Heves Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-09 / 58. szám
1995. március 9., csütörtök 7. oldal Bűnügyi Kaleidoszkóp A cellatárs adta a bizonyítékot, a cellatárs el is vette...? Vádalku - szolid honi kivitelben Vádalku. A fogalom régóta ismert - az angolszász jogrendszerekben. Annyit tesz: a megvádolt személy segít a hatóságoknak kideríteni egy adott bűntény tettesét. Hozzájárul a bizonyítékok megalapozottá tételéhez. A maga sajátos módján és lehetőségeivel élve gyűjt és ad át felhasználható információkat. Cserébe csökkentik büntetésének a mértékét. Vádalku. Itthon a múlt év tavaszáig ismeretlen jogi kategória. A hozzá hasonlító, ám szorosan vett megoldást az 1994. évi XXXIV. törvény 67. szakasza tette lehetővé. Tapasztalatok híján e szabály alkalmazása egyelőre - amint az az alábbiakból kitűnik - enyhén szólva nem zökkenőmentes. A rendőrségi törvény említett paragrafusának első bekezdése így szól: „A rendőrség az ügyész hozzájárulásával a nyomozás megtagadásának vagy megszüntetésének kilátásba helyezésével információszolgáltatásban állapodhat meg a bűncselekmény elkövetőjével, ha a megállapodással elérhető bűnüldözési célhoz fűződő érdek meghaladja az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdekét”. *** A bűnügy - amelynek kapcsán e jogintézmény a legutóbbi tárgyaláson felmerült - még tavaly március közepén történt. Egyik reggel a lakásán találtak rá Ivádon a súlyosan sérült Papp Józsefnére. Az idős asszonyt brutálisan bántalmazták. Pár nappal élte túl a szörnyű támadást. A leggondosabb ápolással sem tudták megmenteni az életét. A nyomozás szálai a szintén ivádi P. Déneshez vezettek el. Ám a tett színhelyén lelt nyomok nem túl gazdagok, P. Dénes pedig - élve a törvény adta jogával - nem óhajt vallomást tenni. A főügyészségi vádindítvány alapján ugyanakkor halált okozó testi sértés bűntette miatt várja jelenleg a bíróság ítéletét. A vele szemben felhozott bizonyítékok fontos elemei azok az önvallomásai, amelyeket a cellatársa juttatott el a nyomozóknak... *** A megyei bíróság büntetőtanácsa egyáltalán nincs könnyű helyzetben. Ä januári tárgyalási nap után újabb fordulatot vett az ügy. Kérdésessé vált P. Dénes vádlott beismerést tartalmazó önvallomásának a hitelessége. Ezen a március eleji tárgyaláson két letartóztatottat vezettek elő a fegyőrök az egri büntetés-végrehajtási intézetből. A vádlottak padján helyet foglaltak közül azonban az egyiknek csak áttételesen van köze az ivádi bűntényhez. Az erőszakos közösülés bűntettének alapos gyanúja okán fogva tartott P. József volt az ugyanis, aki - úgymond - „szállította” P. Dénes bűnösségének igazolását. Részben az egykori zárkatársával folytatott beszélgetések lényegét továbbadva, részben annak papírra vetett sorait a rendőröknek kiszolgáltatva. Februárban P. József a bv-ügyész elé kérte magát, akivel közölte: öt a nyomozók kényszerítették az alvilágban csak besúgásként titulált cselekedetre! A történet előzménye egy vádalkura emlékeztető szóbeli megállapodás, amit az érintettek ma már más-más megvilágításban elevenítenek fel. A tanúként meghallgatott P. József - amúgy ellentmondásokkal jócskán vegyített - nyilatkozatai nyújtották az egyik nézőpontot. Eszerint őt, röviddel az után, hogy cellatársa lett P. Dénesnek, megkereste az egyik nyomozó, s arra kérte, informálja a rendőrséget mindarról, amit az idős nő halálával összefüggő bűnügyről kényszerű lakótársától hall. Ennek fejében elhangzott az az ígéret, hogy szabadlábra helyezik, az erőszakos közösülés miatti eljárást - amiben ártatlannak tartja magát - ellene megszüntetik.