Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-29 / 100. szám
1995. április 29., szombat 7. oldal Átléptek felette az évek, szökellve. mint a madarak A Mátra legmagasabban fekvő kicsi falujában, Mátraszentim- rén van az a ház, amelyet gyakran meglátogattak, de még ma is felkeresnek az arra járók, a hazaiak, de a külföldről hazánkba látogatók is. A Mátra tölgy- és fenyőfái között átszűrődik a fény. Közeleg a tavasz, amikor színessé válik az erdő. Már itt-ott az aljnövényzet alól kidugta fejét a tavasz hírnöke, a hóvirág. Követi őt majd a kakasmedikó, a cinkóci és az ibolya. Kevés idő elmúltával megszólal a kakukk, és hallatják hangjukat a rigók. Az apostolok lován érkezem a Mesterhez, a volt tanítóhoz, az iskola volt igazgatójához, a falu életét sok-sok éven át igazgató közéleti emberhez, a polihisztorhoz. Az út fáradalmát pótolja a látvány, az erdő csendje, szépsége. Észre sem veszem az út hosszát. ...közhely az, hogy az ember boldogságra születik. Ám embervoltunkból ered, hogy a boldogságot, elégedettséget kereső utunkban elfásulunk, vagy nem ott keressük az élet értelmét, ahol kereskednünk kell... Volt egyszer, hol nem volt... így is kezdhetném... a történet régi, de amiről szót kívánok ejteni igaz, ma is helytálló valóság. Benne rejlik az ember hosszú életútja, érzésvilága, a dolgos mindennapok, az odaadással végzett munka. Benne van a falu múltjára valló kincs, s a hagyatékot őrző gyarapító tett. A példát mutató élet, mit és hogyan cselekedett, és nekünk, az őt követő nemzedéknek hogyan kell élnünk, dolgoznunk, hogy követői lehessünk. Ezen az úton a helyes utat mutató „lámpás”, id. Zakupszky László, mindenki „Laci bácsija” volt a múltban, s maradt a jelenben is. Az oly gyorsan pergő, tovaillanó idő rostájában fennakad- takból szemezgetek. A tanulságos és hasznos munkának, melyet egy hosszú életen át végzett, a látottak-hallottak meggyőző példáját nyújtották a megbecsülésnek, tiszteletnek, melyek az idős tanítót, tanárt, a közembert, a „falu mindenesét” körülvették, s veszik ma is. Id. Zakupszky Lászlót minden ehhez a tájhoz köti, e kicsi mátrai faluhoz, éppen úgy, mint az itt élő embereket. A múlt, a jelen, az öröm, a gond. A saját, valamint az itt élő szlovák lakosság sorsa. Az anyanyelv, a közösségi sorsvállalás felelőssége a bölcsőtől a koporsóig... A múltba gyökerező valóságok tanúsítják az itt érezhető összefogást. Csak a barátság, a megértés avathatja egyetlen nagy családdá és erővé e tájegységen lakó embereket. Érzik ezt a községből Szlovákiába visszatelepültek is. Hallani vélik Laci bácsi csengő, tiszteletet sugárzó szavait: „... minden e hazát lakó nemzetiség iránti tisztelet és testvériség tölti el lelkemet...” Sokoldalú képzettsége, műveltsége, az itt lakó emberek iránti szeretet, a helyszíni tapasztalat, megfigyelés az, ami kiárad belőle. Meggyőzően jelezte munkája az idők változásait is, a falu felemelkedésébe vetett hite. Folytathatnám a felsorolást, de szinte lehetetlen ilyen rövid visszapillantásban teljes képet alkotni az Ő gazdasági, társadalmi, a művelődés területén és a közjó építésében végzett munkáiról. Megszívlelendő példamutatás az Őt követő nemzedékek számára, hogyan őrizzük meg emberi jó tulajdonságunkat. Mert ezek a tulajdonságok alkotják az életdús törzset, amelybe a termő ágakat oltani kell, ha azt akarjuk, hogy nemes gyümölcsöt termő fákká váljanak. Ä falu tanítójának, „mindenesének” az eddig több mint nyolc évtized alatt tanúsított példamutatása megbecsülést parancsol az itt élők, de azok számára is, akik a munkáját ismerik, s figyelemmel kísérték életét. Az anyanyelv ápolása, a magyar-szlovák kultúra, a történelmi múlt ismertetése volt az, ami eggyé kovácsolta az itt lakó népet, s adott erőt ahhoz, hogy holnap még jobbat, nemesebbet cselekedjenek. Mondhatnák, hogy egyáltalán nem mozgalmas egy ilyen kis falu tanítójának az élete. De az övé az volt! Rakta, rakta lassan, türelmesen a köveket. Alapozott, épített! Ha az egyik munkáját befejezte, kezdte a másikat. Tanított, igazgatott, kutatott, írt, tájékoztatott. Az Ő alapozó-építő munkájára szüksége volt a falunak. Kitartással, becsülettel dolgozott az