Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-29 / 100. szám

1995. április 29., szombat 7. oldal Átléptek felette az évek, szökellve. mint a madarak A Mátra legmagasabban fekvő kicsi falujában, Mátraszentim- rén van az a ház, amelyet gyakran meglátogattak, de még ma is felkeresnek az arra járók, a hazaiak, de a külföldről hazánkba látogatók is. A Mátra tölgy- és fenyőfái között átszűrődik a fény. Köze­leg a tavasz, amikor színessé válik az erdő. Már itt-ott az alj­növényzet alól kidugta fejét a tavasz hírnöke, a hóvirág. Kö­veti őt majd a kakasmedikó, a cinkóci és az ibolya. Kevés idő elmúltával megszólal a kakukk, és hallatják hangjukat a rigók. Az apostolok lován érkezem a Mesterhez, a volt tanítóhoz, az iskola volt igazgatójához, a falu életét sok-sok éven át igazgató közéleti emberhez, a polihisztorhoz. Az út fáradalmát pótolja a látvány, az erdő csendje, szép­sége. Észre sem veszem az út hosszát. ...közhely az, hogy az ember boldogságra születik. Ám em­bervoltunkból ered, hogy a bol­dogságot, elégedettséget kereső utunkban elfásulunk, vagy nem ott keressük az élet értelmét, ahol kereskednünk kell... Volt egyszer, hol nem volt... így is kezdhetném... a történet régi, de amiről szót kívánok ejteni igaz, ma is helytálló valóság. Benne rejlik az ember hosszú életútja, ér­zésvilága, a dolgos mindenna­pok, az odaadással végzett munka. Benne van a falu múlt­jára valló kincs, s a hagyatékot őrző gyarapító tett. A példát mutató élet, mit és hogyan cselekedett, és nekünk, az őt követő nemzedéknek ho­gyan kell élnünk, dolgoznunk, hogy követői lehessünk. Ezen az úton a helyes utat mutató „lámpás”, id. Zakupszky László, mindenki „Laci bácsija” volt a múltban, s maradt a jelenben is. Az oly gyorsan pergő, tovail­lanó idő rostájában fennakad- takból szemezgetek. A tanulsá­gos és hasznos munkának, me­lyet egy hosszú életen át vég­zett, a látottak-hallottak meg­győző példáját nyújtották a megbecsülésnek, tiszteletnek, melyek az idős tanítót, tanárt, a közembert, a „falu mindenesét” körülvették, s veszik ma is. Id. Zakupszky Lászlót min­den ehhez a tájhoz köti, e kicsi mátrai faluhoz, éppen úgy, mint az itt élő embereket. A múlt, a jelen, az öröm, a gond. A saját, valamint az itt élő szlovák la­kosság sorsa. Az anyanyelv, a közösségi sorsvállalás felelős­sége a bölcsőtől a koporsóig... A múltba gyökerező valósá­gok tanúsítják az itt érezhető összefogást. Csak a barátság, a megértés avathatja egyetlen nagy családdá és erővé e táj­egységen lakó embereket. Érzik ezt a községből Szlovákiába visszatelepültek is. Hallani vé­lik Laci bácsi csengő, tiszteletet sugárzó szavait: „... minden e hazát lakó nemze­tiség iránti tisztelet és testvériség tölti el lelkemet...” Sokoldalú képzettsége, mű­veltsége, az itt lakó emberek iránti szeretet, a helyszíni ta­pasztalat, megfigyelés az, ami kiárad belőle. Meggyőzően je­lezte munkája az idők változá­sait is, a falu felemelkedésébe vetett hite. Folytathatnám a felsorolást, de szinte lehetetlen ilyen rövid visszapillantásban teljes képet alkotni az Ő gazdasági, társa­dalmi, a művelődés területén és a közjó építésében végzett munkáiról. Megszívlelendő