges, nagy szakértelmet kíván, ezért még a házikert szükségleteit is többnyire vásárolt palántával oldjuk meg. A „szép” palánta külső jegyei: haragoszöld, zö­mök, egészséges. Ujjunk köré csavarva rugalmas. A meg­nyúlt, hosszú palánták csak ritka kivétellel (paradicsom, uborka) hozhatók úgy helyre, hogy teljes értékűek legyenek. A hidegtűrő növényeket, mint pl. a káposztafélék, általá­ban április elejétől, a melegigé­nyeseket a „fagyosszentek” el­múltával ültetjük. Az ültetés időpontját a kitavaszodás üteme határozza meg. Az ere- dés nagymértékben függ attól, hogy azt milyen szakszerűen hajtottuk végre. A palánták gyökerei minél rövidebb ideig érintkezzenek a szabad levegő­vel, védjük a kiszáradástól, sé­rüléstől. Jobban erednek a bo­rús időben és késő délutáni órákban ültetett palánták. A kézi palántázást szálas pa­lántáknál ültetőfával (furkó- val), tápkockásnál ültetőkanál­lal végezzük. A mezőgazdasági boltokban mindkettő kapható, de ültetőfa házilag is készít­hető. Nyelét lehetőleg úgy ké­pezzük ki, hogy ne sértse a te­nyerünket. Az ültetőfát a ta­lajba szúrva akkora lyukat ké­szítünk, hogy a gyökér kényel­mesen elférjen, majd beleen­gedjük a palántát kellő mélysé­gig úgy, hogy a gyökérzet ne tö­rődjön vissza, hanem természetes állásban helyezked­jen el. Majd ferdén mellészú­runk, és a földet a gyökerekhez szorítjuk, azt a lyukat, ami ez­zel a művelettel képződik, egy mozdulattal az ültetőfa segítsé­gével eltüntetjük. Az ültetés mélységére vo­natkozóan általános irányelv, hogy sziklevélig kerüljön a ta­lajba a palánta. Ezzel szemben pl. a fejes saláta és a káposzta- félék ültetésénél előnyösebb, ha a palánták sziklevelei felett fej­lődő levélrozetta a talajfelszín fölött marad. Mély ültetés ese­tén eső vagy öntözés alkalmá­val föld kerül a palánták tenyé­szőcsúcsát tartalmazó középső részbe, ami rothadást idéz elő, illetve a fejesedést akadá­lyozza. Azoknál a zöldségfajoknál, amelyeknél a szik fölötti szár­részen viszonylag könnyen képződik járulékos gyökér (pl. paradicsom), mélyebb ültetést végezhetünk. Végül egy különleges palán­tázás: paradicsomültetés in­dián módra. Egy külföldi szak­lapban olvastam, magam is ki­próbáltam, így merem ajánlani (rajz). A csúcslevelek kivételé­vel szedjük le a többit, így ül­tessük el. A gödör alján lévő növényi hulladék korhadása kezdetben hőt termel, később tápanyagot ad. V. Pénzes Judit ______________Mindennapi Nyelvünk _____________ A szavak és gondolatok világa Gyakran halljuk és olvassuk, hogy nyelvhasználatunkban „nagyon sok a szó, szó, szó, s vadászni kell a gondolatokra” (Népszava, 1995. márc. 27.). A sűrűn előforduló szavak tárházát nemkívánatos mér­tékben bővítik egyéni és köz­életi nyelvhasználatunkban a tartalom nélküli tölteléksza­vak, nyelvi alakulatok: hát, szóval, nos, ugyebár, kérem szépen, hogy ne mondjam, szerintem, nézetem szerint. A pálmát a legváltozatosabb be­szédhelyzetekben a valóban özönszerű mértékben hallható gyakorlatilag szó viszi el. Nyomában settenkednek az egyébként, egyébiránt, s a tu­lajdonképpen. Alig akad olyan beszéd­helyzet, amiben ne jelentkezne a tulajdonképpen, s ne venné el a közlő, kifejező szerepeket ezektől a rokon értelmű meg­nevezésektől: valójában, lé­nyegében, voltaképpen, erede­tileg. Ha kevés és igénytelen a mondanivaló, s azt is okos­kodva, fontoskodva közöljük, s ha tudatosan időt akarunk nyerni a lényeges mondani­való megtalálására, a szavakat mondattá fűző értelem érzé­keltetésére, akkor