Heves Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-01 / 77. szám

1995. április 1., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Anekdoták Az ’50-es évek derekán négy­tagú kultúrbrigád járta Komá­rom megye falvait. Palotai Erzsi előadómű­vésznő verseket szavalt, Varga András, Operaházunk tagja énekelt. Szendrey-Karper László gitárművész szólószá­mokat adott elő, s az énekszá­mok kíséretét is ellátta. A mű­sor értékes irodalmi összeállítás volt, az összekötő szöveget a brigád negyedik tagja, egy ifjú tanárember mondotta el. A turné elég nehéz körülmé­nyek között zajlott le. Az idő: télies kora tavasz, csatákkal, la­tyakkal, faggyal, s olyan heves hózáporral, hogy egyszer az au­tóbusz útközben elakadt, s a kultúra fáklyavivői ökrös sze­kéren vonultak be a községbe. S bár nem egy művelődési ház jelentette be igényét a Palotai- Varga-Szendrey-Karper bri­gádra, küzdeniük kellett az ope­rett konkurenciájával. Ugyanis ugyanebben az időben ugyan­ezt a területet járta egy Csár- dáskirálynő-brigád is, amely­nek öt tagja két tangóharmo­nika kísérete mellett az egész Kálmán-művet eljátszotta, elé­nekelte és eltáncolta, márpedig a Csárdáskirálynő az Északi-sarktól a Déli-sarkig, körül az Egyenlítőn és így a Komárom megyei falvakban is - verhetetlen. Ha a vége jó, minden jó: a turné utolsó előadásán ritka öröm - fűtött terem várta az irodalmi brigádot. Felmerült ugyan a gyanú, hogy a község tulajdonképpen a Csárdáskirálynőre számított, de a szavalóművésznő, az éne­kes és a muzsikus elhatározták, hogy az esetleges csalódásért kárpótolni fogják hallgatóikat, s különösen gazdag gálaestet rendeznek. Kétszer annyi szavalat, két­szer annyi ének, kétszer annyi muzsika - aminek egyik ered­ménye az volt, hogy Szend­rey-Karper László hol mint szó­lógitáros, hol mint énekkísérő, lépten-nyomon megjelent a színpadon. Mikor negyedjére vagy ötöd- jére éppen Varga Andrással lé­pett a világot jelentő deszkákra, lent a nézőtéren felállt egy vér- csebajuszos férfi, egyet köpött, kettőt krákogott, s indulatosan odakiáltott Szendrey-Karper felé:- Hát ez már megint itt van!? Lehet, hogy Csárdáski- rálynő-drukker volt. * A Déryné Színház nyírbátori János vitéz-előadása után tör­tént, 1958-ban. Kacsóh Pongrác példátlanul népszerű dalműve a nyírségi közönség szívét is megnyerte. Valamennyien együttéreztek a derék Kukorica Jancsival és szép Iluskájával, szerették a hű­séges Bagót, sajnálták a sze­relmében csalódott francia ki­rálylányt, mulattak a bohókás francia királyon, és legszíve­sebben személyesen kontyolták volna meg a gonosz mostohát. Az előadás végén két-három süldő kislány sündörgött a kul- túrház színpadi bejáratához. A színházi érdeklődés növekedé­sével elterjedt az autogramké­rés kedves szokása is - a nyír­bátori kislányok aláírást gyűj­teni indultak a Déryné Színház művészeinek öltözőjébe. Először a női öltözőbe ko­pogtak be: odanyújtották füze­teiket, és türelmesen vártak, míg a szép Iluska és a bús fran­cia királyné beírta a nevét. A kolléganőivel együtt öltözködő gonosz mostoha - Szántó Mar­git - automatikusan nyúlt az au­togram-füzetek után, ám az egyik kisleány dühösen a ke­zére ütött, kikapta kezéből a fü­zetet, s szenvedélyes haraggal rákiáltott:- Magától nem kell aláírás, maga undok, vén boszorkány! * Van persze a közvetlen hatás­nak simább megnyilvánulása is. Különösen, ha a darab témája mai, és áttétel nélkül kapcsoló­dik a nézők életéhez. A hatvanas években a Déryné Színház nagy sikerrel játszotta Örsy Ferenc Kilóg a lóláb című tsz-komédiáját. Öz­vegy Kocsisnét, a fifikus, eré­lyes, a szövetkezetét