példamuta­tás az Őt követő nemzedékek számára, hogyan őrizzük meg emberi jó tulajdonságunkat. Mert ezek a tulajdonságok al­kotják az életdús törzset, amelybe a termő ágakat oltani kell, ha azt akarjuk, hogy ne­mes gyümölcsöt termő fákká váljanak. Ä falu tanítójának, „minde­nesének” az eddig több mint nyolc évtized alatt tanúsított példamutatása megbecsülést parancsol az itt élők, de azok számára is, akik a munkáját is­merik, s figyelemmel kísérték életét. Az anyanyelv ápolása, a ma­gyar-szlovák kultúra, a törté­nelmi múlt ismertetése volt az, ami eggyé kovácsolta az itt lakó népet, s adott erőt ahhoz, hogy holnap még jobbat, neme­sebbet cselekedjenek. Mondhatnák, hogy egyálta­lán nem mozgalmas egy ilyen kis falu tanítójának az élete. De az övé az volt! Rakta, rakta las­san, türelmesen a köveket. Ala­pozott, épített! Ha az egyik munkáját befe­jezte, kezdte a másikat. Taní­tott, igazgatott, kutatott, írt, tá­jékoztatott. Az Ő alapozó-építő munkájára szüksége volt a fa­lunak. Kitartással, becsülettel dolgozott az emberekért, a gyermekek szellemi fejlődésé­ért. Nincs annál nagyobb öröm, hogy becsületes embereket ne­velt fel. Telik az idő, de nem mind­egy, hogyan! Pedig lassan-las- san bele kell törődnie, hogy át­léptek felette az évek, szö­kellve, mint a madarak. Ám amikor felidézi a múltat, meg­feledkezik a vállára nehezedő közelgő kilenc évtizedről. Ta­lán még álmában is a múlttal beszélget! Újra és újra bejárja emlékezetében az erdőket, látja az eredményt a falu életében, befurakodnak emlékei közé a dalos esték, a fonók, a tengeri­hántások, s felejthetetlenné te­szi az elmúlt éveket a nagy ze­nepedagógushoz fűződő szemé­lyes barátsága. Ő volt az, aki összegyűjtötte és megismertette Kodállyal a környék magyar és szlovák da­lait. Énekelt a fiatalokkal, hiva­tástudattal irányította a neve­lőmunkát, ápolta a falu szellemi életét és hagyományait. Őrzi a Mátrában feltárt kincseket, élete során szervezte a közjót. Ezek adták és adják életének az értelmét! Vannak élmények, amelyek­nek forrása nem a látványosság, hanem az emberi szerénység, az őszinteség és az elvégzett munka! Nos, úgy érzem, valami ilyesfélében volt részem, ami­kor meglátogattam a tanítót, a volt iskolaigazgatót, a falunak vezetőjét, a polihisztort, a „vi­lágító lámpást”, amikor vallat­tam munkájáról, életéről, küz­delmeiről és elért sikereiről. Sok-sok mindenről beszél­gettünk, de még mennyi min­denről kellett volna! Egyetlen szó sem esett az eltelt évek ne­hézségeiről. Csak a szépeket sorjázta felém. Á művelődés csendes haj­léka az otthona is. Tele mara­dandó értékekkel az utókor számára. Ebben nagy segítő­társa ma is felesége, Mária. Csak az az ember tud ilyen szépen beszélni az idő rostáján lepergett időről, aki teljes életet élt, szerette hivatását, szerette a munkát, s szerette az embere­ket. Csak az tud így ragasz­kodni a féltve őrzött emlékei­hez. Múlt és jelen telepedett kö­zénk néhány pillanatra. Az em­berből kiáradó bölcsesség, a közösség iránt érzett erkölcsi felelősség, a munkának szere- tete, a hagyományok megőr­zése mind-mind arra figyelmez­tet, hogy a ma emberének kö­vetnie kell ezeket, hogy újabb