kezdünk „kéremszépenezni”, „hogyis- mondjamozni”, és persze „tu- lajdonképpenezni”. Ez a nemkívánatos nyelv- használati jelenség és gyakor­lat jelentkezik akkor is, ha hi­ányos a tárgyismeretünk a té­nyek, a körülmények, a való­sághátterek megítélésében, tapasztalataink kritikai mérle­gelésében. Hogy ezek az ösz- szefüggések mennyire megha­tározó értékűek, arról József Attila e versrészlete tanúsko­dik: „ Beszélgethetnék iroda­lomról/ vagy más ily fontos emberi lomról/, és telt sza­vadra/, mit óvatosan vetnél a latra/, utalván a tapaszta­latra.” (József: Magad emésztő). Azaz, ne legyen több szó a kelleténél. Tartsuk meg Berda József tanácsát: „A mélyebb szavak súlya robban/ a sok szót a fene eszi meg./ Mert sok beszédnek sok az alja/, s az észt más kell, hogy vigasz­talja/, Ápold a szót/, másként a műved kárba vész” (Berda: Ixcke a nyelvről). A nyelvművelő feladatvál­lalásába szervesen beleillesz­tendő az ész, a gondolkodás, az érveket latolgató megfonto­lás, elmélkedés, mérlegelés. A szavakat mondatokká fűző ér­telem pedig valóban kulcssze­repet kell, hogy vállaljon. Nem a szavak bőségével van tehát bajunk és elszámol- nivalónk, hanem a süket, a kö­zömbös, az ide-oda kacsin­gató, a csúsztatott, a közhe­lyes, a neheztelő, a tolakodó, az okoskodó szavak nemkívá­natos szerepvállalásával. Abban igaza van a költő­nek: „Szavak nélkül szótlan lenne a világ,/ mindennek neve van,/ annak is, ami nincs” (Bodor Pál: Anya­nyelv). De a pontos, a közért­hető fogalmazás megköveteli, hogy a közérthetőséget csök­kentő szavak egyre gyakoribb jelentkezésének ne örüljünk. Már a költő Vajda János fel­hívta rájuk a figyelmet: Egyébiránt, és utóvégrel, Mivelhogy és ezek után.../ Száz szónak is egy a vége!” (Vajda: Találkozások). A közmeghallgatásokon, a Szabad száj minősítéssel em­legetett vitaműsorokon el­hangzott hozzászólások két változata a leggyakoribb: ke­vés a szókészlet számban és minőségben egyaránt. A saj­tóbeli közleményekről is el­mondható ez a kritikai meg­jegyzés. S ennek a következ­ménye, hogy az elmondott, nem megfelelő szavak a gon­dolatoknak csak visszhangjai, és a szétzilált mondatokban suta szavakként félrevezetnek bennünket. A humoros áthal­lásokkal megfogalmazott köz­lésekben a szándékosan derűs szóbeli és írásos megnyilatko­zásokban különösen ügyel­nünk kell arra, nehogy a sza­vak áradata a bonyolultság, az elszemélytelenítés forrása, okozója legyen. S ezzel csap­dába kerülhet a megértés. Erre mutat rá ez a verses szöveg- részlet is: „Olvastam egy cik­ket, még mindig nem értem,I Bonyolultságában veszett el, mi benne/ az olvasót kézen- fogó bölcs értelem lenne.” (Kacsó Sándor: Egyszerű igékkel). A helytelenül megszerkesz­tett, szétzilált mondatokban „órákig verik a palávert, az öncélú szószaporítást. A szak­értők inkább a ködösítést, a kétértelműséget közvetítő ide­gen szavakkal, köztük különö­sen a konkrét, a konkrétan megnevezésekkel élnek. Hogy nem éppen a legmegfelelőbb beszédhelyzetekben, arról a kritika hangján árulkodik ez a versrészlet is: „A park füvén konkrétan, s köröskörül úgy általában béke van” (Hegyi Gyula: Béke van). Napjainkban megszaporod­tak a konferenciák, a szakértői megbeszélések. A szó, a be­széd központi szerepet vállal. Vajon elmondhatjuk ezt az ér­telem térhódításáról is? Dr. Bakos József A titkoknak csak egy részét fejtette meg az utókor Mit üzennek nekünk a piramisok? A méretarányosan kicsinyített másolat és a gyógyítás Elég csak ránézni