keményen összefogó elnöknő figuráját Szántó' Margit alakította. A publikum mindenütt élén­ken tárgyalta a színpadi esemé­nyeket, egyeztek, osztoztak, vi­tába szálltak a megelevenített színpadi személyekkel - a Ki­lóg a lóláb elnöknőjét nem kis meglepetésre még zárszáma­dásra is meghívták -, a színész és a szerep között néha szinte elmosódott a határ. A színházszerető Tolna me­gyei Kisvejke községben, elő­adás után felkereste Szántó Margitot a helybeli tsz javako­rabeli, jól megtermett elnöke:- Hej, elvtársnő - pödörített egyet a bajszán -, ha mi össze­tennénk, amink van... Szántó Margit kicsit megret­tent.- Ha mi összetennénk a ma­gunkét - enyhítette szavát az elnök -, az én szaktudásomat, tapasztalatomat, a maga csava­ros eszét, azt a rámenős termé­szetét, hát olyan téeszt csinál­nánk, hogy párját ritkítaná az országban! (Békés István: Legújabb magyar anekdotakincs) SZOBOR a földön - elkezdődött Budapesten a Hősök terének felújítása FOTÓ: MAJOROS TAMÁS Miklós Béla: / Április Ady megírta a Léda-verseket. Az egyik ciklusnak ezt a cí­met adta: Léda aranyszobra. Nincs az irodalmi hagyaték­ban ilyen cím: Bűnbánati zsoltárok. Pedig a zsoltárokat megírta, és a versek között a valódi zsoltárokkal vetekedő bűnbánó verseket találunk. A magyarság tragikus sorsa és feladatai mellett, amelyek Adyt foglalkoztatták, foglal­koztatta saját élete és lelkiál­lapota is. Hangulata csupa szemrehányás. Ha olykor há­nyaveti módon próbál szaba­dulni a lelkifurdalástól, a be­tegség és a közeledő halál ijesztő rémétől, mindig visz- szatér az alázatos bűnvallo­máshoz. Első sikeres kötetében ezt találjuk: Óh, nagyon csúnyán éltem. - Milyen szép halott leszek. A lelket kiüresítő él­vezetek, amelyeknek poharát fenékig itta, felébresztik benne a halál képzetét. A ha­lál-motívum végig meg is marad költészetében. Nekro- poliszban zene zendül - Egy süket, őszi napon. - Én már meghaltam akkor régen - S feküdtem vörös ravatalon... - Itt Budapesten csúf az élet - S ezerszer csúfabb a halál. - S azóta déli temetőben - Készül egy szegény halott, halott... Ugyanez a hangulat szólal meg A Halál rokoná-ban: Én a Halál rokona vagyok, — Sze­retem a tűnő szerelmet, - Sze­retem megcsókolni azt, - Aki elmegy... Szeretem a fáradt lemondást és a békét, - Böl­csek, poéták, betegek - Me­nedékét. A suhanó, rövid élvezetek végén is leselkedik a halál. Töff-töff, a Halál - Kacag. Érzi a hűltünk. - Csúf az élet, — Éljen. Mi legalább repül­tünk. Nizzában is halálszagú a hazavágyása: Akkor én majd nem erre járok, - Nem Napfény-országban rogyok össze, - Magyar árok lesz az az árok... - Ott süti végre ma­gyar Nap, - Otthon álmodik Napfény-országról - S kik rá­csapnak: hazai varjak. Szenvedélyei viharában él. - Korhely Apolló, gúnyos arcú, - Palástja csusszan, lova vár, - De áll a bál és zúg a torna, - bujdosik, egyre buj- dosik - Véres asztalon a po­hár... - Miért igyák most már rogyásig? - Pénzem nincs, hi­tem elinalt, - Erőm elfogyott, meghalok. Ady kísértői között nagy hangja volt a pénznek. Elég tehetséges volt ahhoz, hogy belássa a pénz hatalmát a klasszikus kapitalizmus korá­ban. - Nekem mindegy, az én fülemnek, - Ha kéj liheg, vagy kín köhög, - Vér csur- ran, vagy arany csörög... — Meghal minden és elmúlik minden, — A dics, a dal a rang, a bér, - De él az arany és a vér. A pénz hatalmának zseniális szólama egy vers­eim: Mi Urunk: a Pénz. - Ha elfutnak a gyér aranyak, - Fölséges, nagy, úri magunk­ból, - Istenem, be kevés ma­rad... - S ha megjönnek a gyér aranyak: - Szabad me­gint Istennek lenni, - Két-há- rom-négy napig szabad. Ady szerelme mindig két­oldalú, szeret és mea-culpá- zik egyszerre. — Én asszo­nyom, be jó, hogy bántlak: - Mea-kulpázok, megtörök, sí­rok, - Várlak, kívánlak. Az il­latos, libegő bálterembe lépve is halálszagot érez: Kik ezek? S mi csöndben belépünk, - Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk - S hervadt, régi ró­zsa-koszorúinkat - A víg te­rembe némán szerte-szórjuk. A szerelem mértéktelensége elvette annak ízét: Csókjai­mat szedtem, vettem, - Híven sohase szerettem. - Ha esküd­tem, majd meghaltam: - Leg­jobb asszonyom megcsaltam.