értékeket nyerhessen. Az oktatás területén erőt kell meríteni a további kitartó mun­kához, a ma gondjait egyen­gető, a jövőt építő jó szándék­hoz. Szolgálnunk kell mind­annyiunknak az életben, bár­hová állít a sors. Ilyen féltő ra­gaszkodással, mint ahogyan azt tette id. Zakupszky László, a nép tanítója. Hadd gyöngyözze ki újabb értékeit és szépségeit a munka, hogy tovább éljen a szép, a jó, hogy meg tudjuk tartani álta­lunk és miértünk. Ő az, aki munkájához az erőt mindig a „tiszta forrásból” me­rítette. Az ügyszeretet szép pél­dája életének, hogy a hosszú élet során sok-sok ifjúban és idősben élesztette és megtar­totta a közösségi szellemet, ra­gaszkodást a „röghöz”, ahol él, és még ma sem pihenve dolgo­zik. Bevilágítja azt a keskeny ösvényt, melyen járni kell! Az általa közel kilenc évti­zed alatt sem veszített tisztasá­gából és építő erejéből, melyet addig végez... ...míg élete fonala el nem szakad a haláláig... Úgy hallgattam történeteit és olvastam emlékezéseit, mintha csak az erdő mesélne, hol zúgva, hol meg sóhajokba bur- kolódzva a Mátra tetején. Mint gyermekkoromban öregszülém tündérmeséit... Pedig csak az idős Mester ön­magáról, embert próbáló mun­kájáról vallott. (kovásznál) A Paragrafusok Birodalmában A szambázás ma már nem divat a Sambánál Az egyszer biztos: csínján kell bánni a papírokkal és a pénzzel, ha valaki valamiféle vállalkozásba kezd. Ellenkező esetben könnyen úgy járhat, mint mai összeállításunk egyik főszereplője. Neki most azért kell megvívnia a maga kis csa­táját a hatóságokkal, mert több mint húszmillió forinttal képtelen elszámolni. Az eset komoly tanulság lehet vala­mennyiünknek. Rovatunkban szó lesz még az úgynevezett „olcsójános” rablókról is. Nem volt könyvelés, nincs már egy fillér se A Heves Megyei Rendőr-fő­kapitányságon Asztalos János r. százados, a vizsgálati osz­tály helyettes vezetője adott tájékoztatást lapunknak a hat­vani székhelyű Samba Kft. irányítójának esetéről. Még a múlt esztendő szep­temberében a fővárosi szék­helyű Kvantum Bank önálló felszámoló osztálya tett felje­lentést az imént említett társa­ság vezetője, Cs. János 51 éves, veszprémi állandó lakos ellen. A felszámolási eljárás­kor csaknem 19 millió forint hiányt állapítottak meg.-Az derült ki a vizsgálat során - magyarázta Asztalos százados -, hogy a számlák szerint ott kellett volna lennie ennek a hatalmas összegnek, ám nem leltek egyetlen fillért sem. Az is tény, hogy az eljárás elindításakor a könyvelésről nem volt egyetlen hivatalos irat sem. Az ügyvezetőnek a felszámolóbiztos felszólítá­sára kellett utólag elkészíttet­nie a szükséges kimutatáso­kat. Ez pedig feltárta az igen­csak nagy hiányt. Azt is tudni kell, hogy a Samba Kft..még 1989-ben alakult, és cipőkészítéssel fog­lalkozott. Ákkor- Cs. János még csak tagja volt a kft.-nek. Egyelőre nem tisztázott, mi miatt döntött úgy, hogy 1992 decemberében átvegye a tár­saságnál az irányítást. Ez is oly módon történt, hogy a ja­varészt rokon társakat kifi­zette, s ő lett egy személyben a tulajdonos és az ügyvezető is.