Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-09 / 58. szám

1995. március 9., csütörtök 7. oldal Bűnügyi Kaleidoszkóp A cellatárs adta a bizonyítékot, a cellatárs el is vette...? Vádalku - szolid honi kivitelben Vádalku. A fogalom régóta ismert - az angolszász jogrendszerekben. Annyit tesz: a megvádolt személy segít a hatóságoknak kideríteni egy adott bűntény tettesét. Hozzájárul a bizonyítékok megalapozottá tételéhez. A maga sajátos módján és lehetőségeivel élve gyűjt és ad át felhasz­nálható információkat. Cserébe csökkentik büntetésének a mértékét. Vádalku. Itthon a múlt év tavaszáig ismeretlen jogi kategória. A hozzá hasonlító, ám szorosan vett megoldást az 1994. évi XXXIV. törvény 67. szakasza tette lehetővé. Tapasztalatok híján e szabály alkalmazása egyelőre - amint az az alábbiakból kitűnik - enyhén szólva nem zökkenőmentes. A rendőrségi törvény említett paragrafusának első bekezdése így szól: „A rendőrség az ügyész hozzájárulásával a nyomozás megtagadásának vagy megszüntetésének kilá­tásba helyezésével információ­szolgáltatásban állapodhat meg a bűncselekmény elköve­tőjével, ha a megállapodással elérhető bűnüldözési célhoz fűződő érdek meghaladja az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érde­két”. *** A bűnügy - amelynek kapcsán e jogintézmény a legutóbbi tárgyaláson felmerült - még tavaly március közepén tör­tént. Egyik reggel a lakásán ta­láltak rá Ivádon a súlyosan sé­rült Papp Józsefnére. Az idős asszonyt brutálisan bántalmaz­ták. Pár nappal élte túl a ször­nyű támadást. A leggondosabb ápolással sem tudták megmen­teni az életét. A nyomozás szálai a szintén ivádi P. Déneshez vezettek el. Ám a tett színhelyén lelt nyo­mok nem túl gazdagok, P. Dé­nes pedig - élve a törvény adta jogával - nem óhajt vallomást tenni. A főügyészségi vádin­dítvány alapján ugyanakkor halált okozó testi sértés bűn­tette miatt várja jelenleg a bí­róság ítéletét. A vele szemben felhozott bizonyítékok fontos elemei azok az önvallomásai, amelyeket a cellatársa juttatott el a nyomozóknak... *** A megyei bíróság büntetőta­nácsa egyáltalán nincs könnyű helyzetben. Ä januári tárgyalási nap után újabb fordulatot vett az ügy. Kérdésessé vált P. Dénes vádlott beismerést tartalmazó önvallomásának a hitelessége. Ezen a március eleji tárgya­láson két letartóztatottat vezet­tek elő a fegyőrök az egri bün­tetés-végrehajtási intézetből. A vádlottak padján helyet fog­laltak közül azonban az egyik­nek csak áttételesen van köze az ivádi bűntényhez. Az erő­szakos közösülés bűntettének alapos gyanúja okán fogva tar­tott P. József volt az ugyanis, aki - úgymond - „szállította” P. Dénes bűnösségének igazo­lását. Részben az egykori zár­katársával folytatott beszélge­tések lényegét továbbadva, részben annak papírra vetett sorait a rendőröknek kiszolgál­tatva. Februárban P. József a bv-ügyész elé kérte magát, akivel közölte: öt a nyomozók kényszerítették az alvilágban csak besúgásként titulált cse­lekedetre! A történet előzménye egy vádalkura emlékeztető szóbeli megállapodás, amit az érintet­tek ma már más-más megvilá­gításban elevenítenek fel. A tanúként meghallgatott P. Jó­zsef - amúgy ellentmondások­kal jócskán vegyített - nyilat­kozatai nyújtották az egyik né­zőpontot. Eszerint őt, röviddel az után, hogy cellatársa lett P. Dénesnek, megkereste az egyik nyomozó, s arra kérte, informálja a rendőrséget mindarról, amit az idős nő ha­lálával összefüggő bűnügyről kényszerű lakótársától hall. Ennek fejében elhangzott az az ígéret, hogy szabadlábra he­lyezik, az erőszakos közösülés miatti eljárást - amiben ártat­lannak tartja magát - ellene megszüntetik.- Először nem bíztam a do­logban - mondta P. József -, de a védőmtől megtudtam, hogy a rendőrségi törvény 67. szakasza alapján van alapja a megegyezésnek. A fiatalember szorgalmasan gyűjtötte az információkat, si­került maximálisan elnyernie P. Dénes bizalmát. Később előadta a nyomozóknak az ál­dozat bántalmazásának részle­teit is, mondván, hogy azt zár­katársa mesélte el neki. Segít­ségével lefoglaltak egy, P. Dé­nes kézírásával papírlapra rótt beismerő önvallomást is. Az olyan leírásokat tartalmazott, amiből az szűrhető le: olyasva­laki írta, aki maga is ott volt a tett színhelyén! P. József azonban utóbb megtagadta segítő közremű­ködését. A büntetőtanács előtt ezt így indokolta:- Amíg úgy éreztem, van esélye a megállapodás teljesü­lésének, addig segítettem a munkájukat. Ám rájöttem, hogy becsaptak, s nem lesz semmi az ígéretükből... Tudatta ezek után a bűnül­dözőkkel, hogy a továbbiak­ban nem kíván részese lennei az ivádi ügynek, a jegyző­könyvekbe mondottakat visz- szavonja. Ekkor - tavaly októ­ber 10-én - szerinte megfenye­gették, hogy az erőszakos kö­zösülés mellett emberölés bűnpártolójaként is megvádol­ják! Megidézte a bíróság a me­gyei bűnügyi osztály érintett munkatársait is. Ők úgy nyi­latkoztak - egyes részletekben némi eltéréssel -, hogy valójá­ban P. József és ügyvédje ajánlkozott arra, hogy a P. Dénessel egy cellába került gyanúsított informálja az ivádi ügy előadóit. Előbbi kérelmi lapokon jelezte, hogy beszélni kíván a főkapitányság embere­ivel (tudni kell, hogy az ő ügyében az egri kapitányság, tehát más rendőri szerv foly­tatta a vizsgálatot), utóbbi - az osztályvezető bírósági vallo­mása szerint - telefonon „bombázta” az ötlettel a ható­ságiakat. Az erőszakos közö­sülés gyanúsítottja és a rend­őrök többször is tartottak megbeszélést.- Én is beszéltem P. József­fel - közölte tanúként a tárgya­lóteremben a megyei bűnügyi osztály vezetője. - Előadta, hogy erőszakos közösülés mi­att folyik eljárás ellene. Ezt sé­relmezte, mondván, ő azt nem követte el. Kérte, hogy intéz­kedjünk a szabadlábra kerü­lése érdekében. Ezért felaján­lotta, hogy a vele egy zárkában elhelyezett P. Dénes ügyéről információkat szolgáltat ne­künk. Én vázoltam a lehetősé­geket...- Tisztában volt azzal P. Jó­zsef, hogy a rendőrség nem szüntetheti meg az előzetes le­tartóztatást? - kérdezett közbe a tanácsvezető bíró.- Véleményem szerint igen! - hangzott a válasz. - A vád­alku lehetőségét is ismerte. A P. Józseffel szembeni el­járás megszüntetése végett persze, egyetlen lépést sem tet­tek a megyei bűnügyisek. Nem is tehették volna, hiszen a vád­alkuhoz hasonlító rendelkezés a rendőrségi törvénnyel csak tavaly október elsején lépett hatályba. Egyébként szükség lett volna az ügyészi jóváha­gyásra is, nem szólva arról, hogy a döntés e kérdésben a bíróság jogköre. A bűnügyi osztály vezetője még azt is elmondta eskü alatt tett vallomásában, hogy mi­után kiderült, nem lehetséges a P. Józseffel szembeni eljárás megszüntetése, ezért annak védője őt telefonon felhívta, s igencsak nehezményezte, hogy nem intézték el a megbe­széltek szerint a dolgot. A védő még közölte: majd meg­mutatják, hogy P. Dénes a ter­hére rótt ivádi ügyben fel­mentő ítéletet fog kapni! Meg­hallgatták P. József ügyvédjét is, ám a bíróság úgy határo­zott, ezt a mozzanatot nem ér­tékeli, lévén az az ügyvédi ti­toktartás körébe tartozik... Érthetően kíváncsi volt a bí­róság arra is, feloldhatóak-e a a tanúvallomások közötti elég gyakori ellentmondások. Az ezzel kapcsolatos szembesíté­sek P. József és a rendőrség munkatársai között rendre nem vezettek eredményre. Fontos­nak tartotta a büntetőtanács annak tisztázását, valóban megfenyegették-e P. Józsefet: bűnpártolással is megvádolják, miután közölte, hogy nem haj­landó tovább segíteni a bűnül­dözők munkáját. E kérdésben sem voltak azonos hullám­hosszon az érintettek. P. József ragaszkodott korábbi vallomá­saihoz, hogy őt igenis ezen újabb vádpont kilátásba helye­zésével fenyegették meg. A másik oldal szerint semmilyen fenyegetés nem hangzott el. Csupán arra hívták fel a fi­gyelmét, hogy miután infor­mációi vannak az ivádi esetről, s ezt állampolgári kötelessége ellenére nem hajlandó a ható­ság tudomására hozni, ezért akár bűnsegédnek is minősül­het. Mondani sem kell talán, az ezzel kapcsolatos szembesí­tés is eredménytelen maradt. *** Arról, hogy ki kezdeményezte ezt a bizonyos „vádalkut”, va­lóban a más bűncselekmény­nyel gyanúsított P. József, vagy a P. Dénes bűnügyében nyomozó hatóság, természete­sen a megyei bíróságnak kell a tárgyaláson hallottakat mérle­gelve véleményt formálnia. Már csak azért is, mert nagyon úgy fest, a halált okozó testi sértés bűntettében a vádlott bűnösségének kimondása nagymértékben függ attól, hogy mennyiben fogadható el bizonyítéknak például P. Dé­nes azon írásos beismerő ön­vallomása, amelyet P. József cellatárs közreműködésével foglalt le a rendőrség. Kétség­kívül nem könnyű a döntés. Az azonban bizonyos, hogy a rendőrségi törvény 67. sza­kaszában megfogalmazottak kivitelezését az eddigieknél sokkal átgondoltabb belső szabályozásnak, s az annak megfelelő cselekvésnek kell a jövőben a mindennapok gya­korlatává tenni. Szalay Zoltán A seriff, amint kiemel a sorból Néhány fura mozzanat az amerikai utakról Olykor ugyanúgy bosszanko­dom, mint más autós, amikor kocsiba szállók. Nem szívlelem a bokor mögül lövöldöző traffi- paxokat, legújabban pedig rossz lélekkel gondolok azokra a - bizonyára jogosítvány nélküli - vezetőkre, akik a kakasülőn két kukorékolás között jelentik az újabb hajnalt. Számos helyen 30 km/óra sebességre fékezik a tempót! És a rejtett adó hatal­mas bugyraira gondolva, koc­cintásra emelik poharaikat. (Rémképeimben pedig már lá­tom 63 éves visszeres lábú édesanyámat, amint moso­lyogva benéz ablakaimon, és roggyant kerékpárján elhúz mellettünk!) Szóval: van min bosszan­kodni, a napi méregpoharak telten várakoznak ránk hajnal­tól hajnalig. Különös módon ilyenkor az amerikai utak őre­ire gondolok, ők percek alatt megnyugtatnak. Áz Újvilág partjain, ha arrafelé járok és te­hetem, sokat vezetek minden­féle utakon, s a rend őreinek munkáját így közelebbről is szemügyre vehettem. Az ame­rikaiak autózásában bár jelen vannak a szélsőséges mozzana­tok is (széteső autók, szágul­dozó fiatalok, stb.), mégis - Magyarország szárazföldi köz­lekedésével összehasonlítva - a nyugodtság tűnik fel mindenek­előtt. (Ez alól természetesen itt is kivételt jelent New York). A sebességet, mely minden eset­ben alacsonyabb a hazánkban elfogadottnál, csak a legbát­rabbak lépik túl. A tempó ki­váltképp Éloridában látszik el­viselhetetlennek. Úgy tűnik, mintha hőgutás nyugdíjasok fu­tamába keveredne az ember. Kezdetben sokat gondolkod­tam azon, miért olyan szabály­tisztelők azok a szabad embe­rek, ahol csak akkor állíthatják meg őket a rendőrök, ha a meg­engedett sebességet túllépték, vagy valami kirívó, súlyos sza­bálytalanságot követtek el! Mondják, Amerikában lehet vo­lánhoz ülni úgy is, ha kis mennyiségű alkoholt fogyasz­tott valaki, lehet biztosítás, jo­gosítvány nélkül is vezetni, az út szélén nem integet senki egyenruhában, a rendőrök nem terelnek be mindenféle parko­lókba irat- és kocsiellenőrzés céljából, és nincsenek „közle­kedési hónap” fedőnevet viselő, állami bevételt növelő akciók. Akkor miért félszeg az ame­rikai vezető? Mert a szabadság ott is csak viszonylagos, az első hibáig tart minden száguldás, szárnyalás. Ekkor ugyanis a vétkes bekerül a kis kompu­terbe, onnan pedig kifelé nem vezet út. Ezt lapozza fel legkö­zelebb egy másik seriff, egy harmadik, s a többi. A büntetés pedig magas, még az ottani pénztárcára méretezve is. És a pontrendszer, amelyről idehaza még csak beszélnek, Ameriká­ban már sok millió embert ülte­tett a tanulópadokba, ahol nem éppen „szellemi objektumok” oktatják: „miért nem szabad inni, miért veszélyes, ha stop­táblánál nem áll meg az em­ber?” Hogyan is dolgoznak azok a rendőrök, akik teljesítményhez kötötten gondoskodnak az ál­lami bevétel növekedéséről és a tanulópadok feltöltéséről? Sokszor mintha a föld alól tűnnének fel, még a sivatagban is. Hosszú ideig sehol semmi, aztán egyszer csak felbőg a szi­réna. A városokat átölelő autó­pályák felhajtóinál állnak igen gyakran, startra készen. A ki­szemelt áldozatot olykor hosz- szú percen át követik motorral vagy autóval, számítva arra, hogy az iszonyatos forgalom­ban nem mindenki tapad a ki­lométerórára. A seriff amikor kiemeli a sorból a vétkest, rendkívül ud­varias, hiszen ő is csak mások parancsát hajtja végre, és a reni­tens személynek kötelessége megérteni, hogy a rendőr is pénzből él. így aztán nincs vita, de nincs készpénzfizetési lehe­tőség sem. És bármennyire fáj­dalom: nem alkudozhat a vét­kes. Egyet tehet: megszégye­nülve beül kocsijába, s fogad- kozik, hogy nem vét többet, s közben várja, milyen meglepe­tést hoz a posta, mely az éber hatalom lenyomatát kézbesíti borítékba zárva. Sziki Károly Esküvője előtt egy órával lett öngyilkos az olaszországi Muro Lucanóba való Gerardo Zarri- ello. A 29 éves rendőr piszto­lyával szíven lőtte magát. Valószínűleg azért vetett vé­get életének, mert félt, hogy nem tudja majd eltartani le­endő családját. Mások szerint a menyasszony családja okolható a tragédiáért. Kényszerítette Gerardót: mielőbb vegye el fe­leségül a lányukat. Annamária ugyanis terhes volt, és az exp­ressz házassággal akarták megnjenteni a lány becsületét. Várost építettek a testőriskolának Napjainkban kis hazánkban is egyre divatosabb - s nemegy­szer kényszerűségből is vá­lasztott - szakma a testőröké. Annak ellenére is szaporodik a számuk, hogy egyelőre hiá­nyos a jogi szabályozásuk. Más országokban e téren is jóval előrébb tartanak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Ferenczy Europress itt látható felvételéhez társuló hír. Esze­rint a kaliforniai Lake For- resí-ben egy egész várost épí­tettek fel, hogy minél életsze­rűbb képzést nyújthassanak a testőröknek. Szállodái, étter­mei vannak e különös telepü­lésnek, melyhez egy Patyom- kin nevű repülőtér csatlakozik. Ott gyakorolják a hallgatók a gépeltérítők lefogását. Vigyázat, traffipax! Mivel megyénkbeliek közül igen sokan járnak - elsősor­ban üzleti ügyekben - a szomszédos Jász-Nagy- kun-Szolnok megyében, ezért az ottani sebességmérők elhe­lyezkedését is közöljük. Március 9-én, 6-14 óra: Eger, Gyöngyös belterület. 7- 15 óra: 4-es főút Szolnok- Fegyvernek. 14-22 óra: Fiat­van belterület. Március 10-én, 6-14 óra: Füzesabony, 3-33-as főút, Heves, 3-31-es főút. 12-20 óra: 4-es főút Szolnok-Kar- cag, Jászberény. 14-22 óra: Hatvan belterület. Március 11-én, 6-14 óra: Eger, 24—25-ös főút, Gyön­gyös, 3-24-es főút, 4-es főút Szolnok-Karcag, Jászberény. 14-22 óra: Hatvan belterület. Március 12-én, 6-14 óra: Eger, 3-25-ös főút, Gyön­gyös, 3-as főút. 12-20 óra: Szolnok külterület. 14-22 óra: Hatvan belterület, 3- 21-es főút. Március 13-án, 6-14 óra: Eger, Gyöngyös belterület. 8- 12 óra: Szolnok belterület. 14-22 óra: Hatvan belterület. Március 14-én, 6-14 óra: Eger, 24-25-ös főút, Heves, 3- 31-es főút. 6-18 óra: 44-es főút Kunszentmárton, 46-os főút Mezőtúr. 14-22 óra: Hatvan, 3-21-es főút, Jászbe­rény belterület. Március 15-én, 6-14 óra: Eger, 3-25-ös főút, Gyön­gyös, 3-24-es főút. 7-15 óra: Szolnok, Jászberény belterü­let. 14-22 óra: Hatvan, 3-as főút. Krimi világ Öngyilkos lett az olasz zsaru

Next

/
Oldalképek
Tartalom