- Ha öleltem, ha csókoltam, - Gonosz komédiás voltam. Ady küzdött lelkének ré­meivel, s ez olykor nullába torkollott, amiről A Nincsen himnusza szól. A Hajnal nem ragyogó, - Az éj fehéren leb- ben, - Az Isten nem jóságos,- Az Ördög nem kegyetlen...- Nincsen semmi, ami van, - Egy való van: a Nincsen, - Az Ördög rokonunk - S el­lenségünk az Isten. S elsóhajtja a költő leg­őszintébb vallomását: beteg vagyok, beteg... A menekü­lésnek két útja marad: otthona és Isten. Beteg vagyok, egy kis faluból — Leskődöm visz- sza a világba - Hidegrázós emlékezéssel: - Hátha üldöz­nek, hátha... — Mindentől félek nyugtalanul, - Már nincs se alvásom, se álmom,- Én Istenem, hogyan is füg­gök - Ezen a zord életpárká­nyon? Faluja csendjében fe­lejteni véli bűnös életét. - Hazamegyek a falumba: Szi­gorú szeme meg se rebben, — Falu még nem várt kegyeseb­ben, - Városi bujdosóra. — Titkos hálóit értem szőtte — S hogyha leborulok előtte - Bűneim elfelejti. Ady életének másik fénye Isten, kivel küzdött, mint Já­kob, de kinek végül meghó­dolt és vallott. - Omlik lel­kemnek barna gyásza, Nagy, fehér fényben jön az Isten, - Hogy ellenségim meg­alázza...’ Szívemben őt már megtaláltam, - Megtaláltam és megöleltem - s egyek le­szünk a halálban. - Istent érezte meg élete zaklatottsá­gában. - Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem - Csöndesen és várat­lanul - Átölelt az Isten. - Hajdan nem vett tudomást a téli erdő keresztfájáról. - Húsz éve elmúlt s gondolat­ban - Ott repül szánom az éj­ben. S amit akkor elmulasz­tottam, - Megemelem a kala­pom mélyen. - Ott repül szá­nom az éjben. Betegség, halálfélelem visszatereli Istenhez: Óh, em­lékek, csak egy kicsit ne bán­tanátok. Minden volt dolgom egy-egy átok, szégyen. Bol­dog, ki Isten kegyelmében fe­hérre ászatja magát. Tíz-húsz szent böjtű kámzsás barát szép árnyéka táncol körül. Be boldog, aki nem örül: Jaj, be piszkos ruha az Élet s a vér be nyomorult, be ronda. Har­mincnégy esztendős, vén ko­romba... sírva nézem, hogy kendőt lenget... egyetlen igazi szerelmem: a Patyolat. A lé­lek téli erdejében megtalálja Krisztust: Szüzesség, jóság, bölcs derékség, - óh, jaj, be kelletek. - Hiszek Krisztus­ban, Krisztust várok, - Beteg vagyok, beteg. Bibliás lelkü- lettel szól Krisztushoz: Dühödt, lázongó szívveré- sem/Golgotai bazaltra vé­sem,/ Krisztus, poétám, szent Alak,/ Eladtalak./ Enyém volt minden álmodásod./ Én vol­tam a lelked, a másod,/ Meg­koszorúztam a fejed,/ Szeret­telek./ HOROSZKÓP 1995. április 3-tól 9-ig KOS (III. 21.-IV. 20.) Szerelem: Ki­csit visszafogot­tabb, megalku- vóbb, mint bármikor. Úgy érzi, fontos ez a kapcsolat, és érte bármilyen áldo­zatra is képes. Hivatás: Nincs olyan akadály, amely útját áll­hatná. Olyan eredményeket képes elérni, melyeket csak titkon remélt. A siker megsokszorozza erejét, és ettől újabb lehetőségek adódnak. BIKA (IV. 21.-V. 20.) Szerelem: Az utóbbi napok­ban gyakran lesz úrrá hangu­latán ii 'szőmorúság. Pedig nincs semmi baj, talán csak fáradtabb, mint máskor, és ezért vesz annyira a szívére minden apróságot. Hiva­tás: Szépen ívelő karrieije feléb­reszti néhány ember féltékenysé­gét. Ne haragudjon rájuk, az idővel irigységük semmivé lesz. IKREK (V. 21.