- A vizsgálat arra is fényt derített, hogy már akkor leg­alább 20 millió forintos tarto­zása állt fenn a cégnek. Ennek következtében Cs. Jánosnak valójában esélye sem volt arra, hogy rendbe tegye a vállalko­zás szénáját - fűzte az előbbi­ekhez az osztályvezető-he­lyettes. Láthatta ezt egyébként a most már gyanúsított férfi is, hiszen magánszemélyektől vett fel különböző összegeket, kölcsönöket, amelyeket azonban - mivel szerződés sem volt róluk - a könyvelés­ben természetesen nem szere­peltetett. Eközben a cég va­gyonából késztermékeket, be­rendezéseket értékesített, s a befolyt pénzekből rótta le adósságát magánhitelezőinek. Persze, ennek sincs nyoma - miért is lenne - a könyvelés­ben. Mindennek az lett a kö­vetkezménye, hogy a külön­böző intézményeknél, vállala­toknál meglévő adósságait már képtelen volt törleszteni. Nyolc és fél millióval „lóg” még most is a cége az Egész­ségbiztosítási Pénztárnak, nyolccal a Vám- és Pénz­ügyőrségnek, héttel a Vámház Kft.-nek, öttél az APEH-nek. Már igazán kis tétel csak a Hungarocamioné, amelynek a szállításokért félmillió forin­tot kellene átutalnia. Tartozik ezen túl még a Westelnek is, de ez már csak 60 ezer fo­rint... Az igazságügyi könyvszak­értő a Kvantum Bank feljelen­tésében foglaltakat - kis elté­réssel - alátámasztotta. Szak- véleményében leírta, hogy Cs. János megszegte a pénzkeze­lési szabályokat, nem tartotta be a számviteli törvény előí­rásait. A bizonylatok tanú­sága szerint jelenleg pontosan 23 millió 848 ezer 98 forinttal képtelen elszámolni. Gyanúsítotti meghallgatá­sakor az ügyvezető nem taga­dott. Elismerte, hogy 15 mil­liót kellett visszafizetnie a magánhitelezőknek. Hozzá­tette még, hogy ez az adósság leginkább saját hibájából, hozzá nem értéséből fakadóan halmozódott fel. A megyei főkapitányság vizsgálati osztályán vele szemben csődbűntett alapos gyanúja miatt folytatják az el­járást. Sajnálatosan elenyészett a kékróka-tenyészet Az Egri Rendőrkapitányság tartozás fedezetének elvonása vétség alapos gyanúja miatt folytat eljárást M. Péter egri polgár ellen. A vállalkozó szellemű férfiú 1989. szep­tember 20-án vállalkozói hi­telt kért és kapott az Agro­bank Rt. egri fiókjától. Ennek összege 500 ezer forint volt, a hitel fedezetéül pedig a saját kékróka-tenyészetét ajánlotta fel. Igen ám, de a vállalkozás - ahogy mondani szokás - nem ütött be. M. Péter nem fizette vissza az adósságát, ráadásul jószágain is túladott. Ezzel vi­szont a hitelfedezet alól őket elvonta. Feljelentés-kiegészí­tés után tart vele szemben a vizsgálat, amely szerint az adóssága több mint 830 ezer forint. Csokitojást is raboltak az édesszájú útonállók Kitavaszodván egyre több falvainkban az útonálló. Kö­vetkező eseteink is ezt igazol­ják. Recsken, a Kossuth úton M. K. mátraterenyei lakost tá­madták meg rossz életű isme­retlenek. Nekiestek, s erő­szakkal elvették 10 ezer fo­rintját. Hasonló „akció” áldozata lett Sírokban, a Petőfi úton Cs. Cs. helyi lakos is. Őt egy, még nem ismert személy állí­totta meg, s kihasználva erő­fölényét, elragadta a férfi há­romszáz forintját, s magához vette a sértettnél lévő 6 darab csokitojást is. Mindkét ügyben rablás mi­att keresi a rendőrség az elkö­vetőket. Szalay Zoltán Pihenőben poto: kaposi tamáí

Next

/
Oldalképek
Tartalom