- Először nem bíztam a dologban - mondta P. József -, de a védőmtől megtudtam, hogy a rendőrségi törvény 67. szakasza alapján van alapja a megegyezésnek. A fiatalember szorgalmasan gyűjtötte az információkat, sikerült maximálisan elnyernie P. Dénes bizalmát. Később előadta a nyomozóknak az áldozat bántalmazásának részleteit is, mondván, hogy azt zárkatársa mesélte el neki. Segítségével lefoglaltak egy, P. Dénes kézírásával papírlapra rótt beismerő önvallomást is. Az olyan leírásokat tartalmazott, amiből az szűrhető le: olyasvalaki írta, aki maga is ott volt a tett színhelyén! P. József azonban utóbb megtagadta segítő közreműködését. A büntetőtanács előtt ezt így indokolta:- Amíg úgy éreztem, van esélye a megállapodás teljesülésének, addig segítettem a munkájukat. Ám rájöttem, hogy becsaptak, s nem lesz semmi az ígéretükből... Tudatta ezek után a bűnüldözőkkel, hogy a továbbiakban nem kíván részese lennei az ivádi ügynek, a jegyzőkönyvekbe mondottakat visz- szavonja. Ekkor - tavaly október 10-én - szerinte megfenyegették, hogy az erőszakos közösülés mellett emberölés bűnpártolójaként is megvádolják! Megidézte a bíróság a megyei bűnügyi osztály érintett munkatársait is. Ők úgy nyilatkoztak - egyes részletekben némi eltéréssel -, hogy valójában P. József és ügyvédje ajánlkozott arra, hogy a P. Dénessel egy cellába került gyanúsított informálja az ivádi ügy előadóit. Előbbi kérelmi lapokon jelezte, hogy beszélni kíván a főkapitányság embereivel (tudni kell, hogy az ő ügyében az egri kapitányság, tehát más rendőri szerv folytatta a vizsgálatot), utóbbi - az osztályvezető bírósági vallomása szerint - telefonon „bombázta” az ötlettel a hatóságiakat. Az erőszakos közösülés gyanúsítottja és a rendőrök többször is tartottak megbeszélést.- Én is beszéltem P. Józseffel - közölte tanúként a tárgyalóteremben a megyei bűnügyi osztály vezetője. - Előadta, hogy erőszakos közösülés miatt folyik eljárás ellene. Ezt sérelmezte, mondván, ő azt nem követte el. Kérte, hogy intézkedjünk a szabadlábra kerülése érdekében. Ezért felajánlotta, hogy a vele egy zárkában elhelyezett P. Dénes ügyéről információkat szolgáltat nekünk. Én vázoltam a lehetőségeket...- Tisztában volt azzal P. József, hogy a rendőrség nem szüntetheti meg az előzetes letartóztatást? - kérdezett közbe a tanácsvezető bíró.- Véleményem szerint igen! - hangzott a válasz. - A vádalku lehetőségét is ismerte. A P. Józseffel szembeni eljárás megszüntetése végett persze, egyetlen lépést sem tettek a megyei bűnügyisek. Nem is tehették volna, hiszen a vádalkuhoz hasonlító rendelkezés a rendőrségi törvénnyel csak tavaly október elsején lépett hatályba. Egyébként szükség lett volna az ügyészi jóváhagyásra is, nem szólva arról, hogy a döntés e kérdésben a bíróság jogköre. A bűnügyi osztály vezetője még azt is elmondta eskü alatt tett vallomásában, hogy miután kiderült, nem lehetséges a P. Józseffel szembeni eljárás megszüntetése, ezért annak védője őt telefonon felhívta, s igencsak nehezményezte, hogy nem intézték el a megbeszéltek szerint a dolgot. A védő még közölte: majd megmutatják, hogy P. Dénes a terhére rótt ivádi ügyben felmentő ítéletet fog kapni! Meghallgatták P. József ügyvédjét is, ám a bíróság úgy határozott, ezt a mozzanatot nem értékeli, lévén az az ügyvédi titoktartás körébe tartozik... Érthetően kíváncsi volt a bíróság arra is, feloldhatóak-e a a tanúvallomások közötti elég gyakori ellentmondások. Az ezzel kapcsolatos szembesítések P. József és a rendőrség munkatársai között rendre nem vezettek eredményre. Fontosnak tartotta a büntetőtanács annak tisztázását, valóban megfenyegették-e P. Józsefet: bűnpártolással is megvádolják, miután közölte, hogy nem hajlandó tovább segíteni a bűnüldözők munkáját. E kérdésben sem voltak azonos hullámhosszon az érintettek. P. József