-VI. 21.) Szerelem: Ha csalódás vagy bánat érte, ne azon törje a fe­jét, hogyan vághatna vissza partne­rének. A megbocsátás a legbizto­sabb jele a szeretetnek. Hivatás: Leleményessége, helyzetfelismerő képessége ezúttal sem hagyja cser­ben, de azért néhány esetben na­gyon kellemetlenül érzi magát. Néhány embere csalódást okoz. RÁK (VI. 22.-VÜ. 22.) Szerelem: On szerető szülő, szófogadó gye­rek — gondos­kodó feleség (férj) - általában. Most azonban lázad. Minden és mindenki ellen. De ez csak annak a jele, hogy önmagával nincs meg­elégedve. Kényeztesse önmagát! Hivatás: Szeretne változtatni né­hány dolgon a munkájával kapcso­latban is. A hét alkalmas rá. OROSZLÁN (VII. 23.-VIÜ. 23.) Szerelem: A hódítás úgy hozzátartozik az életéhez, mint a levegő vagy a víz. Csak azért ne vigye túlzásba. Ezen a héten az ártatlan flörtjéről pletyka kerekedik, amely lavina­ként növekedhet a napok múlásá­val. Hivatás: A munkahelyén él­vezi, ha a kollégák felnéznek önre. Akkor is. ha csak beosztott. SZŰZ (Vra. 24.-IX. 23.) Szerelem: Bol­dogsága nem teljes. Más talán örülne, ha olyan partner mellett élhetne, olyan kö­rülmények között, mint ön. Nem is érti a környezete, miért nem tudja élvezni az életet. Mivel önmagá­nak sem tudja megfogalmazni, mi hiányzik - nehéz helyzetben van. Hivatás: Úgy érzi, amit csinál, nem köti le teljesen. Másra vágyik. MÉRLEG (r\ (IX.24.-X.23.) ISzerelem: A «C mostani csilla­gállás elsősor- ~v>*~ ban a házasság­ban élőknek hoz boldogságot. Kie­gyensúlyozottnak, elégedettnek érzik magukat, megnyugtatja őket a békés otthoni környezet. Hiva­tás: A csillagok nem lesznek segít­ségére, amennyiben változtatást tervez, esetleg túl kockázatos ügybe keveredik. SKORPIÓ (X. 24.-XI. 22.) Szerelem: Az utóbbi időben bizonytalan ér­zelmeiben, vonzerejében. Úgy érzi, fölöslege­sen pazarolta szeretetét, idejét, gondoskodását partnerére. Nem azt kapja, amit várt. Esetleg már túlsá­gosan megismerték egymást, és kihűlt a lángolás? Előbb önmagá­ban keresse a hibát! Hivatás: Ón fáradt, nem érzi a siker örömét! NYILAS (XI. 23.-XII. 21.) Szerelem: Ed­dig inkább az álmai, ábrándjai tették színessé az életét, most azonban a valóság túltesz a legszebb álmon is! Part­nere kényezteti, környezete pedig elismeri a tehetségét. Hivatás: El­sősorban másokért próbál élni. Sa­ját akaratát csak ritkán viszi ke­resztül. Csakhogy most nincs semmi akadály! BAK (XII. 22.-I. 19.) Szerelem: Nem könnyű annak, aki önt bol­doggá szeretné tenni. Ugye, ezt ön is tudja? Túl magasra állítja a mércét, és több­nyire még az érzelmeit is eltitkolja a másik elől. Szegény állandó két­ségek közt van. Adjon számára megerősítést! Hivatás: A felada­tok súlya kicsit nyomasztja, de vé­gül is mindent sikerül megoldania. VÍZÖNTŐ (I. 2°.-n. 20.) jl\ Szerelem: A / héten elkéshet egy fontos ran- devúról, vagy elodázhat egy régóta húzódó be­szélgetést. Mindkettőnek saját maga látja majd kárát, de akkor már késő bánat. Hivatás: Néhány apróság annyira kihozza a sodrá­ból, hogy a nagy dolgokra nem tud koncentrálni. A fontos tárgyaláso­kat azonban ne halassza el! HALAK (II. 21.-in. 20.) Szerelem: Ne kínozza partne­rét örökös félté­kenységével! Hagyjon neki egy kis szabadságot! Meglátja, mennyivel ragaszko­dóbb lesz, ha nem „kötelező” sze­retnie önt. Hivatás: Azt a munkát tudja csak hibátlanul elvégezni, ami kedvére való. Nem ártana egy kis odafigyeléssel a „nemszere­tem” feladatot is jól megoldani!

Next

/
Oldalképek
Tartalom