az egyip­tomi piramisokról készített fo­tókra, s máris valamiféle sej- telmesség hat át bennünket. Ez korántsem véletlen, ugyanis a gigantikus építmények nem­csak a fáraók sírhelyéül szol­gáltak, hanem egyéb rejtélyek őrzői is. Ezeket ismerték az építők - személyükről, kilé­tükről méltán vitatkoznak -, s a későbbi főpapok. A sokrétű tudást sajnos később zömében elfelejtették az utódok. Száza­dok sora telt el, amíg - s ez is törvényszerű - a kérdéskör megint foglalkoztatta az em­beriséget. Regimentnyi köny­vet írtak, jelentettek meg minderről. Többségük mag­vas, figyelemre méltó, elgon­dolkodtató adalékokat közöl. Olyannyira, hogy már a múlt században fel-felvillantak a régi információk. Az 1900-as évek után még inkább fokozó­dott az érdeklődés, amely je­lenünkre hatványozódott. Nincs ebben semmi különös, hiszen mostanság a technika lehetőségeinek nem kis részét kimerítette, s ezzel összefüg­gésben ébredt fel a vágy, hogy vallassuk azokat az ősöket, a mindennel tisztában lévőket. Akár racionális alapon, akár ezotérikus módon, vagy a két megközelítésmódot ötvözve, ugyanis ez a legcélravezetőbb irány. Az egykori Csehszlová­kiában például gyártottak már olyan „másolatokat”, amelyek az alájuk helyezett pengét megint élezetté formálták. Er­ről egyébként bárki meggyő­ződhet, ha nem sajnálja az időt és a fáradságot. Ennél jóval izgalmasabb az, hogy megint rá kellett jön­nünk: a Kheopsz-„emlékhely” méretarányosan kicsinyített, általában vörösrézből készített változata a fejre vagy a külön­böző testrészekre helyezve jól szolgálhatja mind a beteg­ségmegelőzést, mind a külön­böző kóros tünetek csökkenté­sét, illetve megszüntetését. Honunkban a rózsafai Kés­márki Zoltán természetgyó­gyász, bioenergetikus az egyik legavatottabb szakértő e téren. Esztendőket töltött a kísérlete­zéssel, s végül megállapít­hatta, hogy helyesen cseleke­dett:- A lényeg számos módon közelíthető meg. Vizsgáltam az egyes kristályok szerepét, felhasználhatóságát, tanulmá­nyoztam a radiesztéziát, amely kétségkívül okos tippeket adott. Magam is rádöbbenhet­tem: a kézrátéttel, a szeretet eszközeként segít azokon, akiket problémák szorongat­nak. Csodák persze nincsenek: illene észrevennünk: nem té­veszthetjük össze magunkat Krisztussal. Az viszont igaz, hogy a felsoroltak javíthatják az állapotot, ám megkérdője­lezhetetlen eredményre csak akkor számíthat bárki, ha vál­toztat életmódján, zűrös kö­rülményein, s kiegyensúlyo­zottan, belső nyugalomtól át­hatva, gyűlölettől, intrikától mentesen dolgozik és mun­kálkodik. Ilyen „szerkezet” a fáraók ajándéka is. Azzal a kü­lönbséggel, hogy ezt nagyobb előképzettség nélkül vala­mennyien használhatjuk. Rá­adásul az alkalmazás egy fil­lérbe se kerül. Megvallom, mindezt kipró­báltam, s csak restségemnek köszönhető, hogy a rendszeres igénybevételről lemondtam. Ázt azonban tanúsíthatom, hogy kisebb és nagyobb rend­ellenességek felszámolhatók ekként is. Mellesleg a csúcson át beáramló energiagömböket néhányszor fényképezték, s ezek a felvételek önmagukról beszélnek, megnyugtathatják a túlontúl tamáskodókat is. Kezeltjeit említi, azokat, akik éltek a kínálattal, azokat, akik szinte megújultak. Kö­szönhetően kitartásuknak. Bizonyított a konzerváló erő is.