emberekért, a gyermekek szellemi fejlődéséért. Nincs annál nagyobb öröm, hogy becsületes embereket nevelt fel. Telik az idő, de nem mindegy, hogyan! Pedig lassan-las- san bele kell törődnie, hogy átléptek felette az évek, szökellve, mint a madarak. Ám amikor felidézi a múltat, megfeledkezik a vállára nehezedő közelgő kilenc évtizedről. Talán még álmában is a múlttal beszélget! Újra és újra bejárja emlékezetében az erdőket, látja az eredményt a falu életében, befurakodnak emlékei közé a dalos esték, a fonók, a tengerihántások, s felejthetetlenné teszi az elmúlt éveket a nagy zenepedagógushoz fűződő személyes barátsága. Ő volt az, aki összegyűjtötte és megismertette Kodállyal a környék magyar és szlovák dalait. Énekelt a fiatalokkal, hivatástudattal irányította a nevelőmunkát, ápolta a falu szellemi életét és hagyományait. Őrzi a Mátrában feltárt kincseket, élete során szervezte a közjót. Ezek adták és adják életének az értelmét! Vannak élmények, amelyeknek forrása nem a látványosság, hanem az emberi szerénység, az őszinteség és az elvégzett munka! Nos, úgy érzem, valami ilyesfélében volt részem, amikor meglátogattam a tanítót, a volt iskolaigazgatót, a falunak vezetőjét, a polihisztort, a „világító lámpást”, amikor vallattam munkájáról, életéről, küzdelmeiről és elért sikereiről. Sok-sok mindenről beszélgettünk, de még mennyi mindenről kellett volna! Egyetlen szó sem esett az eltelt évek nehézségeiről. Csak a szépeket sorjázta felém. Á művelődés csendes hajléka az otthona is. Tele maradandó értékekkel az utókor számára. Ebben nagy segítőtársa ma is felesége, Mária. Csak az az ember tud ilyen szépen beszélni az idő rostáján lepergett időről, aki teljes életet élt, szerette hivatását, szerette a munkát, s szerette az embereket. Csak az tud így ragaszkodni a féltve őrzött emlékeihez. Múlt és jelen telepedett közénk néhány pillanatra. Az emberből kiáradó bölcsesség, a közösség iránt érzett erkölcsi felelősség, a munkának szere- tete, a hagyományok megőrzése mind-mind arra figyelmeztet, hogy a ma emberének követnie kell ezeket, hogy újabb értékeket nyerhessen. Az oktatás területén erőt kell meríteni a további kitartó munkához, a ma gondjait egyengető, a jövőt építő jó szándékhoz. Szolgálnunk kell mindannyiunknak az életben, bárhová állít a sors. Ilyen féltő ragaszkodással, mint ahogyan azt tette id. Zakupszky László, a nép tanítója. Hadd gyöngyözze ki újabb értékeit és szépségeit a munka, hogy tovább éljen a szép, a jó, hogy meg tudjuk tartani általunk és miértünk. Ő az, aki munkájához az erőt mindig a „tiszta forrásból” merítette. Az ügyszeretet szép példája életének, hogy a hosszú élet során sok-sok ifjúban és idősben élesztette és megtartotta a közösségi szellemet, ragaszkodást a „röghöz”, ahol él, és még ma sem pihenve dolgozik. Bevilágítja azt a keskeny ösvényt, melyen járni kell! Az általa közel kilenc évtized alatt sem veszített tisztaságából és építő erejéből, melyet addig végez... ...míg élete fonala el nem szakad a haláláig... Úgy hallgattam történeteit és olvastam emlékezéseit, mintha csak az erdő mesélne, hol zúgva, hol meg sóhajokba bur- kolódzva a Mátra tetején. Mint gyermekkoromban öregszülém tündérmeséit... Pedig csak az idős Mester önmagáról, embert próbáló munkájáról vallott. (kovásznál) A Paragrafusok Birodalmában A szambázás ma már nem divat a Sambánál Az egyszer biztos: csínján kell bánni a papírokkal és a pénzzel, ha valaki valamiféle vállalkozásba kezd. Ellenkező esetben könnyen úgy járhat, mint mai összeállításunk egyik főszereplője. Neki most azért kell megvívnia a maga kis csatáját a hatóságokkal, mert több mint húszmillió forinttal képtelen elszámolni. Az eset komoly tanulság lehet valamennyiünknek. Rovatunkban szó lesz még az úgynevezett „olcsójános” rablókról is. Nem volt könyvelés, nincs már egy fillér se A Heves Megyei Rendőr-főkapitányságon Asztalos János r. százados, a vizsgálati osztály helyettes vezetője adott tájékoztatást lapunknak a hatvani székhelyű Samba Kft. irányítójának esetéről. Még a múlt esztendő szeptemberében a fővárosi székhelyű Kvantum Bank önálló felszámoló osztálya tett feljelentést az imént említett társaság vezetője, Cs. János 51 éves, veszprémi állandó lakos ellen. A felszámolási eljáráskor csaknem 19 millió forint hiányt állapítottak meg.-Az derült ki a vizsgálat során - magyarázta Asztalos százados -, hogy a számlák szerint ott kellett volna lennie ennek a hatalmas összegnek, ám nem leltek egyetlen fillért sem. Az is tény, hogy az eljárás elindításakor a könyvelésről nem volt egyetlen hivatalos irat sem. Az ügyvezetőnek a felszámolóbiztos felszólítására kellett utólag elkészíttetnie a szükséges kimutatásokat. Ez pedig feltárta az igencsak nagy hiányt. Azt is tudni kell, hogy a Samba Kft..még 1989-ben alakult, és cipőkészítéssel foglalkozott. Ákkor- Cs. János még csak tagja volt a kft.-nek. Egyelőre nem tisztázott, mi miatt döntött úgy, hogy 1992 decemberében átvegye a társaságnál az irányítást. Ez is oly módon történt, hogy a javarészt rokon társakat kifizette, s ő lett egy személyben a tulajdonos és az ügyvezető is.- A vizsgálat arra is fényt derített, hogy már akkor legalább 20 millió forintos tartozása állt fenn a cégnek. Ennek következtében Cs. Jánosnak valójában esélye sem volt arra, hogy rendbe tegye a vállalkozás szénáját - fűzte az előbbiekhez az osztályvezető-helyettes. Láthatta ezt egyébként a most már gyanúsított férfi is, hiszen magánszemélyektől vett fel különböző összegeket, kölcsönöket, amelyeket azonban - mivel szerződés sem volt róluk - a könyvelésben természetesen nem szerepeltetett. Eközben a cég vagyonából késztermékeket, berendezéseket értékesített, s a befolyt pénzekből rótta le adósságát magánhitelezőinek. Persze, ennek sincs nyoma - miért is lenne - a könyvelésben. Mindennek az lett a következménye, hogy a különböző intézményeknél, vállalatoknál meglévő adósságait már képtelen volt törleszteni. Nyolc és fél millióval „lóg” még most is a cége az Egészségbiztosítási Pénztárnak, nyolccal a Vám- és Pénzügyőrségnek, héttel a Vámház Kft.-nek, öttél az APEH-nek. Már igazán kis tétel csak a Hungarocamioné, amelynek a szállításokért félmillió forintot kellene átutalnia. Tartozik ezen túl még a Westelnek is, de ez már csak 60 ezer forint... Az igazságügyi könyvszakértő a Kvantum Bank feljelentésében foglaltakat - kis eltéréssel - alátámasztotta. Szak- véleményében leírta, hogy Cs. János megszegte a pénzkezelési szabályokat, nem tartotta be a számviteli törvény előírásait. A bizonylatok tanúsága szerint jelenleg pontosan 23 millió 848 ezer 98 forinttal képtelen elszámolni. Gyanúsítotti meghallgatásakor az ügyvezető nem tagadott. Elismerte, hogy 15 milliót kellett visszafizetnie a magánhitelezőknek. Hozzátette még, hogy ez az adósság leginkább saját hibájából, hozzá nem értéséből fakadóan halmozódott fel. A megyei főkapitányság vizsgálati osztályán vele szemben csődbűntett alapos gyanúja miatt folytatják az eljárást. Sajnálatosan elenyészett a kékróka-tenyészet Az Egri Rendőrkapitányság tartozás fedezetének elvonása vétség alapos gyanúja miatt folytat eljárást M. Péter egri polgár ellen. A vállalkozó szellemű férfiú 1989. szeptember 20-án vállalkozói hitelt kért és kapott az Agrobank Rt. egri fiókjától. Ennek összege 500 ezer forint volt, a hitel fedezetéül pedig a saját kékróka-tenyészetét ajánlotta fel. Igen ám, de a vállalkozás - ahogy mondani szokás - nem ütött be. M. Péter nem fizette vissza az adósságát, ráadásul jószágain is túladott. Ezzel viszont a hitelfedezet alól őket elvonta. Feljelentés-kiegészítés után tart vele szemben a vizsgálat, amely szerint az adóssága több mint 830 ezer forint. Csokitojást is raboltak az édesszájú útonállók Kitavaszodván egyre több falvainkban az útonálló. Következő eseteink is ezt igazolják. Recsken, a Kossuth úton M. K. mátraterenyei lakost támadták meg rossz életű ismeretlenek. Nekiestek, s erőszakkal elvették 10 ezer forintját. Hasonló „akció” áldozata lett Sírokban, a Petőfi úton Cs. Cs. helyi lakos is. Őt egy, még nem ismert személy állította meg, s kihasználva erőfölényét, elragadta a férfi háromszáz forintját, s magához vette a sértettnél lévő 6 darab csokitojást is. Mindkét ügyben rablás miatt keresi a rendőrség az elkövetőket. Szalay Zoltán Pihenőben poto: kaposi tamáí