ragaszkodott korábbi vallomásaihoz, hogy őt igenis ezen újabb vádpont kilátásba helyezésével fenyegették meg. A másik oldal szerint semmilyen fenyegetés nem hangzott el. Csupán arra hívták fel a figyelmét, hogy miután információi vannak az ivádi esetről, s ezt állampolgári kötelessége ellenére nem hajlandó a hatóság tudomására hozni, ezért akár bűnsegédnek is minősülhet. Mondani sem kell talán, az ezzel kapcsolatos szembesítés is eredménytelen maradt. *** Arról, hogy ki kezdeményezte ezt a bizonyos „vádalkut”, valóban a más bűncselekménynyel gyanúsított P. József, vagy a P. Dénes bűnügyében nyomozó hatóság, természetesen a megyei bíróságnak kell a tárgyaláson hallottakat mérlegelve véleményt formálnia. Már csak azért is, mert nagyon úgy fest, a halált okozó testi sértés bűntettében a vádlott bűnösségének kimondása nagymértékben függ attól, hogy mennyiben fogadható el bizonyítéknak például P. Dénes azon írásos beismerő önvallomása, amelyet P. József cellatárs közreműködésével foglalt le a rendőrség. Kétségkívül nem könnyű a döntés. Az azonban bizonyos, hogy a rendőrségi törvény 67. szakaszában megfogalmazottak kivitelezését az eddigieknél sokkal átgondoltabb belső szabályozásnak, s az annak megfelelő cselekvésnek kell a jövőben a mindennapok gyakorlatává tenni. Szalay Zoltán A seriff, amint kiemel a sorból Néhány fura mozzanat az amerikai utakról Olykor ugyanúgy bosszankodom, mint más autós, amikor kocsiba szállók. Nem szívlelem a bokor mögül lövöldöző traffi- paxokat, legújabban pedig rossz lélekkel gondolok azokra a - bizonyára jogosítvány nélküli - vezetőkre, akik a kakasülőn két kukorékolás között jelentik az újabb hajnalt. Számos helyen 30 km/óra sebességre fékezik a tempót! És a rejtett adó hatalmas bugyraira gondolva, koccintásra emelik poharaikat. (Rémképeimben pedig már látom 63 éves visszeres lábú édesanyámat, amint mosolyogva benéz ablakaimon, és roggyant kerékpárján elhúz mellettünk!) Szóval: van min bosszankodni, a napi méregpoharak telten várakoznak ránk hajnaltól hajnalig. Különös módon ilyenkor az amerikai utak őreire gondolok, ők percek alatt megnyugtatnak. Áz Újvilág partjain, ha arrafelé járok és tehetem, sokat vezetek mindenféle utakon, s a rend őreinek munkáját így közelebbről is szemügyre vehettem. Az amerikaiak autózásában bár jelen vannak a szélsőséges mozzanatok is (széteső autók, száguldozó fiatalok, stb.), mégis - Magyarország szárazföldi közlekedésével összehasonlítva - a nyugodtság tűnik fel mindenekelőtt. (Ez alól természetesen itt is kivételt jelent New York). A sebességet, mely minden esetben alacsonyabb a hazánkban elfogadottnál, csak a legbátrabbak lépik túl. A tempó kiváltképp Éloridában látszik elviselhetetlennek. Úgy tűnik, mintha hőgutás nyugdíjasok futamába keveredne az ember. Kezdetben sokat gondolkodtam azon, miért olyan szabálytisztelők azok a szabad emberek, ahol csak akkor állíthatják meg őket a rendőrök, ha a megengedett sebességet túllépték, vagy valami kirívó, súlyos szabálytalanságot követtek el! Mondják, Amerikában lehet volánhoz ülni úgy is, ha kis mennyiségű alkoholt fogyasztott valaki, lehet biztosítás, jogosítvány nélkül is vezetni, az út szélén nem integet senki egyenruhában, a rendőrök nem terelnek be mindenféle parkolókba irat- és kocsiellenőrzés céljából, és nincsenek „közlekedési hónap” fedőnevet viselő, állami bevételt növelő akciók. Akkor miért félszeg az amerikai vezető? Mert a szabadság ott is csak viszonylagos, az első hibáig tart minden száguldás, szárnyalás. Ekkor ugyanis a vétkes bekerül a kis komputerbe, onnan pedig kifelé nem vezet út. Ezt lapozza fel legközelebb egy másik seriff, egy harmadik, s a többi. A büntetés pedig magas, még az ottani pénztárcára méretezve is. És a pontrendszer, amelyről idehaza még csak beszélnek, Amerikában már sok millió embert ültetett a tanulópadokba, ahol nem éppen „szellemi objektumok” oktatják: „miért nem szabad inni, miért veszélyes, ha stoptáblánál nem áll meg az ember?” Hogyan is dolgoznak azok a rendőrök, akik teljesítményhez kötötten gondoskodnak az állami bevétel növekedéséről és a tanulópadok feltöltéséről? Sokszor mintha a föld alól tűnnének fel, még a sivatagban is. Hosszú ideig sehol semmi, aztán egyszer csak felbőg a sziréna. A városokat átölelő autópályák felhajtóinál állnak igen gyakran, startra készen. A kiszemelt áldozatot olykor hosz- szú percen át követik motorral vagy autóval, számítva arra, hogy az iszonyatos forgalomban nem mindenki tapad a kilométerórára. A seriff amikor kiemeli a sorból a vétkest, rendkívül udvarias, hiszen ő is csak mások parancsát hajtja végre, és a renitens személynek kötelessége megérteni, hogy a rendőr is pénzből él. így aztán nincs vita, de nincs készpénzfizetési lehetőség sem. És bármennyire fájdalom: nem alkudozhat a vétkes. Egyet tehet: megszégyenülve beül kocsijába, s fogad- kozik, hogy nem vét többet, s közben várja, milyen meglepetést hoz a posta, mely az éber hatalom lenyomatát kézbesíti borítékba zárva. Sziki Károly Esküvője előtt egy órával lett öngyilkos az olaszországi Muro Lucanóba való Gerardo Zarri- ello. A 29 éves rendőr pisztolyával szíven lőtte magát. Valószínűleg azért vetett véget életének, mert félt, hogy nem tudja majd eltartani leendő családját. Mások szerint a menyasszony családja okolható a tragédiáért. Kényszerítette Gerardót: mielőbb vegye el feleségül a lányukat. Annamária ugyanis terhes volt, és az expressz házassággal akarták megnjenteni a lány becsületét. Várost építettek a testőriskolának Napjainkban kis hazánkban is egyre divatosabb - s nemegyszer kényszerűségből is választott - szakma a testőröké. Annak ellenére is szaporodik a számuk, hogy egyelőre hiányos a jogi szabályozásuk. Más országokban e téren is jóval előrébb tartanak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Ferenczy Europress itt látható felvételéhez társuló hír. Eszerint a kaliforniai Lake For- resí-ben egy egész várost építettek fel, hogy minél életszerűbb képzést nyújthassanak a testőröknek. Szállodái, éttermei vannak e különös településnek, melyhez egy Patyom- kin nevű repülőtér csatlakozik. Ott gyakorolják a hallgatók a gépeltérítők lefogását. Vigyázat, traffipax! Mivel megyénkbeliek közül igen sokan járnak - elsősorban üzleti ügyekben - a szomszédos Jász-Nagy- kun-Szolnok megyében, ezért az ottani sebességmérők elhelyezkedését is közöljük. Március 9-én, 6-14 óra: Eger, Gyöngyös belterület. 7- 15 óra: 4-es főút Szolnok- Fegyvernek. 14-22 óra: Fiatvan belterület. Március 10-én, 6-14 óra: Füzesabony, 3-33-as főút, Heves, 3-31-es főút. 12-20 óra: 4-es főút Szolnok-Kar- cag, Jászberény. 14-22 óra: Hatvan belterület. Március 11-én, 6-14 óra: Eger, 24—25-ös főút, Gyöngyös, 3-24-es főút, 4-es főút Szolnok-Karcag, Jászberény. 14-22 óra: Hatvan belterület. Március 12-én, 6-14 óra: Eger, 3-25-ös főút, Gyöngyös, 3-as főút. 12-20 óra: Szolnok külterület. 14-22 óra: Hatvan belterület, 3- 21-es főút. Március 13-án, 6-14 óra: Eger, Gyöngyös belterület. 8- 12 óra: Szolnok belterület. 14-22 óra: Hatvan belterület. Március 14-én, 6-14 óra: Eger, 24-25-ös főút, Heves, 3- 31-es főút. 6-18 óra: 44-es főút Kunszentmárton, 46-os főút Mezőtúr. 14-22 óra: Hatvan, 3-21-es főút, Jászberény belterület. Március 15-én, 6-14 óra: Eger, 3-25-ös főút, Gyöngyös, 3-24-es főút. 7-15 óra: Szolnok, Jászberény belterület. 14-22 óra: Hatvan, 3-as főút. Krimi világ Öngyilkos lett az olasz zsaru