- Ha valaki a súlypontba friss élelmiszert, tojást tesz, akkor hosszú ideig így marad­nak, legfeljebb összeaszalód- nak, de továbbra is fogyaszt­hatok. Michael Jackson lakása kertjében építtetett egy nagy­méretű változatot, ahol na­ponta órákat töltött, hogy mi­nél tovább megőrizze fiatalsá­gát. Egyébként ő nem egyedi eset. S még utalnom kell arra - mert ez meghatározóan fontos -, hogy ez is csak egy lépcső­fok azon az úton, amely a mind magasabb fokú tájéko­zódáshoz vezet, s végül beval­lott vagy tagadott, de mégis lé­tező óhajunk parancsára a Te­remtőhöz vezet. Hadd tegyem hozzá: oda, ahonnan sohasem feleslegesen várjuk a felkarolást. Meg lehet próbálni... Pécsi István *** Az előbbi riport alanyával találkozhatnak az érdeklő­dők - az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesület szervezésében - május 4-én, csütörtökön délután 4 óra­kor a Szilágyi Erzsébet Gimnázium (Ifjúság u. 2.) ebédlőjében. A vendéggel a fenti írás szerzője készít nyilvános interjút, amelynek során nem maradnak el a gyakorlati bemutatók sem. Az egyesületei tagok fényké­pes igazolványuk felmutatá­sával ingyenesen vehetnek részt a programon. A hely­színen új jelentkezőket is készséggel fogadnak. Erich Kästner egyik gondolata A rejtvényábra fő soraiban Erich Kästner egyik gondolata olvasható. Megfejtendők a vízsz. 1., 24., valamint a függ. 14. és 28. sz. sorok. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része (zárt betűk: H, B, H, E, S) 14. Tama ... (helység Heves megyében 15. Földre pottyantana 16. Női név 17. Öves páncélú emlős Amerikában 18. Akta 19. So­vány ló 20. Olimpiai bajnok egri birkózó (András) 22. Részben lapít! 23. Karika egy­nemű hangzói 24. Az idézet má­sodik része (zárt betű: S) 26. Monte Christót ezen a szigeten őrizték 27. Luxemburg és Svédország gk-jele 28. Osztrák pszichológus volt (Sigmund) 29.. .. Pahlavi (a legutolsó iráni sah) 31. Hélium 32. Milliliter, röv. 33. Az árokba taszít 35. Bielsko ... (lengyel város) 38. Az Újpesti Dózsa újra felvett neve 39. ... kap (megerősödik) 40. Szeg falba juttatása 42. Náci szervezet volt 44. Erbium 45. A Duna németországi mel­lékfolyója 46. Napszak (néve­lővel) 48. Kiejtett mással­hangzó 49. Ford. mutatószó 52. Egyesülethez tartozik 53. Ter­mészettudományi Egyesület, röv. 55. Norvég város 56. Ven­déglői ételsor 57. Kört metsző egyenes 59. Téli sporteszköz - a gyerekek szóhasználatával 60. Fájdalomcsillapító 61. Tár­sait cserbenhagyná 63. Tárgyat a helyére rakott. FÜGGŐLEGES: 2. Vergilius eposzának címe 3. Névelős háziszámyas 4. Ré­gies férfikabát 5. Csapadék 6. Motorkerékpár-márka a volt NDK-ból 7. Nem tud tovább haladni 8. Konyhakerti növény 9. Új - németül 10. Rosszallást kifejező indulatszó 11. Magyar Távirati Iroda, röv. 12. Női név 13. A jelenlegi napról származó 14. A mondás harmadik része (zárt betűk: Á, A, R, A) 17. Rang, címzés 20. A látás szerve 21. Attila régies változata 24. Az argon vegyjele 25. Felteszi az ... a pontot 28. Az idézet ne­gyedik, befejező része (zárt betű: É) 30. Hegyes szúrófegy­ver 31. Teljes hónapra vonat­kozó 33. A kiteregetett ruhát összegyűjti 34. Arany — fran­ciául 36. Időszámítás előtt, röv. 37. Egykori neves francia csil­lagász (Dominique) 41. Rész­ben sérült! 43. Balkezes 46. Il­latos növény (névelővel) 47. Néma eset! 48. Oktatta - régie­sen 50. U. az, mint a függ. 21. alatti 51. Sierra ... (afrikai ál­lam) 52. Iskolai helyiség 54. Kincset földbe rejt 56. A király örökös sakkja 58. Kisebb úttö­rőegység 59. Holland légitársa­ság 60. Kálium és lítium 62. Sumen egynemű hangzói 63. Európa Kupa, röv. 64. Törökor­szág gk-jele. Báthory Attila A palántázás műhelytitkai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom