Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-12 / 86. szám
6. oldal Az Olvasók Fóruma 1995. április 12., szerda Üdvözlet Velencéből ,J A jf< ||>x - ■ ' ■ ' ' . Városkép - kanálissal, gondolákkal.. VIMIZIA Mal« 0m Do««« Mac* of tha Dof*s Dar Doganpaian qOKjoleWJÚ <kffc>Vr*/ i oJuX loKutLÁ. os. tú-j'vsr'» 5-AjtÁtk-, a | tftuüo ‘ÁL-óo-p <5 .7f7 U>-cp~/Yt\J 1*9 • Efl. Q.F. Zer« 1« VE - T«. S20.S7.97 SElSt \J ...és a kisdiákok kedves sorai Kedves köszönő sorokat kapott szerkesztőségünk az egri Len- key János Általános Iskola tanulóitól, amiért a Hírlap révén a tavaszi szünetben Velencébe utazhattak. A jól sikerült utat az Agrotourist Utazási Iroda bonyolította. Tájékoztató a gyógyszerekről Schengen, avagy az új vasfüggöny Schengen, ez a luxemburgi kisváros a német és a francia határ tőszomszédságában, nagy valószínűséggel hosszú időre beírja nevét földrészünk történelmébe. A „Segédlet •a gyógyszerkészítmények rendeléséhez és kiadásához” 1994/1. számának megjelenése óta jelentős változás ment végbe a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásának rendszerében. Ennek megfelelően új jogszabályok jelentek meg a gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról, a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásáról és helyettesíthetőségéről. A közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkezők részére térítésmentesen rendelhető gyógyszereket meghatározó jogszabály és melléklete, valamint a gyógyszertárakban és gyógyszerkészítő laboratóriumban előállított gyógyszerekre vonatkozó előírások és árak is változtak. Ezek a megváltozott jogszabályok, a mellékleteik, valamint az előző szám megjelenése óta forgalomba került új gyógyszerek jelennek meg a „Segédlet a gyógyszerek rendeléséhez és kiadásához” című kiadvány 1995/1. számában. A „Segédlet”-tel a gyógyszert rendelő orvosok, a gyógyszert kiadó gyógyszerészek és szakasszisztensek, valamint az egészségügyben, gyógyszerforgalmazás irányításában, ellenőrzésében résztvevő szakemberek napi munkájához kívánunk segítséget nyújtani. A kiadvány 590 forint (áfával együtt) áron megrendelhető a mellékelt megrendelőn az UNIÓ Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft.-nél. (Cím: 1139 Budapest, Hajdú u. 42^44. Levélcím: 1398 Budapest, Pf. 589). A kiadó a megrendelésre április első felében kezdi meg a szállítást. Fizetés átutalással, a csomaghoz mellékelt számla alapján történik. Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Heves Megyei Intézete Az óvó néni nyugdíjba megy Az egri Kallómalom utcai óvoda „Ibolya csoportjának” kisóvodásai búcsúznak Medve Pálné óvó nénitől, aki munkája során mindig kedves, türelmes és szeretetet sugárzó, aranyos óvó néni volt. Szüléink közreműködésével újuk e kis cikket, amellyel kívánjuk, hogy kedvenc óvó nénink hosszú, békés, boldog, egészséges életet éljen. A nyugdíjaséveiben úgy gondoljon ránk vissza, ahogy mi is megőrizzük legszebb emlékeink között, amíg csak élünk, a vele töltött vidám napokat. Vágó Vivike és csoporttársai A húsvéti nyuszi iimya Az utóbbi években egyre gyakoribbá vált, hogy a szülők, a rokonok á locsolkodó gyermekeknek a húsvéti ünnep alkalmából élő kisnyuszit ajándékoztak. Az ünnep küszöbén e szívhez szóló verssel szeretnénk felhívni mind a szülők, mind pedig a gyermekek figyelmét arra, hogy a nyuszi nem játékszer, hanem érző, félő, kicsiny élőlény. Tisztelettel: az Egri Állatvédők Baráti Köre * Húsvéti nyuszi imája Az állati lélek hangtalan húrjain Tízezer nyuszi ó-jajt kiált, Hol van anyuka tejet adó keble, Miért hagytad, hogy az ember elejt? Tudatlan gyermek játékszerévé váltam, Szűk dobozban fuldokolva; megértés, Víz és zsenge füvecske híján. Mi vár reám a sötét éjszakán? A végzet fajtámra szakadt Hová hajít az ember Amint a húsvéti ihlet elszáll, Amikor az időm lejár? Kukában rothadó szemétbe, Arnyékszék bűzlő torkába Vagy kísérleti laborba Fehérbe öltözött kínok közé? Törvényt alkoss ó Ember, Amely engem mindentől megóv. Társteremtménynek tekintsd kicsi testem, S gyakorold hittel velem a Jót! írta egy húsvéti álmatlan éjszakán: Magyari Beck Imre Úgy tűnik, hogy a rólunk, magyarokról szóló korszakos döntések - talán merő álszeméremből - kisvárosokban köttetnek: Versailles, Trianon, Jalta, Potsdam ......És most Schengen. E városkák - ám néha csak paloták - neve számunkra érthetően rosszul cseng. Idestova évszázada határozgatják meg bennük helyünket a világban, rendszerint a harmadik, de többnyire az utolsó sorban. 1989-ben azonban mégis felcsillant a remény sugara. A békés rendszerváltást követően, amelyben nemhogy fegyver, de még egy pofon sem csattant el, joggal vélhettük, hogy Európa boldogabb, nyugati fele végre egyenrangú partnerként fogad bennünket. Minden alapunk megvolt a bizakodásra. így 1848 hagyományai, amikor is a francia forradalom után alig ötven évvel vérünkkel írtuk a szabadság zászlaira annak hármas jelszavát. Ötvenhat következett, amely alapjaiban rengette meg a zsarnokságot. A Nyugat ekkor is fűt-fát ígért, de - szokásosan - semmit sem tel1991-ben kerültem rokkantsági nyugdíjba, ezért érthető, hogy érdeklődéssel várom a T. Ház döntését: mennyivel emelkedik a nyugdíjam összege? Arcpirulással kell néznem, hogy a képviselők milyen álvita után szavazzák meg azt a mértéket, amit egyébként is törvény biztosít a részünkre. A bosz- szantó csupán az, hogy korántsem vitatkoznak akkor, amikor saját díjazásukról, valamint az úgymond megváltozott életkörülményeik vitelének biztosítását szolgáló költségtérítés ösz- szegéről kell dönteniük. Az elmúlt évek során gyakran emlegették, hogy vége van már az egyenlősdinek! Ezt bizony tapasztaljuk! Miközben néhány száz forinttal, esetenként egy-két ezerrel növekszik a nyugdíjak összege, egy-egy bankvezető 500 ezer és egymillió között keres, persze, havonta. Az üzletekben azonban ők is ugyanazon az áron vásárolnak, mint a kis jövedelemmel rendelkezők. Bár az elmúlt évtizedek alatt is különbség volt nyugdíjas és nyugdíjas között, ma már ez érthetetlen sokunk előtt. Miről van szó? Napjainkban született meg az új jesített. És jött végül nyolcvankilenc! Keletnémetek hada keresett menedéket hazánkban, majd a Németh-kormány bátor, de majdnem öngyilkos döntése nyomán szabadon vonulhatott a nyitott magyar határon ellenőrzés nélkül Ausztriába. Pedig ekkor még hivatalban volt a Politikai Bizottság...! Fülembe csengnek Kohl kancellár többször ismételt kijelentései: „Ezt a tettet a német nép soha nem fogja a magyaroknak elfelejteni!” Az akkor történteket Antall József néhai miniszterelnök összegezte a legvilágosabban. Szerinte Magyarország egyetlen puskalövés nélkül nyerte meg a Nyugat számára a harmadik világháborút. Ezek után nyakunkon a Schengeni Egyezmény, amely a nyugat-európai államok határunióját deklarálja, kizárva azonban abból a térség keleti felének népeit. Lesz hát újra sokórás várakozás a hegyeshalmi bódénál, arcpirító félreál- lítás a kocsisorból, komputeres egyeztetés a strasbourgi központtal, turkálás lyukas gatyádöntés, miszerint legalább 900, de legfeljebb 3850 forint lehet az emelés mértéke. Sokat gondolkodtam magam is: vajon mi a különbség két olyan nyugdíjas között - függetlenül attól, hogy egyikük 12 ezer, másikuk 25 ezer forint nyugdíjat kap -, akik tisztességgel ledolgozták idejüket, fizetésüknek megfelelően megkapják nyugdíjukat, az emeléskor mégis egyikük 1200, másikuk pedig 2500 forint ösz- szeget kap. Netán az egyik hasznosabban nem csinál semmit, mint a másik? Az érintettek közül sokan azzal magyarázzák ezt, hogy ők mindig több járulékot fizettek, nekik több is jár ezért. Ez akkor lenne igaz, ha nekik is csak alacsony nyugdíjuk lenne. A megállapított járulék mindezeket figyelembe veszi, nincs létjogosultsága újabb kedvezményeknek, hisz ahelyett, hogy az ő szempontjukból csökkenne az összegek közötti különbség, számukra ez kedvező, hisz ők mindig többet és többet kapnak, egyre növekszik a különbség. Melyik az a törvény, hol van az a rendelet, amely így írja elő az emelés végrehajtását? Az igaz ugyan, hogy két dolink és kopott ingeink között. A vasfüggöny tehát ismét leereszkedik. A helyzet furcsasága, de egyben tragédiája is, hogy a mostani határzárat nem vöröscsillagos katonák vagy honi helytartóik rendelték el, hanem az a Nyugat, amelyet pedig barátunknak, szellemi szövetségesünknek véltünk. Minisztereink most kétség- beesett kísérleteket tesznek a helyzet megoldására. Az elképzelések szerint „zöld utat” szelnének ki nekünk a határsávból... De tőlünk jobbra simán gördülhet majd át az „EU” jelzésű kocsi, míg balra a balkáni bolgár és török és erdélyi magyar éjszakákat várhat a sorompó nyitására. Keserű szavakkal kell zárnom gondolataimat. A várva várt „EURÓPA, SZABADSÁG, TESTVÉRISÉG” felé rohanva, mint már annyiszor, felénk nyújtott kőkemény ökölbe vertük a fejünket... Nem kellene-e jelenségeken komolyabban eltöprengenünk, és bizonyos — ugyancsak kőkemény - következtetéseket levonnunk...?! Czenkár Béla dr. gozó között lehet különbséget tenni, hisz az egyik szorgalmasabb, jobb minőségű munkát végez, lehet eltérő a bérük emelése, de ez már nem mondható el két, öreg napjait csendesen, megérdemelt pihenéssel töltő nyugdíjasról. Ákkor, amikor a nettó bérek 17%-os növekedéséről beszélünk, sokan vannak, akik egyáltalán nem, vannak, akik alig, de lehetnek sokan olyanok is, akik az átlagtól többet kapnak a munkaviszonyban lévők közül. Miért ez a módszer a nyugdíjasok esetében is? Nem kell gausi matematikai tudás ahhoz, hogy egy hónap nyugdíjalapját felemeljük 11%-kal, és elosszuk annyifelé, ahány nyugdíjas van. Itt létjogosultsága van az egyenlősdinek! így elkerülhető lenne az, hogy míg egyesek csak évi 12 ezer, mások ennek kétszeresét, háromszorosát kapják nyugdíj- emelés címén. Nem szabadna elfeledni, hogy a nyugellátás először megállapított összegei között legfeljebb csökkenhet, de semmi esetre sem növekedhet a különbség. Tisztelettel: Horváth Mihály Bélapátfalva, Béke u. 14. Van-e, s jogos-e a különbség nyugdíjas és nyugdíjas között?! Köszönet és hála a gondoskodásért Özvegy Háber Istvánné parádi lakos, 20 év óta a Hírlapjuk előfizetője vagyok, s most tollat fogtam, mert az alábbiakat szeretném megírni önöknek. Január 18-án éjjel három órakor mentő szállított az egri kórház intenzív osztályára szívinfarktussal. Egy hétig feküdtem az intenzíven, majd három hétig a kórteremben, s már egy idő óta az egri lányomnál fekszem, mert időközönként be kell hordaniuk a kórházba ellenőrzésre. Én, mint nagybeteg lábadozó, akinek a nyugalom lenne a fél gyógyír, leírom a történteket, és ha úgy gondolják, a köszöneteimet tolmácsolják. 1995. január 18-án _ éjjel olyan rosszul éreztem magam, hogy telefonon a szomszédom segítségét kértem, aki azonnal jött. Ő hívta a körzeti orvost: dr. Tóth Daru Ágnest, aki szintén perceken belül ott volt. Megállapította: szívinfarktus. Már hívta is a mentőket, de rakta is rám az EKG-t, és bekötötte az infúziót. Ezután a doktornő még a két egri lányomat is felhívta, hogy várják a mentőt - amellyel engem szállítanak - a kórház kapujában. Megérkezett a mentő és elvitt. Hála és köszönerdr. Tóth Dara Ágnesnek és Marikának, akik olyan lelkiismeretesen bocsátottak el, és a lakásomat is ők zárták be. Amint fentebb is írtam, az intenzív osztályon egy hétig feküdtem, de amit ott láttam és tapasztaltam, amikor már könnyebben voltam, soha nem feledem, hogy harcoltak, hogy küszködtek a beteg megmentéséért. Dr. Csomós föorvosnö halk, finom biztató szavai és ténykedései; hogy a beosztott dolgozói milyen fegyelmezetten, óra és perc pontossággal reggeltől másnap reggelig végezték munkájukat. Ez arra vall, hogy nagyon jó főorvos és édesanya, mert az édesanyák tudnak ily szeretően bánni a betegekkel és dolgozó társaikkal. Egy hét után lekerültem az osztályra, ahol szerencsémre dr. Bíró adjunktusnőhöz kerültem. Úgy éreztem, hogy dr. Bíró adjunktusnő vagy testvére dr. Csomós főorvosnődek, mert olyan egyek, olyan lelkiismeretes, odaadó. Nyugodtan minden betegnek megmagyaráz mindent. Soha ingerültséget nem láttunk rajta, pedig többször még a nővérek munkájába is besegített. Nagyon-nagyon sok munkájuk van. Köszönetét kell még mondanom Abonyi doktor úrnak is, aki többször - még idő után is - elvégezte az ultrahang-vizsgálatot, amikor csak rossz érzéseim voltak. Összefoglalva: köszönet az összes orvosnak, ápolószemélyzetnek. Kívánok mindannyiuk- nak erőt, egészséget és sok-sok türelmet betegeik gondozásához. Üdvözlettel és szeretettel: özvegy Háber Istvánné Párád (jelenleg Eger) Tevékenykedtek a zöld szívesek Munka: tiszta városunkért Naponta halljuk, hogy sok a tennivaló Eger tisztaságáért. Sokan fáradoznak azért, hogy tisztábbá varázsolják városunkat. Ezek a gondolatok vezéreltek bennünket, zöld szíveseket, hogy részt vegyünk ebben a munkában. Azt láttuk, hogy a városunkat átszelő patak medre eléggé szennyezett. Vállaltuk, hogy a patak népkerti szakaszát kitisztítjuk. Olivia néni megszervezte a munkát, majd beszereztük a megfelelő szerszámokat. Egy márciusi napsugaras reggelen megszálltuk a patak kijelölt részét. A gumicsizmát viselők kiemelték a vízből a szemetet. Akiknek gumikesztyű jutott, azoknak a szemét felhordása volt a feladatuk, majd hogy a parton kupacba rakják. Mi minden volt ott! Ä járókelőktől sok biztatást kaptunk, főleg az idősebbek dicsértek bennünket. Kitettünk két plakátot: „Védd az Eger-patak tisztaságát!” Boldogan mentünk vissza iskolánkba, hogy j£ munkát végeztünk. Elkeseredve láttuk másnap, hogy plakátjainkat kiégették, letépték, és az újabb szeméttel együtt a patakba dobták. Nagyon szégyelljük, hogy vannak városunkban olyan emberek, akik nem szeretik a rendet és a tisztaságot. Gazda Nikolett Sanda Maria Gimnázium
